Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-30 / 122. (1160.) szám

6 1926 május BO, vasárnap. wiszm’EMm&imaBmiMiwmásiímvm'wnmBam Budapest divatdiktátora a divatról Mangá-rl Béla Kolos nyilatkozik a legújabb divatról s arról, hogy hogyan lett ö Buda­pest divatdiktátorává — A P. M. H. tudósitójától — Budapest, május vége. Mangoid Béla Kolost úgy képzeltem el, mint egy 38—40 éves, kiélt, de elegáns pes­ti világfit, aki monoklit visel s kinos választé­kossággal öltözködik. A monokliban nem csa­lódtam, de az öltözete már angolosan egy­szerű s keresetlen veit s a kora legalább — 60 éves. Elegáns, finom külsejű idős ur, aki a legnagyobb könnyedséggel állott rendelke­zésemre, amikor azt mondottam, hogy „inter­jút" akarok. Párisban a divatot a művészetek közé sorozták, — ezt olvastam legutóbb valamelyik újságban s van benne valami, miután szép­séget akar kifejezni. (Igaz, hegy nem „örök" szépséget, hanem csak időleges szépséget. Ezt azonban a művészet egyéb ágaiban is megtalálhatjuk.) Ilyenformán senki se cso­dálkozzék, hogy komoly téma a divat problé­mája, különösen egy olyan emberrel való dis­kurzus formájában, aki évtizedek óta elis­mert szaktekintély egy nagy metropolisban, A Váci-utca délutáni forgalma nem nagy s a járókelők nem igen tesznek mást, mint­hogy sóvárgó szemekkel nézik az elegáns ki­rakatok árait. Egy nyersselyeming 400.000— 665.000 koronáig megy, — nyakkendő már 110.000-nél kezdődik, de felmegy egész 213.000 koronáig, sőt egy kis slipsz is bele­kerül 128.000 koronába. Egy Borsalino-kala- pot már 460.000 koronáért vesztegetnek eb­ben a drága belvárosi üzletben. így hát van idő az interjuvolásra. Hátra­vonulunk egy kis, szűk irodába, Mangoid Béla Kolos leül az íróasztalhoz, megigazítja monokliját és szépen szabatosan tollba mond­ja a legfrissebb nyári divatot. — „Az öltöny szövete vagy szolidan egy­szerű, vagy pedig a halványan kockás alapot nagy, színes, felső kockák élénkítik. A leg­divatosabb színek a barna — amely eddig évek óta háttérbe szorult — s a szürke. A szürkék közül leginkább az ezüstszürke köny- nyü kamgarn, vagy flanelt kelendő. A barnák közül pedig a kakaóbarna s a barbary név alatt ismeretes sárgásbarna. A zakó ismét túl­nyomóan három gombra készül, nagy, szé­les kihajtása van s mellben elég bő, de csipő körül teljesen testhezsimulő. A nadrág bő, egyenes esésű s olyan hosszú, hogy az alsó felhajtás a lábfejet éri. — „Az inganyagok terén a poplin teljesen ki­szorította a zefirt s erősen versenyez a se­lyemmel, mert nemcsak szép, selyemfényű, hanem tartós is. Az egyszínű halvány pasztell­színek, a kockás, vagy fantasztikus vonalú poplinek, az ombré színek, továbbá a csikók­kal, vagy kockákkal egész sötétre vonalozott anyagok divatosak. — „A nyári nyakkendő a nagymintás crep de chine. Rikító, nagyon é^énk színek, kedveltek. Különösen világos, könnyű, nyá­ri ruhákhoz állanak jól ezek a nyakkendők. — „A kalap szokatlanul specializálódik egy színre és egy fazőnra. Páratlanul nép­szerű lett a felhajtott s szélesen szegett szé­lű, világosszürke, feketeszallagos kalap, — to­vábbá a mogyoróbama, zöldszaUagos sport­viselet. A velszi herceg legujabban ilyet vi­sel, persze csak vidéken. Londonban túlnyo­mórészt kemény kalapot, nyáron is. Miközben beszélt, már hozták is a leg­divatosabb dolgokat az irodába s nyomban „illusztrálta" a divatot. Megkérdeztem tőle: = „Hogyan vált Ön a budapesti „divat- diktátorrá"? — „Harminc évvel ezelőtt még irodalmi ambícióim