Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-06 / 127. (1165.) szám
1926 junius 6. vasárnap. 5 'raecCT-MAfitasa-HiRiiSE ■———^gggg lektikus módra mindenféle filozófiával, és nincs filozófiánk, gondolkodásunk olyan, mintha nem volna hátgerince, az életünk olyan, mintha nem volna tengelye. Odaadjuk magunkat vad álmokodadobjuk életünket, aránylag nem ’? leküzdhetetlen nehézségek jelentkezésére. Ahogy Ady mondja: nem tudunk sem élni. sem halni. Egyet semmi esetre sem tudunk .amit az ókori ómnak halhatatlanságról, a halál leküzdéséről cs , berek tudtak: bölcsen élni és szépen meghalni. Két ország rendőrsége nyomoz a szlovenszkói vámpir után A miskolci gyermekgyilkosnak még mindig nem jutottak nyomára - Az eperjesi gyermekgyilkosságot is valószínűleg a miskolci fenevad követte el a IDŐ' SODRÁBAN Irta: Schöpflin Aladár. Napokint átlag nyolc-tiz azoknak a száma, akik Budaepsten megunják életüket és önként szabadulni igyekeznek tőle. Budapest az öngyilkosok városa, — mondják — és az újságok állandó rovatokat rendeznek be az öngyilkosságok számára. Olyan ez, mint a spanyol nyavalya volt a háború végén; minden foglalkozási ág és minden társadalmi osztály szerepel az öngyilkosság statisztikájában, a melynek grafikonja még mindig emelkedő irányzatot mutat, de különösen nagy szerepet játszanak benne az intelligens öngyilkos- sok, a városi polgári középosztály különböző rendű és rangú tagjai. Némileg jellemző, hogy aránylag kevesebb a hivatalnoki és katonatiszti osztályból való öngyilkos s legtöbb az úgynevezett szabad kereseti ágak művelője. Gyárosok, nagy- kereskedők, bankárok aránylag nagy számmal keresik az önkéntes halált, — alig van nap, hogy ne olvasnánk az újságban legalább egy ilyen esetről. Ma már izgató közéleti kérdéssé kezdi magát, kinőni ez a járvány, tanakodnak róla hivatalos és nem hivatalos körök, rendőrök és közigazgatási emberek, orvosok és szociológusok. — persze a 'hőikül, hogy csak egy életképe* ideát, is fel tudtak volna vetni. Marad a keserű tény: Budapest vezet a világ nagyvárosai között, az ön- gyilkosságok terén. Némelyek azzal vélik a bajt enyhíthetőnek, hogy meg akarják tiltani az újságoknak az öngyilkossági hírek közlését, a mentő- egyesiilet kitűnő főorvosa a papokat hívja fel, hogy prédikálják, amit ugv is prédikálnak, ez öngyilkoság bűnös voltát és az élethez való ragaszkodás kötelességét, a derék Róbert bácsi ott ül a rendőrségen és vigasztalja és lebeszéli a megmentett öngyilkos-jelölteket, de ezek mind csak amolyan expediensek, arra jók, hogy a lelkiismeretünket. megnyugtassuk, hogy valamit mégis csináltunk s inkább csak azoknak tesznek jót, akik a kérdéssel érdektelenül foglalkoznak, a járvány se nem csökken, sem el nem múlik, sőt inkább növekedőben van. Azt mondja egy öngyilkossági szakértő, hogy legalább ötvenezer ember jár a városban az öngyilkosság gondolatával. Tegnap egy rendőr behozott a főkapitányságra egy felöltő-kabátot, amelyet a rendőrség emberei azonnal felismertek, hogy belső rendőrségi ember, a félhivatalos rendőri kőnyomatos szerkesztőjének kabátja. A Margithidon találták s zsebe tele volt levelekkel, a melyekben az újságíró elbúcsúzik családjától, kollegáitól, barátaitól és megmondja elhatározásának az okát, amely persze anyagi bajokból származott. De van egyik levelében egy passzus, amely különösen megragadta a figyelmemet. Azt. Írja, hogy észrevette magán, hogy intelligenciája csökkenőben van, kezdi elveszteni az emberismeretét, nem tudja már úgy megválogatni, mint azelőtt a munkatársait, elvesztette az ügyeiben