Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-18 / 137. (1175.) szám

1926 junius 18, péntek.

sével lehet segíteni, hanem az adók leszállításával, az iparcikkek olcsóbbá tételével, a határok megnyitásával, a szabadforgalommal és végül a földreform tisztességes végrehajtásával. Azonban

amit itt a földreformmal .csinálnak, az a legnagyobb világcsalás.

Például nyiltan beszélnek és írnak arról, hogy a földhivatal elnökségének egyik tagja 12 milliót spórolt össze rövid idő alatt. Nem tudom, hogy ennek az urnák van-e már illetősége, mert amikor az elnökség tagja lett, akkor még nem volt.

— Az állam érdekében hagyjanak fel már azzal az ostoba politikával, amely különbséget tesz polgár és polgár között. Az uralmon levők vad sovinizmusa és nagyzási hóbortja tagolja szét az államot föntartó polgárságot és gyűlöletet szit a nemzetiségek közt. Be kell látniok már egyszer, hogy nem lehet az állam érdeke az, hogy első- és másodosztályú polgárok legyenek, akik közül az első csoportnak mindent adnak és az a legteljesebb jólétben fürdik, mig a másiktól mindent elvesznek és koldusbotra juttatják.

Az őslakos tisztviselők sérelmei

—■ Visszatérve a törvényjavaslatra, nem hagyhatom szó nélkül azokat az igazságtalanságokat, amelyek Szlovenszkón az őslakos tisztviselőket érik. Mindenütt háttérbe szorítják és sokszor kétségbeesésbe kergetik őket. A fizetésüket megrövidítik, viszont a legcsekélyebb hibákért valóságos inkvizícióban van részük.

Antidemokratikus

bürokrácia

— Viszont követeljük azt is, hogy a tisztviselők, akiknek a fizetését a nép keserves adófillérjeiből javítjuk, bánjanak tisztességesen és emberségesen a közönséggel. Úgyszólván általános a panasz, hogy mindenütt durván bánnak a néppel. Például a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság szóra sem méltatja a kérvényező vagy érdeklődő nyugdíjasokat, akiknek a számvevőség minden indokolás nélkül hónapról-bónapra levon bizonyos összegeket az amugyis csekély nyugdíjból. A pénzügyminiszter ur figyelmébe ajánlom ezt a díszes hivatalt. Hasonlóképpen szives figyelmébe ajánlom az iskola- miniszternek a pozsonyi Referátust, ahol olyan bürokratizmus uralkodik, melynek még az osztrák uralom alatt sem volt párja. Egy ügynek az elintézése évekig húzódik el szinte azzal a célzattal, hogy a kérvényezőket lassan kihalassák. Végül a kormány mentse meg Szlovenszkót a Krpelecektől, a Simecsekektől, a Majdákoktól és hasonló kreatúráktól, akik SzlovensZkő gonosz szellemei és a republika szégyenei.

Fedor Miklós beszéde további folyamán rámutat arra, hogy ezeket a belső bajokat és égbekiáltó igazságtalanság óikat nem lehet fascizmussal megszüntetni; de veszélyes is volna az ilyen kísérlet, mert a vak soviniszta fascizmus könnyen szemben találhatja

VIRÁGFI

— Vig regény —

Irta FEHÉR ÁRPÁD

$

Az utcán aztán kiegészült a társaság. Előkerült az öreg komikus és drámai apa egyszemélybeu: Pálmai Balambér, és kicsit pityókosan a fiatal szerepkörök sokoldalú betöltője, a húszéves Árvái Ádám. Lobogó szemű, rajongó fiatalember, csupa kedvesség, hév és lángolás: a Virágfi-társulat szemei énye.

Az öreg Pálmai arról volt híres, hogy mestere az adósságcsinálásnak. Végigpum- polta az egész várost, hatni tudott a legfuka- rabb emberekre is és olyan szeretetremél- tóan tudott kérni, hogy ember legyen, aki megtagadja a soha viszont nem látható apró összegeket. Róla beszélték azt a tréfát, hogy a tél során megbetegedett és hosszasan kezelte az egyik veszprémi orvos, mikor aztán meggyógyult és gavallérosan kérdezte az orvostól, hogy mennyi honoráriumot kell fizetnie, az orvos azt felelte neki:

— Adja honoráriumnak, hogy ne kérjen tőlem kölcsön.

Végül Pálmai adós maradt minden kávé- házban, valamennyi vendéglőben, adósa volt félévi házbérrel a háziasszonyának és epedive várta az elutazás pillanatát. Bosszankodott hát, mikor az utcán meghallotta az eseményeket.

— Még egy napig kell hát szenvednie Veszprémnek tőlem és nekem Veszprémtől — mondta, miközben a menethez csatlakozott.

■ magát a szlovenszkói őslakosság ellenállásává.

A gyarmatok lakói türelmének is van határa

és ha Kramar szerint „az erőszak törvényétől sem szabad visszariadni*4, úgy végszükségben a szlovenszkóiak is meg fogják érteni ezt!

— Egyesek azt hiszik, hogy Szlovenszkót csak nekik szabadították föl és Hrusov- skyék szerint mindenki, aki nem született Liptóban vagy Túróéban, csak irredenta lehet. Az „ezeréves járom*' meséjével a nép már régen jóllakott s most már a tényleges „fölszabadulást** szeretné látni.

Hangoztatja a szónok, hogy mindaddig, amig minden nemzeti kisebbség nem lesz megelégedett, amig jogainak teljes birtokában nem lesz, sem békéről, sem konszolidációról nem lehet komolyan beszélni.

Az őslakos közalkalmazottak

sérelmei

Követeli, hogy a szlovenszkói „kedvezni ény“ a szlovák, magyar és német nemzetiségű közalkalmazottakra is kiterjesztessék ugyanolyan mértékben, mint ahogy azt a csehek élvezik. Követeli, hogy az előléptetések továbbra is a szolgálati évek alapján, automatikusan történjenek. Követeli a háborús szolgálati évek minősített beszámítását. Követeli a szerződéses viszonyban állók véglegesítését és összes elmaradt járandóságaik kifizetését.

A birák részére külön státust és fizetés- javitást kíván.

Ez annál fontosabb, mivel a mai helyzet föntartása esetén értékesebb ember nem fog vállalkozni bírói szolgálatra. Rámutat azokra az aránytalanságokra, amelyek a törvényszéki birák, a táblabirák és a törvény- széki elnökök pótlékai között fönmállanak. Részletesen foglalkozik a nyugdíjas birák nehéz helyzetével is. A törvény kifejezett intézkedése ellenére a bírói pótlékokat legtöbb esetben nem számítják be a nyugdíjba. Követeli a nyugdíjas birák érdekében az 1924. évi 290. számú törvény teljes végrehajtását

A nyugdíjasokért

Kimerifően foglalkozik a vasutas- és postásnyugdijasok hallatlan sérelmeivel. Követeli, hogy az ismertetett tarthatatlan állapotokat azonnal szüntessék meg és az összes nyugdíjasok nyugdiját az egész vonalon a törvények rendelkezésének megfelelően, nemzeti különbségekre való tekintetek nélkül, haladéktalanul rendezzék.

Addig is, amig ez technikailag keresztülvihető, az éhező nyugdíjasok részére megfelelő gyorssegélyt sürget.

Követeli, hogy a kormány rendeletileg intézze el kedvezően mindazon

elbocsátott közalkalmazottak ügyét, akik átvételüket kérelmezték. Követeli a felekezeti tanítók fizetésének sürgős

Árvái viszont boldog volt, hogy még huszonnégy órát töltenek a városban. Nyomban el is sietett az ellenkező irányba. Szerelmes volt fülig Herminába, együk fűszeres fiatal, szende leányába. A bolt itt volt a sétatér elején, amerre a város széle kezdődött és a füredi országút elkanyarodott. Ilyenkor még Hermin egyedül volt a boltban és Árvái beosont futó kézszoritásra, sietős, forró, köny- nyes bucsuzásra.

5. Barát tanár ur

A vár alatt apró házak tarkállottak zegzugos kis utcákban. Árvácskákat ültettek már szerte a kertekben, birnbósodtak az orgonabokrok és piros muskátli került az ablakokba. Itt, a mohos hegyoldal oltalma alatt korábban kezdődött a tavasz és szelíd nép éldegélt békességben.

Az egyik kis házba húzódott vissza Barát tanár ur nyugalmának napjaira. Kerek negyven éven át tanította az irodalmat. Ezer és ezer diák fordult meg a keze alatt, s bár ennyi rengeteg gyermeke volt, mégis mindig egyedül élt. Szakadatlanul nyolcfelvonásos verses tragédiáján dolgozott, mellyel egyszer az Akadémia diját akarta elnyerni. Negyven év alatt legalább negyvenszer kezdte Írni újra meg újra, anélkül, hogy befejezte volna, mert fölöttébb kritikus elme volt és saját müvével soha meg nem volt elégedve.

Amugyis híres volt rettegett szigorúságáról. Fiatalabb korában a lakására rendelte a rosszabb diákokat és ott náspágolta el tanú nélkül őket. Generációk nőttek fel. Egész Veszprém vármegyében, de még azontúl is híres volt az ő nádipálca gyűjteménye e nemrendezését a teljes paritás alapján és végül követeli a tanítók illetőségének elismerését.

Abban a reményben, hogy a kormány és a törvényhozás az előadott jogos követeléseket teljesíteni fogja, a törvényjavaslatot megszavazza.

A vita folytatása

Csermák kommunista a javaslat ellen, Navratil cseh nemzeti demokrata mellette beszél.

Lehnert dr. német nemzeti párti:

Mennél több a törvény, annál rosszabb az állami közigazgatás. A most tárgyalt három javaslat semmivel sem fogja a helyzetet megjavítani.

Agyonbürokratizálják a hatósági orvosok munkáját és ezzel tulajdonképpen akadályozzák hivatásükban. Ma rosszabbul fizeti az állam orvosait, mint régen a községek, városok tették. Azonkívül még a cseh nyelvismerettel molesztálják az orvosokat, akik 30—50

éve pontosan teljesítettek szolgálatot. Jogegyenlőséget követel.

Brodecky cseh szociáldemokrata: A cseh polgári pártok megszegték koalíciós programjukat s most egysülve a németekkel és magyar rokkal, támadást intéznek a haladás ellen.

Pártja végleg le fog számolni a kommunistákkal, akik egyetlen tárgyhoz sem szólnak szakértelemmel, csak demagógiával. (Nagy taps a cseh pártoknál. A közönség karzatán is tapsol valaki, a teremőrök az mnal kivezetik.)

Bourival (cseh nemzeti szocialista' a vasutasok helyzetével foglalkozik. Polemizál a kommunistákkal.

Landa-Stychová kommunista képviselőnő felszólalása után Hanckó szlovák néppárti főleg a tanitótörvény egyes szakaszait bírálja.

Utána Koczor Gyula magyar nemzetipárti képviselő szólalt föl a felekezeti tanítók és nyugdíjasok ügyében:

Koczor Gyula: „A köztársaságban nem lehetnek uralkodó és elnyomott nemzetek44

Tisztelt Nemzetgyűlés! Akik a köztársaság bölcsőjét körülállották, mind hangosan hirdették, hogy az a demokrácia és egyenlőség jegyében született meg és ez az elv minden utján végig fogja kísérni ezt az államot. Azóta is állandóan halljuk e jelszavakat, a valóság azonban mindezekre rácáfol.

A demokrácia és egyenlőség nálunk már gunyszámba menő fogalom.

A demokrácia és egyenlőség alkalmazása alatt már mindenütt azt értük, hogy emberi és isteni törvényekben lefektetett jogaidból kiforgatnak, emberi mivoltodban csúffá tesznek, a jóérzés és becsület fogalmával ellentétes dolgokra kényszerítenek a legraffinál- tabb módon, hogy mindenben csalatkozva, mindentől megfosztva, összetörve, kész rabszolgája légy a modern demokrácia apostolainak.

A tanítóban

csak a kortest látták

Ez a módszer érvényesült a szlovenszkói és ruszinszkói nem állami tanítósággal szemben is, pedig ezek az összességnek körülbelül háromnegyed részét teszik ki nálunk. Nem rendezték véglegesen fizetésüket, de

időről-időre drágasági segélyeket nyújtottak nekik, hogy igy függő, bizonytalan helyzetben tartsák őket, hogy mindig fejük fölött lebegjen a segély megvonásának lehetősége s ezzel feletteseik pártpolitikai eszközévé legyenek lealacsonyíthatok. Ez volt a főcél, a tanítás ügye nagyon sok helyen mellékes dolog lett. Az anyagilag és erkölcsileg függő tanítóban különösen a falvakon csak a jó kortest látták, ahelyett, hogy a fizetések és a nyugdíj törvényes rendezésével és függetlensége biztosításával a sikeres népoktatáshoz szükséges nyugodt lelkiállapotot biztosították volna neki.

A szlovenszkói és ruszinszkói nem állami tanítóság évek óta küzd a történelmi országok nem állami tanítóival való egyenjogúsításért s az 1919. évi 274. (paritásos) törvény rája való kiterjesztéséért. ígéretet kaptak erre nézve eleget s mégis, mit látunk most, az általános fizetésrendezésnél? Azt, amit mindig tapasztalhattunk: az Ígéret ígéret maradt, sőt a helyzet rosszabbodott, mert a javaslat 1. §-ának 2. pontja kormány- kegytől teszi függővé, hogy az uj törvény hatálya mily mérvben és mely időtől kezdve terjesztessék ki rájuk.

A magyar nemzeti párt álláspontja

— Nos, uraim, ez igy nem megy további Mi nem vagyunk hajlandók tűrni, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó a történelmi országrészekkel szemben mindenben mostohán kezeltessék. Figyelmeztetjük önöket, hogy itt a tizenkettedik óra, mikor az eddigi rendszerrel fel kell hagyni és be kell látni, hogy mi is joggal igényelhetjük ugyanazokat, ami a történelmi országrészeket megilleti. Bár e tekintetben talán a remény egy sugarát látom felcsillanni, mégis kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy e törvényt csak

az esetben tesszük magunkévá, ha a benyújtott módosító javaslat szerint az 1. § 1. bekezdése olyképpen egészittetik ki, hogy az a szlovenszkói és ruszinszkói nem állami tanítókra is érvénnyel bírjon s a szakasz 2. bekezdése töröltessék. Ezzel, hiszem, hogy nemcsak a magyar tanítóságnak, de még nagyobb mértékben a magyar népnevelésnek és kultúrának teszünk értékes szolgálatot.

A javaslat más sérelmes intézkedéseket is tartalmaz. így megdönti a 274-919. törvényben lefektetett paritás elvét és szerzett

zedékek szemében és az öregebbek igy ré- mügették a süldő diákot:

— Csak arra vigyázz, hogy Barát tanár ur meg ne invitáljon gyűjteményének megtapasztalására.

De az ifjú nemzedék osaik megtanulta tőle az irodalmat s végül a nádpálcának sajgó emlékei is elmosódtak.

Mindszenti Ibolyka két napja volt a tanár ur házánál. Az újdonsült asszony igyekezett beleélni magát uj szerepébe. Ma is korán reggel fölkelt, reggelit készített férjének, aki még ágyban volt és régi könyveiket olvasgatott. Aztán megöntözte a kis udvar virágágyait, bokrait, majd leült a lugasba és mit csinálhatott volna egyebet: harisnyát

stoppolgatott. Menyecskés tarkakendővel volt bekötve a feje, virágot tűzött a hajába és a szomszédok, kik lefüggönyözött ablakok mögül a kerítés résein át bekandikáltak, ugyancsak gyönyörködtek benne.

Ibolyka alapjában véve jó teremtés volt. Kicsit sajnálta Virágfiékat, mert nagyon jól tudta, hogy milyen válságba sodorta azokat az ő házassága. Másrészt azonban túlságosan fáradtnak érezte magát. Hosszú évek óta majdnem minden este játszott, táncolt és énekelt és bár aránytalanul nagy gázsit kapott és a direktor azt minden poklokon és anyagi válságokon át fizette neki, mégsem állott másból az élete, mint a folytonos gondokból és küzdelmekből. Jelmezei és színpadi ruhái, amiket szüntelenül frissíteni és gyarapítani kellett, öt-liat nagy ládát töltöttek meg, most egyelőre a kis ház padlására kerültek s úgy gondolta, hogy majd a mézeshetek után fogja kiselejtezni és rendezni kincseit.

Komoly elhatározása volt, hogy a színpadra soha többé nem tér vissza. Amúgy sem soká primadonnáskodhatott volna, még egy pár év, aztán mehetett volna kómikának és a pálya végén ott leselkedik a szegénység és az elhagyatottság.

A volt primadonna ezekre a gondolatokra kedvre derült. Úgy érezte, hogy végleg révbe ért. A férje nem fiatal már, kicsit csi- korgós kedvű is, de azért nagyon derék ember, szép nyugdijat élvez s mivel rövidesen az ő nyugdija is kijár, nagyon szépen elélde- gélmek majd. Ibolyka bekiáltott a házba:

— Keljen föl már, öreg férj! Mégsem járja ilyen sokáig lustálkodni! No, tápász- kodjon föl, megsétáltatom a városban egy kicsit.

— Mindjárt, mindjárt, csak befejezem ezt az érdekes olvasmányt és elszívok még egy pipadohányt.

— A pipaszárakat pedig mind el fogom égetni. Maga ezentúl szivarozni fog.

— Azt már nem, Ibolyka. Minden áldozatot meg tudnék hozni érted, annyira szeretlek, de a pipaszárról nem mondok le soha.

— No majd meglátjuk, ki az ur a háznál.

Azzal becsukta az ajtót, visszaült a lugasba, hogy a stoppolást folytassa. Munkaközben néha merengve nézett le a kanyargó, népes Buhimvölgy felé. Egyszer csak meglepetten ugrott föl. A ház kis kapujához szaladt, a szeme fölé tette a kezét, hogy nem káprázik-e a szeme.

Nem tévedett. A hegyes utcán fölfelé látta kapaszkodni Virágíi köpcös alakját, mellette a szerkesztő ur büszke járással s utánuk a nők és férfiak furcsa csoportja. r (Folyt., ivöv.)

2