Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-14 / 156. (1194.) szám
A franciák kgüldözik Parisból Primo de Rlverét A francia-spanyol szerződés aláírása — A ,leggyüEöltebb vendég* és a párasa utca Caillaux londoni sikerének analízise Caillaux és megint Caillaux és harmadszor is Caillaux! Az európai politikának kétségtelenül uj nagy szenzációja, hogy a Vilmosok, a Leninek, a Mussoliniek után ismét egy körülvitatott, furcsa és nagy személyiség ugrott a nemzetközi politika porondjára, egy olyan személyiség, aki az immel-ámmal, sok demokráciával, bajjal, de kevés lendülettel hajtott világkereket újra érdekesebb forgásba kényszeríti s akinek szavára törvények változnak, gátak omolnak, vagy halálra szánt intézmények föléjednek. A nagy Chamber- lain-láz elmúlt, a Briand-imádat is s ma Caillaux az, akinek szemmelláthatólag szerencséje van s mert szerencséje, tábora is s mert tábora, érdekessége, nemzetközi súlya. Legalább is: a tegnapi szédítő méretű londoni siker mintha valóban Caillauxra terelte volna a centrális érdeklődést. Bent, Franciaországban, az ellenzékiség már napokkal ezelőtt kimúlt. A jobboldal a merész Tar- dieutől várta Caillaux lemészárlását, de az energikus pénzügyminiszter már csirájában elvágta Tardieu érvényesüléseinek lehetőségét s a jobboldali államférfiu kamarai beszédével szégyenletesen megbukott. León Blum sem éri el többet hosszú beszédével, mint tényleg kijáró szónoki sikert, Bokanovszki sem s az energikus pénzügyminiszter kalapács-érvei alatt a francia kamara vasellenállása úgy hajladozott, ahogv a Nagy Kovács akarta. Otthon már megvívta az első nehéz csatát a pénzügyminiszter, amikor Londonba repült. Tizenegy hónapig hiába vitatkoztak Londonban a francia megbízottak az angol szakértőkkel, megegyezni sehogysem tudtak. Ámde jött Caillaux s két óra alatt mindent elvégzett. Miben áll Caillaux sikere? Eltekintve attól a sok praktikus engedménytől, amit elért, eltekintve a sokmillió font elengedésétől, eltekintve a moratóriumtól, az első biztonsági klauzulától, mely mindent Németországtól tesz függővé, van a megegyezésnek egy finesze, egy döntő pontja, mely csirájában szinte az egész francia szanálást megoldhatja. Tudvalevőleg az angol nagybankárok eddig a font feljavításának érdekében állandóan a frank megkontreminálásán dolgoztak s ez az angol mahináció nagyban hozzájárult a frank- krizishez. Nos, Caillaux egy olyan paragrafust csúsztatott a megegyezésbe, mely szerint, ha a frank veszélyben van és zuhan, Francia- ország nem köteles angliai adósságát fizetni. Azaz, ha a londoni urak azt akarják elérni, hogy Páris fizessen, kénytelenek, békén hagyni a frankot, sőt saját érdekükben törekedniük kell annak megszilárdítására. Az európai kontreminnek igy egyetlen csapásra vége van s ha a londoni bankárok kiengesztelt kedélye most még bizonyos fontkölcsönö- ket is ad Párisnak, akkor a szanálás második periódusa bízvást megindulhat. A második kérdés az, hogy mi késztette az angolokat erre a nagyfokú engedékenységre? Egész őszintén: féltek Caillauxtól. A francia pénzügyminiszter nagy németbarát s egy ízben a híres háboruelőtti agadiri napokban már kimutatta, hogy hajlandó Anglia rovására a németekkel együttműködni. Most politikailag nem lehetett erről szó, de annál inkább pénzügyileg. A világsajtó úgyis eleget rebesgette már, hogy Schacht Parisba jön s Caillauxval karöltve a német nagyipar garanciájával szanálja Franciaországot. Amémet tőkéhez orosz gazdasági források is csatlakoztak volna s Londonban már féltek, hogy Franciaország kicsúszik az angol érdekszférából s Caillaux révén teljesen kontinentális befolyás alá kerül. Ez pedig mind politikailag, mind pénzügyileg kellemetlen lett volna Nagy- britannia számára. Ez esetben a hajdani kölcsönből még annyit sem kanott volna vissza, mint most s így sietett, mindenáron kiegyezni Caillauxval. S igy lett e második ravasz fogással, e Németország felé kacsintgatással Caillauxból máról-holnapra Európa legsikeresebb embere. Páris, julius 13. Primo de Rivera, Spanyolország diktátora Párisba érkezett, de nem mondható, hogy utazását a francia nép és a francia sajtó nagy örömmel üdvözölné. Már érkezésekor több incidensre került a sor s csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a pályaudvar közelében összegyűlt francia tömeg ne zavarja meg súlyosabban a spanyol miniszterelnök bevonulását. Végtelenül jellemző a francia sajtó ma reggeli állásfoglalása. Még a jobboldali lapok is hidegen és tartózkodóan üdvözlik Primo de Riverát. A baloldali és a kormánysajtó pedig egyenesen tiltakozik a spanyol diktátor párisi tartózkodása ellen. A Quotidien például igy ir: A spanyol diktátor olyan okokból, amelyeket az értelem nem ismer s a szív nem méltányolhat, szükségesnek tartotta, hogy a francia kormánytól meghívást csikarjon ki. A francia kormány udvariasságból nem utasíthatta vissza ezt a meghívást. De bizonyos, hogy hadseregünk nem lesz éppen büszke, most, a Bastille el .taglalásának emlékünnepén, hogy körében üdvözölheti ezt a dicsöségLondon, julius 13. Kétségtelen, hogy Caillaux francia pénzügyminiszter életének tegnap volt egyik legmozgalmasabb és legsikeresebb napja. Délelőtt tiz órakor repülőgépre szállt Párisban s egy órakor akadály nélkül kikötött az angol fővárosban. Caillaux most utazott életében először repülőgépen s a riporterek szerint különösen az bántotta, hogy három óráig tartózkodnia kellett a dohányzástól. Londoni tartózkodása alatt többek között ezt a cigarettaböjtöt is kipótolta s mondják, hogy amióta angol területre érkezett, jóformán állandóan cigarettázik vagy szivarozik. Megérkezése után azonnal a francia követségre hajtatott, ahol együtt reggelizett Churchillal — aki tárgyalásaiban tulajdonképpeni partnere lesz — és Chamberlain külügyi államtitkárral. Már a reggeli alatt számos fontos kérdésről volt sző. A francia államférfiu megnyugtatta az angol külügyminisztert, hogy a Franciaországnak adott angol engedményeknek Genfben és másutt is minden bizonnyal meglesznek a fontos politikai következményei. Franciaország szorosabban csatlakozik az angol népszövetségi politikához s nem gördít többé akadályt a londoni koncepciók elfogadása elé. A két pénzügyminiszter azonnal in médiás rés kezdett a tárgyalásokba. Franciaország nehézség nélkül megkapta a kívánt ideiglenes moratóriumot. Az adósságok visszafizetésének évi annuitásai kezdetben kisebbek lesznek az eredeti tervnél s csak a francia frank teljes szanálása után fizet Franciaország évi 12Vi millió fontot. A jövő években az annuitások összege fokozatosan 4, 5, 6, 7, 8 millió font lesz. A tavalyi tárgyalások folyamán úgy állapodtak meg a felek, hogy nélküli katonát, ezt a büszkeségnélküli embert és ezt a becsületnélküli minisztert. Ennek az embernek tisztelegni nem lesz a legfelemelöbb dolog. Párisnak csak egy kívánsága van: ezt a gyűlölt vendéget minél előbb távol látni. Legmélyebb megvetésünknek csak a legmélyebb hallgatás lehet most már méltó kifejezése. Az Oeuvrében Blasco Ibanez tiltazását jelenti be Primo de Rivera párisi tartózkodása ellen- A francia köztársaság semmiesetre sem változtathatja szolidaritássá a nemzetközi udvariasság szabályait. Mig az utca hangulata ennyire a spanyol diktátor ellen fordul, addig az államférfiak nyugodtan elintézik a folyó ügyeket. Tegnap Primo de Rivera és Briand aláírták a spanyol-francia marokkói szerződést. A Petit Párisién szerint ez a szerződés magában foglalja, hogy a marokkói határt a helyszínén egy vegyesbizottság állapítja meg. A határ azonban sohasem lesz kínai fal és a két európai hatalom mindig barátságosan fo* együttműködni. Franciaország állandóan 12 % millió fontot fog fizetni. Caillaux mostani sikere tehát lényeges könnyiíést jelent a francia közgazdaság számára. Caillaux-nak az a legnagyobb eredménye, hogy az első évek annuitásai és a későbbi 12% millió fontos annuitások között lévő különbséget nem csatolják évek múltán a visszafizetendő összeghez, hanem Anglia egyszersmindenkorra elengedi Franciaországnak ezeket a milliós különbségeket. Az eredeti megegyezéshez rövid kisérő iratot csatoltak, amelyben Anglia kijelenti, hogy a francia adósságok visszafizetésének dátumait hajlandó revideálni, abban az esetben, ha Németország nem fizeti meg pontosan kötelezettségeit. Akkor is megváltozik a fizetés rendje, ha Franciaország valutája a nagy fontvételek következtében megingatna s újabb frankesésre volna kilátás. Ez az utóbbi kikötés főleg azért fontos, mert ennek következtében a londoni bankok, amelyek eddig á la baisse dolgoztak, á la hausse fognak spekulálni. Ha ugyanis nem ezt tennék, úgy az angol kicstár- ral gyűlne meg a hajuk, amelynek érdekében áll a francia frank stabilitása, mert csak igy kapja meg az évi törlesztési összegeket. Franciaország végül visszakapja a háborúban zálogként deponált 50 millió arany- fontot is. Miután a tárgyaló felek nagy vonalakban megállapodtak, Churchill és Caillaux az alsó- házba mentek. A francia pénzügyminiszter előbb egy óra hosszat a parlament karzatán tartózkodott. Ez idő alatt az angol pénzügyi államtitkár, referált a ház tagjainak és a minisztereknek. Többek között kijelentette, hogy az alsóház kedd délutáni ülésén pontosan beszámol a francia-angol tárgyalásokról. Egy óra múlva Oaillaux-t az alsóház miniszterszobáiba hívták. Itt egybegyűltek a londoni minisztérium tagjai, úgy hogy Caillaux valósággal egy angol minisztertanácson vett részt. Végre hat óra körül megtörtént a végleges megegyezés és Caillaux Churchill társaságában elhagyta az alsóházat. Egy órával később kihirdették, hogy a megegyezés alá van írva. A két államférfiu fogadta a sajtó képviselőit, akiknek bejelentették, hogy kedden délután az angol alsóházban s a francia kamarában is beszámolnak a megegyezésről. Caillaux tegnap este Lord Charles Mon- tague vendége volt, aki a francia pénzügyminiszter tiszteletére meghívta az összes jelentős angol bankházait vezetőit. A bankárok Mac Kenna vezetésével meg is jelentek.« A francia pénzügy- miniszter baráti beszélgetések közben részletesen vázolta a francia szanálási tervet s az angol bankárok megtették megjegyzéseiket, de a kiszivárgott hírek szerint Caillaux teljes sikert ért el a City fejedelmeinek körében. Ezektől az esti tárgyalásoktól nagyon sokat várnak, főleg Franciaország angliai köicsönére vonatkozóan. Örömmámor Párisban Páris, julius 13. A reggeli sajtó pártállás nélkül nagy elégtétellel és megnyugvással veszi tudomásul az angliai adóssági tárgyalások gyors és kedvező befejezését. Anglia teljesítette Franciaország négy főkövetelését: moratóriumot adott, bizonyos engedményeket tett, bevezette a biztonsági klauzulát és visszaszármaztatta Franciaországnak a háború alatt tőle kapott aranyat. Sauerwein a atin-ben kiszámítja, hogy Caillaux az eredeti adóssági összegnek 60%-át alkudta le Londonban. Az első évben fizetendő 4 millió font igazán nem sok s a francia államháztartás fönnaka- dás nélkül elbirja ezt az összeget. Ma délután Caillaux a kamarában is beszámol londoni útjáról. Valószínűnek vehető, hogy nagyobb ellentállásra nem talál a parlamentben, mert a londoni siker oly nagyarányú, oly lényeges s annyira döntő a frank szanálása szempontjából, hogy senki sem találhat rajta kivetni valót, sőt ellenkezőleg, várható, hogy a kamara lelkesedéssel fogja ünnepelni pénzügyminiszterét. Ez az ünneplés lenne az első, amelyben Caillaux-nak szomorú hazaárulási pőre óta része lenne a francia kamarában. Beavatott körök a tizenegy hónap óla függő adóssági tárgyalások sikeres befejezésétől nemcsali a kormány belpolitikai megerősödését várják, hanem az angol pénzügyi fórumok tetterős támogatását is, azaz körülbelül a francia szanálás megoldását. Ebből a szempontból nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak Caillaux londoni esti megbeszéléseinek. Forradalmak és ellenforradalmak Portugáliában Páris, julius 13. Egy lisszaboni Havasjelentés szerint azon a cirkálón, amely Costa tábornokot az Azori-szigetekre szállította, lázadás ütött ki. A cirkáló megfordult és a volt diktátort Oportóban szárazföldre tette. Öt katonai hadosztály azonnal átpártolt Costa tábornokhoz, Carmona tábornok kormánya megtette a szükséges intézkedéseket, hogy Costa tábornok csapatait visszaszoríthassa. Caillaux ünneplése Párislian és toadenPan A francia pénzügyminiszter döntő sikere — Az angol-francia adósságok rendezésének feltételei — A City szívesen támogatja Caillaux! /' Mai számunk 1o ®Sdal ^ V. évf. 156. (1194) szám ■ Szerda * 1926 julius 14 AxCiVARHIRbM? Előfizetési ár: évente M0 féiévre 150. £ szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II. Panská ukce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ,. . . “ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlK.Q.1 TLCLpiLCLpJCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!., Panská ul 12/III.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*29 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ. FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha
