Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-25 / 166. (1204.) szám
1926 julius '"!, vasárnap. 8 Korunk hőse — Filmkockák — — Nem hallgatok, azért se hallgatok. Adják elé a fehér vizitkémet, a templomba megyek. — Hogyne, majd a fehér vizitkét. Ott van a babos ruha, meg a kék kötény. Azt kapod az esőbe. A kicsi elsírta magát. — Nem akarom a kék kötényt, nem akarom a babos vizitkét — bömbölte és lábaival rugdalta az ágyat. Mari lelkendezve szaladt be az udvarról. — Mi az, gyémántbogaram, mér' risz? Ki bántott? — Nem akarom a babos vizitkét — üvöltött a kicsi. — Panni is a lakktopánt húzza föl. Jolánka unta el leghamarább a bömbö- lést. Odaugrott az ágyhoz és pofonütötte a kis Esztit. — Nesze., ha nem kell a babos vizitke, kelljen a pofon! Panni fölnevetett, a kicsi ordítani kezdett. Mári a kezeit tördelte, nem tudott szóhoz jutni. A lármára törtetett István is. — Mi az anyátok . . . csináltok? Megbolondult az egész ház? — Édesapám! Édesapám! — bömbölt konokul Eszti — pofonütöít Jolánka! Nem akarom a babos vizitkét, nem akarom a kék kötényt, a fehér vizükét akarom!!! .István kővédermedten hol az egyikre, hol a másikra bámult. — Pofonütött Jolánka, verje meg, .' 'ősapám. Nem akarom a babos vizükét!!! Akkor István fölemelte a vasvillát és beleaöíött a dunnába. A tollú szétszállott. mint az eső, amikor pásztában liullong. — Azt a kutya istenit az apátoknak! Csend legyen, mer' a beleteket kivágom! így kell vasárnap reggelre komédiázni?! Hirtelen csend lett. Eszti szipogott, de mukkanni sem mert. Mári elégedetten bólintott, mig Panni a kuckóban nevetett. Jóizüen, igaz, hogy inkább csak befelé. István kiment. Akkor Jolánka összeráncolt homlokkal húzódott az anyjához. — A rózsaszín öltözőmet adja ki nekem is édesanyám, mer' inkább nem megyek a templomba . . . lyfi8ído!oge Dr. Koüb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák ' tanársegédje és másodorvosa E»jrááig>ca Hl. VeaiBaiEBaowo 31. •Kdüsraa. Wassermann vizsgálat! ■H09e®®0®©e®s0o©00eöee8es6oeoc®Q(P i. Totál plán. Megfelelni a kérdésre igen nehéz. A láznak, a sietésnek, a vérnek, a pénzűeknekben a parokszizmusában, ami most lelket, tüzet ád a századkezdésnek, a tévelygők és messzi- relendülök, a gondolkodók és felületesek éjszakás eszmclkedéseibe beletorpan a kérdés: ki hát az ideál? A filozófus, aki Übermei> schekké szélesiti az emberi tökéletesühii vágyást egyszer, máskor meg hedonistává, aztán szkeptikussá tesz, a költő, aki egyszer hízó Robinsonnal békiti meg az embert, hogy időben Wertherré keserűse, a tömeg, akinek ina Napkirály, holnap Marat kell, kinek szobrát mintázza mostan, mikor hatványos dimenziókba tágul az összesüritett ember? A jövő történetírója, bolcselkedője, költője kit állít majd a mai kor ember-egészeként példának? Most, mikor férfiheroizmusok rubrikás Íróasztalokon törnek meg, mikor harcoló karok a nyárspolgár tintás ujjává laposodnak, mikor költősóhajok a megélhetés fiiiszterpultja mögött porlódnak el és ezernyi-ezer sors roppan össze, hogy helyet adjon egy uj, most bontakozó élethasadásnak. A kavargás, a forrongás, az ideodabotorkálás távolról misztikus, közelről izzadt és penészszagu embererdőjében uj, egészen uj, eddig nem hallott s eleddig el nem kiáltott dalokat bontogat a szét. A kor hősét szüli a dzsöngl. Werther most százéves jubileumát ülhetné. De hely nem volna már az ő delizsáncos éveinek számára manapság. Napóleon ezer uj lehetőséget nyújtó korának elmélyülésére egy szenvedő, sőt szenvelgő vágyba —: a hid egyik pillére, a mai agyonkulturált és törkre- narkotizált, álmatlanul ernyedt, idegesen felvibráló kor azértis-energiavágyódása a túlsó, messzi hidláb. S közbül millió élet folyama. Szinte mondhatni: tömb-psziliózls vagyunk. A pénztelenségnek, a mindennap-uj- krizisnek, a morfiumnak gőzéből uj életlehetőségek után tárái mindenki. A nagy roppanás, a háború, a forradalmak: elszakították a békeidők ködösen barátságos oázisát s ami felé sodor a vihar: egészen uj, eddigelé nem ismert, de titokzatos és erőslevegőjü földrész még. Uj életmegnyilvánulások, uj kívánságok és uj meghatározások felé sodort ez a nagy forduló. Az ideges kapkodás, tétova határozatlanság s a nagy, csodálkozó szemmereszt- getés mutatja: a régitől teljesen búcsúznunk kell s az, mint néhanéha visszatérő rózsaszín emlék lesz víziónkká. Mindig ritkábban már. 2. Second plán. A kor hőse ilyen kell, hogy legyen. Egyik keze már taszítja a régi emlékeket, másik pedig tárul uj hívások felé- A kor hősének definíciója tréfásnak hangzik tán, de mégis ez: egyszerre száraz üzletember s lelkiekben fel-, oldódó lény s egyszerre narkózis felé hajló férfi s tudatos akrobata. A kor nyelve, az angol, mindent megmond: the right mán of the right piacé. Régi, régi jó idők hőse: a srakkos, fe- liérkeztyüs, vagy lovon feszitő szépbaj uszu ember, a magától értetődő nagybirtokkal s a tartalékos huszártiszti dolmánnyal, már na- gyon-nagyo.Q a múlté. Karcsú volt és szegfüveket ajándékozott gáláns mosollyal. Hogy miből élt: nem tudni, mert három divatos foglalkozási ág bevallása volt lehetséges: a földbirtok, a vármegye, vagy a minisztérium adhatta meg az ideálok birodalmába szóló belépőjegyet. Kaszinóban lakott és tudott formás, gáláns kalandokba keveredni, párbajsegédnek roppant használható volt. El lehet mondani, hogy a róla irt regény lapjai egyenlő számú sóhajtásnak és könnynek voltak kitéve. Ma? Meg kell végre mondani: a kor hősét, ideálját mindjobban a film alakitja. Az amerikai film. S a franciás, kedves lovagból szélesvállu, gummitalpas cipőjű, golfnadrá- gu, szürkeruhás akrobata lett. S ahogy a régi gáláns gavalléroknak sok hamis másodpéldánya futkosott az utcán, úgy ezek a golfnar- rágos hősök fellehetők a legkeleteurópaibb kisváros korzóján is. Sajnos, nem érzik, hogy önmaguk figurái lettek. A mai hős nem viv. Bokszol. Arca csupaszságából rövid matrózpipa mered. Üzletet köt, tőzsdézik. A technika újításai érdeklik. Nyers, erős. Lelkisége szétfoszlik, mert nincs ideje rá. Business-man. Négyesfogata az autó. Vagy botorbiciklit vezet. Könyve: az újság. Flegma próbál lenni, de vicánkol benne az idegek játéka. Csak a pénz érdekli. Nő? Paj- táskodik vele. Pajtásának nevelte a nőt. Megteremtette, felelősség nélkül, könnyebbség akáért a garconiie-tipust. Mert ezt is a férfi követelte, nem a nő maga lett azzá. Barátnője van. A családi élet sokszor szűk neki. Modern hőst, mint férjet: nehéz elképzelni. Este, mint az angol ember: ruhát és lelket változtat. Este lélek is bújik elő a frakking mögül, s ilyenkor ismertető jel: hátrafésült haj és mindinkább a Harold-Lloyd szemüveg. Minden étteremben megjelenik, pezsgőzik, a lokálban tangózik, vagy charlestont lejt. Fizet. Néha csőd előtt áll, de divat nem megijedni miatta. Divatos és hősies az öngyilkosság is. Úszik, golfozik, tenniszezik, flörtöl. A szerelem: flört. Az izgalom: a kártya, az autó, sokszor a rulett s néha a kokain. A kor hősének nincs széplelke. Esze van és finom idegantennája. Az olvasmánya: a mozi. A zenéje: a rádió. A kor férfia egyként akar gyors, határozott, udvarias, finom, kegyetlen s néha szenvelgő lenni. Olyan, mint a sokoldalú üveghasáb. A kor hőse az ügyes testi és lelki energia embere. Legalább is: ezt akarja. Ki tudja azonban, hogy egy uj Balzac mit lát meg benne s milyen sziliekkel fogja átfesteni ezeket a látszatokat? Úgy van-e tényleg, hogy vágyunk. az energia, a felfokozott élet, mint az enervált és átkokainozott élet kitárulásaa jobbik rész felé, vagy pedig az öldöklés, a nyers erő bénító hatása még mindig bennünk él, izgat, és bámulásra késztet s ami előtt meghajolni még ma is készek vagyunk? Bizonyos azonban, hogy a kor hősének arcát e sok színből kell festeni, ezt a százszorosán Janus-arcot, mely minden emberi sorsnak' felfokozásától torzul dacossá, kínossá, ideg-szeizmográffá. A kor joga: a puháravatiázott ököl érvényesülése. A kor vágya: a nyugodt lelki szimfóniák és álomba-ábrándozások utópiaj <. A filmoperatőrnek ezeket a kulisszákat is meg kell jelentetni a hős keiül. Nem tudni, hős-e, avagy hősi ellen, követ- kezetlen, fáradt férfi a ma embere. Nem hérosz, de nem is nyárspolgár A kettő között lebeg határozatlanul s a legkitisztultabb, leg- megcsiszoltabb íérfilélek i« még csak zavaros felajánlkozás a kristályos Én felé . . . 3. Premier plán. Most blendézzük le egészen a filmgépet s nézzünk bele. Tükör! Torzlükör —, látod benne magadat? Fekete tükör, bánatos életmutatő, mimagunkat torzít vissza. Mert igen: itt a dilemma. A hős az-e, aki könnyű pénzen, dacosan, de mégis birtokába veszi végül a mának, az elfáradt, erervált és izgatószerekkel meglendített mának minden kényelmét, az autót, Biar- ritzot, a dollárt és a pubi-nőt, aki reggel a tőzsdén, este a bárban éli el efemer lelkét, vagy tornássza ki akrobataságát, ez-e a hős? Vagy az, aki mi magunk is vagyunk: százszorosán vert kis életünk ujrakováesolója, ma a pénz megváltó erejének fanatikusa, holnap a távoli mezőkön feldélibábozó harmóniáknak örök harcosa. Minden vágyunk körét szükebbre huztuk, mégis elérhetetlen az. A F\ görög fiú Irta: Székül a Jenő. I. Messziről világitolt a tenger és íőlragyogtaik a ködben Liistra fehér falai, az apostol megkeítoz- tette lépteit. , —Ma estére terített asztalhoz ülünk — szólt a társához. — Nem riaszt föl a sakálüvöltés. Parittyás, gonosz rablóktól, éhestorku fen évada ki ól nem kell félnünk, mint mikor álomra hajtottuk fejünket a sivatagban. — Olajjal mossák meg feltört lábunkat. De fáradtak voltak. Torkukat a szomjúság fojtogatta. Pál apostol már alig bírta a járást. — Pihenjünk meg, testvér. — Üljünk le a kőre, — felelte Barnabás. A nap hevesen sütött. Kövek és sziklák körös- körül. Csak messziről integetett feléjük a város, hiis fürdőjével, illatos olajkertjeivel, — apró kis korcsmáival. Egymás mellett sorakoznak a tabli- miuiwok, ahol jeges italt és frissen kisütött epasot árulnak: esetleg omlós puls pun Icát is, a föníciai kalmárok pompás tésztáját, — amilyet most már mindenütt tudnak készíteni nagyforgalmu, tengerparti vendégfogadókban. — Csak odaérjünk, mire bealkonyul. — Alig van már járiányi erőm. Három napig vándoroltak a sziklás és kövecses sivatagban: mig eltévesztették az utait s olyan ösvényekre jutottak, ahol ember sem jár, csak vadkecskék legeltek a hegyszakadékok mohos meredélyén. Egyszer megkergették őket. a benszülöít pásztorok — s több, mint tizenöt stadiont kellett végígszaladniok a nap hevétől keményre szárított utón, hogy áldozatául ne essenek a gonosz nép gyilk os ked v ének. Alig ettek valamit: kerekre sült száraz kenyér, amit még Derűéből hoztak magukkal, fanyar- izü erdei bogyók és madártojás volt minden eledelük. A tevenyom szolgált, kesernyés itallal. Pál negyvenéves volt ekkor — de többnek látszott. Sokat vándorólt a sivatagban és napégetle bús országutakon és az ég heve keményre cserezte. ráncokkal szántotta föl szeplős és eredetileg világo::::/.iiiü arcbőrét. Haja a homlok körül kopaszodó s egyszer tövig lény Íratta, hogy valami, is- C ai fogadalmán Mi eleget tegyen. Rőt szakállába !»;;*:* .'dág: '•zö"'szálak is vegyültek. De Jegküiöa r.sic. örök lázban égő, világoaszinü és ckal v. •>'!•..••//•!'. nyugin Ht szempár, — ;í: ivek mintha ki akarnának folyni az úregeákből. Mintha örök megvakulás fenyegetné. Mindig a felhők felé meredt ez a szempár, mintha örökké az égi látomás igézete alatt állana, mikor lángba borultak a bokrok s a saját fülével hallhatta az Isten fiának a hangját: — Saul, Saul, láma kozábtáni! Miért kergetsz engem! Ez Dareya falu határában történt, alig tizenhat stadion messzeségre Damaskustől, — a füst- bori tóttá és gőzölgő mezőn. Egyszerre három nyelven hallotta a hangokat — latinul, görögül és ősi babiloni nyelven —, megértette, mert a világ minden nyelvét beszélte már akkor, — térdre roskadt és megvakult. Csak Daimasbusban nyerte vissza a látását, mikor a keresztény Anániás bűvös ujjai vegigsimogatták gyulladt szemhéjjait. Azóta ő is keresztény, — bár addig vad hévvel üldözte a híveket, — és Damaskusba is egy keresztényekből álló, láncravert fogolyszállitmányt kísért. De most már ő az eszme legelszántabb harcosa. Örökké a fülében csengenek a kísérteties bangók. — Kicsoda vagy, uram? — Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. Nehéz neked az ösztön ellen rugődznod. —Mit akarsz tőlem, uram? — Te vagy a kard ... a választott edényem vagy ite... hogy hordozd körül a nevemet 'mindenütt a világon... pogányok, királyok és a zsidók előtt. Az én arany amphorám vagy te, amelyben a parazsam illata ég. Mért éppen ő? Ezen már sokszor töprenke- dett a maga beszállás sivár és álmatlan pillanataiban. Talán mert a világ minden nyelvét beszéli. Még Táramban tanulta meg, gyermekkorában, — oda akkor Ázsia minden részéből sereglettek ide- genek. Akkor még Saulnak hívták, ősi és törzsö- kös zsidó név. De ő büszke volt arra, hogy a Ben- jamin-törzsből származik — akik a zsidóknak az első királyt adták — s őt. ugyanúgy hívják, mint az olajjal megkent, boldogtalan fejedelmet. Ifjú korában Jeruzsálembe került, — ahol a tudós Ga- máliel tanítványa lett, — de legalább kinyílt az esze és a lelke megedződött a vitatkozásokban. A homloka körül most is ércpántot visel: belevésve a törvény valamely mondása, ahogy a farizeusok szokták. Ha a zsidók közé megy téríteni, fején a csúcsíves süveg, — ami csak a tudósokat illeti meg. Azóta mindenütt térit, lelkes it és szervezne- dik. Ha idegen városba tér be, népgyiilésl: liiv öszázé, vagy a tempómban intéz beszédet a néphez, — a megtérített juhokat nem hagyja elveszni, hanem lajstromba veszi, gyülekezetekbe tömöríti őket, — elöljárókat nevez ki, ezétbonthatatlan kapcsolatot létesít köztük, ő maga az élő, ide-oda fu‘kosó idegszál, amely fönntartja az összeköttetést a világ minden részébe szétszórt apró 'telepek között. Ha már nem győzi az utazást, levelezéssel tartja fönn a ba- rátkozást. Itt Listrában is éppen csakhogy kipihenhették magukat. Néhány órát aludtak a kikötő raktárában az olajos korsók között, szárított gyümölcsöt és friss sajtot ettek. Estére gyűlést hirdettek az agorán. Pál beszédet tartott a néphez a görög templom oszlopsoros lépcsőiről. Rengeteg ember volt ott. A sürü tömegben nőket is lehetett látni, -szépformáju hajékük fölött gyönyörű kosaruk gyümölccsel, vagy finom müvü korsók olajjal megtelitve. Az apostol hangja messzire zúgott a téren át. — Listra polgárai! Testvéreim! A hangja érces volt és erős ... messzire rtssz- hangzották a márványfalak, — és még odalenn a kikötőben horgonyzó triremeneken is meghallották. Néha különös mély és lágy volt ez a hang és megrikaitta az asszonyokat, anélkül, hogy minden gondolatát megértették volna. Arca kiszépült a szónoklás hevében. Kiégett szeme földöntúli tűzben égett. Görögül beszélt és nem csinált, nyelv- hibát, csak a kiejtése volt idegenszerü és zengő, mély, énekléshez hasonló orrhangon beszélt. Két kezét hátul összekulcsolta. Ez a két kéz mozdulatlan maradt. • Heves szavait nem kis érte élénk taglejtésekkel. Mintha meg volna kötözve. Mindig igy állott ki, ha a néphez beszélt. Mert Jézus hadifoglyának vallotta magát. Kezét úgy tartotta, mintha bilincsekbe volna verve. Most magasra csapott föl ez a hang. — Mert azt, adom ©lötökbe főképpen, amit én is úgy vettem... Krisztus meghalt a mi bűneinkért. az Írások szerint. — És el-temeltetett. • •. de feltámadt a harmadik napon az írások szerint. — Megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. — Azután megjelent több, mint ötszáz polgárnak egyszerre ... akik közül legtöbben mindmáig élnek, némelyek azonban el is aludtak. A szónoklatot hűvös csend fogadta. Nem tett különösebb határt, ez a nép hallott már hires szónokokat. és nagynevű filozófusok vitáin gyönyörködhetett. Tudomásul vették egy uj isten megszületését: de oly sok isten van — a rét, az erdő, a pagony, — hegy szakadékok mélysége, — havasok csúcsa, ősberek, tengerfenék, — az algák és a koráitok zöldtüzü világa forrong és sistereg tőlük, — eggyel több, vagy kevesebb, nem számit. Inkább csak udvariasságból helyeseltek és átfutott a tömör sorokon halk tetszésmoraj, — de alig észrevehetően, — mint mikor a könnyű szél végigfodrozza a tenger hullámait. Hogy meg ne sértsék az idegeneket, akik nagy utat tettek meg a sivatagban, hogy városukat, megtiszteljék. De tártabb, az oszlopsoros bazár tornácán, — néhány komor, szakállas alak sötét arccal figyelt: kezükből tölcsért csináltak a fülükhöz, hogy jobban hallják a szavakat. Csontos kezük ökölbe szorult. — Ezek a halott föltámadásáról beszélnek. — Han-Nazori istenségét hirdetik. — Saul! Saul! ezért megfizetsz. De a tömeg tiszteletteljesen utat nyitott a vándorok előtt. De a lépcső alján sánta koldus ült. Lábfeje megmerevedve. Karját reszketve tárja ki Pál felé. Elfeketedett ujjaival megérinti az apostol köntösének szegélyét. — Te az istenfia futára vágj' valóban? — inekegi csufondáros hangon. Hangja olyan, mint a juhbégetés. — Te mondád! — Akkor gyógyíts meg... add meg, hogy a lábamra álljak újra. Széles kör képződik körülöttük. Az apostol elsápad ... Csak ritkán és keveset gyógyított. — Hiszed azt, hogy meggyógyulhatsz? — Hiszem. Lehajolt, hogy kezével megillesse a nyomorék, fájós lábfejet. Szeme átható, liiieg tűzben ég... Majdnem hangtalanul rebegi el a bűvös szavakat : — Surge... el ambula! Egymásután gyorsan háromszor hadarja el: három különböző nyelven. — Kelj fel és járj! A nyomorék összerázkódik. Mintha jeges áramlat, suhanna végig összezsugorodott idegszálain. Halk nyöszörgő hangokat hallat. Azután röl- tápászkodiik és bizonytalan járással néhány lépést tesz. Ujjongó kiáltozás fut át a tömegen: — Csoda... csoda! — A sánták járnak... a halottak föüámadnak. — Istenek jöttek le Listra városába. A futótűznél sebesebben terjedt el a hir a görög negyed egyik •szegiebétől a másikig, hogy íz. Oljmp havas halmairól alászálloltak a halhatatlan
