Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-03 / 173. (1211.) szám

2 1926 augusztus 3, kedd. ■ ........ ... ■ '■""."gil'ggl ..... Szüllö G éza a vámkérdésről, a magyar kisebbség nemzeti politikájáról és a magyar-csehszlovák viszonyról Az országos Etereszfényszocialisfa párt elnöke Gastelnben nyilat­kozott a budapesti Ujslinak — Nem közömbös előttünk az, hogy mit tart rólunk mint kisebbségről a külföld — Magyar- ország és Csehszlovákia között „szerelmi házasság nem lesz, de raisonházasság lehet" Interpelláció a vallásoktatásnál mutatkozó tarthatatlan állapotok miatt Prága, augusztus 2. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: Richter János szenátor és társai inter­pellációt intéztek az iskolaügyi miniszterhez, amelyben felvetik azt a kérdést, van-e tudo­mása a miniszternek arról, hogy a pozsonyi „Skolsky Referat“ Szolvenszkóban a vallásta- nitást több helyen rendeletileg úgy rendezte be, hogy négy, öt, sőt hat osztály tanulóit egy­szerre egy tanteremben kell tanítani és igy is csak kétszer hetenként egy-egy óra alatt? Minthogy a vallástanitás ilyetén módja ered­ményében közel jár ahhoz az állásponthoz, amely a vallástanitást teljesen eltörli, mint­hogy az első osztályú tanuló szellemi fejlett­sége nem azonos a negyedik, vagy magasabb osztályú tanuló szellemi fejlettségével, igy te­hát az első és negyedik, vagy magasabb osz­tályú tanulóknak a vallástan egy és ugyanazon anyaggal egyszerre nem, hanem csak a szel­lemi fejlettséghez mérten felosztva tanítható sikerrel, minthogy a vallástanitás szüksége kétségtelen, de azt hetenként két órában eredményesen elvégezni nem lehet, minthogy a „Skolsky Referál" tendenciája nyilván val­lásellenes, az eljárási módja pedig rosszhisze­mű, mert ravaszul, elburkoltan cselekszik: kérdezzük a minisztert, hajlandő-e rendeleti­leg azonnal intézkedni, hogy Szlovenszkóban az elemi és középfokú iskolákban egyaránt a vallás a jövő iskolai évtől kezdve oly módon és mértékben taníttassák, amily módon és mértékben tanittatik Európa minden müveit nyugati államaiban, amely államok a vallás­erkölcsi nevelés államfentartó jelentőségéről meg vannak győződve? Hajlandő-e elrendel­ni, hogy már most az 1926 szeptemberében kezdődő iskolai évben és azután tovább foly­tatólag Szlovenszkó összes alsó és középisko­láiban a vallás heti két órában és pedig min­den osztálynak külön-külön taníttassák? Avagy azonosítja magát a Miniszter Ur a „Skolsky Referát erkölcstelen és vallásellenes eljárá­sával? A nyugdíjtörvény módosítása Prága, augusztus 2. A nyugdíjtörvény módosításának munkáját az illetékes minisz­tériumok kiküldötteiből alakult bizottság be­fejezte s elaborátumát már be is nyújtotta a népjóléti minisztériumnak. Azon személyek betegbiztosítási kérdését, alak a nyugdíjbiz­tosítás alá esnek, valószínűleg csak a parla­menti pártok előzetes döntése után fogják elintézni. Budapest, augusztus 2. A budapesti „Újság" munkatársa fölke­reste Gasteinbari Szüliő Géza dr. nemzet­gyűlési képviselőt, az országos keresztény­szocialista párt elnökét és nyilatkozatokat kért tőle a csehszlovák belpolitika aktuális kérdéseire s a Csehszlovákia és Magyaror­szág közötti viszony további alakulására vo­natkozólag. Szüllö Géza nagyjelentőségű nyilatkozatai során a következőket mondotta: — A vámkérdés nemcsak gazdasági, ha­nem politikai kérdés is. Kétoldalú szerződés­ről lévén szó, mérlegelni kell a gazdasági vi­szonylatokban mind a két szerződő félnek érdekeit s ezek számbavétele mellett köte- lességszerüen figyelembe veendő a politikai vonatkozás, mert a vámszerződés tarifális ré­sze csupán eszköz, a cél maga bizonyos gaz­dasági és politikai helyzetnek a megterem­tése. — Egy7 percig sem tévesztem szem elől, hogy a csehszlovák külpolitikának egyik ré­sze a kereskedelmi politika s a csehszlovák külpolitikának minden cél­ja odairányul, hogy brutális egoizmussal csak a maga érdekeit védelmezze meg. — A csehszlovák állam akkor teljes, Jüa gazdaságilag megerősödik s konkurrenseit, vagy gazdasági erőit hátráltató ellenfeleit el­gyengíti. Egyrészt igyekszik tehát maga ré­szére a legteljesebb előnyöket kihasználni, másrészt törekszik elnyomni mindazokat, akik az Ő teljes szabadságát gyengitenék. Csehszlo­vákia gazdaságilag nem konszolidált még min­den izében, mert a gazdasági krízis követ­keztében fejlett iparának kihelyező piaca nincs, agrikulturája pedig az agrárreform kö­vetkeztében hanyatló tendenciát mutat. Mind a két körülmény elégedetlenséget teremt s en­nek eloszlatására egyrészt a kivitel könnyí­tése, másrészt az agrárérdekek kielégítése ké­pezi a kormány célját. Emellett vámuniós tö­rekvései is varnak, de e célkitűzésekhez a kormánynak nincs többsége, sőt a parlamenti viszonyok odafajultak, hogy csak hivatalnok­kormánnyal tudnak operálni. — A tagadhatatlanul ügyes külügyminisz­ter, Benes, átlátva a nehézségeket, a közgaz­dasági előnyök előtérbe állításával meg tudta találni az útját annak, hogy a csehországi né­metek agrárgondolkozásu részét rá tudta ven­ni, hogy gazdasági szempontból nézzék a csehországi konszolidáció útját s igy gazdasági nézőponttá terelte át a parlamentben lévő pár­tokat s ezáltal többséget tudott a parlament­ben a kormány részére teremteni. Hogy ez sikerült, annak egyik oka, hogy a német nem­zeti párt s ennek vezetője Lodgmann a parla­mentből kimaradt, vagyis kimaradt az, aki a nemzetiségi elvet fölébe helyezte a gazdasági szempontoknak. — Az én pártom első feladatának tekinti, hogy a magyar fajt, mint nemzetiséget a ma­ga nemzeti öntudatában fentartsa. Ez pedig nem attól függ, hogy Csehszlovákiában a búza hány fillérrel drágul, hanem attól, hogy mennyire bírja a magyar kisebbség az őt természetesen asszimilálni alcaró állam­mal szemben nemzeti öntudatát fentar- tani. Hogy egy faj el ne nemzetietlenedjék, ahhoz kell, hogy fenmaradását külpolitikailag biz­tosítsa olyan kisebbségi szerződések által, me­lyek garanciákat foglalnak magukban az in- korpoláló állammal szemben, másrészt azál­tal, hogy a fajnak önálló állami életet élő ré­szével a szellemi kapcsolatot zavartalanul fenn tudja tartani, hogy igy nemzeti öntudata s az egymásrautaltság gondolata el ne enyész- szen. Más szóval: a nálunk lévő magyar kisebbségnek nem közömbös, hogy milyen erős Magyaror­szág s az sem, hogy róla, mint nemzeti kisebbségről mit tart a külföld. — Ha a magyar kisebbség a maga szava­zatával elvi kérdésekben a cseh kormányt tá­mogatja, akkor a külföld előtt nem tudja ko­molyan azt mondani, hogy panaszai vannak az ellen a régimé ellen, amelyet különben tá­mogat, mert azokat nem hiszik el 9 ha a ma­gyar kisebbség olyan javaslatokat pártol, me­lyek a magyar állam gazdasági érdekeit tá­madják, akkor a saját húsába vág, mert a magyar nemzeti kisebbség ereje egyenes arányban áll a magyar állam erejével. — Még azt is számba vettem, hogy már a békeszerződés óta akarják Magyarországot szántó-vető állammá minősíteni, hogy legyen csendes és méla, s ipari és kereskedelmi pros­peritásának elnyomásával csak szántó-vetővé aka’ják tenni, hogy legyei azáltal szegény. — A cseh vámok abban különböznek a iwgyar vámtarifától, hogy amig Magyaror­szág a termeiéül védő vámtételeket állított fe!, melyek mellett meg van adva az alku tél- jón lehetősége, ad Lg Csehszlovákia az agrár­vámoknál minimális tételekkel dolgozik. Ezek­nél a lisztre vonatkozó meg nem változtatha­tó n 'iumális vámtétel a maga magasságával ipnvx.’ja, hogy a cél' vagy a magyarországi ögé^ii lisztipar megö-ése s ezzel az ottani bú­zaárak lenyomása, ami Magyarország gyengí­tését jelenti; vagy okot keresni a vámháboru- ra,>#iely ugyancsak Magyarország gyengülé­sét vonná maga után. — Ami már most a Csehszlovákia és Ma­gyarország közötti viszonyt illeti, ennek — természetszerűleg a szomszédságra való te­kintettel — nem szabad ellenségesnek lennie. A korrekt viszonyhoz hozzátartozik elsősor­ban a tapintat. Sem Magyarországtól, sem mi tőlünk, magyar kisebbségtől nem kívánhatja •józan ésszel senki, hogy a változott viszonyo­kat hozsannával üdvözöljük. Ha Csehszlová­kia a tapintat útjáról le nem tér, s azt a pro­vokatív módot, melyet eleinte próbált, be­szünteti; ha az államban lévő 'magyar nem­zetiségek érzékenységét a törvények kere­tein belül megérti; ha a kisebbségi szerződé­sekben lefektetett elvet követi: akkor a békés együttélésnek az élet követelményei szerint való lehetősége fennáll. Szerelmi házasság nem lesz, de raison­házasság lehet, s ez rendesen tartósabb, bár sokszor az ész szokott hamarabb elmúlni. Hogy itt magunk­ról mint kisebbségről és Magyarországról is beszélek, teszem azért, mert nem jogi, de po­litikai fogalom egy nemzet és egy nemzetiség, melynek attitűdjei vannak. Elvégre, ha Ma­gyarország látja, hogy az ő vérét képviselő kisebbséggel az azt inkorporálő állam jól bá­nik, akkor más az érzése, mintha tapasztalná, hogy azzal rosszul bánnak. Gyakorlatilag is döntő fontossága van ennek, mert Csehszlovákia akarja a nemzetközi kon­ferenciák és a népszövetség által egyre javait középeurópai vámuniót, de ezt mindaddig, mig a politikumok megoldva nincsenek, csak gazdasági alapokon meg­teremteni nem lehet, mert ne feledjük, hogy minden állam erköl­csi organizmus, ahol a morális szempontnak még nagyobb szerepe van, mint a gazdasági résznek: lévén a nemzeti és hazafias érzés alapja — nem a materializmus. — Végül a csehszlovák politika. Hát en­nek fejlődési útja nagy nehézségeket jelez. m m Egy pohár pezsgő Irta: Erdődy Mihály I. Mihály, az inas, kezében a tálcával, éppen be akart nyitni a hallba, amikor a pálmagrupp mö­gött egy sötét árnyék ijesztett rá. — Csitt! «— Ki az? Mihály csak meresztette a szemét. — Csakugyan. Most ismerem meg magát. De hát hogyan kerül ide, mondja Torkos ur? — Egy szót se ... És a fülébe súgta: — Én ... itt... ma ... meghalok, Revolvert húzott ki a zsebéből. Megmutatta. Aztán gyorsan visszatette. — Igen ... ma, itt, ezen a helyen ... Mihály felkacagott: — Ostobaság! Amiért Elza kisasszony férjhez megy, még nem esik ki a világ feneke. Combház, ha leszakad, lesz más ... — Mihály... — és remegő kezét az inas vál­lára tette, — Mihály, el ne áruljon az Istenért. Ha már az életem nem sikerült, legalább a halá­lom legyen szép ... Nézze, ez olyan regényes lesz ... itt, ezen a helyen ... amíg odabenn a menyasszony egészségére isznak ... — Kedves Torkos ur, várja meg legalább, amig elmondják a pohárköszöntőt... Ne rontsa el a hangulatot. — Jól van, várok. — De :tt, az előszobában nem maradhat. \ vendégek közé nem engedhetem. Menjen be addig az én szobámba. Ott, az a tapétás ajtó balra... Siessen, nehogy meglássa valaki. Én azonnal jö­vök ... II. — Egy poháT pommeryt! És Mihály nyújtotta is. a poharat. Torkos éle­tében még nem ivott pezsgőt Ez a gyöngyöző aranyszőke ital kísértésbe hozta. Utána nyúlt. — Igyék. Csak bátran. Egy hajtásra kiitta az egészet. Valami édes kábulat fütötte ót egyszerre vérét. Az arca kigyult. A szeme megfényesedett. Szája szélén a fanyar vonalak eltűntek. Homloka kisimult. Szinte ra­gyogott. • — Elza ... Elza ... Ezt ismételgette mint valami refrént, amely­hez a 6zive ütötte a taktust. Úgy érezte, mintha az élet orcheszíterében ülne és csupa muzsika szállna mindenfelé... A bánat hegedűi elcsende­sedtek, friss meleg fuvolák trillája zengett, kaca­gott. És hirtelen egy ötlert szaladt át agyán. — Mihály! ha igazán részvéttel van irántam, tegyen nekem egy szívességet. Mihály összehúzta szemöldökét. — Ha teljesíthetem ... — Ne féljen, — nyugtatta meg Torkos, —• eszembe sincs meghalni most. Élni akarok! Élni... élni... Hozzáhajolt. — Nézze, az előbb, ahogy ott a pálma mögött elrejtőztem, egy-két elejtett szóból megtudtam, hogy egy vendégre várnak még, valami amerikai milliárdos fiára, akit még itt senki sem ismer személyesen... — Csak az édesapját, Mr. Berry Johnt. — Igen, igen ... — Régi barátja a háznak. Tulajdonképpen a meghívás neki szólt, de az öreg kimentette magát és igy hát csak a fiát várják, Mr. Berry Fredet. De most már ő sem jön. Éppen e percben kaptuk ezt a táviratot. Mivel fel vagyok hatalmazva az üdvözlő táviratok felbontására ... — Nem jön? Csakugyan? Izzott Torkos száján a kérdés. — Itt a távirat. Most akartam bevinni éppen. A fiatal milliárdost üzleti ügyek tartják távol és sajnálatát fejezi ki, hogy az eljegyzési lakomán nem vehet részit. — Mihály, ide hallgasson! Mr. Berry Fred azonnal itt lesz. Sőt, már meg is érkezett. Je­lentse be. — Megérkezett? — Igen. — Hogyan? — Mr. Berry Fred én vagyok. — Maga? — Miután a milliárdos fiát itt senki sem is­meri, a vendéglátó szívességet helyette majd én fogom igénybe venni. Felállt. Kiegyenesedett. Kezét végigsimitotta kölcsönkért frakkján. És olyan mozdulattal, mely minden kétséget eloszlat, adta ki a rendelkezést. — Jelentse be Mr. Berry Fredet. Siessen, a vendégek már türelmetlenkednek .., III. Fred mindenkit elbájolt kedvességével. El voltak ragadtatva tőle. De legfőképpen Elzának tetszett — Olyan ismerős maga nekem. Mintha már láttam volna valahol. Fred nem jött zavarba. Hirtelen átvillant emlékezetében az a néhány szinházi este, amikor a nézőtéren, felvonásközben magára irányította Elza figyelmét és az a néhány koncert, amikor a foyerben találkozott a tekintetük. Egyéb emléke nem volt Elzától. Arról, hogy valaha is közelébe is férkőzhessen, álmodni se mert. Most aztán egy pohár pommery kárpótolta mindenért. Egy pilla­natra megszédült, a rajtakapás Damoklesz-kard- ját érezte a feje fölött, de a pezsgő meglelte a hatást. És egy született milliárdos természetessé­gével felelt: — Alighanem összetéveszt. Múlt héten érkez­tem meg kaliforniai gyarmatunkról. — Tudja, maga egészen kedves fiú. És szinte már kezdem sajnálni, hogy menyasszony vagyok. Kár, hogy nem foglalkozhatom magával annyit, amennyit szeretnék. A vőlegényem máris görbe szemekkel nézi ezt a bizalmaskodást... Fred azonban nem hagyta abba az ostromot. Lesz, ami lesz. Üsse a kő! Ha rosszul végződik a dolog, itt a zsebében a revolver. Egy durranás és elintéz mindent. Neki nincs mit veszíteni. Hi­szen úgyis meghalni jött ide. Hát hadd legyen ez a gyönyör agóniája. A mámor hattyúdala. Már éjfélre járt, amikor a ház úrnője bizal­masan közölte férjével, hogy kileste, amikor Fred a szalonban, a függöny mögött, megcsókolta Elza nyakát. És Elza alig ellenkezett. — Elza okos leány, — hagyta helyben az apa. — De Fred szemtelen — vélekedett a mama. — Az attól függ, hogy Frednek milyen szán­dékai vannak. Ha sejtelmem nem csal, Fred lá­togatása nem is annyira nekünk, mint inkább El­zának szél... — Mondtál valamit. ——b—1—bwwsmmmm A Csíii Jéd-Brómos Gyógyvíz I Átdolgozza az organizmust, mert vérképző, idegerősitő, az anyagcsereforgalmat élénkítő hatása van — Érelmeszesedés, golyva (Struma), csont-, izületi-, | mirigy-, idegbajoknál, hiidéseknél, izzadmányok, borbajok, köszvényes lerakodások, gyomorsav túltengés stb., stb., eseteiben kiváló gyógyhatású — g I Otthoni kúrákhoz: Csízi-viz, Hygiea Jód-FUrdősó és Jód-Gyógyszapjmn beszerezhető az összes ásványvíz üzletek, gyógytár- és drogériákban, esetleg rendelhető I a forrásnál és részletes felvilágosítással szolgál Gyermekek csont, izületi és mirigybajainál specifikum. Fürdőigazgatóság Csfzfürdőn-Cízkupele, 1. xviii. 1 ______________________________________________________________________.___________t _____________________‘______________________'____________.. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom