Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-06 / 127. (1165.) szám

^^<SAIiVtAöiARHIRLAE 192b junius 6, vasárnap. Amerikai méretű lesz Chikágóban az eucharisztikus kongresszus Több mint egymillió idegen résztvevőre szá mitanak — Elkészült már a hatalmas ünnep­ség részletes programja Csikágó, május vége. Az amerikai katolikusok nagyban készülnek a 23-ik nemzetközi eucharisztikus kongresszusra, amelynek színhelye ezúttal — mint ismeretes — Chikágó lesz. i?z az első eset, hogy a katolikus hitélet­nek ez a fönséges megnyilvánulása Amerika földjén megy végbe é igy természetesnek találjuk, hogy nemcsak az amerikai katolikus egyház tekinti szívügyének a kongresszust, hanem valláskülönbség nélkül Ame­rika minden polgára s minden hatósága készsé­gesen közreműködik a siker érdekében. Általános nézet az, hogy a fiatal amerikai katolicizmusnak meg kell mutálnia erejét ezen a kongresszuson, amelyre a többi világrészből is, a föld legmesz- szebbeső zugaiból is, ezrek és tízezrek fognak ér­kezni. Jellemző erre az a felhívás, amelyet George Mundelein bíboros, Csikágó érseke bocsátott ki: — Tárjuk ki vendégszerető karunkat mind­azoknak szívélyes fogadására, akik testvéreink a hitben és messzi földekről jönnek, hogy egyesül­jenek velünk együtt a legnagyobb vallási meg­mozdulásnak végzésében, örömében és diadalában, amely valamikor is történt ebben a világrészben. Csak ha minden egyes katolikus férfi, nő és gyermek megmutatja bensőséges érdeklődését, kifejezésre juttatja lelkesedését és nemes lélek­kel együtt dolgozik velünk, csak akkor várhatjuk, hogy a kongresszus az lesz, aminek reméljük, amiért imádkozunk: éltető forrás ebben a város­ban, dicsősége az egyetemes kereszténységnek és kegyelmek tárháza az anyaszentegyház minden ' tagja részére... Az előkészítő-bizottság jelentéseiből már ki­bontakozik a kongresszus képe, amely valóban méltó lesz Amerikához. Maga 1 a kongresszus junius 20-án kezdődik és 1 24-ig tart, 1 de előtte és utána egyaránt egész sereg nem­hivatalos ünnepség lesz. A pápai követ junius 12-én érkezik meg hajón Newyorkba és junius 17-én fogadják ünnepiesen a chikágói pályaudva­ron. A legátus innen diszmenetben vonul az ér­seki palotába, amely a kongresszus egész tartama alatt székhelye lesz. Junius 18-án este a tizenöt­ezer embert befogadó Coliseumban a város köszönti hivatalosan a pápai követet. Ezen az ünnepségen üdvözük a követet az állam és az amerikai nemzet hivatalos képviselői is. Másnap a pápai'követ megtekinti a templomokat, katoli­kus iskolákat és intézményeket, majd pedig láto­gatást tesz az egyetemen. Ezen a napon, junius 19-én éjfélkor kezdődik hivatalosan az eucharisz­tikus kongresszus. Éjfélkor az érseki egyház­megye valamennyi templomában misét monda­nak s a misék egészen reggelig szünet nélkül tartanak. A kongresszus résztvevői ezeken a mi­séken áldoznak meg s Mundelein bíboros reméli, hogy sikerül egy millió hívőt az Ur asztalához szólítania, amit „lelki virágcsokor" gyanánt ajánlott fel XI. Pius pápának, amikor sikerült kieszközölnie Chikágó részére az eucharisztikus kongresszust. Magát a kongresszust junius 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg a pápai követ a csikágói székesegyházban. Beszédét és áldását azok részére, akik nem férnek be a székesegyházba, hangerősitő fogja továbbítani, az egész Amerikában oedig rádió fogja hallhatóvá tenni. Ezután a biboros-érsek mond főpapi misét. Egyidőben az egyházmegye valamennyi templomában szentséges nagymisét tartanak s kiteszik az Oltáriszentséget. Egészen a kongresszus bezárásáig az egész egyházmegyébeu állandó szentségimádás folyik. Hétfőn, kedden és szerdán délelőtt nagygyűlés lesz a chikágói Stá­diumban, ahol a legkiválóbb szónokok fogják kifejteni a pápa által kijelölt témát: Az Oltári­szentség és a modem keresztény élet. Minden délután fél háromkor és minden este nyolc órakor kongresszusi ülés lesz a Coliseumban. Ezekkel az ülésekkel párhuzamosan Chikágó kü­lönböző részeiben a kongresszuson résztvevő nem­zetek részére külön nemzeti üléseket tartanak. Már az eddigi bejelentésk szerint ilyen külön ülések rendezésére elegendő számban fognak megjelenni a magyarok, lengyelek, franciák, né­metek, olaszok, spanyolok, portugálok, csehek, szlovákok (a hivatalos program különválasztja a cseheket és szlovákokat), szlovének és hol­landusok. A kongresszust 24-én, csütörtökön fejezi be az eucharisztikus körmenet, amelyet a közlekedési nehézségek miatt nem Chicagóban, hanem a Chicago melletti Area, most már Mundelein bíboros nevéről elnevezett városkában tartanak qieg. Ez a gyönyörű fekvésű nyaralóhely, amely Mundelein bíboros szülőföld­je, lobogódiszbe fog öltözni, éjjel pedig kivilágí­tást rendez. A kongresszus méreteire jellemző, hogy az előkészítő bizottság kebelén külön albizottságok foglalkoznak a kongresszus résztvevőinek elhelye­zésével, a közlekedés lebonyolításával és az egészségügyi berendezkedéssel. Az eddigi számí­tások szerint több mint egymillió idegen fog a kon­gresszusra a városba érkezni A bizottság éppen ezért a város valamennyi szál­lodáját már‘lefoglalta és 770.000 chicagói és kör­nyékbeli családhoz intézett kérdést, hogy hajlan­dók-e a hongresszus tartamára szobái, vagy ágyat kiadni. Már létrejött a megegyezés az amerikai vasúttársaságokkal, hogy ezek valamennyi nél­külözhető hálókocsijukat a chicagói pályaudva­ron összpontosítják és a kongresszus résztvevői­nek rendelkezésére bocsátják. Hasonló megálla­podást kötött a bizottság a hajótársaságokkal is, hogy tavigőzöseiket úszó szállodává alakítsák át. Az iskolákat, interuátusokat, egyházi épületeket mind igénybe veszik s ha még ezek az intézkedé­sek sem bizonyulnak elegendőnek, akkor több­ezer autót szerelnek fel — úgy, ahogy lehet — éjjeli szállásnak. Az egészségügyi bizottság ti­zenkét katolikus kórházat rendez be mentőállo­másnak. Szlovenszkó legnagyobb üveg- és porcellániizlete Pausz T. Koilce, Fü-utta 19. sz. (Telefon 33.) ' • r '• \ • ‘ V / A Rosenthal és Meissen porcellánzyárak vezérképviselete. Franciaország és Olaszország versenye a jugoszláv szövetségért Mussolini meggátolta a francia—jugoszláv szerződést — Miért távozott Nincgics eredmény­telenül Párisból — A duce nagy diplomáciai sikere — A P, M. H. párisi tudósitójától — Paris junius 5. Párisi diplomáciai körökben nagy érdek­lődés előzte meg Nincsics szerb külügymi­niszter Párisba érkezését és még nagyobb érdeklődés követte elutazását, mely pár nap múlva történt meg anélkül, hogy az előre be­harangozott francia—jugoszláv paktumot alá­írták volna. Az, ami Nincsics háromnapos pá­risi tartózkodása alatt lejátszódott, egyike volt a legérdekesebb diplomáciai csatározá­soknak, amelyek éles bepillantást engednek a nagy- és kisantant, valamint általában az európai államok egymás közötti vszonyába. Voltaképpen senki sem tudja egész biz­tosan megmondani, hogy mi történt és hogy miért maradt el most már Isten tud­ja hányadszorra a francia—jugoszláv szerződés aláírása, amelynek szövege pedig már teljesen ki volt dolgozva, sőt parafáivá is volt s csak a két szerződő fél aláírása hiányzott róla. A francia sajtó előre ujjongott Mint már jelentettük, Franciaország a román, lengyel és cseh szövetségeseivel kö­tött szerződések mintájára Jugoszláviával is szerződést kívánt kötni és ezzel Franciaor­szág diplomáciai erődítményeinek övét egy újabb őrhellyel megerősíteni. A francia sajtó Nincsics Párisba érkezését és a szerződés alá­írásának fontosságát már előre beharangozta. A Journal, mint igen fontos diplomáciai ak­tust üdvözölte a szerződés létrejöttét, különö­sen az orosz-német szerződés aláírására való tekintettel. A Soir még nyíltabban a francia diplomácia egyik nagy sikerének tudta be ezt az eseményt. „Nincsics szerb külügyminiszter párisi tartózkodása — mondta a Soir — végszója lesz azoknak a megbeszéléseknek, amelyeket Páris és Belgrád elég régóta foly­tatnak egy olyan kölcsönös szövetség megkö­tése céljából, amilyen Franciaország és Cseh­szlovákia között már régebben fennáll. A szerződés szövege már bizonyos idő óta ké­szen van. Olaszország nem vesz részt a szövetség­ben. Kísérletet tett arra, hogy Jugoszláviát külön szerződéssel magához kapcsolja. Páris óhajához képest Jugoszlávia azt kí­vánta, hogy Franciaországot is vonják be ebbe a szerződésbe. Erre viszont Olaszor­szág lépett vissza, aminek következtében Belgrád és Páris között felvették ismét a régebbi megbeszélések fonalát". Ugyancsak erre vonatkozólag az antifas- cista Oeuvre ezeket irta: „Ismeretes, hogy a fascista Olaszország kísérletet tett a maga ré­szére megnyerni Jugoszláviát és hogy ami­kor Franciaország a Róma és Belgrád között folytatott megbeszélésekbe való bekapcsoló­dását kérte, inkább hajlandó volt terveitől teljesen elállni, mintsem hogy Franciaorszá­got a megbeszélésekbe bevonta volna. Ez a körülmény vezette Franciaországot, hogy Bel- gráddal ismét felvegye a régebbi tárgyaláso­kat és hogy ilyenformán konkrétizáljon egy egyezséget, amely voltaképpen már hosszú idő óta fennáll." Általában a francia sajtó mint egy tény­leges helyzetnek a konzekrációját ünnepelte a szerződést, amelynek már rég létre kellett volna jönnie és amelynek elhalasztását nem érti meg a két ország közvéleménye. Ez a közvélemény szívesen látná, ha a két szerző­dő ország teljes katonai erejével — és mind a francia, mind a szerb katonai valeur eléggé ismeretes — sietne adott esetekben egymás segítségére. A váratlan fordulat: Nincsics cáfol Amint látható, a sajtó maga is célzást tett arra, hogy a szerződés eddigi elhalasztása az olasz diplomácia törekvéseire vezethető visz- sza. Ismeretes ugyanis, hogy Mussolini mint- . egy félévvel ezelőtt szövetségi szerződést aján­lott fel Jugoszláviának. Ez az ajánlat kétség­telenül egyike volt a Balkán diplomácia leg­fontosabb eseményeinek s Jugoszlávia nagy örömmel fogadta is. Később azonban zavaró momentumok merültek fel a jugoszláv—olasz viszony körül és csakhamar nyilvánosságra ke­rült, hogy Szerbia csak egv tripartit-szer- ződés esetében volna hajlandó a Musso­lini-féle ajánlatnak eleget tenni, vagyis ha a szerződésbe Olaszországon és Jugo­szlávián kívül Franciaországot is bevon­ják. Az olasz diplomácia azouban ezt a gondo­latot elutasította és erre a viszony Belgrád és Róma között kissé elkidegült. Mussolini köz­ben Romániával fűzött gyengédebb szálakat, Jugoszlávia viszont hajlandónak mutatkozott a francia befolyásnak engedni. Ilyen körül­mények között sürgették a franciák az any- nyira elhalasztott szerződés aláírását és hív­ták fel Nincsics-t Géniből Párisba. Azonban alighogy Nincsics Párisba érkezett, az olasz diplomácia igen erős ellenakcióba fogott. Hogy mi történt a kulisszák mögött, azt még nem lehet pontosan megállapítani. A külső­ségek azonban egymagukban is jellemzők. A párisi olasz ügyvivő, Dumante, aki a Balkán-kérdésnek egyik specialistája és aki azelőtt Belgrádban állomásozott, hosszantartó tanácskozásokat folytatott Nincsiccsel. A ta­nácskozások után Dumante a Quai d'Orsayre sietett, ahol Briand fogadta. Maga Nincsics szintén igen beható tanácskozásokat folytatott Brianddal, látogatást tett Herriotnál, fogadta Ishy vicomtot, Japán párisi nagykövetét, ta­nácskozott Carapanos görög követtel, látoga­tást tett a párisi cseh és román követeknél és mindezen tanácskozások következménye az volt, hogy másnapra Nincsics a sajtó képvise­lői előtt kijelentette, hogy a francia sajtó kommentárjai a francia—jugoszláv szerződés aláírására és fontosságára vonatkozóan rend­kívül túlzottak voltak, hogy erre a szerző­désre voltaképpen semmi szükség sincs, mert Franciaországot és Jugoszláviát amugyis örök és elszakíthatatlan barátság fűzi össze. „Egy ilyen szerződés megkötését semmi sem sür­geti és különben is semmi uj elemet nem hozhatna abba a tényleges szövetségbe, ame­lyet a szerb nép mintegy húsz év előtt kötött Franciaországgal és amely azóta is fennáll," Mussolini a Balkán ura akar lenni Ezek a szavak a diplomácia nyelvén azt jelentik, hogy a jugoszláv-—francia szerződés aláírása nem sikerült. Hogy mi történt azon­ban a tárgyalások alatt és hogy miért nem si­került a szerződés aláírása, azt meglehetős valószínűséggel lehet rekonstruálni. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy Olaszország közbe­lépése akadályozta meg a szerződés létrejöt­tét. Olaszország nagyon zokon vett volna egy francia—jugoszláv szerződést, de viszont egy tripartit szerződésben sem akart volna részt- venni. Olaszország külön akart tárgyalni Ju­goszláviával, mert szerinte neki a Balkánon egész külön politikai és közgazdasági érdekei vannak, amelyek sokkal fontosabbak, mint a francia érdekek. Mussolini azt a kívánságát fejezte ki, hogy minden a Balkánt érdeklő kérdésben tel­jesen szabad kezet kapjon és hogy bal­káni akcióiban francia befolyás ne aka­dályozhassa. Mussolini diplomáciai fellé­pésének meg is volt az eredménye: Nin­csics elutazott Párisból és most már ha­marosan várható, hogy sor kerül a kizá­rólagos olasz—szerb paktumnak az alá­írására. Itteni diplomáciai körökben sokfélekép­pen kommentálják a Mussolini-féle diplomá­ciának ezt az erélyes és céltudatos fellépését. Róma már szövetségben áll Athénnel, barát­ságos szálakat fűzött Bukaresthez és most Bel- gráddal igyekszik egy diplomáciai paktumot kötni. Nyilvánvaló, hogy az olasz diplomácia a Balkánt olyan területnek tekinti, amelyet az olasz diplomácia zavartalanul használhat fel tervei keresztülvitelére. Olaszország, ugylátszik, hátvédül akarja magának biztosítani a Balkánt és ott nyugal­mi pozíciót akar teremteni. Ezt a célt szol­gálta állítólag Carapanos görög miniszternek tanácskozása Nincsiccsel. A görögöket és szerbeket tudvalevőleg a szaloniki szerb sza­bad kikötő és a gebgeli—szaloniki vasút kér­dése elválasztotta egymástól. Az olasz diplo­mácia viszont most Athén és Belgrád között is közvetíteni igyekszik. Bizonyos az, hogy az olasz diplomácia igen élénk és céltudatos tevékenységet fejt ki. Általában azt hiszik, hogy ez a diplomá­ciai akció elsősorban Olaszország gyar­mati igénye biztosítását célozza. A francia—szerb szerződés aláírásának elmaradása mindenesetre ennek a diplomá­ciai akciónak egyik sikerét jelenti és égjük tünete a Mussolini-féle diplomácia dynamikai erejének, bár hátra van még az a kérdés, hogy miíyen előnyöket ajánlott fel Olaszor­szág a francia diplomáciának a szerződés el­maradásáért? Tizenegy napig halott férjének holtteste mellett aludt A hitves halott őrsége — Abban reményke­dett, hogy férje feltámad Berlin, junius 4. A.Stralauer Allé 26. számú házában egy har­madik emeleti lakásban élt 19. év óta a 68. éves Gustav Brandt mozdonyvezető feleségével. Na­gyon visszavonultan éltek, de szives modoruk miatt az egész házban rendkívül szerették őket Tudták a házban, hogy az asszony annak idején elmegyógyintézetben is volt, a férje azért vonult nyugdíjba, hogy minden idejét az asszony ápo­lásának szentelhesse. Május 22-én délelőtt lát­ták utoljára a házban Brandtot Miután azonban nagyon visszavonultan éltek, senkinek sem tűnt fel, hogy az öreg mozdonyvezető többet nem mu­tatkozott. Az asszonyt továbbra is látták, bevásá­rolni járt, ablakot tisztított s délutánonként az ab­lak mellett'ült és varrt. A Brandt házaspár lakása felett lakott Kari Schwarz asztalos a családjával. Pünkösd har­madnapján Schwarzné figyelmeztette az urát, hogy a lakásban hullaszag van. Másnap a szag még erősebben jelentkezett s mintha a padlón szivárgott volna fel. Tegnap délután azután már tűrhetetlenné vált a szag. Schwarzné becsengetett Brandték lakásába. Sokáig kellett csengetnie, mig az asszony ajtót nyitott. Üdvözlés után Schwarzné megkérdezte az asszonytól, hogy' mit csinál az ura? — Az uram beteg, volt a felelet. — Nem nézhetném-e meg, talán szüksége van valamire és segíthetek rajta? Brandt asszony egész nyugodtan felelt: — Igen, menjen csak be nyugodtan, s kér­dezze meg, nem akar-e valamit? Schwarzné ezzel kinyitotta a hálószoba ajta­ját, de visszatántorodott. A szobából penetráns bűz áradt ki. Csak annyit látott, hogy az ágy­ban nyakig betakarva egy fekete, golyóhoz ha­sonló tömeg fekszik. A borzadálytól elájult. Mikor sokáig kimaradt, férje bement érte. Mikor meg­látta a borzalmas szobát, azonnal az elöljáró­ságra sietett. Az asszony tizenegy napig a hulla mellett feküdt s belőle is csak úgy áradt a hulla- büz. A férj holtteste már egészen megfekete­dett. Az asszonyt felvitték Schwarzék lakásába, ahol nyugodtan elmondta, hogy férje pünkösd es­téjén hirtelen elájult, erre ágyba fektette. Férje azóta állandóan aludt 8 ő arra vári, hogy feléb­redjen. • A szerencsétlen asszonyt elmegyógyinté­zetbe szállították. m BRUSNO FÜRDŐ (a szlovák Karlsbad) (Szlovenszkó, iupa Zvolen, vasútállomás Brusno—Sv. Ondrej.) 3 Óla borsós forrás. Szénsavas fürdők. H(- degvizgyógylntózot. Rádiumban oazdavr vas­láp (mór) fürdők. Kitűnő íyóiíycredményck; rheuma, SzUl-tl bán- talmak ás anyagcsere zavaroknál. Női bajok kezelése mórfUrdőkné). Év d Junius 1-ótől—szeptember SC-álg filső osztályú penzió (négyszeri étkezéssel) 30 korona. Szobák 5—15 koronáig. Prospektust szívesen küld a fürdőijjazf(ató«á|(. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom