Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-27 / 145. (1183.) szám
^I«<MtAlACítoR-HrRLAE 1926 junitts 27, vasárnap. tfichter János szenátor nagy beszédet mondott a kongruavitában A kongruajavaslafof 77 : 57 arányban a szenátus is megszavazta A nemzeti szociálisták Oyket fulmináns beszédéért inzultálnl akarták A tegnapi szenátusi ülés napirendjén a kongruajavaslat szerepelt. Amikor Mazanec dr., a szociálpolitikai bizottság előadója megkezdte jelentését, a kommunisták megismételték az obstrukciós jeleneteket. Chlumecky most is elhozta magával a nagy trombitáját, amelybe szüntelenül fújt s papokat, gyalázó képeket hordozott a termen keresztül. Klo- fács elnök erélyes felszólítására a plakátot eltávolították. A lárma Procházka dr., a költségvetési bizottság előadójának beszéde alatt is tartott. Ezután a legnagyobb csendben folyt a vita. Az első szónok Habrman szociáldemokrata. volt miniszter a Husz-ünnepély jelentőségéről beszélt. Pichl cseh nemzeti szocialista javaslat elleni felszólalása után Richter János magyar nemzeti párti szenátor mondta el szüzbeszédét. A németnyelvű beszédet óriási teíszésnyilvánitás- sai fogadták a német és katolikus pártok s Richter régi parlamenti debatták fölényével és készségével verte vissza a kommunisták és szocialisták közbeszólásait- A nagy verv- vel elmondott beszéd friss vért hozott az öregek házába s eseménye volt a tegnapi vitának. Richter János: Tisztelt Szenátus! Meg keli vallanom, hogy nem vagyok ment némi elfogódottságtól, amikor régi politikus létemre ebben a házban először szólalok föl. Érzem ezt két okból. Először, mert olyan törvényjavaslatról van sző, amely engem közvetlenül érint, tehát Cicero pro dorno kell beszélnem, másrészt pedig amiatt a nézetem szerint igen sajnálatos körülmény miatt, hogy a törvényjavaslatot oly ellenfelekkel szemben kell védelmeznem, akik mindig és mindenütt az emberi szabadságjogok védői gyanánt adják ki magukat és minden erejükkel az emberi társadalom „igazságos szociális egyensúlyáért*' szállnak síkra. A két szocialista, a szociáldemokrata és a nemzeti szocialista párthoz tartozó, valamint a kommunista szenátortársaimra gondolok. Igen, hölgyeim és uraim, ami engem és lelkésztársaimat a leginkább lehangol és' elkeseríti vallási különbség nélkül, az nem is abban a megszégyenítő ős megalázó körülményben rejlik, amelybe bennünket maga a törvényjavaslat juttat, miikor — amint néhány szlovenszkói kollégám Írja — az utkaparók és pályaőrök kategóriájába soroz minket s a negyedik paragrafus a) pontjában a középiskolai érettségi bizonyítványt követeli tőlünk és ugyanakkor pedig teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy mi magasabb, akadémiai képzettséggel rendelkezünk: hanem az itt a legszomorubb tény, hogy a javaslat ellen késhegyig, sőt, hogy szabatosabban fejezzem ki magam, a képviselőházi elnök csengőiéig menő harcot folytat egy olyan párt, amelytől bár világnézeti jellegű lényeges programpontok választanak el, de amely az emberiség szociális kibékitése és a kapitalizmus kinövéseinek elhárítása körül bennünk a legelszántabb harcos fegyvertársakat láthatná. . A keresztény egyház és a szocializmus Ne felejtsék el azonban, mélyen tisztelt szociáldemokrata szenátortársaim, hogy az önök evangéliuma — a marxizmust értem — még nem érte meg az első évszázados évfordulóját, az enyém azonban közel kétezeréves múlttal dicsekedhetik és annak alapjai több, mint ötezer év óta állanak fönn és hatása nagyságából eredetének nagyszerűségére és valódiságára kell, hogy következtessen a tudomány. Hogy teljesen objektív legyek, nem vonakodom elismerni s kifejezni, hogy a szociáldemokrácia az Ínséget szenvedő emberiséggel szemben, az emberiség szociális egyensúlyozása terén hatalmas ted- jesitm'émyt végzett, de ezt az objektív felfogást, hölgyeim és uraim, önöktől is elvárom és ha nem akarnak a tudomány arcába vágni és nem akarják a szemüket lehunyni a történelem előtt: úgy be kell ismerni ök, hogy a kereszténység kétezer esztendő óta nemcsak nagyot és magasztosai teremtett, hanem az emberiség legszomorubb, legantiszociálisabb korszakában már az eredete és kinyilatkozta- tója révén a szociális problémát is megoldotta és az emberiséget megváltotta. A betlehemi formák A világmegváltó nem világvárosban született, hanem vidéki fészekben, Betlehemben. Nem királyfinak, hogy hatalma legyen katonaság, akadémiák és tisztviselők seregei fölött, hanem szegény emberek gyermekének egy kis istállóban é3 egy szerény műhelyben nőtt fel. Ezek az életformák a legmagasabb nevelő értékkel bimak az emberiségre nézve, ment a legnagyobb hatást nem a külső hivalgás éri el, hanem a szerénység, önmegtagadás, a csönd, a magányosság. A nagyság az áldozat formájában jelenik meg, hogy az önáldozásra példát nyújtson. A nagyság a betlehemi formákat választja, hogy a kicsinyek a nehéz, de egyben mégis könnyű betlehemi utón az igazi nagyság útjára találjanak. A római kor szociális helyzete Tisztelt Szenátus! Milyen szomorú perspektíva nyílik meg szemünknek, mily fájó érzés suhan a szivünkbe, ha a nagy római és görög világbirodalom szociális helyzetére tekintünk. Bölcsészet, művészet, irodalom, gazdagság: olyan virágzásig fejlődnek, hogy nem tudjuk eléggé csodálni őket. De kik az élvezői ezeknek az emberi gyönyöröknek? Néhány tízezer! Az einbertömegek milliói csak arra valók, hogy, mint szegény rabszolgák, uraiknak élveit gyarapítsák és megkönnyítsék. Hogy csak néhány legkirívóbb ellentétet említsek: egy Platón, a világnak talán a legnagyobb bölcsészeti lángelméje, a rabszolgát, tehát embertársát csak organon empsychon-nak, vagyis a lelketlen eszközöktől, mint amilyen az eke, a kapa stb., megkülönböztetésül lelkes eszköznek tartotta. Egy Vadius Pollién megengedi magának azt a fényűzést, hogy mindennap lemészároltat egy-egy rabszolgát s a húsával etette szép halastavának lakóit. Hatalmas vásárokat tartottak, ahová barom helyett ezeket a szerencsétlen organon empsyoho- nokat hajtották föl és adták el. Ha a szegény rabszolga öreg lesz és munkaképtelenné válik, úgy egy lakatlan szigetre száműzik az éhlhalál áldozatául. Föl is lázadtak e szegény rabszolgák, hogy emberi jogaikat fegyverrel kiharcolják. Ismerjük Spartacus történetét s tudjuk a borzalmas végét, amikor Crassus legyőzte. A Rómába vezető nagy hadiul mentén szörnyű útjelzők sűrűsödtek, amelyeken mind egy-egy legyőzött rabszolga hullája lógott. A kereszténység átalakító hatása És ekkor megnyilatkozik a világnak a betlehemi misztérium, amely már a születéskor is nem a gazdagokat, nem eme világ hatalmasait gyűjti maga köré, hanem szegény proletárokat, egyszerű lelkű parasztokat és kihirdeti nekik azt a békét, amelyet ez a világ nem tud adni. Igen, hölgyeim és uraim, ez az a bakié, mely ahol megjelenik, ott a legszerényebb 'kunyhó is paradicsommá válik s ahol nincsen, ott a legpompásabb palota is börtön. Jönnek ehhez a misztériumhoz gazdagok és hatalmasok is Napkeletről s ők is békét találnak ottan, de csak azon föltétellel, hogy fölös kincseiket az egyszerű jászol lábaihoz rakják. Nerónak és a római világbirodalom minden hatalmasának és gazdagjának fülébe dörgik az igét: „Te is olyan ember vagy, mint legutolsó rabszolgáidnak bármelyike, minden ember egyenlő és egyforma joga van, az emberhez méltó életre/4 A Tesszalonikiekhiez intézett második levél kihirdeti: ,,Aki nem dolgozik, ne is egyék.44 Ezt a tant először gúnyolják és őrültségnek tartják, de amikor sebesen elterjed és napról-napra uj hívőket ihlet meg minden osztályból: a hatalom az ultima ratiohoz folyamodik: a fegyverhez és patakokban ömlik az ártatlanok vére. Senki sem nyúl védelme- zésül fegyverhez, csak Tertullianus szózata cseng a hatalmas császág fülébe: Ahányszor gyilkoltok, annyiszor megsokszorozódik számunk, a keresztények kiöntött vére uj keresztényeknek magva. — Az uj hitvallók a katakombákat keresik fel, oda jön a büszke patriciusmő a már felszabadított rabszolgájával s a szigorú patrícius az 5 szabaddá tett volt rabszolgájával. Ott mindenki testvér. Nemcsak imádkoznak és nemcsak olvassák Pál világapostolnak PÍíilemonhoz Írott levelét, amely a föszabadult Onesimu'S igazi apológiáját tartalmazza, hanem gyakorlatilag meg is valósit jak az uj tant, amikor a gazdagok a maguk kincseit a szükséget szenvedő testvéreik ínségének enyhítésére ajánlják föl. Az egyház szociális intézményei Vérfolyamok után végre győz a magasztos eszme: A katakombákat elhagyják és szabadon fejlődik az uj tan. Gyönyörű templomok épülnek, bennük és mellettük kórházak, árvaházak és szegényházak alakulnak, hercegfiak és királylányok elhagyják palotáikat, szétosztják vagyonukat és egész életüket a keresztény charitás szolgálatának szentelik. Aesculap szigetén, ahol az éhhalálra ítélt rabszolga utolsó sóhaja ismeretlen hatalomhoz tör fel, felépül az irgalmas testvérek kórháza, ahol a szegény betegeket ingyen gyógyítják s ápolják. Messze vezetné, ha a szociális téren 19 évszázad alatt megnyilvánult keresztény hősleliküségnek akár csak a főmozzanatait kiemelném, csak megemlítem egy Benedek, egy Assziszi Ferenc nevét, kinek hét évszázados jubileuma épp most kerül megünneplésre, ott egy paulai Vince stb., st'b. Lapozzák át, hölgyeim és uraim, Monitalembert ötkö- itetes müvét: Nyugat szerzeteseiről és csodálkozni fognak a kereszténységnek azon szerfölött fejlett szociális intézményein oly időkben, amikor ilyesmivel még semmiféle világi hatalom nem törődött. Chlumecky (közbeszól): Tempi passati. Richter: Helyes, kolléga ur, éppen erre akarok rátérni. Hallom a közbevetést: hová lett az igazi kereszténység, hová sülyedtünk az igazi kereszténységtől? Én azonban azt mondom önnek: lényegében ma is ott tartunk, ahol 1900 évvel ezelőtt volt a kereszténység. És ha kívánja ennek itheoretikus bizonyítékát, úgy kérdem Öntől — bár föltételezem, hogy mint politikus, a szocialista dolgok és írások felől tájékozva van —, olvasta Ön a igeniális XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikáját? Ez az enciklika Németországban a szociáldemokrata sajtóban is nagy föltünést keltett. Chlumecky: És ön olvasta Marxot? Richter: Azonnal rátérek. 1914 karácsony, miikor a világ megbomlott és rengeteg ártatlan vér folyt, ki volt, aki a világhafal inakat békéié szólította föl? Ki volt, aki a világ hatalmasainak lelkiismeretére apellált? Nem Pius pápa-e, aki a német császárnak és a hatalmaiénak odadörögte: Mit müveitek? Ti vagytok felelősek az ártatlanul kiöntött vérért! — ön, kedves társam, kommunista. Én is az vagyok. Ha ön valaha éhes lesz, jöjjön hozzám és ha én nekem lesz két falat kenyerem, a nagyob- bikat Önnek fogom adni. Én csak egy szegény véges ember vagyok, de amit tudok és amim van, szívesen odakommunizálom önnek. ön haragsal és gyűlölettel tekint rcám, én a legnagyobb szeretettel és ebben az értelemben én hiperkomniunista vagyok! (Nagy taps.) Menjenek el önök egyszer a keresztény chari- itásnaik prágai kórházaiba és járványhelyi-ségeibe és nézzék olt. meg az ír gat más nővéreket és testvéreket, milyen egyszerű életük van és mily szeretettel, odaadással és türelemmel ápolják ott a betegeket, egyetlenegy állami intézményben nem találják meg a párját. A szocializmus nem oldható meg hatalmi szóval Most még azt a szemrehányást teszik nekünk, hogy mi teljesen a túlvilágra építünk és ezért a szociális végcélt nem érhetjük el. Ez a vád is teljesen hamis és nagy tévedés. Én mint lelkész nem rendezkedhetem be a tulvilági életre. ha ezt a világot elveszítem a lábam alól. Népemnek hirdetnem kell, hogy minden embernek már ezen létben joga van az emberhez méltó élethez, de sohasem szabad elfelednem Shakespeare szavait, miket a Hamletben mond: „Vannak az ég és föld között dolgok, amiken iskolás bölcsességünk nem jut tul“. És mindig szem előtt kell tartanom Goethe mondását: „Az evangéliumokból kiderengő és fénylő magasztosságnál és erkölcsi kultúránál följebb sohasem emelkedik az emberi értelem". És eszembe tolulnak az igaz szavak, melyekkel a német szocialista bölcsész befejezi szerfölött értékes müvét a szocializmusról: „A szocializmus, ha valaha megvalósul, társadalmi szükségletből fogja megvalósítani azt, amit mostan prédikálnak, de a világnak még idegen: a kereszténységet". Igen, hölgyeim és uraim, a szociális kérdés, mely szerintem az emberiségnek ( egyik legnagyobb problémája, nem oldható meg állami hatalmi szóval. A lelkészek föladata Kirívó példát adnak erre a mi betegse- gélyző pénztáraink. Távol áll tőlem, hogy a nap-nap után hallható általános gyanúsításokat hányjam a szemükre. Sőt el kell ismernem, hogy ez az intézmény a célját illetőleg át van itatva igazi szociális gondolattal, azonban, hölgyeim és uraim, mennyire mutatkozik itt is a semper humánum annak minden tökéletlenségével és emberi hibáival! Menynyibe kerül az üzem fentarlása és mit kapnak a szegény betegek?! Sapienti sat. Sem az írott törvény — nam littera occidit, spiritus vivificat — a betű öl, a szellem éltet! Stark: A butaság is! Richter: Ki tehet róla? Van, aki butának születik. Ön például okos. Ez is az Isten adománya!... Sem az írott törvény, sem pedig az osztályharc nem oldhatja meg ezt a problémát- Csak az igazi emberszeretetnek legyőzhetetlen törvénye képes megfékezni a Wildbrand-féle társadalmi szükséget, úgy hogy éppen nekünk, lelkészeknek kell őrt ál- lanunk, hogy ha a szociáldemokrácia valaha teljes érvényre jut, vagy pedig egy kíméletlen iascizmus által legyőzetik, a szociális elvet hamisítatlanul megtartsuk az emberiség üdvére. Az élő jelek itt ülnek sückingeni trombitákkal. (Fölkiáltások: Amott áll!) Igen, az én barátom, aki nem akarja velem megosztani az utolsó falat kenyeret! Nem tudom, miért? Daudr: Azt önnek be kellene bizonyítania. Richter: Nem vagyok próféta, de amit tisztán magam előtt látok, a szavaimat igazolja. Itt a bizonyság! (Rámutat a kommunisták padsorára- Taps. Általános derültség.) A túlvilágot éppen a mai időkben nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A politika és nemzetgazdaság mai prófétáit materialisták, imperialisták és az utópiák álmodozói rajongják körül. Több hatalmat, több földet, több kereskedelmi lehetőséget, több gyárat, több pénzt és aranyat, hogy életünket biztosítsuk, kiszélesítsük! Ez hangzik uton-utfélen- Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell: ennél még fontosabbak a szellemiek, a kulturmüvek. Ami a lelket naggyá és erőssé teheti, még fontosabb a népre, mint azt, ami a gyomrot megtömi. Mi bízunk a túlvilágban, enélkül nem is képzelhető el vallás, de vallás nélkül állam sem létezhet. Az egész világtörténelem bizonyítja azon szavak igazságát, melyeket már másfél ezreddel ezelőtt leirt Plutarchos: Fa- cilius est arcem in aere aedificare, quam rém publicam absque religione fundare, vagyis könnyebb egy várat a levegőre fölépíteni, mint egy államot alapítani vallás nélküL Adjanak nekünk is annyit, amennyi híveink számaránya szerint megillet Ami a nemzeti szocialista uraikat illeti, akik büszkék arra, hogy az általuk alapítóit nemzeti egyház, az úgynevezett csehszlovák egyház, maga itiltakoziiik a kongruajavaslat ellen, ki kell jelentetnem, hogy a csehszlovák egyház tőlünk, katolikusoktól sok templomot és plébániát egyszerűen elkobzott és hívei csekély számának ellenére, sokmilliós szubvenciót kapott. Adjanak meg annyit nekünk is, amennyi híveink arány száma szerint megillet. Ad vocem: nemzeti egyház. Csak azt a tényt alkarom hangsúlyozni, hogy az úgynevezett, nemzeti egyházaiknak mindig csak ©femet sikereik vannak. A nemzeti egyház kemtmi egyéb, mint szolgája és. készséges eszköze az álilamhataiómnak lés ha ez utóbbi válságba kerül, a nemzeti egyház is velezuhan és teljesen fölmondja a szolgálatot, mint ahogy azt ad ooulos a szerencsétlen orosz népnél láthatjuk. Az egyházi vagyon nemes céljai Hallom a szemű-©hányásokat, hogy a katolikus egyháznak a köztársaság területén nagy latifundiumai vannak. Eltekintve attól, hogy ezekből a latifundiumokból a földreform már sokat elnyelt és még sokat el fog nyelni, egészen szerényen föl teszem a kérdést: vájjon a szocialista urak nem kaptak-e szintén latifundiumokat maradékbirtokok címén? Olvastam egy folyóiratban egy hivatalos statisztikát, amely szerint a szocialista pártok 90 tanyát és ahhoz még sok-sok millió szubvenciót kaptak, ötvenet a nemzeti szocialistáknak, negyvenet a szociáldemokratáknak osztottak ki. Jól Jól tudom, hogy ezt a szakszervezeteik kapták, Chlumecky: Hát a kommunisták mennyit kaptak? Richter: Semmit sem kaptak, de nem is szabad kapniok, mert az a programjuk ellen való volna. Én nem is irigylem e birtokokat tőlük azon kívánság mellett, hogy abból mennél több ínséget kielégítsenek és sok jótékony intézményt létesítsenek. Azonban ne felejtsék el, hogy az egyházi vagyon is közcélt szolgál, nem az adományosok önkényének prédája, harcin kulturális és cli#ritativ célok eszköze. Szlovenszkó legnagyobb üveg- és porcellánözlete Pausz T. Kőiké, Fö-ufca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérképviselete. 4
