Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-18 / 160. (1198.) szám
4 1926 julius 18, vasárnap. ^PA<MtA^Cí^ARHÍRME Keresztül-kasul Uesokon már csak a történtem él — *4 ruszin nem lát még fekete kenyeret sem gyog a termeidet panorámája — Épült a Hidrocentrale Ra Ungyár, julius 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A kettészelt Ungmegye határán kígyózik a vasúti vonal. Ha a balkezemet kitolom az ablakon, az már más közigazgatási területen van. Afölött már szlovenszkói járási főnök Ítélkeznék, ha mondjuk ez a kéz valami „ki- hágást** követne el. Az Ung völgye festői vidék. A Tátra és az Alpok szűkében vannak ilyen vidékek, mint amilyen Ungváriéi Uzsokig csalogatja magához a kirándulókat, A Névieké-vár romot például naponta a kirándulók százai látogatják. A várhegy körüli sűrű erdőségben egy élelmes cseh tanyát ütött, bódékat épített, a csörgedező patakon hidat vert és ma sört mér, felvágottat és túrót árul az Ungvárról kiránduló őslakóknak, akik a zöldben meghúzódó kuglizóban izzadtan verik a fabábukat. Egy-egy vasárnap délután a vendégek százai hemzsegnek a fák alatt a sör mellett, mig Ungváron minden kerti vendéglő kong az ürességtől. A jólét és vigalom e tanyáját azonban a hegyek között a hallatlan nyomor birodalma váltja föl. A vonat csak Fenyvesvölgyig vánszorog fel, mert azontúl már csak az alagutak és viaduktok változatos vidéke következik s végül a lengyel határ . . . A határon — stílszerűen — temető van. Hősi halottak temetője. A turista meghatva teszi rá valamelyik sírra az útközben szedett vadvirágokat. És úgy van! Halott itt minden, még az élő ember is. A. kereskedelem szünetelése megbénította itt az életet, amely eddig is Galíciától nyerte az életerőt. Az utón bámész, sápadt, rosszcsoutu ruszin gyermekek csoportjai bámulják a gyalogló turistákat. Az egyiknek kezében csúnya szinü kény érdarabot látok. Mintha valami csudát látnék. Megbámulom. — Hogy lehet ilyen kenyéren megélni? Egy koravén ruszin asszony megszólal a hátam mögött: — Ez a gyerek még boldog, hogy ilyen van neki. Ez a többi hónapok óta nem látott kenyeret. •— Hát mit esznek ezek az apróságok? — Krumplit — ha van. — És maguk? — Mi még azt sem. — Hát például ma, vasárnap délben mit ebédelt? — Én három főtt krumplit sóval, mert a többit a pulya ette meg . . . — Ugy-e jobb volt régen? Gyanakodva néz rám az asszony. Szemében hirtelen félénkség borulata látszik. A kérdés igen meglepi. Ilyesmire itt nem szabad felelni; mert ki tudja, ki az az ur, aki kérdi? Hátha valami rendőr vagy szolga- biró . . . Az asszony ijedten fordul be a kis rothadt kunyhóba, mig én elfogódva sóhajtok fel: — Ruszinszkóban minden csendes... Az éhség alázatossá tette az embereket. Az uzsoki híres fürdő romjain ember- nyire nőtt a gaz. Az óriási vas Herkules rozsdás markával még most is fojtogatja az óriáskígyót, de a kígyó szájából már nem ömlik a forrásvíz ... A fürdőt nincs kinek felépíteni. Szomorúan fordultam vissza az elmúlt tiz esztendő véres történelmének erről a sokat szenvedett színhelyéről. Útközben még kerestem a kárpáti hősöknek elszórt sírjait, de már azokat sem találtam. Keresztjüket elsodorta a víz, a halmot benőtte a fü . . . Már az emlékük is meghalt itten . . . Szállodai tokftréktüzhelyskcl, valamint komplett konyha- berendorisekei olajjobb mirú'ííábeo é« legmodernebb kivitelben szállít „E R II S” Wvnnz Winternitz & Co. IiálvStagyár Pralha VIH.