Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-31 / 171. (1209.) szám

6 A marokkói szultán Napóleon trónszékében Múl ej Jusszuf párisi szeszélyei — Abd el Krím népe a párisi állatkertben — Hogy mene­kült meg a Waterlooi ágy a végveszélytől? — Páris mulat az egzotikus uralkodó szeszélyein — A P. M. H. tudósítójától — Párig, julius 30. Tegnap reggel, úgy félkilenc felé, a Jar­din des PLTntes (a párisi állatkert) vadjai még csendesen szunyókáltak, amikor a bok­rok közül különös zaj ütötte meg a fülüket. Egy öreg nőstény oroszlán félálmosan kinyi­totta a szemét, majd meglepetten talpra ug­rott és egy pillanatig sem késlelkedett, hogy felébressze hortyogó fenséges párját azzal a különös mormogással, amely oroszlán nyel­ven bizonyára azt jelenti: no nézd csak, öreg, no, de hát nézd csak!? Csakhamar az egész állatsereglet talpon volt, morogva és tágra nyitott szemekkel bá­multak ki a ketrecükből és különös izgalom­mal járkáltak fel és alá a szűk ketrecekben. Miért volt ez a nagy korareggeli izgalom? Semmi másért, csak azért, mert a zöld bok­rok között fehér humuszok tűntek fel imbo- lyogva. Burnuszok, régi emlékek, szabadság, sivatag... Mulej Jusszuf, a marokkói szultán a fran­cia köztársaság illusztris vendége érkezett meg egész kíséretével, két fiával, három lila dzseballás unokájával, a feketebőrü eunuch- jaival, teljhatalmú- miniszterével és egy cso­mó redingottos és kitüntetésekkel ékesített francia előkelőséggel, hogy megtekintsék Páris város exotikus kosztosait. A vadak mél­tó fogadtatásban részesítették az előkelő ven­déget, morogtak, horogtak, vicsorgatták a fo­gukat, nekiugrottak a ketrec vasrudjainak, harapdosták, úgy mint az a jól nevelt vad­állathoz illik, amikor fenséges vendégeket fo­gad. Olyannyira jól játszották szerepüket a horpadt hasú és fogatlan tigrisek, hogy a há­rom hercegi unoka rémülten bömbölni kez­dett. Hogy megnyugtassa őket, Si Kaddur ben Ghabrit, a szultán teljhatalmú minisztere és főudvarmestere, cukrosdatolyát adott — nem az ordító szultán csemetéknek, — hanem a tigriseknek. Cukros datolya a sivatagi tigris­nek! Nagy sértés ez egy valódi, vérbeli tig­risnek. Meg is sértődtek. Hátatforditva az egész illusztris társaságnak, visszafeküdtek s egy pillantásra sem méltatták többé őket. Az unokák azonban csak tovább bömböltek. Erre ők kapták a cukros datolyát. És hogy teljesen megvigasztalódjanak, a főudvarmester ur harci pózba vágta magát a tigrisek ketrece előtt, vad, riff csatakiáltásokat hallatott és el­kezdte fehér burnuszát lebegtetni, nyilván, hogy felkeltse bennük a régi emlékeket s szívfájdalmat okozzon nekik, amiért ilyen ne­veletlenül viselkedtek. Határozottan nagysze­rű látvány volt igy a teljhatalmú miniszter torreádor pózban, lobogó burnuszbán heccel­ve a tigriseket. A francia urak félrefordulva nevettek, a szultán megelégedetten legeltette tekintetét miniszterén, a cukros datolyától összemasza- tolt fenséges unokák tágra meresztették a sze­müket és teljesen elfelejtettek sírni, a fekete pofáju eunuchok pedig látható elismeréssel adóztak harcias uruknak. Egyedül csak a tigri­sek nem voltak hajlandók tudomásul venni a főudvarmester ur különös produkcióját. A tigrisekhez hasonlóan, a kígyók és a krokodilusok is teljesen etikettellenesen vi­selkedtek s egyszerűen fumigálták a magas látogatókat. Hiába piszkálta őket az agilis mi­niszter — aki tegnap különösen jó formában volt — meg sem mozdultak. Ellenben a lojá­lis csimpánz vad charlestont járt a szultán tiszteletére és az öreg nőstényelefánt, a Ra- chel tisztes korára rácáfoló ezer bájjal s már Párisban tanult raííinériával igyekezett elbá­jolni a marokkóiak felséges urát. Amint látható, az állatkert vadállatai többé-kevésbé éppen olyan látható megindu­lással és hódolattal fogadták a kegyes szul­tánt, mint ahogy Párisban mindenütt, ahová csak beteszi a lábát. És azt mondani sem kell, hogy sok helyre beteszi a lábát. Viszik, cipe­lik őt végig egész Franciaországon, keresztül- kasul Párison, kényeztetik, hízelegnek neki, mindent megtesznek, hogy csak minél jobban érezze magát, hogy csak minél jobb emléke­ket vigyen haza magával innen, hogy vala­hogy valamikor eszébe ne jusson olyan bo­londságot csinálni, mint amilyent Abd el Krim csinált nem is olyan régen. A jámbor, a kegyes szultán pedig megy mindenüvé, akarva, nem akarva, bólogat és mosolyog, mosolyog és bólogat. Tetszik neki ez a nagy ünnepeltetés, a nagy hízelgés. Mindennel meg van elégedve, minden tetszik neki, az Eif fel-torony, — amelynek a legeslegtetejére kapaszkodott fel a francia kísérők legna­gyobb megrökönyödésére, akik a nehézsúlyú szultántól ennyi akrobata képességet nem reméltek — éppúgy, mint a jó francia pezsgő vagy mint a párisi mozi. Minden szeszélyét t.eHesitik, minden kívánsága előtt meghajol­nak. És hogy a szultánnak vannak kívánsá­gai, annak az illusztrálására szolgáljon a fon- tainebleaui eset. A szultán és a kísérete a hangulatos ál­latkerti látogatás után kiaufózott Fontaine- bleauba, hogy a hires kastélyt megtekintse. Természetesen ünnepélyes fogadtatás és a szokásos hajlongások fogadták és magé a kas­tély igazgatója állt a menet élére, hogy a fel­séges és fenséges vendégeket kalauzolja. A nagyszerű termek nem túlságosan hatották meg őfelségét. Legalább is nem látszott rajta. Az igazgató nagy buzgalommal magyarázott el minden apróságot, amiből ugyan a felséges ur egy szót sem értett, mivel nem tud fran­ciául — és csak akkor mélázott el, amikor a hűséges tolmácsa, a tigrist bosszantó teljha­talmú miniszter, az igazgató kérésére felhív­ta a kegyes figyelmét egy empir díványra, amelyen Napóleon egyik hires szerelme szü­letett meg. Napóleon X-fl-ik kalapja sem hatotta meg valami túlságosan, mivel e kalapokból már volt alkalma néhány tucatot látni rövid ittartőzkodása alatt, tekintve, hogy minden valamire francia muzeum tart belőle néhá­nyat raktáron. A szeme csak akkor csillogott fel, amikor Napóleon ragyogó tróntermébe lépett. A pi­rosbársonyos trónszék, mintha megbabonázta volna, mintha a támlájáról leragyogó arany „N" betű hipnotikusan vonzotta volna. Az igazgató lelkesen magyarázott, dicshimnuszo­kat zengve a trón nagyszerű és tiszta stílusá­ról. Őfelsége nem hallgatta, csak szórakozot­tan. Mikor a lelkes magyarázat befejeződött, teljhatalmú miniszterének a tolmácsolása se­gítségével kifejezést adott azon jámbor óhajá­nak, hogy szeretne a trónba — beleülni. Egy felséges ur óhaja parancs, még ak­kor is, ha marokkói szultán az illető. így az Davos, julius 30. Mister Cbang, a „rejtelmes Kina“ jól megtermett fia, úgy fest, mint a cirkuszok kínai birkózója. Hatalmas termete dacára igen békés foglalkozást üz, gépész-mérnök, s Kínában olyan egyetemi tanár féle. Viselke­dése, öltözködése s minden külső megnyilat­kozása teljesen európai, de bévül vad, fana-1 tikus kínai lélek lakik. Belső énjét minden­képpen leplezni igyekszik, mikor azonban Kínáról vagy az „idegenek41 (fehérek) hibái­ról van szó, észre lehet venni az igazi kínai gyűlölő mentalitását. Mr. Changot szállodájának halijában in­terjúvoltam meg. Igen kedvesen fogadott és hamarjában vagy öt nyelvet sorolt fel, ame­lyeken kérdezhetem, sőt, mint mondá, „még kínaiul is". A németet választottam s Mr. Chang németül kifogástalanul beszélt. Kifeje­zésein meglátszik, hogy a nyelvet valódi kuli- szivóssággal és kuliakarással tanulta meg. Először is természetesen a jelenlegi kí­nai politikai helyzetről kérdezősködöm. — Ne haragudjon, de a politikával nem foglalkozom — válaszol olyan mosollyal, melyben valahogy'benne van az, hogy na­gyon is foglalkozik. — A „kínai felfordulás­ról", mint ahogyan ön mondja, nem mondha­tok sokat, legfeljebb csak annyit, hogy minden felfordulást az idegeneknek köszönhetünk. Azt hiszem, ezt ön is tudja, sőt az okokat is. Kell a kínai piac, az olcsó munkaerő, az ópium és a fehérek mindezért zavart csinál­nak. Arról persze megfeledkeznek, hogy a nagy Kina, az alvó oroszlán, felébredhet 'és lerázhat magáról mindent. — Úgy látom, professzor ur, nem igen szereti az idegeneket, mi az oka, hogy mégis itt van, az idegenek között? — Tudja kérem, van egy kínai mondás, hogy „jó a barátot megismerni, de még jobb az ellenséget". S én különben is nem vagyok az a konzervatív kínai, aki nem akar csak Kínáról tudni, én mindent tudni akarok, amiből hasznunk lehet. Már pedig önök so­kat tudnak, amit még mi nem tudunk. — Nem gondolja kérem, hogy nem illő az ellenségtől tanulni és ezzel a tudással az ellenséget — mert ön annak nézi az „ide­gent" — támadni? — Mi nem akarunk támadni, mi csak vé­dekezni szeretnénk. S nem tudom, hogy a vé­dekezésnél illendőbb-e, ha az idegenek be­óhaj beteljesedett és őfelsége a marokkói szultán (Allah növessze hosszúra a szakállát), a dicsőségesen uralkodó Mulej Jusszuf szépen belekényelmesedett Napóleon trónjába. Meg kell adni, nem mindennapi látvány volt. A szultán előbb kipróbálta a ruganyokat, meg-meghimbálva magát benne, majd egy kissé fészkelödött a napóleoni bárso­nyokon, végül elterjedelmeskedett a tró­non és fehér humuszának a csuklyája alól a legnagyobb megelégedéssel mo­solygott. így ült vagy másfél percig. A trón hatá­rozottan jól áll neki és ő otthon érezte magát Napóleon trónjában. Csak akkor szállt le be^ lőle, amikor a teljhatalmú minisztere aláza­tosan figyelmeztette, hogy már elég az élve­zetből, a francia urak türelmetlenkednek, to­vább kell menni, nem lehet begyökeresedni Napóleon trónjába. Őfelsége erre méltóságtel­jesein felemelkedett a piros bársonytrónból és a kielégítettek mosolyával vonult át a szomszédterembe. Ebben a teremben van Napóleon egy­szerű tábori ágya, amelyben a Waterlooi csata előestéjén aludt. A francia urak ijedten néz­tek össze, hogy vájjon mi lesz, ha netalántán őfelsége bele kívánna feküdni az ágyba? Mert a szultán megint túlságosan érdeklődni kezdett. Lassan végigméregette az ágyat, de aztán elfordult. A franciák megkömnyehülten felsóhajtottak: a szultán nem akar belefe­küdni az ágyba. Szerencsére. Mert a rozoga vaságy összeroskadt volna őfelsége százegy- néhány kilónyi méltóságosságától... A wa- terloői ágy igy megmenekült a dicstelen vég­től. Elég, hogyha Napóleon trónjának rugói megemlegetik az örök időkre a dicsőségesen uralkodó Mulej Jusszufnak (Allah növessze hosszúra a szakállát) a marokkói szultánnak, a gyaurok Urának az 1926-ik esztendejében, a frankbessz és a marokkói győzelem évében tett emlékezetes franciaországi látogatását. Burghardt Aladár. jönnek hozzánk s a bőrünkön osztozkodnak. A mi vérünk folyik az angol, az amerikai vagy a szovjetelőnyökért. Különben hagyjuk a politikát, hiszen csak annyit mondhatok, hogy a kínai helyzet nem más, mint akár­melyik európai ország helyzete: nagy a-mun­kanélküliség, a gazdasági állapotok tűrhetetle­nek s a kínai munkás annyit sem keres, hogy kis igényét kielégíthesse. Az állandó túl­feszültség miatt a tömegek letértek a régi helyes középutról s a jobb vagy bal szélsősé­ges utakon haladnak, azaz bukdácsolnak. — Talán ezért van a szovjetnek Kíná­ban olyan nagy befolyása? — Az ok ez, csak az a tévedés, hogy a szovjetnek nagy befolyása van. A kínai em­ber leikétől távol áll a bolsevizmus, a kínai tradíciók nem engedik, hogy a szovjet ná­lunk tért hódítson. Tagadhatatlan azonban, hogy pénzzel sok eredményt értek el. Viszont ugyanilyen arányokban szórják a pénzt az amerikaiak és az angolok s egyik kiegyenlíti a másikat. A vége az lesz, hogy Kínát ön­tudatra ébresztik. Na, de kérem, igazán hagyjuk a politikát, van Kínának még más, szebb oldala is, talán az is érdekli önt.® — Hogyne — kapok a szón s megkér­dem, hogy milyen Kínában az „erkölcsi élet". Az utóbbi időben ugyanis az európai orszá­gokban nagyon sok kinai leánykereskedőt lepleztek le. — Az erkölcsi élet a régi tisztességes kinai elvekhez van kötve s igy nem lehet er­kölcstelen. Az lehet, hogy Európában a leánykereskedelmi hálózatokba egynéhány kinai is bekapcsolódott, de ez az epizód va­lóban jelentéktelen s a kínai leánykereske­dők száma a Kínát elözönlő idegen leány- kereskedők számához mérve igazán kicsiny. Fogalma sincs, hogy az idegenek a íalvaink- ban milyen vásárlásokat tesznek az „exóti- kus" export érdekében. Az erkölcsi élet, a családi élet nálunk nem olyan, mint az euró­paiaknál, nálunk tisztességesebb. Válni, csa­ládi tűzhelyet felbontani, Kínában csak a legvégső esetben lehet s akkor is csalt nagy nehézségek árán. Egy kinai sohasem küldi el feleségét a háztól. — Szóval inkább rosszul élnek, de nem válnak? — Azt épp nem — válaszolt mosolyogva — mert lva a házastársak nem jól élnek, akkor a kínai férfi egyszerűen uj felesé­get hoz a házhoz. Az előbbi asszonynak épp úgy ad enni s épp úgy ruházza, mint Chang ur nyilatkozik Kínáról és a kinai házasságok „felfrissítéséről" Szerinte a fehérek jobban terjesztik a kokaint a Mennyei Birodalom­ban, mint a kultúrát — Politikáról nem beszél* de állandóan politizál — A P. M. H. tudósitójától — | A ml fegyvereink a legjobbak | ■ Kérje díjmentesen 20 oldalas, képes nagy ár­jegyzékünket. Használt fegyvereket javítónk és ■ kicserélünk. Részletfizetés. L._ FU: Olmütz, Masaiykovo nlm. i I az utódot, csak éppen nincs házastársi viszonyban vele. A kinai nő igen kis igényű és boldogan él többedmagával egy házban. Tehát a kinai férfi nem válik, csak „felfrissíti" a családi életét. — S hányszor lehet igy „felfrissíteni"? — Ahányszor akarja, de általában két- háromszor szokás. A jó polgári családokban azonban ilyesféle dolog egyszer sem fordul elő. — Igaz, hogy nemcsak ez a kereskede­lem, de az ópiumcsempészet is óriási módon megnövekedett Kínában? S dacára annak, hogy a Népszövetség ópiumbizottságában Kina is képviselve van, a kinai kormány mégis elősegíti a csempészetet? — Erről szó volt a Népszövetség leg­utóbbi ülésén is — válaszolt kissé felindulva Chang ur —, de meghízottunk bebizonyította, hogy főleg a leleplező angolok azok, akik egész csempészhálózatot építettek ki, sőt csempésziskolákat is alakítottak, s velük szemben a kormány teljesen tehetetlen. Az idegenek a kokaint nálunk jobban terjesztik, mint a kultúrát. Vagy talán ez is a kultúrához tartozik? Saj­nos, Kina belsejében az ópium igen hódit s mig ezelőtt csak a gazdagoknak volt beteges kedvtelése, most már a szegény kuli is rá- költi nehezen keresett pénzét. Kell nekik a narkotikum, hogy elfeledjék nyomorukat. Mint mindennek, ennek is a gazdasági hely­zet az oka. — S hogy gondolnak önök ezen a gazda­sági helyzeten segíteni? — Először szépen, okosan. S ha nem megy, akkor a gyenge politikai szálakkal le­kötött oroszlán fel fog ébredni s lerázza ma­gáról az ártalmasokat. A. hatalmas Mr. Chang szemei csillogtak a-felindulástól s arca vészes kifejezést öltött. Mindez azonban csak egy-két pillanatig tar­tott, a kinai már ismét nyájasan mosolygott s cifra bocsánatkérésekkel sürgős dolgaira hi­vatkozva, udvariasan elbúcsúzott, jak—sánd. v n—im»*t n i awigfflíniii n ra—gaoB—■zsbebbm———i Garden-party tizenkétezer vendéggel Az angol királyi pár évenként egyszer garden- p^rtyt ad a Buckingham-palota hatalmas kert­jeiben és ezek a garden-partyk, egészen a követ­kező évig állandó beszédtémái azoknak a boldog kiválasztottaknak, akik a meghívott vendégek so­rában lehettek. Az idei garden-party azonban, mely most zajlott le a királyi palota kertjeiben, az eddigieknél is hatalmasabb méretű volt, mert nem csekélyebb volt a meghívott és természetesen megjelent vendégek száma, mint tizenkétezer. Tizenkétezer vendég! Elképzelhető, hogy a londoni Piccadilly környéke egyetlen hatalmas autótábor benyomását keltette, négyezerre becsü­lik azoknak az autóknak a számát, amelyek a ki­rályi palota kertjének bejárata előtt táboroztak és amelyeknek sora olyan hosszú volt, hogy a sor végéről a hölgyeknek estélyi ruháikban, a fér­fiaknak pedig udvari öltözékükben gyalog kel­lett megtenni a nem csekély utat a palota kapu­jáig, mert az autók torlódása miatt képtelenség volt előrejutni a kocsikon. A kertben a legtarkább és legkülönbözőbb közönség hullámzott fel és alá az ősi fák alatt. A követségek tisztviselői diszegyenruhájukban, a többi férfiak estélyi öltözetben, az angol udvarnál kötelező fekete selyem térdnadrággal, a hölgyek a legpompázőbb nagy toilettekben. Mivel azon­ban az angol királyi pár e garden-partyjainak jel­lege teljesen demokratikus, a nagy és ragyogó estélyi ruhákban ékeskedő hölgyek mellett látha­tók voltak a munkáspárti képviselők egyszerűen öltözött feleségei, a mesebeli kincsekkel ékesített indiai maharadzsák mellett szerény öltözékü műn* kásképviseJők jártak fel és alá és ez a hatalmas tömeg, mely az angol társadalomnak minden ré­tegét magában foglalta, békésen és egymással elvegyülve élvezte a vendégjogokat, valami egé­szen különös otthonossággal, a királyi parkban. Félnégykor a főszertartásmester a királyi pár érkezését jelezte, a fel és alá hullámzó tömeg sor­fallá merevedett és az uralkodó pár mosolyogva, szívélyes szavakkal kezdte nreg fárasztó cercle-jét tizenkétezer vendégével. Azt mondják, hogy a ki­rályi pár majdnem minden vendégével beszélt néhiiny szives szót és mindegyiket kézfogásával tüntette ki a cercle végéig, azaz félhélig. E három óra alatt tehát nem kevesebb, mint tizenkétezer vendégével beszélt és fogott kezet a királyi pár. amiből látható, hogy a királyok fizikai munkája néha túlhaladja n legkeményebb testi munkát: végző munkás teljesítményét is. A királyi cercle után a libóriás inasok teát és süteményeiket hordoztak körül és már alkonyodott, midőn a tömeg oszladozni kezdetű ÍíT " - julius 31, svamba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom