Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-14 / 156. (1194.) szám

2-#$e^-A%öSteat-Hí$mR na 1926 julius 14, szerda. > A szociáldemokraták egy ul választástól várják föltámadásukat Becíiyne cikke a szociáldemokraták vereségének belpolitikai következni ény élről fiz miííiárú lesz az 1327 évi költségvetés Prága, julius 13. A minisztertanács le­tárgyalta az 1927. évi költségvetési előirány­zat kereteit és megállapitotta, hogy az a tiz milliárdot nem fogja túllépni. A miniszterta­nács szigorú irányelve az, hogy a jövő évi költségvetés semmi szin alatt sem lépheti túl az ez évi költségvetést. Az 1927. évi költségvetés előkészítésénél már tekintetbe veszik az állami tisztviselők fizetésrendezését és az adóreformot is, amely — állitóiag — 1927 január elsején lép életbe. A bírák fizetése az aj törvény alapján Prága, julius 13. Az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatnak a bírák fizetésére vonatkozó intézkedéseit a plénum Meisner képviselő javasla­tára a birák érdekében lényegesen módosította. Az eredeti javaslat ugyanis a birák fizetését auto­matikusan felosztotta szolgálati illetékekre, műkö­dési járulékokra, működési pótlékra s esetlege neveltetési járulékokra. E szerint a legkisebb évi jövedelem 15.300, a legmagasabb pedig 36.900 ko­rona lett volna. Az eredeti javaslat tiz fizetési osz­tályt állapit meg s ezekbe a birák auomatikusan lépnek elő. Ezenkívül oly bíráknak, akik magasabb kategóriájú szolgálati beosztást kaptak, még kü­lön működési illeték jár. Az eredeti javaslat a működési járulékok hét fokozatát irta elő. Az elsőbe tartoznak a legfelsőbb bíróság elnökei, a másodikba a legfelsőbb biróság tanácselnökei, a harmadikba e bíróságok tanácsbirái és a nagyobb ítélőtáblák elnökei, a negyedikbe a többi ítélőtábla elnök, az ötödikbe az Ítélőtáblák tanácsbirái, a hatodikba a törvényszékek tanácsbirái és a hete­dikbe a járásbíróságok vezetői. Miután a beosztás következtében a birák nagy része elesett volna a működési járuléktól, a biraii egyesülete arra töre­kedett, hogy a járásbíróságoknál működő birák is megkaphassák ezt. A kormány képviselői a birák érdekképvise­lete e jogos kérésének teljesítését ellenezte s a parlament bizottságaiban is érvényesült a kormány álláspontja. Meisner dr. képviselő azonban a plé­num elé vitte a dolgot és a nemzetgyűlés több­sége elfogadta Meisner dr. javaslatát oly értelem­ben, hogy a működési járulék hetedik fokozatába a járásbirósági vezetőkön kívül a járásbirákat és az összes törvényszéki bírákat is besorozták. Egy­úttal a nagyobb járásbíróságok vezetői a műkö­dési járulék hatodik osztályába kerültek. Továbbá a képviselőház plénuma még egy igen lényeges módosítást fogadott el, amely szerint az eredetileg javasolt működési járulék hetedik fokozatát 1200 koronáról 2400 koronára emelték fel. Ezzel a birák alapfizetése 900—3600 koronával magasabb, mint a többi főiskolát végzett közigazgatási hiva­talnokoké. Ehhez jön még a minimálisan 2400 ko­rona működési járulék. A működési járulék a ha­todik fokozatában 3900—6300, az ötödik fokozatban 10200—13800, a negyedik fokozatban 15000— 19200, a harmadikban 24—30000, a másodikban 39—42000, s végül az elsőben 45000 korona. En­nek alapján a legfelsőbb bíróságok első elnökei évi 100.000 korona fizetést kapnak. A neveltetési pótlékot ugyanolyan összegben állapi!oták meg, mint a többi tisztviselőnél, azaz 1800 korona jár az első gyermek után s 3000 ko­rona a másodikért. A német birák nyelvvizsgája Prága, julius 13. Az igazságügyi minisztérium­ban most fejezték be a német birák nyelvismere­tének felülvizsgálását e a vizsgálat eredményekép­pen a német birákat a következő négy kategóriába osztották: I. Birák, akik a nyelvrendelet 64-ik sza­kaszának második bekezdése értelmében az állam­nyelvet ugyan nem birják, de hiányos nyelvisme­retük is elegendő ahhoz, hogy hivatásukat teljesít­hessék. Ezeket a nyelvvizsga alól felmentik. II. Bí­rák, akik ötvenedik életévüket már betöltötték. Akiknél ezek közül a minisztérium meggyőződött arról, hogy továbbra is szolgálatban maradhatnak, azoknál a nyelvvizsga elesik. A III. kategóriába tartoznak azok, akik a nyelvvizsgát letették már. A IV. kategóriába pedig azok, akik az államnyelv ismeretét még eddig nem igazolták. Ezek szeptem­berben tesznek nyelvvizsgát. , * ______________________________ Bo ris boígár király utazása Berlin, julius 13. A bolgár király nyolc évi szakadatlan munka után elhatá­rozta, hogy hosszabb európai utazást tesz és meglátogatja németországi, ausztriai, csehszlo­vákiai és magyarországi birtokait. Az uta­zást a világsajtó különféleképpen kommen­tálja s fontos politikai célokkal hozza kapcso­latba. A berlini bolgár követség ezzel szem­ben kijelenti, hogy az utazás teljesen magán­jellegű. Boris király üdülésre vágyik, mert a sok éves komoly munka megviselte ideg­zetét. Hogy pedig most utazik el Bulgáriá­ból, az korántsem azt jelenti, hogy menekül­ni kellene esetleges rezsirnváltozás elöl, sőt ellenkezőleg csak azt bizonyltja, hogy az or­szág belső konszolidációja ma már lehetővé teszi a király, szabadságát is, Prága, julius 1.3. Bechyne Rudolf volt szociáldemokrata miniszter újabb cikket irt a I’rávo Liduban a politikai helyzetről. Ez alkalommal novem­ber 15-'ével, a nemzetgyűlési választások napjával foglalkozik s többek között ezeket írja: — A mai helyzet gyökere az 1925 no­vember 15-i választásokig nyúlik vissza. Úgy a konzervatívok, mint a szocialisták több Íz­ben megállapították, hogy minden hatalom a népből indul ki. Egy demokráciában a nép akarata irányadó, úgy a bel-, mint a külpoli­tikára. Azonban a választások eredményei nem mindig tükrözik vissza a nép akaratát A vámtöbbség választóinak nagyrésze már meggyőződött arról, hogy csalódott (?) no­vember 15-ikében és semmi kétség sem fér ahhoz, hogy ma a választások egészen más eredményeket hoznának. — 1925 november 15-én a választók a hatalom nagy részét kivették a szociál­demokraták kezéből. A többség a reakció pártjaira szavazott. A vá­lasztások után nyomban érezhetők voltak a párteltolódások. Az agráriusok maguknak kö­vetelték a képviselőház elnöki székét és a többi burzsoá pártok segítségével el is fog­lalták ezt. A szociáldemokraták nyugodtan fogadták a választások mechanikai Következ­A népszövetségi ligák aberystwithi kongresszusa alkalmával ismeretessé vált a népszövetség főtitkárának egy jegyzéke, amelyben a tanács tagjainak jelentést tesz a kisebbségek által benyújtott panaszok ügyében követett eljárásról, különösen pe­dig arról, hogy miképpen érintkezik a nép­szövetség a panaszosokkal. Mivel a kisebb­ségi jogok megsértése miatt elvben minden­ki panaszt emelhet a népszövetség előtt, szükségesnek