> Ivrúb&vsliÁ ti, 3ÜC. Ai'íegi'rák ingyen I Az egész Ungvölgye haldoklik. Hajdan virágzó gyáripara pang. Ha a szép termést nem csodálná meg az utas, amely itt megmenekült minden elemi csapástól, igazán csak sirhatna. Serény munka csak Ókémetice határában folyik, ahol hatalmas betongátakat építenek bele az Ung folyó medrébe, hogy létrehozzák Ruszinszkó legnagyobb vízmüvét. — Mi. lesz itt? — kérdi egy idegen. — Hidrocentrále — mondja valaki és minden szemben egy szebb, egy jobb jövő reménye csillan fel . . . ISTENEK NYOMÁBAN „Panorama di Rodi“ Utánnyomás tilos Rodus szigetén, május végén. A hajó, a szívbajos „Chili** megáll egy félnapra árut venni föl és adni le Rödus szigetén. Ebéd után vagyok, csak holnap este vergődik be ez a szenilis hajó a szmirnaí kikötőbe, s ha nagyon faggatnának, hogy mihez van kedvem Rodusban, akkor szeretnék szárazföldön egy nagyot aludni; A kolosszust, ami a világ egyik csodája volt, már úgyis elvitte az ördög és (hol a Baedeker?) Kr. e. 226-ban 900 tevén az arabok; amit helyesen tettek, mert kolosszusokért soha nem kár. Egyéb újat Rodusról keveset jelenthetek, a Baedekerben minden benne van. A város utolsó szenzációja 1522-ben játszódott le, mikor a Johannita-rend lovagjait, akik már 200 esztendeje ott tanyáztak, kiverte a szigetről Szüléimén, a Nagy, és bekebelezte az egész rodusi mindenséget Törökországba. Azóta nem történt Rodusban semmi említésre méltó, s ezt az aktualitást is csak azért említem, mert a Baedekerben olvastam. Nem tudom, az olvasók hogy vannak vele, de nekem fogalmam se volt róla, hová tartozik most Rodus? Görögországhoz? Törökországhoz? Nem, itt a pikáns szenzáció, Rodus 1918 óta Itáliához tartozik. Ezt a régi kiadású Baedeker persze nem tudhatja még. Na, most már tudjuk ezt is. Rodusnak 30.000 lakosa van. Mikor part- raszálltam, mind a 30.000 ott állt a parton és pénzt kért, csak a bénultakat és az aggastyánokat hagyták otthon a házakban, a csecsemőket a hatás kedvéért magukkal hozták a rodusi anyák. Mit is láttam Rodusban, gondolkoznom kell. Megvan: egy óriási középülete van Rodusnak, egy impozáns, modern palotája, tágas, kényelmes, a város legszebb épülete. Ez az adóhivatal. Van egy fegyháza, aminek rácsos ablakain a rabok kinyújtják a kezüket és pénzt kérnek, van egy fegyházőre, aki mutogatja a rabokat és pénzt kér, van egy katholikus temploma, van egy hotelje, van egy mecsetje, sőt van egy zsinagógája, mert Rodus szigetén él egy tucat nagyon jómódú zsidó család. Lehet, hogy a rodusiak hozatták a zsidókat, mint Mikszáth regényében a bábaszékiek a zsidó nagyasszonyt, — egy ilyen szigetállam végre mégse állam zsidók nélkül. Nagy becsben élnek a zsidók Rodus szigetén. Lehetnek vagy ötvenen. Szép házaik vannak, derűsek, nyájasak, kövérek a rodusi zsidók, büszke is reájuk az egész sziget, a guide rögtön elsőnek a zsidók utcájába vezetett. Van egy mozija Rodusnak, ahol ottlétemkor Chaplin kereste az aranyat. Moziba menjek Rodusban? Van egy múzeuma, hát bizony nekem se tetszett. Meglátszik rajta, hogy valamikor itt csinálták a Laokoon-csoporto- zatot. Van egy kilátása és van egy kávéháza. Van egy múltja, de ahogy nézem, egy jövője nem igen van szegénynek. * Mit csinál egy ilyen pici szigeten egész istenáldotta életéiben 30.000 ember, azon kívül, hogy várják a hajókat és pénzt kérnek? Rendben van, terem egy kis bor, terem egy kis olaj és búza, de ez még nem adhat sok munkát, mert az egész sziget hetven kilométer hosszú és harminc kilométer széles, s a lakósok különben is mind a városban élnek. Meg lehet érteni, hogy pénzt kérnek szegények, mikor, honnan kerül pénz egy ilyen szigetre? ők maguk hiszen csinálnának maguknak, de ha nem engedik őket. Trafikálnak egymás között egész nap, amit délelőtt eladtak, azt este visszaveszik, mert áru ritkán jön a wzigétre. Mikor én ottjártam, nagy szenzációja volt a szigetnek, mert a kávés fia. vásárolt egy motorbiolklit, s a város főterén éppen kipróbálta. Mindenki ott volt? a kormányzó és a félesége, a főpap, a tüzoltókapitány, a pincér és a rendőr. Utóbbinak lesz dolga a mai naptól, fogja mutogatni az utcakéreszte- zésnél a kávés fiának az irányt. Az egész állam beleszólt görögül a motorbiciklibe, kiderült, hogy mindenki ért hozzá, nagy trafik volt aznap Rodusban. A fiú végre megunta a tárgyalásokat, nekiiramodott, csak a füstje látszott. Félős volt, hogy hova fut, mert egy ilyen motofblcikli hamár átszeli az egész országot. — Hát mégis, mit akar látni? — unszolt a guide. — A fogorvost, — mondtam. Elmentünk a fogorvoshoz, nagyon kellemes órát töltöttem nála. Először azt hitte, hogy fogat akarok huzatni, vagy plombéltatni, szóval üzletet remélt szegény; de mikor megmondtam, hogy külföldi újságíró vagyok, aki csak azért jöttem hozzá, hogy lássam őt és beszéljek vele, s egy finom, müveit ember társaságában jól eltöltsem az időt itt Rodusban, rögtön samosi és rodusi bort hozatott, elém rakott négy üveget, áthivatta a nagybátyját, és a sógorát, akinek makkaroni gyára volt a szomszédban, („alkalmazkodni kell az időkhöz** — mondta égy finom politikai oldalvágással az olaszokra) s aztán elkezdődött az interjú, a fogorvos életének első interjúja, aminek módfelett örült, minden kérdésemre tiz választ adott, megtudtam, hogy a fascisták őt is megkörnyékezték, előbb pénzzel, aztán ricinussal, de ő két hónapig szóba se állt velük, csak aztán iratkozott be a pártba. A nagybácsi is bizonyította, hogy így volt. Ilyen szigorú politikai karakterek élnek Rodus szigetén, ilyen antik jellemek. Megmutatta a műtermét is, meg a műszereit, öröm volt látni, milyen iparkodó, rendes, okos orvos. Csak a szájamba nem engedtem belenézni, pedig nagyon szeretett volna, többször tett fogorvosi célzásokat. Kitűnő kirándulóhelyek vannak a szigeten, mondta a fogorvos. Maradjak itt, majd meglátom. A sógor meghívott vacsorára, rendkívül vendégszeretőek a rodusiak. S a fogorvos háza egy szép kis görög téren állott, nagy platánok az udvaron ... csakugyan, most már, hogy ismerőseim is vannak itt, nem is lenne oktalan dolog tiz-husz évet elélni itten Rodus szigetén. A házak a tengerparton állanak, a sziget zöld, jó bora van, minden ház körül platánok, s a tengernek itt már megvan az a földközikék szine, az az édes, nyugalmas kékség, amit nem vernek föl földalatti indulatok ... Regényeket lehetne Írni Rodus szigetén, époszt lehetne Írni itt s vándor fölolvasásokra járni a szomszédos szigetekre és városokba, végig Kisázsia és a görög világ partjain, Samosban, Krétában, s hogy is ment a hexameter: Smyrna, Rodos, Kolofon, Sala- mis, Kios, Argos Athéné... hét város vetélkedett Homeros szülőhelye körül. Igaz, hogy Homeros vándor fölolvasásai során belevakult az éhségbe. S ez a nagy adóhivatal itt a szigeten. S a fascisták ricinusolaja. Művész hazája széles e világ, jenünk csak vissza a hajóra. * De Rodusban a nyomok csak befelé vezetlek, s uj barátaim felhorkantak, mikor meghallották, hogy már elhagyom az államot. Mi az, már el akarok menni? A szikvizgyárat láttam már? Emléket vásároltam már? Mindenekelőtt átvonultunk megnézni a sógor makkaronigyárát. Örömmel jelenthetem, hogy a gyár virul: élvezet volt nézni a gyár udvarán a frissen kelt tésztából kifüggesztett szép, árvái ányha j sz e r ü, mákká r onif ü r töket, amik zsinóron száradtak, vegyítve az obiigát száradó fehérneművel, keresztben és bőszszában az árnyas udvaron. Bizonyos ünnepélyességgel vonultunk innén tovább megtekinteni Rodust, elől én, mint illusztris vendég, baloldalomon az élénken magyarázó fogorvossal, akinek semmi nem kerülte el a figyelmét, s nyomunkban a sógorral, a nagybácsival, az izgatott guide-el, aki konkurenciát sejtett, s még két ródusi úrral, akik csak buzgalomból csatlakoztak a menethez. Mindig gyöngém volt az ünnepéltetés, de Rodusban egy kicsit zavart a sok utcagyerek, akik förgetegben száguldottak körülöttünk és illetlen görög megjegyzésekkel kísérték a fél- vonulást. A fascísta párt kaszárnyája előtt félkörben oldalvást vonultunk el; de sók ablakban láttam a Mussölini-afizikszót, ezt a kesefvés cézárl moziszépséget, ezt a politikai Lysoform-reklámöt, ézt a hatöSos lidércnyomást az antik tájak fölött. Babonás szép két szemé Ott villog minden trafik-ablakban az Alpesektol RodUs-szigetéig. Eja, alala, Mussolini, az utca hozott, az utca éltét, napnál világosabb a sorsod: előbb vagy utóbb, de él fog söpörni az utca. Iszkolnék már innen, de meg kell még vásárolnom egy régiségkereskedésben azt az antik phönioiai üveget, amit a tulajdonos és a fogorvos, aki percenteket kap, egy gyönyörű történet keretében sóznak reám. Először azt hittem, hogy közönséges törött flaska, amit ajánlanak; de egy szép görög mesével elaltatták minden gyanúmat. Ez az üveg, mondta a görög ószeres, az özvegyek üvege. — Mire használták? —• kérdeztem ijedten. Sírtak bele ... mondta szomorúan a görög. — Ha meghalt a férj, akkor ebbe az üvegbe sírt az özvegy, ebben gyűjtötte fel a könnyeit; s ha megtelt az üveg, akkor szabad volt újra férj- hezmennie. Hát megvettem özvegyek üvegét, aminek különben határozott pálinkaszaga volt; megvettem, mert olcsón adták és mert a történet nagyon szép. Hazaviszem, mindig jő az ilyen a háznál. Tülköl a „Chili**, viszontlátásra, barátaim. Ha lenne most sétabotom, kettétörném s az egyik felét Neked ajándékoznám, Fogorvos, mint a vendégbarátság jelét a régi görög időkben: aki a pálca összeillő felével köszönt be hozzám, az barátja a háznak. Ha legközelebb errejárok, okvetlen megnézem a szikvizgyá- rat. Agyő, agyő, hol a csónakos? (Lárma a parton.) Mi kell még?... Hogyne, a vágóhidat is. Andiamó, csonakos, andiamó, mert amilyen peehem van, még itt ragadok Rodusban ezzel a büdös üveggel. Márai Sándor. — A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusába Faith Fülöp dr. (Nyitravár- megye“), Lányi-Langfelder Géza („Híradó*1, Pozsony), Németh Miksa („Híradó**, Pozsony), Szeredai-Gruber Károly („Híradó**, Pozsony), Salgó-Weiss Károly („Nyitrai Lapok*’)) Vo- szatko János („Nép’*, Pozsony), Gondos Vilmos („Délszlovenszkói Magyar Lapok**, Párkány), Fehér Ferenc („Invalid Szociálpoliti- ka“, Pozsony), ölveczky József („Reggel**, Pozsony) kérték felvételüket. — Magyarországon olaszul tanulnak. Rómában nagy megelégedéssel állapították pieg, hogy a magyarországi egyetemeken az ifjúság nagy buzgalommal tanulja az olasz nyelvet. Olasz tanárok és lektorok olasz nyelven tartanak Budapesten felolvasásokat. A középiskolai diákok körében is erősödik az olasz nyelv iránti érdeklődés. Az iskolákon kívül rendezett tanfolyamokén jelenleg 1300 magyar tanul olaszul. karisbais> Speciális diitikus gyógyintézet, Villa ST&UNZ Szakszerű, sikeres karlsbadi kúrák biztosítva — Fekvése Karlsbsd laástebb helyin — Olcsd árak <— Sr»b»d orvosvá- lasstás — Kírdoiftsködás.kr* válásit és prospektust kétiséjí- í«l kü|d a VUla Strsjmx dÜUikus gyógylntéxet 53)7 vez«tö»igQ UurlsüKUi I. 11. Szlovenszkó l@sna§¥GSsb iii- és porcelánüzlete Pausz T. Kőiké, F$-utea 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcelángyárak vezérképviselete. ! i
