Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-08 / 105. (1143.) szám

Az üzemi választmányi törvény módosítása

Stastny Ferdinand szenátor és társai az üzemi választmányról szóló 1921. évi augusztus 12-én 330. sz. a- kelt törvény „javaslatára", (ők igy jelölik meg), nyújtottak be február hó 8-án javaslatot a szenátusba.

A javaslat első módosítása az, hogy az első paragrafusban az „üzem" szó helyett „vállalat", a „tartósan" szó helyett „állandóan" ós a „termelés felvétele" helyett „működésének megkezdése" volna teendő, vagyis ezen pont úgy hangzanék:

Üzemi választmány minden önálló keresetre irányuló üzemben létesittctik, mely legalább harminc alkalmazottat állandóan (egész éven át) foglalkoztat és amely működésének megkezdése óta legalább fél éve fennáll.

A 3. §. g. pontja az elbocsátásoknál való közreműködéshez, még a munkás felvételeknél való közreműködésüket is kívánja s e bővítés igy hangzanék:

„Az alkalmazottak felvételénél tanácsadói formában kell segédkezniük, a munkásokénál afelett való ellenőrzés által, vájjon a paritásos szakszervezeti munkaközvetítés betartatott-e".

Ugyancsak a 3. §. eh- pont (2) bekezdéséből kihagyandónak véli azon rendelkezést, mely megtiltja, hogy az üzemi választmány vagy annak egyes tagjai a vállalat vezetésébe vagy üzemébe önálló rendelkezésekkel beavatkozhassanak. Ez a pont igy hangzanék:

„Az üzemi választmány és az egyes tagjai a 3. §. által nekik kiszabott feladatokat oly módon kell, hogy teljesítsék, hogy az üzem menete ezáltal ne befolyásoltassék. Az üzemi választmány ülései rendesen a renszeres munkaidőn kívül tartatnak oly módon, hogy a munkaidő vége előtt egy órával kezdődnek. Csak kivételes esetekben és az üzemvezetőség beleegyezésével tarthatók a rendes munkaidő alatt".

A 6. §. 4. pontjában felveendőnek tartják azon esetet, amidőn egy vállalatnak különböző üzemei vannak, s ekkor az igazgató- sági tanácsülésekre küldendő tagok számát szaporítani óhajtják. Tehát ez a pont úgy hangzanék:

„1000 munkást foglalkoztató vállalatoknál 2 kiküldött, 1001-től 3000-ig munkást foglalkoztatóknál három és ezen felüli munkást foglalkoztatóknál négy kiküldött küldendő. Ha egy vállalat több különböző üzemből áll, úgy a kiküldöttek száma úgy emelendő fel, hogy benne minden üzem képviselve legyen, legfeljebb azonban hat ilyen kiküldött lehet".

Á 22. §. 2. pontját csak annyiban kívánja módosítani, hogy a döntő bizottság engedélye nélkül elbocsátás esetében Szlovenszkőra és Ruszinszkóra is ki akarja terjeszteni az osztrák 1885. évi ipartörvény 82. §-a rendelkezéseit és a felmondást illetőleg ugyanazon jogokat az üzemi választmány jelöltjeire és a választási bizottság tagjaira is ki óhajtja terjeszteni. Vagyis ez a pont úgy hangzanék:

„Az üzemvezetőségnek nem szabad a munkásokat mint az iizembizottság tagjai korlátozni választójoguk gyakorlásában és működésűkben. Különösen nem szabad az üzembizottság tagjait a döntő- bizottság beleegyezése nélkül a munkából elbocsátani. Ezen beleegyezés azonban nem szükséges azon esetben, ha *,z üzemi választmány tagjának elbocsátása oly okból történik, mely a munkaadót az 1885. évi ipartörvény 82. g. a., vagy az 1910. évi kereskedősegédtörvény, vagy végül Szlovenszkón és Ruszin- szkon érvényben levő analóg törvény alapján följogosítja az azonnali elbocsátásra, ha az elbocsátás alapja a 82. §. alapján is indokoltnak látszik. Ugyanez áll az üzemi választmány jelöltjeire is azon időtől kezdve, mikor a választás törvényes közzététele utón, ilyeneknek szabályszerüleg kinyilváníttattak, s vonatkozik éppen úgy a választási bizottság tagjaira is megbízatásuk pillanatától a választással iáró munkáik bevégzéséig.

A 26. paragrafus javasolt módosítási szövege azonos a törvény szövegével s igy nem fedezhető fel benne módosítás, de az indokolásban sem található semmi nyoma. A módosítás indokolása a következő:

Az 1921. évi augusztus 12-iki 330. sz. törve ny értelmében létesített üzemi választmányok elvileg fejlődési folytatását jelentik a munkásválasztmányoknak, melyek egyes fontosabb iparágakban a múlt század 90-es

évei óta működtek. A világháborúnak az is egyik sajátságos fejezete, hogy a mukás- választmányokat majdnem teljes némaságuk után a polgári szabadság beszüntetésével párhuzamosan, a legnagyobb erőfeszítések idején a katonai főparancsnokság megengedte.

Az osztrák tábornokok eddigi korlátlan tekintélyének sülyedése, önkéntelen lehetővé tette a munkásválasztmányok gyors fejlődését, amely a forradalom utáni viszonyok folytán még csak fokozódott, és maga azon tény, hogy olyan helyiségekben, hol a háború előtt semmi ilyen tünet nem mutatkozott, nagytekintélyű munkaválasztmányok alakultak, túl hirtelennek jellemzi ezen fejlődést.

A reakció 1921. év elején már jelentkezett. Az összeütközés a középcsehországi fémipari munkások mozgalmában csúcsosodott ki, mely öt hétig tartott és a munkásválasztmányok illetékességének szabályozásával végződött. Ezen megegyezés a munkásválasztmányok hatáskörét főleg a legnagyobb vállalatoknál erősen megnyirbálta, másrészt azonban a gyakorlatba egyöntetűséget, rendszert hozott be. Ezen rendszer volt az üzemválasztmányról szóló törvényről már előbb megkezdett tárgyalások folytatása. Sajnos, nem ragaszkodtak szigorúan a tárgyalási alaphoz, s igy a törvény nem sikerült. Hogy ez tényleg kárt jelent, bizonyítja a törvény gyakorlati alkalmazása körül tapasztalt súrlódások szűnni nem akaró láncolata. Nincs még egy szociálpolitikai törvény, mely a gyakorlatban hasonló eredményt mutatna fel. A javaslat benyújtói nem követelik a jelszavak kultuszát, mint azt gyakran fanatizmusból és rosszindulatból ilyennek feltüntetik. Azonban a demokráciát élő erőnek tekintik, melynek fejlődését az érvényben levő gazdasági rendszer nem akasztja meg. Az észszerű fejlődés útja az üzemválasztmányokon át vezet. Azonban ezeket a megfelelő eszközökkel kell felruházni. Azért óhajtja a javaslat a törvény 3. §.-át úgy módosítani, hogy

a munkáslétszám kiegészítése a gyárban a protekció kizárásával szabályoz- tassék.

Az üzemi választmány ellenőrzése, ha nem kíván mást, csak ellenőrzést, a vállalatra nézve csak előnyös. Mindaddig mig a célszerűség megítélésénél csak a természetes ész volt irányadó az üzemek vezetői részéről, az üzemi választmányok jelentősége a vállalatokra nézve előnyösnek Ítéltetett és ezért erkölcsileg indokolt, hogy tagjai azon egy órával a munkaidő végén (havonta egy munkaóra) némileg kárpótoltassanak a sok pihenő idejükből elvesztett óráért.

A 6. §. javasolt megváltoztatását azon körülmény követeli, hogy a vállalatok állandóan összpontosulnak és igy egyes részek esetleg földrajzilag messze fekszenek egymástól. A felvett módosítás nélkül egyes, esetleg terjedelménél fogva jelentőségteljes üzem nem részesülne a törvény által biztosított ezen előnyökben.

A 22. §. javasolt változtatásának célja az, hogy a régi jogászi okoskodásokat kiküszöbölje. A munkásválasztmányok úgynevezett immunitása az üzem munkásainak jó szervezettségét és jó termelési lehetőségeket vont maga után.

A munkásszervezetek soha sem fednek bűnöst, még akkor sem, ha erre hatalommal rendelkeznek.

Azonban más esetek is vannak, és súlyos hibája volna a törvénynek, ha hézagait hatalmi harc töltené kiA szabotázs lehetetlenné tétele céljából szükséges, hogy az üzemi választmány jelöltjei és a választási bizottság tagjai is védelemben részesüljenek.

Az eddigi tapasztalatokból folyik, hogy a döntőbizottság az elbocsátás okait az ipartörvény 82. §. szempontjából is elbírálja. A törvénynek hiányai is vannak, azonban a javaslat benyújtóinak nem demonstráció a szándékuk, hanem a biztosan elérhetőt részesítik előnyben. Eddig az indokolás. Most engedtessék meg, hogy a mi nézetünket is kifejtsük.

Minket úgyszólván csak egy pontban érint, hogy vájjon ez a módositás átmegy-e, vagy nem lesz törvény belőle. Hogy az egész javaslatot s annak indokolását mégis itt fordításban adtuk, annak egyéb oka van, mint ezen javaslat fontossága, mert amiatt pár sort sem volna érdemes írni. Miért foglalunk el ezzel az üggyel ennyi helyet lapunkban, annak oka az, hogy mig egyrészt módunk nyílik az egész törvénnyel egy kissé foglal- lalkozni, másrészt a módosítási javaslat ós indokolása révén módunk nyilik arra, hogy beletekintünk ezen éi mis hasonló törvényeink konyhájának szakácskönyvébe. így tudjuk majd megérteni, honnan ered az a sok kozmás étel, ami erről a konyháról kikerül. Nézzük előbb a konyhát és a szakács- könyvet s azután a törvényt magátA javaslat egyes módosításokat kivan eszközölni a törvény különböző paragrafusain, melyek főleg az üzemi választmány hatáskörét és tagjainak védelmét célzó változtatások .illetve jogköri bővítések volnának. Ez felfogás dolga s azt meg lehet érteni, hogy a javaslattevők érzik azt, hogy ez a törvény nem jó, valami kéz és láb nélkül született gyermek s ezt óhajtják reparálni a maguk módja szerint. Hogy igy, vagy más módon volna ez helyes, az felfogás dolga s igy a javaslat maga érthető és tudomásul vehető, mint javaslat. Azt azonban nem értjük, hogy a nálunk érvényben levő (1924. évi 259. sz. törvény 120. §.) rendelkezést az azonnali elbocsátás esetére a javaslattevők miért nem látják szívesen, hisz maguk hozták e törvényt és miért látnák szívesebben, ha itt is az általuk rossznak ismert 1885. évi osztrák ipartörvény 82. paragrafusa volna érvényben s igy a mai törvényünk szerint elbírált esetet ezen paragrafus rendelkezései szerint kívánják fe- lülbiráltatni.

Engedelmet kérünk, először ehhez nekünk is volna némi közünk, de másodszor

milyen jogi fogalmai vannak a javaslattevőknek, ha el tudják képzelni azt, hogy egyszerre két, esetleg két egymástól eltérő szellemű törvény legyen érvényben.

Azt kell feltételeznünk, hogy van tudomásunk arról, hogy ezen törvények eltérően intézkednek, mert különben nem kívánnák a 82. paragrafus szerint való felülbírálást, ha pedig ez igy van, akkor

hogyan képzelik azt el a mi ipartörvényünk 120. paragrafusának érvénytelenítése nélkül, mire nem tesznek javaslatot.

Vagy ha ez nem volna szerintük szükséges, akkor melyik érvényesebb, az itt érvényben levő 1924. évi 259. számú törvény 120. paragrafusa, vagy az általuk kívánt 1885. évi osztrák ipartörvény 82. paragrafusa, mely náluk különben érvénnyel nem bir. Vagy talán úgy képzelik, hogy erre az egy kivételes esetre az osztrák ipartörvény, különben pedig az uj csehszlovák ipartörvény volna érvényes.

Csak két-három ilyen javaslat és akkor aztán a mi jogi labirintusunk már teljes és a legfogasabb fiskális sem fogja magát benne kiismerni, hisz egyik esetben az egyik, másik esetben a másik törvény paragrafusai szerint bírálandó el ugyanaz az eset.

Hát hiszen igaz, hogy tehetjük, mert van elég törvényünk és ha kell, még pár tucatot tudunk gyorsan szállítani, de ki fogja aztán megmondani, hogy ebben az esetben melyiket vegyük elő, ha már a javaslatievők nem lesznek kéznél. Egyszóval csak arra kérjük, hogy hagyjanak minket a játékon kívül, elég bajunk van nekünk a magunk törvényeivel s ime azt akarják, hogy még idegenekkel is vesződjünk. Az indokolásnál azonban egész más a kép. Ha valaki vesz magának annyi fáradságot s azt figyelemmel végigolvassa, az egészben csupán egyetlen pontot talál indokolás gyanánt elfogadhatónak s ez a 22. paragrafus megváltoztatásának indokolása, ahol a védelmet az üzemi választmány jelöltjeire és a választási bizottság tagjaira is ki óhajtja terjeszteni. Ez röviden, csak odavetve, de tényleg indokolva van, mert esetleges szabo- tálással ezen egész törvény intenciója megsemmisülhet s viszont ennek bizonyos mérvben elejét lehet venni a védelemnek a kivánt egyénekre való kiterjesztésével. Ezen az egy indokoláson kivül hiába keresünk egyéb indokolást s miután a javaslattevők mindjárt a derekán azt is kijelentik, hogy nem követik a jelszavak kultuszát és ezt el kell hinnünk nekik, mert szavahihető szenátorok, tehát ezt sem kereshetjük az indokolásban, igy csupán azt a szerény kérdést tehetnők, hogy

mire jó az a sok irás, ha sem jelszavakkal való játszás, sem indokolás nincs benne. Mert hogy az osztrák generálisok tekintélyének sülyedése milyen összefüggésben áll a javasolt módosításokkal, azt a mi egyszerű iparos eszünk nem érti meg.

Pedig mi azt tudjuk, hogy ha valamely törvényt vagy törvényt módositó javaslatot • nyújtanak be, ott az indokolás a fő, hisz azt j annak a sok száz képviselőnek, de nemcsak ezeknek, hanem a nagyközönségnek is kell értenie és a döntő érvek súlya alatt még akkor is meg kell hajolnia, ha nem is a szája j ize szerinti a javaslat. Hogy ez nálunk égé- ; szén másképp megy és néhány önmagát legokosabbnak kinevezett ur összeül főzni s eu-' nek a pártnak a kedvéért egy kis vörös, a másik kedvéért egy kis kék micsodát tesz a

levesbe s azt, ha késznek látja, feltálalja s a* jónak kell találni és ki kell innia akár tét' szik, akár nem, annak aztán az a következőié nye, hogy nem is tudunk, de nem is kell indokolni, mert ha betették a leveses tálba, iiv dokolás nélkül is megeszik, ha meg nem, ak kor úgysem lesz belőle törvény.

A törvény maga igy készült, a módosításra is jó lesz ez a mód s igy az indokolás nem is fontos: ezt érzik a javaslattevők

és az ő munkájukból ezt érezzük mi is k{\ Eunek alapján azt kell mondanunk az egés£ javaslatra, hogy kár volt még ennyit is dót gozni rajta, mert

azon a törvényen ez a kis módositás nem

javít, i

hisz a hiányzó kezét, lábát nem adja nekjí meg, pedig enélkül nem lesz belőle épkézláb gyerek. Hiába, a sok apa meglátszik azon f ezt ez a csekély módositás sem törli le róla'

A törvény rossz, mert egyszerre a munkás és a munkaadó szájaize szerint akar

cselekedni, >.

jogot ad a munkásnak, de azt úgy körttlnyir* bálja, hogy annak semmi értéke sincs. Ezt érzik a javaslat beterjesztői, de nem születeti meg bennük a világos kép s ezt érezzük mi is, csak kissé másképp. Nem kívánunk abba a vitába belebocsátkozni, vájjon egyáltalában szükség volt-e erre a törvényre, ez messze vezetne, de a törvény rendelkezéseiből látni hogy a munkások számára nagyot akart teremteni, de miután a munkaadóknak sem akart nagyon kellemetlen lenni, önmagád csonkította meg s igy a munkások szemtörlé sére szolgál.

A munkások a törvényben részletesen előirt választási processzus szerint megválasztják az üzemi választmány tagjait, ez az egyetlen pozitív valami, amit nekik a törvény biztosit.

Ezzel aztán el is játszották kisded játékaikat, mert azonkívül, hogy az üzemi választmány tagjai nem bocsáthatók el a munkából és az. hogy a régibb munkások is csak a döntőbizottság hozzájárulásával bocsáthatók el, ami tulajdonképpen nem az üzemi választmány munkája, ez a törvény érdemben többet nem ad nekik.

Az üzemi választmánynak joga van tanácsadóként szeropelni az elbocsátásoknál, üzemi dolgokban javaslatokat tehet, résztvehet az üzemvezetőség bizonyos értekezletein, de nem mindegyikén s ott hallgathat és igy tovább, de szava nincs, mert a törvény nem kötelez senkit arra, hogy az üzemi választmányra hallgasson. Mi a vége ennek? Az, hogy az egész elkeseríti a munkást, ha látja, hogy esetleg a legjobb indulattal adott tanácsait senki sem fogadja meg, javaslataival ugyanez történik s igy aztán elkeseredésében vagy nem foglalkozik többé az üggyel vagy tovább izgat benne a ki nem elégített teítvágy s akkor meg beleütközik ugyanezen törvény oly rendelkezésébe, mely azt mondja, hogy működéséi úgy tartozik gyakorolni, hogy abból az üzemre semmi kár vagy zavar ne háruljon. A munkaadó pedig ott látja az üzemi választmány tagjait, kiknek fel nem mondhat, akik tanácsot, javaslatokat adnak, melyeket ő elfogadni nem akar s igy csak ellenséget lát a választottakban s igyekszik tőlük megszabadulni.

Igazuk van a javaslat benyújtóinak, soha még szociálpolitikai irányú törvény ilyen negatív eredményt nem hozott a praxisban.

Ezen eredmény mutatkozik a súrlódások végtelen láncolatában, melyet a törvény okozott.

Ha igy gondolták azt az indokolásban, úgy igazuk van, mert ez

sem a munkásnak, sem a munkaadónak nem hozott semmi jót, csak rosszat, mert hozzájárul az ellenséges viszony kiélezéséhez, nem adván semmi jogot az egyiknek és a másikra kellemetlen különcöt akaszt, melytől nem szabadulhatNézetünk szerint ilyen alakban nem volt szükség e törvényre, mert

egy jó iparíörvény sokkal jobban biztosítja a munkás helyzetét.

De ha mégis szükség volt rá, akkor úgy kellett volna azt megcsinálni, hogy adjon is valami jogot a munkásnak, hogy legalább az legyen megelégedve vele. De igy az a csekély módositás sem elég, hanem gyökeres változtatás kell, mely alapjában megváltoztatja az egész törvény szellemét ____ (Br.) j

MA

C.YAUlPAROSfesKERESKEn 6

I í >>ll IMBWB8BgP'I^iaHBe<gainPgvy?TCBaHK!V:YM ttjai

“ A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE