Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-20 / 161. (1199.) szám

2 1926 juliu 9 20, kedd. Vasárnap délelőtt a helyzet rózsásnak látszott. Beavatott körök szeriül H-erriot már régiem a Briamd-komiány megdöntésén fáradozott s tegnap látta az alkalmas időt terve keresztülvitelére. Két­ségtelen, hogy most mindem ódium rajta vám. Vagy sikerül bebizonyítania elvét, azt, hogy a frankot parlamenti formákkal is szanálni lehet, vagy pedig csődje esetén a diktatúra annál erősebb formában törne elő. Paris közvéleménye máris hangoztatja, hogy Cail- laux újra fel fog támadni s akkor már 9enki seim állhat útjába. Herriot. vasárnap délben kijelentette, hogy a kormányt csak hétfőn alakíthatja nreg. Azonnal hozzálátott miniszterei megnyeréséhez, de esak'ha- ' mar észrevette, hogy a nagy szónoki siker közvet­len mámorának ideje elmúlt s a parlament ismét régi hibáiba esik. Az első nehézségek A vasárnap optiinizimusát a „Blaumontag“ pesz- szimizmusa váltotta föl. Herriot első csalódását a szocialisták okozták, akik nyíltan kijelentették, hogy a kormányban nem vesznek részt s csak ak­kor* támogatják Herriol-t, ha az a vagyonleadást magáévá teszi. Viszont azonban a radikálisok nagy része ha­tározottan ellene van a vagyonieadásnak. Hisz maga Caillaux is baloldali radikális körökből került ki s mégis oly határozott módon nyilat­kozott a szocialista terv ellen. Kérdés tehát, hogy Herriot miképpen fog megbirkózni saját pártjának bajaival s rá tudja-e kényszeríteni nézetét párthiveire. Ha már a radikális párt jobb szélei is a liul- ■baloldali Herriot ellen vannak, érthető, hogy a kö- séppártok, azaz elsősorban a mérleg nyelvét al­kotó Mer in-párt, szintén idegenkedik a szoc.ialista- izii megoldástól. Louis Marin vasárnap éjjel hosz- szasan ‘tanácskozott Herriot-val, akinek kijelentet­te, hogy szó sem lehet a kormányban való rész­vételéről. Marin szerint Herriot megbízatásával lehetet­lenné vált a nemzeti egység kormányának megalakítása. Pedig ő erre az egységre való törekvésében baktatta meg Caillaux-t. Pártja 105 szavazat fölött rendelkezik s ebből a számi­ból csak 48 csatlakozott szombaton Herriot- hoz. de ez a 48 is azonnal visszavonul, amint a szocialisták jutnak uralomra. Marin soha _ t Briand ellen, hanem mindig csak Caillaux ellen harcolt, mivel érthetetlennek tar­totta, hogy Franciaország diktátora olyan ember legyen, aki még nemrég a hazaáraló bélyegét vi­selte homlokán. Marin még nagy fejtörést fog okozni Herriot- nak. A szocialistákkal talán sikerülni fog meg­egyezni s az a levélváltás, amely tegnap ‘történt León Blum és Herriot között, nagyon emlékeztet az 1924 május 11-iki baloldali választási küzdelem után történt Herriot—-León Blum levélváltásra. Ebben a levélben Herriot vázolja a súlyos helyze­tet s fölszólítja a szocialistákat az együttműkö­désre. Herriot programja Herriof ma délelőtt Doumcrguenél Tolt, akinek jelentést tett. A fogadtatás után igen optimista hangon nyilatkozott s kijelentette, hogy még ma délelőtt elosztja a miniszteri tárcákat. A délelőtti tárgyalások a nemzeti koncentráció ka­binetjének megalakítására irányultak s pozitív remény van, hogy ez a nagy kabinet, amely­nek egyetlen feladata a frank védelme, létre­jön. A pártpolitikát háttérbe szorítják s a par­lament Herriot vezetése alatt csak azt akarja bebizonyítani, hogy a frank megmentéséhez nincs szükség diktatúrára, hanem elég a tiszta parlamentarizmus is. Herriot programját a következő két mondatban foglalta össze: 1. A miniszterelnök az egész parlament bizalmát kéri. hogy megmutassa, hogy ily módon, azaz pusztán a parlament támogatásával, elérhető a frank szanálásához szükséges hatalom. 2. A frankon nem külföldi kölcsönnel, hanem nem­zeti áldozatokkal kell segíteni. „Caillaux második árulása" Párts, julius 19. A hétfői sajtó egy része r«gy optimizmussal ir Herriottmegbizásáról. A baloldal véleménye szerint Caillaux elárul­ta volt megmentéit és múlt évi rehabilitálása óta egyre jobban halad a reakció felé. Tavaly, amikor a jobboldal dührohama közepette Caillaux bevonult a kamarába és a baloldali kartell tüntetve ünnepelte, senkisem hitié hogy már néhány hónap múlva ugyanez a Caillaux szét fogja robbantani a kartellt és a jobboldali álláspont felé fog közeledni. Érthe­tetlen, hogy honnét van a népben a nagy biza­lom Caillaux iránt, aki pedig sohasem mu­tatott óriási tehetséget. Híres pénzügyi prog­ramja pozitív formákat sohasem öltött s be­szédei is inkább csak taktikailag voltak sike­rültek, mint tartalmilag. E lapok szerint Caillaux rendkívüli rendezői tehetsége okozta sikerét, mert minden dolgot úgy tudott beál­lítani, mintha máris győzelmet jelentett vol­na. Most, amikor másodszor lett pénzügymi­niszter, a jobboldal mint megmentőjét üdvö­zölte. Caillaux pedig céltudatosan tört az uj európai ideál, a diktátorság felé- Az utolsó pillanatban jött Herriot, ez a „lángeszű állam­férfin" s nem törődve a francia kamara tradí­cióival, a jobboldali politikusok nagy megrö­könyödésére pártatlan kamarai elnöki minő­ségében is megindította a rohamot a kormány ellen és sikerült Caillauxbt lelepleznie. Her- riot döntő közbelépésével megmentette a francia parlamentarizmust. Herriot baloldali ünneplésével szemben a jobboldali sajtó igen rezerváltan viselkedik. Caillaux telihatalmi törekvéseit elvileg ő sem tudja elfogadni, de Herriotrak nem jósol si­kert s nyíltan kimondja, hogy a végeredmény csak a dikatatura, vagy a forradalom lesz. Ily hangokat a háború óta nem pengetett francia újság. Washington biztosra veszi a meggátol hatatlan francia inflációt Washington, julius 19. A francia kabinet bukása nagy nyugtalanságot okozott Ameriká­ban. Amerikai vélemények szerint a párisi ka­mara végleg csődöt mondott. Frauciaország nem tanult Németországtól és szemmel látha­tólag ugyanazt a kálváriát akarja végigcsinál­ni, amit Németország. Minden lap pesszimisz- tikusan Ítéli meg a helyzetet de kijelenti, hogv a Be rangér-Mellon megegyezés megváltozta­tásáról sző sem lehet. A vámtöbbség döntő hete Eddig nem v©§fak hivatalos tárgyalások — A Bund dér Land- wirfe szerdán és csütörtökön fontos párfvezeföségi ülést ftart Prága, julius 19. A Dér Morgen c. hétfői lap foglalkozik a német-cseli tárgyalásokkal. A híradást kom­mentár nélkül adjuk. — Az elmúlt héten — írja a lap — a saj­tóban olyan hírek merültek föl, hogy a vám­többség cseh és német pártjai közt tovább folytak az egyezkedő tárgyalások. Valóban azonban a hét elején ilyen tárgyalások nem voltak, csak mogánmegbcszélések történtek a fölhivatal intézőbizottsága fölosztásának kérdéséről. Az erre vonatkozó törvény állítólag novellálás alá kerül és pedig a vámtöbbség szavazataival. Az erdőreform­ban érvényesülniük kell a kisebbség as­pirációinak. E kérdésekről eddig két kiváló politikus tár­gyalt. — A hivatalos tárgyalások csak a Bund dér Landwirte szerdai és csütörtöki pártve- zetőségi ülése után fognak megkezdődni. Az egyezkedések két mederben indulnak meg és pedig egyrészt a német és cseh agráriusok, másrészt a német keresztényszocialisták és a cseh néppártiak között. A Bund dér Landwir­te ülésén politikai debattok várhatók. A párt­vezetőség a vidéki bizalmi férfiak előtt ismer­tetni fogja álláspontját és kikéri jóváhagyá­sukat. Minden további lépés a gyűlés dönté­iertfts lemondott mandátumáról Lemondó levelét közvetlenül a szokoikongresszus után irta, de csak tegnap hozták nyilvánosságra Prága, julius 19. Benes képviselői mandátumának hosszú­ra nyúlt ügye végre elintézést nyert: Benes be­jelentette a cseh szocialista párt elnökének, Klofács dr.-nak, hogy ragaszkodik előbbi elhatározásához és a mandátumról lemond. A lemondó levél a következő: — Junius 28-iki levelemben közöltem, hogy az adott politikai helyzetben nem akar­va a párt pozícióját sulyosbitard, lemondok a képviselői mandátumról. A végrehajtó bizott­ság a két parlamenti klubbal egyetemben ju­nius 30-án oly határozatot hozott, amely ne­kem a kérdésben szabad kezet hagyott. Újból átgondoltam az összes lehetőségeket s főleg azokat a körülményeket, amelyek a kérdést a pártban fölszinre hozták. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a ju us 21-iki lépésem helyes volt. Magától érte­tődő kötelességemnek tartom, hogy a lépé­semről szükség esetén számot adjak a pú-, valamennyi orgánumának, főleg pedig a saját, kerületemnek, a pártvezetőségU'ek és a légió nárius szervezetnek, melynek jelöltje voltam. Képviselői mandátumomról való lemon­dásomat ezennel megerősítem és arra kértek, hogy a képviselőházi klub elnökével együtte­sen szíveskedjél értesíteni elhatározásomról a parlament elnökségét. Erre a célra melléke­lem a képviselőház elnökségéhez intézett le­mondó nyilatkozatomat. Benes Ede dr. A Ceské Slovo közli, hogy Klofács személyes intervenciója sem járt Benesnél eredménnyel. Az esetben érdekes, hogy Benes már közvetlenül a szokolkong- resszus után, julius 9-én keltezte a leve­let, mig a párt a lemondást csak kilenc ■ • napra, rá publikálta. — vasárnapi szenzációnak. A- Národni Listy egy külpolitikai szemlé­ben rámutat arra, hogy Benesre mirf minisz­terre nincsen szükség. Fölsorolja, hogy Fran­ciaországban Benes egykori barátai mind el­buktak, Olaszország nem szereti, mert az olasz kormánnyal szemben mindig a szocialis­ta pártember szerepét játsza, Lengyelország­nak meg olyan ígérteket tett, amiket nem tu­dott megtartani. A lap ezek után általában nem érti, mért ragaszkodnak még mindig az ő külügyminiszterségéhez. A Právo Lidu a következő kommentárt fűzi Benes lemondásához: Ez az elhatározás biztos jele annak, hogy Benes nem gondol a külügyminiszteri székből való távozására s egy­úttal válasz is a fascisták támadásaira. Nagyon érdekes, hogy csak a vámkoalicíós cseh pártok vezetnek elkeseredett harcot Benes ellen. Va­lószínű, hogy e támadások Benes mostani lé­pése következtében még erősödni fognak. ■MSHaaHHBaaanMHaHMMnaBmnii A Haldia-affér és a i©wH évi einéisváBasztés Kahánek bevallja, hogy a vezérkari főnököt azért távo­lították el, mert az elnökválasztáskor nagy hatalom lett volna a kezében — Gajda nem cáfolta a bolsevistákkal való kapcsolatait — A Lidové Noviny a hadsereg politizálásáról Prága, julius 19. Gajda szabadságolásának ügye mind szélesebb hullámokat vet a cseh sajtóban. A szabadságolás tényében a nacionalista körök a Hradzsin szocialistabarát politikáját látták és erős sajtókampányt kezdettek a fascista diktátorjelölt érdekében. Kramar lapja odáig ment a gyanúsításban, hogy Herbennek leg­utóbb ismertetett cikkébe belemagyarázta, hogy a Hradzsin komolyan gondolt egy Masaryk-diktaturára. A szocialista sajtó ós a Hradzsin irányához közelálló Lidové Noviny viszont mind vehe­mensebb hangon foglalkozik az afférral s egyre több kulisszamögötti titkot leplez le a szenzációs szabadságolás hátteréből. Ezekből az uj adatokból élesen kirajzolódik az, hogy Gajdának politikai tervei miatt kellett távoznia helyéről. Az olmützi Pozor mutal rá erre a körül­ményre. — Kétség nem fér hozzá — Írja a lap —, hogy Gajda esete erősen politikai jellegű. Épp annyira kétségtelen az is, hogy ösz- szefiiggésben van a jövő óv májusában esedékes elnökválasztással, amikorra Gajda tábornok, mint a vezérkar főnöke és a hadsereg generalisszimusza igen je­lentékeny hatalmat koncentrálhatott vol­na a kezében. A szocialista Právo Lidu a következő kérdé­seket fűzi a föltűnést keltő kombinációhoz: — Mi köze a vezérkar főnökének az el­nökválasztáshoz és mi szerepe lehetne neki abban? Ez a választás a nemzetgyűlés dolga, tehát a törvényhozásé s igy semmi más szerv­nek nincs beleszólása. Vagy talán Gajda megbízatást kapott a szövetségeseitől, hogy a hadsereg segít­ségével a köztársasági elnök niegválasz tását erőszakosan befolyásolja? S kinek az érdekében? A kérdés, amit maga Kn- hánek vetett löl a Pozorban, nagyon is HjYe 9 j I" ff" Wff eglepő ahhoz, semhogy napirendre lehessen térni fölötte. A Právo Lidu szerint valóságos kalendáriu- mi humor . és a tévedések vigjátéka, hogy Gajdéból csaknem államvezető férfiú és a nemzeti demokraták fascista szárnyának zás*. Tartója lett. Ráolvassa Kratochvilnak, a szibériai hadjárat történetírójának vádjait, melyek szerint Gajda a légionáriusok többségének aka­rata ellenére állott Kolcsakék szolgálatá­ba, de rövidesen elárulta Kolcsakot és a bolsevisták felé orientálódott. Gajda „egy shangaii hírlapíró előtt habozás nélkül kijelentette, hogy Oroszországot csak a munkások és parasztok menthetik meg." „Föntartva összeköttetését a cseh nemzeti demokratákkal és a szovjetellenes Francia- országgal — irja Kratochvil 1922-ben — titokban puhatolózik és tárgyalásokat folytat Szovjetoroszországban való alkalmaztatásá­ról." Gajda a nemzeti katona és a konspira- tiv forradalmár tipusa. E két végletből ma­gyarázza Kratochvil, hogy oly váratlanul „átcsap a bolsevik Oroszország oldalára és annak részére — hogy ne kételkedje­nek benne — egy sereg fontos szolgála­tot tett Párisban, mely szolgálatok már csak az akkori helyzet és Franciaország jelentősége miatt is nagyon értékesek voltak." — Hogy ezek milyen szolgálatok voltak, Kratochvil bizonyára tudja — folytatja a Právo Lidu. — Nincs benne kétség, hogy ez a nyilvános vád fölkelti a közérdeklődést és eléggé csodálható, hogy az ügyet eddig nem vették alapos vizsgálat alá. Kratochvilt, a szibériai légió hisztérikusát, komoly és objektív írónak ismerik . . . Leleplezéseinek súlyát növeli a meglepő tény, hogy Gajda hallgatott a cáfolattal. A Lidové Noviny fölemlíti, hogy a vám- obstrukció közben Zápotocky kommunista képviselő fölkiáltott: „Mennyi ideje annak, hogy ez a ti Gajdátok fölkináikozott nekünk?"-r- A vezérkar magas funkcionáriusától — folytatja a lap — megkívánható a teljes intakt politikai megbízhatóság és minden pártoskodás fölött álló tapintatosság. Akár­hogy dől is el Gajda ügye, a politikát ki kell szorítani a hadseregből s minél magasabb- rangu a katonatiszt, annál nagyobbnak kell lennie a fegyelemnek. A Gajda-afíór és az a mód, ahogy Prága reagált rá, súlyosan sérti a hadsereg tekintélyét úgy belül, mint külföldön. Bizonyítja, hogy mennyi beteg pont van még a hadseregben és hogy mennyi hi­bát követtek el a kiépítése körül. A ka­tonai dolgokban kezdettől nincs szeren­csénk — fejezi be rezignált hangon a L. Noviny hétfő délutáni kiadása. A vámkoalició cseh lapjai a következő hirt hozzák az afférról: „Megbízható és pár­tatlan információk szerint, amelyek hiteles forrásból származnak, azt jelenthetjük, hogy előkészületek történtek arra nézve, hogy az ügyet pártatlanul vizsgálják fölül és az affér- a lehető leggyorsabban befejeződik, úgy hogy semmi ok sincs a közvélemény nyugtalanko­dására. Vági István kihallgatása a Rákosi-ügyhen Budapest, julius 19. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.( A budapesti királyi büntetőtörvényszék Szemák-tanácsa ma folytatta Rákosi és társai bünpörének tár­gyalását. A további vádlottak kihallgatása volt soron. Az érdeklődés központjában Vági István kihallgatása volt, aki többek között elmon­dotta, hogy 1923 decemberében zárták ki a szociáldemokrata pártból, mert állandóan élesen bírálta a párt politikáját. Nagy szó­bőséggel kitért ezután a szociáldemokraták működésére s közben gyakran olyan kifeje­zéseket használt, hogy az elnök kénytelen volt több ízben rendreutasitani. — A szociáldemokrata párt semmit sem tett. és nem is tesz a munkásság érdekében — mondja. — Nem igaz az, hogy én destruk­tív szándékkal a magyar állami és társadal­mi rend felforgatása érdekében dolgoztam volna — folytatja tovább. — Hogy mikor is­merkedtem meg őrivel és Hámán Katóval, arra pontosan nem emlékszem. Azonban soha semmi közösséget nem vállaltam Rákosik­kal, sőt nem is hallottam sohasem róluk — fejezi be vallomását. Weisshaus Aladárt hallgatta ki azután a bíróság. Ugyancsak tagadja, hogy bármiféle köze volna is a RAkosi-féle kommunista! társa­sághoz. Holnap a tárgyalást folytatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom