Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-06 / 127. (1165.) szám
6 1926 junius 6, vasárnap. ^WCM^/VVA^An-HTRIiAP A világ leggazdagabb embere Rockefeller pályafutása a tanonckortól a petróleumkirályságig Töriéaeti feljegyzések a modern Amerika kialakulásának korából XVI. Az „okfcopus" belső szervezete mékért csak egyes rajongó teoretikusok lelkesedtek és azért is, mert olyan országban történt, amely a szocializmustól még ma is mérföldnyi távolságokban van. Végül pedig abban a korszakban történt ez, amelyben az indupztrializmus akadálytalanul emelkedett a magasba, amelyben az ipari arisztokraták korlátlanul uralkodtak. Mindezek az intézkedések Rockefeller birodalmának Rockefeller elnök vezetésével a Standard Oil Company egymásután kényszeritette a vasútvonalakat arra, hogy olcsó szállítási tételeket ajánljanak. Nagy előnyt jelentett, hogy a vállalat középpontja C-leveland volt, ahonnan több vonalat lehetett igénybe venni, tehát az egyik vasúti társaságot ki lehetett játszani a másik ellen. Azonfelül az oktopusnak módjában átlőtt, hogy a vasúinknak is előnyöket nyújtson azon kitűnő, a legkisebb részletekig ható szervezet utján, melynek kiépítése eppen Rockefeller mestermüve volt. Mert Rockefeller legkiválóbb tulajdonsága éppen a szervezői volt. A más pelróleumváilalatokkal szemben a Standard nemcsak szabályszerű szállítmányokat küldött, hanem csaknem állandóan egész \$natrakományokat. Saját modern konstrukciójú petróleumtartályokat használt s végül, ami a vasútvonalak szempontjából rendkívül fontos volt, nem támasztott tíizbiz- tositási igényeket, mert az oktopus már kezdetben saját belső biztosítási intézményt létesített. Ez a biztosítási intézmény olyan szellemesen volt megalkotva, hogy a társulatot teljesen megóvta a tűzkárok hatásaitól, sőt még fölöslegekre is vezetett. A Standard Oil Company teljes szervezete olyan hatalmas gépezetet alkotott, melynek egyik kereke a másikba kapcsolódott, minden súrlódás nélkül funkcionált olyan eredményességgel, hogy a társulat mind hatalmasabb lett. 'Az üzleti elvek s gyakorlat nagy okosságról tanúskodtak, mindig arra törekedtek, hogy a legalkalmasabb embereket válasszák ki. l’he right mán on tbe right piacé. Ez az elv vezetett a tisztviselők s alkalmazottak megválasztásában, akiket azután sokkal jobban meg is fizettek, mint más vállalatokat. Az olajipar terén történt minden technikai haladást azonnal igénybe vettek s nem riadtak vissza a hosszadalmas és költséges kísérletezésektől, ha azok eredményt Ígértek. Különösen nagy figyelmet szenteltek a mel- léktermények értékesítésének s ezeknek elhelyezése érdekében hatalmas reklámmal dolgoztak, hogy ne csak az összes számításba jövő vevőket nyerjék meg, hanem a fogyasztóknak folyton újabb tömegeit vonjak be a vállalat érdekeltségébe A nagy áldozatokkal végrehajtott rekla- mirozás különösen a nem amerikai területeken érvényesült, ahol arról volt szó, hogy egész népeket a petróleumfogyasztásra szoktassanak. .A reklám rendkívül ügyes eszközökkel dolgozott, igy megfizetett hirlapj cikkekben tudományos érveléssel bizonyitgatta, hogy a petróleumnak egyetlen család kamrájából sem szabad hiányozni, mert mindenféle torokbetegséget dezinficiáló erejével gyógyít.A vállalat legfőbb irányítása Rockefeller kezében volt, de a társulat kebelében érvényesülő rendszer kimondottan demokratikus alapokon épült. Igen tágraszabott határok között fejthette ki minden tehetséges ember munkáját és képességeit. Amint Rockefeller és üzlettársai is a legalacsonyabbról kezdték, úgy módot akartak nyújtani minden megfelelő alkalmazottnak a karriércsinálásra. Különös előszeretettel alkalmaztak egészen fiatal embereket, akiknek állandóan módot s alkalmat nyújtottak, hogy a szakmába bedolgozzák magukat. A legpontosabban kimustráltak mindenkit az üzem legaprób részleteiről is, szinte módszeres tréninget folytattak velük s ha megfelelőknek bizonyultak, olyan hivatást juttattak számukra, hol önállóan működhettek s iniciativ képességeiket kifejthették anélkül, hogy bürokratikus előírásokkal megkötötték volna őket. Az alkalmazottakban igyekeztek szerete- tet és érdeklődést ébreszteni az üzem iránt, hogy necsak sablonos munkát végezzenek, hanem szívvel szenteljék magukat hivatásuknak. Az érdeklődést azzal is fokozták, hogy az alkalmazottak fizetésének egy részét részvényekben folyósították, ami tekintettel a jó osztalékra, nagy vonzóerővel birt s minden egyes alkalmazott a vállalatot sajátjának is tekintette. így mindenki teljes munkakörrel, nagy lelkesedéssel is dolgozott, mert a tulajdonáról volt szó, ha kis mértékben is volt érdekelve a vállalatnál. A Standard OH Company tehát a szocializálás gondolatát már fél századdal ezelőtt bizonyos fokban gyakorlatilag meg valósította, ami annál feltűnőbb jelenség volt. mert olyan időben történt, amikor ezekért az eszhatalmat, lökő erőt s páratlan kiterjedést lehetőséget biztosítottak. Egyik konkurrensüket a másik után gázolhatták le s befolyási körüket l csaknem viharos tempóban bővíthették. Az elátkozott kastély Hajsza a lu«z kilo-gram Kvssuth-bankó után 1848-tól 1926-ig és Rimaszombatból Tamásfaláig — Ahol először volt erkély Bátyiban — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Rimaszombat, junius 5. A kulaccsal beletúrt a parázsba és hátradőlve mesélte téli. estén, amikor a mese ideje volt:. — Á Rrmahidhof közeledtem. Magas, lépcsős tahid volt a folyón keresztül, mögötte búgott a to- polyásor. A topolyák mögötti néma városban Fitt- íer osztrák őrnagy cserppárjai tanyáztak, jó volt nagyon vigyázni magára ann^k, aki Bem apónál szolgált és főhadnagyi uniformisa volt. — Figyelmeztettek is a határban az ismerősök, de én, fáradtan a kéthónapos bujdosástól. vacsorára már otthon akartam lenni. Szétnéztem és Íel- léptem a hid lépcsőjére. — Mikor már tizediket roppant a lábam Má t a deszkapalló, nagy rémületemre két osztrák katonát. pillantottam meg a túlsó oldalon vagy busz- harminc lépésnyire. — Végem van, felém jönnek, -» gondoltam. Egy szempillantás alatt kellett, határoznom. Ka visszafutok, rám lőnek, ha szembe megyek, felismernek... mindegy... megindultam... a hid végén összetalálkoztunk: • én fenn, ők -enn. Gyorsnn- gyorsan... világos köpönyeg volt rajtam, összekaptam a nyakaim körül s-határozott lépésekkel, végsőkre elszántan, feléjük mentem. Elmosolyodtam. A szemem izzón figyelte a száját. — Szerencsém volt. Félreálltak és szalutáltak. A világos köpeny megmentett: osztrák lisztnek néztek a Fittler emberei. Szerencsésen hazajutottam. Másnap az egész városnak be kellett, szolgáltatni a Kossfuth-bankókat: a piacon elégették' az osztrákok. Szomorú október volt az. gyerekem. így mesélte el a nagyapám, akit én már sose láttam honvédniihá'ban, mert. mikor én a világra jöttem, már szelíd mosollyal csak a sürgő kőműveseknek osztogatott parancsot és esténként nekem mesélgetett.. A titokzatos ház Talán ez a mese is hozzájárult ahhoz, hogy az „elátkozott kastélyból sokáig nagyon féltem. Nagy rózsaszin épület volt a Jánosi-utcábaru komor és nyomasztó négyszögletű kolosszus. Mindenfélét beszéltek róla s mi gyerekek csak úgy ismertük, hogy ^elátkozott kastély". Oroszokra és osztrákokra gondoltunk ,és még jobban féltünk. Diákkoromban meg tiltva volt azon az. utcán kóborolni. A házról ugyan nem tudtunk semmit, csak annyit, hogy elátkozott, de nagyon respektáltuk. Gsak éreztem, hogy egyszer jelenteni fog valami furcsát és mélyet, ami jó is lesz, meg rossz is és ami most be is következett. Húsz kilogram Kossuth-bankó A minap megütötte a szemem egy hír: Rimaszombatban egy házépítésnél nagy csomó Kossuth- bankót találtak a kőművesek. Megérdeklőd teán, ml igaz a dologból s mikor megtudtam, hogy a régi pénzt épp az „elátkozott kastélyában találták elrejtve, elhatároztam, hogy utánajárok a bankók sorsának. Előre kell bocsátanom, hogy nem sikerült sokat megtudnom a bankók sorsáról: mindössze néhány száz-, tíz- és ötforintos bankót láttam, a többiről nincs nyom: széthordták őket. De a hajsza mégsem, volt eredménytelen: egy darab deszka és egy különös érzés bőven fizettek a fáradtságomért. ; f „Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében..." Elmentem a titokzatos házhoz, amelyről sikerült megtudnom, hogy száznégy éve építették s azóta most cserélte a huszonkilenoedik gazdát. Fürjess, egy várgedei birtokos vette most meg s át építteti. Kőművesek dolgoznak szorgalmasan rajta. . A ház már fehér: friss vakolat rajta. Előtte homokos talyiga, a, nagy dufaxt alatt kőműves- állványok. ■ • V KihalLatszik a vakolókanalak zenéje és a kalapács tompa ütése: kopp-kopp, kopp-kopp ... Négyéves voltam, mikor a házunkat építették. Nagyapám és a rokonság, elmentünk házat-avatmi. A sarokban, ahol most az Íróasztalom áll, volt az avató-kő: egy nagy pokorágyi szikladarab, virággal díszítve: még csak a pincefalak voltak fölhúzva a föld színéig. , — Kós, adjon csak egy kis kalapácsot, — dirigált. a nagyapám s a fiatal munkavezető kezembe adta a szerszámot_ Háromszor ütöttem a nagy sarokkőre és mondtam selypítve az avató-inét: „Az Atyának, Fiúnak, Szenéléleknek nevében .. Aznap igen-igen nagy ebéd volt. — Huszonkét év elmúlt, a sarokkő fölött az Íróasztalom áll s én a Jánosi-utcán az „elátkozott kastélyában Kossuth-bankók után szimatoltam. Az a furcsa deszka ... A kanalak és kalapácsok zajában az állványokról hull a malter és a homok. Egyszerre csak kit nem látok: ott áll mai torosán a huszonkét évvel megöregedett Kós, aki azóta önálló vállalkozó lett. — A bankók, fiatal ur? Széthordták azt, mindegyig. De én adhatok egyet. Ott voltak egy csomóban az emeletén. Stukatór helyett dupla deszka volt a plafon: a deszkák közibe voltak rejtve... Lassan odajön a házban lakó bórbélymester és az építő uj tulajdonos is. Beszélgetünk. Már nem is nagyon firtatom a bankókat, mindenki eldugott azokból: sok szombati házban fognak még találni megfakult bankókat. — Más nem volt semmi? -r kérdeztem. Kós szeme megvillan: — Dehogynem, egy deszkadarab, írás van rajta. Otthon van, haza vittem. Valami jobbágy lehetett. mert arról panaszkodik rajta, hogy rossz dolga volt az istenadtának 1834-ben, mikor itt dolgozott. „Jéney fiskális urnái...“ Bevárom a feirontot. Kós odaszól egy embernek: — A talyigát aztán húzzák be az udvarra, a rendőr busz koronát mér ki, ha éccakára kint marad, vigyázni kell, kérem, — magyarázza nekem. Beszélgetve megyünk a Rima mellett, át a ká- posztaföldeken. A régi Rimahid helyett tízszer is építettek azóta újat, de már ez is elkorhadófélben van. Osak a topolyák vannak meg. Tamásfala előtt, a Sereg és a repülőtér mellett van a Mező-utca, ott lakik a város munkásnépe. Előkerül a deszkadarab. — Ott volt a padlódeszkák alatt, levágták a deszka végét; s alárejtette, aki ráirt. Megnézem a furcsa dokumentumot: még jól olvasható, nagybetűs irás van rajta, ácsoeruzával, így: 1834-be it dolgozol Póteaji Ferentz nagy Kinok közöt Jeney fiskális Urnái kevés embersége Vélt." Lehet, — sose hittem volna pedig, hogy lehet,. — komolyam mosolyogni. Egymásra néztünk és komolyan mosolyogtunk. Jéney János fiskális ur, egyházi tanácsnok, aki a Ferenczy-atyaiiság révén első ember volt, aki az „elátkozott kastélyára 1834-ben Rimaszorf- batban vas-erkélyt csináltatott, még pedig Fe- renczy Istvánnak, az első magyar szobrászművésznek édesapja kezemumkájával és a „vas-gatter“-os házban igen büszkén ipaideált, kemény ember lehetett: száz esztendő múlva is megtudja a mai munkásember róla, hogy nem jól bánhatott az akkori munkással, legalább is Pócsai Ferenccel nem. A deszka-dokumentum elárulta. Régi dal... Egy ötforintos bankót kaptam, azzal elbúcsúztam. Megint eszembe jutott a házavatás. A marok, ami akkor a kalapácsot, most a Kossuth-bankót adta, a huszonkét esztendő alatt sok házat felemelt, sok mindenhez hozzányúlt, és négy évig küzdött, szúrt, lőtt az orosz frontokon. Megszorítottuk egymás kezét. Itthon aztán, úgy, ahogy voltam, mészporos kézzel hozzányúltam a tollhoz, hogy megírom, milyen furcsa érzés, hogy’ a szekrényben ott van annak a négyéves gyereknek a rózsaszin ruhája, akinek a fiatal Kós házavató kalapácsot adott vigyá- zón a kezébe s aki most a? öreg, gyanútlan Kós- ról mindezeket megírja egy íróasztalon, afölött a sarokkő fölött, ami itt van a. lábamnál, egy félnié- tepre, a falban és megírja azt is, hogy a legérdekesebb érzést lehet lei-mi... Régi dal.,. Győry Dezső. A legmeg- bizhatóbb és legolcsóbb motorkerékpárok a DKW-SPORT-BAIiLOlü 1926 Bizonyítja a következő levél: „Alulírott a motort úgy sport, mint praktikus célokra sikerrel használom fel és eddigi utaimon még sohasem ért defektus. Sőt a motor állandóan megbízhatóan működött és ezért a D. K. W. márkát mint legmegbizhatóbbat és legpraktikusabbat bárkinek bátran ajánlhatom. Mika Ágoston s. k., főíegyző, Simo.u Hitelképes egyéneknek havi részletfizetéses eladás. Árjegyzékeket és prospektusokat (2 korona portódij beküldése ellenében) szívesen küld a DKW-Müvsk. Piaha II. Jungmannovo nám. 22, Mikor utazzunk — Két ur a kávéházban — Irta: Vulpes Az egyik: Már teljesen tisztában vagyok az idei nyaralásommal. Nagy harcok után megegyeztünk a feleségemmel. Már minden meg van csinálva. Hogy úgy mondjam, ugrásra készen állunk. A másik: És hova mentek? Az egyik: Ejnye, arra még nem is gondoltam. De a hely nem is fontos. Istenem, hát gém mindegy nekem, hogy mi a neve annak a vidéknek, ahol eszem, iszom, lustálkodom és pihenek. Az egész világ egy nagy falu s hogy milyenek a kulisszák, amik az én pihenőhelyemet körülveszik, az nekem egészen mindegy. Én miattam festhetnék a háttérbe hegyeket, úgy se mászom fel rájuk,- vagy festhetnek tengert, úgyse csónakázom rajta. A másik: De az mégse lehet mindegy, hogy Karlsbadba megy-e az ember, vagy Gasteinbe, Abbáziába, vagy Siófokira. Az egyik: A betegnek nem mindegy, de az. ' egészségesnek egy kutya lehet. A másik: És mikor utaztok? Az egyik: Látod, most rátapinlottál a kérdés Achilles-sarkára. Mert ezzel van éppen haj: a terminussal. Az a legnehezebb dolog a világon, hogy mikor utazzék az ember. A másik: Én szerintem ez a leglényegtelenebb kérdés. Az egyik: A legfontosabb. Becsületemre mondom, ezen fordul meg minden. Két napig például hideg idő van. „Szél, vihar és jégeső", mint a lápok írják. Erre elhatározod, hogy elhalasztód az utazást. S akkor forró napok következnek, hogy. szinte szétolvad az ember. A másik: Mire szépen útra kelhetsz. Az egyik: Elméletben. De a gyakorlatban másképp van. Mert ha két meleg nap után elhatározom, hogy mo9t csakugyan útra kelek, akkor hamar megfordul az idő. Jön megint a „szél, vihar, jégeső", mint a lapok írják. Szóval megint itthon rekedünk. De vannak még nagyobb bajok is. A másik: Ugyan mik? Az egyik: Amikor az idő tűrhető, akkor nincs hely a vasutakon, amikor hely van a vasutakon, akkor embertelen viharok dúlnak. Ha a -tisztit <5- initézet szállítja a fehérneműt, akkor a szabó, vagy masamőd egy heti várakozási időt köt ki. A másik: Ez mind lényegtelen. Amit az ember nem kap meg idejében, utána küldik vasúton, vagy postán. Az egyik: Erre magam is gondoltam. De egyéb bajok is vannak. A pénz sincs sohase együtt. Tudod, ha az ember utazni akar, olyankor mindenféle pénzügyi műveletekbe bocsátkozik. M-egpróbál behajtani némi követeléseket és megpróbál elhelyezni néhány váltócskát. A másik: S aztán rendben van minden. Az egyik: ördögöt van rendben. Mert ha ösz- szehozol is hat-hét millióc-skát, még mindig hiányzik hat-hét milliócska. A másik: Az baj. Az egyik: Nem is baj. Mert. a hiányzó milliókat esetleg ki lehet nyerni baccarat-n, vagy lóversenyen. A másik: Nagyszerű. Az egyik: Fenét nagyszerű. Mert az ember ilyenkor nem nyeri ki, ami hiányzik, hanem elveszti azt is, ami van. És ebből egy bölcs tanulságot lehet leszűrni. A másik: Hogy nem kell kártyázni és lóverse- nyezni. Az egyik: Hét akkor miből menjek nyaralni? De most mégis rájöttem a nyaralás igazi titkára. A másik: És mi az? Az egyik: Az, hogy minden mellékes. Idő,- vasút, szabó, masamód, puceráj, váltó, cselédügy, — mind vigye el az ördög. Az utazás kellő pillanata az, amikor az embernek együtt van a szükséges pénze. A másik: Ez bölcs beszéd. S ezek szerint, mikor fogsz elutazni? Az egyik: Éppen ez az, amiről a jelen pillanatban sejtelmem sincs. Sőt arról van mérni sejtelmem, hogy esetleg nem is fogunk útra kelni. Ebben az esetben az idei terveinket át fogjuk alakítani jövő évi tervekre... És te, barátom, mikor, szándékozol te elutazni? A másik: Még nem tudom egészen biztosan. De alighanem egy héttel később, mint te. — Zarándoklat Máriacellbe. A Ferenc- rendiek vezetése alatt Pozsonyból augusztus 23-án indul a jubiláns zarándoklat. Mária- celjbe. A részletes programniot a vezetőség később fogja tudatná.
