Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-01 / 100. (1138.) szám
1926 május 1, szombat. Tisztviselők állampolgársága Soha találóbb jellemzése nem jelent meg az állampolgársági kérdésnek, mint a P. M. H. keddi vezércikkében, amely az állam- polgárság kérdését a kisebbségi élet tengelyének állitja be. Minden sora szinigazság- Az államhatalom velünk szemben hár^m év óta, a közigazgatási biróság famózus határozata óta — amely mellesleg szólva egy jogesetre vonatkozván a közigazgatást nem is kötelezné az alkalmazkodásra — minden itt élő magyar nemzetiségű állampolgárra vonatkozólag felveti az állampolgárság kérdését. Seregestől jöttek a panaszok a magyar állampolgároknak nydvánitőtt és az állami üzemekben (dohánygyárak* erdei üzemek sib.) alkalmazott munkások tömeges elbocsátásáról. Az iparengedélyek kiadását az állampolgárság igazolásához kötik és nem adják meg azoknak, akiknek illetősége .nem kétségtelen és igy állampolgársága is kritikus. Most, a nyugdijak rendezésénél előfordultak rendkívül jellemző esetek, amelyek reávallanak a velünk szemben vallott mentalitásra. A nyugdíjak rendezésénél a minisztérium magánál? tartotta fenn az állampolgárságnak végső fokon leendő megállapítását. Ezen a rostán azután kiesett száz és száz szegény özrvegyasszouynak és öreg nyugdíjasnak csekély nyugdija felemelésére irányuló minden reménysége. Az utasítás úgy szólt, hogy akinek nincsen állampolgársága, az sürgősen kérelmezze azt. Százan és százan jártak el igy ós a nyugdíj felemelésüket azon a jogcímen tagadták meg, hogy állampolgárságuk nincsen. Ez jgy is van. Mert aki egyszer saját elszántából állampolgárságért folyamodik, az elismerte magáról, hogy itt nincsen állampolgársága és szerzett jogairól lemondott. Ezeken azután nem lehet segiteni, mert az állampolgársága adományozása az államnak szuverén joga és erre kényszeríteni csak akkor lehet, ha az ellető az állampolgárság kérelmezésével nem mond le ehhez való jogáról és törvényes álláspontját nem adja fel. Reméljük, hogy az uj illetőségrendezés ezeket nem rekeszti ki a jog sáncaiból, mert az nem méltányos eljárás, hogy valakit egy helyzetének javítására szolgáló lépésre bírnak rá csak azért, hogy ezzel jogaitól megfosszák. Ámbár egy kis gondolkozással mindenki rájöhetett volna arra hogy a kormány nem olyan nagylelkű, hogy az állam- polgárság adományozásával terheket vegyen magára, ellenkezőleg ezen a cimen akar terhektől szabadulni. Ami a tisztviselőket illeti, a magyarok lakta vidékeken vannak állami szolgálatban egyes magyar tisztviselők, akiket nélkülözni nem lehetett. Ezek vagy a bíróságnál — itt van a legnagyobb szükség magyar törvény- és jogtudő bírákra —• vagy a közigazgatás egyes helyein teljesítenek szolgálatot, mivel itt rendkívül beváltak és használhatók, ámbár helyeiket ezen az államrészen csak 1910. után foglalták el. A lex Pérer ezekről a tisztviselőkről, úgy tudjuk, nem gondoskodik. Pedig vannak birák, akik magyar vidékeken a köztársaság nevében ma is hozzák az ítéleteket és vannak tisztviselők, akik szlovák nyelven már hiba nélkül adminisztrálnak, de állampolgárságuk nincsen. A községeknél (volt törvényhatóságu és rendezett tanácsú városok) is akadnak ilyen régebben szolgáló tisztviselők- Ha az uj törvény csak azt mondja ki, hogy az 1886. XXII. törvénycikk 10. szakasza szerint automatikus utón szerzett illetőségszerzés utján ismerhető el az állampolgárság, ezek a tisztviselők és birák kimaradnak a rendezésből, mert az 1920. évi 236. számú törvény szerint állampolgárságot, mint kinevezett tisztviselők azért nem szerezhettek, mert ez csak a végleges kinevezett tisztviselőkről beszél, már pedig magyar nemzetiségű tisztviselőket végleges minőségben csak igen ritka esetben neveztek ki 1920 előtt. A kormánynak nem jut eszébe, hogy milyen groteszkül hat az, ha egy bírónak, aki a köztársaság nevében hoz Ítéleteket, később vitássá teszi állampolgárságát és igy elismeri azt, hogy csehszlovák állampolgárok ügyeiben szerinte külföldiek Ítélkezhettek. Miután ilyen eset is adódott elő már az állampolgársági kálvária egyes állomásain és még mai napig is foglalkoznak ilyen esetekkel a közigazgatási hatóságok, nem is felesleges ezt a kérdést is törvényhozóink figyelmébe ajánlani. Kisebbségi életünknek a tengelyévé lett az állampolgárság kérdése. Ha ezt nem rendezik a szerzett jog, az élő törvény és az igazság elvei szerint, akkor a magyar értelmiségnek legértékesebb elemei jutnak szomorú helyzetbe. Mert azt már megtanultuk, hogy méltányosságot itt nem remélhetünk. A vármegyei szolgálatban legtovább megtartott árvaszéki tisztviselők még öt évig tettek szolgálatot az államváltozás után-, mert azokat pótolni nem tudták. Mikor azután az árvaszékeket az első folyamodásu bíróságok mellé beosztották, számos árvaszéki tisztviselőt, akiket a VI. és VII. fizetési osztályokba léptettek elő és kinevezésük ezen az gla- pon véglegesnek is tekinteudő, elbocsátottak a szolgálatból és nyugdíjazták az 1918- ban élvezett puszta magyar fizetésük után havi 250—300 koronával, holott havi fizetésük tízezernyi: 2.500—3.000 korona volt. A bürokrácia és az elfogultság velünk szemben szomorú eseteket termeit ki számunkra és ezekkel szemben csak úgy védekezhetünk sikerrel, ha igazunkat bátran ós elszántan követeljük s a jognak asztalától magunkat elutasítani nem engedjük. Irta: Végházi Rémhírek Rugliáhas* az élfafásies sstrálkrél London, április 30. A hónapok óta húzódó bányászkrizis tegnap éjjel ismét kritikus stádiumba érkezett. Baldwin miniszter- elnök hajnali két órakor, amikor 14 órás tárgyalás után végre nyugvóra térhetett, a lapok tudósítóinak ugyan kijelentette, hogy a munka beszüntetésére nem fog sor kerülni, de Thomas munkásvezér már 1000:1 ellen ajánlott fogadást, hogy a sztrájk kiüt. A munkások nem hajlandók a munkaadók utolsó ajánlatát elfogadni. Ez az utolsó ajánlat 8 órai munkaidő mellett az 1893. évi bérskálát akarja életbeléptetni s ezzel a nemzeti szerződéssel biztosítani a munka sikerét. A munkások tegnap a késő éjjeli órákban értesítették elutasító álláspontjukról a premierminisztert, aki erre három óra hosszat tanácskozott a bányatulajdonosokkal. Éjfél után Baldwin ismét fogadta a munkásküldöttséget és közölte vele, hogy a munkaadók ma délelőtt uj ajánlatokat tesznek. így hát a döntést ismét egy nappal elhalasztották. Minél tovább tart a bányák krízise, annál idegesebb lesz a közvélemény. A nagytőke köreiben a legkalandosabb hírek keringenek. Egyesek szerint hétfőn általános sztrájk üt ki Angliában, melyen nemcsak a bányászok, hauem az összes más iparágak, a közlekedési vállalatok és az élelmiszeri!zeniek is résztvesznek. Egyes jelentések szerint a kishivatalnokok is csatlakoznak a sztrájkmozgalomhoz. E hírek valószínűleg túlzottak és munkás- körökben sokkal inkább azt gondolják, hogy ha 91a nem történik megegyezés, Baldwin életbelépteti az ipari kényszertörvényt, mely rövid lejáratú állami ellenőrzés alá helyezi a bányászatot. Ezalatt az átmeneti idő alatt azután sikerülni fog végérvényes megegyezést teremteni. A Times szerint viszont, ha nem kerül megegyezésre sor, akkor a tárgyalások megszakadnak s egy úgynevezett „erkölcsi itélet“ lép életbe, melyet a kormány ultimátumszerűén terjeszt mind a munkaadók, mind a munkások elé s amelyben kormányszakértők állapítják meg az igazságosnak látszó bérföltételeket. Azt a pártot, amely a kormány ajánlatát visszautasítaná, a sajtó és a kormányhatalom segítségével úgy állítanák be a közvélemény előtt, mint amely a katasztrófáért a teljes erkölcsi felelősséget viseli. A keresztényszocialisfa képviseli interpellációja a szlovenszkái magyar szinászet ügyében Poísonp, április 30. Az Országos Keresztényszocialista Párt nevében Jabloniczky János dr. és társai az egész magyarságot érdeklő interpellációt 'erjesztettek be Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez és az iskolaügyi miniszterhez. Az interpelláció a következőképpen hangzik: Az átalakulás óta a szlovenszkói magyar és német lakosságnak többek között állandóan égő, nyílt sebe az az eljárás, amelyet a kormányzat a szinügyek terén elkövet. Az alább felsorolandó tényekről pontosan megállapítható, hogy ebben a kérdésben a kormányköröket a megokolatlan reváns, valamint az elnemzetienités célzata irányítják, nem pedig a demokrácia lényegét alkotó jog- egyenlőségre, igazságra és megértésre való törekvés. . . A kormány ugyanis a takarékosság elvét teljesen meghazudtolva a cseh színészetet, — a szlovákoknak nincs szlovák színjátszásuk, — azokkal a súlyos milliókkal támogatja, amelyeket a német és magyar adófizetők keserves filléreiből gyűjtött, össze. Ugyanakkor pedig elsősorban a magyar, majd a német színészetet elpusztulásra kárhoztatja. Kirívó példa erre az, ami Pozsonyban történik. Itt a cseh színészek már évek óta hét hónapon át a legalkalmasabb időben, — szeptembertől áprilisig — játszanak, a magyaroknak és a nemeteknek pedig csak nyáron, tehát a iegalkalmat- lanabb időben jut két-két hónap. Igaz ugyan, hogy az elmúlt télen a magyarok és németek ketenkint két-két estére megkapták a színházat, ezeket az estéket azonban nem ingyen engedélyezték, mert a magyar és német színigazgatóknak azért az engedélyért horribüis összeget kellett fizetniök a cseheknek. A cseh színház ugyanis oly nagy deficittel dolgozik, hogy azt még a legkiadó- sabb állami szubvenció sem tudja eltüntetni. Ezért arra a gondolatra vetemedtek, hogy a hiányt magyar és német szinielőadások engedélyezésével — értsd a kulturszomjas magyar és német lakossággal fizettetik meg. Közben azonban az a hátsó gondolat is szemük előtt lebegett, hogy ezeknek a rendkivüh estéknek az engedélyezésével az í mugy is fukar kézzel megállapított magyar és német sziniévadot felére, óvenkint egy hónapra, szorítsák le. A magyar és német színészeket ily módon csak egy hónapon át és természetesen újra csak nyáron engedik játszani. Ez a beszámítás természetesen Pozsony városának tudta és beleegyezése nélkül s a magyarnémet őslakosság közvéleményének negligálásával törté®tj egyszerűen arra való hivatkozással, hogy a magyar ós német színigazgatóval ily irányú megállapodások jöttek létre. Az ezekre a megállapodásokra való hivatkozást azonban furcsának találjuk különösen zűrkor, amikor ismeretes dolog, hogy azok a koncesszió megvonásával állandóan fenyegetett, tehát kényszerhelyzetben lévő magyar és német színházigazgatókkal létesültek. Hogy két-két hónap nem elegendő sem a magyar, sem a német közönségnek, az nem szorul bővebb magyarázatra. A legutolsó népszámlálás szerint ugyanis Pozsony 93.189 lakosa közül még a sokszorosan megtámadható hivatalos kimutatás szerint is 25.837 lakós németnek, 20.731 pedig magyarnak vallotta magát, akiknek egy része, hogy tanú jelét adja békesze- retetének és mert máskép nem látogathatná a színházat, a cseh előadásokat is megnézi. Ha a cseh színház ezeket a .látogatókat elvesztené, kétszeres állami szubvenció sem volna elegendő ahhoz, hogy a magas deficitet csak némüeg is fedezzék. Nyilvánvaló tehát, hogy a tuírövidre szabott és a nyári hónapokra engedélyezett magyar és német sziniévaddal a kormányzat azt a célt követi, hogy a magyar és német közönséget. elszólhassa saját színházától és a cseh előadásokra terelje. Ezzel az eljárással nemcsak a dédelgetett cseh színház üzleti érdekeit mozdítja elő, de a magyár és német lakosság elnemzetleni'ését is szolgálni iparkodik és pedig lehetőleg ezeknek a kihasználásával és igy egy csapással két legyet üt. A kormányzat jogtiszteletére különben jellemző, miként kezeli Pozsony városát, amelyet pedig | ABBAZ8A | | Gyermeküdülő Dr, HORVÁT | v Villa Flüíra Á főútvonal közvetlen közelében, A tS VIIIU I IUIQ gyönyörű fekvésű nagy park kö- | 4 zepén. 3 éven felüli gyermekek kiséret nélkül is. x oly szívesen neveznek éppen a kormánykörök Szlovenszkó fővárosának. A színház a város tulajdona, amennyiben az 3 magyar és német lakosság adófilléreiből, mint városi színház épült, illetve ujraópült. Miként ismeretes,1' a városi képviselőtestület színházi épületét a legjobb évadra engedle át a cseh színészetnek, s cserébe nem kívánt mást, minthogy a magyar és német őslakosság kultur- igényeiről se feledkezzenek meg. Ennek ellenére az egyébként Prágával szemben erélytelen szlovenszkói minisztérium semmibe sem véve a városi- képviselőtestületnek íullojális magatartását, és visszaélve a koncesszióadás nem egészen kétségtelen jogával, brutális erőszakkal egyszerűen mellőzte a más nyelvűek tulajdonjogát és kulturális szükségletét. Ezt az eljárást nem nevezhetjük másnak mint kulturbolsevizmusnak. Csak igy nevezhetjük azt az eljárást, amidőn minden jog és méltányosság ellenére az egyiknek mindent engednek, a másiktól pedig mindent elvesznek, noha még ma is a város lakosságának többségét alkotja. A demokrácia köpenyegével leplezett teljes abszolutizmus uralkodik tehát a színházi ügyekben épp úgy, mint a „demokratikus“-nak mondott köztársaságnak egyéb közigazgatási ágazataiban is. Mert kizárt eset, hogy a teljhatalmában tobzódó miniszter bármely döntése előtt megkeresné Pozsony városát, avagy a magyar és német közönséget szinpártoló egyesületeik révén. Legföljebb a magyar és német színházigazgatókkal tárgyal és gyönyörködik azok kezességében, nmikor megfenyegeti őket azzal: ha nem teszitek azt, amit parancsolok, nem kaptok koncessziót. Mert a szinházkérdésben a szlovenszkói miniszter telhatalma kivételesen tényleg teljhatalom. Itt nem kell tartani Prága beleszólásától, mint más esetekben, amikor az a teljhatalom vicinális hatalommá zsugorodik össze. Egy dolgot azonban mégis megtanult Prágától: mutatni az erős kezet a védtelen, de lojális kisebbségi állampolgároknak. Jellemző különben a helyzetre, hogy a szinházügyekben történt döntésekről a város sohasem kap írásban értesítést, nehogy jogorvoslattal élhessen. Csak szóban, másod-harmakéz bői értesül a város az őt legközelebbről érintő rendelkezésekről, rendesen olyankor, amikor az idő rövidsége miatt már nem is tehet megfelelő intézkedést. A leglojálisabb viselkedés mellett sem lehetséges, — hacsak nem vagyunk vén asszonyok, — hogy ily hivataloskodást demokratikusnak, észszerűnek vtgy előrelátónak nevezzünk; Hogy ezeknek az állapotoknak legalább is oly fontos kulturkérdésben, mint a színház, véget vessünk, kérdezzük a miniszter urakat: 1. Hajlandók-e haladéktalanul intézkedni a sérelmes állapotok megszüntetése iránt? 2. Hajlandók-e a magyar és német színészetnek nemcsak Pozsonyban, de egész Szlovenszkó- bán lehetővé tenni, hogy az egyenjogúság elve álapján a csehhel hasonlóan működhessenek és a lakosság számarányának megfelelő anyagi támogatásban részesüljenek? 3. ' Hajlandók-e Pozsonyban a négy-négy hó- napos évadokat bevezetni, ami egyedül felel meg az igazságnak és tiszteletben tar jani a városnak a színháza tekintetében fennálló jogait? 4. Hajlandók-e a koncesszió odaítélése előtt és egyáltalában a színházi ügyekben tör.énő minden döntés előtt meghallgatni az érdekelt közönség és városok képviselőinek véleményét és azt figyelembe is venni? 5. Hajlandók-e véglegesen szakítani az eddigi megrögzött szokással, hogy az elintézéseket írásbeli utón ki nem adják. IqUEUH ÜA?i0/y 2^ ö 6 RS K A* To VA R fs/a cp- N A-RU M • A-Ll K£ RY; UC • S Pej* TÖMÖRI • RUM-6 S* U KORGY/i R- ar •R02NAVAMandarin _ Trlple-Sec — Curacao — Cacao — Dió-Créme — Karlsbadi keserű — Cherry 3 ABBAZIA PENSIO SAN REND a központban. »24 Nyugodt millió, pormentes felcvés, balkonos, tengerre néző szobák. Kitűnő magyar polgári konyha. Árak: Teljes pensio 25 lírától. Fürdési évad május 1-től. Az ásványvizek gyöngye KORYTNtCA„«rS^T;"