való tájékozó képességét, tehát nem látja biztosítottnak az exiszten- ciáját s a családjáról sem tud úgy gondoskodni, mint azelőtt, sőt azt reméli, hogy nélküle jobban boldogulnak. Ez az indokolás és ez a gesztus messze az ókorba vezet vissza; a római sztoikus filozófusok gondolkodtak igy: ha úgy érzed, hogy életed csökkenőben van és terhedre kezd válni, ha az értékek megvétóztak a te károdra, ha arra a tapasztalatra jutottál, hogy az élet nem hoz már uj értéket számodra, akkor dobd el magatói. Az öngyilkosság mint erkölcsös cselekedet, — ez a sztoikus gondolat villan fel a Dunába ugrott pesti ujáságiró levelében. Ilyen gondolattal dőlt kardjába az öreg Cato. és a bölcs költő, Seneca és egész sora a kemény kötésű rómaiaknak. S nem tagadom, ilyen öngyilkosságban érzek valami tiszteletre méltót, a nagy leszámolás nyugalmát, az élet felett való uralkodás férfiúi szellemét. Az ember ura akar lenni életéuek és halálának s ezt. az akaratát ugv mulatja meg, ahogy lehet. Csakhogy van valami igen lényeges különbség ezeknek az öreg rómaiaknak az elhatározottságában és a mi modern öngyilkossanikban. Azok mind kivétel nélkül öreg emberek voltak, akiknek joguk volt az élettel leszámolni, mert koruknál fogva csakugyan túl voltak mindenen, amit az élet jót és újat még nyújtani tud az embernek. És főképen: elhatározásukban nem volt helye az anyagi kérdésnek. Sztoikus nem lett öngyilkos azért, mert anyagilag tönkre jutott, hanem igyekezett az életét függetlenné tenni az anyagiaktól és ugv berendezkedni, hogy bármi szegényen is, de türelemmel viselhesse sorsát. A sztoicizmus többek között az anyagi dolgok alacsony valuta szerinti értékelését is jelentette: A mai öngyilkosok legtöbbjét azonban épen ellenkezőleg az anyagiak túlbecsülése viszi szomorú elhatározására. Különös hogy ebben a mai világban egyszerre találjuk meg a legmesszebb két végletet: az élet oktalan túlbecsülését az olyan jelenségekben, mint a Bicsérdizmus és mindenféle más élet meghosszabbító fantázia, másrészt meg a élet túlságos lebecsülését azokban, akik sokszor nem Í3 katasztrofális anyagi bajoktól menekülnek a Dunába vagy a veronaihoz. Az látszik ebből, hogy nincs az életünknek határozott ér'ékmérője, nem tudunk tisztába jönni sem azzal, hogy mi mire való. sem azzal, hogy mit csináljunk vele. Nincs igazi világnézetünk, amilyen volt az ókor emberének a különböző filozófiai iskolákban és a kereszténységnek a középkorban, de még azután is századokig. Keresztények vagyunk keresztény világszemlélet nélkül, tele szívjuk magunkat ekMiskolc, junius 5. Tegnapi számunkban rövidesen beszámoltunk arról a Miskolcon történt borzalmas kéjgyilkosságról, melynek áldozata Tarján Vilmos máv. felügyelő hároméves kislánya. .4 rettenetesen feldarabolt holttest a Szinva partján feküdt. Az emberberbe bujt fenevad a kis gyermeket késsel nyakán szúrta s kiszívta a vérét. A vizsgálat rögtön nagy apparátussal megindult, mindezidáig azonban nem -vezetett pezitiv eredményre. miskolci rendőrség alarmirozta az ország minden rendőri és csendőri hatóságát s a tegnapi napon érintkezésbe lépett a kassai rendőrséggel is- Megkeresték Pongrárs Gusztáv rendőr- tanácsost, hogy a nyomozásnak Szlovénsskóra vonatkozó részét lefolytassa. A miskolci vizsgálat ugyanis azt a gyanút vetette fel, hogy a gyerniekvérre szomjas fenevad Szlovén ;;-.fc.5 területéről szökött át Magyarorsz-igba s valószínűleg ctt is több véres tett *tb5d k működéséhez. A széleskör- beü végzett kutatás megállapításai szerint ugyanis a gyilkos idősebb, intelligens külsejű ember, akinek személyleiráta nagy;áb ál rdillik az eperjesi yyermelegyiVcessig elkövetésével yy imisit.o't. gonmsterjre. Amint a P. M- H. annak ii_»<én megírta, a pünkösd előtti héten a borkúti erdőben vérbefagyva találták Ond;vc»ó laps 18 évei eperjesi gimnazistát. A fiú szüleinek a kassai utón van kis kocsmájuk. A végzetes regBécs, junius 5. Becs és egész Ausztria közvéleményét egy borzalmas családi dráma tartja izgalomban, melynek szenzációs voltát fokozza, hogy a legelőkelőbb osztrák arisztokrata körökben játszódott le. Kiinger báró raabsi kastélyába a múlt héten vadászatra hívták meg Orlow Cvrill orosz nagyhercegek A nagyherceg raabsi tartózkodása alatt súlyos ellentétek merültek fel a kastély ura és a vendég között, mely ellentéteknek okozója Sybille Kiinger, szül. Spiel- feld grófnő, a ház urának felesége volt. Az előzményekről még nem tudni sokat, de annyi tény, hogy a vadászat alkalmával Orlow herceg hátulról lövést tett Kiingerre, aki súlyosan megsebesült, de annyi ereje még mindig maradt, hogy ' hátraforduljon és vadászfegyverével rálőjön a menekülni próbáló nagyhercegre. A söréttel töltött puska talált s szétroncsolta Orlow jobbkarját. Mindkét sebesültet a közeli kórházba szállították. Ezek az események már néhány nappal ezelőtt játszódtak le, de a család kívánságára mindeddig titokban maradtak. Űrnapján a kastély úrnőjének meg kellett volna jelennie a bíróság előtt, hogy tanúvallomást tegyen az ügyben. Sybille Kiinger azonban az ünnep reggelén szobájába zárkózott s öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság révén a családi dráma napvilágra került. Egyelőre azt sem tudni, vájjon az esetben szereplő Orlow tényleg orosz nagyherceg-e. Ö maga szállodai bejelentő lapján hercegnek írja magát, 22 éves s Mórámból jött. Bizonyos, hogy nagy pénzösszegek álltak rendelkezésére, mert a bécsi Opernring egyik legelőkelőbb és legdrágább penziójában szállott meg. Azt sem tudni, vájjon párbajról, vagy tényleg gyilkossági kísérletről van szó. Az öngyilkos bárónő több év óta ismerte a fiatal orosz arisztokratát s komoly szerelemre gyulladt iránta. Valószínű, hogy férje i gélén savanyuvizért küdték a gyermeket Bor- kutra. ftlár hazafelé tartott, apukor merénylőjével találkozott. A fiú kétségbeesetten igyekezett menekülni, a hegyoldalra szaladt fel, a vámpir azonban mindenütt sarkában volt s az elfáradt fiút utolérte. Hatalmas balta csapással be szakította a koponyáját, azután p. kiömlő véri habzsolni kezdte. Két jelentéktelen tárgyat vett el a holttesttől, hogy a rabiógyilkosság látszatát keltse. Szörnyű tettének elkövetése után az utón nyugodtan ment be Eperjesre, többen látták is útközben. A hosszas elmaradástól nyugtalanná vált szülők a fiú keresésére indultak s ott akadtak rá vérbefagyva a borkúti cserjésben. A fiúban már alig volt élet. Azonnal kórházba szállították. Agya teljesen nyitva volt, szemei kidülledtek, arca borzasztó kíntól torzult el, Az operáció már nem segíthetett s még a délelőtt folyamán szörnyű kínok között kiszenvedett. Kovács rendőrbiztos nagy eréllyel indította meg a nyomozást, amely azonban nem vezetett eredményre s igy valószínű, hogy az emberszörnyeteg azonnal elhagyta Eperjes vidékét. Valószínűleg útlevél nélkül átszökött a magyar határon s Miskolc környékén kezdte meg véres garázdálkodását Miskolcon leírhatatlan izgalom uralkodik, mindenki aggódik, amig a vámpir szabadlábon van. A szülők nem merik a gyerekeket az utcára bocsátani. tudomást szerzett a viszonyról s a vadászatot használta föl, hogy felelősségre vonja a fiatal oroszt. Egyes jelek mégis azt mutatják, hogy Orlow volt a támadó, mert hátulról adta a lövést Kiingerre. Közvetlen tanúja nem volt az esetnek. Csak az a soffőr, aki Orlow herceget a vadászterületig vitte és Somogyi magyar báró, aki az autón az erdő szélén várakozott a vadászokra, tudnak némi felvilágositást adni az eseményekről. Röviddel azután, hogy Orlow herceg Kiinger társaságában az erdőbe ment, a soffőr és Somogyi báró két lövést hallottak. A lövéseknek nem tulajdonítottak nagy fontosságot, mert hiszen vadászat volt, de amikor néhány pillanat múlva Orlow herceg támolyogva és vérezve megjelent a fák között, Somogyi báró, aki ismerte a herceg és a bárónő viszonyát, azonnal rosszra gondolt. A soffőr kérdésére Orlow azt felelte, hogy vadorzók sebesitették meg s utasítást adott, hogy az autó hajtson azonnal Bécsbe. Miközben az autó az országúton száguldott, szembe velük egy teherkocsi jelent meg, melyen egy súlyosan sebesült ember feküdt. Az autó lassított s a soffőr a teherkocsi sebesültjében ráismert Kiinger báróra. Rögtön sejtette, hogy a két arisztokratának valami elintézni való ügye volt s a sebesülések párbajból eredtek. Ezért a herceg kérése dacára nem Bécsbe hajtatott, hanem a legközelebbi csendőrőrsre. A csendőrök azonnal kihallgatták Orlow herceget, aki nem sokáig tagadott. Közben a KI ingert, szállító teherkocsi ugyanehhez a csendőrőrshöz érkezett s a két ellenfél sebesült állapotában is csaknem egymásra rontott. A falu népe csakhamar a csendőrőrs épülete elé gyűlt s amikor megtudta, hogy miről van szó, meg akarta lincselni Orlow herceget, mert a sebesült Kiinger báró a környéken mindenütt nagy szeretet ek és tiszteletnek örvend. A bárőtié halálával uiabb rejtélyek támadtak a dráma körül. A két sebesült úri diszkréciójára hivatkozik és nem akar vallani. Somogyi báró, aki az egyetlen beavatott, a részletekre nézve szintén nem tud felvilágositást nyújtani s igy nem állapítható meg, vájjon párbajról volt-e szó vagy pedig gyilkos merényletről. S ha ez az utóbbi történt, akkor viszont bizonytalan, hogy ki kezdte a lövöldözést, Orlow herceg-e, vagy pedig Kiinger báró. Kölcsönös segítség mint természettörvény (Mozgóképekkel kisért tudományos előadás.) Professzor ur (az elöadóasztalnál): A létért folytatott küzdelem, mául a fejlődés főtényezője, Darwin és Wallace fogalmazásában egy időre ai emberiség filozófiai, biológiai és szociológiai gondolkozásának alapelvévó lett. A „minden egyes mindenki ellen" tétel egyoldalúságát azonban tudományos kutatások mihamarabb belátták. Rousseau! említem, mint a másik véglet képviselőjét. Ő a természetben csak a jónak és szépnek az érvényesülését látja s az embereket származásuktól fogva jóknak mondja. Más kiváló zoológusok, mint Büciher, Lübbock, Linné, Kropotlcin, Sriveresoff, Cigarettin és Bámulov, nem tagadják ugyan a létért való küzdelmet, de hangsúlyozott, példákkal állítják, hogy mellette egy még fontosabb természeti törvény a haladás igazi el őség i tője: az egyes fajok kebelében megnyilvánuló kölcsönös segítség törvénye. A legalacsonyabb rendű állatoktól, a vad népeken keresztül, egészen a civilizáltakig, éri a törvény érvényesül. Lássuk sorban, először például a hangyáikat. (Megnyomja a gombot.) I. mozgókép Óriási méretű hangya boly. Mindenki nagyon dolgozik. Sándor hangya messzire kóborol. Kimerültén, éhbalállal küzdve, összeesik. Mátyás hangya véletlenül és jóllakotban arra sétál. Sándor hangya kétségbeesetten tátog feléje, erre Mátyás hangya leguggol, kinyitja a száját s mivel ő a kölesöns segítség álláspontján van, gyomrának külön erre a célra fentartott éléskamrai részéből odakölcsönöz Sándor hangyának egy kis eledelt. Sándor hangya életre kél és meg sem hatódik. Ugyanerre ő is mindig hajlandó, amikor 6 van a szerencsésebb helyzetben. Mindamellett, illedelmesen megköszöni Mátyás hangyának és karöltve távoznak. Professzor ur: No lám, amint láttuk, a hangyák igy cselekszenek. De ugyanígy tesznek a madarak is. (Megnyomja a gombot.) IT. mozgókép Nagy verébtársaság ül a Luxombourg-kert fáin. Sándor veréb méltatlankodva jön és elbeszéli, hegy miköziben az Eiffel-torony párkányán gyönyörködött a kilátásban, arra szállt, egy sas és életveszélyes fenyegetésekben részesítette őt. Mátyás veréb erre azt tanácsolja, hogy az egész társadalom intse rendre az elbizakodott sast. Az indítványt, elfogadják és harci dalokat énekelve felkerekednek. A sast megtalálják, körülfogják és addig csipkedik, míg a szegény megtépázott, jajgatva elvágtat. Nevetgélve térnek vissza a Luxembourg-kert fáira. Kisvártatva megint jön Sándor veréb és lelkendezve jelenti, hogy a Szajna melletti rakodónál egy fiam and munkás kidöntött egy zsák búzát. Ezt az értesítést mindnyájan megelégedéssé! fogadják. Sándor veréb vezetésével felkerekednek s a Szajna melletti rakodónál alaposan jóllaknak a zsák burából. Professzor ur: A vad népeknél ugyanezt a mentalitást találjuk. Az ausztráliaiak, alenták, hústalanok, daják, hottentották is ennek a törvénynek engedelmeskednek. A technikai fejlődés, a kapitalizmus kiképződébe teremtett a modern embernél olyan körülményeket, amelyek első látszatra merő tagadásai a kölcsönös segíts ég törvényének. Azonban gyors egymásutánban bemutatjuk azokat a jeleneteket, amelyeket a különböző országokban magam vettem fel s amelyek mind bizonyságai annak, hogy jelenkori társadalmaink is engedelmeskednek a kölcsönös segítség törvényének. TIT. morgókép Sándor a rakodópart. lépcsőjén ül. Tökmagot ebédel egy et a mellből. Mátyás éhesen sétál arra. Sokáig nézi a kosztoló Sándort. Végül mégszólal: — Egy hónapja nincs keresetem. Csak néhány szemet kérek. Sándor úgy tesz, mintha neon hallaná, mire Mátyás odébb sétál, a háta mögé kerül, kikapja a staniclit a kezéből és elfut vele. Sándor se rest. Utána, megfogja, nyakonkapja, legyűr ja. Ad neki egy pofont és lerúgja a folyóba. Mátyás legurul a lépcsőkön és cuppanva tűnik el a habokban- Sándor visszaül a lépcsőre és tovább ebédel. Professzor ur (hápogva nyomkodja a csengőt!: Mi ez?!... Hallói... Gépész! Halló! Miféle film ez?! ... Disznóság!! Gépész (kiszól a kisablakonV. Az, amit ön vett fel a rakodóparton. Professzor ur: Nem igaz! Csalás! Az. amit én vettem fel. nem igy volt. Sándor adott a tököm g- ból Mátyásnak! Gépész: Szépen adott! Én is ott voltam! Azt csak maga látta ugv a nagy pápaszeme miatt, doktor ur! A közönség Térmesebb tagjai: Hallatlan! Botrány! Be akart csapni bennünket! Adja vissza a je<y Arát! >trVó Orlow nagyherceg, Spielfeld grófnő ás Kiinger báni titokzatos szerelmi drámája Romantikus párbaj vagy kölcsönös merénylet — Kiinger báró lelescg? öngyilkosságot követett el — Bécs közvéleménye a raabsi rejtély hatása alatt M DD #t TIJI HOTEL QUISiSANA Pensio rendszer! Kérjen Í^.J|Í Jrnf 11 iöLJpl £■ I SS j£^ Fürdési idény május 1-tő’ — A főszezonra 1 ÍSaBB) W ■ Kn ■» Bvi (ju’ius-augusztns) ajánlatos szobákat már most j31*OSpOKtUSL A tengerparton a NOfiJf fürdővel szemben megrendelni - Előidényben leszállított árak l A ....mi —1-~— _________________________________________________________________ Mim—irrrwim—n—mr—^"r.r.j.jrmB
