Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-09 / 129. (1167.) szám

. ^ ' JL JLjLjc^AJt/*4Jís£ jL«/_v> Jj U iJU U.a «/j ŰiróX Oj(i« A Vatikán szanad utat kap a tengerig Mussolini kibékíti Olaszországot a pápával — A Szentszék Rómát magának követeli Bécs, innius 8. (A P. M. H. bécsi tudósitójától.) Musso­lini ismét uj világpolitikai szenzációt készit elő, amint a P. M. H. bécsi tudósítója fel­tétlenül beavatott forrásból értesül. Mussoli­ni ki akarja békiteni az olasz államot a Vati­kánnal és ezért revízió alá akarja venni a hi­vatalos Olaszországnak a Vatikánnal szemben való eddigi magatartását. A pápák 1870-től, amióta az olasz állam Rómát birtokába vette, önkéntes fogolyként élnek a Vatikánban, hogy ilyen módon tüntes­senek a Szentszékkel szemben elkövetett „jograblás" ellen. Azóta a Vatikán és a Quiri nál állandóan hadilábon állanak. Két év előtt ÍMussolini és a Vatikán között béketárgyalá sok indultak meg, ezek azonban csakhamar meghiúsultak, mivel a Szentszék azt követel­te, hogy Róma, Olaszország fővárosa a Vati­kán kizárólagos fenhatósága alá helyeztes­sék. Ezt a követelést az olasz kormány termé­szetesen elutasította, mire Gasparri bíboros, a Szentszék államtitkára azt az ajánlatot tette, hogy csak Róma néhány épületét helyezzék a Szentszék fenhatósága alá, Róma többi részei­ért azonban az olasz királyság váltságdíjat fi­zessen. Mussolini ezt a javaslatot is visszauta­sította, mire a tárgyalások végleg megszakad­tak. Miként mostan a P. M. H. bécsi tudósítója diplomáciai forrásból értesül, Mussolini né­hány nap előtt újabb kísérletet tett a béke megteremtésére és a következő ajánlattal for­dult a Vatikánhoz: Az olasz királyság hajlan­dó meglehetős széles terület-sávot a Vatikán­nak átengedni. Ez a sáv a Vatikán falainál kezdődne és Rómán keresztül Civita-Vecchia- ig terjedne. Ez által a Szentszék szabad utat nyerne a tengerig. Mussolini részletes tervet terjesztett a Vatikán elé a technikai megoldásról. Habár a Szentszék egyelőre kevésnek tartja Musso­lini engedményeit, diplomáciai körökben biz­tosra veszik, hogy a tárgyalások ezúttal ered­ménnyel fognak járni és Mussolini az általa kijelölt területen a vázolt módon visszaáll’t- ja a régi szuverén pápai államot A miskolci vampir nyomában Az elvált asszony bosszúja — Téré dés áldozata a kis Tarján Klári Miskolc, június 8. (Saját tudósítónk telefon-je­lentése.) A Szinva-patak partján talált, borzalma­san szétdarabolt gyermekihulla rejtélyes ügye még mindig élénken foglalkoztatja a nyomozó hatóságo­kat. Egy hét óta keresik, kutatják a tettest, de ed­dig még semmi pozitív nyomot sem sikerült találni. Több egyént őrizetbe vettek, számosakat ki­hallgattak, azonban valamennyinek kiderült az ártatlansága. Tegnap váratlan fordulat történt, ami reményt nyújt arra, hogy a rejtélyes gyilkosságra fény derül. őrizetbe vették Fiúsnak Jenőmé napszámosnőt, aki az elmúlt napokban nagyon gyanúsan viselke­dett. Egyáltalában nem ment haza, az embereket kerüli s ha mégis valakivel 'találkozni kényszerült, fejét elfordította s sietve menekült másfelé. Ki-hallgatása során zavartan viselkedett, de az ügyről semmit sem akart -tudni. Mikor azonban a hulla mellett talált borotvát és a kis gyermek ruháját megmutatták neki, elsápadt, majd ájulton terült el a kihallgatást végző közegek előtt. A rendőrség megállapította, hogy Frisnikné rossz viszonyban élt első férjével, Botrsányi Gábor vasutassal, akitől nemrégiben vált el. Rosszindu­latú asszonynak ismert-ék s nem lehetetlen, hogy Borsányi kisleányát akarta eltenni láb alól. A leg­újabb nyomozás során ugyanis egy felsőzsolcai föld-míves neve is felbukkant, akit Frisnikné fel­bérelt arra, hogy volt férje leányát megölje. A földműves azután tévedésből a kis Tarján Klárit gyilkolta meg. A rendőrség emberei ke­resték lakásán a földművest, de már napok óta nem tartózkodik otthon és hozzátartozói sem tudnak hollétéről. Kézr©kerítésere megtettek minden intézke­dést. Frisnikné is fogva marad. A nyitrai gazdasági iskola földet keres A földhivatal a kedvezőbb ajánlatot elutasí­totta Június 20-átü Munkács lesz Ruszinszká központja Ruszin küldöttség megy Prágába, hogy tiltakozzék a visszafejlesztés ellen — Ungvári Szlovenszkóhoz csatolják? — A legionista ünnepélyt elmosta az eső. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: Ungváron óriási előkészületeket tettek a le- gionistók, hogy a vasárnapot a főváros im­pozáns ünnepévé tegyék. Ám az időjárás keresztülhúzta minden számításukat, mivel a nagy felvonulásnál óriási felhőszakadás zudult a városra. A csuromvizes ünneplők a Széchenyi-liget pavilonjában húzódtak meg. Ungvár, jimius 8. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A meglóditott kő lavinát rántott maga után. Alig pattant ki a titok, hogy a ruszinszkói Ci- vilni Správa megszűnik és helyette a Munká­cson felállítandó nagyzsupanátus fogja Ru- szinszkó ügyeit intézni, azonnal nagy ide­gesség keletkezett úgy a cceh tisztviselők körében, mint a ruszin vezető körökben. A tisztviselők óriási számát Ruszinszkó- nak nagyzsupává való átalakítása miatt fel­tétlenül apasztani kell. Ezek elhelyezéséről a kormánynak kell gondoskodnia. Ez azonban nem nagy akadálya a nagyzsupa megszerve­zésének. Sokkal nagyobb akadályokat gördít­het a terv elé a ruszinok egjöntetü fellépé­se, amely máris jelentkezik. A kormányzóságról kikerült hírek szerint a hatóságok utasítást kaptak, hogy jú­nius 20-ától minden beadvány, vagy ak­ta Munkácsra küldendő. Ez azt jelenti, hogy Ungvár elveszti jelen­tőségét és a Civilni Správa megszűnik köz­ponti szerv lenni. Az újsághírek szerint a nagyzsupa élé­re Jech dr. miniszteri tanácsos kerül, ezzel szemben mind erősebben terjed a hir, hogy a ruszinszkói nagyzsupa élére maga az alkormányzó kerül, aki mint nagyzsupán fogja az ügyeket tovább vezetni. Előre várható volt, hogy ez a személyi kom­bináció a ruszinok körében nagy konsterná­ciót kelt. Tény az, hogy tárgyaltak ebben az ügyben Zseltvay János dr. jelenlegi ungi zsu­pánnal, akinek megvan az az előnye, hogy ruszin és föltétien keresztülhajtó ja minden kormányzati akaratnak. A ruszinok körében támadt nagy elkese­redésnek tulajdonítható, hogy a napokban nagyobb számú ruszin kül­döttség megy fel Prágába, hogy utolsó kísérletet tegyen Ruszinszkónak a béke- szerződésekben biztosított jogai védel­mére. Több mint bizonyos, hogy az autonómia alapján álló ruszinszkói politikai pántok is egységes akciót fognak kifejteni az autonó­mia megvédésének érdekében, pláne miután köztudomásúvá lett, hogy a Ruszinszkót nagyzsupává alakitó kor­mányzati akciónak politikai hátterében Ruszinszkó határainak végleges rendezé­se is ott lappang, amelyet — zsupa terü­letről lévén szó — egyszerű kormányin­tézkedéssel is könnyen el lehet végezni. Ez pedig nem kevesebbet jelent, minthogy Ungvárt valószínűleg Szlovenszkóhoz, he­lyesebben a kassai zsupához csatolják. Ez a terv egyelőre még a kormány tervei­nek kulisszatitkai között szerepel, bár máris erős akció indult meg, hogy ezt minden esz­közzel megakadályozzák. Nyitra, junius 8. Nyitra városának régi óhaja ment teljese­désbe a múlt esztendőben, amikor hosszas tárgyalások és utánjárások eredményekép­pen ideiglenesen a piaristák kolostorában a gazdasági iskola megnyílott. Az iskola meg­nyitása után az illetékeseknek nagy gond»t okozott a szemléltető oktatáshoz elengedhe­tetlenül szüséges földbiríokrész megszerzése. Legalkalmasabbnak találták a székeskápta­lannak a Zobor tövében fekvő 60 holdat, amelyet a székeskáptalan hajlandó is volt át­engedni s ellenérték fejében a könyöki 140 holdas maradékbirtokot kérte. A székeskáptalan reális ajánlatát a leg­melegebben pártfogolva fölterjesztették a földhivatalhoz. A földhivatal azonban a nyit- rai gazdasági iskola kérését megtagadta és nem engedélyezte a cserét. Az iskola ezután tárgyalásokba bocsátko­zott Svitzer József földbirtokossal, aki a szük­séges földek átengedésére szintén hajlandó­nak mutatkozott, azonban ellenértékűi cseré­be három maradékbirtokot, összesen 530 hol­dat kért. Ezt az ajánlatot is pártolókig terjesz­tették föl a prágai földhivatalhoz. Az ügy ira­tai a földművelésügyi minisztériumhoz is föl­kerültek, döntés azonban még eddig nem történt. Miután az ügy sokáig halasztást már nem tűrhet, valószínűnek tartjuk azt, hogy a földhivatal a székeskáptalan kedvező ajánla­tával szemben ez utóbbi kedvezőtlenebb aján­latot fogja elfogadni, nem törődve azzal, hogy a földreform céljainak sem felelhet meg az utóbbi megoldás. Ugyanis a Svitzer-csa­ládnak több ezer holdja van s igy a földhiva­tal egy nagybirtokot növelne 530 holddal még nagyobbra. A földhivatal végleges döntését a város közönsége nagy érdeklődéssel várja. Egyidejűleg a gazdasági iskola végleges elhelyezésének kérdése is aktuális. A kérdés elintézésére kedvező terv kínálkozik. A vá­ros tulajdonát képező méntelep legnagyobb része ugyanis ma üresen áll s az itteni helyi­ségek nagyoby átalakítások nélkül is megfe­lelnének az iskola céljaira. — A ruszinszkói szövetkezeti központ hivatalos lapot indít. Ruszinszkói szerkesztő­ségünk jelenti: A ruszinszkói szövetkezeti központ vezetősége elhatározta, hogy a szö­vetkezeti eszme ébrentartására és a szövet­kezeti közérdekű közlemények terjesztésére havonkint egyszer, később havonként kétszer megjelenő szaklapot indít. A lapot hetilappá akarják kifejleszteni. fi férjek dala Irta Turcsányi Elek Könyvet vettem a kezembe, hogy feltű­nés nélkül figyelhesselek benneteket. Olyanok vagytok, mint a rajzó méhkas, ti öten. Zümmögtök, ágáltok, integettek, hado­násztok s különösen hárman vagytok ebben a zsinatoló működésben tevékenyek. A két hosszú és te. Ti vagytok a vezérek. A két hosszú merő ellentéte egymásnak. Az egyik csupa szív, ösztön és érzelem; a másik hideg acél, meztelen penge, agy. Méz és Epe. Te köztük állsz. Te vagy a vitarendező, a békebiró. Olyan vagy, mint az Osztó Igaz­ság Angyala. Csak az a kár, hogy a mellé­nyed túlságosan előre gömbölyödik. Barátom, te hasat eresztesz! A két statiszta már éppen úgy kidőlt, mint én. Egyik a Sárga Japán, másik a Forradal­már Operaénekes, „ó, Santuzza, ne haragíts meg, kezdem már unni e hülye féltést!..." Sárga Japánnak szemüvege van, amely mö­gül álmodozva néz a halkan dúdoló Opera­énekesre. A feleséged már lefeküdt. * Forradalmár Operaénekes neve senkit meg ne tévesszen. • Forradalmár Operaénekes éppen úgy irő, mint Sárga Japán. Éppen úgy, mint Méz, Epe, Angyal vagy Én. * A szobában már vágni lehet a füstöt. Méz és Epe már leszereltek; a harc vé­get ért. Következik az este fénypontja. A nagy attrakció. A clou. A kabaré. Sziporkázó ötletek rakétái robbannak el hatalmas hahotában. De csönd! „Most egy költemény!" — mondod s né­hány szóval bejelented, hogy szavalni fogsz. A magyar szimbolikus költészet eg drágakö­vét fogod bemutatni. Szerző a magyar köl­tők egyik legkiválóbb ja, a legismertebb de­kadens, a méltán ünnepelt Tagbavágyer. „Kicsoda?" — kérdezzük egyszerre mind az öten. „Tagbavágyer!" — mondod újra fölé­nyes nyugalommal; hangodban a magától ér- tetődés utólérhetetlen akcentusa; arcod moz­dulatlan, merev. S már kezded. A vers cime: A pő. Nagy, áhitatos csöng; feszült figyelem; teljes átadás. A vers misztériuma valóban lenyűgöző. A hangulat transzcendens. A levegő ót van itatva költészettel. Pedig — egy értelme nincs az egésznek. „A pő, ha felmegér, kimér; De mindegegy, ha vildagár. Mert engemér minderbaguly, Mint véigaban a bégahúr!" Taps. Frenetikus tetszés. Orkán. Sárga Japán megirigyli a dicsőséget. Kéziratpapir kerül elő a zsebéből és ceruza. Most végzi az utolsó simításokat — va­lamin. Mi az? Újabb költemény. Hazafias. * Szerzője: Drongucs Beon. Lám, már a neve is hogy dübörög! Hát még a vers! Az arcok kigyulnafc; a lelkesedés min­denkit elönt. A második strófa után már együtt dö­rögjük a refrént Sárga Japánnal: „Ne mánd, ne mánd a vereszt!" * Előszoba. Kalapok. Kabátok. Öltözködés. Megyünk. Nyújtózkodó mozgások. A fiatal izmok munkát kívánnak. Ez a tornaterem. Forradalmár Operaénekes köztünk a legizmosabb. Valóságos atléta. Felpattan Epe vállaira s kilaki magát, mint valami nyújtón. Egyszer, kétszer, há­romszor. Utána Méz, Sárga Japán, Én. Most te következnél, de téged már régen kihagytunk ebből a játékból. Vagy te untad el? Már nem tudom. Ma — mintha csillogó szemekkel néz­néd a tornamozdulatokat. Mi az? Kedvet kaptál? Csakugyan! Megragadod Epe vállait s felugrasz. Ügyetlenül csináltad. Visszahullsz. Megkapod mégegyszer. Nem sikerül. Mégegyszer. Megiüt nem. Zavartan mosolyogsz. Kinevetünk. „No mostl" — kiáltod. Nekifutsz. Majd feldöntöd szegény Epét. így se megy. De te nem olyan fiú vagy, aki hagyja Újabb kísérletek. Hiába. Patakzik arcodon a verejték. Lihegsz. Fújsz. Kivörösödsz, mint a paprika. Hiába, hiába. Már nem nevetünk. Olyan sajnálatra méltó vagy! Olyan letört! Hasad zihál, mint a nagy útról érkezett madár begye. Epe egész picire zsugorodik, hogy fel­segítsen vállaira. De te már feladtad a harcot. Vége! És akkor mintha pajkos dzsinnek hang­ját hallanám: messziről, hahotázva közeledik felém az ének. Még nem értem, nem hallom tisztán, a szöveg még elmosódott, csalt egyes szavak eltépett foszlánya rikolt felém; de a melódia már teljes, hibátlan, Ívelő egész. „Haha! Haha!" Sajátságos, nevető melódia! Ezer ördög nevetése a kórusa, infemális kiséret, pokoli zene. Jaj, hol hallottam én ezt a Belzebub- áriát? Mi ez? Mi ez? Néha egy-egy hang kicsattan belőle. Ki­nek a hangja? Olyan .ismerős. „Haha! Haha!" Az utca csendjében már egyedül állok. Megyek hazafelé. De csend ez? „Haha! Haha!" Hopp! Most mintha többet is hallanék! „S hohő, haha! Kerek pocakja van." Dübörögve zug el mellettem egy villa­mos. Dübörögve és hahotázva. A szél nevetve kapaszkodik a fákba. A házak széles fintora röhögve dalol. Egy hirdetési oszlop lehajol hozzám és a fülembe bömböli: „Szóiméra szűk minden ruha S szűk lenne Macedónia, Oly hájas és kövér . . ." ó, hisz ez a férjek dala. „Borjas tehéné jellege, Ha megnyomnád, tán ellene, Mert jó állat, szegény . . ." Pfuj, de ocsmány dal! Ki bömböli ezt ilyen veszettül? S ki állítja meg az aljas ha­hotát, amely itt most mindjárt kitör egy lát­hatatlan pokoli csőcselék hitvány röhejében? „S bár testét alig görgeti A pénzét vígan csörgeti. Ha van; S hohó! haha! Kerek pocakja van." k “jál

Next

/
Oldalképek
Tartalom