Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-18 / 137. (1175.) szám
1926 jur.ius 18, péntek. ^TBgBBKmtBsoRVMmw/mxaa 3 Óriásid sem tehet csodát s nem tudja a Bloc National! a baloldali karfellel összehozni Pclncarénsk nincsenek kilátásai — A radikálisok a koncentrác’6 ellen — Poincaré hirte-en Lccsrr.ó>b3:ét lett — A francia kormányaüakáiás nehézségei jogokat semmisít meg a 23. szakasz intézkedésével, mikor az eddig beszámított háborús éveket csakis a légionáriusoknak tudja be. A nyugdíjügy igazságtalanságai A nyugdijak ügye is rendezetlen. Bár a törvényhozás felhatalmazta a kormányt az 1924. évi 287. sz. törv. 7. szakaszának 6. pontja alapján, hogy a nem állami tanítók nyugdiját az államiak mérvére kiegészítse, ez azonban máig sem történt meg. így a nyugdíj 50 évi működés után legfeljebb havi 900 K lehet. A nem állami tanítókra érvényes magyar nyugdíjtörvények (1868. XXXVIII. t. c. 140. szakasza és az 1893. évi XXVI. t. c. 1. szakasza) értelmében a tanító özvegyét a férj elhalálozásától számított fél évig az egész fizetés és a lakás is megilleti. Ezt a gyakorlatban úgy alkalmazzák, hogy az özvegy részére csupán az elhunyt fizetéskiegészitő államsegélyének félévi összegét utalják ki, ami legjobb esetben is az egész félévre csak 100 — 1400 koronát tehet ki s igy a temetésre sem elég. Rendkívül sérelmes a javaslat 7. szakasza 3. pontjának intézkedése, különösen a magyar pedagógiumot végzett polgári iskolai tanárokra nézve, kik képzettségüket az elemi iskolai oklevél megszerzése után 3 év alatt szerezték meg. Ezek fizetés tekintetében megrövidittetnek a történelmi országok hasonló tanáraival összehasonlítva, sőt miután szolgálatukat csak három évvel később kezdhetik, elmaradnak a velük egyidőben oklevelet szerzett elemi iskolai tanitó társaikkal szemben is, amit a javaslatban előirányzott pótlék csak olyan korban egyenlítene ki, melyet a legtöbb már meg nem ér. Ebből kifolyólag minimális követelménynek tartom, hogy legalább a 3 éves pedagógiumi idő a szolgálatba beszámii- tassék. „Szabad kezünket fenntartva"... Nem tarthatjuk minden tekintetben kielégítőnek a javaslatot, de mivel a magyar népnevelés és a magyar tanítóság szempontjából az 1. szakasz módosításával mégis haladást jelent, az állam és a tanítók viszonyának rendezéséről szóló törvénytervezet benyújtására szabad kezünket fentartva, fogadjuk el azt. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az európai gazdasági és politikai viszonyok, valamint a köztársaság belső állapota mindennél erősebb mementó arra, hogy itt a köztársaságban sem lehetnek uralkodó és elnyomott nemzetek Korláth: Úgy van! Holota: Pedig vannak. Koczor: Hallgassák meg tehát az ész parancsszavát, világosítsák fel és győzzék meg az elvakultakat arról, hogy az elnyomás jóra sohasem vezet ■s adják meg a szenvedő magyar népnek a békeszerződésekben és törvényekben biztosított egyenjogúságot s ezzel nyissák meg neki az utat az alkotó munkára. (Nagy taps és éljenzés a magyar pártok oldalán.) Koczor után Pechmanová cseh nemzeti szocialista beszél. Az ülés tart. Az osztrák kormányválság Becs, junius 17. A parlamentben ma igen nagy élénkség uralkodik. A pártok előkészületeket tesznek a nemzeti tanács ma délutáni ülésére, amely igen izgalmasnak ígérkezik. A szociáldemokraták sürgős interpellációt intéztek a kormányhoz az iskolaügyi konfliktussal kapcsolatban. A keresztényszocialisták nehezen tudnak megegyezni az uj közoktatásügyi miniszter személyében. A legtöbb kilátása Hugelmann dr. egyetemi tanárnak van, de a jelölt maga még nem nyilatkozott. Schneider dr^ a volt közoktatásügyi miniszter minisztersége előtt a voralbergi Dorn- birnben volt középiskolai tanár, de most nem fér vissza állásába, hanem a bécsi statisztikai hivatal elnökségét kapja meg. A szociáldemokraták még mindig hevesen támadják Ramek dr.-t, s követelik visszalépését.. Nem lehetetlen, hogy támadásaik eredményre is fognak vezetni. Védik a népszövetségi tanácsházat a kétes elemektől Genf, junius 17. A magyar miniszterelnök elleni merényleten okulva, a népszövetség főtitkársága a jövőben körültekintő intézkedéseket foganatosít, hogy elejét vegye annak, hogy illetéktelenek bejuthassanak a tanácsházba. Ezentúl a hírlapíróknak be kell nyujtaniok előzetesen megbízó leveleiket, ellenkező esetben nem engedik be őket a sajtóterembe. Páris, junius 17. A ma reggeli sajtó általában elégtétellel könyveli el Briand uj megbízatását. Azt remélik, hogy az ügyes miniszterelnöknek sikerülni fog megalakítania a köztársasági koncentráció kabinetjét, egyetlen lap sem titkolja el azonban, hogy a megalakításnak még nagy akadályai lehetnek. A francia közvélemény nagyon bízik Briand ügyességében s a személyébe helyezett nagy optimizmus tetemesen megkönnyíti az állam- férfiú munkáját. A tegnap Doumerguenél megjelent politikusok egyhangúan őt jelölték meg mint egyedül alkalmas személyiséget, aki a frankbessz pánikából kivezetheti az országot. A lapvélemények a megalakulás időpontját illetően még tartózkodóak és nem hiszik, hogy az uj kabinet már ma megalakul, de abban senki sem kételkedik, hogy holnap délelőtt vagy legkésőbb szombaton siker koronázza akcióját. Uj helyzet elé állitja Briandot a radikális párt úgynevezett kis kongresszusának határozata, amelyet a párt tegnap hozott. A baloldal elvben Briand koncentrációs terve ellen foglalt állást és radikális kabinetet kíván Herriot vezetése alatt. Ez az állásfoglalás még nem jelenti a végleges szakítást Briand koncentrációs kísérletével, mert a megszövegezett határozat több kiutat is hagy a radikálisok számára, de mindenesetre megnehezíti Briand munkáját. A radikális párthatározatát nagy harc előzte meg. Franciin Bouillon, Briand személyes barátja a miniszterelnök eszméjének támogatására szólította fel a pártot, de Chau- temps, Herriot volt minisztere és helyettese erélyesen e terv ellen foglalt állást. Maga Herriot tartózkodott a vitába való beleszólástól, valószínűleg azért, mert abban saját személye is érdekelve volt. Végül Chautemps indítványa győzött A radikálisok állásfoglalása megzavarta a tegnap szépen elkészített terveket, melyek nagy optimizmussal Herriot-t és Poincarét már egy békés kormányban látták. Poincaré ugyan közeledést mutat Briand politikája felé s tegnap cikket irt egy Páris, junius 17. Szüllő Géza képviselő, a szlovenszkói magyar keresztényszocialista pártnak elnöke Géniből, ahol a népszövetségnél a szlovenszkói magyar képviselőknek és szenátoroknak az illetőségi kérdésben a népszövetséghez intézett beadványa elintézését sürgette meg, Párisba érkezett és utazásának a céljairól, eredményeiről és a genfi tapasztalatairól a következőket mondotta: — Géniből Párisba jöttem át, hogy megállapodjunk a valószinüleg Hágában megtartandó nemzetközi kisebbségi konferencia tárgyaira vonatkozólag és eljöttem azért is, hogy érintkezésbe lépjek sok ismerősömmel és tájékozódjam sok politikai kérdésről, mert ma az egész világ politikai szálai jóformán Párisba futnak össze. — Genfben azért voltam, hogy a népszövetség mai komplikált szervezete mellett megtudjam a módját találni annak, hogy a köztársasági magyar szenátorok és képviselők együttes panaszát, amelyet 1925-ben az illetőségi kérdés tárgyában nyújtottak be, dűlőre juttassam. — A népszövetség és tárgyalási módja csodálatosan komplikált. Emellett a népszövetség csupa kompromisszum s minden kompromisszuma konfuzus eredményeket tár elénk. Az elvekkel való megalkuvás a princípiuma, pedig az elvekkel alkudozni nem lehet, mert az erkölcsi tartalmú kategóriák mindig abszolutumok, azzal alkudni pedig mindig csak a relativitás keresése. — Amikor a népszövetséget kieszelték, egy szuperállamnak képzelték el. Amikor aztán létrejött, akkor a sok állami szuveréni- tást megsérteni nem akaró célzatból, azután pedig a legyőzőitekkel szemben való állandó védekezés okából olyan zavaros alkotmányu- vá tették ezt az institúciót, hogy fennállása óta igazában az egyik tanácskozásával elhúzza a másik tanácskozását s egyetlen kérdést még radikálisan megoldani nem tudott. Az egyetlen példa, amit mindig felhoznak, hogy a görögöket és a bolgárokat megrcndszabályozták, ez is csak azért volt lehetséges, mert sem a görögöknek, som pedig a bolgároknak nincs nagy bebarcellonai előkelő spanyol lapban, melyben helyesli Locarnót s nem helyezkedik már oly merev elutasító álláspontra a németbarát politikával szemben, mint eddig. Párisi beavatott körök ebben a cikkben Poincaré határozott közeledését látják Briand külpolitikájához, mig belpolitikáiig Briand talán szívesebben támaszkodik Poincaré pártjára, mint a széthúzó és a meggondolatlan baloldalra. Franciaországban körülbelül olyan a helyzet, mint Németországban, ahol Stresemann jobboldali belpolitikával baloldali külpolitikát akar csinálni. Briand ugyanezt szeretné elérni Párisban s ezek a szempontok vezetik uj kormányának megalakításánál. A baloldal azonban nem hajlandó Poincaré régi bűneit megbocsátani. A Quotidien lehetetlennek tartja a Briand—Poincaré— Herriot kombinációt, akármilyen ügyes pénzügyi politikus is a jobboldal vezére. Szósze- rint igy ír: Briand sem tudja véghezvinni a csodát és a Bloc Nationalt a baloldali kartellel kibékíteni. Különben a sajtó nem veszi tragikusan a radikálisok határozatát, melyben nem lát Briand elleni akciót. A dezignált miniszterelnök ma reggel megkezdte tárgyalásait. Első látogatását, a hagyománynak megfelelően, a szenátus és a kamara elnökeinél tette. Utána hosszantar- tóan konferált Poincaréval, akivel beavatott körök szerint nem volt nehéz megegyeznie. Ezután Painlevé, Borét, Bokanovski és Tar- dieu kerültek sorra, majd délfelé a szocialisták: Blum, Auriol jelentek meg Briandnál. Ez utóbbiaktól a miniszterelnök semlegesség! nyilatkozatot akar kicsikarni. Egyes lapok azt sem tartják lehetetlennek, hogy a szocialista Paul Boncour, Briand legmeghit- tebb barátainak egyike, belén a kormányba. Továbbá bizonyos, hogy Briand hathavi blancoteljhatalmat kér a szanálás sikeres keresztülvitele érdekében. A kamara ma rövid ülést tart, mely után a jövő keddig elnapolják. folyásuk a népszövetségnél és az ítélet egyiknek az érdekeit sem sértette. — A népszövetségnek demokratikus intézménynek kellene lennie, amelyben mindenki egyenlő joggal bir, a kis országok épp úgy, mint a nagyhatalmak és a népszövetségben a jogok ereje, nem pedig a fizikai erő kellene, hogy döntő szerepet játszón. A nép- szövetségben mint demokratikus intézményben a teljes nyíltság és nyilvánosság volna szükséges, ehelyett azonban most majdnem minden tárgyalása titkos, jegyzékváltásait misztikus köd lepi be — ami néha az agyvelőkre is rászáll — és a nagy demokrácia abban nyilvánul meg, hogy a győztesek egyen- lőek — egymás között. — Ami konkrété a mi panaszainkat illeti, ebben a tekintetben bizonyos jegyzék és iratváltásokra van szükség. A mi általunk benyújtott panaszra a cseh kormány egy választ adott be ez év márciusában. A cseh válaszra szükséges volt, hogy mi bizonyos felvilágosításokat adjunk. Ezért húzódott el a tárgyalás a nyári ülésszakra s miután a felmerült komplikációk következtében újabb felvilágosításokra van még szükség, ezért a döntés a hármas bizottság előtt még nem történt meg. Ez csak az őszi ülésszakra várható. A hármas bizottság azonban csak afölött a kérdés fölött dönt, hogy az ügy a tanács elé kerüljön-e vagy nem és hogy mi módon történjék meg az orvoslás, mert hiszen az kétségtelen, hogy egy jogi kérdésről van itt szó, tudniillik arról, — és ez a lényeg — hogy miután Szlovenszkón a magyar közjog és a magyar joggyakorlat szerint a hallgatólagosan megszerzett illetőség jogi intézménye fennáll, ennek következtében az dönteadö el, hogy jogos-e az az intézkedése a cseh kormányzatnak, hogy az illetőségi törvényt nem a magyar szellemben interpretálja, hanem az osztrák szellemben való döntéshez ragaszkodik, amely hallgatólagos illetőséget nem ismer és a négyesztendős egyhelyben lakást csak jogcímnek ismeri el, de még megköveteli a község kifejezett felvételi akaratát és a község terheikez való hozzájárulást. — Genfi tartózkodásom alatt természetesen nagyon sok politikussal találkoztam, hiszen a világ minden részéből összegyülekeztek itt a diplomaták és államférfiak. Kellemes meglepetéssel tapasztaltam, hogy az a nemzetközi kisebbségi konferencia, amelyet tavaly októberben hívtunk össze és amelyet azóta állandósítottunk, micsoda maradandó és mély nyomokat hagyott hátra. Mindenesetre azt tartom, hogy ennek a sikernek az oka az volt, hogy kimondottuk, hogy csak a legális és a létező törvények precíz betartása melletti kisebbségi mozgalmat türjük el, ami által az egész világ szimpátiáját megnyertük és mivel a nemzeti felelősség nélküli emigránsokat szóhoz nem juttattuk, ezáltal a kisebbségi államokban levő kormányok jóakaratát sem vesztettük el. A kisebbségi kérdés különben kezd egyik tengelye lenni a világpolitikának, mert látják, hogy addig, amíg a kisebbségeknek az elégedetlensége fennáll, addig konszolidációról szó sem lehet. A béke állandó gyönyörűségei mellett is és az örök béke hirdetése mellett is, minden ország olyan erős, amilyen erős a hadserege, minden hadsereg pedig olyan erős, amilyon benne a katonaság szelleme, miután minden államban a kisebbségek épugy katonák, mint a többségés ha a kisebbségi katona elégedetlen,akkor a had-< sereg szelleme nem jó, ennek következtében az illető állam ereje nem szolid, ha pedig nem szolid, nem politikai bázis, ha nem politikai bázis, nem alkalmas a szövetségkötésre, ha pedig erre nem alkalmas, akkor sok beccsel nem bir. Ez a kicsi logikai láncolat mutatja, hogy minden külügyminiszter a kisebbségi kérdést meg akarja oldani, nem a kisebbség kedvéért, hanem a saját a maga kedvéért. — A békemozgalmat, azt, vagy helyesebben a mozgalmas békét közvetlenül láttam odalenn. De hogy a békevágyat fegyverkezéssel akarják elintézni, a győzők a lefegyverzést nem akarják keresztülvinni s hogy a legyőzőiteket örökre fegyvertelenekké akarják tenni, ezt még közvetlenebbül láttam. — Az államjogi elszakitottság nem jelenti azt, hogy a tradíciók szétszakadtak volna. És igy természetes, hogy engem a magyar kérdés érdekelt a legjobban Genfben- Láttam azt, hogy igaz az, hogy aki haragszik, annak nincs igaza. És pedig azért, mert a harag a józan értelmet veszi el. Akik Bethlen István grófra haragszanak, azok a józan logika ellenére cselekszenek és nem az ő személyének ártanak, de annak az ügynek, amit elő akarnak segíteni — legalább ezt tételezem fel róluk — az egyetemes magyar ügynek. Bethlen István gróf ma a Iegkiváh ' h értelmű államférfiak egyike és ezért szeretnék a vele szemben álló idegen államférfiak Bethlen Istvánt mint veszedelmes ellenfelet félretolni. Ezeknek a törekvéseknek nyújt tápot néhány magyar politikusnak az igyekezete, akik személyes szempontokból Bethlen István gróf személyének a lejáratását tűzték ki célul. A magyar politikusok egy részének a szerepe eszembe juttatja azt, hogy amikor Jerichot ostromolták, az ostrom alatt a főpap megszaggatva köntösét, hangos jajkiáltások között ' futott az utcákon és egyre kiabálta: borza' lom, rettenet, iszonyat, végveszély! Találko- ; zott vele egy biró, a bibliai tanítás szerint 1 akkor a birák közigazgattak és ez a biró azt ' kérdezte a főpaptól, mit cselekszik? A tudós, okos és politikus főpap igy válaszolt: „Meg- 1 nyugtatom a népet!..." — Arra nézve, hogy hogyan bántak a magyar kiküldöttekkel Genfben, igaz-e, amit Párisban a Matin, a Journal de Debats, a Quotidien és az Oeuvre írtak, hogy a magyarokkal szemben társadalmilag lealázó magatartást tanúsítottak volna a népszövetség tagjai, erre nézve csak arra utalok, hogy a nép’ szövetség nyugati műveltségű tagjai illemiu- ‘ dó emberek és a nemzetközi illemet minden• ki nem másért, de önmagáért köteles betar- 1 tani — ezt úgy hivják, hogy noblesse obiige, ’ — aki ezt be nem tartaná, az önmagát sér- ’ tenó és önmagát kisebbítené. Ezeknek a la- ' póknak a szerkesztőségében összetévesztik a ' neveletlenséget, müveletlenséget és rosszakaratot a demokratikus princípium védelmével. Az ilyenek, akik ezeket hirdetik, tudva nem mondanak igazat és az ilyenek nem demokraták, de plebejusok, akik az alacsony : indulattól még meg nem tisztultak. Ezeknek > a híreknek a terjesztői sohsem érintkeztek • dzsentleménekkel, mert a dzsentlemének a • formákat mindig betartják. Az -angol, ha va- , lakivei goromba akar lenni, az goromba, de • nem neveletlen. Ezeknek a híreknek a terjesztői azért írnak ilyen fennen a magyarokról, mert a magyar ma egy legyőzött nép és , a magyar turáni, tehát türelmes nép. Sajnos, • úgy vettem észre, hogy ezekhez az inspirá■ ciót részben magyarok szolgáltatják. A magyarok és az angolok között van nagy különb• ség, amire lord Stanekcpe híres mondása vi- , lágit a legjobban. 0 mondta, hogy Angliában ; a tisztességes emberek éppen olyan mcrc■ szék, mint a tisztességtelenek. Az egyetemes ■ magyar érdek látja a kárát annak, hegy ez ; j Magyarországról nem mondható. Eurghardí Aladár. Egy óra Párisban Szüllő Gézával A keresstényszociaiista párt elnöke beszámol genfi működéséről Az illetőségi kérdés útja a népszövetségnél — Hogy fogadták a magyarokat Genfben? — A kisebbségek ügye ma világkérdés
