Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-18 / 160. (1198.) szám

1926 július 18, vasárnap. ra^-a**Mfiojttagpajft. .^Bnsw « _< ■v.LTwam.^wajuwBHaai •mmM-MA'&km-HmLAB pjffpqffBPlfyy ^UtlIllBHl' IER^«áiCEfiiaifeáfci£^r£rgK^ jglMüi-iyi 5 a 100 SÓIMBAN Irta: Schöpflin Aladár. Ni^hány irodalmi érdekességeit, — mondjuk — furcsaságot olvastam a napokban, amelyek talán a nagy közönséget is érdeklik, amely máskülönben nem nagyon sokat törődik az irodalom apró ügyei­vel. Engedjék meg nekem a P. M. H. olvasói, hogy elmondjam őket. Az irók nem szoktak haragudni a pályadijak- na, különösen, ha ők nyerik meg őket. Most mégis akadt író, aki merő elvi okokból visszautasát ott egy igen tekintélyes összegű pályadijat. Sinclair Lswis, egyike a legkitűnőbb amerikai regényírók­nak, megkapta a magyar származású Puliízer, egy­kori nagy lapkiadó által alapított nagy irodalmi dijt, amelynek összege 10C0 dollár. A visszautasí­tást azzal okolta meg, hogy károsnak tart minden pályadija't, címet, kitüntetést, amelyet író kap, mert ezek abba a kényszerhelyzetbe hozzák az il­letőt, hogy nyájas, szeretetreméltó és engedelmes legyen a közönség kívánságai iránt s terméketlen­ségre kényszerűik azzal a nyomással, amellyel al­kotását befolyásolják. Arról lehet vitatkozni, hogy igaza van-e az amerikai írónak. De mindenesetre szép jele ez a lemondás az írói büszkeségnek. Csak az a baj, hogy csak a legnagyobb nemzetek irói engedhetik meg maguknak ezt a szép büszkeséget. Sinclair Lewis, aki csakugyan elsőrendű iró, Babbitt és Arrawsmith cimü regényei uj irányát jelölik az amerikai regényírásnak, nyitván keresett annyi pénzt eddigi négy-öt regényével, hogy bízvást nél­külözheti az 1000 dollárt. De hol van például az a magyar iró, akinek módjában volna ilyen büszké­nek lenni? Valami hasonlót csinált a németek nagy Írója, Gcrhardt Hauptmann is. Bácker porosz kultusz- miniszternek, akit nálunk is ismernek, mióta itt járt a tavasszal Budapesten, az az ideája támadt, hogy a porosz akadémiában egy költők szakosztá­lyát kell szervezni. A német íróknak ugyanis sem­miféle olyan akadémikus szervezete nincs, mini Dumálunk a M. T. Akadémia első osztálya, vagy a Kisfaludy-Társaság. Ebbe az uj akadémiai alaku­latba meghívták Hauptmannt is, aki azonban ud­variasan elhárította magától ezt a megtiszteltetést. „Nem tudom magamat meggyőzni egy költői aka­démiai szrkosztly állami szükségességéről, — írja a mirés-.t&rhez intézett levelében. — Mennél töb­bet gondolkodom róla, annál kevésbé. Nincs szük­ség !: ">ők kollégiumára általi támogatások ki- eszkö: Aee végeit, erre elegendő néhány müveit és jóakaróin ember, akikben van tapintat és ízlés. Ami pedig a költészet további és magasabbrendü feladatait s ezek felelős előmozdítását illeti, abban, ha az alapítandó akadémiai osztályra gondolok, sajnos, kishitű vagyok. A költészet terén nincs tu­datos vezetés. Államilag minősített vezető költők — ez olyan újdonság, melyet joggal találnak aggá­lyosnak a szabad költők. A magiam részéről nem igényelhetek sem öntudatlanul, sem tudatosan ilyen vezető állást. Nekem elég, ha, mint más Írók és keltők, hatottam az emberekre az emberség irányában." • Érdekes különben, hogy a Literarisrihe Welt című irodalmi hetilap a költők akadémiája kérdé­sében szavazást rendezett s a szavazatok száma szerint Hapbmann, akit általában a legnagyobb né­met keltőnek tartanak s akit a Nobel-bizottság is annak ismert el, csak a harmadik helyre került. Első helyen Thomas Mami, második helyen Franz Werfel áll. Thomas Mann nemrég Párában járt, ahol ün­nepélyesen fogadták a francia Írók. Itt találkozott 6ok év múlva Alfréd Kernel, a heves indulata kri­tikussal. A németek ezt a találkozást pikánsnak találták, mert a két nagynevű iró már igen sok év óta rossz viszonyban van. Kerr valamikor nagyon élesen támadta Mamit s a vita köztük személyes térre is átment. Thomas Mann ezt írja erről a ta­lálkozásról a Neue Rundschau című folyóiratban: „Hires honfitársammal, dr. Alfréd Kernel iis váltottam ez alkalommal egy kollegiális üdvözle­tét. Néhány újság vigyorogni valót talált abban, hogy mi itt összekerültünk, miért hogy nem áshat­juk egymást. Kerr iróilag bőségesen mulatott raj­tam, sőt bővebben, mint amennyire eddig tudtam, mert azok a jól értesült lapok olyan dolgokat is idéztek, melyek előttem újak voltak. Nos hát, ne­vetni való alkalmait iöbbé-kevésbé mindenki sze­rez másoknak. A vicceknek azonban, melyeket Ken* rám és munkáimra csinált, sokkal rosszab- baknak kellett volna lenni, mint amilyenek hihe-i főleg voltak, hogy engem eUdegenitsenek az ő kri­tikai-lírai tehetségétől, amelynek méltánylására, 6őt csodálatára én teremtve vagyok. Hogy Kerr ur engem hülyének tart, az nincs egészen rendjén. A szellemi életben nem kellene viszonzatlan rokon- szenvnek lenni s ezek előfordulása zavarja világ- feltogásunkat. Megragadott engem, hogy mennyire emlékeztetett Kerr Wedekindre, mikor ezt felelte: „Jó estét! Hogy érzi magát?" Ez egyúttal élénken érintette a humor iránti érzékeimet is. Mert ter­mészetesen van abban humor, ha valaki, aki az embert ötször-hatszor megpróbálta megölni, a hogyléte iránt érdeklődik." Kiórzik ezekből a szavakból a finom és elő­kelő gesztus alatt rejtőző sértődöttséget, mely a végső pointeben szikraként pattan ki? W. Heimberg német írónő volt, értékét abban lehet megjelölni, hogy Mariit! asszony legerősebb vetélytársa volt. Baroneas Orczy, magyar történel­mi család leánya, nagyon népszerű angol Írónő, a Tanokvitz-hivek egyik kedvence. Már most egy né­met olvasó rájött, hogy az angol Írónő „Nikoletté" cimü regénye pontosan van lemásolva a német Írónő „Lumpenmüllers Időseben" cimü regényé­ről. A felfedező ezt a felfedezését közölte Heiim- berg kiadójával, aki német alapossággal megvizs­gáltatta az ügyet szakértőkkel 6 megállapította, hogy valóban plágiumról van sió. Az angol regény egész cselekménye és minden alakja azonos a sok­kal régebbi német regénnyel. Erre a német kiadó Orczy bárónőhöz fordult kiadója utján. A bárónő egyszerűen azt felelte, hogy nem érti, miről van Berlin, julius 17. A magdeburgi rejtélyes gyilkosságban sikerült uj nyomra jutni- Bus- dorf berlini bűnügyi biztos kinyomozta az ál­lítólagos soffört, aki annakidején Hellinget végzetes autóutjára vitte. Grosse soífőr ugyan­azt a vallomást teszi, mint a rovottmultu Schröder. Azt állítja, hogy Schrödert az utóbbi időben csak ritkán látta. Tegnap dél­után Helling hullájának boncolásakor odave­zették Haas igazgatót és Fischert. Haas igaz­gató a hulla megpillantásánál nyugodt ma­radt, Fischer ellenben elájult. A boncolás megállapította, hogy Hellinget hátulról lőt­ték le. A golyó Schrödernél talált revolver­ből származik. Magdeburg, julius 17. A városban Hel­ling Hermán könyvelő rejtélyes meggyilkolá­sa, valamint Haas Rudolf letartóztatása nagy meglepetést keltett. Haas Rudolf, Haas Lajos egész Németországban ismert nagyiparos fia volt, aki Magdeburgban fiatal korában tele­pedett le és egy7 kicsiny üzemből csakhamar hatalmas gyárat létesített. Haas Lajos csak­hamar a város tekintélyes polgárává vált. Há­rom gyermeke közül Rudolf a legidősebb, Nyitra, julius közepe. Csak magyar szigeteket láttam. A ma­gyar intelligencia rezignált szigeteit, amint csendesen és büszkén éltek a vágvölgyi szláv óceán városaiban. Solia, de soha nem ütköz­tek össze a kétféle őslakók, szerették egy­mást magyarok és szlovákok, az egyik volt az első pólus, a másik volt a második pólus, az egyikben voltak előnyök és kifinomodások, a másikban is, megszokták egymást, hisz ezer éve laktak egymásban. Két pólus vol­tak, de a házasfelek is két pélus, az asszony ellentéte a férfinek, mégis régi, jó, örök ka­pocs a házasság. Csak magyar szigeteket láttam. Városi lakosokat vagy birtokosokat, inagyarrá vált ősi polgárságot vagy vidéki zsentriket, ódon házakat, szolid üzleteket vagy apadó nyugdijat, hadikölcsönrémeket— szép vidéki kastélyokat és kúriákat a Vágparton, fogyó földeket, tűnő tradíciót, avult álmokat. A letört hivatalvilág maradványai, a hajdani céhpolgárság utódai, vagy üzletemberek, egy­két megmaradt nemes — ezt láttam magyar­ban e városok falai között. Ezt láttam. A többi szlovák volt, de olyan szlovák, aki szereti és érti a magyart, (hol értik a magyart?), aki nem átallotta át­venni a magyar szokásokat s ha néha-néha ostorozott is magyar dolgokat, (Istenem, ezerévi együttlét alatt két testvér hol nem találna egymásban hibát e tökéletlen vilá­gon?) bizonyos pillanatokban s ha valami idegesség ttint föl a láthatáron, nem tagad­hatta meg ezeréves múltját s kivetítette ma­gából a szeretetet, vagy legalább is gyölcér- telen volt a másfajtájuak előtt. S ha jól érezte magát cigányosan, régi nótákkal mu­latott. Mindenütt. Az első magyar parasztok Csak szigeteket láttam. S egyszerre, amint ereszkedtem délielé, beleütköztem a legelső magyar valóságba/ Olyan helyen, ahol nem is hittem volna. Nyitrán," az utca forgatagában, magya­ros csizmáju, nyugodt parasztalakok, kis graciózus parasztasszonyok álldogáltak s ajkukról a szokott paraszti kényelemmel, súlyos nyugalommal ömlőitek a magyar szavak, húzott, nyiltszáju, jó palóci ma­gyar szavak. Végre! Az első magyar parasztok. Az első ma­gyar kontinuitás, mely nem lóg levegőben, egy-egy város elzárt, elszigetelt műveltjei között, hanem amely szélesen támaszkodik a föld örök hajtásaira, a nagy nemzetrezer- voárra, a független, a senki kegyétől élő, a földért élő parasztságra. Végre! A szigetek megszűntek. Vagy ha ezek a nyitrai magyar parasztok is szigetek még, már előszigetel a nagy kontinensnek, s már nincsen óceán, legföljebb egy-egy se­kélyszoros, mely a szárazföldtől elválaszt. — Hová valósiak? — Ide, a szomszédba, Gerencsérre. szó. ő soha bírót se hallotta a szóbanforgó német Írónőnek, még kevésbé olvasta bármiféle könyvét. Eddig van. Mit lehet csinálni ezzel a tagadással szemben? Orczy bárónő nyugodtan fogja inni to­vább a regényeit és az angol közönség nyugodtan fogja őket tovább olvasni. aki atyja üzletében tanult és a vállalat igaz­gatója lett- Mindenki gazdag embernek is­merte Ilaast, aki a társadalomban nagy meg­becsülésnek örvendett. Egy évvel ezelőtt a magdeburgi pénzügyi hatóság névtelen felje­lentést kapott, hogy Haas hamis könyvelést vezet, hogy az adótételeket eltitkolhassa. Ak­kor az adóhivatal revizorai meg is jelentek a Haas-cégnél, azonban a névtelen levél'ada­tairól meggyőződést szerezni nem tudtak. Hogy ki tette a feljelentést, ismeretlen ma­radt. A cég egy elbocsátott hivatalnokára gyanakodott. Csak Haas letartóztatása után 8 nappal tűnt ki, hogy a feljelentést Helling tette, aki a céggel ellentétbe jutott, miután az fizetését redukálni akarta. A magdeburgi hatóságok igy jutottak azután Schröder, va­lamint Fischer nyomára és a két ember be­ismerő vallomása után. melyről tegnap rész­letesen megemlékeztünk, megtalálták Helling hulláját is. Haas továbbra is tagadja, hogy része lenne a gyilkosságban, ezzel szemben a rendőrségnek határozott adatai vannak ar­ra nézve, hogy a gyárigazgató volt a felbujtó. Utazásom alatt először tört meg a szláv- tükör. Itt, Nyiíránál, ahol senkisem tudja. Elfelejtett falvak Később megtudom, hogy Nyitra közvetlen közelében, éppen ott, ahol a talajviszonyok a legsilánvabbak, tizenhét palóc község él. Magyar községek, Gerencsér, Geszt, Csi- tár s a többiek, közvetlen a szlovákság kö­zelében, nagy békességben, zavartalanul él­degél. Vannak összenőtt magyar-szlovák köz­ségek is itt, furcsa alakulatok, mint Mocso- nok-Királyi, ahol Mocsonok tiszta szlovák, Királyi tiszta magyar, a népviselet egy, a szokás is egy, az örök földmunka egy, de itt nem tudnak szlovákul, ott pedig nem tudnak magyarul. Etizenhét tőzsgyökeres magyar község létezéséről alig tudunk valamit. El vannak hanyagolva nemzeti szempont­ból, magyarságukkal senki sern törődik, az elmúlt választások alatt is alig tudták e pa­rasztok, hogy merrefelé menjenek, pedig tizenhét község már szám, pedig a legtisz­tább palóc nyúlvány ez a sok magyar itt. Nyitra közvetlen közelében. A néprajzi ki­állításon sincsenek képviselve- A nyitrai járásban élő magyarok elegen­dőek voltak arra, hogy a járás eddig vegyesajkunak számíttassák. Csak most, az uj beosztás után vált a járás abszolút szlovákká a „bevált" rendszer segítségé­vel: néhány magyar községet más szlo­vák járásokhoz csatoltak, a nyitrai pá­rás pedig több tiszta szlovák községet kapott. Nyitra, mely annyi kellemes meglepe­tést nyújt a Vágvölgyéből a Nyitra völgyébe tévedt utasnak, meghozta az első tőzsgyöke­res magyarokat is. Itt már más mértékkel kell mérni, mint eddig, itt már eredménye lehet a pozitiv magyar munkának. A tizen­hét magyar falut meg kell ismerni, föl kell karolni s nem szabad elpusztulni hagyni. Ez a tizenhét falu magyar feladat legyen! A nyitrai élelmesség furcsaságai A magyar paraszttalálkozás intermezzója után tovább meséltek nekem a nyitrai helyi közmondásokról: „Nyitra az élelmes város" — fejtegették. — Sajnos azonban, — elmélkedett infor­mátorom, — zavaros előttem, vájjon egy igen jellegzetes nyitrai jelenség az élelmességhez tartozik-e, vagy pedig megfordítva. A város ipara ugyanis teljesen idegen kézben van. Az Árpád-gőzmalom például •— Szlovenszkó egyik legnagyobb gőzmal­ma — magyar érdekeltség tulajdona. A malátagyár és a polgári sörfőzde svájci birtok, mig a gázgyár angol. A villany pedig Galgócról jön. Azaz egész gyáriparunk, ez a szép, nagy ipar, nem a mienk. Ez a jelenség maga nem vallana inagy üzleti élelmességre, ha viszont nem vennők számításba, hogy az ipar ma rendkívüli nehézségekkel küzd itt is, mint mindenütt s igy bizonyos tekintetben jó, hogy a nyitraiak csak páholyból nézik a gyáraikat- Ellenben nagyobb baj, hogy a város keres­kedelmi élete is csorbákat kezd szenvedni, talán éppen a lakosság nonsallánsza miatt. Nagytapolcsány veszedelmes konkurrens. Az ottani jelentős gyapjupiac és a mező- gazdaság fokozott koncentrációja komoly csa­pás lehet Nyitrára. Most fogja megmutatni a város, hogy miként is állunk azzal az élel­mességgel! Tény, hogy az élelmesség a város belső dolgaiban előnyösen mutatkozik. Az alap­jában véve konzervatív lakosság között nin­csenek nemzetiségi torzsalkodások. Az ösz- szeomlást követő évek hisztériái régen elmúl­tak s a napról-napra előtérbe nyomuló gaz­dasági problémák lehiggasztják az érzelmek íölhevíilését. Nyitrán a legerősebb pártok egyike a keresztényszocialista párt. amit egyrészt a magyar, másrészt a papi tradíció kellő­képpen meg is okol. A nép vallásos, de nem intoleráns. A zsi­dóság nem fogadja meg magyar kultúráját és továbbra is szívesen foglalkozik magyar könyvekkel, kultúrával és kulturproblémák- kal. A belső béke nagy s a hatóságok, melyek között sok a megértő, müveit s mindenkép­pen kiváló egyéniség, (Jeszenszki János, a müveit költő-zsupán, akit a város valóban szeret), egyáltalán nem gördítenek akadályt a belső konszolidáció elé. A hiányzó gyorsvonat Ilyen körülmények között nem csoda, ha a szép város fejlődik. A vidék óriási, a föl­dek jók, a kereskedelem pontos, normális körülmények között megállásról vagy egyéb bajról nem lehet szó. A rengeteg hivatalnok következtében nagy állami építkezések kez­dődtek és sok az uj ház, nagy a forgalom, szépek a kilátások- Mint mindenütt, az álta­lános gazdasági helyzet, a nagy adók kelle­metlensége, Szlovenszkó általános háttérbe- soritása itt is kiütközik néha-néha. de a bajok talán nem oly kirivóak, mint más helyeken. Néhány egészen egyéni bánata persze Nyitrának is van. Hiányzik a csatornázás, hiányzik a tisztességes ivóvíz, vízvezeték s ami a legfőbb panasz tárgya: Szlo­venszkó harmadik városának nincsen gyorsvonata! Régen beszélnek róla, hogy Érsekújvá­réi Nyitrán át gyorsvonatot vezetnek Privi-* gyéig, egyelőre azonban még semmit sem hallani az uj intézkedésről. Csak ha kiépitik végre a Németpróna—rajeci vonalat s Érsek­újvár uj, közvetlen összeköttetésbe kerül Zsolnával, akkor számíthat a város állandó és rendes gyorsvonati összeköttetésre. Ferenc József és a hordó Végül még egy helyi mondás: Nyitra a történelmi város. Valóban, a hely már a ró­maiak alatt is város volt s az ezeréves vár, a püspöki palota, a nagyszerű könyvtár méltóképpen hirdetik a nagy múltat. A város történelmének kétségtele.?ül legérdekesebb }‘h/.e a papi történelem, melyről múltkor szólottunk, de a helyi múlt profán esemé­nyekben is gazdag. (Egy egészen profán tör­ténelmi esemény például Ferenc József csá­szár nyitrai esete. 1848-ban, a hires pattai ütközetben, mint ismeretes, a magyarok győztek. Ferenc József a harc alatt Nyitrán tar­tózkodott s amikor a veszteség hire megjött, a magyar csapatok vonalán — állítólag — nem tudott másként keresz­tüljutni, mint egy hordóba bújva. (Valóban profán történelmi esemény, de mivel a hordóban való menekülések már Cicero ideje óta polgárjogot nyertek a törté­nelemben, ezen a nyitrai eseten sincs meg­ütközni való.) Különben Ocskay László, a kurucvezér Nyitrán született. És a szlovák népdal búbá­natosan mondja: „Nyitra, édes Nyitra, mikor virágoztál!" Hogy Nyitra történelmi város, mindez igazolja- Mi azonban azt szeretnék, (vagyis nemcsak szeretnék, hanem utazásunk alatt beigazoltnak láttuk), hogy Nyitra nem­csak történelmi város legyen, hanem élő, nagy hely s közmondásainak száma eggyel gyarapodjék, ezzel, hogy: Nyitra a fejlődéi város. Szvatkó Pál. hl állampolgárságért folyamodók figyelmébe! (E. S. O.) Mivel az ni állampolgársági törvény szerint az állampolgárság megadása fölött a prágai belügyminisztérium határoz, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Központi Irodája kötelességének tartja kö­zölni a közönséggel, hogy ezekben az ügyek­ben készségből jár közbe a belügyminiszté­riumnál és kéri a feleket, hogy azonnal, mi­helyst kérvényüket a zsupáni hivatalok Prá­gába fölterjesztették, ezt közöljék a Központi Irodával, hogy interveniálhasson a kérvény mielőbbi kedvező elintézése érdekében. Min­denféle tanáccsal és útbaigazítással is szíve­sen szolgál az iroda. A KözoonH Iroda címe: Prága II., na Fariéi 14. szám, Mezzanin. Tizenhét elfelejtett magyar község a Zoborhegy vidékén Nyitra, a kellemes meglepetések városa — A várvölgyi és nyiíravölgyi utazás első magyar parasztjai — Az utolsó nyitrai közmondások Tetemrefiivás Magdeburgban Haas és Fiséba? MsSSsssg k&nywel® ftuSléj^nak bomcoSásánáS Füaas igazgató karrier!©

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom