Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-24 / 165. (1203.) szám
Mai számunk JüflBSKSft 26 «Ma.l V 0203) szám ■ SSOlVlbat ■ 1926 július 24 ry^\2^YARHIttMB Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ,* külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke /4 szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nQ.pilo.pjCL Felelős szerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága ü., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az Egyke Irta Péter Mihály Az Egyke, ez a halálos büu, .ez a fajtánkat saját magunk által pusztító betegség, — sok tized óta ismeretes már előttünk. Szomorú szívvel olvastuk hírlapokban, könyvekben, hogy mint valami undorító ragály, mikép pusztított a régi Magyar- országnak különösen Baranya megyéjében. Hogy azóta is szedi áldozatait, mióta a magyarságot a világháború rettenetes vérvesztesége sújtotta, sőt hogy itt dominál ■ miköxöttünk is, a Csehszlovákiába szorított magyarság, körében s máid hatalmasabb arányban pusztít: ez egyenesen megdöbbentő. E napokban a Ref. Egyház és Iskola c. hivatalos egyházi lapban egy tudósítás jelent meg a hars! ref. .egyházmegye közgyűléséről, ahol az ismer, et élt eső érési jelentés szörnyű képet fest a barsi reformátusok közt dúló Egykéről. Az iskolás gyermekeknek 1900. évi létszámát hasonltja össze az 1925. évivel es a*r3 az eredményre jut, hogy e 25 év alatt a tankötelesek száma éppen 100 száza- lfiikal csökkeni. Mi lesz ennek a vége, hová fog ez vezetni? számszerű bizonyossággal megállapítható: hová máshová, mint a magyar faj végleges pusztulására. A magyarság itteni vezetői, fajtájuk iránti ■kimondhatatlan lelkesedéssel mindent elkövetnek, -y. ■ eggyé teve, hogy nemzetiségűnicét erősítsék, vagyonában megvéd elmezzék, szellemi téren a régi magas nívóról leszorítani ne engedjék, hogy szellemben,, erkölcsben előbb elfoglalt pozíciójából kivetni ne. hagyják, hogy zéngzetes magyar nyelvét az utódok számára is megőrizzék. De hiábavaló e védelem, ha utóljára nem lesz kit védelmezni, ha a magyarság maga siet a kormány- hatalom támogatására, ha két kézzel segíti elő azt a politikát, mely a magyarság kivesztésére irányul. Hiszen nem is kell valami nagy bölcsesség annak a megállapításához, hogy a pusztulás felé rohanó magyarság helyét rövid időn a sokkal szaporább szláv fajta fogja elfoglalni és mihamar megváltozik Bars és a Csallóköz etnográfiái képe. Ha van kérdés, mely a magyarság vezetőinek egész gondját, egész energiáját kell, hogy képezze, úgy ez az. Mert lesz-e gyümölcs a fán, — a költő szerint, — melynek virága nincs? Nem hull-e a porba minden fáradozásunk, ha a két kezünk véres verejtékével öntözött fát belül férgek emésztvén, önmagától fog elkorhadni? Mielőtt azonban az orvoslás módozatait megbeszélnénk, állapítsuk meg a betegség oktat. Hogy Bars és Csallóköz magyarsága, — (mert hiszen itt nem felekezeti kérdésről van sző, hanem a magyarság szent ügyéről), — fajtánknak ez a legértékesebb része, nem szereli a gyermeket, az Istennek ezt a legnagyobb áldását, vagy jobban mondva, nem szereti a bő isten- áldást, hanem csak egyet, az Egykét, — azt megértenek, ha e vidék népe ágrólszakadt szegény volna. De mikor ez az átok éppen a vagyonos osztályt sújtja teljes mértékben, akkor bátran kimondhatjuk, hogy a baj forrását nem kizárólag a közgazdasági hátrányokban kell keresni, hanem a modern szellemnek, a kényelemnek, a könnyen élni akarásnak, a fényűzésnek, a vagyon, a földnek, a nép körében túlságos mértékben és immár tűrhetetlen módon fellépett, a lelkeket egészen elsorvasztó szeret etében. Ez igazságot saját szemeimmel szemléltem nemrég ezeken a területeken. Az Egykeleányka részére a szülék már gyermekkorában kiszemelik az Egykefiucskát. Az egyiknek van, tegyük fel, 50 hold szántója, a másiknak ugyanannyi. Mily szépen lehet a két ötvenből százat csinálni. És ez így megy fokozatosan, úgyhogy ezzel az Egykerendszerrel mihamar néhány száz hold fut össze a második és harmadik generációnál. Az az Egyke aztán kevés gondot is okoz a mamának. Azt az Egykét továbbá gyönyörűséggel lehet öltörtetni. Mint az 1923-ban ülésezett lévai zsinat tagja, jelen voltam egy közeli községben tartott istentiszteleten, ahol oly kép tárult elém, melyet sohasem logok elfelejteni. Az urasztalát, ezt a szentségei szimbólumot, 12—20-ig, vagy magasabb korú lánysereg ülte körül, valami 3—4 sorban, akiknek ruházata, de különösen ékszereik, egyen-egyen vagyonokat érő volt. A nyakon 4—5-soros aranyláncok, fülbevalók, nyakkötők, karperecek, mind mesés értékűek. Megdöbbentem e pazarláson, e tékozláson, különösen ott a szent hely közelében szemlélve ezt. Ottjártamkor széjjelnéztem a gazdaságokban, $i istállókban. Mindenütt a vagyon tüntető nyilváPoincaré — BriancS — Htrri@í Diktatúra helyett: a nagy nemzeti koncentráció kormánya A frank rohamosan Javul - Poincaré múltját meghazudtoló baloldali kormányt alakított - A Jobboldal kedvtelen Paris, julius 28. A legújabb Havas-jelentés szerint Poincaré a következő miniszteri tárcákat véglegesen kiosztotta: Elnökség, pénzügy és ujrafölépités: Poincaré, igazságügy és Elzász-Lotharingia: Barthou, külügy: Briand, tengerészet: Leygues, belügy: Sarraut, gyarmatügy: Perrier, kereskedelem: Bokauowsky, közmunkaügy: Tardieu, nyugdíjügy: Lemarin. A legújabb szenzációs jelentések szerintPoincaré okvetlenül ragaszkodott ahhoz, hogy a hadügyi tárcát Painlevé, a közoktatásügyi tárcát pedig Herriot vegye át. Mindkét állam- férfiú hajlandónak mutatkozott a fölkínált tárcák elfogadására. Herriot fölszólította Queuillet radikális képviselőt, hogy vegye át a földmivelésiigyi tárcát, ugy hogy a jelen pillanatban csak a munkaügyi minisztérium nincs betöltve* Poincaré az Elyseéhe ment, hogy a köztársaság elnökének bejelentse az uj kormány megalakulását. Ha Herriot, Briand és Poincaré tényleg egy kabinetben foglalnak helyet, akkor valóban megteremtődött az a nagy nemzeti koalíció és köztársasági koncentráció, amelyről már régen beszélnek Franciaországban, s amely az egyetlen lehetőséget jelenti, hogy diktatúra nélkül szanálják a frankot. Poincarénak kétségtelenül nagy sikere, hogy megteremtette ezt a koalíciót és az utca hangulata dacára mégis alkotmányos alapokra helyezte Franciaország kormányzását/ Mellon és Morgan Európában — Poincaré sorsa tőlük függ London, julius 28. Mellon és Morgan a Majestic nevű hajón ma délelőtt CJherbourgba, azaz francia partra érkeztek. Még a hajóról táviratoztak londoni bizalmi embereiknek, hogy Southampton helyett egyenesen Franciaországba mentek, ahol tárgyalhatnak Stronggal és Morreauval, a Francia Bank kormányzójával. Mellon részére külön kocsit rezerváltak Cherbourgban, de az amerikai pétízügyi államtitkár a kikötővárosból azonnal autón ismeretlen helyre távozott. Beavatott körök szerint Poincaré szántszándékkal késik kabinetalakitásával és programjának kihirdetésével, mert előzőleg tárgyalni akar a két amerikai pénzügyi szaktekintéllyel. A legújabb jelentések szerint Mellon és Morgan egy párisi külvárosba érkeztek, ahol Poincaré. meg Morreau meglátogatták őket. Poincaré nehézségei és elszánt tárgyalásai Páris, julius 23. Egy órakor délben Poincaré még mindig nem alakította meg kormányát. Kitűnt, hogy á nehézségek sokkal nagyobbak, mint a beavatottak az első pillanatban gondolták. Főleg a radikális szocialisták gördítenek akadályokat a megoldás elé, holott a döntés csakis tőlük függ. Pártülésüket ma délutánra halasztották, úgy hogy tiszta képet csak az ülés után lehet majd nyerni. Mára a diktaíurahangulat elmúlt s ez elsősorban a frank hatalmas feljavulásának következménye. Ismét szabályos parlamenti keretek között akarnak Parisban kormányt alakítani, de épp ezért nagy nehézségei vannak Poincarénak, aki a baloldali többségű kamarában nagyon nehezen tud boldogulni. Az ellenségeskedés nem Poincaré személye ellen irányul és mindenki szívesen beleegyezne abba, hogy a pénzügyminisztériumot átvegye, hanem azzal nincsenek megelégedve a baloldalon, hogy Poincaré, akinek politikája 1924 május 14-én oly döntő vereséget szenvedett, újra a kormányrúdhoz került s ezzel átvegye a belső és a külső politikáért járó felelősséget. Ebben a tekintetben a középpártok is Poincaré-ellenesek. A jobboldalon viszont azt kifogásolják, hogy az uj dezignált miniszterelnök kabinetjének határozott baloldali színezetet akar adni s ezáltal szinte deza- vuálja régi politikáját. Poincaré ugyanis nemcsak Briandot meg Painlevét szólította fel az együttműködésre, hanem magának Her- riotnak is tárcát kinált, aki persze az ajánlatot nem fogadta el. Helyette valószínűleg Daladier lép be a radikális szocialisták közül a kormányba. Ha Poincaré ma délután megalakíthatja kormányát, akkor az uj kabinet körülbelül a kővetkező tagokból fog állani: miniszterelnök és pénzügyminiszter: Poincaré, külügyminiszter: Briand, igazságügymi- niszter: Barthou, közmunkaügyi miniszter: Bokanovsky, tengerészügyi miniszter: Leygues, hadügyminiszter: Painlevé, vasutügyi miniszter: Sarraut, gyarmatügyi miniszter: Peret, közoktatásügyi miniszter: Daladier. A kereskedelemügyi miniszteri tárcát André Tardieu kapná meg. Tardieu kinevezése több személyi nehézségbe ütközik, mert Tardieu volt az, aki Poincarét annakidején a leghevesebben támadta s így a kormányfő részéről rendkívül önmegtartóztatást jelentene, ha most mégis meghívná kormányába. Mindenesetre már a listából is látni, hogy Poincaré- ban meg van az igyekezet, hogy minisztereinulásait láttam, azét a vagyonét, mely mesterségesen egy7 kézben futott össze, de ennek <a vagyonnak 3—4 magyar lesz az áldozata. Szép a vagyonosság, szép a jólét, de mehet ez igy tovább, ha az ára a magyarság pusztulása?... Nem és nem, itt össze kell fogni míuden hivatott tényezőnek, hogy a romlás tovább ne terjedjen. A természet és az Isten törvényével űzött ez a bűnös visszaélés ott köztudomású, javasasszonyok szabadon iizik garázdálkodásukat. De vár- hatjak-e ennek a káros tünetnek á megszüntetését ettől az államtól, mely különben is arra törekszik minden eszközzel, hogy- magyarságunkat fogyassza, veszejtse. Az egyházaknak, közöttük elsősorban a ref. egyháznak a feladata, hogy minden elképzelhető eszközzel ennek a pusztító miazmának, mely veszélyesebb a keleti pestiseknél, mihamar gátat vessen. Az Egyke nem más, mint bűnös megcsúfolása az Isten törvényének, gálád porbaíiprá-a a vallás parancsának. Ezt a merényletet kell tehát megtorolni és pedig azáltal, hogy az Isten törvényének a tisztelete mielőbb helyreálljon. Az egyházakban oly erkölcsi, oly fegyelmező erő van, hogy ha alkalmazását a jók, a Krisztus és nemzetünk ügyét szivükön viselők igénybe veszik, — a helyzet javulása azonnal észlelhető lesz. E léha, hiú, romlott életfelfogás helyébe, mely nemzetünk lassú pusztulásának a szülője, egyháztársadalmi utón első sorban, újat, tisztultat, becsületesebbet kell teremteni. Ezt kívánja nemzetünk jövője, sorsa. Ez a munka nehéz, kétségtelenül, mert ma még úgy vagyunk, hogy a romlott közszellem a véletlenül több gyermekkel megáldott szülőt épp úgy kineveti és pellengérre állítja, mint az a falu, melynek minden lakosa sánta volt és nagy volt a vihogás, mikor egy épkézláb ember vetődött közéjük. Egy lelkészbarátom könyvéből olvastam, hogy az egyik baranyai községben a menyecskének egy másik gyermeke is született. Mikor aztán ezt a másikat keresztelni vitték, az anyós a tem- plomajtő előtt állt és torkaszakadtából leringyózta a menyét, hogy egy másik gyermeket is merészelt nek megválasztásával a polgárság egész közvéleményét kielégítse és múltját mintegy elfeledtesse. Sarraut vagy Poincaré Poincaré tegnap este 11 óráig tárgyalt Brianddal és Barthouval. E tárgyalások alatt megbeszélték az uj kabinet alapelveit, de nem hoztak végérvényes határozatot. Ma délelőtt 9 órakor uj tárgyalások kezdődtek a három politikus között. Briand és Barthou belépése nem ütközik nehézségbe s mindkét államférfin föntartás nélkül elfogadta Poincaré indítványait. Briand külügyminiszter lesz, Barthou pedig az igazságügyminisztériumon kívül a miniszterelnökhelyettességet is átveszi. Egyedül Sarraut helyzete igen kényes. Poincaré a radikális szocialistáknak és a köztársasági szocialistáknak öt tárcát ajánlott, köztük a belügyit is, amelyre Sarraut személyét szerette volna megnyerni. A radikális szocialisták határozatukat a kamarai pártfrakció határozatától tették függővé. Ma délelőtt tanácskozások kezdődtek, de úgy látszik, a párt kebelén belül is heves viták folynak, mert délelőtt nem tudtak megegyezni s délután folytatták az ülést. A radikális szocialisták egyelőre nem tudják, milyen álláspontot foglaljanak el, de bizonyos, hogy Herriöt bukásával és Peret kamarai elnökké való választásával a kartell végérvényesen megdőlt s így a párt már szabadon dönthet jövő magatartásáról. Nem lehetetlen, hogy a mai frakcióülésen a képviselők nagy része Sarraut miniszterelnökségét fogja kívánni. A radikális szocialisták elvben nem ellenzik Poincarét, csak a nevét nem szeretnék a minisztérium élén látni. Sarraut minisztériumában Poincaré teljhatalmú pénzügyminiszter lenne. A döntés mindenesetre még ma megtörténik. Poincaré, akár mint miniszterelnök, akár mint egyszerű pénzügyminiszter, Sergentet, a szakértő bizottság híres tagját, veszi maga mellé munkatársnak. Angliában szívesen üdvözlik Poincarét London, julius 23. A Daily Telegraph ma vezércikkben foglalkozik a francia krízissel. Általános az a nézet, hogy Poincarénak sikerülni fog kormányát megalakítania. Franciaország minden barátja szerencsét kíván neki, még akkor is, ha utlosó miniszter- elnökségének eseményeire nem szívesen gondol is vissza. Európa minden idegszálával érdekelve van Poincaré sikerében vagy csődjében. Ha ez a kormány is lehetetlen, mi marad akkor hátra? Franciaországnak olyan kormányra van szüksége, amely erejével l szülni. Ma még ilyen a közszellem, de nem lehetne ezt a jobbak összefogásával megfordítani? Én hiszem, hogy igen. De ha ez a kérdés nemzeti kérdés is, a lé tfen tartás, az élet és halál kérdése, akkor nemcsak az egyház íérfiainak, hanem ezt az ügyet minden igazán szivén viselőnek kötelessége, hogy keresse a panaceát és a megoldandó programpontok közzé vegyék ennek az undok betegségnek a gyógyítását. Annál inkább szükség van erre, mert mit látunk maguk körül? Úri birtokososztályunk pusztulóban, a hivatalnoki osztály mentalitását mihamar átváltoztatja a kormány asszimiláló politikája. Akire támaszkodhatunk, akit a nemzet gerincének mondhatunk, az magyarságunk ' földmi vés osztálya, ez a független, jőzaneszü, okos nép. De miképen számítsunk rá, ha önmagát pusztítja, maga magát fogyasztja évről évre. Egészségesebb felfogást kell megérteim köptük, összefogva, mint a vész idején szoktak az emberek összefogni.
