Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-30 / 122. (1160.) szám
1926 május 30, vasárnap. 'HEBÖGMtMAjSfeAR'HIMiSE 5 0. IDŐ' SODRÁBAN Irta: Soböpflin Aladár. Azt. olvasom budapesti lapoíibun, hogy a Nyugat-ót bebocsátották Szlavons/.ktibn s asi akarja, ezután akadálytalanul olvasia jn, kapha'd lesz könyvkereskedésben, trafikban és minden olyan helyen, ahol lapokat szoktak áruin.. Ennek a hírnek örülök, nem mint a Nyugat munkatársa, hanem mint olyan ember, aki úrid minden kis dolognak, amely megszüntet egy-egv anomáliát, ami a háború utáni felforgatott állapotokból keletkezett. Azok közt az elzárkózások köz-, amelyeket az riramok berendeztek az úgynevezett békekötések utáni zavaros helyzetben és amelyeknek szülőanyja a háborús gyanakvás és félelem volt, a legérlelmel- lenebbek egyike volt n szellemi javak elébe tor- nyositott vesztegzá-r, könvven. folyóiratok, lapok forgalmának elzárása a határokon. Az első időben talán volt valamelyes értelme, amikor még leplezetlen hevességgel élt a háború szelleme az emberekben, itt is, ott is dolgozott a négyévi vérontás által* előidézett gyűlölet. Minálunk még hangos szavuk volt azoknak, akik a lármás, verebet dobbal fogdosó irredentával gondolták visszacsinálha- iónak a háború végzetes eredményét s a sajtó ennek az általános izgatott állapéinak a fascináló hatása alatt állott. Ez az idő azonban nagyon hamar elmúlt, a frázis-irredenta idején túlestünk és a sajtóban mindinkább tért nyer az a felfogás, hogy lármával, bombasztikus versekkel és szóinklások- ü<al nem lehet semmi eredményt elérni. Hogy nem politikai tartalmú, tudományos és irodalmi könyveket és folyóiratokat miért kell a határön feltartóztatni, annak senki sem tudná ma elfogadható okát adni, legkevésbé azok, aki az erre való intézkedéseket bevezették és csinálják. Az Akadémia tudományos folyóiratai például igazán nem csinálnak sem irredenta, sem más politikát, laboratóriumokban, könyvtárakban, és levéltárakban dolgozó csendes tudósok k-özlik bennük eszméiket, megállapításaikat és kutatásaikat, elmerülnek a természet titkaiba, vagy a múlt korok emlőkéibe, keresik az élet rejtelmének magyarázatát — ha akarnák, sem volna módjukban politikát űzni és veszedelmessé válni bármely államra nézve. Miért nem szabad a szlovenszkói magyar embernek tudomásul venni, hogy a szegedi egyetem tanára hogy oldott meg egy uj matematikai problémát, vagy milyen uj hipotézist állítottak fel Béla király névtelen jegyzőjének kilétére vonatkozólag? Ettől talán ellenségévé válik a fiatal köztársaságnak, vagy konspirálni kezd ellene? Minden államnak elsőrendű kötelessége előmozdítani polgárai művelődését s ebből a szempontból nézve, vét kötelessége ellen az az állam, amely elvonja lakói elől a művelődés bármi forrását. Ilyen hibákat a magyar kormányok is elkövettek s akkor is hibák voltak, mi idehaza küzdöttünk is elleniük a gondolat szabadsága nevében, de cpp úgy nem tudunk belenyugodni, ha mások csinálják a magük hatáskörében. Különben hiábavaló is az ilyen elzárkózás, hiszen ma már mindenki tudja, hogy az eszmék világát nem lehet semmiféle eszközökkel elzárni az emberek elől, a gondolatnak külön közlekedési utjai vannak, amelyek át tudnak hatolni veszfegzárakom, elkobzásokat tudnak hatástalanná tenni és az eszme, amely meg tudja ragadni az emberek lelkét, befurakodik mindenhová, akármit csinál is a hatalom. A modem állam-művészet már rég megállapította, hogy sokkal jobb engedni aa eszméket nyíltan terjedni és ezzel ellenőrizhetővé tenni, mint tilalmakkal föld alá nyomni és mindennemű ellenőrzés alól kivonni őket. Ma már jelszó, amelyet mindenki hangoztat, hogy meg kell szüntetni az államok közötti elzárkózásokat, szabaddá kell tenni a kölcsönös forgalmat. A kormányok mindenütt komolyan dolgoznak is olyan egyezségek kötésén, amelyek lehetővé teszik a gazdasági javak kicserélését. Nincs már messze az idő, amikor lehullnak azok a mesterséges akadályok, amelyekkel a mezőgazdasági és ipari áruk kicserélése szabaddá lesz. Nincs kormány, amely ennek szükségét ne látná be. Hát éppen a szellemi javak kicserélése nem tud még ma sem aktuálissá válni? Búzánkat, uborkánkat és gyümölcsünket szabad bevinni, de gondolatainkat elválasztják egymástól? Lehet-e ott szó igazi gazdasági kapcsolatokról, ahol a kölcsönös gyanakvás szelleme árulja el magát a szellemi dolgokban való elzárkózásban? A béke csak akkor fog igazán visszatérni, ha az államok kiküszöbölik magukból ennek a gyanakvásnak a szellemét. Nem oktalanság a még most is fennálló vízumkényszer? Ha én beteg vagyok és valamelyik külföldi országban van az a gyógyfürdő, amelytől gyógyulásomat várom, ez az idegen ország okosan teszi-e és emberségesen jár-e el, ha ugv bánik velem, mint valami gyanús, ellenséges egyénnel, akit ellenőrizni kell, a beutazását megnehezíteni és költségesebbé lenni, rászorítani a követségekre járás és mindenféle jelentkezés kálváriájára, úgy, bogv sokszor elmegy az emberek kedve az utazástól? Mindezeknek az intézkedéseknek ma már nincs semmi más indokolása, mint az a furcsa jelenség, amelyet ugv lehetne nevezni, hogy a hivatal it. eb é t e 11 e n s é g i n v o m a t é k a. Minden ilyen intézkedés és szekatúra megannyi ottfelejteti katonai őr, aki valamikor odívnlüt álltaik egy ház elé, ntaelyben egy generális lakott és elfelejtettek eltávolításáról intézkedni még akkor is, amikor mindenki már rég elfelejtette, hogy az a generális valaha olt lakott. Nincs könnyebb, mint egy hivatalos intézkedést megtenni és nincs nehezebb, mint egy megtett hivatalos intézkedést visszavonni- Minden intézkedés mögött emberek állanak, akiknek valamiféle érdekük ez az intézkedés, akiknek talán ez adja a hivatali létjogukat s ezek arra igyekeznek, hogy változás ne essék. A változásoknak általában nincs nagyobb ellenségük, mint a hivatal. A vizumkényszereknek biztosan hiszem, ma már egyáltalán nem a nemzetek egymás elleni gyanakvása az oka, hanem az, hogy mindenütt, van egy csomó ember, aki abból él. hogy a vízumok kiállításának és kezelésének hivatalos funkcióit végzi és ezek miatt nem lehet szabaddá tenni. Még inkább oka periig az, hogy a hivataloknak és az őket fen tarló államoknak jövedelmük van belőle és azt elérni, hogy egy hivatal az őt megillető jövedelemről lemondjon, a legnehezebb dolgok közé tartozik a világegyetemben- Mindenki belátja a vizűm kényszer értelmetlenségé!, de addig nem lesz ebben változás, amig a HIVATAL őszentsége is be nem látja, hogy minden ilyen dolog méltatlan egy modern államhoz. Csak sze'kírezza az állampolgárokat és az idegeneket egyaránt, elérni vele semmi okos célt nem lehet. A hivatalos apparátus építményei abban is különböznek más minden épülettől, hegy őket. sokkal könnyebb felépíteni, mint lebontani. Most éppen aktuális ez a 'téma a fürdőid óm y kezdetekor, számtalan ember készül külföldre üdülést és gyógyulást keresni és számtalan embernek keserítik meg ezt a kényte- lenségét mindenféle hatósági rendszabályokkal. Ha az emberek ősrégi beidegzések alapján nem volnának birka módjára türelmesek a „hivatalnak packázó sai" ellen — Shakespeare együk leginlhafiat- lambb szava ez —, akikor most furcsa jelenetek játszódnának le a különböző hivatalok előtt. mmmmamanKSBasmtamFm^xfmmmmmKOKeummmw waitumimm. A csaló Kotva-baiíMntézet vezetői owrv'vv wviim ’Jua/srrRzarrjv* lamférfiu csak reálisan számított, amikor Abd el Krímet rábírta a teljes meghódolásra. Kaid Haddu goudolkozásmódjára végtelenül jellemző az az epizód, amely néhány nappal a esőd előtt játszódott le. Két francia repülő a riffek vonala mögé tévedt s mivel motorjuk benzinje elfogyott, kénytelenek voltak leszáll* ni. Alig értek földet., riííkabil csapatok vették őket körül. A két francia már látta az eljövendő szomorú rabságot, amikor hirtelen megjelent Kaid Haddu s lekötelező nyájassággal üdvözölte a pilótákat. Ahelyett, hogy elvette volna fegyvereiket és beszállította volna őket a többi foglyokhoz, a közeli táborban még európai értelemben is fejedelmi reggelit tálalt a csodálkozó franciáknak, A mohamedán vallás tiltja a bor ivását, de a pezsgő már niübornak számit ? igy ezzel az itallal gyakran kijátszók az izlámvilág- ban a próféta tanait. Kaid Haddu is a legkitűnőbb francia pezsgőt hozatta az asztalra a miután barátságosan több mint egy óráig elbeszélgetett. a pilótákkal, mosolyogva jegyezte meg: — A háború már nem fart. sokáig. Abd el Krim nyugalomra vágyik és valószi niien szivesen fogja venni, ha élete hátralevő részét egy Paris melletti villában töltheti el. Mi pedig kész örömmel fogadjuk a bölcs európaiak támogatását és szívesen rájuk bízzuk országunk sorsát. E titokzatos kijelentések után nyilvánvaló volt, hogy a riffkahilok ellentállása megtörött. Kaid Haddu elbúcsúzott a pilóták 161, visszakisérte őket repülőgépükig s miután kellő mennyiségű benzint bocsátott rendelkezésükre, megengedte, hogy v issza- szálltának a francia táborba. Elképzelhető, hogy a franciák mekkora csodálattal hallgatták a pilóták elbeszélését. Amikor tehát az Abd el Krímnél járt két francia meghozta a riffvezér levelét, a franciák nem is válaszolták rá, mert jól tudták, hogy a jelen pillanatban sokkal többet érhetnek el Marokkóban, mint az egyenlő ellenfelek közti békét. Vártak még néhány napig. Az előnyomulás folytatódott. Abd el Knm kénytelen volt a Béni Harus törzshöz menekülni, majd amikor a külső nyomás és Kaid Haddu belső ösztönzése már tulnagy volt. futárt menesztett a franciákhoz s titokban fölajánlotta meghódolását. Steeg, Marokkó francia kormányzója, alig hitt fiileinek, amikor a futár elmondotta ura szándékát. Hogy minden meglepetést elkerüljön, Steeg Ábd el Krim meghódolását attól tette függővé, hogy a riffvezér előbb bocsássa szabadon a hatalmában levő 418 francia és spanyol hadifoglyot. A futár visszament a hírrel s másnap reggel a hadifoglyok megjelentek a francia vonalak előtt. Ekkor már semmi sem állott a meghódolás útjában. A szerdáról csütörtökre virradó éjjel nagy izgalommal várták a francia vonalakban Abd el Krim megérkezését. Végre reggel 5 órakor megjelent a vezér feleségeinek, családja többi tagjának és hii titkárának társaságában. Tarától busz kilométernyire Ibos tábornok és Corap ezredes fogadták a nyugodt és szomorúan hallgatag vezért. Kezdetben az volt a terv, hogy repülőgépen azonnal Uerghába szállítják, később azonban elhatározták, hogy az utat autón teszik meg. A franciák mindenképpen úgy bántak nemes foglyukkal, fnint ahogy vitéz, egyenrangú és becsületes ellenféllel illik. Abd el Krim maga senkivel sem érintkezett, nem akarta még a katonákat sem látni, ellenben szomorúan bevonult sátrába és a világ szemétől visszahúzódva töltötte a fogság első napjait. Eddig egyetlen újságírót sem fogadott. sőt arra kérte a francia hadvezetőséget, hogy igyekezzék tőle távoltartani a kíváncsiskodókat.^ Közben Marokkó megtisztítása tovább folyik. A spanyolok és a franciák előtt még számos nehézség áll, de a főnehézség, az okos, az ügyes és a körülbálványozoít vezér nincs többé. A franciák röpiratokat osztogatnak a lakosság között, melyben tudatják velük Abd el Krim meghódolását s e röpiratok sehol sem tévesztik el hatásukat. a bíróság előtt A prágai törvényszék tegnap kezdte tárgyalni a Kotva takarékpénztár négy vezetőjének csalási pőrét. A vádlottak padján ül Novak Rezső, Dostál Viktor, Zivny Ferenc és Simler József a. Kotva pénztárnoka. A vádirat szerint Novak és Postái vádlottak két millió korona értékben megkárosították klienseiket, továbbá különböző csalásokkal és 3 pénz hűtlen kezelésével még másfél millió korona kárt okoztak. A Kotva banküzletet 1913-ban Postai alapította Hrdina Lajos vol; ügyvédjelölttel. A háború alatt igen rosszul ment az üzlet és Postái szappannal és levé- lezölapokkal kereskedve tengődött. 1928. bán a társaság tagjai lettek Novak, Zivny és Stulik mérnök, Postái pedig kilépett a társaságból. Ettől az időtől kezdve igen jól ment az üzlet s a fővezetők egymásután mind nagyobb és nagyobb összegeket előlegeztek önmaguknak. Novak összeköttetésbe lépett a Nejedly és Rehák céggel, amelynek nagyobb követelése volt a tartományi közigazgatási bizottságnál és 200.000 koronát csalt ki tőle. A Kotva emberei azonkívül még mint a földhivatal befolyásos tagjai is különböző csalásokat követtek el majdnem egy fél millió korona értékben. Kávébehozatallal is becsaptak számos kereskedőt és még attól sem riadtak vissza, hogy más pénzintézetektől nagyobb kölcsönöket vegyenek fel. A vádirat egyik legkényesebb pontja az, amely arról szól, hogy a nemzetiszocialista Lisy szenátor 1925 végén Kovákhoz fordult azzal a kérgemmel, hogy állítson ki neki egy bizonylatot orról, hogy 150.000 koronával tartozik a Kotrónak. Lisyuek erre az igazolványra szüksége volt. Később azonban, amikor meghallotta, hogy Kovák nehézségekkel küzd, arra kérte Nórákét, hegy adjon neki egy újabb igazolványt, amellyel bizonyítja, hogy a Koh ónak egy fillérrel sem tartozik. Kovák azonban csak azzal a feltétellel adta ezt az igazolványt, ha Lisy ciszont bizonyítja, hogy 1923 december 31-én 150.00 koronát kapott Kováktól. Lisy elismer vény ét Kovák azután arra használta fel, hogy Lisy terhére 150.000 koronát vett fel egy másik pénzintézetnél. A vádirat mindezeken fölül váltóhamisítással, különböző kauciócsalásokkal és a könyvek hamisításával is vádolja a társaságot. Az első tárgyalási napon kihallgatták Novákct, aki bűnösségét csak részben ismeri be. Eleinte a nemzeti szocialista pártnál dolgozott, később szerkesztő, majd munkás- betegsegélyzői hivatalnok lett. A háború után mint olasz legionárus jött haza és két évig a nemzetvédelmi minisztérium egyik osztályának volt a főnöke. A vallomás további része jelentéktelen. A tárgyalás valószínűleg nyolc napig fog tartani. Abd el Krim utolsó napjai A meghódolt riffvezér stdkus nyugalommal viseli a rabsorsot — Két francia pilóta furcsa kalandja Kaid Haddu táborában — Kalandorok ■ akadályozták meg Abd el Krím béketorekvéseit Páris, május 29. Most érkeznek a francia fővárosba a részletes beszámolók Abd el Krim meghódolásáról. A francia nép legyőzött ellenfeleivel szemben mindig nemesen viselkedett s igy érthető, hogy Abd el Krímről is csak a legjobbat hallani az ország közvéleményében. A sajtó bizonyos csodálattal beszél a meghódolt riffvezér stoikus nyugalmáról, amellyel átadta önmagát és családját a franciák kénye-ked- vének. Egyelőre még nem tudni, hol telepszik le Abd el Krim, de bizonyos, hogy ez a hely nem lesz messze Páristól* Május 22-én Pafrent ur és Mesnier dr., a francia sebesültek egyesületének vezetői, átlépték a riffkahilok vonalát, hogy a vöröskereszt megbízásából meglátogassák a riffek hatalmában levő francia és spanyol sebesülteket. E két delegáltnak adta át a reményeitől megfosztott riffvezér első levelét, melyben békét kér és hajlandó elfogadni a franciák minden föltételét. A két francia visszatérte után elmondotta, hogy Abd el Krim táborában óriási fejetlenség uralkodik. A riffvezér maga megőrizte nyugalmát, de környezetének hidegvére napról-napra alábbhagyott. Sorban hagyták el legrégibb hívei, akik pedig rosszban és jóban évek óta kitartottak mellette. A legjellemzőbb volt, hogy Kaid Haddu. aki az udjdai tárgyalások alatt a riff- kabil delegációt vezette s igy bepillanthatott a franciák erőforrásaiba, szintén a meghódolást. tanácsolta a vezérnek. Sőt egyesek szerint ö volt az, aki a leghevesebben követelte, hogy Abd el Krim adja még magát, vessen véget á fölösleges vérengzésnék s hogy a törzsek ismerjék el a marokkói szultán íenható- ságát. Az Abd el Krim környezetében élő kalandorok, akik nem szívesen látták dicsőségük végének elérkezéséí, mindenáron a kaid befolyásának megszüntetésére törekedtek. Azt hangoztatták, hogy az európaiak Udjdábau megvesztegették Kaid Haddut s óriási pénzösszegeket helyeztek számára kilátásba, ha rábeszéli Abd el Krímet a meghódolásra. A rossz tanácsadók ellenakciója azonban nem akadályozhatta meg Abd el Krim végső elhatározását. Amikor a francia és a spanyol csapatok jóformán kardcsapás nélkül elfoglalták Targuistot, a riffek végső védőbástyáját és hetekig tartó szívós harc után elérkeztek a Djebel-Haram tetejére, az okos és belátó vezér tudta már, hogy nincs mód a menekvésre. A kétezer méter magas hegység után sima fensik következett, nem voltak már természetes védőbástyák az európaiak ellen ,a nagy meleg sem érkezett még meg s a százezernyi franciával meg spanyollal szemben tehetetlen volt az alig 8000 főre zsugorodott riifkabil seregA törzsek egymásután adták meg magukat, a franciák alig győzték lajstromozni a meghódolókat s amikor Abd el Krim megtudta, hogy utolsó menedékének hollétéről is tudnak a franciák cs légi támadást készítenek elő feleségei meg rokonai ellen, a szívós vitéz végleg összetört. A két. franciának adott levél már a teljes reménytelenséget tükrözi. Bizonyos, hogy Kaid Haddüt a franciák nem vesztegették meg s az európai nívón álló mohamedán álVizjog. A magyar viztörvény ötvenedik pragrafusa szerinti védelmet mindenféle vízmű berendezés ellen lehet igénybevenni tekintet nélkül arra, hogy engedélyhez kötött, vagy máfsele vízműről van-e szó, még akkor is, ha a vizmüberendezés bányamüvek fentar- tását szolgálja. Eme védelem nyújtására a viztörvény 156. és 157. paragrafusában meghatározott hivatal illetékes. ^123 26. szánni döntvény.) MIMI171II HOTEL QUISiSANA Pensio rendszer! Kérjen I SLm llr^ifo flW Ha Jm I -M li ■fj SSfF SP* § lg RgjJ Bk9 Fürdési idény május 1-től A főszezonra í § mpBKk TjLpiO j» HB f M* tRe lí va (ju'ius-augusztus) ajánlatos szobákat már most HJ* QSpCklUSl 1 •JEK&r «KZnW tor W «£Sfö2lr WWW ^ j0W2erp3rtOB a négy fürdővel szemben megrendelni • Llőidcnyben leszállított árak í l
