Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
16 ÍSS6 má^us 28, vodferstcj*. rés alkotás másodperc alatt eltűnik, mintha elrőpült volna. Most kinyújtja as üres balkezét, újból vezényel, az állvány megjelenik ujjai között, rajta a tálak, bennük az aranyka- lacskák. Egy óra a mágikus klubban s elszédülsz a sok látnivalótól. Barátom minden mutatványnak kifejti a titkát. Az illúzió lassan eltűnik, kézügyesség, szuggesztiv erő az egész mesterség. A mágia titkának leleplezése — Minden bűvészmutatvány csaláson, a közönség rászedésén épül fel s egy titka van — magyarázza, ’ A kDíöngég logikusan végiggondol egy esetet, ami % valóságban csak félig megy végbe, A bűvész félig végrehajtott cselekményekkel operál, amiket & közönség befejezetteknek hisz. Például: f elhajítok egy narancsot a levegőbe, feldobom egyszer, azután feldobom másodszor, harmadszor, mindig ugyanazzal a mozdulattal, ugyanabba a magasságba. Most negyedszer a kezemmel úgy teszek, mintha feldobnám a narancsot, a valóságban azonban beejtem a bílvészasztalkán vissza a késbe, ii Haranaa eltűnt » levegőbeli. mindenki meg merne esküdni, hogy a narancs a levegőben repül, de imo, nem esik vissza kézbe, a narafte seltűnt ^levegőben, fFJsaí's állt A bűvészeinek ma csodálatos technika ’áll rendelkezésére. Hihetetlenül tökéletes bü- ,vészeszközöket gyártanak. Londonban a Hetimben hatalmas gyárak nagy exportra dolgoznak, mint például a Conradi-Horsie? berlini mágikus intézete. Látta például azt a méteres állványt, mely pillanat alatt eltűnik a kézből, hogy ismét a balkézben jelenjen meg. Nos hát, egy rugót hoz az ember működésbe, a gép precízen működik, az üvekiálakra azonnal ráborulnak a fedők, az állvány minimálisra zsugorodik a kabátujjban végigszalad s mikor kiér a baltenyéríg, a rugót újra működésbe hozzuk. — Általában minél tökéletesebb eszközökkel dolgozik a bűvész, annál kevesebb szerepe van ügyességének s invenciójának. A legértékesebbek ások * mutatványok, amelyekbe® a bűvész tisztás kézügyességére rm utalva, mint például az egyszerű kártyamutatványok. 'A mágiában különösön áll az az elv: Kleine Mitfeln, grosso Wirkungen. — Mi rászedjük a közönséget, de .ez a legártatlanabb részedé?, mert kedves és kellemes szórakozást nyujtur-k ellenértékűi. Igazat adtam kedves Cicerouámnak. Magam is nagyon kellemes, hangulaton órát töltöttem Mágia istennő prágai szentélyében. Párisban a divatot a művészetek sorába emelik Divalrevü a múzeumban — A legnagyobb revü legszebb ruhái — Színek, formák és szövetek tobzódása ** A P. M. H, tudósítójától ■ T'árü, május 19. A aőisaabők áfma beteljesedett: ma már hivatalosan elismert művészek lettek. Ezentúl ókét is „mestereknek" kell hívni, e ezentúl a magánéletben la szabad less mindenféle hóbortosságokat elkövetniük, mig eddig ceak a divat terén tették ezt és jogosan megkövetelhetik, hogy a jámbor földi halandók ezentúl különös tisztelettel és megindultság-gal viselkedjenek velük szemben, meri a divat, la mede, ma ünnepélyesen bevonult a mannekínele fehér villáin « művészetek sorába, a varrótű egyenrangú társa lett aar ecsetnek ás a vésőnek, « a szabászok divatmÜvőszekké avanzsáltak. A divat művészetté való avaiá&ának ünnepélyes aktusa, ma folyt ie egy valóban párisi közönség előtt, & Grand Falaiéban lévő nagy tavaszi festő- és szobrászmüvészetí kiállításon, a Sálon de Sociéíé de* Artista Fran$ai*es, Pária legelőkelőbb müvászegyesiiletének a ezal/mjában. A művészetek történelmében ezt a kétségtelenül korszakalkotó eseményt, a Sálon de la Módé veraiszázsánál, nem mulasztottam el megnézni. A képek, és & szobrok rengetegén keresztül, *. livréa és fehérkeztyüs szolgák rajvonaMt áttörvő, bejutottam a nagy kiállítási csarnok első emeletére, a szentélybe. Súlyos, melegszinü drapériák, az elmaradhatatlan vörös szőnyeg, kivételesen zenekar, s nem jasz-band, pár bosszú hajú művész, sok rövid hajú nő, fiatalok öregek vegyesen, lornvonek, sőt gukkerek, több angol szó,-mint francia (hja a font ma már 180-on áll), a parfümök és aa őpiumos angol cigaretták füstjének bődilő keveréke, csillogó gyémántok és szintjátsző gyöngysorok, hosszú káz- csókok és távoli fejbólintáőok külsőségei a nagy eseménynek. Egy kopasz és evikkeres ur bevezetőt mond, a zenekarból halkan felcsendülnek a Faust lágy melódiái « a kis emelvényen a drapériák előtt megjelenik he első mannekin. Csend. Mozgolódás, á^lornyonok a levegőbe emelkednek. Az eső lassan, egyhangúan kopog az üvegtetőn. Mögöttem két nő elégedetlenkedik. Nem látnak jól. — Igazán nem értem, hogy a férfiak minek jönnek ide — mondja az egyik bosszúsan, — mikor nem értenek a női divathoz. Nem a chef d‘ övre — őket akarják megnézni, hanem a mama eldü eket. Ez kétségtelenül nekem szólt. De mivé! a kiállításokon és nem a képkereteket, hanem magukat a képeket szoktam némi, ilyen alapon egyszerűen nem vettem magamra s bJszLrt arccal néztem egy halványzöld gzinü, délelőtti kimenőben vömig’ó testű mamneklnt. Egy perc mulv® jön a másik. A «*flk« helyett bama, a halványzöld helyett „bleu marin©", pliszírozott alj, szögletes szabású mandcsetták, de ugyanazok a páváskodő mozdulatok. Utána újabb kék „trois piéces", az a csudálatos „három darab", ami tulajdonképpen kettő, kosztüm kabát, és a vele járó „robe esaorti". Mióta a párisi •nagy divatáruházak kirakatai bői* de rose színű toalettekkel vannak tele, ez a szín nem divat többé az elegáns szalonokban. Most a szürkés-zöldet és a kéket, » lágy, meleg sötét tónusxi kéket lanszirozsák. A délelőtti kosztümök — most ugyanis a kosztümök receszáncának az idejét éljük — irdnd ilyen színűek. Csak a kasiia-kabátok tartják magukat, a mintás kasba manteau-k, világosabb vagy sötétebb árnyalatú egyszínű kashával bélelve. De a bélés mindig ugynolyan színű, mint a robs, amely a legtöbbször bolyhos tapintású finom gyapjú- anyagból készül, az alj széles berakásokkal és a már nem egyenes szabású eorsage, sötétebb vagy világosabb iónusu fém- vagy gai&üth gombokkal díszítve. Ez a önöm, halk tónusokban gazdag együttes nagyon párisi, nagyon diszkrét és nagyon sikkes. A manneklnek egymásután vonulnak ed párduc lépésekkel, mozgatva a testüknek, minden kis porcikáját, előnyitve a toalettek vonalainak, \ hajlásúinak és ráncainak, titokzatos a költői játékát. A drapériák előtt, most egy XV. Lajos korabeli rokokkősszerü dáma forog, széles, kék velour tunika, pókhálósáért! ezüst szálaidra! díszítve. Ez egy délutáni tea ruha. Utána ugyanolyan vonalú, ugyancsak délutáni tea toalett, d© rózsaszínben, virággal és hasonlóképpen ezüsttel. Majd egy fekete taífeta fél estélyi toalett következik, stresszel és széles fehér brod áriával ékesítve, fenni a nyakon hanyagon összekötött a váltakat betakaró nagy, virágos mintájú éeharpeval. De ki tudná a percenként váltakozó, színékben, vonalakban, anyagban szemkápráztató bemutatott toaleíek rengetegét elősorolni? A manne- Irinek egymásután jönnek, a színek és vonalak kombinációja egymásután váltakozik, a zenekarból a melódiák egyre áradnak, a női közönség hol halkabban, hol hangosabban rezott ál, & bemutatott toalettek merészsége szerint a « tetszés a tetőpontját éri el, amikor egy borotvált nyakú a szájában füstölő cigarettával megjelenő mannekin kerek vállait úgy forralja, mint Josephínc Baker e párisi néger primadonna, egy teljesen férfias szabásu kabátban, amit a tervező „művész" gentleman toalettnek keresztelt el. Utána jön a női szmokingoknak végtelen sora, arany é$ ezüst hamis szme- kmgkab&lok, fehér és fekete aljon, kemény vagy puh-a gallérral, csokor nyakkendővel vagy nyakkendő nélkül. És az estélyi ruhák! Á fekete és aa arany valóságos tobzódása! Egy felhajtott ruha szétnyílik, mint a shorakec* szárnya s alatta ott játszik egy gyöngyház esüiogásu aljnak ezer ránca. A1 „Nocturne" mély és titokzatos feketéjén az ap*6 aranycfdllagok úgy tündökölnek, mint egy tótét nyári éjszaka tej utas . égboltozata. És az „éjjeli lepkék"! Bibor alapú széjjeltárt belépő alatt a csipkés éö aranydiszitéses fehér selyemlepketest, majd lila szétnyílott szárnyak pezsgőszinü testtel, -aranykimzés volant-okkal, vakitőfehér tóga szerű belépő, amely, amikor széjjel tárul, kicsillogtatja az alól lévő rutint és amnyt ée visszaveri a sók Irigységtől csillogó női nem fényét. Vége... Az utolsó lepke i* eltűnt,avamiazázs bef ejeződött. A zenekar egy marsot játszik, a közönség lassan szeöelődzködik. Az egyik sarokban boldogan mosolyogva rázza a beszédet mondó kopasz urnák & kezét, M. Poiret, a párisi „divat- művészek doyenje __ Búrgharát Aladár. Ho gyan lettem én organista Irta: Maildth József gróf. Szerencsés csillagzat alatt születtem, apám, anyám zenekedvelő családból valók, apai nagy- atyám ergona- éa harmonium-játszó volt, feleségem finom zeneérzésü. menyem, vejeim, gyermekeim mind értik és szeretik a zenét, mikor még együtt voltak, családi zeneka ni nk volt. mind aa öt gyermekem. vonós, feleségem kitűnő zongorista, én harmoniumon játszottam, úgy, hogy a Brettkopf és Hürtel lipcsei eég Salonorchester című darabjaiból a Beethoven-szimfőniákat és egyéb zenedarabból igen sokat játszottunk, a zene édesítette fel napjainkat és vigasztalt szomorú óráinkban, az unokáink már zsenge koruktól fogva kedvelik a zenét. A vallásosságon és a hiten kívül a zene tartja meg lelki egyensúlyomat és humoromat, ez fokozza és tartja fenn életkedvemet. De testvéreim la már gyermekkoruktól fogva zenekedvelők. Pallavídni Etolka nővérem igen szépen énekelt, Hohenlohe Sarolta nővérem jól zongorázott, György bátyám igen jól hegedült, Géz:s, László és Gusztáv testvéreim Is harmcníumoznak még most is. Azok, akik közelebbről ismernek, tudják jól, hogy én nyolcéves koromtól kezdve foglalkoztam zenével és hogy eleinte nagy áhítattal néztem fel azokra az orgonákra és harmoniumokra, amelyeken még nem volt Szabad játszanom. Anyai részről boldog emlékezetű nagyatyám: Prandau Gusztáv báró Valpón (Szlavóniában) a várkápolnában orgonát építtetett. A feladattal a pécsi híres Angater orgona építészt bízta meg, aki Aristide Cavaíllé-Coll világhírű párisi orgona- építőnél végezte tanulmányait és aki itthon a pécsi zsidó hitközség templomának kiváló orgonájával alapította meg hírnevét. Tízéves koromban mór a várkápolna orgonáján játszhattam, aőt játszhattam a nagyatyám pipázójában állott hatalmas nagy Titz-iéle har- mgniumon is, amelyet én örököltem. Megtörtént egyszer, hogy nagyatyám, aki ugyanabban a szobában többek közt anyámmal is preferanszozott, azt kérdezte az ő szokott humorával anyámtól, amikor én nagy félénken egy oktávot a basszus? bán sokáig tartottam: „Mintha földrengés volna?. Legalább erre vall az a morgás, amit hallok." A bécsi Terézianumban nevelkedvén sokat muzsikáltam ott zenei tehetséggel megáldott tár— Isteni©®! Milyen boldog vagyok! Akkor hét yiseaa ia fordulratok. Sietek a jó hímre!. — Messe? Ebben a ritsarfaajs? Éjszák*! Sző •iaios róla! —■ Úgy sftKteSítam, hogy m&pte sJ-yes sokáig frtsszataxitoim a müflate&gátől! De hiszen már —= végeztem, — De azt aecm sugedhaifcem! — kudulatoskű- dott Kázmér. — Azzal ugyan nem géríhetean meg, hogy aa én hkisaságömíba Myjaon, vagy veaeosem. De itt pihssij© ki magát. .Az édesanyáim szobája. Álmodjék srApet Olyat, ami a maga scöáp fejéhez méltó. Majd aztán hoiiiap megbeszéljük a tobbát, a részleteket i». Kettes. Magunkban. A vend:ógekn hajnal Mé eiesélednek. Gyöngéden kezet fogott a leánnyal * kitinent és rendelkezett. Vacsorát adjanak a vendégnek. Teljes kényelméről figyelmesen gondoskodjanak. Ne háborgassák; bizonyára fáradt. És — a tisztelet! A kisasszony nagyon közeli rokon.: Bononghy- leánv. Nehogy vafemi panasza legyen! Fenyegető büszkeséggel beszélt. Boroűiglrv- leány! És aztán sietett vissza, a vendégeihez, akiknek társaságával neon akarta a telekkönyvvezető leányát megsérteni. Meri az Bortmghydeény. * Mindenféle asenialítea van a világon. Van politikai zseni, költői zseni, aviatübai ás erimibégial zseni, meg a jő Isten tudja, hányféle asetii. Ja- romár, a koxnomyik, lakájz&eni volt. Tudott nagy pofát vágni, amit a szituációkhoz alkalmazva modulált; néha barázdás volt a homloka, máskor szürke sseméből kétségbe esés, vagy rémület beszélt. De amikor mosolygott, akkor rendszerint valami gaz- ságon törte a fejét. És Járom ír mosolyogva járt- kelt n mulató társaságban, míg Kázmér a szép ro- kónnal tisztázta a Boronghy-osalád geneológiáját. Mire Roronghy Kázmér visszatért, már aMcocnra JaTomir elhelyezte a maga robbanó kis pokolgépeit. Kétértelműen mosolygott, diszkréten súgott, vagy rejtelme* célzásokat tett a gyönyörű vendégre, aM rokonnak áflMtja magát * aki nem kíván a mulatságban részt venni. Hajáról, szénáéról, királynői alakjáról beszólt és nyelvével szemtelenül oset- tiutett. A környékbeli gavallérok annál nagyobb kíváncsisággal faggattak, és a Járom Ír lakájzsenialitása mindig mcgtfuláita a kellő formát,„hogy úgy mondjon el mindent, mintha a száját ki se nyitotta volna! Félóra múlva máir a mámoros fejőkben ott motoszkált a f®é$» és ifimeretk-m ífejeaniény képzelt eiilho nettje, kisrinTOva a ^azagőboa gyöngyöző vágyaik izgülmiaitol. Sc-ronghy Kázmár nem v<tíse óazre « véltoaóalt, ami távoüliétóbea végbement D© eem a helyét, sem a kedvét asm taSiáütia meg. A leányok íiacselkédiáse, a ripac&ak cinikus mlbangása, amin miég egy 461- őrával ezelőtt olyan jól mulatóit, most boaamntotba. Gondolatai ösasekuszáilódtiaik. Minduaitalan * ezéps a szomorú, a lemoaidó leány járt az eszében, aM- u®k a szépsége, okossága és jósága róvén m étet őrömeir© több joga voíina, mmt neki. AM anógls zúgolódás nélkül UM uipgolázó helyzetét, tót energikusan tűri magát abban a keserves robotban, amire a sora feárboztatta és hősies OnMáidoffiAssa! küzd az ősi név jövőjéért és fényéért, holott mindez voltaképpen és elsősorban az Ő kötelessége volna.... Szégyellő magát, amint rágondoíR s elpirult, miikor visszaemlékezett, hogy az a leány alázatosan hajtotta le előtte királyruői fejét, hogy pártfogását kikoldulja. Kázmér izgatottan feszengett székén. El-elbáomnilt és szórakozottan, fanyarul mosolygott a körülötte kavargó friss és frivol tréfáikra; mintha nem hallaná, vagy nem akarná érteni azokat. A szomorú eaép leányt látta, amint sKömrehányéain mér, né és... tálára éppen móri. az anyja ardképér© is... Fölvetette tejiét óe szemével végigfutott * társaságon. Derocskey Zoltán kereste. Ez e ftki semmivel wom volt Jobb a többi korholyrimb őrá járnál. De együtt nőttek fel, a szomszéd faluban lakott és némi bizalom kötött© őket öasze. Értették egymást. A legénykalomdokat és a mulatságokat közösen csinált áik. Éppoly szenvedőimes vívót, mint Botrongliy Kázmér; mind a kelten, tudják, hogy a vakmerőség a siker legbiztosabb kulcsa é« mind a ketfea az élet hódítóinak azzal a gőgös fönhéjázásával járnak a szerelem, a cigarettafüst és a pezsgőgyöngy mámorfellegein, amivel Nép tűn zabolázta a tenger bulAimait. Kázmér egyre izgat ottabban kereste. Hol van Dereoskey? De sehol sem látta. Gyanakodott. Minden ajtónyitásra úgy hegyezte fülét, mint a harci paripa az ágyudörgés hallatára. Egyszer úgy vélte, mintha a pohárcsengés közé női söíkol- tás törne utat... Ki sikolt ott? ... Fölugrott a * asztaltól és öles léptekkel rohant ki, a folyosóra. Brrimy Rikoltott, a folyosó másik végén, az, ©1- hagyatott magános két szobában. A nWaítság távolról odoezürődő z&ibongása hamar etemyeÜzlette és abba a frdazendergésbe ringatta, amibe a lélek' az. álom és az ébrenlét ifcözö4i tévielyeg. Miindeox, amin ma kenesatűktnani, uj és sEo^aílan, tehát kedvesen izgató volt. A vasút, a vihar, a kocstizás, a smhogő erdő s a hegyoMulon a kastélyhoz föikanyargé saerpentóna é* a nagyúri pompa az ősi házban, BJmáröl otrtbon, az apja, az öreg teöiekkönyvveoető halvány r envriiHEoenci ákliöl öeszeMkolt, gyámoltalan meséiket beszélt neki, anélkül, hogy anniak igseá képéről, amit ő maga sem látott sohasem, csak vágatot ia aayujíihaitott volna. Bmmy lefeküdt. Miekántcsontiogantyus Ma revolveréit az éjjefld asztalra tette. Filigrán jószág volt. Inkább talizmán, cseese-becoe, ragy játétkszeas semmint fegyver. Émmy mágia is mosolyogva nézte ás aztán, elifnjlia a gyertyát. Fáradt volt Merengő lelkét az átlóit változatos órák emlékei és a leszálló álom zavaros felhői hamaroean elringatták. Egyszerre rémüliten Mriadt. Ágyával szemközt az ajtó csöndesen, óvatosan kinyílt... A leány rna- gatudatlian ösztönnel gyertyát gyújtott és szeme az ajtóra meredt. Magastermetü, széliesvállu, erőteljes férfi lépett a szobába és közeledett az ágyhoz. Szeme Vad vágytól .izzótf s arca eltorzult ettől az állatias vágytól... Eintoy kiugrott az ágyból és nagyot slkoltott. Málbami alkart: segítség! De & hang az ijedelemtől összeszorult torkába rekedt. A megtámadott ezemérem kétségbeesett tehetetlenségiével kapkodott jobbra-balra, magára rángatva, eldobva, összegyűirv© paplant, ágyteileairót, ruhadarabot, hogy márványtóotmiaiiinaik szűz fehérségét eltakarja a torfíiszem elől. Válla égett, mímlhü a jövevény máris meghairaipta volna ... Fuldokolt... És ebben a szörnyű pillanatban oz ajtő'újTa ki- nyi'lt. Boronghy Kázmér izgatoítan topánt be rajta. Két kemény lépéssel ott termett az ágynál. Háttal fordult fi leánynak, mintha el aíkamá .takarni a másik férfi elől. Szemben találta magát Dereos- fceyvel. A két férfi szeme halálos gyűlölet gyilkos tűsével lobbant össze. Az együkiében a mámor durva kéjvágya izzortt, mint a parázs, a másikéban a megbántott büszkeség elszánt gőgje. Emrny ájultan az ágyra roBÍkadt. Odajcűnn üvöltött az éjjeli vihar s a zápor megcsapkodte az ablakot. • Mi történt tolajdónképpen azon a viharos éjszakán a Boa-oiighy-lcastélyban? Ezt a titkot soha, sem kijeim fogja megfejteni. A tékinteteis királyi iörvénysaék, valamennyi biirokraiütküs mölléktar- foowányávial, a rendőrséggel, szolgabirőval,’ orvosi -is fogyviarszakértőkkpl, sőt a vádoló és védő fiskáiisoKkal is együtt, kitátotta a száját, axaükor a Bo- ronghy-ügy megfogthetetilen rejt-eíköét elébe ámították: itt van, tejtsd meg, bogozd M a csomót, akaszd íeö. a bűnöst. Igen. De ki a bűnös? És egyáltalán van-© itt hűn? Gsak annyi volt bizonyos, hogy Derecsífeey Zcflltánt meilíb© lőtték. Cecrntnyelü kis revcAv-ehbői, ami ott van a bűnjelek között, a golyóval együtt, ami a szive közelében futott át rajta. Félholtan szállitották a kóaiházba, ahonnan nvárfól hónap múlva bocsátották el, hal'vánjnan, ki- merűiton és alázatosan. A jogrend impozáns lovtagszobria makacsul megtorpant é* bölcsessége fölmondta a szolgálatot, mert többet ki nem tudott fürkészni. Pedig Pálócz Tlaimás, a királyi ügyész, éjszakáikon át álmalfonul Lörülgette izzadó fejét. Hosszú gyakorlata alatt ilyen kemény dió még nem forgott az öklében. A Boronghy-űgyben tudniillik, három közve- teitlemíüil érdekelt ember .szerepelt, egyszersmind a bűneset bárom szemtanúja. Egyéb senkisem látott és hallott, nem is láthatott és nem is hallhatott belőle semmit sem. Jaromir lett volna a negyedik, de a komornyik egy-kettőre kimosakodott. Ö semmit sem tud, semmit sem látott, ő csak jelentette a méltóságas urnáik, hogy hölgy vendége érkezett. Azután mii történt, arról semmit sem tud. Neki a pincével volt dolga, meg as ebédlővel; a kék szaromhoz semmi köze. A három, szereplő azonban mind mást vaJMoftt, mind a három másképp adja elő a dolgot. Mind a három az igazmondás határozott, meggyőző biztonságával, szinte kétségtelenné téve, hogy az történt és úgy történt, amint ő előadja. Mimdeniik szinte követeli az elsőséget, hogy egyedül neki Mgytjeneik, ne a másiknak. És egyik -sem magaimiagát menti, mindemik a másik kettőt. Sőt magamögát vádolja mtnd a, három, vetélkedve a bűnös dicsőségért. — Én lőttem le Derecsátey Zoltánt. Én magam. -Senki más. — Magam lőttem — állítja Derecskev —, öngyilkos akartam lenni. Szégyellem mngaan. Ki lőtte hát. le? Erre sem a fegyver-, sem az onvosssakArtők nem tudnak felelni. Csak dadognak. Nem is anmgiria arra vigyáznalc, hogy okosat mondjanak, nem arra;" hogy gyertyát gyújtsanak a sötétben. Bánják is ők, hogy a világ i-öléiben marad! Csak ők maguk legyenek — a napon! Mert nekik, ha az egész világ megbolondul is, nekik bölcseknek kell (maradniok. Ha az ö bölcsességük meigosofbúl, akkor ö-sszeroppnn minden szent pa)
