Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-28 / 120. (1158.) szám

4

'PIW«ÍAI-i V lAfii»\R.-HÍRLAE

reze május 20, péntek.

Szlovákiában az a bajunk, hogy a parlament kicsi pártokra tagozottian akar működni s az egy régi igazság, hegy mennél kisebb egy párt, annál nagyobb erőlködéssel akar érvényesülni, ez teremti meg azután azt, hogy a politikai pártok az egész országban inkább a választók megnyerését és ezáltal a korteskedést tűzik pártjuk céljává ki, nem pediglen arra törekeszmek, hogy az állam életében bizonyos politikai irányt segítsenek uralomra. Nálunk Szlovenszkón is — sajnos — dacára annak, hogy mindannyian az elnyomatás jármában nyögünk,

tulon-tul nagy a pártok közötti rivalitás és az egymás elleni korteskedés.

Mindenesetre célszerű lenne, ha ez a szellem megváltozna. Mi itt Szlovenszkón testvérek vagyunk, magyarok, szlovákok, németek és ruszinok, nekünk lehetnek különböző világbeli nézeteink, de azt ne felejtsük, hogy a világbeli nézet differenciál, de el nem választ.

A pártok élete hasonló a sínpárhoz, a két sán egymással párák ed halad, egymással nem is érintkezik, de ezen a sínpáron halad a mi nemzetünk életének, elvei diadalra jutásának, nyelvi és szellemi tartalmának teljességét hordó vonata. Az alépítmény erősségétől függ még a teherbírás, a gyorsaság és ezért kell nekünk az alapépítményeket megerősíteni.

Az alapépitömények erősségéhez tartozik a

nemzeti érzésünk megerősítése, kult.ursza- badságunkért való teljes harekészségünk megteremtése, megkeresése annak, hogy a külvilágban hogyan tudjuk megkeresni kapcsolata inkát, hogyan tudjuk a gazdasági erőinket úgy megszervezni, hogy ezzel az anyagi erők rendelkezésünkre álljanak s igy a harckészségünk fokozódjék, ezt a célt akarjuk elérni egy erőteljes politikai akcióval, amelyre az önök támogatását ezennel kérem s Isten nevében a gyűlést megnyitom.

A modem asszony legnagyobb fájdalma orvosolható

Az igen nagy mellek kifogástalanul operálha tok — Öngyilkossági kísérlet a csúnya mell miatt

Berlin, május 27.

A berlini orvosi társaság legutolsó ülésén a mammaplasztika témájáról tárgyaltak. Axhauser dr. kifejtette a modem álláspontot, amely eltekintve a divat irányától a hypertroíikus nagy mellet kezelésre szoruló betegségnek kell tekinteni és igy a sebész beavatkozására van szükség. A hypertrofikus mell a testnek és a kedélynek olyan intenzív bántalmát okozza, hogy szerencsétlen tulajdonosa kész minden áldozatra, csakhogy megszabaduljon ettől a tehertől. Az elévült acélrugóbetótek és melltartók helyett ma olyan suspenzoriumok vannak divatban, amelyek válltartó által emelik a mellet. A melleknek nagysága és terhe azonban megakadályozza a szakszerű védelmet, a mellek lefelé nyomulnak és igen kellemetlenül és kártékonyán nyomják a gyomrot. A normális lélekzési technika sokat szenved. Különösen kínos az az állapot, ha a betegnek különben karcsú és zsirtalan testalkata van. A túl nagy mellek megakadályozzák a test modern foglalkoztatást és mindenfajta sport- tevékenységet.

Olyan asszonyok között, akik orvoshoz fordulnak, különösen sokan vannak azok, akiknél a test alkata rendkívül fontos a kereseti forrás szempontjából, mint különösen színművésznők, táncosnők és tornatanámők. Ezeknek a viszonyoknak következménye, hogy a lélek is erős mértékben részt vesz ebben a kérdésben. A gyakorlatban több eset fordult elő, hogy az ilyen bajjal sújtott asszonyok olyan nagy fokú melancholiába estek, hogy öngyilkossági kisrletet követtek el. Az ilyen szerencsétleneknek seregéhez csatlakozik azoknak a nagy kontingense, akik tisztán kozmetikai tekintetből érzik kényelmetlennek mellüknek túl nagy terjedelmét és kivannak orvosi beavatkozást.

Ezek az okok indították a sebészeket arra, hogy e beteges állapotok megszüntetésére operációkat alkalmazzanak. A probléma nem olyan egyszerű, mert fel kell állítani azon orvosi követelményt, hogy a beavatkozás teljesen veszélytelen legyen, s kozmetikailag kellemes végeredményre vezessen. Lotsch és Lexer freiburgi sebészek egész sereg esetben olyan módszert alkalmaztak, amely súlyos helyrehozhatatlan következményekkel jár. Hollánder Jenő dr. berlini sebész most egyszerűbb eljárást vezetett be, amely rövid idő alatt célra vezet és egy esetben sem lépett fel komplikáció. A paciensek néhány nap múlva elhagyták a klinikát jelentékenyen ‘megkisebbitett mellel. Axhauser orvos előadását vetített képekkel kísérte, melyek szemléltetőleg mutatták be az eljárás kitűnő sikerét.

pünkösd kétfőfén ünnepelte fenállásának hatszázéves jubileumát

A gyönyörű múlt fontosabb állomásai — Mátyás, a Thökölyek sRákócziak korában virágzott a bányászat s vasipar — Dobsina nagy szülöttei — Dicső múlt és siralmas jelen

— A P. M. H. kiküldött munkatársától —

így fiatalít és szépít a

Cörall-cféme fiOflall* púder feaü-szaipn

Főlerakat a £. S. R.

résicre:

Vörös Rák gyógytár, Bratislava.

Dobsina, május 27.

Piros pünkösd ünnepének második napján, a hagyományos kedves és emlékezetes bányászünnepéllyel kapcsolatban ülte meg komoly ünnepiességgel, nemes és csöndes egyszerűséggel 600 éves fennállása fordulójának jubileumát a gömörmegyei Dobsina város.

A főbb útvonalak épületei már a kora reggeli órákban zászlódiszt öltöttek és a férfiak tölgylevéllel díszített kalapokkal vettek részt az ünnepi felvonulásban, melyet a helybeli tűzoltók fúvós zenekara nyitott meg. A bányászott nevében Wagner András bányafőellenőr a városháza előtti téren beszédet intézett a közönséghez és meghívta a polgárságot a katholikus és evangélikus templomokban tartott ünnepi istentiszteletre. A templomi szertartás után a főtéren folytatódott az ünnepély s azon nemcsak a város egész lakossága, hanem a környék szine- java is megjelent. Az ünnepi beszédet Krausz András helyettespolgármester mondotta. A lelkes éljenzéssel fogadott nagyhatású beszéd részletes visszapillantást nyújtott a város hatszázéves múltjába, feltárta a siralmas jelent és azt a reményt sugározta minden jelenlevőbe, hogy a valaha virágzó bányaipar rövid idő múlva talán u.ira éltető levegőhöz jut. Pellionisz Samu bu- léner költő ünnepi ódája után a dobsinai dalárda énekelt bányászdalokat, majd az ünnepélyt a zenekar bányászindulója fejezte be. Este a városi vendéglő nagytermében táncmulatság volt.

így ünnepelt Dobsina és vidéke, melyről ta- tálóan mondja Lörinczy György, hogy kevés olyan gyönyörű vidéke van Isten szép világának, mint a jó bulénerek dobsinai földje, amire az Alkotó valósággal tobzódva pazarolta teremtő keze csodáit. Német elnevezésű hegyei, mélységei, szaka- dékai, belülről érces, rezes és vasas hegyhátai, oldalai, ormai, sztracenói völgye és sziklakapuja, no meg örökjogu hazája és jeges tündérpalotája: az 1870-ben felfedezett jégbarlang a bulénerföld ritkaszép csodái.

Tele van érccel és drágakövekkel,

mint akárcsak Szomolnok vagy Selmecbánya vidéke. És a tündér sztracenói völgy 700 méterre folyó patakja: a kis, fürge Gölnic, a sik hegyi Nílus kicsiben. Halkan csacsog melletted s egyszer észre 9em veszed, hogy eltűnt a föld alatt, hogy félkilométerrel odébb megint elődbe bukkanjon: ime, itt vagyok!

Dobsina városa Gömör vármegyének északkeleti részén a Dobsa patak, a Sajó egyik forrása vadregényes völgyében, nyugatról keletre Igló, Poprád és a Garam felé nagy hegyek között terjed, teljesen védett völgykatlanban. A Bánréve —dobsinai vasútvonal végállomása.

A németség egyedüli pontja Gömör megyében, de népe minden izében magyar németség.

Mérsékelt és egészséges éghajlata ven. A tél ugyan hosszú és kemény, de a magas hegyek a Tátra és a Királyhegy felől jövő szelek és viharok erejét megtörik. Egyik hágója a Garam felé Szlovenszkő leghidegebb pontja. Méltán viseli az öldöklő („Besznik") nevét.

Keletkezését tekintve, amint azt Bél, Bartho- lomaeidesz, Hunfalvy és a helyi történetiró Mikulik földerítette,

már IV. Béla király alatt mint a dobsinai patak telepe („possessio Topschu- cha“) szerepel.

Német lakosságának letelepedése és a város alapításának ideje azonban források hiányában pontosan meg nem állapítható. Környékén a rómaiak idejében őserdő volt. Már az ő uralmuk alatt szétszórtan a Garam, a Gölnic és Dobsina völgyében bányamiveléssel foglalkozó kvádtelepek voltak, amiknek nyomát a Sajó felső vidékén, főleg a Raziin hegységben máig is föllelhetjük. Már IV. Béla király idejében bevándorolt német lakosainak bányamivelése a király és a pelsőci, majd csetneki Bebek-család jövedelmi forrása volt. A források szerint a szepesi káptalan meghagyásából Bebek Miklós telepítette át őket Thü- ringia vidékéről, aki a bányász lakosoknak ugyanazokat a jogokat biztosította, mint a kor- ponai németeknek. Bírójukat és papjukat szabadon választhatják, vagyis „szabad polgárok" voltak. Polgárságukra máig is úgy hivatkoznak, mert kedvezményekkel is jár, mint hajdan a rómaiak. Zsigmond királynak 1417-ből való okirata már városnak („oppidum") nevezi Dobsinát és heti vásárjoggal is felruházza. Hogy már

a XlV-ik század végén és a XVik- elején virágzó bányaváros volt, gazolják a városi levéltárban levő okmányok és a Bebek-család pelsőci és csetneki ága között majd egy évszázadig tartó családi pör, mely a híres és jövedelmező dobsinai bányák és a hozzájuk tartozó Gölnic- és Dobsavölgyi kohók ós hámorok körül forgott.

Későbbi urai a Thökölyek és Rákóczink voltak,

le már előbb is. 1540-ben Bagó Tamás szóm szőlős várlovag és 1556-ban a .fülaki török basa pusztította és megsarcolta, sőt 350 lakosát rabságba vitte. Egy gyászos esemény emlékét az evangélikus templomban lévő felirat örökitette

meg az utódoknak, Pilcz Gáspár pedig, korának elsőrangú tbeológusa, mint evangélikus lelkész a város elpusztítását egy latin, később németre is fordított emlékiratban örökítette meg. ő maga pedig a máig is „papi ligetinek nevezett magaslati fenyvesben elbujdosott.

Már a XVI. század végével bíráskodó bányahatósága is volt a városnak, sőt a bányaadományozási jogot is gyakorolta. A dobsinai bányaiparral a vasgyártás is együtt iárt.

Vasgyáripara legszebb fejlődésének és virágzásának kora Mátyás király, a Thökölyek és a Rákócziak kora volt.

Úgy Mátyás király fekete seregének, mint a Bethlen-, Thököly- és Rákóczá-féle szabadság- harcoknak is Dobsina város gazdag hámoraiban és kohóiban kovácsolták a fegyvereket. Később ezt

a gazdag kobald- és nickl-éremennyiség

mivelése

váltotta föl, de ez meg az uj-kaledóniai roppant gazdag kobald- és nickl-érctelepek feltárása következtében újabban teljesen megszűnt.

A város kezdettől fogva a reformáció vallásos mozgalmának hódolt és német lakossága máig is az evangélikus vallást követi.

Egykori huszita temploma helyén épült mai díszes evangélikus temploma. A szegényebb

szlovákajku katolikusok később vándoroltak be

s nem őslakosok.

A huszita török és kuruc-labanc mozgalmak után, amelyek a bányászatot és a kohászatot is, főleg az 1711-iki szatmári béke nyomán, elnémították,

a 48-as események is erős hulló,mokat vertek Dobsinán. Fiai tömegesen léptek be a honvédseregbe, vagy nemzetőrök voltak, a lakosság pedig kétezer pengőforintot áldozott a haza oltárára. A Gölnic völgyében Igló és Poprád felé erős bar- rikádokajt emeltek s a város fiai tömegesen vette^ részt a szabadságharc dicső csatáiban. A kassai Rákőczi-muzeum máig is őrzi a szabadságharcra sűrűn jelentkezett akkori ifjak nevét. Benedek és Vogl császári tábornok a várost meg is sarcolta.

A múlt század folyamán sok zaklatásnak és pörösködésnek volt kitéve a város a szomszédos Andrássy-család részéről, mely a legújabb időkig is vadregényes szuloval vadászkastélyával csak vadászterületnek tekintette Dobsina páratlanul szé ós vadakban igen gazdag vidékét. De már a 40-es években megint „szabad bányaváros" lett.

Dobsina mind a mai napig — bár újabban erős a szláv áramlat —

meg tudta őrizni bájos népdalokban, mesékben és mondákban gazdag s minden más nyelvtől erősen különböző ős- buléner nyelvét, a magyar és szláv nyelvhatással szemben.

Költészete virágait Klein Samu tanár kötötte Í914-ben szép bokrétába. Iskoláira a reformáció óta sokat áldozott. Volt virágzó latin iskolája föl a XIX. század elejéig.

1851-ben, elsőnek a magyar hazában, 20 ezer forint költséggel kisdedóvot létesített, bár a Kossuth-bankóval sok volt a vesztesége. Későbbi két magyar polgári iskoláját az egész országban becsülték és sűrűn látogatták. 1895-ig fennállott bányásziskolája pedig az egész monarchiát ellátta bányafelőrökkel és felvigyázókkal. Erős szociális érzéke mellett tesz tanúságot, hogy már 1683-ban a bányász- és kohászmunkások részére csak néhány év előtt feloszlatott társládát („Bruderlade") létesített. A magyar protestáns egyháztörténetben az 1743. évi „dobsinai koali- tió“ néven szerepel, amellyel az egyház a tiszai evangélikus egyházkerület és az esperességek viszonyát rendezte és evangélikus egyházjogi jelentőségre emelkedett. E koalíció III. Károly király 1743. október 20-án kelt rezoluciójának nyomása alatt jött létre.

Ma már bizonyosra vehető, hogy a kemény koponyáju, erős karakterű, hűséges, becsül a.es, vallásos, megbízható, igen szorgalmas, bár az idegenekkel szemben kissé tartózkodó buléner nép Luther népe, és Thüringiából, bár később bajor, szász és sziléziai elemekkel keverten, szakadt Dobsinára és nem, mint eddig hitték, a cseh érchegységből. A buléner nyelvbe később sok latin, szlovák és magyar elem vegyült. Utóbbira nézve példa: bácsi, suba, guba, kurta, be

kecs, bunda, csizma, csákány, csurgó, csutora, bajusz, pipa dohány, zseb stb. Legközelebb áll a merényi, gölnici és metzenzéfi nyelvjáráshoz. Ez a nyelv, valóságos kuriózum, amelyben népének egész kedélye, bölcsessége és gazdag tapasz' talata jut kifejezésre. Nyers ós kemény kiejtésű, mint maga a buléner karakter s mégis telve farsangi és családi mulatozások tréfás változatosságaival, lakodalmi bohóságokkal és a humor csiklandozó és nevettető sziporkáival.

Ősi nyelvével megőrizte patriarkális ősi szokásaierkölcseit cs hagyományait.

A dobsinai németség családi élete a szomszéd Szepességbez hasonlóan vonzó, kedves, békés.

Vendégszeretete ugyan inkább szerény, de szives és őszinte. Emberei békések, de az érzékenységig önérzetesek. Ruházatuk fel a legújabb időkig egészen magyaros, de magyaros az étkezésük is. A magyar „paprikás" és „gulyás" mellett egyik különleges ételük a burgonyával, liszttel, szalonnával és juhturóval készült bányászgaluska, az u. n. „Topscher Knétchen". Nyelvjárásuk tájszavai is bőven voltak, bár ma már pusztulófélben.

Lakosainak száma volt a XVI-ik században 1000, a XVIII-ik században 1700; 1869-ben 5300,

1880-ban 5600 (akkor volt Gömör megye legnagyobb városa; ma már túlszárnyalta Rimaszombat és Rozsnyó) s 1920-ban már csak négy ezer ötszáz 1élek.

S bár a Szontágh-, Sárkány- és Remenyik-csa- ládokon kiviil úgynevezett uricsaládja nincsen, s a lakosság máig is bányász, gazdász, kisiparos, kereskedő és fuvaros, ebből az önérzetes u. n. „polgárságból" állottak elő Dobsina városi tanácsa és evangélikus egyháza bőséges támogatásával (mindkettőnek föl a világháborúig aktív volt a vagyona) azok a közismert ipari és szellemi tényezők, főleg tanügyi téren, akik a derék szepesiek példájára becsületére váltak és válnak Dobsina városának és kulturális népének. Példa rá a múlt században Pák Mihály, a vértanú püspök. Mikulik József, a történetíró, Remenyik Sándor, az erdélyi költő, Klein Samu tanár és Pellionisz Samu (utóbbi a dobsinai Sachs János), a kt buléner verselő, Antóny Károly zeneművész, Sztehlo Kornél házasság jogász és Lux Kálmán, a nagynevű budapesti műépítész és történetíró. Az eredeti tehetség bennök ritka német szorgalommal párosul. A dobsinaiak erős kulturális érzéke a történeti múltnak tiszta hagyományaiban gyökeredzik. Dobsina múltjának s saját nyelvbeli emlékeinek legszorgalmasabb kutatója és összegyűjtője Lux Gyula budapesti tanitóképzőintézeti igazgató-tanár.

Nagy és dicsőséges múltjával szemben főleg gazdasági szempontból

annál siralmasabb, sőt megdöbbentő Dobsina városának a jelene.

Igazán szomorú kép, sőt „tristissima facies!" A nyíltsághoz és őszinteséghez szokott buléner ember ma azt sem tudja, hogy melyik lábára álljon és ki előtt tárja föl bús keserűségét. Magyar és német iskolái teljesen elnémultak. Balassa B. „nagyerős bánkódása" szerint Dobsinán' is „Régi időnk elmúlt, most másképpen fordult". De hogy is mondja a buléner ember bizonyos sztoikus hidegvérüséggel? Még mindig volt valahogyan („Esz boar noch fát abie").

A LKB. legújabb döntvényeiből

Nyelvjog. Ha a félnek a lefoglalt birtok tervbevett átvételéről és a térítési törvény harmadik paragrafusa szerinti felhívásáról szóló értesítés csak az államnyelven lett ki- kézbesítve s ha a fél azonnal kéri a határozatnak a kisebbségi nyelvben való kézbesítését s a bíróság ennek a kérésnek eleget teit, mert a nyelvtörvény második paragrafusának tény- álladékát m egállap itatta, úgy a lefoglalási törvény harmadik paragrafusában említeti; harminc napi határidő azzal a nappal kezdődik, midőn félnek ez az uj határozat kikézbesit- tetett, mert csak ezen a napon jutott a fél oly, elintézéshez, mely reá nézve kötelező.

Szlovenszkói községek. A zsupánnak az 1923. évi 171. számú kormányrendelet harmincadik paragrafusa alapján kiadott határozata nem tekinthető végsőfoku határozatnak.

önkormányzat Szlovenszkón. Az oly nagyközség, amely azelőtt rendezett tanácsú város volt, nem bocsáthatja el polgármesterét addig, amig az állam nem utasította el ennek az 1920—233. számú törvény huszonnegyedik paragrafusa szerinti, az állami szolgálatba való átvétel iránt benyújtott kérvényét.

Alkotmányos polgári jogok. Az olyan il- letékegyenértékvatlomás. mely a nyelvtörvény követelményeinek uem felel még, nem tekinthető szabálvszerti, az 1920 - 587. számú törvény ötödik, illetve harmincegyedik paragrafusának megfelelő vallomásnak. (23.245 —25. számú döntvény.;

Iparhatóság jogköre. Az iparhatóság nem jogosult arra, hogy iparrendészeti formában elrendelje azt, hogy a vendéglős és itaimérési ipar üzésénél milyen .mértékben kell használni a csehszlovák nyelvet azért, hogy az a csehszlovák látogatók szükségletének is megfeleljen. (673—26. számú 'Öntvény.)

Illetőségi jog. A már megszerzett illetőségi jog nem szakad meg a véderőkötelezettség teljesítése okából való eltávozás miatt még abban az esetben sem, ha a katonai szolgálatát teljesítő személy a katonáskodása idején ama szándékát is megnyilvánitja, hogy az illetőségi községébe nem fog visszatérni. (2034—26. számú döntvény.)

Vizjog. A magyar viztörvény (1885:XXI1T. t.-c.) 191. paragrafusa szerinti vizhasználati engedély a természete szerint a régi vizjognak a megállapítása. (123- 926. szánni döntvény.) r