Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-29 / 146. (1184.) szám

^t^GAI-MA<SteR-HfRI»AP

1926 junius 29, kedd.

Könnyező szemmel temették a lévai magyar diákéletet

— A P. M. H. tudósítójától —

Léva, junius 28.

A magyar kultúrát ért sorscsapás megható ünnepélyre hozta össze Léva és vidékének magyar közönségét. Az utolsó lévai magyar matúra után gyűlitek össze jól végzett munka után magyar szokás szerint áldomásra, amiből igazi sirva-vigadó magyar este lett, amely fölött állandóan ott borongott a magvar életre szálló sötét felhő árnyéka.

Ez az estély nem a megszokott maturai ünnepélyek közé tartozott, itt a diákság vidám életörömén, amely a sikeres eredmény tudatából táplálkozott, minduntalan kiütközött a lélekharang kon- gásának gyászos hangja, amely a lévai magyar •gimnáziumot siratja.

Szombaton este nagy közönség töltötte meg a városi színházat. Magyar apák, anyák, fiatal diákok és évtizedek előitit Léván maturált fehérhaju „öreg diákok'* gyűltek itt össze, hogy emlékezetessé tegyék ezt a gyászkulturünnepet.

Korpás László, búcsúbeszéde nyomán bizony a Szemekben megcsillant a legdrágább nedű, amelyet igazi érzések termelnek: a köny.

— Kimondhatatlan érzés vesz rajtam erőt — mondja —, amikor a lévai ősi Alma Mater utolsó magyar növendékei nevében üdvözlöm önökét. Az életnek két legnagyobb csodája a föld termő ereje ;és a lélek alkotó ereje; a földé, amely folyton megújulva nyújtja gazdag ajándékát s a léleké, amely szüntelenül termeli a szellemi értékeket. Az isten- sugalta lélek pazarul szórja szellemi kincseit. Ezt tették a tanárok, akiknek megköszönni szeretné fáradozásaikat, de, sajnos, nem üdvözölheti őket a vendégek sorában. Az osztályfőnök előtt meghajtja a szeretet zászlaját. A diákállmok valóra váltása nem hozta meg az örömet, mert mintha kimondhatatlan fájdalom temetésre hívna. Könnyező lélekkel temetjük magyar diákéletünk édesanyját, az ősi Alma Matert. Ez a magyar sors, életerős, gyümölcsöt termő fa, s jön a vihar és a villám ki- dönti. Ti lévai öreg és fiatal diákok, búcsúzzatok — de nem örökre — ettől az édesanyától, mert ha kevés reménnyel is biztat a jövő, mégis hiszünk rendületlenül a lévai magyar diákság boldog feltámadásában.

A mindenkit mélyen megindító beszéd után színi el őad ás következett. Osiiky Gergely bájos és még ma is üde frisseséggel ható klasszikus vígjátékét: „A nagymamá“-t adták elő. A megszokott vidéki előadások keretéből kiemelkedő előadás hatalmas sikert aratott. A folyton felcsendülő hyiltszini tapsok biztos fokmérői voltak a forró hangulatnak.

A címszerepet dr. Bolenian Jánosaié vállalta. Előkelő, végtelen finomságú és meghatóan meleg- szivü nagymama volt. őszinte benső érzéstől csillogott minden szava. Feledy CWga és Kohn József meglepő szinpadii rutinnal gondoskodtak a kémikus szerepek ellátásáról. Túri Nagy Panni és Trebitsch Aladár a szerelmesek szerepébe szint és illatot öntött. A kisebb szereplők szintén tehetségűit javát állították a siker szolgálatába.

Végül a „Ballag már a vén diák...“ borongós, 'bús hangulatú melódiái csendültek fel a fehérhaju öreg és fiatal diákok ajkáról, amely régi emlékeket keltett életre sok magyar szívben és fájdalmasan remegtetett meg a gondolat, hogy a lévai magyar diákság kedvesen romantikus, de amellett magyar kulturszempontból döntő jelentőségű élete talán már végleg megszűnt ezzel az estével.

Végül fehér asztalhoz telepedtek, ahol Gyapay

Ede dr. intézett szép búcsúbeszédet az utolsó lévai magyar diákokhoz s arra figyelmeztette őket, hogy az élet minden megnyilvánulásában tartsák meg magyar hitüket.

Az ország minden részéből üdvözlő levelek és táviratok érkeztek a rendezőséghez. Kersék János pedig megküldte lapunk tegnapi számában megjelent, magyar szeretettől ékes buosukölteményét, amelyet a közönség előtt felolvastak.

Másnap az emlékezetes, fájó ünnepélyen megjelent öreg és fiatal diákok Te deumon vettek Tészt a kegyesrendiek volt templomában. Ky.

HasanrBc elnök

a kitefe&sési kérdésre! a Mvaialnok- kornidrayrél és a dikfainpár#!

A váBaszfási módosítása nem járna előnnyel — A kisebbségi kérdés megoldásához nem kell germanGfilizmus, csak a németek negaftiwizmusának föladása — Kitartás a munkában, rend az országban és óvatosság kifelé

A köztársasági elnök a Národni Osvobo- zeni szerkesztőjének nyilatkozott a belpolitika kérdéseiről. Az elnök a különböző kérdésekre válaszolva többek között kijelentette, hogy

a választási törvény módosítása a lakosság nemzetiségi, szociális és gazdasági tagozódásában semmiféle változást nem hozhat s teljesen kizárt dolog, hogy a választási törvény és az alkotmány módosítása bizonyos politikai hegemóniát teremthessen.

A Hradzsin állítólagos genmanofil politikájáról az elnök a következőket mondotta:

— Semmiféle Hradzsin-politika nem létezik abban az értelemben, hogy én, vagy az én vezetésem alatt egy bizonyos csoport az alkotmány és a parlament mellőzésével valamilyen politikát űznénk. Azonban, mint minden polgárnak, megvan a politikai meggyőződésem és mint elnöknek, megvannak az alkotmány által megszabott kötelességeim. Kötelességemet mindig úgy értelmeztem, hogy a kormánnyal és a pártvezérekkel nyíltan beszéljek. Egyszer ők győztek meg engem, máskor én győztem meg őket. Ez a Hradzsin politikája. ... .

— A nemzeti kisebbségi probléma a

nemzeti érzés hullámzása idején igen fontos kérdés. Ismétlem, amit már néhányszor kijelentettem: a mi német kisebbségi kérdésünk a mi legfontosabb politikai problémánk. Az állam vezetőinek kötelességük megoldani ezt a feladatot. Mihelyt a németek

államunkkal szemben feladják a negációt és a közös munkára jelentkeznek, mihelyt tehát ők, tömören mondva, kormánypártok lesznek, akkor automatikusan bekövetkeznek ennek a konzekvenciái, mint a többi kormánypártnál. Ez olyan tiszta és érthető, hogy ehhez semmiféle különös germanofiliz- mus nem szükséges, csak egy csöpp politikai megértés és körültekintés.

A hivatalnokkormányról kijelentette az elnök, hogy azt ő sem nem kívánta, sem annak létrejöttén nem működött közre, hanem a koalíciós kormánybeli nehézségek hívták elő. A mai viszonyok mellett — folytatta az elnök —

szükségesnek tartottam és tartom ma is, hogy a parlamentáris kormányba a nélkülözhetetlen szakembereket felvegyék.

Ezt az efvet már magukévá tették a pártok is Benesnél és Englishéi. Tapasztalataim, amelyeket hivatalom teljesítése közben szereztem, megerősítik nézetemet. A nehézségek eltűnnek, mihelyt a parlamentnek és a pártoknak meglesznek a megfelelő szakembereik.

Teljesen helytelen az a beállítás, hogy egy hivatalnokkormány nem fér össze a demokráciával.

Amerikában például a kormány nem alakulhat parlamentáris személyekből, hanem hivatalnokokból és szakemberekből.

Végül a diktatúráról is nyilatkozott az elnök:

— Ki akar diktatúrát végrehajtani és milyen program alapján?

Államunk fejlődése és meglehetős kon- szolidáltságia minden egyes értelmes ember részére megmutatják az utat, amelyen haladnunk kell: Kitartás a

munkában, rend az országban és óvatosság kifelé.

Más országok diktatúrájának példája egyáltalában nem illik bele a mi viszonyainkba.

A magyar nemzeti párt javaslata a hadirokkantak érdekéhen

A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: Holota János dr., magyar nemzeti párti pépviselő és társai, továbbá a Bund dér Landwirte és a német iparospárt képviselői javaslatot terjesztettek a képviselőház elé a hadirokkantak alkalmaztatása és védelme érdekében. A javaslat kifejti, hogy a csehszlovákiai hadi rokkan lak gazdasági

helyzete napról-napra szomorúbb. A hadirokkantak járadékai a legszerényebb megélhetéshez sem elegendők és a rokkantak rá vannak kényszerítve arra, hogy munkát vállaljanak. Ezt azonban a legjobb akarat mellett sem tehetik meg, mert munkaalkalmat nem találnak és a munkaadók nagyrésze nem hajlandó rokkantakat alkalmazni. Az alkalmazásban levő rokkantak állandóan ki vannak téve az elbocsátás veszedelmének. Ezért védelemre van szükségük. Ez nemcsak a magánmunkaadókra, de az államra és a községekre is vonatkozik. Ez a helyzet megköveteli, hogy a rokkantak törvényes védelemben részesüljenek. Németország, Ausztria, Lengyelország, Olaszország és Franciaország törvény utján gondoskodtak arról, hogy a rokkantak kötelezően alkalmaztassanak. Hasonló értelmű javaslat áll jelenleg az angol törvényhozás alatt. Csehszlovákia erre nem gondolt. A külföldön élő csehszlovákiai hadirokkantak különösen rászorulnak a védelemre. Nem térhetnek vissza otthonukba, mert olt nem találnak munkát, s jelenlegi munkahelyükről mint külföldieket tömegesen bocsátják el őket. Ezekre rendkívül szomorú jövő vár. Az idegen államok a hadirokkantak kötelező alkalmaztatására nézve, nem köthetnek Csehszlovákiával viszonossági szerződést, mert Csehszlovákiának nincs ilyen törvénye. A javaslat kiterjeszkedik arra, hogy a hadirokkantak tízezrei felhívást kaptak, hogy térítsék vissza az egyes esetekben tulfizetett járulékokat. Ez a legtöbb esetben lehetetlenség. A szenátus egyhangúan elfogadott már egy oly értelmű javaslatot, amely szerint eme visszatérítések kötelezettsége törlendő. A hadirokkantak járási hivatalai feleslegesnek bizonyultak.

Az emlitett képviselők tehát azt javasolják, hogy a képviselőház hívja fel a kormányt, hogy a legsürgősebben terjesszen be törvényjavaslatot a hadirokkantaknak a közszolgálatban és a magánalkalmazásban való védelméről. Rendelje el a kormány, hogy az emlitett visszafizetési kötelezettség megszűnjön. Szüntesse be a hadirokkantak kerületi hivatalait.

VÍRÁGFI

— Vig regény —

Irta FEHÉR ÁRPÁD----- (13)

Sá

rosdiék nyugalomba vonult szinósz- pár voltak. Évekkel ezelőtt kis kocsmát nyitottak a Józsefváros egyik csöndes utcájában. A vendéglő híres volt töltött káposztájáról. Minden évszakban és minden időben lehetett ott kapni töltött káposztát, ami tudvalévőén arról nevezetes, hogy hetedszer föl- melegitve a legeslegjobb. Már pedig Sáros- diék több mint negyven évig pályáztak a vidéken (többször voltak szerződésben Virágfi társulatánál is) és életükön, mint éltető elixir, vonult végig a töltött káposzta. Nem csoda, ha az asszony lelket tudott bele önteni és nyugalmukban némi jólétre tettek szert, úgy hogy ők maguk már neon a töltött káposztán éltek. Elég volt belőle negyvemegy- néhány éven át.

Yirágfiék, Hermina és Árvái kíváncsian léptek be a kis vendéglőbe, ahol igy színész- vásár idején igen nagy volt a forgalom. Sá- rosdiéknak az egész országban híre volt. A kocsma persze tele volt ismerősökkel és a töltött káposzta ingerlő illatával. Az első ember, aki a nyakukba borult, ki lett volna: Pálmai Balambér volt. Persze meglehetősen pityókos állapotban, ő minden évben itt töltötte a virágvasárnapi szünetet. Budapestből nem is igen látott mást, csak a töltött káposztát és a jófajta móri spriccert, amire Sárosdiék szintén büszkék lehettek.

Kitűnő hangulatban vacsorázott meg a társaság és jó későre járt az idő, mikor cihelődni kezdtek. Távozás előtt megkérdezte Virágfi a fiatalokat:

— Hova szálltatok, gyermekeim?

Hermina fülig pirult és Árvái is nagy

zavarba jött. Röstelték bevallani, hogy szállás nélkül bolyonganak.

— No, nem faggatlak benneteket — mondta a direktor. — Aki fölruházza az ég madarait, bizonyára gondot visel reátok ...

10. Szép Heléna

A veszprémi házak faláról lemosta már a szinlapokat a tavaszi eső. Junius első napjai pompáztak virágok illatában. Mindszenti Ibolyka, azaz Barát Tihamérné naphosszat a kis verandán üldögélt. Benn a házban fony- nyadtak régi diadalainak, forró estéinek koszorúi, amiket azonban a férje nem sokra becsült. Mióta a tanár ur megnősült, még morózusabb volt, mint azelőtt. Még többet pipázott és zsörtölődött és miután Ibolykának is helyén volt a nyelve, végé-hossza nem volt közöttük a perpatvarnak. Annyi bizonyos, hogy a volt primadonna a házi dolgokhoz nem sokat értett, de ezt nem is nagyon lehetett kivánni tőle. Viszont az öreg úrtól sem lehetett jogosan várni, hogy egész nap a szépet tegye. így hát az életük nem volt túlságosan harmonikus.

Azonkívül Mindszenti Ibolyka lelkében különös átalakulás történt, ő, aki a szabadsághoz volt szokva, a kis veszprémi házban rabnak érezte magát és hogy, hogy nem, talán az öregedés első komoly hullámai öntötték el: de sokat gondolt Szatyira. Először kinevette önmagát, mikor rajtakapta, hogy Szatyi gnóm-arca újra meg újra megjelenik képzeletében. Elhessegette később, mint valami kisértetet, de az újra csak kesernyésen

rámosolygott. És az ágya szélére ült gyötrődő hajnalokon és mesélte, mesélte, dúdolta, zengte, zokogta egyre a múlt történeteit. Fiatalon, pelyhedző bajusszal állt előtte, csokros fekete nyakkendőjét lobogtatta a szél és lelkendezve szerelmet vallott. Aztán mint meglett férfi tűnt föl és végigcsinálta a pokoli féltékenykedési jeleneteket. Mint a Hoffmann meséinek varázslója, hol itt, hol ott szállt föl képzeletének rejtélyes sülyesz- tőin és végül valósággal lelki betege lett Szatyi emlékének.

De kísértették Mindszenti Ibolykát a nyár forró estéi is. Gyulára gondolt folyton, a tiszta, hűvös kis városra, aminek utcáin kacagó, habzó virágokba borultak a vadgesztenyefák. A színkörre, aminek deszkái izzanak a nyári estéken és körül a tájon a békák koncertjére. A békabrekkegésnél szebb altatózene nincsen a világon. Vájjon jutott-e hozzá méltó utódhoz a Virágfi-szintársulat? Vájjon emlegeti-e őt még a gyulai közönség, vagy pedig feledésbe merült a neve?

Barát tanár ur mit sem vett észre Ibolyka gyötrődéseiből. Talán ha sejtette volna tépelődéseit, másképp bánt volna vele. így azonban folytatódtak a zsörtölődé- sek, amik végül odáig juttatták őket, hogy napokig nem is beszéltek egymással. Ebben az időiben Ibolyka sokat bolyongott egyedül a város környékén. Végül emiatt mérgesedett el a férj és feleség között a helyzet. A tanár ur ok nélkül féltékenykedni kezdett — és egy alkalommal meglobogtatta fenyegetőn Ibolyka orra előtt a pipaszárat.

Több se kellett a volt primadonnának. Nem szólt egyetlen szót sem. Dühét magába fojtotta és csöndben pakkolni kezdett. A férj

mit sem vett észre. Azt sem, hogy Ibolyka néhány nap alatt lassankint elszállította holmijait, ki a vasúthoz és föladatta Gyulára, régi háziasszonyának címére. Mikor aztán podgyászának utolsó részletét is elküldötte, egy szép júniusi hajnalon eltűnt a házból. Rá se nézett búcsúzóul a tanár urxa, aki hortyogva, mélyen aludt. Még csak levelet se hagyott vissza a számára. Gyorskocsin utazott Fehérvár felé, nehogy a tanár ur esetleg a nyomára jusson. Fehérvártól aztán gyorsvonaton folytatta az útját és alkonyat- kor érkezett Gyulára.

Nem akarta, hogy fölismerjék. Elhagyott utakon, amiket jól ismert, osont be a városba, régi lakására, ahol már várta kedves, öreg háziasszonya, özvegy Sodor Gáborné.

Egymás nyakába borultak és mint min- deu évben tették, zokogva örültek a viszontlátásnak.

— Sápadt vagy, gyermekem, Ibolykám — mondta özvegy Sodorné.

— Sokat szenvedtem — felelte Ibolyka —, majd máskor elbeszélem. Most azt mondd meg, Arankám, mit beszélnek a városban? Van-e Virágfinak uj primadonnája?

Sodorné órákig mesélte Ibolykának a legfrissebb pletykákat, egy teljes esztendő történetét, a szomszédok viselt dolgait, a legújabb házasságokat, a téli hangversenyeket, de a színházra csak nem akart áttérni.

— Azt mondd meg, Aranka, hogy hívják az uj primadonnát — sürgette Ibolyka.

Sodorné kényszeredetten válaszolt:

— Valami Kiss Hermina ... Az ördög se hallotta a hírét. De nagyon ütik a nagydobot neki. Én bizony még nem láttam. Az ördög kiváncsi az ilyen fiatal kezdőkre.

Rozsnyói was-ypplf® és hidsgviz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely,

3M Re2e&ava«ll@zsmy6, (SsSovensxkó)

Vasas-, meleg-, hideg- és villanyíürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbár.talmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 méternyire a tenger színe felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz. — Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel, napi 32,— Ke, — Posta, tá- virda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál r a Fürdőigazgatóság.

2