Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-02 / 148. (1186.) szám

^I^CAItAWrfíAR-HIRLSE 5 A népszSvefs-ig kontinentális szövetségekre kuil szét A kanadai miniszterelnök a mai rendszer eiien — Az angol domíniumok másfelé orientálódnak — A kontinentális tago­zódás előtérben líwífus 2, péntek. Smith főbiztos elhagyta Budapestet Budapest, julius 1. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentóse.) Smith Jeremiás népszövet­ségi főbiztos ma reggel hét órakor az orient ex- press-vonattal elhagyta Budapestet. Távozása előtt a sajtóban közzétett búcsúlevélben mond köszö­netét Magyarország közönségének azért a szívélyes meleg fogadtatásért, amelybon őt budapesti tar­tózkodása alatt részesítette. Ott töltött idejére mindig örömmel fog gondolni,— írja a levélben. Az ország jövőjét a továbbiakban is mindig éber figyelemmel fogja kisérni s sok szerencsét kíván a nemzetnek. Meggyőződése, hogy Magyarország szép jövő előtt áll. Levele végén a sajtónak is meleg köszönetét mond a támogatásért Sziklaomlás Karlsbadban Karlsbad, julius 1. Ma éjjel egy óra körül az Imperiál szálló vendégei hirtelen óriási detonációt hallottak. Mint ismeretes, ez a szálloda egy ma­gaslaton fekszik a város fölött. Az éjszaka folya­mán a magaslatra vezető szerpentinut egy része beomlott és négy hatalmas sziklatömböt magával rántott a mélybe. A kőzuhatag néhány fát kitört, az utat járhatatlanná tette, de csodálatos véletlen folytán emberéletben nem tett kárt. Néhány , má­sodperccel az óriási tömeg lezuhanása előtt az Im- perial szálloda két automobilja haladt át azon az úttesten, ahol a beomlás történt. Az egyik kocsi vezetője megállt, mert egy hatalmas követ látott az utón. A követ félretaszitotta, majd folytatta útját telt automobilján, s alighogy a szálló kapujá­hoz ért, már hallotta a nagy zajt. Valósziir'i, hogy az ut közepén fekvő kő már az omladozó sziklafal egy része volt, s tényleg sorsszerű véletlen, hogy a megálló automobilt az első követ követő nagy tömeg nem rántotta magával a mélybe. Az Impe­riál szállóba vezető ut járhatatlanná vált, de a szállodát, amely néhány száz méterre a beomlás színhelyétől massziv kőalapra épült, nem fenye­geti veszély. Református diákkongresszus Hanván és Csizfürdőn r Megkoszorúzták Tompa Mihály sírját | Kiküldött munkatársunk távirati jelentése Hanva, julius 1. Tompa Mihály falujára, a gömöri Han- vára nagy események köszöntöttek ismét. A nagy magyar költő sírját őrző szinreformá- tus község Szlovenszkó és Ruszinszkó minden részéből egybesereglett száz református lel­készt, teológust, világi egyházvezetót és egyetemi hallgatót lát ma vendégül. A díszes vendégsereg a három napos diákkonferencián vesz részt s a nevezetes alkalmat fölhasznál­ja arra is, hogy Tompa Mihály emlékének ke­gyelettel áldozzon. A losonci református teológia által ren­dezett diákkongresszijűs résztvevői részben már kedd este megérkeztek. Az érkezők kö­zött ott vannak a rimaszombati és losonci református leányegyesületek tagjai is. Szer­dán reggelre mindenki megérkezett s a reg­geli áhitat után Tompa Mihály templomában kezdetét vette az első ülés. Az első előadó Sörös Béla teológiai igaz­gató, a konferencia rendezője volt. A kiváló szónok a szlovenszkói magyar kálvinizmus jelenjéről és jövőjéről kimagasló jelentősé­gű érdekes előadást tartott. A kálvinizmus it­teni helyzetének, szervezeti fejlődésének és további feladatainak minden kérdését ala­pos szakszerűséggel és meleg keresztyén lé­lekkel taglaló előadása mély hatást gyako­rolt mindenkire. Mélyen belevésődtek min­denki elméjébe például az ilyen klasszikus megállapítások: Nem fél kimondani, hogy iga­zi demokratizmus csak ott van, ab. >1 isten- félelem is van. Az élő Isten a világ legna­gyobb hatóereje, stb. Az előadáshoz hozzászóltak Dusza Já­nos Pelsőc, Kenessey Kálmán ógyalla, Hor- kay László, Nyitray Dezső Sárospatak, Ga­lambos Zoltán Komárom, Böjtbe Sáuócr és Sárga Imre Losonc. Ezután a kongresszus résztvevői Tompa !Mihály sírjához vonultak, amelyet Kövy Ár­pád losonci lelkész és teológiai előadó re­mekbe készült emlékbeszéde után Ilyeíalvi Vitéz Magda, Pályi Erzsiké losonci és Korádra Mária rimaszombati urileányok megk o- ruztak. A templomba visszatérve Kenessev 1 mán, a neves ógyallai csillagász érdekes elő­adást tartott a modern irodalomról és a kál- vinizmusról. A hallgatóság érdeklődését min­den tekintetben lebilincselő előadás nyomán órák hosszat tartó élénk vita indult meo-. A vi­tában részvettek Gombos Ferenc Losonc, Ga­lambos Zoltán Komárom, Szabó Béla, Bacsy Sándor, Tóth Ferenc, Horkay László és Kövy Árpád. Ebéd után a kongresszus Csizfürdőbe tet­te át székhelyét, ahol Kenessey Kálmán a vi­lágegyetemről és Kövy Árpád a sajtóról ad­tak elő. A rendkívül érdekes előadássoro­zat pénteken nyer befejezést. London, julius 1. A Daily Telegraph diplomá­ciai tudósítója ma nagy cikkben fejtegeti az angol domíniumok és elsősorban Kanada viszonyát a népszövetséghez, illetve a locarnói szerződéshez. A britt imrpérium egyos részei a közel jövőben úgynevezett birodalmi konferenciára gyűlnek ösz- sze, amelyen megbeszélik a további közös politika és a kontinentális magatartás részl'eteit. Néhány nappal ezelőtt Meigham képviselőt nevezték ki Kanada miniszterelnökévé s ez a kinevezés igen kétségessé tette Kanadának to­vábbi magatartását. Meigham határozott híve a kanadai függetlenség­nek s demokratikusabb értelemben fogja fel ezt a függetlenséget, miint liberális elődje tette. Már kétszer kijelentette a kanadai parlamentben, hogy véleménye szerint általános népszavazásra és uj parlamenti választásra van szükség, mielőtt egyet­len kanadai katonát az eljövendő háborúkon való részvételre köteleznének. A locarnói szerződés arra. kötelezi Angliát és domíniumait, hogy adott ese­tekben mozgósítsák hadseregüket, anélkül, hogy őket támadták volna meg. Kanadának nem érdeke, hogy mint harmadik, érdektelen fél, saját iniciati- vájából részt vegyen egy ilyen európai háborúban s alávesse magát a népszövetség Ítéletének. Egyes vélemények szerint a kanadai miniszterelnök né­zete és a kanadai nép teljes szuverenitása ellentét­ben állnak a népszövetség 16. pontjával, amely tagjait bizonyos szankciók elvégzésére kötelezi. Ez­zel szemben Kanadában úgy vélik, hogy a népszö­vetség nem parancsolhat, csak ajánlhat s igy a ka­nadai kormány megőrizheti teljes szabadságát. Anglia kénytelen lesz a jövőben jobban figye­lembe venni domíniumainak érdekeit s a szi­getek politikája mellett tiszteletben tartani például Kanada politikáját is. A diplomáciai tudósító hangsúlyozza, hogy beavatott körök újabban ismét sokat foglalkoznak a népszövet- * Pozsony, julius 1. Megbíztak és én elmentem megnézni azokat a helyeket, ahol születtem és éltem első ifjúságomat, azt a helyet, amelyre haj­dan annyi undorral gondoltam, mondván: ezek kisvárosok, ez lehetetlen, visszamaradt nyárspolgári nép. szárnyalásszegő, szabad­ságölő, gerinctelen, ez elmaradt kicsinyes vidék, pedig annak, aki élni akar, Páris kell, Berlin kell, Amerika és Riviéra — vagy leg­alább is Budapest. Azóta, hej, sok minden revideáltatott s az évek kiölték a nagyvárosrajongásokat, ki­ölték a szélesvonalu hisztéria szeretetét és a lélekfalon évről-évre, napról-napra jobban domborodott ki a szülőföld és a közvetlen vi­dék szeretete- Ide zártak s akit ide zártak, megszerette börtönét. Lokálpatriotizmus? Jő! De a Vágvölgye szép, de ez a Kisalföld, ez a Mátyus földje, ezek az ősrégi városok, ez a józan, szorgalmas, láznélküli epikureista nép, a várak romjai, a Lipótvárról Zsolnára sza­ladó kettős, ragyogó, kanyargó merész vas­úti vágány szépek s e helyek mind, kezdve Pozsonytól át a szőlős lankák ölén ringatott Szentgyörgyön, az ősi Ba­rmon, a Kiskárpátok és a Mátyusiöld összeölelkezésénél fekvő Modoron, a sik Nagyszombaton, a hajdani Parva Román át az elegáns, szép és magyar Nyitráig, majd tovább az egyre szűkülő Vágvöl- gyön: a kellemes Pöttyén, a gazdag Vág- ujhely, Csák Máté Trencséne, gyönyörű Trencsén-Teplic s végül zárókőként Mik­száth és a kereskedelem Zsolnája, ma ez felejthetelen gmlék, lényeg, mennek minden megnyilatkozása érdekes és érdemes. A más színek világa Most itt ülök a pozsonyi kávéházban és arra gondolok, mit tapasztaltam összegezve és általánosítva utazásom alatt a vágvölgyi vasútvonal városaiban és vidékén. Bizonyos, hogy személyileg valami nagy-nagy meleg­ség, ami visszamaradt bennem, csodálat, be­csülés és megértés minden iránt, ami az itte­ni embereknek fáj, vagy kellemes. — Igen ám, — gondolom, — de mi ez az érzelem és mi ez a belső tapasztalat? Vagy legalább is: miből tevődik össze mind­ez? Itt is van mindenkinek keserve, baja s ha az ittlakő emberek szeretik is a nyugati Kárpátoknak gyönyörű vidékét, tagadhatat­lan, hogy vannak gondjaik, bánataik. Elvégre egy évtizedes kataklizma után vagyunk és minden átértékelődött. Különösen itt, ahol annyira fordult a kocka, hajdani szabad királyi városok falvakká törpültek, büszke, uras vármegyékből ség kontinentális tagozó dósának tervével, meri szerintük ez az egyetlen mód, amely a fenn­forgó nehézségeket kiküszöbölheti. Amerika legújabban úgyis rohamlépésekben balad a pánamerikai szövetség Jelé s Kanadának leg­újabb magatartásából s az uj miniszterelnök politikai tendenciáiból is kitűnik, hogy ez az angol domínium szintén szívesebben helyezke­dik el az amerikai koncepcióban, mint az euró­paiban, ahová semmiféle érdeke sem fűzi. Az angol lap szerint egyedül Ázsia okoz nehézsé­get, mert ött kevés olyan szuverén állam van, amely külön népszövetségbe tömörülhetne s az egyetlen lehetőség az? hogy erre az esetleges ázsiai kontinentális népszövetségre Anglia gyakorolja a döntő befolyást, mint az a hatalom, amelynek Ázsiában s Ausztráliában a legnagyobb érdekei vannak. A legbefolyásosabb angol külpolitikai orgá­num cikke ismét rámutat a népszövetség nehéz helyzetére s teljes súlyával amellett az eszime mellett foglal állást, amelyet Coudenhove-Ka­lergi már régen prop:' ' " A spanyol király Londonban közvetít London, julius 1. A spanyol királyi pár Paris­ból jövet tegnap este a londoni Viktőria-pályaud- varra érkezett, ahol az angol királyné, a walesi herceg, a yorki herceg és Helry herceg fogadták. A Daily Héráid hangsúlyozza, hogy a látogatást hivatalosan magánlátogatásnak minősítették, de bi­zonyos, hogy Alfonzó mint Spanyolország követe jön Angliába és Angliát meg akarja nyerni annak a fölfogásnak, amelyet Spanyolország a népszövet­ség kérdésében követ. A király határozottan nagy­hatalmi rangöt és igy állandó tanácstaggá got köve­tel országának s ha ezt nem kapja meg, szintén a népszövetségből való kilépés mellett tör lándzsát. gyarmat lett, hajdani urakat lesenkiztek, hajdani senkiket fölurasitottak, ahol más vidékek támogatására fizetik a minden képzeletet meghaladó adót és ahol idege­nek javára összeroppantottak ipart, ke­reskedelmet, ahol senki a régiek közül nem találja kényelmes helyét — mi van itt? Tehát a tapasztalatok. Először maga a vi­dék. Első tétel: ez a más színek világa. Agyonjártam rendeltetésem évei alatt ennek az államnak egyéb helyeit, Csehorszá­got, Morvaországot, de valahogy a zöldnek ott más szine volt, az erdőknek más szaga, a hegyeknek más alakja, a városoknak más rendje, s az embereknek nagyon másfajta szabása. Lényegesen, döntően más. Nem azt mondom, hogy az itteni jobb vagy értéke­sebb, de határozottan más. S az is bizonyos, hogy ennek a másságnak kézzelfogható okai vannak, mert ez a terület itt egyszerűen más komplexumhoz tartozik, más fejlődése, sorsa, ideálja, Istene van, a dolog tehát világos. Egy-két adat: a történelmi országok hegységei őshegy­ségek, szénhegységek, régebbiek, hatal­mas gyűrődések, a Kárpátok ellenben eruptív, fiatal lánchegység s igy az alak­juk tetemesen más. Prága és országa kiesnek a Duna me­dencéjéből, kiesnek a Duna-klimából is s ezért például a Vágvölgyére sohasem mér­tékadó a prágai időjárás, hanem a bécsi vagy a budapesti. Az eruptiv hegységeknek flórája és faunája is más, itt több a lomberdő és a virág, kevesebb a fenyő, s a lomberdőkben több a fü, pu­hább a pázsit, leheverhetöbb a sok tisztás. A Kárpátokban kevesebb a bánya, keve­sebb a füst s igy nem fekszik az a barna köd, vagy rideg feketeség erdőn, mezőn minde­nütt, mint Csehországban. Prága körül a vi­déken nagyon érezni az ipart, kemény, ko­moly gyári münkaszag terül el, veritékfátyol: ez már a valódi nyugateurópai agyonci­vilizált terület, agyonvájt, agyonturt, agyonkormozott, mely Belgiumtól le egész az Appeninekig átvonul Lengvel- sziléziáig. Szlovenszkó ellenben más, üdébb s talán leginkább a középfrancia völgyekhez hasonlítható. A színek mások, az emberek is mások, könnyebbek, inkább epikureisták. vidámab­bak. Ez is franciás. Nyugatszlovenszkó — Kelet- szlovenszkó Ahol én voltam: Nyugatszlovenszkó. Ér­A Vág birodalmában, Mátyásföldjének városaiban Európa egyik legérdekesebb vidékén — Három ssyelvtenger összeölelkezésénél — A nyugatszlovenszkó! ember karaktere Milyen problémákat láttam dekes, hogy a köztudatban 1918 óta földraj­zilag mennyire megoszlott Szlovenszkó. Ki­kristályosodott egy keleti rész és egy nyugati rész. A kettő között határozottan vannak kü­lönbségek. A keletiben talán erősebb a vidéki ma­gyar befolyás, több a zsentri, kevesebb az ipar ,könnyelműbbek a népek s ami a fő: messzebb esik a középeurópai cen­trumoktól. Nyugatszlovenszkó polgáribb, de józansága a német Meistersingerek, vagy a francia bourgeois vidám, szívesen borozó mégis-józansága, nyárspolgária- sabb, gazdagabb, földhöz ragaszkodóbb, keményfejübb. S ami a fő: Nyugatszlovenszkó s annak legtipikusabb része, a Vágvölgye, a Vág fo­lyamvidéke feltűnően közel esik a nagy cen­trumokhoz: Bécs 100 kilométer, Budapest ugyanannyi s utóvégre Prága is közelebb van, mini Kassához vagy Ungvárhoz. Ez a közelség mindenben látszik, mert aki csak teheti, nagyon gyakran utazik e centrumok­ba s szívesen importálja az ott tapasztaltakat. (S ez is egy szinárnyalatkülönbség a történel­mi országok és Szlovenszkó között: mig Prága önálló, kissé elmaradt, szín­telen, tulegyszerü divatot és életmódot diktál környékének, addig Szlovenszkó Bécs és Budapest, a két déli város szerint él. És pedig Keletszlovenszkó inkább Bu­dapest, Nyugatszlovenszkó pedig inkább Bécs szerint. Nyugatszlovenszkónak legnagyobb fur­csasága az, hogy érdekes módon ékelődik há­rom nyelvtenger: a német, a szláv és a ma­gyar közé. Keletszlovenszkón csak két nyelv ölelkezik: a magyar és a szlovák — a szepes- ségi németség germán sziget, mely magába huzódozkodik s nem diktál iramot — Nyugat- ‘ szlovenszkó ellenben három teljes nyelve szféra érdekkörében áll. Ez fölöttébb érdekes helyzet, mert ahány nyelvkeveredés csak van Európában, mind két faj között történik csak s a hármas érintkezés egy-két svájci bérces, elválasztott helytől eltekintve a ritkaságok közé tartozik. Nyugatszlovenszkón, különösen, a déli részeken, de föl egész Zsolnáig (a vá­rosi polgárságban), mindenütt háromnyelvű- séget találunk. Példa Szentgyörgy, Bazin, Nagyszombat: húsz kilométernyire minden német, húsz­ra minden szláv, húszra minden magyar s a nyílt, termékeny síkon pazarul egy­másba ölelkezik a három óriás. Egyedülálló, nyugatszlovenszkói, jelleg­zetes fenomén ez! Hatása elvitathatatlan az ittlakó népre s a sokféleség gyakran nemze­tiségi bizonytalanságig visz, melyben egyre fölhangzik az elátkozott Pókainé kérdés: me­lyiket szeressem, melyiket szeressem­És a teljes képet megkapjuk, ha a hár­massághoz hozzávesszük a zsidóságot, mely itt nagyon lényeges, nagyon erős, gazdag, müveit és őslakos, tékintve, hogy Magyarom szág legrégibb gettói éppen itt voltak: Vág* ujbelyen és Bazinban. A háromnyelvű emheí Ennyi általánosság után illik részletekről szólni. Nyugatszlovenszkón a lakosság katoli­kus. A szlovák lent alföldi, fönt átmeneti a túróéi, liptói hegylakókhoz, lent gazdag, fönt szegény, de mindenütt Hlinka-párti. Az ősla­kosság csodálatosan összetart, nem szereti az idegeneket, a Vágvölgyében nemzetiségi tor­zsalkodások nincsenek, csak a betolakodókat nem szívlelik. Senki, sem a magyarság, sem a németség, sem a szlávság, sem a zsidóság. A városok kispolgársága három nyelven beszél egyszerre, furcsa mis-más ez, de aki megszokta és megértette, annak pi­káns, kellemes, minden speciális árnya­latot a maga nyelvén kifejező hangszer. Nyugatszlovenszkó szép, a Vágvölgye gyönyörű. A hegyek a Kisalföld gazdag sík­ságától fokozatosan emelkednek észak felé, a völgy szükül s Zsolna mögött a széles la­pályról indult vasúti vágány belefut a Fátra és a Tátra nyomasztó kőbirodalmába. A vi­dék állandóan müveit volt, történelme gaz­dag. Hihetetlenül sok vár és várrom van ezen a vidéken. Pozsony vára után jön Vö­röskő, Szomotány, Galgóc, Csejte, Temet- vény, Beckó, Trencsén, Skalka Podhrad, Hrcsó, Budatin, Liétava, végül Strecsnó és óvár. A vonat ablakából mind látni őket. S a fürdőhelyek száma is csodálatos: Szent­györgy, Bazin, Pöstyén, Trencsénteplic, Be- lus, Rajec, Csaca mind ezen a vidéken fek­szenek. A részletkérdésekről azonban később. Csak annyit akarok még mondani, hogy na­gyon érdemes e városok és a vidék ügyes­bajos dolgaival foglalkozni, mert e kis mikrokozmoszok tükrében a helyi specifikumokon és érdekességen kívül megtaláljuk az általános szlovenszkói problémákat is. a politikaiakat, a gazda­ságiakat, a társadalmiakat, a nemzetisé­gieket egyaránt s talán magunkra isme­rünk, talán használ a ,„gnóti szeauton“. S lehet, hogy az elmondottak folyamán kidomborodott elénk az ui alakulat is, a vi­lágháború és a háború utáni káosz katlaná­ban kiolvasztott uj típus: a szlovenszkói ma­gyar mentalitás, a szlovenszkói őslakos lélek. Kezdem nedig északon: Zsolnán, ahon­nét lejövök ide, Szlovenszkó fővárosáig. SzYatkó Pál. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom