Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-13 / 155. (1193.) szám

1926 'július 13, kedd.

^^M-AWí^ARHIRIiAE

5

régiségkereskedése a rue de ia Paix-n; de lehet, hogy ő is igy kezdte ... Az arab kövér és öregebb ember, nagyon piszkos, de damaszkuszi selyemkaftánban ül a roskadt ház előtt. Látja a mosolyomat, ezt az önkénytelen, egy kicsit lenéző mosolyt, lassan feláll. Nem kérdez, végignéz, tetőtől talpig, egy félmosoly, aztán elfordítja a fejét.

— Lépjen be, — mondja franciául.

Előre megy, kedvetlenül megyek utána;

a helyiség sötét, minden ragad a piszoktól, a falak mellett a szutykos áru, phöniciai vázák, damaszkuszi pengék, egypár rozzant, gyöngyházzal kirakott bútordarab. Nem érdekes, banális helyi áru, jórésze hamis és értéktelen. Nem ajánl, nem mutat semmit, össze- fon’ta a karjait, magasan áll az alacsony szoba közepén, engedi, hogy körüljárjak a tárgyak között.

— Nem, — mondom öt perc múlva. — Nem érdekes. Agyő.

A hátsó falhoz megy, félrehúz egy szeny- nyes függönyt, mögötte egy vasrácsos ajtó. Az ajtó érdekes, lehet, hogy ez is eladó; közellépek, de már feltárta az ajtót, meghajol, előrebocsát

— Lépjen be, — mondja csöndesen.

Ez a szoba tágasabb, meg kell állnom. A berendezése egy török dívány, s a falakon szőnyegek: a legszebb keleti szőnyegek, amiket perzsiai szőnyegszövők valaha komponáltak, óriási, színes selyemperzsák, a falon, a földön, a kér eveten. — Foglaljon helyet, — mondja. — Nesztelenül jár a papucsaiban, egy pillanatra kimegy, kávét hoz. Aztán lezárja a vasrácsos ajtót. Egyedül vagyunk. A falhoz megy, fellebbenti az egyik szőnyeget, a faliszekrényből kihúzza a fiókot, s kezd elémrakni hatszáz, nyolcszázéves keleti szöveteket, brokátokat, brilliánsokkal kirakott nyergeket, aranymarkolatu, szafirral, rubinnal 'ékített damaszkuszi pengéket, a legcsodálatosabb, ezüstcsillogásu phöniciai vázákat, fonott arany erszényeket, — tanagrákat, egy görög lófejet bronzból... Halkan jár föl és alá a szobában, a szőnyegek fölfogják a mozdulatok neszét, abessziniai brossokat hoz az egyik fiókból, egy vasládát nyit föl tele meztelen drágakövekkel, smaragddal, rubinttal, gyöngyökkel. A lélegzetem visszafojtom, izgalmasabbat még nem láttam. Van egy kis fogalmam ezekről a tárgyakról, ennek a zöldpatinás görög lófejnek az árából ötször körül lehet utazni a világot...

Leül, térde alá veszi a lábait, nyújtja felém a kávét:

— £a vous interessé? — kérdi azon a változatlan hangon.

Nem gúnyolódik, komolyan néz rám. Török cigarettával kínál, hallgatunk. Dárius ikincsót rakta ki itt körülöttem, ebben a toprongyos butikban, értékben felmérhetetlen kincseket. Kérdem az árakat: a penge kétszáz font. A bross? Ezer font. A tófej? Háromezer font. A szeme nem rebben, nem mondja, hogy olcsó, vagy drága; én se szólok semmit, ismerem az árakat, tudom, hogy mire a tárgy Párisba, vagy Londonba ér, a dupláját is megadják érte. Piaszterről, frankról nem beszél; künn az utcákon tombol a sziriai infláció, itt a vasrácsos ajtó mögött megszűnik a sziriai mandátum, itt kincseket mutogat és ő szabja meg az aranyárakat.

— S a tárgyak ott künn, az első szobában? — kérdem.

Mosolyog, fölemeli a két kezét és szép mozdulattal leejti:

— Száz piaszteTért valamennyit, ha akarod, uram ..,

... Mélyen meghajol, mikor elmegyek, persze vásár nélkül, megmondtam neki, hogy szegény vagyok. Becsukja mögöttem a kincseskamra vasrácsos ajtaját, elébe húzza a függönyt, kikisér az ajtó elé. Künn az utcán a moslékba lépek, az arab kereskedő leül a háza előtt, összefonja a karját, bólint a fejével. Érzem a hátamban a nézését, ezt a hideg, okos, fölényes nézést. Támolyogva megyek ki a napra.

*

így múlnak a napok Beyrcuthban.

Várom az engedélyemet, valami módqft, hogy Damaszkuszba jussak. Sok időm nincs, négy nap múlva indul a hajóm, akkor el kell utaznom... El kell? Nem lehet itt maradni?... Nem mindegy?... Autón elmegyek Baalbeckbe, látom azt a csodálatos Baal- templomot, amiért ideadom az összes egyiptomi régészeti szenzációkat; az autó fölvisz a Libanonra, a havasokba, le a völgybe, vagy Rajaohba, párisi barátok villájában egy este sziriai highlife társasággal — a férfi bennszülött, előkelő sziriai, a gerage-ban egy Hispano Suisa, a garage előtt ott fekszik egy teve, a háziúr külön forrást fura tót t magának a kertben, ami itt a legnagyobb luxus, s valami halvány képet kapok arról a fényűzésről, amivel Kelet urai. élnek, még ma is élnek. Az ország szép, gazdag, tiszta, a természet megáldotta minden kinccsel, minden szépséggel ezt a földet; az emberek háborút viselnek. Beyrouth és Baalbeck között elkanyarodik az ut, két virágzó kert előtt drótsövény, francia patrouille, tankok. De a drótsövény mögött erős katonai fedezet alatt málhákkal megrakott karaván halad, a híres damaszkuszi karaván, két tucat teve libasorban, mellettük rongyos sziriai parasztok; mennek a boldogok, Damaszkuszba, onnan tovább Perzsiába, visznek szövetet, selymet, drágaságokat... Megy már vasút is, autó is ezen a vonalon, de a damaszkuszi kereskedők ma is karavánnal küldik az árukat Beyrouthba, Perzsiába, Mezopotámiába, a

Zólyom, julius eleje.

Az idő kertekét nem lehet megállítani. Aki hat-hét év előtt utazott a losonc—ruítkai vonalon, még emlékszik rá, hog^ miikor a vonat beért a hegyeik közé, meghalkult a magyar szó s elfojtott suttogással röpködtek a béjjakarmu hírek a szájat- öblitő magyargyülöletről és arról, hogy Zólyomban nyílt utcán nem lehet veszélytelenül magyarul megszólalni.

Ingujjas gyetvai legények vágtatnak befelé a városiba, kengyel nélkül, pokrócon ülve a lovat, ahogy lassan bandukolok az állomástól Zólyom utcáin, figyelve a másutt életet.

Itt w, ott is megüti a fülem a magyar beszéd, nem sok, de már nem titkolódzó s egy öreg ünneplőben izzadó öreg falusi szlovák szemrebbenés nélkül elegyedik beszélgetésbe velem, ahogy anegszóiitom.

„Az utolsókból az elsők ...“

Ünnep van, a házakon csaknem kivétel nélkül fehér-toék-páiros lobogók. A lángoló miap és a zászló- diisz csak annál jobban belekiabálják a szemedbe, amit különben is tudsz, hogy

a dédelgetett városban vagy, ahol Zólyom rózsaszín vára alatt mesterséges kedvezgetés- sel, rohanó irammal, tüntető költekezéssel építenek nagy várost a régi falus zeni Zólyomból, hogy centrummá növeljék Szlovenszkó geográfiai szivét.

A mai rendszer „az utolsókból tesznek az elsők** elvének dokumentálására olyan páratlanul és egész Szlovemszkón egyedül álló hévvel fogott hozzá Zólyom fejlesztéséhez, mintha ctsak azt akarná kiáltani a mesterségesen visszafeijlesztett 'és véresen lassú agóniára ítélt közép szlovéné zk ói városok felié:

— Látjátok, a múlt megbosszulja magát: Besztercebánya, Körmöc, Selrnec, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Dobsina fölött Zólyom lett iu u i Középszlovenszkó első városát Giskra vára alatt fogja felemelni a változott idő!

Ebben a kárörvendéstől nem teljesen mentes, páréves büszkeségben — ami mindig annál önbi- zakodóbb, mennél frissebb és mennél fiatalabb s annál csendesebb és bizonytalanabb lesz, mennél több esztendő suhan el a Garamvölgy fölött — ie- tagadha'taitkmul van mérni igazság is:

Zólyom mostohagyerek volt a régi időkben és alaposan elhanyagolták a kitüntetett Besztercebányával, a régi megyeszékhellyel szemben: a hivatalos körök annak idején a megye életét Besztercén összpontosították s ezt a várost megtették vasutas centrumnak és meghagyták — falunak.

Ez tette aztán lehetővé, hogy a nagy átalakulást előkészítők számos korifeusa éppen Zólyomban tudott zavartalanul dolgozni 8 a prevrótkor a Medvecaky, Faynor és Pauliny által régebben életbe hívott Ludová Banka s (fiókjai körül csoportosult emberek 'és vezetőik, akik egyszerre magas polcokra emeülkedtek, készen találták a helyzetadta tervet: most mi csinálunk mesterségesen is centrumot a mostoha városból s amíg Nyugatszlo- venszkón Pozsony, keleten Kassa, addig középen Zólyom legyen a központ!

— Zólyom amúgy sincs megrántva magyar kultúrával, — mondották s ez is döntő érvként szerepelt annál a mozgalomnál, amely teljes sikerrel fordította a figyelmet a Garam és a Szalatna összefolyásánál elterülő városra.

A befejezett központosítás

Mia már a helyzet a következő: a magyzsupa- remdszer bevezetésével Zólyom lett a környező megyék székhelye.

Rimaszombatból, Losoncról, Léváról, Besztercebányáról ide hozták át a zsupanáfust, országos földhivatali fiókot állítottak, pénzügyi cx- poziturát létesítettek, gimnáziumot emeltek, végyvizsgáilóállomást rendeztek be, uj bankokat — Legio-Banka, Rolnicka-Banka és a többi *— telepítettek le, nagy katonai raktárakat

Tigris és az Eufrát völgyébe. Egy francia repülőtisztnek említem ezt Raiachban, nevetni kezd. „A Paradicsom? — kérdi. — „Egy rendes Farmann-géppel hat óra innen légvonalban...“

Beyrouth és a Paradicsom között feküsz- nek a hegyekben, sziklák között, l&son modern fegyverekkel a kezükben a djebel- druzok. Soha életemben nem jutok már el se a Tigrishez, se az Eufráthoz. A hoteles, akinek egy este elpanaszolom ezt, megdöbbenve néz rám. „Nem értem Önt," — mondja rosszkedvűen. — „Mit akar ott? Nincs egy rendes hotel az egész Paradicsomban ...“ Márai Sándor.

emeltek s a régi kétezer magyar vasutas helyébe több, mint kétezer cseh és szlovák vasutast hoztak.

A bolsevik! betörés tanulságainak leszűréseképpen a 20 év óta tervezett Zólyom—korpánál ésaakdéli összekötő vasútvonalat sürgősen kiépítették s ide kapcsolták a déli vidékeket, ezenkívül Léván s Érsekújváron át Pozsonyhoz nyitottak közvetlen összeköttetést s ugyancsak közvetlen vonat- járatokat indítottak el kelet felé is, Besztercén és Breznóbányán át fel a felső garamvölgyi Veretskőig.

Az egyetlen város, ahol folyton építkeznek A csápok kinyúltak s a központi testet növelni kellett: a központi hivataloknak,’ hivatalnokoknak

Hogy a zsupanátus még ma is egy -bérháznak készült épületben van s hogy miért nem kezdik meg a zsupanátus uj palotájának felépítését, miikor a várról már letettek, annak igen érdekes magyarázata van.

Még mindig hiszik, hogy Szlovenszkót három nagymegyére osztják: nyugaton Pozsonyt, keleten Kassát nem érintené ez az esetleges változás, a középső nagymegye székhelyéért azonban Zólyomén kívül Turócszentmárton, sőt Zsolna Í6 aspirációkat jelentett be s a zólyomiak attól tartanak, hogy a „szlovák Mekka" történelmi érdemei esetleg erősebben esnek latba, mint Zóiyom geográfiai előnyei s ha Zsolnát el is ejtik, Zólyom még mindig ne kezdjen bele a milliós palota felépítésébe, amíg biztos ígéretet nem kap.

Itt lesz Szlavenszkó legnagyobb vasúti csomópontja?

Ezt az aggodalmat leszámítva, mindenki rendületlenül bízik Zólyom nagy jövőjében. A városban ma csak 4% magyart mutatnak ki, a legutóbbi nép- számlálásnál még 50—60% volt a magyarság, de a 2000 magyar vasutas kiutasításával, akiknek külön református templomuk volt, annyira leapadt ez a szám, hogy ma a református templomban néha az istentiszteletet sem lehet megtartani.

A központosítás és építkezés folytán az >nban az ideosődült emberekkel a város lakóinak száma mintegy 3000-r-el szaporodva, ma megközelíti a 12.000-et.

De a jövőben bizakodás főoka mégis a harmadik, a következő:

az, hogy a Margitfalva—vereskői vasutvoual kiépítésével a Pozsony—Érsekújvár—Léva—Zólyom—V ereskő—Margitfalva—Kassa transver- zális vonal központja Zólyom lesz s akkor Zólyomban keresztezi egymást az észak—déli és kelet—nyugati legrövidebb föközlekedés: Bécs —'Pozsonyból Kassa—Ru-szinszkónak és Oder- berg—Ruttkától Füleli—Budapestnek. Ezenkívül meg van a lehetősége annak is, hogy a korponaá uj vonalon rövidebb utón bonyolítják le Budapest felé a forgalmat, mint Fülek—Salgótarjánon keresztül eddig történt, hiszen épp ennek a nehéz vonalnak a magyar körök álltai 'történt favorizálása miatt nem realizálták annak idején a korpomai vonal terveit.

Ha — mint 'tervezik — ezt a traasverzális vonalat gyorsjáratokkal ellátják, akkor

ádáz küzdelem fog megindulni Zsolna és Zólyom között az elosztó központtal járó gazdasági hegemóniáért s ez esetben Szentmánton nomgazdasági érdemei szorulnak háttérbe. A magyar határ megnyitása pedig egyenesen Zólyomnak fog kedvezni.

A lakosság megoszlása

Ma a városban már csak 400 magyar lakik. Magyar megnyilvánulásról Itt sem politikai, sem társadalmi, sem kulturális téren nem lehet szó. A csehek és a szlovákok élnek csak íórumi életet.

A pártok közül legerősebb a Hlinka-párt, aztán Hodzsa pártja, és a kommunisták, a többi elenyésző.

Ami az érintkezést illeti, az a csehek és szlokedlett a födél.

Páratlan arányú építkezés indult meg. Mig a környező városok visszaestek és sorvadtak s a kőmüveskalapács zaját teljesen elfeledték, itt egymásután szökkentek ki a földből a lakóházak, bérpaloták, banképületek és középületek: százötvenre tehető a hat év óta felemelt uj házak száma, köztük számos olyan palota, melyben negyven-Ötven család is Mák.

A vár és a gyár között épült fel a hivatalnokkolónia, itt van egy nagy bélpalotában a magyz-supai sz ék-háza, két másikban iisztviselőlokások, itt épült a gimnázium is, északon, a Szliács fel-ó vezető útnál óriási katonai rali-tárak nőttek elő s a nagy állomásnál a város keleti részén egész u'j városrészt alkotnak a vasutasok fehérpiros villái: a régi falu körül folytan szól a kalapács és a vakolókanál, egyre női az épületgyürü s a vonatablakokba már messziről hetykén integet a friss tetőkkel büszkén pirosló — Szloven-szkő szive.

Muzeum, vagy megyeszékhely a várból? A régi faluszerü belvárost az uj házak -irigy- lésreméttóan vidám gyűrűje díszíti. Ezen a gyűrűn a négyszögletes vár a drágakő.

A -Garami é-s a Szalatna által képezett félszigeten állványokkal övezve mered fel a látványosan -szép vár, amelyet 1350-ben Nagy Lajos épített, áld itt alkudozott a lengyel urakkal a két ország e-gye>- sitéeén. Ez a város büszkesége, ez csalja ide a cs-eh látogatók -százait, akik cseh emlékeket keresnek itt, ahol 1440-ben Giskra ütötte fel főhadiszállását s történelmi örömüket nem zavartatják azzal, hogy! Giskra halála után ezek a falak fogadták ezáim-ta- lamszor Mátyás királyt s udvarát, akik kedvenc mulatóhelyére kisérték az Igazságost.

Ez a vár nem a régi zólyomi vár: a régi vár, amelyet 745-ben marahánok, a névtelen jegyző szerint Bor vezér, építettek, odébb állott, a Szalatna torkolata fölötti hegyen e Bucsa és Zólyom között a Garam balpartjáa még láthatók egy harmadik vár nyomai is.

A vár már sok gondot adott Zólyom vezetőségének. Soká nem tudtak mit kezdeni vele. Két évvel ezelőtt körűMllványozták ezt is az építkezési1 láziban s a zsupianátust akarták betelepíteni a történelmi failak közé, ami kétségtelenül tetszetős megoldás lett volna, de a horribilis restaurációd költségek summájában mégis csak jelentkezett a mai idők méltatlanul anyagiasabb szellem©: a mutatós tervet elejtették s azóta az építkezés is függőben maradt, a zsupanátusnak uj palotát akarnak építeni s a várból valószínűleg — muzeum lesz.

vák-ok között olyan, mint máshol: a vezető Hlinka- páxti szlovákság, a város zöme, az őslakos autonómia álláspontján áll s igy valami tulszivéiyes ösz- szemelegedésről nem lehet beszélni. Ami a magyarok viszonyát illeti, ,

már régen engedett az első évek nyomott helyzete s ebben Zólyom általánosan kedvelt, kon- ciliáns és méltányos volt zsupánjának, Slávik- nak van legnagyobb érdeme, akiről ma is me- \ légén beszélnek az idevalósiak.

Itt sem fenékig tejfel!

Itt van tehát Szloven-szkő szive: a csehszlovákok dédelgetett városa, amelyet „nem rontott meg a magyar kultúra**, az 'építészek Eldorádója, a geográfiai centrum, a „jövő városa", amibe rövid pár év alatt 25—30 millió koronát épitett-ek bele, ahol' három ezerrel megnövek-edett a lakosság száma s ahol emiatt kétségtelenül jobban megy az iparosoknak és a kereskedőknek, mint a megelőzött többi városokban.

Hlinka feldiszitett képeit láttam a lohogós kirakatokban s a parkírozott -főtéren tábori misét tartottak a szlovák vasutasok zászló szentelésén:; nagy tömeget öveztek a lovas falusi legények a katolikus templom körül.

De a nagy Rimamurányi gyár felől néma csend ijedez a városba: évek óta leszerelve áll a gyár, nem füstöl a kémény s 800 munkás maradt munka nélkül, kenyér nélkül.

A holland Blackberg-oég celMózegyárait akart csinálni a -hatalmas hallgató telepből, d-e nem tudtak neki elegendő faanyagot garantálni s a merev, álláspont miatt, amit itt azzal magyaráznak, hogy állítólag maga-sállásu, befolyásos egyének má-s Vállalatoknál érdekelt előnyeit zavarta volna ez a' Blackberg-gyár, — ez is meghiúsult s a gyár továbbra is munkátlanságra kárhoztatva romlik, pei- dig a magas, 250%-os pótadő nagy részét a gyár fedezte volt s ma

szó sem lehet addig a hiányzó vízvezeték és csatornázás bevezetéséről, amíg nincs üzemben ez a nagy fejlődési iramot szinte potemkinossá legyengítő leszerelt gyártelep.

A munkanélküliség állandó tápot ád a kommunista mozgalmaiknak is.

Mikor Groó Géza dr.-tól — aki szives előzékenységgel kalauzolt el a városban és a város problémái közé élesszemü megfigyelésekkel vezetett be — búcsút veszek a piactéren, már zajos verekedés ünneprontása szól bele benyomásaimba: á kommunisták megrohamozták a Hlinka-párti szlovákok zá-szlószent-elését.

S a látványos fejlődés képei után, mikor a vasúti restiben egy ötkoronással fizetem a sört, hosz- szu -ideig nézem a zajosan pengő pénzdarab domborművé!, amiről az akasztófahumor keserű viccet talált ki, hogy: „nem is pénz az, csak emlékérem: hisz füstölgő szloven-szkói gyárkém-ény van rajta!**, — nézem a pénzen füstölgő kéményt, de csak a szomorú zólyomi gyárait látom s a követ, aimi egy órával előbb szlovák kézből hullott szlovák fejek közé.

Baj van « szívben is. Ezért is és azért is, mert ,a szlovák szellemi étet nem itt, hanem Szentmár- ionban dobog: ifit még kevés a Vér. Győry Dezsőd

A Vatikán nem békül Prágával

London, Julius 12. A „Daily Telegraph“ diplomáciai levelezője közli, hogy a Vatikán és a fascista Olaszország egyöntetű magatartást tanúsít a csehszlovák kormánnyal szemben. A Vatikán és Prága közötti szakitás végleges, mivel a régi ntmeius nem fog Prágába visszatérni és utó dót sem neveznek ki.

Építik Szlovenszkó szivét a zólyomi vár alatt

A dédelgetett Zólyom az egyetlen város, amelyet rohamosan kifejlesztett a csehszlovák uralom — Másfélszdz házat és középületet emeltek az utolsó hat év alatt — Töb:: ezer lakó- tzop%rodás az építészek egyetten Etdctódájába<i

Zólyom fél Zsolna és Turócszentmárton konkurenciájától