Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-20 / 161. (1199.) szám
Mai iiAamk oldal V. évf. 161. (1199) szám • K«Mtd ■ 1926 julius 20 Előfizetési ár: évente 300 félévre iso, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok £*-«■ x^'^nSkK^ negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: r 12, n. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlKCLl nCLpiLCLpjCL Felelőt szerkesztő: hivatal: Prága H., Panskául 12/III. ■—Teh a vonta 34 Ke. Egy esszém ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Masaryk a polgári öntudatról Masaryk elnök érdekes nyilatkozatot tett a Lidové Noviny munkatársa előtt a demokráciáról, a nemzet és állam viszonyáról. Az értékes interjúból kiemeljük az alábbi gondolatmenetet. — A napi életünk túl van politizálva. A politikai pártállást és pártérdekeket olyan téren is kidomborítjuk, ahol annak semmi helye: a kulturális, a gazdasági téren stb. Kevesebb pártfelekezetiség, több objektivitás, a személyi tehetség nagyobb megbecsülése : ez sokat javitana közéletünkön. A párt- lelekezetieskedés nem politika, legalább is nem helyes és okos politika. — A demokráciának a polgári életben a tisztes érintkezésben, türelmességben kell megnyilvánulnia. Abban, hogy készek vagyunk disputáim, de nem civakodunk. Sokat hivatkozunk a viszonyokra és a köztársaságra. Ne feledjük azonban el, a köztársaság olyan lesz, amilyen a polgárok többsége. Politikailag gondolkozni annyit tesz, mint józanul gondolkozni és a tényekkel számolni. De a tényekkel való számolás nem azt jelenti, hogy kényelmesen és könnyelműen elfogadjuk azt, amit az idő és a körülmények magukkal hoznak, hanem hogy a tényeket okosan és energikusan megváltoztassuk, ahol és amikor erre szükség van. A demokrácia előfeltétele a rend iránti közérzék. — A politizálgatás nem mindig politika. Kevesebbet beszélni és többet dolgozni. A jó közigazgatás már politikai cselekedet is. — Nem volt saját államunk és sokáig inkább az állam ellen rendezkedtünk be, semmint az állam mellett. A polgári öntudat, az állam méltóságának tisztelete csak most fog átmenni a vérünkbe. — Oly helyzetben élünk, hogy a nemzet és az állam fogalma nem fedi egymást. Jelentékeny számú nemzeti kisebbségeink vannak s ezért sürgős feladata az elővigyázatos politikusoknak, hogy a kisebbségi problémát úgy oldják meg, hogy államunk minden polgára egyformán részese lehessen ennek a polgári öntudatnak. Magától értetődik, hogy ezt a leghathatósabban és legbiztosabban úgy érjük el, ha államunk belső kormányzása és külpolitikája, szabatos kifejezéssel, mintaszerű lesz. A demokrácia szabályai szerint a többségi elv alapján mi csehek felelősek vagyunk úgy a saját, mint a többi összes polgárok állami öntudatának fejlődéséért. Radics a bolgár-jugoszláv unióról Belgrád, julius 19. Radics István Arbe szigetén nagy beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a jugoszláv államban pillanatnyilag még csak három délszláv testvér van egyesítve. Addig nem szabad nyugodni, amig a negyedik testvér, azaz Bulgária nem csatlakozik az unióhoz. — Ezenkívül azzal vádolta Sztojadinovics és Kriszta Miletics volt minisztereket, hogy az árvizveszedelem meggátlása érdekében nem intézkedtek a kellő időben. Pangalosz megfojtja ellenzékét Athén, julius 19. Pangalos diktátort kormányalakítási kísérletei közben az ellenzék részéről több támadás érte. A diktátor most drákói rendszabályokkal vetett véget az ellenzéknek. Ma reggel elfogatta Mihalokopulos volt miniszterelnököt s elfogatási parancsot adott ki Papanastasiu, Kafandaris és Tsal- daris politikusok ellen. Ezenkívül betiltotta a Hestia nevű újság megjelenését. Papanastasiu idejekorán elmenekült, de családját a diktátor őrizet alá helyezte. Az elfogott politikusokat hir szerint Nasos szigetére fogják száműzni. Pangalos ma délben Eftaxiast bízta meg a kabinet megalakításával. Eftaxias gondolkozúsi időt kért. ............ Briand váratlan bukása után Herriot lett Franciaország miniszterelnöke Drámai ülés a kamarában — Caillaux sir—A frank zuhan — Forradalom, vagy diktatúra Franciaországban — Herriot nehézségei Páris, julius 19. Herriot, akit Doumergue elnök Briand bukása után miniszterelnökké dezignált, ma délben félegykor kommünikét adott ki, amelyben bejelenti, hogy az uj kormányt legkésőbb estig megalakítja. Ugylátszik tehát, hogy az éjszakai és a délelőtti akadályokat sikerült legyőznie. Az uj kabinetnek tengelye a radikális szocialista és a köztársasági szocialista párt lesz. Néhány mérsékeltebb köztársasági elem bekapcsolásával elsősorban Le Trocqucrre és Darriacra gondolnak, — Herriot úgy véli, hogy a mérsékelt középpártokat is megnyeri. A szocialista támogatás biztosítva van, miután Herriot a szocialisták szanálási javaslatának nagy részét elfogadta. Kategorikusan kijelentette, hogy a külföld támogatását nem veszi igénybe és csupán Franciaország saját erejéből szanálja a frankot. Ez az álláspont majdnem azonos a vagyoaleadás álláspontjával. Egyelőre nem tudni, miként véli megkapni Herriot a vagvonleadás programjához a többséget. Beavatott körök szerint éppen ez Herriot titka, de valószínűleg vannak pozitív támaszai, mert különben alig vállalhatta volna ennek a hónapok óta állandóan elutasított programnak megvalósítását. Érdekes, hogy a program ellen elsősorban saját pártja foglal állást. A radikális és a radikális-szocialista szenátorok egy része ma küldöttségben jelent meg a köztársasági elnöknél és tiltakozott Herriot kabinetje ellen. A font ma 220-al nyitott Párisban, de hamarosan 235-ig emelkedett. Egy Herriothoz közelálló bank intervenciójára a tőzsde megnyitásakor 225-re esett vissza, de délután ismét emelkedő tendenciát mutatott. A dollár 48-ig emelkedett, majd visszaesett 46Vi-re. A frank jobban zuhan, mint a márka zuhant a német inflációban Berlin, julius 19. A francia krízist ma igen erősen érezte a devizapiac. Általános bizonytalanság és idegesség uralkodott Magánforgalomban London—párisi viszonylatban 230, majd 222 volt, végül is a kurzus 224—235 között ingott. Jellemző a nemzetközi pénzpiac idegességére, hogy a francia frank szombattal szemben körülbelül 15 százalékkal romlott. Ily arányú rosszabbodás Németországban is csak a legnagyobb infláció idejéből, a legkatasztrófálisabb napokból ismeretes. Herriot váratlan elötérbenyomulása Páris, julius 19. Máig kissé elsimultak a kormány szombati lemondásának hullámai. Ma ismét a jövőről beszélnek Franciaországban, de szombaton, amikor a Briand—Cail- laux-kormány oly váratlanul és oly drámai külsőségek között megbukott, egy pillanatra sem gondoltak arra, hogy mi fog történni és az ország teljes közvéleménye szinte megbü- völve állt a politikai szenvedélyeket legmagasabbra korbácsoló délutáni ülés ténye előtt. Senki sem várta a kormány bukását. A pénzügyi bizottságban Caillauxt ért kudarcot általában elhárithatónak vélték s a plénumtól feltétlen bizalmat vártak. Az első meglepetés az volt, amikor szombaton délután 3 óra körül, az ülés megnyitásakor Herriot nem a kamarai elnököt megillető székbe ült le, hanem parlamenti pártjának körében, a radikálisok között foglalt helyet s zárkózottságával, komoly és izgatott magatartásával azonnal fölhívta a kamara figyelmét. Amikor az ülést megnyitották, Herriot szólásra emelkedett. Megtörtént az, ami a francia parlamentarizmusban eddig ösz- sze-vissza háromszor történt meg: a kamara elnöke, akinek pártatlannak kell lennie, teljes elszántságával maga vezette a rohamot a kormány ellen. Herriot nagy beszédében a teljhatalmak ellen foglalt állást s kijelentette, hogy ha novemberig diktátorrá nevezik ki Caillauxt, úgy ez a kixievezés halálát jelenti Franciaország parlamentarizmusának. A kamara tudja, hogy az ország súlyos helyzetben van, de a súlyos helyzet következtében teljesíteni is akarja kötelességét s nem engedi meg, hogy a szanálás felelősségteljes problémáját a háta mögött intézzék el. A beszéd, mely csaknem egy őrahosszat tartott, óriási feltűnést keltett a házban. Amióa Herriot megbukott és csak mint a kamara elnöke szerepelt, a parlament nem hallott tőle nagy horderejű politikai beszédet. Éppen ezért már e beszédnek újszerűsége. szokatlan, rég nem hallott lendülete is nagy hatást gyakorolt. Herriot különben is nagy szónok, aki délvidéki temperamentumával és éles eszével méltó ellenfele akár Briand temperamentumának, akár Caillaux éles eszének. Még Herriot beszéde alatt történt, hogy a miniszteri pádon Caillaux hirtelen hozzáfordult Briandhoz és .valamit súgott a halotthalványan ülő miniszterelnök fülébe. Briand bólintott. Később kitűnt, hogy Caillaux Briamd- nak adta át a felelet jogát- Edouard Herriotnak méltóképpen csak Ariste Briand felelhet. A miniszterelnök rendkívül izgatottan emelkedett szólásra, ő is a parlamentarizmus híve s egész múltját cáfolná meg, ha most a diktatúrát követelné. De a helyzet olyan, amilyen talán még sohasem volt s ezért soha nem ismert módszereket kell igénybe vemni. A novemberig tartó teljhatalomra föltétien szüksége van Franciaországnak. Arra kéri a kamarát, hogy szavazzon bizalmat a teljhatalmakat kérő kormánynak. Louis Marin a perdöntő Briand beszéde után izgatott szóharc keletkezett Franciaország két legnagyobb államfér fia: Briand és Herriot között. Briand egy- izben rendkívül hatásosan igy kiáltott föl: „Nem tudom, meddig fog tartani és hogy fog végződni az a párbaj, amelyre a kamara elnöke hívta ki a miniszterelnököt!" A parlamentben nagy mozgás támadt erre a kijelentésre, de Herriot azonnal megadta a választ: — Mi kezet nyújtottunk — mondotta — de fogadja azt el a miniszterelnök ur! Hosszú ideig tartott még a harc, amikor végre Louis Marin, a középpártok vezetője vette át a szót. Louis Marínon múlott az egész helyzet. Pártja vagy megbuktathatta, vagy megmenthette a kormányt s minden szónok tulajdonképpen csak feléje beszélt. Marin elvetette a teljhatalmak kívánságát, a tiszta parlamentarizmus mellett foglalt áUást s ezzel eldöntötte a helyzetet. Hiába beszélt még Caillaux, hiába mutatott rá a jövőre, a képviselőház semmire sem gondolt, csak arra, hogy a diktatúrával belé akarják fojtani a szót. A szavazás eredménye az volt, hogy a kamara 288 szavazattal 243 ellenében leszavazta a kormányt- Briand és Caillaux szinte elkeseredéssel vették tudomásul az eredményt. A pénzügyminiszter szemében állítólag könny csillogott s igy kiáltott föl: „A jövő héten 300-on fog állni az angol font!" A kormány nyomban a szavazás után beadta lemondását. Briand Doumergue elnökhöz hajtatott s vázolta a helyzetet. Ezután Doumerguera bízta, hogy kit biz meg Franciaország miniszterelnökségével. Az a többség, amely tegnap megbuktatta Briandot, a következő pártokból tevődik ösz- sze: 28 kommunista, 96 szocialista, 16 szocialista köztársasági, 48 szocialista radikális, 7 radikális, 1 demokrata, 60 köztársasági uniótag, 6 baloldali demokrata, 26 párfonkivüli. Húsz képviselő tartózkodott a szavazástól. Herriot megbízatása Szombat este Paris tele volt a várattam és szörnyű hírrel. Nem igém gondoltaik arra, hogy mily következményekkel járhat a kormány bukása és leginkább a diktatúra meg a parlamentarizmus harcának várható esélyeit latolgatták. A frankról és a kormámykrizisről szinte megfeledkeztek. A legtöbben magából értetődőnek vették, hogy Doumergue Herriot-t bizza meg a kormányalakítással e a baloldali vezérnek tegnapi döntő sikere következtében aligha fog nehézséget okozni az uj kormány összeállítása. Ha pedig létrejön az 1924 május 11-én támadt egység, azaz a baloldali kartell, akikor a kormányzás nem okozhat többé nehézségei. A szombati optimizmus első része teljesült. Doumergue a lemondó kormány után elsőnek Paánievéf fogadta, majd La Croixot és Marint. Ezután a szocialisták delegációja jelent meg a köz- társasági elnöknél. León Blurn, Renaudel és Vin- oent Auriol pontosan vázolták a szocialisták mai álláspontját- Doumergue azonnal fölszólította őket, hogy vegyenek részt a kormányban, de a szociahsták egy olyan kormányban, amelyet más párt alakit, elvből nem vehetnek részt. Legfeljebb arról lehet szó, hogy hallgatagon támogatják az uj kormányt. Ez a kormány azonban csak olyan lehet, amely magáévá (eszi a szocialisták nagy pénzügyi tervét: a ragyon- leadást. Ezután jelent meg Doumerguenél Herriot, aki csakhamar mint dezignált miniszterelnök hagyta el az elyséei palotát. Jellemző Páris hangulatára, hogy az elnöki palota előtt a késő éjjeli órákig nagy tömeg tartózkodott, várva az uj híreket, sőt bizonyos módon tüntetett a jövő-menő államférfiak mellett, vagy ellen. Ilyen eset Párásban Jimg nem fordult elő. A rendőrség kénytelen volt --rigóra intézkedéseket teami az elnöki palota környékének elzárására.