tartjuk e jegyzék tartalmát az alábbiakban ismertetni: A főtitkárság a kisebbségi panaszok vé­telét csak az esetben igazolja, ha pontos ci- met közöltek vele. Ez az igazolás pusztán formális jellegű és annak közlésére szorít­kozik, hogy a panasz beérkezett. A főtitkárság azután fölülvizsgálja, váj­jon a panasz megfelel-e a tanács 1923 szep­tember 5-iki határozatában felsorolt feltéte­leknek. Azt, hogy a panaszt elfogadhatónak itélték-e, a panasz vételét igazoló levél­ben nem közük a panaszossal. Ha e tekin­tetben a panaszos formális kérdést intéz a főtitkársághoz, csak azt a választ kapja, hogy a panasz ügyében a tanács által megállapított eljárás szabályai szerint jártak el, de nem közük vele kifejezetten, hogy azt elfogadták. A főtitkárság nem hajlandó a panaszosnak e tekintetben pontos és hivatalos információkat adni. Ennek a magatartásának igazolására a főtitkárság két okot hoz föl: 1. A panaszos az érvényes eljárási szabályok szerint nem perfél és panasza tisztán információ jellegé­vel bir a tanács tagjai számára; 2. a főtit­kárságnak az az elhatározása, hogy a pa­naszt elfogadja, még nem végleges, mivel az érdekelt állam azt kifogásolhatja, mikor is a tanács elnöke két tanácstag bevonásá­val, vagy az érdekelt állam kérelmére maga a tanács hoz végleges határozatot a panasz elfogadhatósága felöl. Ha a titkárság a panaszt nem találja elfogadhatónak, a panaszossal közük, hogy panasza beérkezett, anélkül, hogy további eljárás következnék. így jár el a főtitkárság akkor, ha azt látja, hogy a panaszos ismeri az elfogadhatóság feltételeit, de azokat nem veszi figyelembe. Ha ellenben a panasz oly személyektől ered, akik nem látszanak is­merni az elfogadhatóság feltételeit, a főtit­kárság némely esetben a panasz beérkezésé­nek igazolásával egyidöben, egészen általá­nos formában tudomására hozta a panaszos­nak, hogy panasza nem látszik elfogadható­nak, némely esetben pedig közölte vele az elfogadhatóság feltételeit is. A főtitkárság egyébként mindenki­nek, aki hozzá fordul, megküldi a feltéte­leket, amelyeket a főtitkárság információs osztálya által kiadott brosiira is részlete­sen közölni szokott ményeit. S ezután kezdődött a reakció. Elő­ször az ískolaügyi minisztériumban, ahonnét két magasrargu hivatalnokot elbocsát :ttak, majd magát az iskolaügyi minisztériumi tár­cát is az agráriusok kapták meg és így foly­tatódott ez lépésről-lépésre. Sőt az uj tób: ség körében még további reakciós lépésekre is gondolnak. A munkásosztály tehát kénytelen most önmagáról gondoskodni. November 15-én megakadt a munkásosztály előrehaladása, sőt háttérbe szorították. De jön még — fejezi be Bechyne — egy máso­dik november 15-e. A cikkhez szinte fölösleges a kommen­tár. Bechynének és szociáldemokrata elvtár­sainak kétségtelenül fáj, hogy rovember 15-én fölébredt az ország polgárainak öntu­data s a parlamentben is úgy alakult a hely­zet, hogy megbukott a szocialista oktroj-po­litika és kiesett kezükből a hatalom. Bechy­nének teljesen naiv az a föltevése, hogy a parlamentben lejátszódott események meg­ingatták volna a választóknak a vámtöbbség pártjaiba vetett bizalmát, mert ellenkezőleg, a politikai fejlődés a polgári öntudat meg- acélozódását hozta meg a nagy tömegekben is s mert tényleg igy történt, Bechynéék so­káig várhatnak az ő november tizerötödiké- jükre. Az elfogadhatónak ítélt panaszt a tit­kárság az észrevételek megtétele céljából az érdekelt állam kormányával, valamint a tanács minden tagjával közli, de nem hozza nyilvánosságra. Mihelyt azonban a panasz egy vagy több tanácstag kezdeményezésére a tanács elé kerül, az iratokat a tanács ha­tározatára közzéteszik. Máskülönben az ér­dekelt állam észrevételeit hozzák a pana­szos tudomására. Természetes, hogy számos panaszos, például a képviselők saját kormányuktól rendszerint meg fogják kaphatni az általa beadott észrevételeket. Mihelyt a panaszt, illetőleg az érde­kelt kormány észrevételeit a tanács tagjai­val közölték, az elnök a tanács két tagjával megvizsgálja az iratokat. Ez a hármas bizottság azonban — nem lóvén perfelek — nem közli a pa­naszossal az érdekelt kormány észrevéte­leit és semmiféle tárgyalásokba nem bo­csátkozik vele. A hármas bizottság ugyan megbízhat­ja a főtitkárságot, hogy igazoljon bizmyos tényállításokat, de elvben a bizottság nem folytat levelezést a panaszosokkal. A hármas bizottság vagy előterjeszti a tanácsnak az ügyet, vagy nem. Az első eset­ben a panaszosokkal éppen úgy, mint a nagy nyilvánossággal közölni fogják a bi­zottság jelentését és az annak alapjául szol­gáló iratokat. A második esetben a bizottság semmiféle jelentést nem tesz a tanácsnak. Kivételesen ugyan előfordult, hogy a bizott­ság negatív jelentést tett, de ezekben az esetekben a jelentést nem tették közzé a nép- szövetség hivatalos lapjában és a főtitkárság sem értesítette a panaszosokat a panasz sorsáról. Ha pedig erre nézve a panaszos intéz hozzá kérdést, a válasz rendszerint az, hogy eddig a tanács egyetlen tagja sem biv- ta föl a tanács figyelmét a panaszban elő­adott tényekre. * Látjuk tehát, hogy a népszövetségnek a kisebbségi ügyekben követett eljárása rendkívül hosszadalmas, bonyolult és fogya­tékos. A legnagyobb baj az, hogy a panaszo­sokat perfeleknek nem tekintik és őket az eljárásba be nem vonják, sőt még csak nem is értesítik annak fontosabb fázisairól és eredményéről. Már a főtitkárság is bujócs- kát játszik és kitér a világos válasz elő], Ez a titkolódzás tovább folyik a hármas bizott­ság előtt, amely nem lép közvetlen érintke­zésbe a panaszt emelő kisebbséggel és nem nyújt neki módot arra, hogy megismerje az érdekelt kormány egyoldalú észrevételeit. Ezeken a bajokon, amelyek szinte illuzórius- sá teszik a panaszjogot, csak úgy lehet segí­teni, ha a panaszosokat perfeleknek elis ve­rik és a szóbeliség, közvetlenség és aznudia- tur et altéra pars elvének elismerésével le­hetővé teszik a kisebbségeknek, hogy a hár­mas bizottság és a tanács előtt megjelenhes­senek, ott a kormány észrevételeire nyilat­kozhassanak és igazukat igazolhassák. Ezen­kívül szükség van arra, hogy a népszövet­ség az eljárás minden fontosabb mázz •'•.'iá­ról kommünikét tegyen közzé, mert csak' igy érvényesülhet a közvélemény ellenőrzé­se. Mindaddig, amig ez nincsen igy, a nép­szövetség kisebbségi védelme nem válhatik hatékonnyá és az egész eljárás úgy fest, mintha, arra lenne berendezve, hogy minden panaszt valamilyen formális okból okvetle­nül vissza lehessen utasítani. A pápa újabb tiltakozása a mexikói katolikusüldözés eiien Rómából érkezett jelentések szerint a pápa ismételten szót emelt* * a Mexicóban rendszerré vált vallásüldözés ellen. Legutóbb Gaspami biboros-államtitkár körlevelet in­tézett ebben az ügyben a Vatikán összes dip­lomáciai képviseletihez. A nevezetes körlevél a mexikói állapotokat a következőkben jel­lemzi: „Szakadatlanul érkeznek a Szentszékhez a szomorú hírek, melyek az Egyház fájdal­mas sorsáról beszélnek a mexikói köztársaság területén, ahol a törvényesség képmutató har- goztatása mellett a kormányhatalom birto­kosai egyszerűen irtóháborut folytatnak a szerencsétlen nemzet katolicizmusa ellen. Mig a többi vallások képviselőinek leg­teljesebb szabadságot engednek, a katoli­kusoktól a vallásszabadságot olymódon ta­gadják meg, amely bármely müveit népnek szégyenére válnék. A mexikói kormány ugyanis csökönyq- . sen vonakodik a pápa képviselőjének az ott- tartókodást megengedni; sőt odáig ment, hogy az apostoli delegátust, Carrana érse­ket, hamis és rágalmazó megokolások hány- torgatásával kiűzte az országból. Egyre foly­tatják a köztársaság területéről a nem-honos papok, szerzetesek, sőt kedvesnővérek kiuta­sítását, de olyan embertelenül, ahogyan a legközönségesebb gonosztevővel is alig szo­kás bánni. Odáig mentek, hogy önkényesen korlátoz­ták még a bennszülött mexikói papok számát, valamint az egyházmegyéket is; nevelőin­tézeteket és szemináriumokat foglaltak el s a papságnak feladata teljesítésében oly fel­tételeket szabnak, amelyeket lelkiismeret­ben nem fogadhatnak el. A templomokból erőszakkal elűzik a lelkipásztorokat s azután az állami hatóságok lefoglalják ezeket a templomokat, azon a cí­men, hogy ezek a templomok el vannak hagyva." A körlevél befejező része a Szentatya azon kívánságát tolmácsolja, hogy augusz­tus 1-én, Szent Péter láncainak emléknap­ján a hivek mindenütt a sanyargatott mexi­kói hittestvérekért imádkozzanak. Megszökött egy ukrán ügyvéd, aki Ungváron tejcsarnoktuiaj- donos volt Ungvár, julius 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A furcsaságok világában, Ruszinszkóban ilyes­mi is megesik. Jön egy ügyvéd, aki keresni akar s mivel az iroda gyengén jövedelmez, le­veti a kabátját, feltüri az ingeujját, fehér kö­tőt köt maga elé, kibérel egy zöldséges pin­cét és kölcsönpénzen tejcsarnokot rendez be a nedves, hideg odúban . . . Ha akad valami kijárni való, akkor Priz- tavsky Tadeus dr., ügyvéd, a javából. De Priztavsky dr. az ukránoknak is bizalmiem- berük, akik pénzt bíztak rá. A környékbeli magyar kisgazdák is bíznak a dr. tejcsarno- kos urban, aki a hitelbe vett tejet vígan mérte, mérte, mig egyszercsak egy szép ra- pon (julius 10-én) nyomtalanul eltűnt Ung- várról. A rendőrség azonnal érdeklődni kezdett Priztavsky dr. után, aki az ügyvédi okleve­let oly szépen össze tudta egyeztetni a tejcsar­noki iparigazolvánryal s akkor tűnt ki, hogy az ügyvéd-tejcsarnokos hetvenezer ko­rona adósság, illetve hivatalos pénzek elkezdése után ismeretlen helyre távo­zott. A tejcsarnokos a vidéki magyar kisgaz­dáknak egész sorát megkárosította, mivel azok szívesen hiteleztek a dr. urnák. A rendőrség most Írja össze azokat a kö­veteléseket, amiknek a kifizetése a tejcsar­nokos lelkét terheli. Mert a zsebét, azt ugyan nem . . . Az olvasó ne csudálkozzék a furcsa eso- ter. El ne felejtse, hogy Ruszinszkóban tör­tént Ungváron! . . » A kisebbségi panaszok sorsa A népszivetség főtitkárának jegyzéke a kisebbségé ügyekben követett eljárásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom