Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-11 / 83. (1121.) szám

6 1926 április 11, vasárnap. Gyenge Annus polgármester szeretne lenni Budapesten Prágából Olaszországba, onnan Amerikába utazik. — Harminc estére meghívta a budapesti opera. — Beszélgetés a világhírű magyar művésznővel. Prága, április 10. A Cseh Nemzeti Színház hatalmas plakátokon hirdette a nagyjelentőségű esményt, hogy Anne Roselle, a new-yorki Ivíetropolitan-opera világhí­rű tagja három estén át vendégszerepei Prágá­ban. A vendégszereplés kétharmadrésze már le­zajlott. Anne Rosellenek, a tizenaégyesztendős ko­rában Amerikába került Gyenge Annusnak hallatlanul nagy, őszinte és meleg siker­ben volt része a ez a siker — ha ugyan lehetséges — minden bizonnyal még fokozódni fog ma este, amikor az Aida és a Bohémé Mimije után a Desdemonát fogja búcsúzéval énekelni az operáért rajongó prágai publikumnak. Gyenge Annust, vagy jobban mondva Anne Rosellet, hiszen az egész világ ezen a néven is­meri, Passage-szállóbeli lakásán fölkerestem, hogy megkérdezzem: mik a tervei, mit szól a prágai sikeréhez és mikor fog megint magyarul énekelni. A művésznő rendkívül szívesen foga­dott. Meg 9em várta a kérdést, tüstént. beszélni kezdett. Látszott rajta, hogy tisztában van az in­terjúvoló újságírók követelményeivel. Németül mondotta, hogy nagyon örvend prágai sikerének, mert először életében énekelt olyan városban, ahol senkije sincsen, ahol egyetlen jóbarátja, vagy ismerőse sem volt a szinhazban és mégis nagy tetszéssel fogadták. Rosszul beszél németül, angolos kiejtéssel és keresi a szavakat. Szinte boosánatkérően mondja: „Ich habé erst jetzt ge- lörnt“. így mondja: gelörnt. Mosolyog hozzá, vi­dáman, amerikaiasan. Valamennyi hófehér foga elővillan bele. — Beszéljen magyarul, művésznő, hiszen én is magyar vagyok — mondom. Mire kerekrenyilt szemmel csodáikozóan néz rám: — Maga magyar----? ...hát Prágában ma­gy arok is vannak? — kérdi. Megnyugtatom, hogy vagyunk egynéhányan, prágai magyarok, de mo9t már én kérdezek, hi­szen azért jöttem. — Meddig marad Prágában? — Vasárnapig. Vasárnap továbbutazóm, még pedig úgy, hogy alig láttam valamit ebből a régi és érdekes városból. Ismerősök nélkül állok itten és senkim sincsen, aki egy kissé foglalkozott vol­na velem, aki kalauzolt volna, igy hát egyebet sem teszek, mint énekelek, vagy próbálok s az­után itthon ülök a szállóban. Innen Olaszországba utazom. Milánóban, Rómában és Veronában fo­gom énekelni az ólasz repertoáromat. — Melyik a kedvenc szerepe? — Egyformán szeretem valamennyit. Nem mondhatok mást, hiszen egy tizenhétgyerekes anya is csak ezt felelheti, aiúit én. — Azzal a külömbséggel, hogy művésznőnek nincsen tizenhét gyereke — mondtam. Nem, C9ak egy tizennégyeves fiam van, akit Györgynek hívnak s akit mindennél, még a szerepeimnél is jobban szeretek. — Olaszországból merre megy újabb babéro­kért? — Olaszországból hazamegyek — Amerikába. Ott is vannak még elintézetlen kötelezettségeim, amelyeknek eleget kell tennem. — Hát az óhazába mikor tér vissza? — Nem tudom, mikor mehetek megint Pest­re. Éppen ma kaptam Radnay igazgatótól meghí­vást a jövő óv januárjától májusig terjedő har­minc vendégjátékra, de még nem tudom, engedi-e az időm. Minden esetre mindent el fogok követni, hogy eleget tegyek ennek a kérésnek,. mert Ma­(I1AAÁÁAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAA11ÁÁAA mindenki csak SOaSpIorili és Tsa Jjatóütóöan vesz. Brailsiava, Raűftltná ui. Telefon 1020 és 236*. (EiitY v « v.vv v fifUMUf Tiimjtm gvarorságot, a szülőhazámat örökké fogom sze­retni. — Jól érezte magát legutóbb Pesten? — Kitünően. Úgy éltem ott, mint egy kis ki­rály. Olyan szeretettel vettek körül a pestiek, hogy ÖTokre feledhetetlenné tették számomra azt a túlságosan gyorsan eltelt rövid időt, amit a kö­rükben tötlthettem. — Miér nem marad ottan hosszabb ideig? — Nem tehetem, pedig, de szeretnek Pesten polgármester lenni, hogy egy kissé rendbe szed­jem azt a tündéri szép várost, amely olyan na­gyon el van hanyagolva az utolsó időben. — Más kívánsága nincsen? Kacagva válaszol: — De igen, szeretném, ha jót* ima rólam. És előzetes köszönetem gyanánt fogadja ezt a ké­pet ... Gyönyörű fényképet vesz elő, s a hátlapjára gyöngybetükkel Írja a dedikációt: ___a prágai vendégszereplésem em lékéül... Anne Roselle. A távolbalátás problémája a megoldás küszöbén Belin proesszor a fényképek dróttalau továbbításának problémáját megoldotta — To­vábbi kisérleiteiben a mozgófényképek távolbavitelével és a távolbalátás megoldásával • foglalkozik. Budapest, április 10. A magyar fővárosnak igen érdekes ven­dége van, Edouard Belin francia fizikus-ta­nár kísérletező gyáros. Belin nevét csak leg­utóbb kapta szárnyra a világhír, amikor a francia tudós az osztrák kormány meghívá­sára berendezte a bécsi és gráci fénykép-te- legrafálási telepet, mely öt peTC alatt továb­bította a fényképfelvételeket Belin munká­ja végeztével visszautazott Párisba, ahol a mozgófényképek telegrafálásrnak meg­oldásával foglalkozik és szerdán a Műegyetemi Rádió Klub meghí­vására Budapestre érkezett, hogy előadás ke­retében bemutassa munkássága eredmé­nyét. A fényképek távolba való átvitele — Az a nagy probléma, amellyel foglal­kozunk. tulajdonképpen három részből áll. Az első a fényképek távolba való átvitele, a második a mozgófényképek telegrafikus to­vábbítása, a harmadik pedig a távolbalátás. Ezek közül az elsőt immár nyugodtan kikü­szöbölhetjük a megoldásra váró feladatok so­rából és pedig azért, mert immár megvan a megoldás. A fényképek telegrafálása dróton, vagy dróttalan utón, a tudomány számára nem probléma többé. Ami még hátra van, azok részletkérdések. A problémák laboratóriumi megoldása és gya­korlati érvényesítése hiánytalanul sikerült Ennek az eredménynek persze hosszú útja van. Az első kísérletező Baekewelle volt, aki 75 éve a kézírás dróton való továbbításával kísérletezett. Kora professzor 1907-ben 15 perc alatt továbbította VII. Eduárd király arcképét. Most már a probléma végleg meg- olu^uott s úgy lesz, mint a rádióval, a drót­talan fényképátvitel három év alatt a laboratóriumi kísérlet­ből a társadalom szerves intézményé­vé válik. Belin készüléke Belin készüléke a következő: A leadó készülékben egy rézhengert al­káli bichromatos zselatin réteggel von be s erre exponálja az átviendő fényképet. Ez a zselatinréteg meleg vízben a szerint ol­dódik, amint azt több, vagy kevesebb fény érte. Ilyen módon tehát egy a fény erőssé­gének megfelelő dombormüvet kap, amiért is ezt az eljárást relief-módszernek hívják. Már most ezt a dombormüvet keménnyé rögzítik s ezzel a hengerrel egy mikrofon membránjához rögzített tüt hoz érintke­zésbe. Mikor a henger a saját tengelye körül s azonkívül magán a tengelyen is tovább mozcg, a tü a hengerfelület minden pont­jával érintkezésbe jut s igy a domborula­toknak megfelelően a mikrofon ellenállása változásokat szenved, az adó állomás tehát modulálható. Az ilyképpen elektromos rez­gésekké változtatott fényt a felvevő állomá­son ismét fénnyé alakítják át, amely egy kis tükörrel ellátott oscillografra kerül. A tükörről a fény egy ernyőre vetődik, amely- erősségű megvilágítás, mivel a távolbalátás­egyik sztuen az üveg7 teljesen átlátszó, a má­sik szélén az üveg fényáteresztő képessége folyton csökken. A fénysugár ezen a résen és egy üveg lencsén át a féladó állomás henge­rével synchron mozgó hengerre esik. Az os- ciilograf szerkezete folytán a fénysugár az ernyőn nem hatolhat át, ha az oscillograf nyugalmi helyzetben van, azaz a beérkezett rezgések modulációinak megfelelően az . os­cillograf hol jobban, hol nehezebben mozdul el s így a felvevő hengerre világosabb, vagy sötétebb fénypontok esnek. Természetesen ezen a hengeren fényérzékeny papiros van s igy rajta megkapjuk a leadott képet. A Belin- módszerrel továbbított képek csodálatos tisztaságnak s olyanok, mintha eredeti, közvetlenül a helyszínen készült felvételek lennének. Ráncos képű öreg urak, gyönyörű női arcok legparányibb részletei is teljes finomsággal domborodtak ki s még az olyan felvételek is, amelyek mozgalmas és nagy tömegeket ábrázolnak, bámulatosan tiszta képet nyújtanak. A távolba fotografálásnak ma még csak egy komolyabb nehézséget kell leküzdenie s ez a leadó és felvevő állomások egyidejű, azaz syncsheron működése. A Belin által be­mutatott készülék még kissé komplikált; abban a pillanatban, amikor ennek egysze­rűsítését elérik, a távolba fotografálás vég­legesen és tökéletesen megoldottnak tekint­hető. A távolba fényképezés jövője A távolba fotografálásnak beláthatatlan fontossága van. Ennek révén lehetővé válik, hogy sajátkezüleg irt táviratainkat, kezünk vonásainak megfelelő eredetiségben juttas­suk a címzetthez. Általában minden okmányt a maga hü eredetisé­gében bocsáthatunk világgá, s megoldódik a kinai és japán jelképes kép­írás továbbításának eddig megoldhatatlan­nak látszott problémája is. A kriminalisztikában a körözöttek fény­képét öt percen belül minden rendőr­állomással közölni lehet s óriási az nj találmány jelentősége is. A filmfelvételek távolba való fotografálá- sa meseszerü lehetőségeket nyújt Eddig a filmeket, a készítésük helyétől távol lévő ré­szek csak elkésve kapták meg s igy például a filmriportok elveszítették aktualitásukat. A jövőben éppen ugv, mint ma, az események megtörténte után szinte már percek múlva értesülünk azokról rádió utján, láthatjuk s egyidejűén hallgathatjuk is azokat otthoni kis felvevökésziilékünkön és vetítő vásznunkon. A mozgófényképek távolbaviteléröl Belin professzor igy nyilatkozott: — A mozgófényképek távolba átvitele az ón számomra immár szántén nem probléma többé. Franciaországi laboratóriumokban most tesszük találmányunkon az utolsó simí­tásokat, két vagy három hét, * legfeljebb egy hónap és mindenki tudni fogja, hogy a mozgófényképek távolságo­kon át való közvetítése nemcsak megva­lósulhat, hanem azt is, hogy miképpen valósult meg, — A mozgófényképek drótnélküli továb­bítása elé a legnagyobb akadályt a továbbí­táshoz szükséges óriási gyorsaság tornyosi- totta. A mozgókép tudvalevőleg állóképeknek egy tizedmásodpercen belül való egymásra torlódásából áll. A drótnélküli továbbításhoz tehát az szükséges, hogy egy képet egy ti­zed másodpercen belül adhassunk le, illetve vehessünk fel. A képek leadása, úgy az ál­lóképeké, mint mozgóképeké egyes képele­mek leadásából áll. Ezeket a képelemeket úgy nyerjük, hogy a továbbításra szánt felvé­telt egy tükörkészülék segítségével elemeire bontjuk. Kutatásaink szerint egy négyzetmi- liméternyi képnek félig-meddig tökéletes to­vábbításához 90 képelemre van szükség. A továbbítandó filmrész területe 18X25, azaz 450 miliméter Az összes képelemek száma 450 X 90, azaz 40.500. 40.500 képet kell tehát továbbítanunk egy tizedmásodperc alatt, ahhoz, hogy a mozgófényképek átvitele sikerüljön. — Ennek a gyorsaságnak az elérése teo­retikusan egyáltalában nem lehet probléma, csupán az okoz nehézségeket, hogy ennek a rendkívüli gyorsaságra megfelelő érzéke­nyen reagáló anyagot találjunk. Immár ez is megtörtént. Az eljárásnak részletét egyelőre nem mondhatom el, miután munkatársam­mal való megegyezésem folytán, csak aznap, mikor a nagy nyilvánosság előtt mutatjuk be készülénkünket, fogjuk részletesen kifejteni eljárásunk módozatait és megjelölni azt a utat, amelyen eljutottunk a probléma meg­oldásáig. — A mozgófényképek továbbítása a kö­zépső fokot alkotja az állókép átvitele és a távolbalátás között és ha ezt megoldottuk, csak egy lépés a távolbalátás megvalósítása is. Immár csu­pán egyetlen nehézség van, ez pedig a kellő erősségű megvilágítás, mivel a távolbalátás nál reflektálódó fényről van szó és ennek kellő megerősítése a rendelkezésre álló, szinte végtelenül rövid idő alatt újszerű technikai megoldásokat igényel. Husvét Sevillában — A P. M. H. levelezőjétől — Sevilla, április 9. Sevilla a húsvéti ünnepeken találkozó- helye a nemzetközi társaságnak. Minden vo­nat zsúfolásig tömve, poros autók vágtatnak a szélrózsa minden irányából s a Quadalqui- viren gazdag amerikaiak yachtjai horgonyoz­nak. Az utcákon csodálatos ellentétben keve­rednek össze a járókelők. Ott látjuk Anda­lúzia barna asszonyait tüzes fekete arab sze­mükkel, feketébe öltözve, piros rózsával szénfekete hajukban, fekete mantillával fe­jt £ körül... s ott látjuk az előkelő külföldi nőket Pária legújabb divatosodáiban, a ta­vaszi színek ragyogó pompájában. Szőkehaju magas angol nők, hirtelen szőke skandiná­vok csodás ellentétet alkotnak a kis fekete benszülöttekkel. Sevilla husvétkor hivetkőzik önmagából s a vallásos ünnepeknek valóságos orgiáit üli. „Semana Santa“, szent hét, visszaemlé­kezés Jézus Krisztus szenvedésére. A Gol- gotha tragédiájára. Virágvasárnapon kez­dődnek a híres processziók s nagypénteken az alkonyat beálltával érnek véget. Ekkor az egész város mélységes gyászba borul, hogy illő hangulatban várja a feltámadás ünnepét. Szín, illat, élet eltűnik az utcákról. Sevilla gyászol. A nagyheti processziók az Ur szenvedé­sének jeleneteit képekben örökítik meg. Lát­juk a jeruzsálemi bevonulást, a Getschemane kertben végzett imát, a fogságba vitelt, a keresztutat Krisztus alakját a fafaragászat régi mesterművei reprezentálják s Mária szobrait is ott hordják a menetben pazar dísszel ékesítve. Ilyenkor a templomok, a kolostorok megnyitják kincses kamráikat, de a gazdag családok is kikölcsönzik ékszerei­ket a szobrok feldiszitésére. Sehol a világon nem olyan virágzó a Mária-kultusz, mint An­dalúziában, amelyet a benszülöttek a leg­szentebb Mária országának neveznek. Se­villa minden városrészének külön Máriája van s mindegyike a legszentebb, legtisztel­tebb, legszebb, ellentétben a más városré­szek Máriájával. A processzióban csak férfiak vesznek részt s ezek Sevilla sok vallási szö­vetkezésének tagjai, akiket nazarénusoknak neveznek. Hosszú fekete kámzsát viselnek, amely hosszú csúcsban végződő fedővel bo­rul a fejre. Az arc el van takarva, a hom­lokról a mellig kendő hull alá, amely csak a szemet hagyja szabadon. Ez még a vezek- lési idő maradványa, amikor a vezeklők nem akarták felismertetni magukat. Nagypéntek éjszakája a szűk Call de las Sierpesen. A házak mentén széksorok bu­zognak, az erkélyek sűrűn megrakva embe­rekkel. Hosszú, néma várakozás, mig végre felharsantak a trombiták s tompa dobszó ha Ix útszik fel. Elől egy szakasz katona lovagol. Sötét, borzalmas, tetőtől-talpig beburkolt alakok lépkednek utánuk párosával, kezükben égő gyertyákkal. Néhány száz pár vonul el előt­tünk. Dobpergés, tompa, nehéz, izgató. Egy­házi ornátusban papok, majd katonák kö­vetkeznek utánuk s ott hozzák a megfeszí­tett életnagyságu képét, elrettentő természe­tességben. A nehéz alkotmány alatt harmin­cán görnyednek, de a hordozókat elrejti a talapzatról lehulló kendő, csak a hatvan las­san előrehaladó lábat látni. A dobok elné­mulnak. Egy leány fenn az egyik erkélyen elnyújtott hangon panaszos megrázó dalt énekel. Könnyek szöknek a szemekbe. A szoborra most vakító világosság esik s a megfeszítettet magasra emelik. Amint a tö- viskoszorus fej kiemelkedik, zokogás tör fel a tömegből. A menet tovább halad. Újból a páros férfiak végtelennek tetsző sora, min- denik nagy, súlyos kereszt alatt görnyed. Most muzsika hangzik fel, de a gyászdalt tiszta fanfárck törik át, a feltámadás di­csőségét hirdetve. Tömjén száll az égbe. Széles ezüst baldachin alatt földig hulló fe­hér díszruhában, melyen arany liliomok vannak kihimezve, az istenanya szobrát hoz­zák. Fején tizta aranyból vert sugárkcró­na, nyakán, fülében remekmívű ékszerek. Imára kulcsolt kezeiben drágagyöugyből ró­zsafüzér. A 7 éjszaka szelid. A szökőkutak vize lá­gyan csobog. A virágok illatoznak. Csend. Magány. Vágy. Egészen világos a sevillai tavaszi éj­szaka. Magyar, román, olasz, angol stb. utlcvél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró átlövőiéinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom