Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-23 / 117. (1155.) szám

^I«<ÍAIiV\A!EÍiARHfRIiAB

17

a fiaimmal. Olt végeztem ei zenei tanulmányaimat,

■ összhangzattant, ellenpontot, zeneszerzést és

fi hangszereléstant. Diákkoromban komponáltam is több táncdarabot, melyek közül egyet az akkori ií kurátorunknak, Schmerlingoek ajánlottam és k amelyet katonai zenekarra hangszerelve, egy H kerti ünnepségen a Tereziánumban előadtak. 5 Schmerling magát nagy hadvezérnek tartotta és a mindig szemlét tartott a növendékek felett, akiket katonazene mellett defeliroztatott. Nagyot néztek a a növendékek és szüleik, hogy az ifjú komponista

■ egyik társuk.

önkéntes! szolgálatom után egyszer Bécsben, mint tartalékos hadnagy a 11-es közÖB huszárezredhez vonultam be. Bécsben akkor a nagy Rotundóban orgona- és harmoniumkiállitás volt. t; Én több tiszttársammal megtekintettem a kiállítást és végigpróbállam egy délután az összes hangszereket. Mindig több és több hallgatóság gyűlt körém és a végén egy amerikai ajánlatot tett nekem, hogy Jöjjek hozzájuk orgonázni, megfelelő tiszteletdijért; naponta csak 2—8 órát kellene játszanom. Én ezt az ajánlatot természetesen nem fogadtam el; azt mondtam azonban, hogyha egyszer rászorulok, el fogok jönni. Ha nem volnék családos ember és nem volna Széchenyi István szerint minden emberre szükség, kivált most, ezekben az áldatlan viszonyokban, ©1 is mentem volna már Amerikába, mert ott igen sok szép orgona van és az orgonistákat nagyon megbecsülik.

Még egy alkalom volt, amikor büszke voltam arra, hogy orgonistának néztek, grófi voltom ellenére. A pécsi iparkiállitáson az Angster- és a Rieger-cég egy-egy orgonát állított ki. Ugyanabban az időben és az iparkiállitás területén, tehát ugyanazon a helyen egy sátorban tartották meg a katolikus nagygyűlést, amelynek akkor én is szónoka voltam. A nagygyűlés délután volt; én a délelőtt folyamán mindkét orgonán játszottam és pedig felváltva többször, mert amint az egyik cégnél végeztem, a másik hivott meg. Játékomat egy barátságos öreg ur szemmelláthatóan élvezettel hallgatta végig délelőtt. Mikor én délután a gyűlés előtt eljöttem, az egyik orgonán egy idegen ur játszott És ekkor hozzámlépett a délelőtti hallgatóm és kért, hogy játsszam én, mire én azt válaszoltam: „De hisz egy másik ur mór játszik!" Erre ő azt felelte: „Nagyságos uram jobban játszik, csak foglalja el a helyét." Erre elkezdtem játszani vagy egy félóráig. Azután bejött boldogult György bátyám, aki azt mondta, hogy megjöttek a püspökök, kezdődik az ülés, rajtad a sor. Erre bementem és az előadásomat megtartottam. As öreg ur la bement és a szónoklatom alatt megtudta, hogy ki vagyok, mire a beszédem elvégezte után hozzámlépett és bocsánatot kért, hogy nem titulált kellően, mert nem tudta, hogy ki vagyok. Én erre azt mondtam neki: „Szeren- eaém volt, hogy nem tudta, hogy ki vagyok, mert különben rosszul orgonáztam volna." Erre ő fámnézett, megveregette váltamat ée azt mondta: „Még grófnak la jól orgonáxfk!"

1901-ben, tehát 25 évvel ezelőtt a Rieger-cég egy gyönyörű, két manuálos (klaviaturos) koncert-orgonát épített perbenyiki házikápolnájában. Ezt megelőzően személyesen mentem ki Jaegern- dorfba, egyrészt megnézni a világhírű gyárat, de másrészt meggyőződni arról, hogy a cégnek való- |

Btgrafus. Pedig ez a fő. Neon az egyenes Igazság, hanem a görbe paragrafus.

Ebfce izzad Pálócz Tárnáé királyi ügyész.

— Agyamat elfutotta a vér. A düh. A gyűlölet. — Vallotta Boronghy Kázmér. — Nem biirtaim az indulatommal, amint a szégyenletes helyzetben unokahugoaniat megláttam. Az én házamban! A Boronghyak ősi kastélyában történhet egy ilyen merénylet egy Boroughydcisasszouy ellen! Szégyellem magamat. Úgy éreztem, hogy nevemet és családomat eértették meg és ezért felelősséggel tartozom. Bűnösnek éreztem magamat, hog a sértést ón tettem lehetővé. Bosszút akartam állni. Büntetni. Két kezemmel aikartam Derecskeyt megfojtani. De az éjjeli szekrényen, megpillantottam a revolvert...

Az ügyész mutatja a filigrán szerszámot. Nem látszik rajta, hogy hat halál lakik benne.

— Ez volt az?

— Igen, ez volt. Elsütöttem. Egyenesen a De- recsikey medlének célozva. Nem haboztam. Szándékosan, megfontolva azt akartam, hogy életével fizessen vakmerőségéért Igen, meg akartam ölni.

A jegyző tolla seroegve akadozik a papiroson.

— Meg akartam ölni ...

Azután a gyönyörű tanú következik: Boronghy Emmy. Méltóságosan, szűkszavúan és halkan beszél, de a megsértett női büszkeség visszafojtott keserűségével. Hiszen tulajdonképpen Itt ő a vádló, ő, a szép áldozat.

— Fölkaptam a revolvert. Az enyém. Én készítettem ki az éjjeli asztalra. Én sütöttem el. Én magam. Nem tehettem egyebet. Meg kellett magamat védenem. Ne keressenek más tettest. Ha bűnös van: én vagyok az.

Határozottan hangsúlyoz minden fizót. Az ügyész mereven néz a leány szemébe.

— Boronghy Kázmér mást vall. És ... Derecske}* is.

A leány hevesen tiltakozik:

— Egyik se mond igazat. Csak engem akarnak menteni mindenáron.

Nyíltan tekint az ügyészre. S a sötét két csillag előtt még az suti le a szemet, szinte szégyenkezve és kérlelően, mintha ő volna a bűnös, nem a szép tanúsaid magamagát vádolja.

Utolsónak kerül a sor Dereos&eyre A kemény és diadalmas vivőr olyan alázatos és úgy szepeg, mint a megvert kutya. Lehajtja a fejét;

bán van-e évtizedes száraz fája. Rieger Ottóval,

— aki azóta meghalt és ajd nemcsak mint orgo- naépitő, elsőrangú szakértő volt, de maga is nagyon szépen orgonázott — tanácskoztam az orgona diszpozíciójáról és ő maga végezte a sípok, különösen a nyeivsipok intonálását, ami az orgonánál fődolog.

Ez az orgona most is épp oly jő, mint 26 év előtt, annak ellenére, hogy a homlokzat-sipokat

— összesen 28-at — minden könyörgésem ellenére a háború alatt a hadgyiiminisztérium „Szent Cácllia nagyobb dicsőségére" könyörtelenül el- rekviráltatta, — de szerencsére a leszerelt sípokat a magtáramban felejtették. így legalább a folyó évben ieljesen helyreállittathattam az orgonát, amely a munkát végző Rieger-cég főszerelőjónek kijenlentése szerint — ugyanaz, aki 25 év előtt az orgonát felállította — Szlovákiában jelenleg a legjobb orgona, annak ellenére, hogy régi rendszerű, nem légnyomásu, hanem csak gépies. Csupán a fujtatót táplálja elektromotor.

Ezen az orgonán játszom naponta, ha otthon vagyok. Nemcsak az istentisztelet alatt, de a nap bármely szakában, ha ráérek és kedvem van. Az istentisztelet alatt kisérem a falusi lányok énekét, akik két szólamban énekelnek, magyarul és latinul már 40 éve. Az orgona építése előtt ez harmonium kísérete mellett történt. De kísérem leányaimat és menyemet is, akik felváltva szólókat énekelnek és a falusi leányokat tanították énekre. Ha gond, vagy bánat nyom: az orgonához vonulok vissza, itt beszélgetek magammal és elfelejtem embertársaimnak a világháború óta foka. jdott rosszaságát és butaságát é9 dicsérem az Istent, békességet hirdetve a zene mellett a jő- akaratu embereknek.

Külföldi utazásaim alkalmával minden ország majd minden városában, ahol megfordultam és értesültem, hogy jó orgona van, megtekintettem és meghallgattam az orgonát. Sőt 1900-ban Párisban, jó ajánlatom lévén, maga a híres orgo- naépitész, Aristide Cavaillé-Coll mutatta be nekem Páris híresebb orgonáit, mely alkalmakkor az akkor még életben lévő hires orgonista, Vidor, játszott a kedvemért.

Az 1908—18-ig terjedő Időszak téli hőnapjait családommal Bécsben töltvén és a Szent István-székesegyhózhoz közel lakván, ennek második orgonistájával, Böhm Józseffel kötöttem ismeretséget, aki jelenleg a Baden melletti Heiligenkreuzban karmester. Gyönyörűen prelu- dált, ami nekem feltűnt és felköltötte figyelmemet, úgy hogy felmentem a kifikórusra, ahol egy kisebb Rieger-féle orgona 611 és bemutattam magamat, mint saját orgonistámat. Böhm atyjának volt egy orgonaiskolája a Ferchtl-Gasseben;

És hallgatni vidám, gondtalan csicsergésed mint a trillázó pacsirtát az életes, tavaszi napfényben.

Most ott szeretnék lenni melletted és rácsókolni piros szádra hatalmas, szent, tavaszi csókot.

Kelembéri Sándor.

bécsi tartózkodásom alatt itt külön órákat vettem és gyakoroltam magamat, főkép a pedáljátékban. Vasárnaponként pedig a 12 órai mise alatt felváltva orgonáztam Böhmmel, amikor rendesen Haydn ismeretes énekes miséjét játszottuk.

Az orgonajátszás a világháború kitörése után nagy vigasztalóm lett, különösen akkor, amikor a sátoraljaújhelyi barakktábor vezetését átvettem. Naponta odamentem Perbenyikről autón és este jöttem vissza, de mindig még elég korán ahhoz, hogy házikápolnánkban az egész háború alatt naponta megtartatni szokott esti könyörgésen zeneileg közreműködhettem. Ezekben a gondtól terhes és bánattól teljes időkben a nép csak úgy tódult az esti ájtatosságra. A pap a bevonultak és sebesültek jólétéért könyörgött; imádkozott az elesettek lelkiüdvéért és fegyvereink győzelméért. A szertartás rendesen énekkel volt egybekötve, amelyen kisértem az orgonán. A napi fáradalmak után ez az orgonajáték valósággal felíiditett.

Amidőn 1917-ben a román frontra mentem hadbavonult fiam látogatására, itt is alkalmam nyílt május 20-án Kézdialmáson orgona játékra, ahol egy kis dombon lévő templomban, egy román katona fujtatása melleit vagy egy félórán át kisérhettem a szertartást egy kitűnő Angster- orgonán.

Hogy a vörösuralom alatti gyiijtőfogházbeli „üdülésem“-et mennyire kellemesebbé tette volna egy orgona, az elképzelhető; de ehhez nem tudtam hozzájutni, bár a fogház kápolnájában jó orgona van. Ajánlkoztam ugyanis egyizben, hogy majd a mise alatt orgonáim fogok; de ebbe rz igazgatóság nem mert belemenni, félvén attól, hogy ezért megrovásban fog részesülni, mert ezt a ténykedést a népbiztosok bizonyára ellenforradalmi cselekedetnek minősítették volna.

Kárpótlást nyertem azonban a rákospalotai javítóintézetben. Fogságom ez újabb és utolsó állomásán, egy napon a ráckevei plébános jött be, aki engedélyt kapott, hogy ott minden nap misézhessen. Ezt az alkalmat felhasználtam s amíg ott voltam, mise alatt a kápolna harmó- niumán Játszottam, kisérve az egyik tanítónőt, aki régi magyar egyházi dalokat énekelt igen szépen. Ez volt az első alkalom, hogy letartóztatásom óta zenei érzelmeimnek szabad folyást engedhettem.

Minthogy végleges kiszabadulásom a fogságból éppen májusra eselt, hozzájutottam ahhoz, hogy a Mátyás-templom nagyszerű Rieger-féle orgonáján játszhattam. Naponta elmentem a 0 órakor tartott májusi ájtatosságokra, amelyeken akkor igen gyakran Marschalkó Rózsi, Vermes Jenő, Kontz Jánosné és mások énekeltek.

(Folytatjuk.)

lig elégtétel, félig kegyelem. Milyen bölcs is tud lenni néha még a bürokrácia is! Amikor a szekere megreked és nem tud előre menni. Mikor szorultságában előveszi a jobbik eszét. Amit a királynéi 'tant

•

Esküvő után a derecskéi kúrián nagy ebéd volt. De csak az örömszülők voltak ott: Boronghy ■Péter, az öreg talekkönywezető, meg a felesége, született Kovács Juliánná. Azonkívül Boronghy Kázmér és Szetőczey Pista, mint tanuk s a pap, meg a polgári anyaiköuywezető: a körjegyző. Bo- rongós hangulat nyomta el a kedvet, mint ami az olyan ünnepet kiséri, amelyikre valami fájó emlék árnyéka, vagy* felhője borul. Az öröm nem bírja áttörni a felhőt s a csengő poharak között elrejtőzik. Néha a hajnal olyan, mintha alkonyat volna.

A beszélgetés az egész ebéd alatt vontatva döcögött. A feketekávéhoz, a konyakhoz elszívtak egy-két cigarettát, aztán hamarosan széjjelszaladtak. Mindenkinek akadt valami sürgős dolga — véletlenül. A kocsik előállottak. Maga Boronghy Kázmér la búcsúzott s Derecskey Zoltán kikisérte a kocsihoz. Mikor kezet szorítottak a régi korholv- cimborák, hirtelen önkénytelenül egymásra néztek.

— Kázmér... — habozott Derecskey. — Elfelejtettük, ami történt? A régi barátság... Mi?

Boronghy Kázmér nagyon komoly volt.

— Az tőled függ egyedül. Az anyám emlékének tartoztam azzal, hogy az ő szobája szentségét megvédjem.

Derecskey melegen a szemébe nézett.

— Igazán? Kázmér! Semmi egyéb?

— Semmi egyéb, — szólt Boronghy habozás nélkül. — őszintén kívánom, hogy boldogok legyetek. Te is, ő is.

Mind a kelten úgy érezték, hogy7 igazi jó barátok csak ebben a pillanatban lettek. Eddig csak pajtások voltak.

Kázmér fölugrott futókocsija bakjára és kezébe kapta a gyeplőt. Derecskey Zoltán pedig boldogan sietett be szép ifjú hitveséhez. Lázasan, reszketve ölelte át. Mintha el akarná rejteni annak az éjjeli viharnak az emlékétől. És megvédelmezni uj vihartól, ami a szerelem körül mindig ólálkodik. De Emmy mélázóan mosoiymg rá. Karja körülfonja a férfi izmos nyakát. Az elmúlt vihart már elfelejtette és nem hisz többé — uj viharban.

^Hirek

__...

A legszebb utca

—- Pesti levél —

Irta: Vulpes

A magamfajta szegény ember, ba felfedező útra indul, nem vághat mindjárt neki az északi sarknak. Beérem szívesen a legközelebbi szomszédsággal s mégis többet érek el, mintha nekivágnák valamelyik pólusnak. Mert mit találhatok a sarkokon egyebet, mint havat és jeget? A legjobb esetben még több havat és jeget. A szomszéd utcákban ellenben módom van egész sor csudát felfedezni. Például egy gyönyörű asszonyt, vagy egy pompás kirakatot, ami voltaképpen egy ...

Ilyenformán fedeztem fel most a legszebb pesti utcát. Azaz, mit is beszélek? A világ, a földkerekség egyik legszebb utcáját.

Elmondom, mi nagyszerűt találtaim ebben a gyönyörű utcában.

Ez az utca a legszélesebb. Talán sehol a világon nincs szélesebb utca. Olyan széliében, mint más utca hosszában. Nincs por benne. Egy szem se. Szemétnek, piszoknak, különféle utcai „hevenmé- nyeknek" se híre, se hamva. Ezen az utcán nem jár villamos, tehát nincsenek benne elgázolások. Nem jár bérkocsi, tehát nincsenek veszekedések. Nem jár automobil, tehát nincsen benziulbüz. Nem járnak teherkocsik, tehát nincsen állatkínzás.

Az én utcámban nincsen rendórposzt, nincsenek rikkancsok, nincsenek csirkefogók, nincsenek aszfaltbetyárok, nincsenek éjjeli pillangók, akik ,jkis bübi“-nak szólítják a hófejü aggastyánokat.

Nincsen lárma, kiabálás, orditás, tülekedés, csálingelés, csörtetés, sikougás. Az emberek nem lökdösik egymást a gyalogjárón, nem hadakoznak a villamos megállókon, nem potyognak a narancshéjakon, nem kereszteli meg őket az öntözőkocsi.

Az én utcám tiszta, rendes, némelyek szerint kék, mások szerint szőke s mindenek szerint ba- dlhismentes a levegője.

S amellett szép„ istenien szép. Mérföldeket ellátok előre és hátra. Palotasorok messze és közel, 'büszke kupolák, hatalmas gyárkóményék. Zöldelő hegyeiket látok, viruló kerteket, dús rónaeágot.

Ha másutt, egyébült volna ez az utca, mindenki benne járna. Itt népiden. Egy-két zöldségéé kofa, egy-két t/uítajoe tőt, néhány buzásszekér az egén forgalma. Ég meghalni járnak bedé az életuntak.

Ugy-e, már régen kitalálta a nyájas olvasó, hogy a Dunáról beszélek. Éa hogy milyennek gondolom a Dunáit, majdan, boldogabb időben.

ö legyein a véxoa korzója. Büszke hajók, apró csónakok, fürge motorok szeljék végig ezrével. Hatalmas vendéglők, pompás kioszkok járjanak a hátán, hol itt, hol amott kikötve s cserélgetvén a vendégeket. Az emberek csak elvétve ülnéniek villamosra és fiakerre, hanem a Dunán kocsiké znának, fehér yachtokon. És vidám zene harsogna mindenfelől, tarka lampionok kacérkodnának a viz tükrében s még a mandolin is eljönne és az ének is rászállna a ringó hullámokra, mint a fülemüle a rezgő bokorra.

Pirosabbak lennének az emberek, vidámabbak, ha minél többen beköltöznek a legszebb pesti utcába...

Olvasóinknak, munkatársainknak és lapunk minden barátjának kellemes ünnepeket kívánunk.

Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt kedden a rendes időben jelenik meg.

Magyar, román, angol stb. utleTél- rizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala.

— Halálozás. Komáromi tudósítónk jelenti: özv. Pethes Endréné ez. Czike Karolina, néhai Pethes Endre volt református lelkész özvegye. 85 éves korában Apácaszakállason csendesen elhunyt. A megboldogult matrónát nagy részvét kísérte sírjába.

— Nem tudják betölteni Kuzmik Pál örökét. Budapestről jelentik: Több mint egy féléve már, hogy a budapesti orvosi egyetem II. számú sebészeti klinikájának vezetője, eperjesi Kuzmik Pál dr. meghalt. A tanári állásra 7 pályázó jelentkezett. Az orvosegyetem tanári kara Winternitz Arnold dr.-t, a Szent István kórház sebésztanárát jelölte Kuzmik helyébe. A jelölés ellen .10 professzor Verebély tanár vezetésével különvéleményben Bakay Lajos dr., a pécsi egyetem tanára mellett, foglalt állási. Bakay Lajos már Pozsonyban élén álott az egyetem sebészeti osztályának és az egyetemmel távozott Budapestre, majd Pécsre, így Kuzmik öröké egyelőre betöltetlen marad és a II. számú sebészeti klinikát Illés Géza dr. magántanár vezeti. Nem lehetetlen, hogy a minisztérium ahhoz a megoldáshoz folyamodik, amelyet Réczev tanár halála után alkalmazott, amikor Kuzmik és Verebély között osztotta ketté a sebészeti klinika vezetését.

Tavaszi dal

(Küldöm messzire, egy lánynak) Most ott szeretnék ülni melletted és játszani & hajaddal mint a szellő a virágos réttel

És belenézni tiszta, erős lány-szemedbe, mint szoktak a hegvórjások bámulni a kristályos tavakba.

neon mer a leányra nézni. A hetyke gavallért csakugyan leteritette az a revolvergolyó. Nem maradt egyéb belőle, csak a szerelmes ember.

— SenMsem hibás, eenlkisem bűnös, egyedül én. Én magam lőttem magamra. A mámor elvette az eszemet és az ő ragyogó, királynői fönsége és szépsége — a szivemet. Mikor rémületét láttam, egyszerre kijózanodtam. Későül Éreztem hitványságomat, a hallatlan alá valóságot, amivel őt megsértettem. És éreztem a szörnyű gyötrelmet, hogy sohasem lehetek többé méltó erre a csodálatos leányra. Bűnhődni akartam. Meghalni. Hogy szépségének megbüvölő képét magammal vilhessem a szememben, úgy, ahogy láttam ...

Az Emmy két nagy fekete szeme a férfira mered. Milyen más ez az ember most, mint amilyen azon a borzasztó éjszakán vodtl Akkor a brutális mámor eltorzította. Most is mámortól ragyog. De az a másik mámor zavaros, vad, undorító, félelmes s hazug volt. Ez meg, ez a mostani olyan tiszta és olyan megható, mint az imádság. Esdékelve néz a leányra, mint a vezeklő, aM bálványa előtt térdel.

— Megbocsátasz-e? Megkegyelmezel-e?

És Emmy úgy érzi, hogy ha csakugyan megkérdezné, most nem tudná, most nem bírná kimondani ezt a kegyetlen szót: nem.

Az ügyész majdnem szánakozva nézi őket. A gonosz akták sötét manói közé fehér- és rózsaszín- fátyolos silhouettek suhannak: Ámor derűs angyalai. Mikor magéra marad, pár percig tanácstalanul, töprengve bámul az iratokra. Lassan, habozva összecsomagolja őket. Hóna alá kapja és rohan föl, a törvényszék elnökéhez. Hátha az többet tud! Hátha véletlenül az találja meg a bölcsesség kövét Aztán, persze, kezdődik a bürokrácia komédiája, amivel a modem tragédiák végződnek'. Heteken át bizalmas tanácskozások folynak, zárt ajtók mögött. A birák és a hivatalnokok suttognak, szemforgatva és titkolózva, mintha mindent tudnának, de semmit sem akarnának tudni. Sifri- rozott levelek és jelentések jönnek, mennek, sőt hallgatag staféták is, ide-oda. S egyszer csak azt sem tudják, hogyan, kipattan a nagy titok:

— Őfelsége, a király, pertörlést rendelt. Az ügyet be kell szüntetni.

Akkor azután öfiszemosolyog.nak. 'Vállat vonnak. Szemöldöküket összeráncolják. Oh! Az augu- rok a legkitűnőbb komédiások! Per törlés... FéA csehszlovák kö^ársasAgílöképvlsalet nimilj fel+nsénnn Diiinnitn 0 T D/inn Szakmák: Tűr, betörés, szállítás, jég-, üveg-, gép törés, általános

v . *:• N4£°?? . p i * p JjDuílA AliaianOS BiZfOSIlO Rí lij bílOS* baleset és élet- adó és járadékbiztosítások.

Vezerkepviseletek: Reichenberg, K»rl«bad, Brúnó, Pozsony, Kassa. >5 __________ 1 ______________________.___