Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-09 / 129. (1167.) szám

1926 junius 9, szerda. cr 'MWXM-MmÓ'ARHIRLAE 5 Istenítélet vasárnapja Óriási árviz a Rimavölgyén — Rimaszombat katasztrófája — Kiküldött tudósítónktól — Rimaszombat, junius 8. Először csak titkosan, lopva, bújva csillant meg a rimaparti vetések között, ravaszul, centi­méterenként csusszanva be mélyebb gödrökbe, jó­indulatú, játékos, apró kis csermelykék csobban­tak a füzesek mellett. Vasárnap délutáni boldog nyujtózása a sárgahullámu Rimának. Kirándulók, tenniszezők, virágszedek lepték el a város szélét, gondtalanul szinte, némely merészek még fürdésre i>s gondoltak talán. Aztán nem színlelte többé goromba rosszindu­latát. Az apró előőrsök után úgy tódult hirtelen a mérhetetlen vízóceán, mint ahogy papírzacskó da­gad öblösre, ha pukkan óvá akarjuk fújni belsejét. Zúgással, harsogó sistergéssel, tódulva, höbögve, szörpölve, csapkodva, áradón rohant le a szab atka i híd oldalától feltartpztathatlanul. Nem volt segít­ség. A játékos Rima borzalmas őszinteséggel ölel­gette a várost, játékszernek rúgta fel az apró aka­dályokat, a város egyetlen mentőárkát, a mozdu­latlan Sodoma-patakot nevének méltó és ítélkező magaslatára emelte, sodró, rohanó folyómeder lett egyszerre biz utca s a hirtelen lezúdult istenítélet első perceit kábultan nézte a nép. A Rima eredésinél, a klenóci, tiszolci és kokovai hegyekben napok óta szeszélyes viharok dagasztották meg a patakok ágyait. Szombaton délután már az árviz egy ki­sebbfajta előfutárba rohant a feledi síkság felé, hogy a Sajót bővítse meg kéretlenül, ám a vizek zöme a vasárnapra virradóra leszakadt felhőtöme­gek égi csatornáiból rohant a keskeny völgyön dél felé. Szinte pillanatok alatt lepte el Rimaszombat város mélyen fekvő utcáit s a kezdettől számit ott félóra múlva beláthatatlan tengerként lepte el a város s Rámatamásfala kö­zött lévő hatalmas területet, a mezőket, szántókat, Jekaszált szénarendeket, városkertet, sportpályá­kat, a konzervgyár pincéit, le egészen a poitári vasút töltéséig, ahol nagynehezen utat találva, vé­gigvágtatott tovább a szélesbülő síkságon, ellepve •még a bolgár kertészek miintaültetvényeit is. Sétá­lók, sportolók menekültek a városba befelé, oly­kor-olykor térdig érő vízben már, kocsik szalad­tak mentőhajó gyanánt és Rimatamásfala felé már csak csónakon juthatott haza néhány menekülő. Az első pillanatok kábultságát hirtelen tett- erős készség váltotta fel. Aki tudott, elmenekült veszélyeztetett lakásából. Disznókat, lovakat, mar­hákat helyeztek biztonságosabb létre, néhol, mint szigeten, húzódott össze néhány ember, hirtelen meglepve a veszedelmesen hömpölygő vizáitól, mások, előrelátók, már néhány órával előbb is — az előző esti tapasztalatra gondolva — mentették ingóságaikat. A Rimapant a város legrégibb része. Apró há­zak álldogálnak ottan, legtöbbje vályog és fa ke­verékéből megalkotott épület. Apró ablakai néhol félméter magasságban vannak a szintűi. Ezeken kezdett lassan beömleni a viz. A Nagyhid-utca, az Újváros, a Sodoma-utca deszkap alánlkja if elemi erővel nyomta el a víz és tódult udvarba, lakásba, istállóba egyaránt. Kétségbeesett erőfeszítés következett most. Ki-ki saját magát mentette. A város hat tűzoltója mitsem tehetett segédeszköz hiijján, azonkívül nekik maguknak is legtöbbnyire 'a veszélyeztetett helyen volt lakásuk s családjuk. Egy jó csónak, dereglye: sehol. A mentési munká­latokban a legtevéklhyebb részt a katonaság vette ki, a kilencedik határvadászzászlóalj és a Szabat- kán állomásozó ulánusság már megelőző este is talpon volt s aztán egész éjjel várta az eshetősége­ket. Az árviz első hírére szakaszokban, kocsin ro­hant ki a katonaság s életveszélyes helyeken, mel­lig, nyakig érő vízben siették a meglepett lakos­ság segítségére. Később tutajokat ácsoltak össze kerítésekből, gerendákból s hosszú csáklyákkal vontatták a pri­mitív jármüvekét oda, ahol a bentlakók már a pad- JásablaJkból kiabáltak segítségért. Hanesz Emil járásfőnök, Vladár József polgár- mester, Tóth Béla városi főmérnök intézkedtek rögtön s küldték a veszélyeztetett helyekre segít­séget. Az öregoserkészek életveszélyes tutaján Hizsnyan Béla cserkésztiszt és Szkubik József in­dult az áradat felé, majd egy nagyobb tutaj tűnt fel, amit Hlozek János irányitott oda, ahonnan ab­lakból kiabálva kértek segítséget s ahol már az összedőléssel fenyegető házakat katonák támaszft- gatták a mellig érő szennyes vízben. Neumann Béla lovon úszva húzott partra sápadt s nedves em­bereket; ki tudná felsorolni az önkéntes és bátor mentők számát. Kritikus helyzetek sokszorosan adódtak elő. Egy beteget, akit már nem volt idő kihurcolni, fokonkint állványozták alá ágyastól; a Losonci-utcában egy gyermekágyas anya egynapos gyermekével Combig érő vízben menekült; a konzervgyár egyik munkáslakásában pedig éppen lakodalmas menet készült útnak s mire a menyasszony felöltözött, már csak a pad­lásról integethetett a lakodalmas néppel együtt. A viz közben először szórványosan, majd mind több és több gerendát, rönköt, deszkát hozott ma­gával a szomszéd falvakból, tányérok, tálak úsztak nyugodt méltósággal lefelé, jeléül annak, hogy a felsőbb vidéken hasonló istenítélet zug. Disznósi- vitás, ablakfóliába kapaszkodó emberek elnyújtott kiáltása a parton sűrű tömegben állók felé, akik közül számos akadt olyan, aki cipőscől, vagy neki- vptkőzve rohant segítségére a megszólaltaknak. Mindenütt tenger, hullámzó, habos, tarajos hullá­mokkal, másutt rohanó folyó. A templomok tor­nyaiból kinézve, ezernyi csillogó hatalmas tó északtól délig. A nagy szerencsétlenségben egye­düli szerencse, hogy nem éjjel rohant ránk a ret­tenetes víztömeg. Ilyen árvízre csak a legöregebb emberek em­lékeznek ezen a vidéken. Az apadás estefelé állott be. Hétfőn reggel az ellepett utcák legtöbbje szárazán taposható s végigjárva a veszé­lyeztetett környéket, mindenütt szomorú pusztulás képe bontakozik előttünk. A lekaszált szénát el­hordta a víz, a szántóföldek nagyrészén iszapos mocsár, az alacsony házak némelyikéből még most is fazékkal hintik el a vizet, mint a süllyedő hajó tengerészei. Lőcsös József házának oldala szomo­rúan, mint egy odvas fog, tátong. Elvitte a viz. A konzervgyár kára tízezer korona egymagában. Megtámasztott, alámosott házak között gondtalanul játszó apróságok és sápadt, sóhajtozó öregek. A gyönyörű városkertet finom iszapréteggel vonta be a viz, a tenniszpályák használhatatlanok s Jelű­nek városkerti vendéglős nagy hordó bora béké­sen vegyül össze a pincébe zudult sárga lével. A környéken, a Mátrától az Alacsony Tátráig, nagy viharokat je­lentenek. Nyustyáról leszaladt a viz, de Törőknél, Ráhónál ellepte a völgyet. Itten a vasúti közleke­dést is csak átszállással lehetett lebonyolítani s a vasúti töltést Jánosi körül is roppant veszélyezteti a víztömeg. A rémhírek dacára pillanatnyilag apadőban van a Rima, ámde a Gö­Kassa, junius 8. A hétfő délutáni 'tárgyaláson kihallgatták még Pongrácz Gusztáv rendőrtaná- esost, aki röviden elmondta a nyomozás lefolytatá­sát és a bűnügy történetét. Elnök: Milyen ember hatását tette önre Rei­nitz? Pongrácz: Megrögzött gonosratóvőét, aki min­denre képes. Friedlándér dr. védő: Valóban olyan erős aka­ratú ember volt Reinitz, hogy lényével másoltat is erősen tudott befolyásolni? Pongrácz: Nem hiszek a hipnózisban, svindli az egész! Majd Hopkó György, Szeleczky Sándor, Kres- nyák Bertalan, Virág György és felesége, valamint Sponner József és Meikovszky József jelentéktelen vallomása után Bródy Fülöp kassai vendéglős ta­núvallomása nyújtott némi érdekességet. Bródy elmondja, hogy ismerte Reinitzet, aki gyakran fordult meg vendéglőjében. Akkor ugyan még Stíhwartz néven szerepelt, de amikor letartóz­tatták és a lapok közölték a fényképét, határozot­tan ráismert. A védő kérdésére kijelenti, hogy Reinitz vallásos ember volt. Egy alkalommal tal- mudkönyvet talált nála e hosszasan olvasott belőle. Rábeszólőereje és' elbeszélőképessége is kiváló volt. Emlékszik rá, hogy egyszer egy nagyobb társaság előtt oly élénken mesélt el egy históriát, hogy valamennyien a legnagyobb figyelemmel hall­gatták. Ezzel a hétfői tárgyalás befejeződött s az el­nök a tárgyalás folytatását kedd délelőttre halasz­totta. A mai tárgyalás A mai tárgyalás délelőtt kilenc órakor kezdő­dött meg csöppet sem lanyhult érdeklődés mellett. Folytatták a tanúkihallgatásokat. Rigda János 28 évea kassal asztalos az első tanú. Bodnárnak jő ismerőse. Vagy négy év előtt kötött vele ismeretséget. Rendes, csak kiss-é hó­bortos embernek ismerte. Egy alkalommal emlí­tette neki, hogy sok pénze van s ha akar, ő is ke­reshet. Van ugyanis egy zsidó Ismerőse, aki szar- vasmarhahajcsárkodással foglalkozik. Tanút is rá akarta venni, hogy segítsen neki a teheneknek a határon való áthajtásában. Később azt is elárulta, hogy a gazdag zsidót el lehet tenni láb alól e ak­kor meg lehet szerezni minden pénzét. Az esetet csak azért nem jelentette akkor mindjárt a rendőr­ségen, mert Bodnárt hóbortosnak tartotta. Kacskós Imre 32 éves kőműves a következő tanú. Rendes embernek, jó munkásnak, de nagy ivónak ismerte a vádlottat. Vall az egyik áldozat bátyja Általános érdeklődés kíséri Szmukk József 31 éves kereskedő, a meggyilkolt Szmukk Hermáim testvérbátyjának tanúvallomását. Részletesen be­széli el, milyen körülmények között tűnt el szeren­csétlen fivére. 1922 májusában jött haza családjá­hoz, ahol értesült arról, hogy Hermann testvére visszaérkezett már Szatmárra, de nyomban rá el­utazott. Megkérdezte édesanyjától, hogy hová ment, aki Hermann után küldte őt, mert félt, hogy valami baja eshetik. —- Apátok is nemrégiben halt meg, mondta anyám — folytatja a tanúvallomást —, nem aka- Tom, hogy annyi kellemetlenségem legyen. En szik kizárttá, hogy egy uj áradást kapjon a város. Szervezett mentőakciót idejében csak a katonaság nyújtott. A rimaszabá­lyozásnak mindeddig megoldatlan kérdése most ijesztően mutatta meg a jövő eshetőségeit. Szám­talan ilyen viharos árvízre lehet elkészülve még a Rimavölgye mindaddig, mig az okszerű szabályozás ed nem készül. Óriási kár nemzetgazdaságilag is, amire nem győzzük eléggé figyelmeztetni a hatóságokat. A pillanatnyi mentés megszervezése is nagy hiányokat mutat. A városnak még modem tűzoltó- felszerelése sincs s az a pár hivatásos tűzoltó vajmi keveset ér és ért ilyen roppant veszedelemben, kü­lönösen akkor, ha a mentéshez szükséges csóna­kok, tutajok, kötelek minden évben, szinte ragasz­kodó következetességgel hiányoznak. Pedig a meg­ismétlődés jő példa lehetne! Hiába azonban a vá­ros vezetőségének őszinte jóindulata és igyekezete, ha a hozzávaló anyagi erőket nem bocsátják a vá­ros rendelkezésére, a város maga pedig szegény, önkéntes adományokból viszont nemzetgazdasági pluszt alkotni seholsem lehet. Torkolj' József dr. szenátor á mai vonattal Prágába utazott, hogy ott, a minisz­tériumban keverő rimaszabályozási aktákat meg­sürgesse, a veszedelemben lévő s az elemi erőktől károsan sújtott lakosság adójával szemben méltá­nyos elbánást kérjen. Valószínűleg interpellálni is fog a szenátus legközelebbi ülésén a hasonló elemi károk időelőtti okszerű megakadályozása érde­kében. A Rima folyó pedig nem törődik az emberi jajjal s a sürii viha­rok máig is kétségessé teszik a rohanó áradat meg­szűnését. A kár mindeddig felbecsülhetetlen s a nagy szerencsétlenségben még egy vigasztaló: em­beréletben nem esett kár. Jelentésem megírásakor újabb hatalmas viharokat jelentenek Nyustya, Kle- nóc és Tiszolc vidékéről. utói is értem őt, amint éppen a kcímpra akart szállni. Hová mégy? kérdeztem. Eridj a dolgodra, semmi közöd hozzá, válaszolta ő. Vele akartam menni, de nem engedett. Vagy 65.000 korona lehe­tett nála. Azóta semmi hirt sem kaptunk róla, il­letve néhány hét múlva levél érkezett az ő aláírá­sával Kassáról. Azt irta, hogy legyenek türelemmel otthon, nemsokára hazajön. De nem jelentkezett. Én nyugtalankodtam miatta. Felutaztam Kassára e kutattam utána. A Herman-féle szállodában akad­tam nyomára, ahol azt mondták, hogy hozzám ha­sonló ember volt náluk megszállva, de egyebet nem tudnak róla. Nyugtalanul utaztam haza. Vagy két hónappal ezután Nagyváradról kaptunk levelet. Nagyon jő üzlete van, 'irta a levélben. Erre én Nagyváradra vettem utamat, hogy ott esetleg föl­keresem öcsémet. Útközben találkoztam Szataná­ron Reinitzoel. Reinitz hozzám lépett és azt kér­dezte tőlem, hogy én vagyok-e Szmukk Hennám­nak a (testvére, mert nagyon hasonlitok rá. Nyug­talan és ideges voltam s ezért durván válaszoltam neki. Ő azt mondta, hogy jő hirt mondhat öcsém­ről. Amerikába utazott. Nem akartam neki elhinni ezt az ostoba hírt s ezért továbbkutattam eltűnt öcsém után Nagyváradon, Kolozsvárt és Bukarest­ben, de semmi nyomra sem bukkantam. Reinitz letartóztatása után Kassán megtalálták öcsém ru­háit, amikre határozottan ráismertem. Ma is em­lékszem még egészen biztosan kabátja színére, meg is tudnék esküdni rá. Mindjárt az volt a gya­núm, hogy Reinitz tette el láb alól öcsémet. A kassai szembesítésnél Reinitz tagadta azt is, hogy valaha találkozott volna velem, pedig Szatmáron határozottan beszélgettünk egymással. A védő kérdésére kijelenti még, hogy bár bi­zalmatlan hatást tett rá az első találkozás alkalmá­val Reinitz, de mivel Izgatott volt, nem gondolko­zott többet felette. Mezitlábos, 10—12 éves kis iskoláefiucska áll most a bíróság elé. Szesmera Béla elem ista. Bátran és folyékonyan mondja el mindazt, amit az ügyről tud. Vele hivatta ki annakidején Reinitz a gyárból Demjanovicsot. FeketeszakáUlu öreg bácsi volt, — mondja a fiú, — felöltője nem volt. Zsidónak néz­tem. A rendőrségen biztosan felismertem őt. Demjanovios megerősiti a fiú vallomását. Novicky István gázgyári munkás a gyári bér­viszonyokról beszél. 1600—1700 korona fizetése volt Demjanoviesnak, amiből rendesen meg lehe­tett élni, sőt félre is lehetett rakná. Demjonovics azonban tékozlón élt. Gyakran panaszkodott is, hogy beteg és ő segített pénzbelileg rajta. Látta Demíjanavicsnál az órát az aranylánccal, amelyre Demjanovios azt mondta, hogy 600 koronáért vette. Jeszenszky János 32 éves gázgyári fűtő a kö­vetkező tanú. Sógora Demjanoviesnak, de kész vallomást tenni. A bérviszonyokról beszél, majd Demjanovicsról azt mondja, hogy egyáltalában nem volt vallásos ember. Igaz, hogy most már fél az Istentől, de akkor lump, költekező életet élt. A gyárba gyakran fiakkerrel jött. Nővérével rosszul bánt. Demjanovios erre a kijelentésre felugrik s he­vesen ellenzi sógorának megesketásét. — Majd a jó Isten megbüntet azért, amit most elleneim vétettél! — kiáltja. Fleskó András munkás ugyancsak a gyári vi­szonyokról tesz vallomást. Demjanovicsot nem tar­totta templomjárőnak, de amellett jó munkás volt, jó ember, aki gyakran segített munkás társa in. Frankfurter Nelli 36 éves vendéglősné ‘lengyel- ruszin zsargonban tesz vallomást Lebovies Sámuel­ről, Reinitz egyik áldozatáról. Többször volt nála a vendéglőben és eltűnése előtt vagy 70.000 korona pénzt látott nála. Elefánt Adolf kassai vendéglős arról beszél, hogy Reinitz gyakran fordult meg nála a vendég­lőben. Többször ebédelt ott s az utravaló élelmi­szert is nála szerezte be. Ezután fölolvassák Lebovies Fülöp szatmári kereskedőnek, az egyik áldozat testvérének, vallo­mását. Az elmeorvosi vélemény Ezután Stuchlik Jár ószláv dr. elmekórházi igazgató — aki, mint törvényszéki szakértő, huza­mosabb ideig megfigyelte a vádlottakat és a tár­gyaláson is részt vett — mondotta el szakértői vé­leményét. Stuchlik dr. szerint a hét vádlott úgy a gyilkosságok elkövetésekor, mint a vizsgálati fogság és a tárgyalás ideje alatt is . teljes beszámit- hatóságot árultak el, úgy, hogy felelősségre vonásuknak orvosi szempontból ml akadálya sincsen. Exhumálás és boncolás Az orvosi vélemény elhangzása után az ira­tok felolvasását kezdték meg. A távollevő vagy akadályozott tanuk Írásban vallottak. Legtöbbjük a Reinitzzel való kapcsolatokra vonatkozik, úgy­hogy a vádlottak ügyére vonatkozólag semmi lé­nyeges momentumot nem hoztak. Ezután az exhumálási jegyzőkönyvet olvas­sák föl, amely arról szól, hogy hogyan találták meg a hullákat és hogy agnoszkálták őket. A jegyzőkönyvben egy érdekes momentumról nem történik említés. A holttestekről ugyanis kezdet­ben azt hitték, hogy a bolsevik! harcok alatt el­esett katonák hullái, azért az egyik bűnjelként szereplő koponyát, amelyben aranyfogak voltak, a katonai hatóságoknak adták át. Hosszú ideig ott hevert a koponya, az aranyfogakat a katonai fog­technikus beolvasztotta és uj fogak készítésére használta föl. Ezek a fogak pedig Lebovich arany- fogkoronái lehettek, amiket Lebovich fogtechni­kusának okvetlen fel kellett volna ismernie. így azonban Lebovich agnoszkálása nem sikerülhetett. Majd a boncolási jegyzőkönyvet olvassák föl. Az ügyészi indítvány Elnök előterjeszti ezután az ügyész indítvá­nyát az esküdteknek fölteendő kérdések megszö­vegezésére. Az ügyész a Btk. 278. §-a alapján gyil­kosság büntette cimén kéri a vádlottak elítélését. Ezért tudvalevőleg kötéláltali halál jár. A két védő a Btk. 279. §-a alapján szándékos emberölés cimén elkövetett gyilkosság bűntetté­ben kéri az ítéletet, amely mint ismeretes, 15 évi fegyházzal jár. Azonkívül kéri a 76. szakasz enyhítő rendelkezéséinek alkalmazását. Siba dr. államügyész tiltakozását jelenti be a védő indítványai ellen. Délután négy órakor az elnök berekeszti a tárgyalást s annak folytatását szerdán délután 3 órára tűzi ki. Elekor hangzanak el a vád- és véd- beszédek s minden valószínűség szerint Ítélethir­detésre is sor kerül. Pánik Newyork utcáin Newyork, junius 8. A Hudson folyó manhat­tani partján olajjal itatott fadarabok úsztak le a vizen. A dorongok valószínűleg öngyujtás követ­keztében tüzet fogtak, s a lángok csakhamar beha­toltak a csatornacsövekbe is, ahol a lyukban szá­mos robbanást okoztak. A kerületben sok ember megsebesült, s a forgalmat a minduntalan ismét­lődő robbanások miatt be kellett szüntetni. A já­ró-kelők között pánik keletkezett, melynek fo­lyamán néhány ember megsebesült. A robbanások következtében támadt légnyomás a Broadwayon több automobilt fölborított. Egy olasz és egy svájci autó közelharca Schwitz, junius 8. Tegnap délután egy olasz luxusautó mindenáron meg akart előz­ni egy békésen haladó svájci gépkocsit. A svájci kocsi a szűk utón nem akarta, hogy a másik kocsi elébe kerüljön s teljes sebesség­gel száguldott az utón. Az olasz kocsi utasai erre annyira dühbe jöttek, hogy egy Brow­ning revolverből 3—4 lövést adtak le az elől haladó autóra. Az egyik golyó keresztülfurta a svájci gépkocsi benzintartályát, úgyhogy ez kénytelen volt megállani. Az olasz merénylők menekülni próbáltak, miközben azonban hát­rafelé tartottak gépükkel, a szűk utón nem tudtak megfordulni s kénytelenek voltak szin­tén megállni. Néhány svájci polgár, aki az eseménynek szemtanúi voltak, azonnal körül­vették at olaszokat, akik revolverükkel pró­báltak védekezni. A svájciak azonban kicsa­varták a kezükből a fegyvert s úgy látszott, hogy meglincselik a meggondolatlan támadó­kat. A rendőrség a kellő időben érkezett, hogy megakadályozza a vérontást s nagynehezen kiszabadította az olasz utazókat az izgatott la­kosság kezéből. Magjear, román, angol stb. uflevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hirlao kiadóhivatala. mürmegyéibsn szertevonuló óriási viharok nem te­Tanuk napja a Reinitz-por kassai főtárgyalásán Holnap délután kerül sor a vád- és védbeszédekre — ítélethozatal előtt rögtön utána eredtem. Szaladtam és a Tisza partján l

Next

/
Oldalképek
Tartalom