Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-22 / 190. (1228.) szám
s Vasárnap. 1Í26 augüSBtus 92. un—w wmmmmmrnfmmmmmmmmm Varjú károg mindén jegenyén ... átkpzótt á föld á lé ámn^^T bán. fáéa.<ÍÍaggál eszed abból kiéled minden napjain. (Gén. 3.) És bwf.el.jwéidáti, nőt' a bojtorján, nőtt a tóéi*, öntöző vizűket, 4 verítékét , mindjobban szomjazta a töld. nőtt az em-beir gyötrelemmel, — kinyílt ős újra pörbatört. És a sátán leselkedik a fügefalevelei^ tiiögül, embftrre vár, bűnre rit. vért akár és ember akad, bűn akid csakhamar. Jött a robot, jött a százezer Hálál, a gép. a zaj, a füst. a géz, —- mind a nyomorult émbé&Tá kiabál. Erők akadták ősszé, szörnyű bősz éráit, szemekbe tüzet szórtak, szemekbe könnyét e^áltak. nekidobták az éntbéSrt á sárnak, az örömből kifa- és á lét [csartnák, — osák alóli maradék-tekintetet juttatott a páratlanoknak. A lét osztani kezdett: sorsát osztott, amit Ábel oltárán őrzött. És jutott rirág, jutott öröm. csak a fájdalom maradt osztatlanul nagy éé mondta az öröm: én a fájdalmai összetöröm. És lett millió apró fájdalom, de több. de nagyobb az öröm í nem rolt, aki mondaná: az örömet összetöröm. fiai lettek a fájdalomnak, Ionnak. — gyermek, né szülééi, a poklok bárnak, hmiak. Szelek zugnak, az Élét mg, soféak Térnek. — mert nincsen tapasztott réezké mindén ömbérwék. Céödában hinni, csodá* keresni lő fog ipa, ki fog ma bízni, a jövőben markotáonm, az időre könyökölni s wézaii a fkiUagok félé? —• Csillag mar nincsen, minden kilincsén az ököl fénye játszik, íaiftdén ablakén, a fényé* én, a vakén vágyszerssámmal csinált ráca van, —■ varjú károg mindén jegenyén, be *©k a esóktialán,búj, ázegény, — gyermek ne szülés*, gyermek ne neeésé, a Halál fel rád minden jegenyén. Borsóéi Bálint. A pénz halála Irta: Szombathy Viktor. ^9Q08QflW0WO8OCC0Q08«OOflO08» Syfilidoioge Dr. Kolb •Belőtt a prágai, frankfurti é« berlini bőrklinikák tanársegédié és ntásedorrosa **. fodlitaova 91. »*4hamu Wassa miaun vingálat! ^eecoooQflflflooaoaeaeeflweawflefly (Faluit 'pétif&ifaizbfa; Á léi fii és héiü közöli erős konjtászt, Kint nop ragyog s g kis gb- i lak muskátlijai kötött betör egy~egy napsugár. Ostor pattan, néha. Szekér zörög. Beid 'fülledt, erösszagu, nehéz lévegő. Csiziriastag. Zsír szag. Az asztalon elhalt gyertyák. Az | ágyban, —• magas, tornyos ágy ~ fekszik az | ember, öregember. Az öregasszony mellétté i járkál. Székek rendetlenül: ahogy jövő-menők elhagyják.) Égy kislány (benyit az ajtón): Édesanyám küdött égy kis levest, csirkelevest, MiÜáj bácsinak. Hogy egészségvei kanalazza. Öregasszony (erőlteti a hálálkodást): Jaj, begy áz én Istenem álgya meg a szándékát Mbüdd még anyádnak, hogy főzni sé tudok, ídiháj bácsi nem bírja a tüzet ha főzök. Még ér- is élíárádtám mór. öregember (a párnák között forgolódik, nehezen. Nyög.): Katyi! Öregasszony (áttölti a levest): Mingyá no! Kislány (nem mer közelebb menni a beteghez, csak ágaskodik felé): Nagyon beteg Miháj bácsi? Talán meg is fog halni? Öregember (felnyög): He? Öregasszony: Itt van, fiam, köszönobi anyádnak, a Krisztus imádkozzon érte. (A kislány élmegy.) * Öregember: Kátyi. örégasszony: Mingyá nó! (Egy tányérral levest tisz az embernek.) Egyék. Öregember: Néni kell Öregasszony: Má mégint kényes, Egyék. öregember (nem figyel a leves-szándékra. Égész mást forgat magában.) Katyi! Öregasszony (séürcsölve eszik): Mingyá nő! (Pár percig csönd. A béteg néhk nyög, forog. Az ajtó kíméletlenül nyílik. > ÉzömszédáSseohy (igén fontoskodva): Hát jön á doktor. Há ugyan áém késő. (Szétnéz.) Virrasztóit kigyelméd! öregember (félémén d kézét, jelt ad, hogy figyéljenek rá): A jédzo is gyüjjék! Öregasszony (riadtan): Mibek áz? Öregember: Csak! Szomszédasszony (körül&rtatjg a széniét): Nő, Isteni Igya magukét Máj még bénéiék (Kimegy.). (Ismét csönd, Kinös, nyomasztó csönd.) Öregember (most már végkép elhatározza magát): Katyi! öregasszony: No! öregember: Katyi, emlékszél, mikor eladtuk a bortiyut Öregasszony: Persze. öregember: Még egy kis rézsűnk is vét. Azt is. Öregasszony (hümgét). öregember: Nohát És azt nyőüátuk, mégte tejesük a házat Uj zsindellyé!. Még kerítést csinálunk rajta. , öregasszony (nagyön szomorúan): Eáiiékszék. Öregember: Sók pénz vót. Bankópénz. Ezres. Az első. Öregasszony (halkan sírni kezd. Könnyei törletlenül potyognak ráncos arcán). öregember (nyögvést ül fél. Hunyorgón mered az asszony felé. Suttogva, tagolva mondja): Hol van? Öregasszony: Mi? Mi? Öregember: A pénz! Mutasd! Látni szeretném. öregasszony (megzavarodva): Minek? Öregember: Csak! Mutasd, hova tetted? öregasszony: Aj jó elvan téve. Jó el van téve. Öregember: Takarékba? Mutasd a könyvét! Öregasszony: (nemet int). Öregember: Hát hova? Sublótba? öregasszony (nemet int)., Öregember: Hát hol van? öregasszony: Hát hol vóna? Itthon van. Jőérzi magát. Minek mutogassam? öregember: Látni akarom. Meunézni. Mettapictani. (Konokul emellett marad.) öregasszony: Hát él van téve. Jól él váii léve. Meg se tánálnám hamarosan, olyan jól el Tan téve. Hát hággyad. örégember: Meg sé tánálnád. (Most kezd gyanakodni.) Talán bizony elvesztetted? Öregasszony: A nyávája vésztetté el. Öregember (égyre izgatottakban): Elégéit . . . Öregasszony (sima is, mérgesen is): Nem égéit, ha mondom. öregember (tzörnyüködme): Kőcsönadtad! Öregasszony: Nem! Öregember: Akkor mutásd! (lémét terhes csönd.) Öregember: No, mutasd! öregasszony: Hát megvan. Mégvót, megvan. E3 van téve. Majd élőkérésem. Máj, ha kigyelmed nem lesz beteg. S föltetőzzük a házát. Meg kerítést építünk. öregember (nehezen lélékzik. Csökönyösen): Nem hiszek én neked. Hóvá tettéd? Kinek attad? Gondoltad, hegy meghalok, odát- tad valakinek. Zsidónak kőcsön. Öregasszony: Még, hogy mit is! öregember (kegyetlenül): Kinek attad? Pádovai szent Antalnak attad? Pefsejbe? Hogy í&lgyógyujjak. (Köhög. Nem bir tovább.) Öregasszony: Lássá, még az Isten is bünteti, minek beszél így . . . öregember: (nyugtalanul mozog. Uj eréközkap.) Hát add ide. Mutasd. Csák hogy lássam. Párnám alá teszem. Úgyis neked marad, nem viszem koporsóba. Öregasszony (sirdogál): Miháj, Miháj... örégember: Akkor nincs itt. Mutattad róna. Odattád másnak. (Kihajol.). Tudódj Tudod kinek attad? Legénynek attad! Fiatal legénynek attad! Annak attad! (Visszahull.) öregasszony (rémülten néz rá. Eláll á szava): Mit mondtál? Miháj! Mit mondtál? Halálos ágyadon is így beszélsz? Té mopdod ezt nekem, aki mindig lyányok cipője után futkostál, té mondod, a Balog Marcsa kedvese? Te mondod nekem, mikor én tűrtem mellét- ted? Té halálos méreg, te! Öregember (fölényesen): A pénzt mutasd! öregasszony (hirtelen szelíddé Vekül. Odamegy.) Miháj. Hát még móst is veszekszik? Ne törőggyön má vele. Legyen nyugodt. A pénz megvan. Jó helyen van. Majd meglássa még kend. Öregember: Nem látóin. öregasszony: Meglássa. Öregember: Mit vétté rajta? Cifraságét? Tartós Jlliifl ondoláció , £tÍ e*65*J18 képet aa irtának ée b* tetszeni akar, úgy hajít átlan- m doan csinösaa és modernül nsosvföeaStt&ífo/V nia ®s rfcniibetartaBia kell. Jfa » kisütött haj nélkül egyetlen mlkádó sem elegáns és a bosi- tjjjjís jwj smj hajat, ha n&csen állandóan *0: (J'icSű kfr lU 1 ondolilra, senki *em tudja axá_ ffií| aw l pen raegfésülni. t A vassal való hajsütés ma w mir idejét mnlta. A VacekÍJ |l féle speciális helyiségben ti* J teljesen tökéletes, külföldi ap• * paTátnssal elsőrendű mnnkieröktöl oly állandó ondníi'iót , . . ■ nyer, amely mirden hölgynél bonapölnr eitajt. A* állandó opdolieiót a vassütés helyett a. legnjabb viriopdoláeióval hajtják vén*. A mikidó állandó ondoláclójának ára. belföldi réndstor........................................... , , , B franci* rendszer ISO— *ngól rendeter .,,,K8 ISO.— *«eükai rendszer ....... . , . . K6 SCO A hajfeetésben valóságos fordnlatot' jí.entett az „IKECTO RAPID", esakis Vacokaél fertőnek emel * tökéletes amerikai festékkel. A* egész haj festése ......... Ki 330— A hajnak horzáfestése .....................................Só 100— A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vaeek átfestésével helyre lehet hozni, ös* haj átfestés# ,H«nné“ színre.............................................. ... - . Ki lefestett h*J átfestése . ..........................t. . . K6 íp— Mi kídó renáb«hoz4Sát, amellyel ■ legelegánsabb arcot lehet kapni. spéeiaHsták végzik. Ara ..... K8 6.— Hajfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vaeek-néí, mert egyenesen az' előállítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, diszkrét szétküldés a vidékre minták szerint. Féltőiéit keltő Prágában és egész Európában verseny- nélküli Vacek fedrászterme csak hölgyek részére FRAGA II., Vtelavnkd nám. 38, Bejárat Bafa mellett. Csakis hölgyek részére! — Hatvan vendég kiszolgálására berendezve! — Elegáns, modern napi világitás, tisztaság és Iegnagyóbb kényelem. Mindén fajtában szakember. Népiért és olcsó árak, nem drágább, mint egész Prágában szokásos. Naponta d. n. 8 órától ő-ig hangverseny. K« 330— K8 1(30— Családi élet Irta: Juhás* Árpád. Hanuadii üapja e&ett az es.6. Ölmós, szürke, nehéz őszi eső. A kisváros cuppogott, á sárban, nyirkosán, ködösen fulladozott benne. Ha percekre elállt a csepegés, szél torpant rögtön a házak közé, beleszorult a szűk utcák torkába és beieg tüdejével hidegen ráköhögött az alacsony ablakokra. Korán besötétült. Mint mikor az asszony széctnyilja kontyát, a sürü, fekete haj ráomlik az arcra s csak két mély szem sugara villog ki alóla: a csillagok s egy fáradt száj enyhe vonala: a hold. A konyhában és a nappaliban meggyujtották a petróleumlámpákat. A cseléd friss vizet, ételt készített a szárnyasok ketrecébe, aztán három libát becipelt a konyhába, megtömni. A vizes kukoricát már előre kikészítette egy nagy lavórba és most melléje guggolt, a földre. Az asszony a nappaliban vacsorát adott a gyennekeknek, aztán maga is evett keveset, teát meg vajat. Este sosem bivta el a húst, ujábban gyakran érezte nehéznek a gyomrát, de nem volt kinek panaszkodjék, csak magába befelé düny- nyögött. Néha hangtalan sirassa! szortyogott benne a keserűség. A két fiú házakat, hidakat épített az asztalon kőkockákból. A gyerekek veszekedtek. Az asszony piros kötésű könyvet vett elő, a sarokba ült olvasni, a kályha, közelében. Még nem fütöttek, de a tudat is jólesett a hűvös őszi estében, hogy kályha közelében ül. Csöndesen nézett bele a könyvbe, kaparta szemei elé a betűket, de nem bírt olvasni. Idegesen neszeit föl és szólt a gyerekekre: — Nem tudtok csöndben játszani? Az ember már nem is olvashat tőletek. Pista, ha nem lesztek csöndben, lefektetlek mind a kettőtöket, aludni! A két . fiú ijedten hallgatott el. Visszakupo- rodtek a székbe s pár percig némán játszottak tovább, csak szemeikkel beszéltek. Hidat raktak le az asztalra a kőkockákból, három pilléid építettek alájaíit folyik a Tisza — suttogta a kisebbik, igaz. ez a Duna, le, szamár. Ez itt középen a Margitazigíj Ezen megint onííokaptak, hangos verekedéssel. Az asszony as urára gondolt, aki ujfa késik. Mint mostanában mindén este. Kis izgalom láza fült benne. Fojtottan, szakadozottan, ölébe hullatta á könyvet. Ügy nézett át a levegőn, falakon, végtelenen. Kint halkan, egyenletesen permetezett 4z eső. Már nem bánta a gyerekek lármáját se. Szótlanul csodálkozott maga elé, fáradt, remegő félelemmel. Mostanában minden nap késik az az ember. Azelőtt olyan pontos volt... A férfi később jött hasa. Hat órakor befejezte munkáját a bankban. Vetíé kabátját, kalapját, botját a indult hazafelé. A gyógyszertár előtt mégis megállt, már napok óta minden nap megállt itt. Nem meri hazamenni. Valami furcsa érzés volt ez, ami visszatartotta. A bankban csöndes, hangtalan szoba mélyén, párnázott ajtók mögött dolgozott. Odahaza a gyerekek lármája várta, sirás, veszekedés, az asszony mindig pénzről beszélt, hogy drágább lett a liszt, meg a cukor. Bement a patikába. A gyógyszerész pohárka konyakkal kínálta. Ittak, beszélgettek, nevettek nyolcig. Akkor ment haza. Alig köszönt. Az asszony már lefektette a fiukat. Most ő is gyorsan megvacsorázott, néha egy-kót szót szólt közben a feleségéhez, inkább a kérdéseire felelgetve, rövidesen, majdnem csak ennyit: igen, nem. Aztán újságot olvasott, politikát, színházat, a gyilkosságok nem nagyon érdekelték. Fantáziája sosem repülte túl a számokat, csak a rideg tények tudtak fészket, verni agyvelejére. Egyszerű, rendes kis élete tiszta vízben fürd ott. Az asszony unatkozott. Nagyon unatkozott. Mély, bosszú sóhajokkal panaszkodott, de az ura észre se vette. Újságot olvasott. Sándor, én lefekszem. — Jó — mondta a férfi és rá se nézett. Az asszony összecsapta a könyvét. Szomorúan, fáradtan állt fel. Pillíjnatrá kinézett még a konyhára a leányhoz, aztán átment a hálóba. Lassan levetkőzött s befeküdt a híis párnák közé- A dunyba al^tt öészekupóródött, fázott, legjobban szerei te volna lábait felhúzni a nyakáig. Behunyta a szemét. Ép egyszerre, hiríeleu, reroüllen ujrq. fél nyitotta. — Mért nem beszél? Egész este nem szólott egy szót sem. Tegnap se, tegnapelőtt se. Napok óta. Hazajön, eszik, lefekszik és alszik. Mintha semmi köze se volna hozzám. De rögtön megnyugodott. Élsz egyelte magát a gondolataiért s csöndesen pihent el a párnákon. Mikor a férfi bejött, szótlanul feküdt be a másik ágyba. Az asszony sóhajtott. Egy este az asszony elhatározta, hogy beszélni fog az urával. Unatkozott. Napról-nápra többet unatkozott. Az unalom sosem vezet jóra, tudta ezt és meg akarta előzni a tragédiát. — Nézze Sándor — mondta vacsora után — ennek nem szabad igy mennie tovább. Maga nem törődik velem, nem beszél hozzám, valósággal elfelejt. Elolvastam már a város minden könyvét. Hetek óta járom ismerőseimet, ele azokból is elég volt. Unatkozom. Nagy baj ez. Sándot. . A férfi mondani akart valamit, de az asz- szony elébe vágott. — Hagyjon most engem beszélni, Sándor. Unatkozom és ez nagy baj. Higyje el, minden rossz lépésnek, minden lelki összeomlásnak az unalom az oka. Én rendes, tisztességes, jó felesége akarok maradni magának. Látja, most is őszinte vagyok. Nagyon kérem, ne tűrje, hogy unatkozzam. A férfi nem felelt most se. Hallgatott^ egy percig a fogát piszkálta, kényelmesen emésztett, rágyújtott a szivarjára. Aztán csak annyit mondott: — Eh, ostobaság. — Nem ostobaság. Sándor — kérlelte tz asszony — nem szabad unatkoznom. Vessen most számot egész életünkkel. Kérem, könyötgök magának, Sándor. Értse meg, néiii szabad. Nem szabad, hogy unatkozzak, lsein kivonok sokat, még csak az elmúlt évek melegségét se hozza nekem vissza. Az se kell. Csak valamit adjon magából, «avakét legalább, hitet, keveset, csak éppen annyit, amiből mindig tudjam, hogy ösz- szetartozunk. Mért így... igy bajok lesznek . I. Sándor... Vizes, kék íreméivel ránézett az üilber. Fel szól tj odament az asszonyhoz, átölelte hátulról, megcsókolta a nyakán s megveregette az arcát. — Unatkozol, kis szivem? Ejnye, ejnye. Na jó, beszélgessünk. Visszáült a helyére. Mosolygott. — Beszélgessünk. Az asszony várta még, mit fog mondani a férfi. De a férfi nem szólt egy szót sém. ciák mosolygott. . ■ — Beszélgessünk — mondta az asszony is. Ée várt. Lelkendezett befelé, '"árt, az első szóra várt, amit az ura mond neki, az első szóra mindabból a sokból, amit az ura mondhatna neki. De neon történt semmi. A férj csöndesen mosolygott, szivarozott s csák percek múlva mondta újra:' — No, bészólgessünk. Az asszonyt valami furcsa érzés futotta át. Mint mikor síéles fekete felhő nyúlik rá az égte. Lehajtotta a fejét. — Igen.' De arra gondolt: báj, nagy baj. Pár percig ült szép ezótlánul, maga elé nézve. Aztán halkan kiment a másik szobába, leült az ágy szélére s elkezdett sirni. A kisvároson már zugé. havas széllel bor- zongott végig a december. Az utcákon ropogós keményre fagyod a hó. Az alacsouy háztetőkről jégcsapok csüngtek le. Az úttesten csengőkkel félbokrétázott lovak száguldoztak szánjaikkal. A téli hideg pirosra csípte az arcokat. Az emberek mélyen bebújtak kabátjaikba. Dél volt. A férj hivatalból jött. Megéhezett, sietett haza, meg fázott is. A főutcán tal.ílkozotl a körorvossal. — Szervusz barátom, hogy vagy? Hogy vagy? Ki kellett húznia kezét a meleg zsebből. Ez kissé kellemetlen volt. de odanyujtotta az orvosnak, mert az ember legyen udvarias, az ember társas lény. A szél szemükbe sodorta a havat. Az, orvop ennek éllenére mosolygott. A férj rosszat sejtett. Mindig rosszát jelent, ha valaki hófúvásban mosolyogva állítja meg az embert. — Hallom barátom, újra családi örömöknek t nézlek elébe. I A férj arca eikojnorodott.
