Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-18 / 160. (1198.) szám
6 1926 julius 18, vasárnap. Lesz-e az ungvári magyar p!';ári iskolának bsíajsze tanfolyama? Huszonhétezer gyermek iskola nélkül Uugvár, julius 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ruszinszkói tanügy szomorú képét mutatja ügy nyilatkozat, melyet Simek tanügyi refe- iens tett egy ujságiió előtt. E nyilatkozat szerint, azalatt, mig Rusziuszkőszerte terjesztik a cseh iskolákat, hogy a nemzeti állam eszméjét valóra váltsák, addig egész Rusclhss'có területén 22.000 ruszin és magyar gyerrtuk lénfcreg beiskolá- j zatlanul. És miért? A feleletet maga a tanügjek legfőbb intézője, Simek miniszteri tanácsos adta m cg: — Nincs pénz . . . Tehát rjnes pénz iskolára. Azalatt, mig az ide telepített és fölös számú tistvise- lök és hivatalnokok fizetésére és diétájára milliók úsztak el az államkasszából, a felszabadulás jelszavával boldoggá tett őslakók gyermekeinek ezreitől vonják meg a kultúra legelemibb táplálékát, azon a címen, mert nincs pénz. A Prágai Magyar Hírlap hívta fel ebinek a ruryyarság figyelmét arra az anomáliára, hogy az ungvári állami polgári iskolának nincs befejező tanfolyama és igy az iskola elvégzése gyakorlatilag a nullával egyenlő. E cikk nyomán megindult az akció, hogy az ungvári áll. polgári iskolában az előirt befejező tanfolyamot a t niigyi referátum vezesse b?. A: ::y Ákos, az őslakos párt elnöke személyesen gd'a át a tanügyi referátusnak az erre vonatkozó kérelmet. A tanügyi referens azonban kijelentette, hc~7 mivel a kurzus bérc:?;, 'C pénzkérdést jelent, a kérvényt a uir ztériumhoz terjeszti )~l. Ismerve az ily ügyek elbírálásának eredményeit, a magyarság erősen kételkedik az ügy sikeres elintézésében, bár mindenki tudja, hogy az ungvári esek polgári iskolában a befejező tanfolyamot minden kérvényezem nélkül maga a tanügyi referens vezettette be. Az ungvári mrgyar szülők tehát ezek után csakis a magyar nemzeti párt szerveinek prágai intervenciójától várhatnak sikert ebben az életbevágó fontos ügyben. Illetőségi hajsza a magyar tanulók ellen A munkácsi iskolaigazgatóságok I övetélik az illetőségi bizxnyitványokat Munkács, julius 17. (Saját tudósítónktól.) A munkácsi tanügyi hatóságok a rendeletek paragrafusaihoz olyan szigorúan ragaszkodnak, hogy pápáb- bak szeretnének lenni a napánál. Ügykezelésük odavezet, hogy a : elsőbb tanügyi fórumok szigorú utasainál is többet ártanak a magyar ifjúság iskoláz! ;ási lehetőségének. Pár nappal ezelőtt hatalmas nyugtalanságot váltott ki az őslakos közvéleményből az a híradásunk, hogy a munkácsi kereskedelmi akadémiába csak olyan tanulókat vesznek fel, akiknek egyetlen elégséges-osztályzatuk v cm volt a középiskola negyedik osztályában. A magyar szülők köréből most számtalan panaszt hallunk, hogy az iskolaigazgatóságok olyan szigorúan ragaszkodnak ahhoz az ukázhoz, amely minden tanulónál illetőségi bizonyítványt kíván, hogy sok magyar trnuló emiatt fog elesni a középiskolába való jutástól. Munkácson az utóbbi időben számtalan magyar őslakó illetőségét támadták meg, ezek most nem tudják iskolába járatni gyermekeiket, mert az iskolaigazgatóságok nem elégednek meg azzal, ha a szülő igazolja, hogy illetőségi, illetve ál'ampolgársági ügye folyamatban van, hanem kész illetőségi bizonyítványt követelnek. Rendkívüli felháborodást váltott ki a magyarságból az a tény is, hogy a ruszin és cseh iskolában, különösen az utóbbiban nem követik ezt a módszert és nem követelik az illetőségi bizonyítványokat. Föltétlenül reméljük, hogy a felsőbb tanügyi fórumok intézkedni fognak ebben a sérelmes ügyben és humánusabb eljárásra utasítják az iskolaigazgatóságokat. Egyébként a koré'ztényszocialista párt interveniálni fog ez ügybon az ungvári tanügyi referátuson. Zarándoklat Máriacellbc. A Fcrenc- rendiek vezetése alatt Pozsonyból augusztus 23-án indul a jubiláns zarándoklat Mária- cellbe. A részletes programmot a vezetőség később fogja tudatni. Palóc falvak előtt — A P. M. Hr kiküldött munkatársától — Balogvölgy, julius közepe. Az autó süvöltve rohan le a rimaszombati Akasztóhegyről, el a Kiserdő mellett Baktipuszta felé. A sebességmérő ugráló tűje megáll a oU-on: nyolcvan kilométerrel megyünk a Balogvölgy felé. Én csak úgy véletlenül kerültem fel az autóra, egy órával ezelőtt még nem is gondoltam arra, hogy autón megyek ki Pósa falvaiba s két órával azelőtt még eligérkeztem egy zsurba, vacsora utánra, ahol zongora és hevenyészett házi jazzband mellett rövid csárdásokat és hosszú simmiket szándékoztak rendezni, mint moudani szokás, az aranyifjuság szórakoztatására. P'' már napok óta készültem Falura, igen, igy nagy leülve!, mert csak Falura készültem, egy ba- logvöiggi palócfalaba, mindegy volt, hogy melyiket nézem meg legelőször, Zádorhúzál, Cakót, Radnólot, Diliházát, Zsipel, BátkcV, Rakoltyást, Üzapanyitot-e vagy Balogot magát, mind olt fekszenek a Balog kakkukfvves két partján és nekem mindegyik egyformán, titokzatosan, érdekesen — Fal é. így indultam el. * Biztosan a vágtatás okozta. Mikor a sebesség- mérő mutatója megáll! a nyolcvanon, mint ilyenkor már sokszor, történelmi erőt éreztem magamban: ilyenkor csupa nagy és erőszakos ember jut e-zemhe, tiszta merő képtelenség volna, hogy ilyenkor egy nyolcvankilométeres sebességgel száguldó autón lágyan és szerelmesen kiejtsem egy nő becenevét, úgy, mint mondjuk, egy csendes fa- von, rengő csolnakban ki tudnám ejteni nagyon finoman és nagyon önzetlenül, szinte szolgamód szeliden, hogy: „Évike, Évikém édes..." — itt csak egy volna lehetséges, ha női név egyáltalán szóba jöhet iyazán komoly dolgokban, itt csak az volna lehetséges, hogy hangosan, nyíltan erősen kiszórva a süt, nyersen és önzőn kiáltanám, hogy: „Éva, le... Éva!" — mondom, férfinevek jutottak eszembe: Kain, Ileródcs, Spartacus, Napóleon, Sirindberg, Marinetti és Szabó Dezső. — Olvassátok el száguldó autóban Marinetti futurista autórerseit — és egy románcot vagy egy Szabolcskaverset, csak úgy próbaképp, itt olvassátok el, mikor berregve húzza a gázzal vert motor azt a nagy piros autót, amit utolértünk... Verseny... érzitek a térdeteket, szorul egymásba és milyen gyerekesen fogja kezetek a láthat atia i kormánykereket... nevetséges, hisz ott ül a sof- főr s ti csak békés utasok vagytok, aküí autón jártok seftelni és kirándulni vele... — Lehet, hogy Marinetti hülye, de ezt mégis csak ő irta meg először s ti csak a: ófa tudjátok, hogy szabad ezt érezni, nincs 'rajta szógyelnivaló, s ez az ostoba érzés nemes. — hiába. * Beérünk a völgybe. Nőnek a tornyok, a falvak. — A Falu! A Falu! FI ömlik rajtam az az „Elsodort" meg az a másik elsodort, aki illa és az amit irt, meg a többi. Megint milyen bolondság. Jött egy-két ilyen extravagáns ember, akik nem igen voltak kaszinó és párbajképesek sem, s a szóból, hogy „paraszt!" amiért talán a codexek szerint még elégtételt sem tudtak volna adni, csináltak nemes sáraranyat, vi- iagitó jelszót, nemzeti munkaprogramot s „a Paraszt" szimbóluma lelt a magyar jövőnek, regenerációnak, hite legjobbjainknak s ma már, akié a Falu s akié a Paraszt, az a jövő embere, megváltó vezér, minden. Furcsa, furcsa. Titok, erő idegesség, cél már ez a Falu és ez a Paraszt. Regény és riport téma, jó téma, szép téma. Még szociális mondanivalókat is kiröpit a sülfgalamlot váró szájból. Meglesem, megfigyelem, megírom, mindent amit látni fogok, úgy ahogy látni fogom! Gyerekek és asszonyok ácsorganak Bátkán, még el sem ült a por a felső végiben, mi már elhagytuk alól. Egyet ugrik az autó, hid, túlvagyunk a Balogon s befordulunk egy dűlő útra, Rakottyás felé. — Pompás, — gondolom magamban, — szin- magvar község, jó balogvölgyi palócok lakják, kitűnő nevű pusztái vannak, úgy hívják, hogy Róka- ]vuk, Kutyái, Heredély, Góbis, Vaskapu, Kápolna, Centeháza, — igazán elsőrangú lesz itt megnézni a Falut, Kápolna is, Centeháza is ősrégi magyar községek voltak az Árpádok alatt, most már csak puszták, el’emetett ősi falvak romjai fölött, kitűnő ötlet, hogy eljöttem, igy hirtcienül, autóval ide... * Ebben a pillanatban — mert. mindezt egy szempillantás alatt gondoltam át, az autó egy nagyot zökkent, a dűlő hepehupás göröngyein siró- san vinnyog a gummikerék, úgy mászunk, mint a csiga, alig-alig kap benzint a motor... — A Falu! Ott áll négyszáz lépésre előttünk. Bukdácsolva haladunk. A sebesség-mutaló a 10-esen ugrál, meg még lefelébb... a száraz kocsinyom közti rögsk ropognak alattunk, zsuppsz! — A fene egye meg, — szól a soffőr és megállunk, — én innen nem megyek tovább. Az autó kerekei egy félméteres kátyú sarában, a tengely előtt, felt oldódott csonttá száradt nyirok, a i -ngelyt nem látni, az autó számtáblája letépve csillámük ki a száraz rögek halmazából, szégyenszemre, kónyteln-kellctlen, harminc lépésre az első háziól (ami biztosan a kovácsé), a „Ra- kolnyk“-ot mutató bclységtábla előtt , — ki kelleti szál lan unk. A Falu nem ereszlel', be! * Nevetségesen fog hangzani, de igy van: ez volt egyik leglesujtóbb szomorúsága életemnek, ami mélyen, lelkem gyökerében lehangolt. Kimásztunk, a barátaimnak az egyik pusztán \olt dolguk, gyalog neki vágtunk a falunak. Porosak voltunk, a nap erősen vert, perzselőre tette a falu csöndjét: sehol egy lélek, akitől megtudjuk, hol is az a puszta. Egy negyed órát álldogáltunk i az egyik keresztutnál a falu közepén, mig egy u ,i | anyóka eligazított. Lehangoltságom elkos^ulisággá íéielmesedett. A Falu, a Falu! — Mennyi járás ide? — Vagy egy fertály óra. A falu végén asszonyokkal találkoztunk, odáig mentünk egy jó kilométert. — Milyen messze van, lelkem, a Heredély puszta? — Hát biz a’ megvan odavissza jó egy óra. Egy darabig mentem, aztán egyedül visszafordultam. Ez volt a tragédiám oka. A harmadik háznál, egy liba. került elém. Folyton előttem szaladt. Ráhessegettem a kezemmel. Erre éktelen gágogásba fogott. — No, — mondtam, — ez már igazi Falu, a liba! * A libagágogás egyszerre éktelenre nőtt. A gá- gogva szaladó állat hangjára innen is, onnan is becstelen lármával feleltek a libák, kiket nem is láttam s mire még szétnézhettem volna, meg- vakant az első kutya. A faluban senki ember. A nap égetően süt, a libák gágoknak s az első kutya vakkantására pokoli koncert kezdődik. Egy 1-is fehér hosszuszőrü kijött a hátam mögötti ház e!ú. Visszanéztem, pe- chemre, erre még jobban neki kezdett, s felém jött. Meghosszabbito'Imii a lépteim. Balról egy nagy fekete állat t ugatott, jobbról egyszerre csak három házőrző loholt egy nagy udvaron felém, a nyakukról nagy fakolonc lógott, verte a lábukat, annál jobban mérgeskedtek. Még bot sem volt nálam, bizisten elhült bennem a vér. A többit már nem is tudom, mentem, gyorsan, nem néztem volna hátra az istennek se, egyre hallottam, hogy az még rosszabb, öt kutya ugrált körűié lem, én felemeltem a fejem, mint képen a mártírok, a talpamba minden lépésnél forró tül:at. szurkait a félelem, és csak az járt az ercemben, hogy mért is nem csinálták már meg Kassán azt a Pasztőrt, mért nem csinálták meg... Kassán az t a'Pasztőrt, mért nem csinálták meg... • Mikor már ötvenedszer elmondhattam, jött egy tizennf-yéves fruska, rászólt egy nagy sárga kutyára, — ezt eddig nem is vettem észre — az el- kussolt, erre a többiek is viszafordultak. Tnl voltam a falu közepén. Tiszta viz voltam, megtöröltem a fejem. A manzsettám átázott, egész bágyadtan arra gondoltam, hogy valamit kéne adni ennek a kislánynak, de a lábam vitt, vitt, gépiesen, tovább, amíg csak el nem értem az autót. Sokáig vártam. De még toVbb kellett várni, s még egyszer visszaindultam a faluba. Az elején, mindjárt az elején, egy udvarban üres szénásszekéren két férfiember ült. Hozzájuk mentem, beszélgetni akartam. De eszembe villant, hogy, hátha látták elébb, elébb a kutyákkal, s elhagyott minden gondolatom. — Valami kis harapni valót szeretnék, — nyögtem s igyekeztem olyan arcot vágni, mint a színészek egy népszínműben. — Hát oszt mi legyék a’? — mondta az egyik. — Akármi, akármi, egy kis aludlejet szeret-, nék ... Nem részletezem. A gazda előkurjantotta az anyjukot s besuhintott a lovak közzé. Az anyjuknak már nem mondtam, hogy harapnivalóra egy kis aludttejet kérek, csak egész egyszerűen, hogy aludHéjét kérek. Adott is. Közben megtudtam, hogy az egész falu kinn van a Balog partján, árvíz volt, térdig vízben kaszáltak sok helyen, most hordják, de nem ér az semmit, sáros, nem eszi a marha, az csak al- j a zónák lesz jó, az asszonynép meg kapál, „tőti“ a kukoricát, most először. Az asszony egy nagy köcsögöt telt elém, kenyeret vágott, jó nagy karajat s egy irgalmatlan fakanalat nyomott a markomba.-r- Tessen hasznólni egészségvel, — s igy valahogy mondta s illedelmesen leült elém a lépcsőre, félháttal nekem s nem is nézett vissza, hogy ne zavarjon. Ezt már nem is mondom el. Nem tudtam mit kezdeni a fakanállal, meg a köcsög aludttejjel, poharat szégyeltem kérni, vagy két-három kanállal vettem, de a széles kanálból két oldalt mindig leesett. egy-egy darab aludttej a nadrágomra, meg a földre. Csak a kenyeret ettem meg és gyorsan elbúcsúztam. * Egy óra múlva visszaindultunk. Megvert a Falut Szégyenletesen, könyörtelenül. Láthatatlan fala megállított, zárt kapuit megdöngetni sem engedte, leikébe nem engedett rést és nem emelte rám a szemeit. Egy pár jó palócos mondat, ennyi az egész. Megveri, legyőzött. De. azért legközelebb megpróbálom. Áthatolok a bűvös várfalon, amit maga köré von, amivel védekezik, amivel elmarad, de amivel — él! De máskép: gyalog, eltörődötten, esti program nélkül, népszínműt kedélyesség nélkül, gyerekké vetkeztetve városi magom, hátha úgy megmutatná az arcát s nem lorpasztana vissza kérlelhetetlenül a kovácsház előli. Győri Dezső. Szeptember 15-ig keli a vasúti bérletjegyekre ráfizetni Prága, julius 17. Hivatalosan közlik: 1926 augusztus elsejével az összes vasúti személytarifákat 22 százalékkal és a podgyászok, valamint ujságcso- magok szállítási díjtételeit 33 százalékkal fölemelik. Az évi és félévi jegyek árait ugyancsak 22 százalékkal emelik fel. Tekintettel arra, hogy az időszaki jegyeket az érdekeltek az árak emelése előtt váltották ki, e jegyekre érvényes évi jegyek után az alapár 9 százaléka, az 1926. julius elsejétől 1927 junius 30-ig érvényes évi jegyek után az alapár 20 százaléka s végül az 1926 julius elsejétől az év végéig érvényes félévi jegyek után az alapár í8 százaléka fizetendő. Ha az időszaki jegy ,1a- mely tulajdonosa a felemelt ár mellett jegyót nem kivánja megtartani és azt augusztus elseje és tizennegyedike között visszaszolgáltatja annak a vasutigazgatóságnak amelynek körletére a jegy érvénnyel bir: úgy a jegy ézb?i*-'- nek hátralevő részét visszafizetik. Augusztus 14-ike után a visszaadott jegyekért visszatérítést nem fizetnek. Ha az időszaki jegy tulajdonosa az árfel- emelés után is megtartja és használni akaija jegyét úgy, ott ahol a jegyet váltotta, a fenti különbözeteket le kell fizetni s ennek ellenértékéül egy bélyeget kap, melyet a jegyére felragaszt. E ráfizetési bélyegeket ugyanolyan módon lehet kérvényezni, mint a rendes évi jegyeket. Az utánfizetést legkésőbb 1926 szeptember 15-ig kell eszközölni, mert szeptember 15 után a ráfizető bélyegek nélküli '°- ki jegyeket nem ismerik el s az ilyen jegy tulajdonosát olyan utasnak tekintik, mint akinek rendesen váltott jegye nincsen. Budapest közelében egy tizenkét éves kisfiút rabolt el egy vándorcirkusz - társaság Budapest, julius 17. Érdekes eltűnési ügyben nyomoz napok óta a budapesti rendőrség. A nyomozás eddigi adatai szerint Budapest közvetlen közelében egy vándorcirkusz-társaság már hónapokkal ezelőtt elrabolt egy tizenkét esztendős kis fiút. Ez év március 15-én Szabó Gyula zuglói asztalosmester bejelentette, hogy két fia, a 15 esztendős Jenő és a 12 éves Gyula nyomtalanul eltűnt hazulról. Jenőt a rendőrségnek hosszas keresi^ után sikerült Hódmezővásárhelyen kézrekeriteni, ahol már hetek óta nagyszüleinél tartózkodott. A megtalált fiú vallomásában elmondotta, hogy márciusban, amikor szép, napsütéses meleg idők voltak, nem akartak már iskolába járni, megunták a tanulási és elhatározták, hogy megszöknek hazulról és elmennek nagyszülőikhez Hódmezővásárhelyre. A szökés után a két Szabó-fiu először Budapest környékén, a Zuglóban csatangolt. A Zuglóban ép akkor egy vándorcirkusztársaság működött. Az ott őgyelgő két fiút a cirkusz egyik alkamazottja megszólította s beszélgetés közben megkérdezte a kisebbiket, hogy nem akar-e bohóc lenni. A kis Szabó Gyula egy ideig vonakodott, majd engedett az ismeretlen férfi meghívásának és azzal vált el bátyjától, hogy csak egy napot fog tölteni a cirkuszban és másnap ismét össze fognak találkozni. Szabó Jenő az éjszakát elcsatangolva másnap délben megjelent azon a helyen, ahol az öccsétől elvált. Legnagyobb meglepetésére azonban a cirkuszt már nem találta sehol, mert az a kora hajnali órákban felszedte sátorfáját és odébb állt. Jenő ijedtében nem mert hazatérni és félt öccsének eltűnését, szüleivel közölni. Vonatra ült és sikerült jegy nélkül egész Szegedig eljutnia, ahonnan gyalog folytatta útját Hódmezővásárhelyre. A kisfiú vallomása után a rendőrség nyomozása elsősorban annak inegállapitgLsára irányul, hogy március 15-e táján milyen vándorcirkusz járt Zuglóban és hogy hol van most ez. Tekintette] arra, hogy az országban harminc vándorcirkusz-társaság működik, a nyomozás megleli' fősen nehéz és valószínű, hogy hasszabb idő fog elmúlni, amíg a kis Szabó Gyula elrablóját felkutatják. — A földhii atal újabb döntése a teplai apátság ellen. A Pragrr Presse jelenti: Az állami földhivatal jogi ősz' Jva értesülésünk szerint részletesen felül vizsgái la a közigazgatási bíróság április 16-iki döntését a Vplai premontrei apátság marienbadi birtokainak kisajátítása ügyében és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az apátság követeVNSP.it elutasitja A földhivatal nyolcvan gépelt oldalas határoz/' l e napokban kézbesítik ki az apátságnak. Á 'oldhivatal döntése elten a teplai apátság panasz! nyújthat be a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz.
