Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-31 / 171. (1209.) szám

1926 julius 31, szombat. ^IWM-AWkiíARHIRItAE 5 már a másé, magihatottan búcsúzott el tőle- Hom­lokon csókolta, később is gyakran emlegette. Ez idő alatt, Losoncról való eltávozása előtt Pladhy Vilmának, Steller ügyvéd jegyesének kiön­tötte egész keserűségét és hosszasan beszélgetett vele Etelkájáról is. P. Vilma kisasszonyhoz cámü költeményét irta ekkor a leányhoz. A losonci kellemes napok emléke még egyszer idehozta Petőfit. 1847 julius 1-én volt egy napig a Steller ügyvédék vendége. A házat, ahol itt jár­tában tartózkodni szokott, 1899-ben emléktáblával jelölték meg. * Péter bácsi, aki az élet és valóság hangján tudott mindezekről beszélni, már néhány éve a föld nyugodalmas lakója. A minap a temető szé­lén szembe találkoztam a görnyedthátu, erősen megöregedett juhásszal. — Emlóikszik-e — kérdeztem tőle —, amikor Péter bácsival itt Petőfiről beszélgettek? — Petőfiről? ... Én . . . Mikor? . . . Me­lyik Péter bácsival? ... — motyogta és üresen nézett maga elé. — Nem emlékszem! Ez a sorsa a csillagoknak is, nem csak az em­bereknek! Darkó István. Emberek vagyunk A szerbek tízórai vérengző csatával visszaverték a bolgár komitácsikat Belgrád, julius 30. Tízórás heves ütközet után a jugoszláv területre nyomult bolgár komitácsibandák tegnap hajnalban feladták a harcot és bolgár területre menekültek. A harcba a jugoszláv katonaság is beleavatkozott, amelyet a szorongatott csendörség segítségére küldöttek. Gyalogsági ágyukkal valóságos pergőtüzet zúdítottak a komitá- csikra, akik északra elmenekültek. A jugoszláv katonák a határig üldözték őket, de már nem tudták megakadályozni, hogy a bolgárok át ne lépjék a határt. A komitácsik egyet­len halottat és sebesültet sem hagytak hátra, valószínűleg mind magukkal vitték. Jugo­szláv részről nyolcán estek el. Jól értesült belgrádi politikai körök úgy tudják, hogy a jugoszláv kormány a legköze­lebbi napokban erélyeshangu jegyzéket küld egyrészt a bolgár kormányhoz, másrészt pedig a népszövetséghez, amelyben követeli a komitácsibandák résztvevőinek kinyomo­zását és szigora megbüntetését. Az állami monopóliumok kérdése balba hozhatja Poincarét Eddig szerencséje van a miniszterelnöknek — A nagytőke akcióba lép ég mégse bírjuk megölelni egymást. Pedig oly húsvéti harangok hívnak erre: napestig: korata- vasz ól decemberig. Nem hiszünk az ölelésben, mert az is pén­zért vdsárolhatóvá vedlett rajtunk keresztül. íme: Az ember néha észreveszi, hogy nincs hite. Igen; néhanapján megér eszük, nagyon megé­rettük hitetlenségünket. Az emberben persze nincs hitetlenség. Csak valami régi jó színű, iegnapig-hasznos okulárét vesztett el valahol az aszfalton, vagy a kávéház­ban, vagy a frontokon: az öldöklés háborús front­jain Galíciában és a Marne mentén, a szibériii hólepte rónák halálosságában, vagy csak idehiza az utcán, az utcai frontokon, amik fájdalmas mo­solyokkal lepték el a iejesűzletek, liszlüzl éleit, trafikok bejáratait. Egy csodálatos okuláré, mellyel a tegnap- előítökön úgy született az ember: elveszett. Va­lami durva barbár leütötte az ember orráról. És most csupasz szemmel járjuk a világot. És úgy látjuk nincstelen meztelenségünkben a dolgok keresztmetszetét. És ezért betegek vagyunk. Ezt különben nagyon régóta tudjuk. Sápad­tak vagyunk, sok gyárkémény szökken éjjeli ab­lakunk előtt és ontja virradatig a nyomasztó füs­töt, nem bírunk tágult tüdővel lélekzeni. Idegesek vagyunk. Nagyon remegünk, sokat filozofálunk, okoskodunk, sokat félünk és elalvás előtt mor­fium injekciókat veszünk be. Roggyasztó térdek­kel csókoljuk az uiszéli Krisztusszenleket és örök mécsesek világánál zokogón bontjuk a zsolozs­mák keszkendőjét. Nincs kacagás. Elfelejtettünk kacagni. Nincs 'dalolás. Mennél többel fújják a katonakürtöket, mennél több wágneri zenét adnak a csukott szinházajtók mögött, mennél több ci­gány húsza az izzadó kávéházi ablakok mögött, mennél dühösebben kurjonganak a részeg kocsis­legények, mennél szaporábban roiyog az autó, annál hallhatóbban sir fel a mi betegségünk csöndje, annál jobban vesszük észre, hogy valami nézésünk veszett el, és nem bírjuk cinizmus nél­kül a csókot. És borízű szemekkel tudunk kifutni az élet­ből egy revolverlövéssel... És mindamellett rém büszkék vagyunk a kul­túránkra. Rotációs gépeinkkel világgá szórjuk hi­tetlenségünket. Fölmérjük a földet, az égboltoza­tot, számítjuk a fény sebességét, a viz hatalmas erejét, mérges gázokat csinálunk, repülőgépet gyártunk, ágyukat, gépfegyvereket és egymást öl­jük. Azt se tudjuk miért? Keressük az Istent görebben és górcsővel. És nem találjuk meg és kimondjuk: nincs! Pedig csak emberek vagyunk. Csak egy kis kirándulásra jöttünk ide a földre, beosztottuk az időt évekre és tudjuk, hogy 50—60 év múlva in­nen elmegyünk és kiszámítottuk, hogy visszatérés nem létezik. Mégis: emberek vagyunk és sokat civako­dunk, egymást öljük, verjük, szidjuk. Feketeinges ugráló suhancok lépkednek roha­mos sorokban az utcán, kidülledt szemekkel, ha­ragra torzult szájjal, ordítanak: Le vele! Pedig csak egy más emberről van szó, akinek nincs fe­kete ingje, egyazon ruhát és cipőt visel: csak más nyelven mondja, hogy édesanyám. Feketeinges suhancok vak nézéssel verik hátba az embertársa kát. Ki mondja meg ezeknek, hogy térjenek ész­re, ki fogja ezeknek ledobni orrukról a furcsa, furcsa fekete okulárét? Pedig: aranykeresztes, lilapaszomántos pap urak elmentek az amerikai Chicago felé: Krisz­tus szeretetében egymást megölelni. Pedig: Japánból táviratok érkeznek az óceá­nokon keresztül, hogy a Bieyi kénhegy vulkánja kitört és a láva s az égő kén egész falvakat teme­tett el pár perc alatt. Pedig: Amundsen és Byrd, elérték az Arktisz jégrögös csúcsait. Pedig: Lengyelországban egy elektrotechni­kus professzor akar egészséges, jól olajozott, vas- ives életet konstruálni. Pedig: künn a széles mezőkön esiéli harmatok csiholják az elfáradt emberek fehér rozskenyerét. Emberek vagyunk és mégse bírjuk megölelni egymást! .Szólalnál Rezső. xx Nincs a magyar ifjúsági irodalomban még egy olyan könyv, amely kiállítás, tartalom és ár tekintetében fel tudná venni a versenyt a Tapsi- füle* nyuszikával. Páris, julius 30. A kamara csak holnap reggel kezdi meg Poincaré Pénzügyi javasla­tának vitáját. A pénzügyminiszter, mint elő­relátható volt, teljes sikert ért el a pénzügyi bizottságban s erélyes magatartásával az ösz- szes ellentmondásokat leszerelte. Az eredeti ajánlatok csak nagyon lényegtelen módosítá­sokkal kerülnek a plénum elé. Az elmúlt napok folyamán azonban újabb fenyegető momentum merült föl a Poincaré kormány ellen. A jobboldali lapok, amelyek Poincaré miniszterelnökségét a jobboldal győ­zelmi sorozata megkezdés éllek vették, most folytatni szeretnék a sikereket. A nagyipar és a nagytőkéhez közelálló jobboldal igen szívesen látná az állami monopóliumok megszüntetését s azok ma­gánvállalatoknak való kiadását. A jobbol­dal tehát most jól megalapozott kam­pányt kezd annak bebizonyítására, hogy Berlin, julius 30. A német közvélemény középpontjában pillanatnyilag a gyarmati kér­dés áll. Külz dr. belügyminiszter emlékeze­tes beszéde óta a napi sajtó és az egyes tár­sadalmi szervezetek mindinkább fokozódó ér­deklődéssel követik ennek a kérdésnek fejlő­dését s megállapítható, hogy a birodalomban ugyanolyan gyarmatláz uralkodik, mint ural­kodott 30—40 évvel ezelőtt, Vilmos császár trónralépésénelc időszakában. A közvélemény meg van győződve róla, hogy a német fejlődés és expanzivitás csak úgy terelhető egészséges vágányok­ra, ha a német birodalom, megfelelő gyar­matokat kap, amit különben a versaillesi békeszerződés is megígér. Különösen erős lendületet adott a gyarmat­ügy németországi vitájának az a kijelentés, amelyet az angol gyarmatügyi miniszter az elmúlt napokban tett s amely Német Keletaf- rikának állandó angol annektálásáról szól. A német birodalmi gyarmattársaság levelet irt Marx dr. birodalmi kancellárnak, melyben követeli, hogy utasitsák vissza az angol gyar­matügyi államtitkár kijelentését, mert arról szó j^m lehet, hogy Német Keletafrika állan­Kassa, julius 30. A P. M. H. munkatársának alkalma volt egy igen befolyásos tarügyi személlyel beszél­getést folytatnia, aki feljogositott bennünket arra, hogy ennek a beszélgetésnek egyes szen­zációs s az egész magyarságot rendkivül ér­deklő részleteit a nyilvánosságra hozzuk. — Annak az aktivista politikának, melyet a parlamentben a vámtöbbség eddig negati- vista pártjai kezdeményeztek, — mondotta in­formátorunk — eredményei az iskolapolitiká­ban csakhamar mutatkozni fognak. A kormány iskolapolitikája most már ko­moly törekvéseket mutat arra, hogy a szlo­vák néppárt iskolaügyi kívánságait hono­rálja. az állami monopóliumok magánkézbe való juttatása nélkül a kormány nem fog­ja szanálhatni a francia frankot. Csak azok a rendkívüli nagy összegek, melyek e monopóliumok s igy elsősorban a dohány jö­vedék, magánkézbe helyezéséből származná­nak elégségesek az idei hátralevő költségvetés­nek a tervezett rendkívüli adók segítségével való kiegyensúlyozására. A jobboldali „Figa­ro" egy magándohánytársaság alapítását ajánlja, amely társaság átvenné a nemzeti alap egy harmadának, vagy felének kötele­zettségeit. A baloldali lapok erélyesen az állami mo­nopóliumok kihelyezése ellen foglalnak állást s egyes jelentések szerint a kormány kebelé­ben is súlyos ellentétek merültek föl a kérdés­ben. A kommunista és a szélső jobboldali or­gánumok éppen a monopóliumok kérdését ne­vezik annak a zátonynak, amelyen a nemzeti koncentráció kormánya meg fog fenekleni. dó angol gyarmattá váljék. A versaillesi bé­keszerződés ezt sohasem ígérte meg, sőt el­lenkezőleg kilátásba helyezte, hogy néhány év múlva ez az értékes terület ismét német tu­lajdonná válik. Chamberlain külügyi állam­titkár különben sem azonosítja magát a gyar­matügyi államtitkár kijelentésével s bizonyos politikai koncessziók fejében bármikor haj­landó visszaadni Németországnak Keletafri- kát. A gyarmatügyet Németország népszövet­ségi belépése előtt okvetlenül tisztázni kell. A birodalom csak aklcor lépjen be a genfi gyülekezetbe, ha föltétlenül megígérik neki, hogy gyarmatainak legalább egy ré­szét visszakapja. A lapok mind állást foglalnak a gyarmatügy­ben s a leglényegesebb a Tágliche Rundschau magatartása, amely lap, mint ismeretes, igen közel áll a külügyminisztériumhoz. Strese- mann szerint Németország népszövetségi be­lépését nem lehet uj követelésekhez fűzni, vi­szont azonban, amint a birodalom állandó ta­nácstagsággal rendelkezik, azonnal lépéseket tesz, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen gyarmatokat visszakapja. — Ezek a kívánságok elsősorban elviek és csak azután személyiek. A forradalom utá­ni felfordulás zűrzavarait Szlovénszkón az egyházellenes szocialista irányzat egyszerűen arra használta fel, hogy a katolikus egyház évszázados jogforrá­sokon alapuló iskolaügyi kiváltságait s jogait egyszerűen konfiskáita. A katolikus egyházat ezen a .területen másfélszázad alatt kétszer érte ez a jogtalanság, először Habsburg József, a „kalapos király,, idejé­ben, azután pedig a csehszlovák forrada­lom idején. Akkor is bekövetkezett a restitutio in integ- rum, mos is meg kell történnie. Szlovenszkón a katolikus egyháznak tu­Gyarmatláz a német blrosiafomban Követelik Német Keletafrika visszaszármaztatását — Mint Vilmos idejében, Németország most is expanziójára hivatkozik A kassai volt premontrei gimnáziumot visszaadják az egyháznak? A szlovenszkói aktivizmus első pozitív eredménye: tárgyalások folynak a katolikus egy­háznak teendő jóvátételekről — A szlovenszkói katolikusság követelése: teljes „restitutio in intcgrum“ — A premontrei gimnázium magyar osztályai állami kezelésben maradnak — A P. M. H, munkatársától -­lajdonában az összeomlás idején számos középiskola volt s különösen országos hirae- vüek voltak szerzetesi iskolái. A piaristáknak* premontreieknek s bencéseknek voltak itt év­százados hires intézetei, az európai kultúra bástyái. Ezeken kívül még több gimnáziumot tartottak fenn a katolikus alapból, amelyek­ben világi tanárok neveltéit az ifjúságot val­láserkölcsös szellemben. A csehszlovák kormány a hatalom jogán, minden törvényhozási intézkedés nélkül, az egyház és állam viszonyának rendezése nél­kül, kártalanítás nélkül egyszerűen kisajátí­totta az intézeteket, azokat vagy állami inté­zetekké nyilvánította, vagy kaszárnyákat, pénzügyi hivatalokat alakított belőlük, taná­raikat kiüldözte s a katolicizmus mentsvá­raiban a felekezetnélküli oktatás csehországi prófétáit alkalmazta tanerőkül. Egyedül a ko­máromi Szent-Benedek rendi főgimnázium kerülte el ezt a kegyetlen sorsot. Az egyház természetesen mindent elkö­vetett az égbekiáltó sérelmek reparálására s a magyar ellenzéki pártok, meg a szlovák nép­párt politikai törekvéseinek egyik főpontja '/olt az egyház iskola ügyi sérelmeinek orvos­lása. Eddig ezek a kísérletek sikertelenek s eredménytelenek voltak, de most egészen bi­zonyosan lényeges változások következnek be. Már konkrétumokról folyik a tárgyalás s az egyik konkrétum olyan előrehaladott stádium­ban van, hogy megvalósulása igen rövid időn belül bekövetkezik. A tárgyalások arról folynak, hogy a kas­sai volt premontrei főgimnázium szlovák részét, amely most mint állami szlovák reálgimnázium szerepel, szlovák katoli­kus főgimnáziummá alakítsák át és rész­ben premontrei, részben világi tanerő­ket alkalmaznak benne. Az intézet élére a szlovák származású Filó Ká­roly Ede premontrei kanonok kerülne, aki az összeomlásig a nagyváradi gimnáziumban ta- nároskodott, jelenleg pedig a rozsnyói pre­montrei társházba van beosztva. — A gimnázium magyar része megma­radna állami intézetnek s teljesen szeparált volna a szlovák katolikus gimnáziumtól. Eddig szól érdekes információnk, mely­nek hitelességéhez — tekintve a forrás ko­molyságát — szó sem férhet. A magunk ré­széről már most megjegyezzük az ilyen rés* taurálási kísérletekhez, hogy azok egyáltalá­ban nem felelnek meg azoknak a követeimé* nyéknek, melyeket a katolicizmus jogosan vár el elégtételül. A restauráció nem lehet apró­lékos, csak részleteket végrehajtó, hanem va­lóban restauratio in integrumnak kell lennie. KikényszeritettUk a szolyvai tragédia kinyomozását Munkatársunk adatai alapján kiterjesztik a vizsgálatot Munkács, julius 30. (Saját tudósitónktól.) A szolyva-hársíal- vai vasúti tragédia ügyében végre gyors tempóban folynak az események. Munkatársunkat a munkácsi csendőr- főparancsnok magához kérette s jegyző­könyvbe foglalta a mi helyszíni adatain­kat és a kezünk között levő tanúvallomá­sokat. Ezek alapján még a tegnapi napon kiutazott a tragédia színhelyére s meg­ígérte, hogy a nyomozásnak a legszigo­rúbban utána néz. A csendőrfőparancsnok személye garancia arra, hogy ebben a borzalmas ügyben végre a megkívánt útra terelődik a nyomozás. A tragédia ügyében különben a Ruszin- szkói Magyar Hírlapnak nyilatkozott Jiskra dr. államügyész, aki kijelentette, hogy a la­pok közleményei miatt a cikkek szerzői el­len rágalmazásért vádat emel. Az állam­ügyész nyilatkozata szerint a csendőrség azonnal lefolytatta a nyomozást az ügyben. Ezzel-szemben megállapítjuk, hogy a esendőrség sem az áldozatot, sem a terhelő tanukat nem hallgatta ki, tehát mulasztása nyilvánvaló. A rágalmazás! pereket annál inkább érdeklődéssel várjuk, mert az áldozat és a terhelő tanuk határozottan megnevezik a me­rénylőket, ezzel szemben a csendörség azt állítja, hogy az áldozatok önként ug­rottak ki a vonatból. Ez a beállítás csak úgy érthető, hogy a csendőrség csak a kedvező tanukat hallgatta ki. A közvélemény a fejlemények következtében a legnagyobb érdeklődéssel várja az ügy el­intézését, hiszen a szolyvai tragédia már az országos botrány keretein is túlnőtte magát. Szánthó László. xx Egész vászonba kötve, aibumalaku í 000 olda-r Ion jelenik meg a Kis Brehm, ragyogó kiállításban és az ára — ne felejtse el — csak 280 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom