Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-10 / 153. (1191.) szám

;\ 2 _____ 1926 julius 10, szombat. HnssSnsskó reneszánsza eSöft! Mii §íos Cserny Bnániszíerefiaök tsflasáss? Egy optimista nyilatkozat — A P. M. H. tudósítójától — Kuszinszkú alkormányzóját kicserélik Ungvár, julius 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Je­lentette már. a P. M. H., liogy szociáldemokra­ta körökből eredő hírek szerint Rozsvpal ru­szinszkói alkormányzó elhagyja helyét és örökébe Mourál dr., a politikai osztály főnöke lép. A hirt most más oldalról is megerősítik azzal a hozzáadással, hogy a Rozsypal távozá­sa semmiféle pártpolitikai akcióval nincs Ösz- szefüggésben s csupán adminisztratív intéz­kedése a prágai kormánynak, amennyiben Rozsypal már régebben kérte nyugdíjazta­tását. Az utódjaként emlegetett Moural dr.-t erélyes és a törvényt szigorúan alkalmazó hivatalnoknak ismerik, akitől az őslakosság joggal remélheti, hogy a törvényeket nem­csak a lakossággal fogja betartatni, hanem úgy maga betartja, mint Ruszinszkó tisztviselőivel és alkalmzottaival is betartatja. Nemzetközi idegenforgalmi kongresszus Prágában Prága, julius 9. A nemzetközi idegenforgalmi kongresszus ezekben a napokban Brünnben és Podebrad für­dőben ülésezett. A kongresszuson több érdekes kérdés került elintézésre. A kongresszus megálla­podott abban, hogy az idegenforgalmi szervezetek ne konkurráljanak az utazási irodákkal. Az ide­genforgalmi propaganda meg nem engedett formái ellen is határozatot hoztak. A népszövetség titkár­ságához határozati javaslatot terjesztenek, mely­ben az útlevél rendszer teljes törlését és a háború előtti határátlépési szokások visszaállítását követe­lik, feltétlenül kívánják azonban az idegenforga­lom emelése érdekében a vizum-kényszer azonnali megszüntetését. Nagy viharok és hóesés Olaszországban Róma, julius 9. A lapok jelentése sze­rint Nápoly fölött tegnap hatalmas vihar tombolt. Egy leszakadó háztető a telefon- és táyiróvezetékeket alaposan megrongálta. Az öbölben tartózkodó hajókat csak nagy erő­feszítéssel tudták lerögzíteni. Egy hajó igy is elszabadult, két bárka pedig elsülyedt. Navaxrából jelentik, hogy a Fcrmazza- völgyben hatalmas hóesés volt. A hegyek­ben a hó magassága helyenkint a két métert is eléri. Piacenzában is heves vihar dúlt s az utcák egy része viz alá került. A hőmérsék­let mélyen leszállt. Északi táliából is hóeséseket jelentenek. Munkács, julius 8. Több napilap közlése szerint Cserny miniszterelnök Ruszinszkóba készül az itteni viszonyok tanulmányozására. Kormánykörök­ből nyert értesüléseink szerint a miniszterel­nök utazása bevezetője lesz egy akciónak, amely akció közgazdasági és politikai téren újabb orientációk és cselekvések keresztülvi­telét célozná. Informátorunk ez ügyben a kö­vetkező kijelentéseket tette: — A nagyzsuparendszer bevezetése is már azt mutatta, hogy a kormányzat nagyobb elánnal akar cselekedni Rusznszkóban, mint azt eddig tette. (?) Meg kell állapítanom, hogy különösen az ellenzék, de egyes hivata­los szerveink részéről is, elhangzott panaszok a prágai kormányzati köröknél nem találtak egészen süket fülekre. A kormányzat tudatában van annak, hogy a ruszinszkói mindennemű állapotok erő­sen elmaradnak még a szlovenszkói vi­szonyok mögött is, s elérkezettnek látja az időt az általános szanálás megkezdé­sére. — Elsősorban közgazdasági téren szán­dékoznak teljesen normális állapotokat te­remteni. Úgy tudom, elhatározott szándék, hogy egyes iparágakat szubvencionálni fog­nak és hogy ne tessék rögtön rosszra gondol­Prága, julius 9. A cseh szociáldemokrata párt nagy'ui ne­hezen találja bele magát ellenzéki helyzeté­be s minden alkalmat megragad annak bi­zonyítására, hogy mennyire nélkülözhetetlen az állam vezetésében. A Právo Lidii mai ve­zércikkében foglalkozik a belpolitikai hely­zettel és elsiratja benne az elmúlt szép idő­ket. Érdekes vin nu’Jla dósában nmgálla- p.tja. hogy herén német nemzeti párti képviselő Alton bája határkövet jelent a csehszlo­vák parlament éleiében, mert az mint­egy befejezését jelentette a nemzeti ob- strukciónak. ni, nem csehországi Iparosok idebozataláról és segítéséről van szó, hanem idevaló iparo­sokról. Konkrét eseteim vannak már most is, hogy több ruszinszkói városban és itt Mun­kácson is asztalosok, mükertészek tiz-kuszezer koronát meghaladó állami segítségben része­sültek. Általában az ipar és kereskedelem terén segítség, könnyítés várható. Ezzel szerves össze­függésben az eddigi adópolitikán is vál­toztatni fognak. — Politikai tekintetben különösen a szel­lemnek teljes megreformálása várható, a kor­mányzat arra fog igyekezni, hogy az eddigi kinövéseket legyessej a lakosság és a hivatalos szervek között jóviszonyt teremtsen. Ennek elérésére minden eszközzel hajlandó. Nem lényegbeli politikai változásról van szó — hogy szavaimat félre ne értsék — hanem a politikai szellem teljes megreformálásá­ról. Biztos vagyok benne, hogy a miniszterel­nök közeli utazása hatalmas javulást fog elő­idézni Podkarpatska Rus életében. Ellenzéki körökben, ahová eddig a fenti beszélgetés eljutott, nem sokat várnak a mi­niszterelnök utazásától, ha az tényleg megtör­ténik, hiszen az eddigi miniszterjárások ab­szolút eredménytelenséggel végződtek. Berán óta egyesek ugyan igyekeztek még hangosak lenni, mint például Juug, vagy Sehol''eh, de mindez már nem zavarta meg a munkát. A koalíciós pártok szüntelenül dol­goztak, a költségvetést a parlament idejében megszavazta és Svehla sem sokat törődött a folyosón elterjedt hírekkel. Benes is rendsze­resen megkötötte nemzetközi paktumait, sőt a köztársasági elnöknek is jutott ideje arra, hogy irodalmi müvein dolgozzék. A kormány kormányzott, Írja a Právo Lidu, a nemzetgyűlés dolgozott. Egyszer esett az eső, máskor ismét szép idő volt. Mindamellett igen szép politikai munkát végeztek. Svehla Antal, a kompromisz­szum atyja mindig győzedelmeskedett. Szép volt ez mind, mintha már igaz sem lenne. Bizonyságok vannak róla, hogy ez idi- likus csendnek vége szakadt. A parlament asztalosainak sok a dolguk, hogy a két ob- strukciós éjszaka rombolását helyrehozzák s az államügyész azon gondolkodik, hogy mi­képpen szövegezze meg vádiratát néhány képviselő ellen. A köztársaság politikai képe megváltozott. Az úgynevezett nemzeti koalíció kormá­nya meghalt, a parlamentben a csehszlo­vák, német és magyar gazdagok osztás lyának uj többsége alakult. A hivatalnok- kormány nem kormányoz, hanem hagy­ja magái kormányozni. Hogy kitől, azt nem tudni. Mindkét államalkotó szocialista párt ellenzékbe lépett. A gazdagok blokja bevezette az agrárvámokat, a kongruát s ezzel egydejüleg elégedetlensé­get keltett a gyárakban, demonstrációkat és népgyüléseket az utcákon. S mindezekhez hozzájárul még a fekete ingesek propagan­dája. Senki sem tudja, hogy hogy fog kiala­kulni a belpolitikai helyzet, vájjon a vám- kongrua többség állandó többbséggé ala­kul-e. Kikerül-e ebből a többségből egy parlamentáris kormány, vagy pedig to­vábbra is boxer aréna marad a nemzet­gyűlés. A reakció megkezdte munkáját. Folytatja a szervezkedését a parlamentben, a fascizmus viszont a parlament ellen szervezkedik. Mind a kettő együttesen a proletár osztály és a szo­cializmus ellen készül. A reakciónak az a célja, hogy letörje a szocializmus eddigi be­folyását. Az uj többség azonban még nem tudja, mi legyen a kormánnyal, a kisebbsé­gekkel, a nyelvkérdéssel. Az uj reakciós kor­mánynak semmiféle politikai programja nin­csen, egyedül az antiszociaLista radikalizmus szellem hatja át és egyedüli jelszava, hogy le­törje a szocialista diktátumot. A reakció tehát offenzivába lépett, a szocializmus defenzívába. A tények azt fogják bizonyítani, hogy a parla­mentáris ellenzéki eszközök nem lesznek elegendők a munkástömegek érdekeinek megvédésére, hanem szükséges, hogy a nép közöttt propagandát csináljanak s a népet megszervezzék. Most kezdődik a harc a kle­rikális burzsoázia reakciója és a szocialista mozgalom között. A Právo Lidu cikke, eltekintve a megszo­kott szocialista frazeológiától, annyiban jel­lemző, hogy ma már nyíltan számol a polgári többség uralmával és beismeri saját pártjá­nak nagy göngeségét és hatalmi vágyai cél­talanságát. A polgári pártok offenzivába, a szocialisták defenzívába léptek A szoeiáSdemofer&fa BJdu rezignácEóvaE sr pártja helyzetéről és eresen Sart a polgári koaEicEóf&E Hajnali kaland Irta: Somlay Károly. A bihari Sárrét idején élte fénykorát a Neszólj-csárda. A náddal hiazott vályogépület va­lóságos barlangja volt a lókötőknek, szökött ka­tonáknak és az utonállóknak. A százhuszezerholdas lápot régen lecsapol­ták. A tétesemberek, — a pásztorok, —• a múlt ködébe vesztek. A csárdáról sem mesélget már senki. Pedig olyan villogószemü menyecske kevés lehetett Biharban, mint amilyen akkor a Virág Béni csapiáros felesége volt. # Alkonyodott. Az elömlő pírban úgy látszott, mintha a csárdától nem nagy távolban levő fúr­ta: templom tornyának rézkokasa lángokat szórna szárnyairól. Valakit várhatott a csaplárosné, mert a pitar könyöklőjén ülve, hamvasbársonyos szemével messze-messze kalandozott. Türelmetlenül bab- rálgatta karján a dudoros csipkéket. Az orreim- pája reszketett. Lassanként leszállóit az est. A Zsidőcsillag már sziporkázott az ég hamvaskék fátyolén. A mocsarak felett távolról jövő vadkacsák repülésé­nek suhogása hallatszott. A lápok sürjetegébsn nádirigó káricsált. Csaholtak a rókák. — Fujdogálj csak, legyezgesd őt illatos szel- lőcske, — suttogja az asszony, aztán hullámos lmjának fonadékait meglazítva, leugrik a kö­nyöklőről, besurran a konyhába. Kire vár? Kit legyezgessen a híves esti szel­lő? Miért, kiért remeg a szive? Talán magáért, talán másért. Talán a jövő reménye lüktet benne, talán a múltak emléke. A tűzhely eleven parázsán malac pirul a nyárson. Majd el lehet lakni vele az estét, ha kulacsot és ibolyadohányt is tesznek az asztalra. Az asszony éppen a tűzfészket élesztgeti a vasmacska mellett, mikor lódobogást neszei az udvarról. A piszkaiét kiejti kezéből, az udvarra tekint. Aztán bosszankodva fordul vissza. Nem az jött, akit vár... A pusztázó csendbiztos érke­zett három pandúrral. — Áldja meg ükét a Jézus a keresztjével, — fakadozik az epéje, de azért mosolyogva fogadja a téns, nemes vármegye embereit. — Ejnye kutyakurta. Micsoda fáin illatok 1 Bizonyosan számunkra készíted az estebédet, kincsem, — mondja a komiszáros és sarkantyúit pöngetve, megcsipkedi az asszony orcáját. — Az uramot várom. Ünyéki kotyvasztom ezt a kis elesiget, — feleli derékra csípett vi- ganóját leeresztve a menyecske. — Nono, szép hugomasszony, sok gyanús ember szokott itt megtilódni, mert tudják, hogy a szemhunyó csaplárné szívesen látja őket... Talán éppen a Kutyafog Pisti számára sül a malac? — TréfakedvÜ firfi a tekintetes ur... Jó órában legyik mondva, a Pisti nem szokta itt magát mutogatni ,a poklos... De ne is lipje a küszöböt az a haramja, mert úgy áldjon meg az Ég, rája pörkölöm a nádtetőt... A hitesemet várom. Dolga akadt Újfalun. Ma iccokára tán ha- zabotlik szeginy. Az ű számára készítek ékkis falnivalót; mert min álunk úgy van, hogy mikint a firfi fújja, akkint esik táncolásom... Kössilc csak lovaikat a sövinyistállóba, lesz ott abrak is a jászolyban. — Köszönöm babám, most nincs időnk ros­tokolni. Csak addig maradunk, mig a paripáin­kat megitatjuk. — Kár, hogy nem tisztölhetem vendigtil komiszáros uraimékat. Pedig most tettem bakhát­ra az ötvedres hordócskát. Megönthetnik : kukat fáin szinborral. Akár csapig ihatnak ... Aztán rozmaringgal söprögetnim meg lónsuram- nak még a helyit is. — Ejno, ahány nőstényöndög lakik a pokol­ban, valamennyit beléd kommandirozta Lucifer, — tréfálgat a osendbiztos és hogy körülnézzen, benyit az ivóba. A mócsvilágnál két roma könyököl a tölgy­asztalon. A Csömör Jóska meg a Szortyogó Misa. Nincsen kinek nótát csinálni, hát kepkednek; nézdegélik az ajtóra szegezett statáriumlevelet. Az asztal végén egy kanász pipálgat a gémnyaku üveg mellett. Zsírtól fénylő haját varkocsba fonva, kalap alá gyűrte. Pofája akár a kopott bagaria. Dehogy venné észre a kardját csörtető csendbiz­tost ... A falra pingált kuncimerre, a koronás oroszlánra pislog, akinek feje felett tündököl a csillaghimes Hold. Itt a lápok világában Gö- rénybür a zordképü ember neve. Becsületes neve talán nincs is. Ha volt, ő maga is régen elfeledte. — Hát téged mikor eresztettek szélnek a vá- radi tömlőéből? — mordul rája a csendbiztos. A kanász becsihol a gyopártaplóba, néhány füstkarikát fuj az ellenség orra alá. — Nem vezetek rovást az effélékrül... Há­rom évig vótlam ott bentkosztos; hát élig vótt. A vármegye nem hányhat semmit a szememre, mert három keserves esztendőkig csörgött a lánc kezemen, lábamon, — morogja, miközben villog a szeme, mint a haragos bikáé. — Bezzeg sok emelgetős malacot hánytok bográcsra a Baconáson. Panaszkodnak reálok a makkoltatő gazdák. — A kondás is ember. Ű se született hústa­lan napon. Ü is megóhitja a magáét. — Meg ám a borocskát is. — Biz úgy van, nagyuram. Megisszuk a bort, ha van, mert a kanász nagygaratu ember... Azután osztán aki vizet iszik, nád terem az orrá­ban ... De ha ki is ragasztunk eccer-másszor egy szopósmalacot a csürhéből, nem viganózzuk el az árát, hanem borrá váltjuk. Hát a Szántói földesur kastélyából elrablóit ezüstfürdőkádról hallottál-e valamit? — A feredőkádrul, aki üstbül vótt? Akiben a szipsiges Lányi kisasszonkák mártogatták a patyolattestültet?... Annyit tudok, amennyit az imint mondott a ténsuram... Hát elcsórták a f eredőkádat?... Huncut világot ilünk most, kö­vetem alássan. — A csenbiztos látta, hogy a csürhepászíort nem lehet szóra kapni. Elzárla nyelvén a csapot. Más alkalommal, — ha majd az acélperec és a bikacsök is beleavatkozik, — talán fog beszélni. —« Bezzeg nagy udvara van a szádnak, te mákvirág! A métely egye meg az irhádat, hát csak ereszkedjél bornak, mig az agyarod belé nem törik a rabkenyérbe. A hollók már úgyis kárognák utánad, — mondta a nagyváliu, veres- nyakú embernek, aztán otthagyta. A pandurpatrull nemsokára Komándi felé lovagolt. — A possadt vitizek... A tergenyés szama­rak... Az Isten szalassza meg ükét!... Üthe­tik bezzeg a Kutyafog Pisti nyomát, — csengett utánuk a csárdásnó kacagása. # Harmathullatő, holdfényes éjszaka van. Kö­dök imbolyognak a porzósra száradt lápszigetek sárerdőin. Fénytengeres káprázatban úszik a végtelen Sárrét. A mocsarak szintjein csillagok tükröznek. Falevél se mozdul, csak a bölömbika bugása és a baglyok huhogása hallatszik a pihe- gő csendben. A Fiastyuk magasan áll az égen. A sápadt fényben néha bolygótüz villan az ingoványokon. Fátyolképek kápráznak, amelye­ket, — mint egy ismeretlen hatalom titkait, —• csak a kiválasztottak látnak. Mintha rikoltás, elhaló hörgés hullámzanék a rejtelmes lápok­ról .. . Panni, o csaplárné, megint a pitaron álldo- gáll. Kémlelődik. Tenyerét a szeme fölé ernyőzi. Halkan suttog: Rozsnyói vasas-gyógyfürdő és hidegviz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, | in C$sE®w@nssSg&3 j Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migraine, hisztéria, ! neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 j méternyire a tenger színe felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz. —- Elsőrendűi szállodai szoba, háromszoros étkezéssel, napi 32.— Ke. — Posta, tá- | virda, vasútállomás.helyben..Bővebb'felvilágosítással’szolgál . ■•. d.v*v .. . a Fördokmntősáí. *1.1 rn II J ■ ■ .1 JI. mn..wwniim —. ii.m ■ i wmii »■■■ i n ■ n m. ■ ■mi........... .. !■■■ IMI. II > .hhhi-j—ma ■ m .......................... 31 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom