Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-15 / 134. (1172.) szám

6 'gRaBGM*AVA!Sfe^,HlKIiaP­1926 junius 15, kedd Egy kis körutazás a szlovenszköi ügyvédi fronton Hogy él a békeidők irigyelt fiskálisa? — Ambíció, ktiziködés, nyomor — A vidék se biztos talaj Ritka vendég a szerencse — Kliensek helyett adósság és panasz Szlovenszkó junáius 14. Amagyar társadalomnak minden időikben ki­tűnő reprezentánsai voltak az ügyvédek. Az ügy­védi diploma biztos megélhetést és tiszteletremél­tó társadalmi helyzetet jelentett az életrevaló s az Ügyvédi hivatásra termett, intelligens embernek. ÍA jogász uir volt a szó legteljesebb és igazi értel­mében. Politikus, keresett magánjogász, irigyelt büntető specialista, gazdag birtok- és háztulajdo­nos között, válogathatott a békeidők ügyvédpartira vágyakozó leánya. Az elmúlt nehéz esztendők ezen a téren is mélyreható változásokat okoztak. A háború- förge­tege számtalan szlovenszköi ügyvéd exisZtenciáját döntötte romba. A háború uláni esztendőit eseten­ként. kedvező rövid konjunktúrája, ha itt-ott. gyó­gyított is a háború okozta sebeken — végered­ményben nem tartóztathatta föl az ügyvédi karra is lesújtó általános krízist. A legszilárdabbnak vélt alapok is megrendültek s a helyzet ma az Szlovén­iákén, hogy az ügyvédek és legelsősorban a ma­gyar ügyvédek nagy része éppen úgy küzd az élet és a megélhetés emésztő gondjaival, akár a bizony­talan sorsú szlovenszkói gyáros, kereskedő és ipa­ros. Lehetnek szerencsés kivételek, az ügyvédek megdöbbentően nagy percentje azonban valóban kedvezőtlen viszonyok között él. A magyar ügyvé­dek ezen kívül kisebbségi helyzetük folytán is so- 1 rozatos mellőzést s ezzel kapcsolatban igen érzé- 1 kény kárt szenvednek, A veszteségük igy annál ér- - aékenyebb. Néhány találó eset a sok közül: j Hogy él a nagyzsánerii ügyvéd? 1 Békében Olaszországba járt nyaralni. Minden j bizonnyal rokona volt az alispánnak s a kerületben sikerrel lépett fel mérsékelt liberális programmal. * Elegáns hajtókoosiját az egész vidéken és a buda­pesti versenyeken is jól ismerték. Művésze volt a bonkm-nak, pompásan vadászott s olyan összeköt­tetésed voltak a legelőkelőbb mágnáskörökkel, akár egy udvari püspöknek. Az irodát a hátbizományok és a bankok a legfrissebb kondícióban tartották. Ez a nagyzsánerü ügyvéd ma a nagy iroda helyett egy segéderővel dolgozik s igen meg van elégedve, ^ ha megkeresi a maga havi 4—5000 koronáját, de j ezlért. a pénzért sokat kell a bíróságokon s a többi hivatalokban robotolni. Olaszországba természete- ( sen nem jár nyaralná. Szerény és beosztásos élet- f módot, folytait s nagy gondot okoznak középiskolát, végzek fiai, hogy milyen pályára adja őket. Ügy­védnek egyiket 3em akarja ... Az ambiciózus kezdő Napi tíz órát körm'ölt és görnyedt jelölt-fcoTá- ban. Éjjel tanult, ideges szívbajt kapott, de két­szeri bukás után mégis diplomát szerzett Pozsony­ban. Kölcsönpénzen berendezte az irodát és másfél esztendő óta várja egy harm'ademeleti lakásban a klienseket. Nem élhetetlen, képzett, ügyes é;s érti j a mesterségét. De hol vannak ma azok a városi jó kliensek, akik az igazság istenasszonyának ke- í gyeiért s a bölcs tanácsokért a harmadik emeletre is fölmásznak, különösen mikor a földszinten is ■ kitűnő ügyvédek laknak. Az ambiciózus fiatal fis- 1 kális már minden elképzelhető módon megpróbál­ta az irodáját mozgásba hozni, de mit tegyen, ha se pénze, se szerencséje. Micsoda boldogsággal várta, hogy irodát nyithat. Ma szívesen visszamenne napi tiz órát dolgozni a principálisához. Ott legalább a megélhetéshez szükséges jövedelmet megszerezte. Most kölcsönöket kell fölvenni, hogy a lakbért és a kosztol megfizesse. A régi principálisnak is gyen­gén megy az irodája. Nem képes egy 1500 koronás jelöltet tartani. Tessék az ilyen viszonyokat ambí­cióval győzni! Vidéki biztos bázis Városban ma. nincs keresete az ügyvédnek, a vidék a jő és biztos bázis, — szokták mondogatni az optimisták. Alkalmaim volt egy ilyen „nagy­szerű" vidéki bázist megismerni. Az iroda jónevü, a tulajdonosa pompás jogász és fáradhatatlanul szorgalmas ember. A forgalom tekintetében nem volna panasz, de nem mondok valótlant, ha azt ál­lítom, hogy volt idő, amikor egy héten ötvenen kértek tanácsot, de a sok paraszt közül — pénzt egyik sem hozott. A legtöbb kölcsönt szeretett vol­na a fiskálistól... Az eset színhelye úgynevezett „gazdag" vidéken van. A biztos bázis igy fest a gyakorlatban. Itt csak egy jó házasság segít... Valamikor az ügyvéd volt jó parti. Most sok ügyvédnek ez a titkos gondolatija. Mindenhez pénz kell és elsősorban egy induló ügyvédi irodához. Az eset hőse egy rendkívül szimpatikus megjele-' nésü és életerőtől duzzadó ifjú vidéki fiskális. Je­lenleg havi 2—3000 koronát keres, de alkalma volna gyönyörű vállalkozásokra, ha több pénze volna. Egy hibája van, hogy a nŐ9ülés tekinteté­ben válogatós. Ajánlottak neki gazdag falusi lány­tól — bankár özvegyéig számtalan férjhez menni vágyó asszonyt és hajadont. Az ügyvéd rövid meg­fontolás után ezideig még nem választott, de hogy egy jó házasság fogja az irodát erősen megala­pozni, annyi bizonyos. Bár tudok eseteket, ahol a gyönyörűen megkomponált házasság is eredmény­telenséghez vezetett. A férfi sorsa ... A szerencse kedveltje Ez a legritkább eset. De nehogy azt mondják az ügyvédi mesterség ellenségei, hogy a riport tóén egyoldalú. Ezt. a szerencsés esetei is bemuta­tom Pénze mindenesetre volt egy néhány tízezer. Jöttem, láttam, győzetm, — mondhatta ez a fiatal és egyébként fölötte szimpatikus ügyvéd magáról. Nincs az iroda néhány esztendős történetének sem­mi megfoghatatlan titka. A pénz is, a jó kliensek is az első perctől kezdve jöttek és Ömlőitek. A sze­rencsés kezdő ima mán- külföldi ingatlanokat vásá­rol. Autója, háza, szép felesége, jókedve van. Mi kell egyéb? „Majd én megmutatom .. Ez is egy fiatal, de szerencse dolgában nem a legjobban diszponált ügyvéddel történt. Határozot­tan jól nősült. Szép főutcái házat és 200.000 korona hozományt kapott. Ilyen előzmények után a legró- zsásabb színben látta a jövendőt. „Majd én megmu­tatom, hogy kell az irodát vezetni", — mondta a kezdők ragyogó optimizmusával és minden lelke­sedésével belefeküdt a munkába. Gyorsan elszállt az első öt esztendő, jöttele sikerült és kevésbé si­került ügyek, az irodának jó hírneve és látszólagos élénk forgalma volt. Valakinek mégis igy nyilat­kozott az ügyvéd: „Higyjed el, kedves öregem, job­ban is állhatna öt esztendei kemény munka után az ember. Csak az a szerencsém van, hogy a saját házamban lakom és a hozományból 50.000 koro­nám még meg van a bankban." Dupla doktor 600 koronával Srtovenszkón abszolvált. Budapesten letette a szigorlatokat, állam- és jogtudományi doktorátusa van. Minthogy a nosztrifikálásról sző sincsen, most havi 600 koronáért dolgozik egy sötét udvari zug­ban. Négy év óta tanulja a szlovák nyelvet s most elkészült az első szlovák alapvizsgára. Állítólag öt éven belül még bejegyzett ügyvéd lehet. Mások rég beléőszültek volna, a dupla doktor ur bírja. Merje valaki állítani, hogy nincsenek Szlo- venszikón modem héroszok ... (b.) 15©© mérföld fel nem kutatott területen keresztül A „Norge“ Kingsbayíól az Északi Sarkon át a Point Barrow-ig — Az ut második része Halálveszedelemben — Titana kutya furcsa viselkedése Nome (Alaska), 1926 junius. Nyugodtan haladtunk tovább, semmi nem változott körülöttünk. Ugyanaz a jég vett körül bennünket, ugyanaz a nap fénylett a szemünkbe. Itt-ott felhő gomolygott, aztán ismét Kitisztult. A szikratávíró szabályostn működött, pontosan küldöttük a lapok számára az utónkról szőlő je­lentéseket. Alkalmasint éppen olyan pontossággal meg is kapták a mi jelentéseinket. Nagyszerű hangulatban voltunk, egyszerre optimizmus fogott el bennünket és azt hittük, ilyen eseménytelen lesz majd az egész utunk. Csakhamar csalódnunk kellett... Május 12-én a reggeli órákban a legény­ségnek az a része, amely Kingsbaytól fogva állandóan szolgálatban volt, elhatá­rozta, hogy szundit egyet. Az emberek bebújtak az irámszarvas bőrzsá­kokba s a szűk folyosón leheveredtek. De csak­hamar átlátták, hogy nem tudnak elaludni, — olyan hideg volt és olyan zaj volt. A motorok okozták a zajt. De meg a folyosón állandóan jár- tak-keltek s igy az alvás teljesen lehetetlen volt. A jégsarkot körülbelül reggel 7 órakor értük el s eszel a megközelíthetetlenségét megtörtük. Tizenhat ember nézett le a soha nem látott jégsarkra, s ekkor láttuk, miért nem lehetett ezt eddig elérni más­képpen, mint a levegőn keresztül. Itt se­hol sem lehetett csatornákat látni, a jég nyers és töredezett volt minden irányban. — Mintha óriások csatáztak volna itt óriási jégtömbökkel! — jegyezte meg valaki közülünk. Még a legvakmerőbbek is örültek, hogy nem gyalog kell ezen a vidéken haladniok. Elérve a 86-ik északi szélességi fokot, meg­állapítottuk, hogy az ut felét megtettük. Ezalatt az idő alatt 4 és fél tonna gazolint fogyasztottunk el a 6 és fél tonnára rugó készletből. Veszedelemben! Ködben! Itt már ködbe jutottunk s megkezdődött utónknak az az izgalmas része, amely egészen addig tartott, amíg csak el nem értük Teller-1. Arról szó sem lehetett, hogy aludjunk. Ezer láb- nyi magasságban sűrű köd vett körül bennünket s amikor föléje emelkedtünk, bámulatos látvány tárult elénk: hajónk szivárványszinekben játszó árnyé­kát a ködgomolyon pillantottuk meg. Sajnos, nem gyönyörködhetünk ebben a látvány­ban, mert helyzetünk kezdett veszedelmessé válni, sőt voltak pillanatok, amikor katasztrofálisnak lát­szott helyzetünk. Ugyanakkor, amikor ködbe értünk, a rádió­val is megkezdődött a baj. Ramm oda volt a két­ségbeeséstől, hogy képtelen az újságok számára üzeneteket küldeni. Malmgreen viszont a fogait szívta dühében, mert nem kapta meg az időjárási jelentéseket, holott ezekre nagyobb szükség volt, mint valaha. A szikratávíróból származó kellemet­lenségek egyrészét a levegőben levő villamossági zavaroknak tulajdonítottuk, de csak egyrészét; a másik részét annak kellett tulajdonítanunk, hogy a 450 lábnyi hosszú antennákat, jégkéreg borította be. Később még a szikratávíró generátorát is jég­réteg lepte be. Az Alaskából kapott utolsó jelentésünk sze­rint a Beering-tenger fölött ciklon dühöngött. Megkíséreltük, hogy valamelyik alaskai állomás­sal érintkezésbe léphessünk. Hiába, hívásunkra egyetlen egyik sem válaszolt. Erre letisztítottuk az apparátusról a jeget, de ez sem használt. Ké­sőbb megtudtuk, hogy az alaskai állomások min­dent megtettek, hogy velünk beszélhessenek, de legnagyobb bosszúságunkra nem tudtak velünk érintkezni. Ezalatt tovább repültünk. A köd mind ma­gasabbra és magasabbra szállott s mi már 2500 lábnyi magasságban repültünk. Ittiott széthasadt ■ a felhőtenger, s mi e hasadékon lepillanthattunk és > megállapíthattuk, hogy nincs alattunk széirazföld, Csak a.z örök változatlan jeget láttuk... I Ahogy muliak az órák, mind kellemetlenebbé . vált helyzetünk. Az eget sürü köd bontotta, úgy-, hogy csillagászati megfigyeléseket nem tehettünk, csak a mágneses iránytű és a szabályosan meg­húzott isogonga segítségével tudtuk repülésünk irányát megállapítani. A légcsavar jégszilánkokkal bombázza a „Norge“-t Este még rosszabbra fordult a helyzet. Le- szállottunk néhány száz méterre s azt találtuk, hogy abban a régióban hó esik. Megint feljebb repültünk, csakhogy ott vastag jégkérek rakódott hajónkra. Hébe-hóba megkíséreltük, hogy a fel­hők fölé jussunk, csakhogy ez túlságosan sok gázunkba került. Mindez hagyján lett volna, ba a jégkéreg lassanként be nem borítja a motorokat és a pro­pellereket. A propeller a jégszilánkokat úgy el­repítette, mintha revolvergolyók lettek volna. A szilánkok a hajó burkolatába fúródtak, s ter­mészetesen nyomukban lyukak támadtak. A legénység minden embere átlátta, hogy kritikus helyzetbe kerültünk. Amikor a jégszilán­kokkal való bombázás megkezdődött, körülbelül 200 mérföldnyire voltunk a parttól. Eddig mindig kényelmessen néztünk le a jégre a léghajóról és gyűjtöttük róla megfigyeléseinket, de most, hogy az az eshetőség tárult elénk, hogy esetleg ezen a jégen fog kelleni elsétál­nunk egészen a pariig, ez a körülmény hirtelen még érdekesebbé varázsolta előttünk a jeget. Akármilyen komollyá is vált a helyzet, nem volt szabad megfeledkeznünk — Titánéról. Mind­eddig békésen aludt az ezredes hálózsákjában. Ebben az időben azonban nyugtalankodni kezdett s pillanatról pillanatra nőtt1 idegessége. Amikor helyzetünk kritikussá vált, hirtelen leugrott a kabin padlójára, mor- gott, vinnyogott, farkát lábai közé kapta t nyilvánvaló volt, hogy segítségért ese­dezett... Természetesen nekünk egyéb bajunk volt — többek között azzal a gondolattal is kellelt foglal­koznunk hogy a jég eltörheti a propellert. Szeren­csére nem törtek el. De azért elhihetik, hogy igen kellemetlen hangverseny volt — hallani a jégszilánkokat neki­vágódni a léghajó burkának!... A legénység minden embere abbahagyta a munkáját, hogy javítgassa a burkolatot. Az egyik lyuk oly nagy volt, hogy a léghajó sebességét mérsékelni kellett addig, mig kijavíthatják. Csak most láttuk, milyen helyes volt. Nobile ezredes elővigyázatossága ak­kor, amikor a burkolatnak a propellerek felé eső részét különösképpen megerősítette. Itt-ott meg kellett állítanunk a motorokat, hogy a rájuk rakó­dott jégtől megtisztíthassuk őket. Szárazföld! így haladtunk lassan Point Barrow felé. Később majd beszámolunk még azokról az izgalmas incidensekről, amelyek repülésünk e szakát tarkították. Meg fogják éitteni azt az égető kíváncsiságot, amellyel állandóan szárazföld után lestünk. A megtett távolság arra mutatott, hogy másnap alkalmasint Point Barrow-ban leszünk. Sikerült megtalálnunk azt a vonalat, amely egye- nésen Point Barrow felé vezetett. Május 13-án kora reggel több jel arra muta­tott, hogy szárazföld felé közeledünk. A jégbe vágódott széles repedések mind sűrűbben for­dultak eló és nagyobbak voltak, mint azok, amelyeket eddig láttunk. Később már nyiltvizet is vettünk észre. Háromnegyed hét. órakor Riiscr harsén hosszasan vizsgálta a déli horizontot s aztán igy kiáltot fel: — Szárazföld! A t'ávcsövön fehér vonalat pillantottunk meg, amelyről csakugyan azt. lehetett következtetni, hogy szárazföldhöz közeledünk. A parton 7 óra 50 perckor haladtunk át, középeurópai időszámítás szerint. Kingsbay-től idáig 46 óra és 45 perc alatt tettük meg az utat. Az Északi Sarkon való átrepülési tehát megvalósitoltuk. A történelem során elő­ször eseti meg, hogy emberi szemek meg­pillantották azt a területet, amely az Északi Sark és Point Barrow között fek­szik. Ennek következtében áthaladtunk az állítólagos Keenan-földön is, anélkül, hogy láttuk volna. Azoknak tehát, akik e föld létezésében kételkedtek, igazuk volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy azon a területen, amelyet áthaladtunk, sem kontinens, sem sziget nincsen. Mindaddig, amig szabatosan meg nem állapít­juk a Norge, repülésének átlagos magasságát, Kingsbay és az északi sark között, nem mondhat­juk meg, mekkora területet láttunk. Mindamellett, nem túlzás ezt a területet, körülbelül 100.000 négyzetmérföldre becsülni. E terület eddig is­meretlen volt. ... De ha láttunk is szárazföldet, a léghajó még messze volt attól, hogy nyugodtan leszáll­hassunk. A szél már akkor erősen fújt, mielőtt elértük az alaskai partokat. Az időjárási lehe­tőségeket nem vitathattuk meg kellőképpen s éppen igy nem is tájékozódhattunk kellőképpen. Nobile ezredes elhatároztt, hogy délfelé haladunk s Nome felé igyekszünk. Később úgy gondoltuk, jobb lesz, ha Fairbanksot igyekszünk elérni, mert arra felé jobb volt az időjárás. Ki a legnagyobb norvég költő? Björnsonnak, a világhírű norvég költőnek a fia Berlinben mozirendező volt évekkel ezelőtt s gyakran utazott a tengeren Németország és ha­zája közt. Egyik utján csodás szép nap volt s a fiatal Björnson, hogy minél többet lásson az isteni panorámából a parancsnoki hidra ment föl. A ha­jó kapitánya véletlenül nem volt ott. s igy zavar­talanul élvezhette a természet szépségét, — csak egy ideig, mert a kapitány hamarosan vissza­jött s elég udvariatlanul megkérte az idegent, hagyja el a helyet, melyen nem szabad tartóz­kodnia. Björnson magyarázni kezdte, hogy mi késztette őt a szokatlan tettre, a kapitány azon­ban sehogy sem akarta megérteni a fontos ok jelentőségét. Egyre szigorúbban szólitgatta a ma- kacskodó művészt, szó szót követett, végre az ön­érzetes Björnson kifakadt: „Kikérem magamnak az ilyen hangot, megtiltom önnek, hogy igy be­széljen Norvégia legnagyobb költőjének a fiával!" A kapitány udvariasan megemelte sapkáját, de határozottan válaszolta: „Nagyon sajnálom, de azért mégis kérnem kell önt, hogy hagyja el ezt a helyet — Ibsen ur! — A magyar nemzeti párt a felekezeti iskolai tanítók és tanárok fizetésrendezéseért. A magyar nemzeti párt siajitófőnöksége (közli: A volt koalíciós kormány a tisztviselőbörvények javaslatainak; elké­szítésénél teljesen megfeledkezett a szlovenszkói és ruszinszkói felekezeti iskolai tanárok és tanítók fizetésének rendezéséről, illetve erre vonatkozóan a tanítók fizet ésrendezéséről szóló törvényjavaslat első paragrafusának 3-ik bekezdésében azt mondja ki, hogy a kormány rendeleti ütőn fogja megállapí­tani, hogy az állami tanítókra érvényes intézkedé­sek mely időponttól és milyen mértékben lesznek kiterjesztve a felekezeti tanítókra. Miután a fele­kezeti iskolák tanítóinak igen keserű tapasztala­taik vannak fizetésüknek rendeleti utón való sza­bályozását illetőleg, a magyar nemzeti párt tör­vényhozói elhatározták, hogy a felekezeti tanítók és tanárok fizetésrendezését 'törvény utján fogják szorgalmazni. Az eddigi diszpozíciók szerint a ma­gyar nemzeti párt az állami tanítókról szóló kor- m án yjavasla thoz kiegészítő indítványt fog beter­jeszteni, amelynek lényege a következő volna: A felekezeti iskolai tanítók ugyanabban a fizetésben részesülnék, mint az államiak. A felekezeti iskolai tanítóinak az egyház részéről élvezett természetbeni és pénzbeli javadalmazása külön részletezett sza­bályok szerint számítandó az összjövedelembe. Az orgonista és a kántori funkció elvégzéséért élve­zett jövedelem a tanítói jövedelemitől teljesen kü­lönálló s ez utóbbiba nem számítható bele. Ezt az indítványt indokolttá teszi az a tény, hogy a fele­kezeti iskolai tanítók az állam 'és a 'társadalom számára ugyanazt a kulturmunkát végzik, mint az állami tanítók s ezért a legelemibb követelmény, hogy a munkájuk egyforma díjazásban részesül­jön. A kántori és orgonista funkció jövedelme az összfizetésbe azért nem számítható be, mert. a kántori és tanítói kettős funkciót végző egyén e fizetést külön munkával érdemli meg. Értesülé­seink szerint a cseh agrárpárt hasonló -törvényja­vaslat benyújtását tervezi Zoch püspök képviselő utján. Nincs kizárva, hogy a magyar nemzeti párt törvényhozói ezt. a javaslatot fogják támogatni, amennyiben annak elvei a fentebb vázolt, indít­vánnyá! megegyeznek. Már most bizonyos az, hogy a különböző nemzetiségi polgári pártok együttmű­ködésére ebben a kérdésben is okvetlenül szükség lesz, mert a szocialisták el vakul tságukban eme tisztán szociális és kulturális üggyel szemben is a legszélsőségesebb ellenzéki álláspontot jelen­tették be. n imirnnniwmiiiiTiriiiiiiiip'iMiniiiHwiii iimyi n unniii ii iiie miui wmj | iiotníss Kassái A rom. kath. egyházközség fiuinter- nátusába julius 15.-éig lehet jelentkezni középiskolai és felsi ipariskolai tanulók­nak. Felvétetnek más kér. vallásu ta­nulók is. Érdeklődő',nek prospektust küld az internátus igazgatósága: Kosice, Komenského ul, c. 6.1

Next

/
Oldalképek
Tartalom