Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-08 / 105. (1143.) szám
6 'W&SGM*/ * m*zKA.&-rt)L i ■ ■ 1926 május 8, szombat. A kollektív szerződések Az úgynevezett gazdasági parlament előtt fekszik egy kormányjavaslat letárgyalás céljából, amely 17 paragrafusból áll és a kollektív szerződések érvényének törvényes biztosítását célozza. A javaslat 1. §-a a kollektív szerződések fogalmát határozza meg. A 2. § megállapítja azon kellékeket, melyeknek fennállása mellett a szakszervezeteknek jogukban áll ilyen kollektív szerződést megkötni. Az 5. § a szerződés külalakját határozza meg. A 8. § azon kötelezettséget állapítja meg, hegy minden ilyen kollektív szerződés a szociálisügyi minisztériumnál lajstromozta- tandó. A 9. és 10. §§ az igy bejegyzett szerződés érvényét kötelezővé teszik, annak érvényességi idejére és területére, úgy a munkásság, mint a munkaadókra oly módon, hogy ennél kedvezőtlenebb feltételű bérszerződések nem köthetők. Az eredeti terv szerint még tartalmaznia kellett volna a javaslatnak az egy döntő bizottságról szóló intézkedést is, de ez odamódosult a javaslat 13. §-ban, hogy a kollektív szerződésekben az esetleg felmerülő vitás kérdések eldöntésére külön döntőszerv jelölhető ki. A javaslatot áttanulmányozva arra a megállapításra jutunk, hogy az a mai állapotok törvény a úté se és semmi újat sem jelent s éppen ezért önkéntelen felmerül az a kérdés, vájjon időszerü-e az és szükség van-e most rá. Vájjon alkalmas-e erre a jelen idő és állapot, hogy ennek megállapodásai törvényben szögeztessenek le. A munkaadók ellenében a munkásság, hogy azokkal egyenjogú tényezővé váljék, a szabad versenyt egmás között kizárja és szakszervezetekbe tömörül, melyek a munkaadókkal, vagy azok szervezeteivel kollektív szerződéseket kötnek. Ezek nem tulajdonké- peni bérszerződések, hanem azoknak keretei, melynek korlátái között a kollektív szerződés érvényének területén és ideje alatt a jövőben kötendő egyéni szerződések mozoghatnak. Kétségen kívül áll, hogy a munkaviszonynak ilyen megállapítása nagyban élét veszi a munkaadó és munkás közötti állandó harcnak, melyet politikai célból gyakran még ki is éleznek és mindkét tényezőre káros kizárásokat és munkabeszüntetéseket igen gyakran megakadályozza. Eddig a kollektív szerződések a munkaadók és a szakszervezetek közötti szabad egyezkedések eredményei voltak és rendszerint enyhítették az ellentéteket, néha ugyan a súrlódási felület nagyobbitása révén olyan állapotokat teremtettek, amelyek mellett előnyösebbnek látszott a szerződés nélküli viszony. Éppen ezért kérdéses, vájjon a dolgok törvényes alátámasztása ilyen állása mellett előnyös-e a kollektív szerződéseknek a törvényes szankciót megadni. A kollektív szerződéseknek törvényes rendelkezések által való rendezése már nem uj keletű, hisz már a múlt század kilencvenes éveiben volt erről szó s az az érdekes benne, hogy magában Angliában a kollektív szerződések hazájában, mindennek dacára sem rendezték őket törvényes alapon. Csakis Ujzélandban és Svájcban találunk erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Hasonló próbáik ozásokat látunk Franciaországban, Németországban és Ausztriában, azonban kevéssé sikerült formában s Németország újra tárgyalja e kérdést A szakszervezetekre mindig újabb és újabb feladatok hárulnak — pl. a genti rendszer — melyekre vonatkozó gyakorlati tapasztalatok még elégtelenek. Ezen szervezetek a mai politikai tagoltságuk mellett aligha alkalmasak az eddigi feladataik teljesítésére s akaszthatunk-e most még egy újabb terhet reájuk s vájjon kielégítő módon lesznek-e képesek az újabb reájuk bízott feladatot teljesíteni akkor, amikor az eddigiek sem biztosak. A gazdasági parlamentnek először is azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hegy kezdjünk-e egy uj szociálpolitikai törvénnyel kísérletezni mindaddig, amig a genti rendszerről nincsenek gyakorlati tapasztalataink, amig a szociális biztosítás összes áldásait nem emésztettük meg s végül, amig maguk a szakszervezetek és azok politikai feilődése nem nyújt kellő garanciát a javasolt törvény eredményes alkalmazására. Ha azonban ezen javaslat mégis a törvényhozás elé kerülne, úgy annak részletesebbnek kell lennie. Szükséges, hogy a szakszervezeteknek egymásközötti viszonyát is szabályozza. Garanciát kell nyújtania az igen gyakran észlelhető terror teljes kizárására. Szabályoznia kell a kevésbé képzett munká- kások kérdését. Biztosiam kell a kereskedelemügyi minisztérium hozzászólását is ezen ügyekhez, amely éppen annyira érdekelt, mint a szociális ügyek minisztériuma, amelynek, úgy látszik néhány élénk fantáziájú tisztviselője törvény- gyártó betegségbe esett és mindenáron meg akarja mutatni a világnak, hogy a csehszlovák köztársaság milyen szociálisan gondolkozik. Mi magyarok jól tudjuk, hogy miért van ezen nagyhangú kikiáltóra szükség, hisz ismerjük belülről a fejes cégtáblákkal csőditő rendszer bódéját. Hisz abban mi is kiállított tárgyak vagyunk. adóügyek A kereskedők adómemoranduma. A kereskedők központi szövetsége e napokban nyújtott be memorandumot a kereskedelemügyi minisztériumhoz az adóreform tárgyában, hogy ennek alapján érdekükben a pénzügyminisztériumnál közbenjárjon. A memorandum kívánságai egyeznek a szakosztályunk által megállapítottakkal és általában követelik a jelenlegi nagy adók leszállítását, a progresszivitás elvének helyesebb bevezetését, az adómentes létminimumnak 10.C00 koronában való megállapítását s ezenkívül minden olyan családtag után, akinek önálló megfelelő jövedelme nincs, 2400 koronával való felemelését. Az adókivető bizottságokba kereskedőket is bevenni kérnek, azonban nem kinevezés utján, mint ezt a pénzügy- miniszter óhajtja, hanem választások által. Kívánják, hogy csak egységes adófizetési meghagyást adjanak ki. Ne kívánják a könyvelési tételek specifikálását, hanem elegendő legyen az üzleti könyvek bemutatása az adó- kezelőségnél. Kívánják végül, hogy a feleb- bezéses elintézésnél és az adóhátralékok likvidálásánál emberségesebb eljárást alkalmazzanak. As általános kereseti adó minimális tételeiről ad felvilágosító ismertetést a német gyáriparosok közlönye s arra mutat rá, hogy sok a panasz egyes megállapító bizottságok ellen a törvény helytelen értelmezésének az adóalanyok 1. vagy 2. osztályba való besoro- zásánál. A panasz főleg onnan ered, hogy olyan adófizetőket is, akik a kivetés alapját képező adóévben veszteséggel dolgoztak és különben is kedvezőtlen eredményt igazolhatnak, mindennek dacára az 1., illetve a 2. osztálynak megfelelő 2200, azaz 3200 korona minimummal sújtanak. Ezen eljárás az általános kereseti adókra vonatkozó előírással elenkezik, mert az adótétel megállapítása a személyadótörvény 32. szakasza, illetve az 1918 december 10-én kelt 65. sz. törvény 4. szakasza alapján történik, melyeknek érvénye a következő kivetési időszakra is kiterjed. Ez pedig úgy történik, hogy a kérdéses vállalat átlagjövedelmezősége alapján az üzemeredménynek különös figyelembe vétele mellett az adótétel megállapítását a kereseti adóbizottság szabad megítélésére bízzák. Olyan intézkedés, hogy az 1. vagy 2. osztályba tartozó adóalanyokra még gyengébb üzleti eredmények és kedvezőtlenebb viszonyok mellett is mindenesetre a megfelelő adóosztály legalacsonyabb adótétele vettessék ki, ilyen intézkedés nincs a törvényben sehol. Az 1922. évi április 28-án 144. sz. a. kelt, az 1922-23. évi adókivetési alap évre vonatkozó kereseti adónovella 3. fejezetében meg vannak ugyan állapítva a fentemlitett legkisebb adótételek olyan adózókra, akik felszólamlásukban igazolták, hogy az adótételük az ott megadottnál magasabb és ez esetben az adó leszállítása csakis ezen határokig lehetséges. Tehát ha az adóköteles felszólamlásában ezen törvényre hivatkozik, úgy adója az 1. osztályban nem redukálható 2200 korona, a 2. osztályban 320 korona alá. Ha azonban kérelmét más okokkal is indokolja, amelyek a legtöbb esetben jogosultak is, úgy adója ezen ott megjelölt tételek alá is leszállítható. Nagyon erőszakolt törvénymagyarázat volna tehát az, hogy ha ezen világosan csakis egyes felebbezósi esetekre szőlő törvényes rendelkezést általánosítani és a kivetési eljárásra magára is kiterjeszteni. Szükségesnek láttuk ezeket olvasóinkkal mi is közölni, mert ebből látható, hogy a sok rendelkezés között még a legjobb akaratú bizottságok sem ismerik ki magukat, hátha még a jóakarat hiányzik is. Ezért legjobb, ha mi magunk is értünk hozzá s meg tudjuk védeni érdekeinket. A nyershorgany nemesitési eljárása határidejének meghosszabbítását kérték a horganyipari gyárak, vagyis hogy a határidőt, amely alatt az adómentesen behozott nyersanyagot horganylemezzé kikészítve újra ki kell vinniük, hosszabbítsa meg a kormány. Ugyanezen alkalommal azt is kérték, hogy az eddigi 60 vagon nyershorgany behozható mennyiségét 90 vagonra emeljék fel. A korlátolt szavatosságú társaságok követelései. A csehszlovák kereskedők központi szövetsége a pénzügyminisztériumhoz benyújtotta . a korlátolt szavatosságú társaságok követeléseit, hogy az adókivetési alapból az üzletvezetők fizetése levonható legyen. Továbbá azt kérik, hogy az ilyen társaságok adóját alacsonyabb kulcs szerint számítsák, úgy, mint a nem engedélyezett társaságokét. Ugyancsak azt kívánják, hogy a résztulajdonosok részeinek kamatai, amennyiben nem magasabbak a bankkamatnál, szintén levonhatók legyenek az adókivetési alapból. A' besztercebányai kereskedelmi és iparkamara 1925. évi október 15-től 1926. évi április 15-ig terjedő időszakra vonatkozó jelentését e napokban adták ki a kamarai tagok számára. A jelentésben foglaltak nemcsak a kamara szorosan vett területére, de az egész Szlovenszkőra érvényesek, hisz a többi szlovenszkói kamarák jelentése is ugyanazon kívánságokat és panaszokat tartalmazza. Ezért érdemes vele e helyen foglalkozunk, sőt szükséges is, hogy azt olvasóink megismerjék, mert a jelentés mindnyájunk gazdasági érdekébe vágó dolgokat állapit meg és határol körül. Miután pedig az említett kamara még a legnagyobb rossz- indulattal sem vádolható, hogy irredenta egyesület, vagy a magyar nemzeti párt valamely érdekképviselete volna, hisz elnökének személye kellően garantálja, tehát megállapításai olyanok gyanánt tekinthetők, melyeknek mozgató rugója nem az államellenes törekvés, hanem az államalkotó eszme. Ha már most ezen megállapítások véletlenül majdnem teljes egészükben fedik azon törekvések kiinduló pontjait, amelyeket a magyar nemzeti párt ipari és kereskedemi szakosztálya fektetett le programjában, akkor ebből következik az is, hogy a magyar nemzeti párt nem keresett ezzel a programmal agitációs eszközt, hanem a tényleges szükséglet által parancsolt reális célokat vette föl a programba, de következik az is, hogy ezen célok elérése gazdasági életünknek olyan parancsa, melynek ha engedelmeskedni nem fogunk, vagy ha azokat kiküsdeni nem tudjuk, úgy elpusztulunk. Ezért össze kell fognunk mindnyájunknak, akik itt élünk Szlovén szkon, ezen célok kiküzdéséért, azok ellenében, akiknek rövidlátásuk azt diktálja, hogy saját testük egy részét falatozzák fel s nem gondolják meg, hogy holuap az a kikezdett rész rohadni fog s az egész- testre kiterjedő rohadással s akkor talán már az ampptáció sem fog segíthetni. Á fentiek már igazolják azt, hogy szükséges ezen kamara és vele a többi szlovák kamarák megállapításaival foglalkoznunk és ezeknek e helyen helyet szentelnünk. Ezért ez alkalommal csak általánosságban kívánjuk a jelentést s anuak is a minket érdeklő részeit ismertetni s részletes ismertetésére rá fogunk térni a következő számunkban. Az általános kereskedelempolitikai részben, mindjárt az elején megállapítja a jelentés, hogy speciális szlovenszkói kereskedelempolitikai érdekeink előterében ezen időszakban is a csehszlovák kormánynak Magyarországgal való tárgyalásai állottak. A továbbiakban megállapítja azt, hogy sok-sok országgal van jó és rossz, mert revideálandó kereskedelmi szerződésünk, csak Észt-, Finn- és Magyarországgal nincs, pedig 1926- évi julius 26-áig a trianoni szerződés biztosította a szövetséges hatalmaknak, igy Csehszlovákiának is a legtöbb kedvezmény igényelhetését Magyarországgal szemben. A kamara tudatában van, hogy a Magyarországgal való kereskedelmi összeköttetésünk mily fontos és ezért nem mulasztott el egy alkalmat sem ennek hangsúlyozására. A magunk részéről még csak azt kívánjuk hozzáfűzni ehhez, hogy a Magyarországgal való kereskedelmi összeköttetés Csehországra fontos és szükséges, Szlovenszkőra azonban egyenesen életkérdés s miután Szlovenszkó a csehszlovák köztársaságnak tudtunkkal egyenrangú része, nem tudjuk megérteni, jobban mondva nem merjük megérteni, hogy éppen ezen szerződés nincs még ma sem meg, holott már Honoluluval is kötöttünk talán azóta szerződést, pedig azok, szegények azt sem tudják, hogy létezünk, de itt a szomszédban levő Magyar- országgal, amelyre haragszunk, mert sok területet vettünk tőle el, ezzel csak nein kötünk szerződést, még ha belepusztul is Szlovenszkó. Ha egy privát egyén valakivel ha- ragszomrádot játszik, az ugyan nem úri temA besztercebányai kereskedelmi és iparkamara félévi jelentéséből pó, de megteheti, hisz a saját zsebére játszik, de engedelmet kérünk, egy állam kormányának nem szabad egyéni érzelmek szerint cselekednie, mert először sok-sok más ember zsebére játszanak s még azt sem szabad elképzelniük, hogy egyéni érzelmeik képviselik az összes polgárok egyéni érzelmeit. Mi élni akarunk s nem éhen halni, tehát követeljük, hogy kereskedelmi szerződés köttessék mielőbb azzal a gyűlölt Magyarországgal és pedig minél szélesebb alapokon álló, hogy minél jobban megkönnyítse a termékek Kicserélését s igy lehetővé tegye nekünk is a megélhetést. Hisz ne tessék elfelejteni: régi idők óta rendes szállítói voltunk Magyarország nagy részének iparcikkekben és rendes fogyasztói mezőgazdasági termékei nagy részének s ha ettől kormányunk magasabb gyiilöleti politikából elvág, úgy tartozik helyette legalább is olyan jó és könnyen elérhető piacot részünkre biztosítani s ha ezt tenni nem tudja, úgy nincs joga elvágni gazdasági életünk e főütőerét, mert a saját országa egy részét kezdi ki s annak betegsége elterjed az egész országra. Hogy ezt hogy nem lehet látni, azt igazán nem értjük. A Jsamara megállapítja, hogy ez év első két hónapjában a külkereskedelmi mérlegünk 370 millió koronával esett az előző év ugyanezen hónapjaival szemben, ami annak jele, hogy külkereskedelmünknek mindig nehezebb viszonyokkal kell megküzdenie, a külföldi ipar versenye mindjobban érezhető, ugyancsak a vámnehézségek napröl-napra szaporodnak. Ez azt jelenti, hogy a dédelgetett történelmi országoknak sem tud elegendő piacot teremteni a prágai kormány, nemhogy nekünk. Vonja tehát le belőle a tanulságot és tegye félre a haragszom rád politikát. A behozatal 29.4%-a és a kivitel 12 2%-a még mindig engedélyhez van kötve, tehát kivételes idők intézkedései szerint kezeltetik. Ezen intézkedések revíziójára vonatkozó tárgyalások már régen folynak. Az a baj, hogy nagyon régen folynak, de intézkedésekké nem válnak, pedig elvileg az engedélyhez kötöttség normális viszonyok mellett csak kivételesen tartható fenn egyes vámtételekre, mi pedig folyton ütjük a nagydobot, hogy nálunk konszolidált helyzet dühöng, most már melyik igaz. A nagydob mond-e igazat, vagy a háborús időkre emlékeztető intézkedések? Ugyancsak kétségessé teszi a nagydob igazságát a kamara által is megállapított útlevél és vízumkényszer kivételes álla- potszerü kezelése. A kamara az osztrák mintára a magyar- országi viszonylatban behozandó vizumbé- lyegrendszert ajánlotta, no de ebből sem lesz semmi. Minek utaznak annyit éppen Magyarországra s onnan ide az emberek? Hogy vagyoni és családi stb. összeköttetések egy trianoni szerződéssel nincsenek elvágva, azt a mi kormányunk nem tudja megérteni, hisz neki nincs ott apja, sem lánya férjnél, sem egy kis várandósága s főleg azért, mert haragszomrádot játszik. A' közszállitásokról szóló pár sorban a kamara azt jelenti, hogy a közszállitások reformjának munkálatai még nincsenek befejezve, hogy a kamata rendszeresen figyelmezteti az érdekelteket a kiirt közszállitásokra és végül, hogy különösen érvényesítette befolyását abban az irányban, hogy a pályázók az úgynevezett szlovák kedvezményben részesedjenek. A kamarának jelentésében csak a tiszta igazságot szabad felvennie s viszont nagyon a kormányt szidnia nem szabad, mert akkor elcsapják, nem ugyan a kamarát, de hát a tisztviselőket. Mi azonban a sorok között is olvashatunk, minket már nem csaphatnak el, mi már el vagyunk csapva. Tehát, ha amit a kamara jelent, az úgy is van. A reform munkája még nincs befejezve, nem is lesz egyhamar. A kamara figyelmeztette az érdekelteket, hogy közszállitások kiírattak, ezt el is hisszük. A kamara érvényesítette befolyását, hogy a pályázók az 5% szlovák kedvezményt elérjék, aminek kiadása azonban a miniszter ur diszkrecionális joga. Ezt is elhihetjük a mi kamaránknak. Sőt azt is tudjuk, hogy pályázók el is érték a szlovák kedvezményt, csak nem a kamara által vélt 5%-ot, hanem az általánosabbat, azt a szlovák kedvezményt, hogy nem kapnak semmit. Ezt elérték s ez a kis tévedés nem a kamara hibája, ez a tévedés a minisztériumban történt, ahol a szlovák kedvezményt igy értelmezik. Ezért kell nekünk az állami szállítások bizonyos megállapított kvótáját Szlovenszkó számára követelnünk, itt nem lehet aztán ilyen tévedés. (Folytatjuk-) ___________ ______________(Br.) Mo nté Carlo, Nizza és Paris után Prágában is üvegen {árják a fáncujdonságokat. A prága! közösség a Cristal-Pavillonban már üvegen táncol. A BalSbofta kávéház Cristat-PaviSlonja FraJaa IV., Eademvo íf. 23Q. Mindennap elsőrendű műsor Szabad bemenet — Vasárnap 5 órai tea — Szabad bemenet