voltak. Megjelent egy verskötetem s több novellát is írtam, leginkább amolyan izgalmas detektív novellákat. Nem mjr1 >in, hogy valami nagy irodalmi silóért arattam volna ezekkel a dolgokkal, arra jó volt, hogy egy Bállá nevezetű ujságiróbarátom félsz üli- tott — engem az irodalmi ambícióktól fü­tött kereskedősegédet — írjak a zsebkendő­ről. Furcsa téma, ugy-e? Ez nem is könnyű. Mégis megbirkóztam vele, megjelent a Pesti Naplóban s olyan sikere volt, hogy egymás­után kaptam felszólítást a lapoktól, hogy dol­gozzam. Jó ideig a Pesti Hírlapnak, most pedig az Újságnak dolgozom. Sokat irtain Kiss Jó­zsef Hét cimü irodalmi lapjába is. — „Időközben Várady Béla veje lettem s továbbfolytattam a divatujságirást. Megjelent a szerkesztésemben „A férfi és ruhája" címen egy divatrevü, amelynek főmunkatársa gróf Vay Sándor volt s irt bele egy cikket a velsi herceg is. Egyik érdekes száma volt az, a melybe Molnár Ferenc irt egy kedves nyílt levelet hozzám. Akkor volt ugyanis az Ördög premierje s Hegedűs Gyula ördögfrakkját én készítettem s erről irt a diadalmas szerző egy rendkívül szellemes levelet. — „Ilyenformán érintkezésem volt az egész születési- s szellemi arisztokráciával. Aki divat szempontjából számított annakidején Pesten, az az én Ízlésem szerint öltözködőL. Érthető, hogy ilyen módon nekem, akinek (személyes kapcsolatom van a legelőkelőbb londoni s párisi cégekkel, módom volt befo­lyásolni a pesti divat alakulását. Diadalmas visszaemlékezéssel mondot­ta ezeket. De aztán elszomordottan folytatta. — „A szép időknek valahogy vége van. A háború s a nagy gazdasági felfordulás megváltoztatták a divatélet egész helyzetét. Ma, akinek van ízlésük, nem tudnak vásó rolni. Akik pedig — nagyon kevesen meg­engedhetik maguknak a vásárlás luxusát, azoknak Ízlését olcsó hatások rontják. Egy bizonyos, hogy én nem vagyok hajlandó a versenyt sem olcsóságban, sem Ízléstelen­ségben felvenni másokkal. Én ma is a legszo­lidabb angol ízlés hive vagyok...“ (s. d.) A világ leggazdagabb embere Rockefeller pályafutása a tanouckortól a petróleumkirálysá^íjr Törtéaeti feljegyzések a modern Amerika kialakulásának korából XI. Rockefeller győz minden vonalon A három társ elárverezte egymás közt a petroleumüzletet. Az árverés lassan, tapoga­tózva indult. Lassan azonban az ajánlatok emelkedtek és rövidesen 70 000 dollárra rúg­tak, de még egyik fél sem akart lemondani. Kellemetlen szünet következett. Mindhárman tudták, hogy itt pillanatok alatt visszavonhatatlan hibákat követhetnek el az óriási rizikó vállalásával és mindegyi­kük érezte, hogy a harc hevében már túl- messze mentek. De a megkezdett harcot most már folytatni kellett. — 70.000 dollár először, másodszor ... — kiáltott a vezető ügyvéd. — 72.000 — hangzott az uj ajánlat. Rockefeller vonakodott. Aztán villámgyorsan átpillantotta az üzlet előnyeit és hátrányait és erélyesen, határo­zottan igy szólt: 72.500! A jelenlevők ránéztek, egy hang sem hal­latszott. Az ügyvéd megismételte az ajánlatot, a kalapács lecsapott és Rockefeller, amint akarta is, győzött. Az emberek savanykás arccal kívántak neki szerencsét, mikor általános meglepetést keltve, Rockefeller odalépett Andrewshez és ezekkel a szavakkal fordult hozzá, miközben vállára tette a kezét: — Nem akarsz-e társnak belépni hozzám? Andrews kellemesen meglepetve termé­szetesen azonnal beleegyezését adta a dolog­ba és rögtön meg is állapodtak abban, hogy az uj üzletet Rockefeller & Andrews firma alatt fogják vezetni, amiben az az ér­dekes, hogy már a cég nevében is sorrend­ben Rockefeller került előre, ezzel is mutat­va azt, hogy az üzletben tulajdonképpen Ro­ckefeller az ur. Még nem volt egészen 26 esztendős, ami­kor már egy háromszázezer dollár értékű vállalat ura volt. Ez az összeg pedig az akkori világban sokkal, de sokkal többet ért, mint ma, ami­kor a pénz vásárló ereje jóvalta kevesebb. Mikor Rockefeller és Andrews hozzá­kezdtek a petróleum szisztematikus kibányá- szásához, rendezetlen viszonyokat találtak. Egy gyártelepük volt közepes jó berendezés­sel és tekintélyes vevőkörük. De rövidesen azt kellett észrevenniök, hogy a petróleum- üzletben óriási nagy a túlkínálat, ami által az'üzlet szenved. Túlsók ember foglalkozott petroleumke- reskedelemmel és a konkurrencia oly nagy volt, hogy az árakat nem lehetett tartani. Ezenkívül a petrole?Difinomitók túl egy­szerű módszerrel dolgozlak s az Obióban ta­lált petróleum oly erős kéntartalommal birt, hogy a használatban roppant kellemetlen szagot terjesztett, ami megnehezítette az el­adást. Rockefeller rövidesen belátta, hogy a túl­kínálat folytán az árak folytonos esése meg nem akadályozható s igy nemcsak, hogy nye­reségre nem lehet számítani, de ez az álla­pot rövid idő alatt a teljes katasztrófára fog vezetni. A többi petroleumvállalkozó is hasonló bajokkal küzdött és mindnyájan azon törték a fejüket, hogy mit kellene csinálni. Ismét Rockefeller volt az, aki biztos éles­látásával megtalálta a helyes utat­Rövid pár hónap alatt tökéletesen elsa­játította az üzem technikai sajátságait és azon­nal belátta, hogy a finomítókban keletkezett melléktermékek ki nem használása őrültség és hogy a melléktermékekből módszeresen kitűnő hasznot lehet hajtani. Rockefellernek az volt a terve, hogy valamilyen módon a kényszerítő körülmények hatása alatt a pet- roleumüzletben érdekelteknek kedvező irányban kell befolyásolni a piacot. vartól és az akkori francia hadügyminisztertől. A válaszokat, mielőtt ' Rókóczinak kézbesítette, természetesen újból megmutatta Becsben. A le­vél kézbesítésekor újból közölte készségét Rákó­czival, hogy a választ közvetítse. Minthogy azon­ban a levélváltás eddigi anyaga már teljesen elegendő volt a haditanács szempontjából arra, hogy Rákóczi ellen felségsértési pert indíthasson, a haditanács előre megbeszélt terv szerint Linzben elfogatta a Franciaoszág felé utazó Longuevalt, megmotoztatta és a nála ta­lált levelek alapján Rákóczit 1701. április 18-án elfogatta és a bécsújhelyi börtönbe szállította. A kihallgatás egy osztrák bizottság előtt junius 21-én történt. Rákóczit kikérdezték a hetvenki­lenc pontból álló vádirat anyagáról. Rákóczi ta­gadta, hogy felkelést akart előkészíteni és meg­maradt tagadása mellett másnap is, amikor Lon- guevallal szembesítették és Longueval Rákóczi jelenlétében adta elő mindazt, amit róla 1699 óla följegy­zett, vagy magától Rákóczitól hallott. A már Thököly alatt is kétes szerepet játszó Slavnicai Sándor Gáspár nagy vonalakban meg­erősítette Longueval vallomását. Ezzel a hadita­nács fölfogása szerint a felségsértés ténye beiga­zolódott és az I. Lipót által kiküldött biróság, amelynek tagjai közt egyetlen magyar sem fog­lalt helyet, még október hónap folyamán tárgya­lás alá vehette a felségsértési port. Iioche Már­ton alsóausztriai kamarai tanácsos vádinditványa alapján, amely Longueval jelentéseire, Rákóczi elfogott leveleire és Sándor Gáspár önkéntes val­lomásaira való utalással Rákóczira vonatkozóan fővesztést és jó­szágvesztést tartalmazott. A biróság működésére azonban nem került sor, mert Rákóczi 1701 november 8-án csodálatos módon megmenekült bécsújhelyi bör­tönéből. Véletlenül találtak a bécsi levéltárban II. Rákóczi Ferenc felségsértési pőrének aktáira Lukinicb Imre dr. múzeumi igazgató az akták alapján megkonstruálta a pör történetét A Magyar Történelmi Társulat Rákóczi-közgyülése ^AAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAA' 1 DYNALK0L j í a legjobban bevált az összes explóziós t 3 motorok részére. ^ í Mindenütt kapható. ► ÍTmmmmmTmmTTTmTTmmnmmt A nagy bujdosó fejedelem születésének két­százötvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Történelmi Társulat ezidei közgyűlését Rákóczi Ferenc emlékének szentelte. A közgyűlést gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke nyitotta meg. Meg­nyitóbeszédében elsősorban a Rákóczi-kultuszról beszélt, amelyről az idők során Rákóczi-história lett. Rákóczi históriájának kutatása mind több és több kedvező adatot derít fel a nagy fejedelem életéről. A kultuszminiszter különösképpen fel­hívta a magyar történelembuvárokat Rákóczi tör­ténelmének további kutatására és kimélyitésére. Ezután az ujabbkori történelem műveléséről beszélt és erre a tudományos munkára is felhívta a magyar szakemberek figyelmét. Rendkívül ta­nulságos — mondotta Klebelsberg — az összes nagyköveti jelentések pontos és objektív figye­lemmel kisérése. A magyar ügy, a magyar nemzet ügye azelőtt a világ közvéleménye élőt népszerűbb ügyek egyike volt, sajnos, azonban ma már ez nem mondható el, mert külső befolyások oda vitték a dolgokat, hogy a magyar ügy egyike a legnépszerütlenebbeknek. Kutatni kell az okát, hogy miért van ez igy, a törnénelmi kutatásnak rá kell mutatnia, fel kell derítenie az inditóokokat, hogy igy a magyar tör­ténelemkutatás hozzájárulhasson pontos és meg- döntethetetlen adatokkal ahhoz, hogy a magyar ügy újra népszerű legyen a világon. Klebelsberg kultuszminiszter bevezető elő­adása után nagyfontosságu tudományos felfede­zéséről számolt be előadásában Lukinich Imre dr. nemzeti múzeumi igazgató, a Történelmi Társu­lat főtitkára. II. Rákóczi Ferenc felségsértési pőrének aktáit eddig nem ismerték, bár a Rákóczi-kor Írói 1871 óta állandóan kutat­tak utánuk a különböző bécsi levéltárakban. Most a véletlen, amely gyakran a tudományos kutatá­sok eredményeit is befolyásolja, napvilágra hozta azokat s igy Lukinich a közgyűlésen ismertet­heti az 1701. évi per történetét a peraktákban található adatok felhasználásával. Lukinich tudományos kutatásának egyik eredménye Longueval kapitány szerepének tisztázása. Megállapítja róla, hogy nem véletlenül került Rákóczi udvarába, hanem a haditanács utasításá­ra, hogy Rákóczi közvetlen közelről megfigyel­hesse és észrevételeiről jelentést tegyen. A cél az volt, hogy a haditanács Rákóczival szemben a szükséghez képest eljárhasson. Louguevalnak tényleg sikerült Rákóczi közelébe férkőznie és ennek következtében kényelmesen megfelelhe­tett a megbízásnak. Mint Rákóczi bizalmi embere vállalkozott arra, hogy közvetíti az érintkezést Rákóczi és XIV. Lajos francia király között. A leveleket ő maga fogalmazta meg, Rákóczi csak lemásolta és aláírásával látta el azokat. Longueval a levelek­kel Becsbe sietett és azokat a haditanács ren­delkezésére bocsátotta. Ott az eredeti leveleket visszatartották és Párisba csak a másolatokat küldték abban a felvetésben, hogy a célnak azok is megfelelnek, hisz Rákóczi kezeirását a fran­cia udvar nem ismeri. Longueval valóban el is járt megbízásában, választ is hozott a francia ud­Évente több mint tizenötezer törvényt hoznak Amerikában Az amerikai élet sok különlegességének és furcsaságának egyik bőséges és soha ki nem apadó forrása a nagyüzemü törvénygyártás. Se­hol a világon nem hoznak annyi törvényt, mint Amerikában, ami önmagában még nem volna baj, ha alaposan megfontolt, jól megszövegezett, bölcs állami akaratnyilvánítások lennének ezek és egyidejűleg gondoskodás történnék arról, hogy a velük ütköző vagy régi, elavult törvényeket hatályon kívül helyezzék. Ez azonban a kivételek közé tartozik. Évente mintegy 15.000 uj törvény szü­letik meg az Unió negyvennyolc álla­mában és a szövetségi törvényhozásban. Hipokrita, vég­rehajthatatlan, kicsinyes és nevetséges törvények adják ki az évi törvénytermés tekintélyes szá­zalékát. Sokszor a szövegezés is kész humor. Egy nyugati állam vasutrendészeti törvénye például azt mondja ki: — Ha két vonat közlekedik egymás felé’ egy keresztezőnél, mind a kettőnek meg kell állania és együt sem indulhat tovább, amíg a másik el nem ment. Egy tennesseei törvény megtiltja a lovak, öszvérek, szarvasmarhák, juhok, kecskék és disznók tartóinak, hogy az állatok szerte szalad­janak. Egy másik nyugati törvény pedig a sás­kairtásról intézkedik úgy, hogy ki kell azokat hajtani a preriekre és fel kell gyújtani a mezőt — tiznapi előzetes értesítés után. legnagyobb bajt nem ezek a törvények okozzák, hanem a vissza nem vont, elfelejtett régi rendszabályok, amelyeket mindig elő lehet kaparni. Los Angelesben csak nemrég helyeztek kívül egy városi törvényt, amely megtiltja a villamoskalauzoknak, hogy a villamosról — nyulakra lövöldözzenek. Egy másik itteni törvény, amelynek hatályán kívül helyezése szükségesnek nem mutatkozott, azt tiltotta meg, hogy egyszerre többen füröd- jenek ugyanabban a fürdőkádban. A legtöbb kellemetlenséget az úgynevezett kék tömények okozzák, amiket még a puritánok hozlak és ma is hatályban vannak. Newyorkban a kék tör­vények alapján tilos vasárnap színházi előadást tartani. Jerseyben még a vasárnapi mozielőadásokat is üldözik és Massachusettsben nemrég helyeztek vád alá egy litván lapszerkesztőt istenkáromlás miatt az ősi kék törvények alapján. Szerencsé­jére az istenkáromlás helyett csak lázitásban mondták ki bűnösnek és 100 dollár pénzbünte­téssel szabadult. Az istenkáromlás t. i. a kék törvények alapján .a legsúlyosabb bűncselekmé­nyek közé tartozott, egyes államokban halállal, másutt vesszőfutással, visszaélés esetén pedig nyelvkiégetéssel büntették. Nev-Jersey államban olykor-olykor ma is éppen úgy üldözik még a vasárnapi szórakozást, mint k ét-három száz évvel ezelőtt, amikor énekelni, táncolni, úszni, sőt még sétálni sem volt szabad a megszentelt hetedik napon. Virginiában a templomkerülést büntették egy font dohány birsággal, Massachusettsben a titkos udvarlást 5, majd 10 dollár pénzbünte­téssel és harmadszori visszaesés esetén börtön­nel. Ugyanitt a törvény a színészeket csavargóknak nyilvánítja és betiltja a szini'clőadásokat. Nem fordult ugyan elő, hogy erre a törvényre hivatkozva felléptek volna a szülészek ellen, a veszedelem azonban mindig fenyeget. Okvetetlenkedő és kerékkötő emberek gazdag aratásra találhatnak mindig a régi, poros törvénytárakban, amelyekből a leg­fantasztikusabb fegyvereket, halászhatják ma is elő. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom