Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-08 / 80. (1118.) szám

1926 április 8, csütörtök. A „Baden-Bsden" rotorhafó elindult első amerikai útjára Hindenburg hatvanéves katonai jubileuma Berlin, április 7. A birodalmi elnök hadsereg- belápésének hatvanadik évfordulója alkalmából ma egész Berbű lelkesen ünnepelte Hindenburg tábor­nagyot. Délelőtt Lutiher dr. a kormány és a biro­dalom lakossága nevében fejezte ki jókivánatait. Délben a köztársasági elnök házában emlékünne­pély volt, amelyen katonai előkelőségek és a had­sereg nevében Gessler hadügyminiszter üdvözöl­ték. Gessler felsorolta Hindeoburg nagy érdemeit, amelyeket hazájával szemben szerzett. Mit köszön­jünk önnek inkább — mondta többek közt —, a büszke győzelmeket, a német fegyverek dicsőséges napjait, vagy a szerencsétlenség és leveretés nap­jaiban a hősi akaraterőt. Hindenburg megköszönte az üdvözlést és a következőket válaszolta: — Tőlem, öreg katonától, nem vehető rossz néven, ha ma fájdalmasan emlékszem vissza a büszke hadseregre. Ez a hadsereg néphadsereg volt, amely nemcsak azt a feladatát teljesítette di­csőén. hogy a hazát védelmezte, hanem azonfelül az egész nép nevelő iskolája volt. A birodalom uj hadseregét más alapokra kellett fektetni. Cse­kély az ereje és az általános hadkötelezettség meg­tisztelő szolgálata helyébe az önkéntes hadkötele­zettség lépett, de azáltal, hogy az uj hadsereg a régi katonai múltúnk dicső emlékeihez ragaszkodik és megőrzi annak erényeit: az önzetlen kötelesség- hűséget, elpusztíthatatlan hazafiasságot és önfel­áldozó bátorságot, a nemzeti erő védőbástyájává és népünk katonai tulajdonságainak újabb meg- védőjévé vált. Az ünnepség alatt hatalmas tömeg gyűlt össze a báz előtt, amely a birodalmi elnököt látni óhaj­totta. Hindenburg többször megjelent az erkélyein s a tömeg úgy őt, mint Németországot viharosan éltette. Menthetetlenül meghal, aki illetéktelenül megnézi Tutankhamen sírját Két francia tudós a 3600 éve alvó fáraó újabb ál­dozata — Lord Cajiiarvon nyitotta meg az áldoza­tok hosszú sorát — A P. M. H. tudósítójától. — Paris, április 8. ügy látszik, hogy a Tutenkhamen fáraó mú­miájáról szóló legenda már nem is annyira va­lószínűtlen mese, hanem komoly valóság. Arról szól ez a legenda, mely rövidesen a szarkofág fel­nyitása után szállt szerte a világ minden tájára és nem kis megütközést keltett, hogy aki megpillantja Tutenkhamen mú­miáját., hozzányúl, megbolygatja, — az meghal. A Petit Journal egyiptomi tudósítója legutóbb ér­dekes és hosszú riportban számol be két francia tudós fantasztikus haláláról, akik tudományos célokat követve elindultak Egyiptomba é« végül elérkeztek a halál völgyébe is. így nevezik azt \ mély, kietlen szakadékot., ahol Tutenkhamen sírját és múmiáját őrzik. Tudományos kutatásokat akart végezni a két kiváló férfiú: Geo^ges Bénédite, a Louvre egyik igae- gdfója, a másik, Casanova tanár, a Collé­gé de Francé igazgatója Kairóból. A két. tudós vöveddel azután, hogy megtekintet­ték a múmiát, teveháton igyekeztek vissza szál­lásaikra, útközben azonban vihar érte őket-, az­után az eső teljesen átáztatta ruháikat, a viharban eltévedve csak hajnalfelé értek haza. Hajnal felé a szállásukon már ájul­ton estek össze és reggelre meg »9 haltak. Az emberekben természetesen feléledt a Tu- tenkhameu-legenda és egész határozottan azt ál­lítják, hogy ez a halál azért következett be, mert illetéktelenül megnézték éa ezáltal háborgatták a 3600 éve alvó fáraót. A Petit Journal riportere már nem is kétel­kedik a legendában, hanem felsorolja bizonysá­gul a riportban mindazok nevét, akik ilyen kö­rülmények közt haltai; meg. .4 névsort lord Gornarvonnal nyitja meg, aki a pénzt adta az ásatásokhoz, ő volt az első halott. Azután kél amerikai, milliomos Georges ■Jay-Gould én Wolf Joel, akik elsőnek pil­lantották meg kiásatás után a múmiát. Majd Sir Archibald Couglas, a londoni British Museura professzora, aki radio- logikusan akarta megvizsgálni a múmiát, szintén méghalt röviddel a kísérlet után Egy jól ismert francia mdgnásnö Madame B. szintén kíváncsiságtól űzetve leuiazolt, hogy megnézze a múmiát, utána pár napra meghall. Tutenkhamen múmiája még koronázott kol­légáit. sem respektálja. Mikor 1023. február 18.-án a belga királyné, a felnyitott sir előtt állt, a hideg dohos üregből hirtelen szél támadt, a királyné megbetegedett, úgy, hogy másnap súlyos mandulaoperáción ment át. A Petit Parisienne tudósítója végül azt Írja, hogy nem érti Tutenkhamen szellemének ezt a bosszú állás át az utókorral szemben, mert kétség­telen az. hogy a Fáraónak 3500 év után is hatal­mas befolyása van emberekre és sorsokra és a Fáraó úgy látszik, még most is az élet és halál ura. Hamburg, április 7. Március 81-én elindult Kiél kikötőjéből Autón Flettner rolorhajója, a ,,Baden-Baden“ Newyork felé. Április elsején hajnalban befutott a hamburgi kikötőbe. Este hétig időzött itt, 25 tonna olajat vett magához a motorok fűtéséhez és magához vett a legény­ség számára is élelmiszert, amelynek most már Newyorkig elégnek kell lennie- Ezután elindult,­nekivágott az Atlanti Óceánnak Ameri­ka felé. Fülek, április 7 | Fülek egész lakosságát óriási izgalomban, tartja, hogy legutóbb a húsvéti ünnepekig három ízben rab'ógyiikosságot akart, elkövetni egy isme­retlen tettes odavaló lakosok ellen. A Fülek-losonci országid egyik legfontosabb szakaszán gyalog igyekezett a szomszédos Fiilek- kovácsi községben levő otthonába Serfőző N. ne­vű vasúti munkás. Az ut egy kanyarulatánál azonban a nyűgödl#n haladó embert két lövés rémitette meg. A közeli falc mögül valaki rá Lőtt. Mindkét lövés talált. Serfőző jobb alsó karján és bal felső karján megsebesült. Erre táskáját, eldobva futásnak eredt. A merénylő előugrott a fa. mellől és a me­nekülő után még egy golyót, küldött, de célt tévesztett s erre attól való félelmében, hogy a nagy-forgalmú utón valami autó jöhet, el­menekült a közeli erdőbe. Serfőző egy közeli pusztára menekült, ahonnan kocsin Fülekre, majd a losonci kórházba szállították. / Nagypénteken párszáz lépésnyire attól a helytől, ahol Serfőzőt megtámadták, újból megis­métlődött a támadás. Két napszámos igyekezett hazafelé heti keresményével. A fák közül hirtelen egy jólöltözött fia­talember ugrott, nekik és „föl a kezekkel, pénzt vagy életet“ kiáltással, revolvert szegzett mellüknek. A megfélemlített kél ember kénytelen volt egész heti keres­Berlin, április 7. Thyssen Ágoston, a rajnai iparkirály, életé­nek 86. évében járt, amikor utolérte a halál. Vele eltűnt a legutolsó ^markáns jelensége a német gazdasági vezetők régi generációjának, amelyet ma már mindenütt a viharosan előretörő ameri­kai tipusu uj milliomosok fajtája váltott fel. Thyssen Ágoston már a háború előtti időben Né­metország leggazdagabb emberei közül való volt. Vagyonát akkor 120—130 millióra becsül­ték. Kollégáival ellentétben sohasem törekedett arra, hogy a nyilvános életben jusson szerephez, vagy esetleg politikával foglalkozzék. Nem ismert egyebet, mint munkáját és azok, akii; közeli érintkezésben voltak vele, beszélik, hogy a szó szoros érelmében ennek a munkának rabja volt. A rendkívüli- szerénység és igénytelenség jellemezték és életének fénykorában is mindig harmadik osztályon utazóit. egy müvéből a másikba. De nem is engedte ki életének utolsó percéig sem a gyeplőt kezéből, hanem minden szerzeményét megtartotta és gya­rapította. Csak utolsó évében vette maga mellé társul fiát, Frigyest, akinek, a neve a Ruhr-meg- száliás alkalmával világhírű lett. Az utolsó évek­ben együtt igazgatták azt a hatalmas koncernt, amely a Krupp-miivek mellett ma méltóan rep­rezentálja a világ előtt a német nagyipart. Gyakran állítottál; párhuzamba a most elhalt Thyssent Hugó Stinnessel. Azonban ez a Wé4 em­ber annyix-a külömbözött egymástól, hogy minden párhuzamba állítás erőszakolt vök Legfeljebb egy közös vonásul; volt, hogy mind!;Vő szemé­lyében a legigénytelenebb s a külsőségekkel egyáltalán nem törődő egyémség volt. De a többi jellemvonások lényegben különböznek egy­mástól. Már az az egy tény, hogy Hugó Stinnes nek rendkívüli politikai becsvágya volt, mig Thyssen sohasem törődött a politikával, mutat­ja lényüknél; nagy eltérését. Emellett mind a ketten másképpen fogtál; fel feladatukat az ipari élet irányításában. Nem véletlen, hogy a Thys­sen koncéra az egyetlen nagy német ipari kon­céra volt, amely az inflációs időszak nagy válto­zásait és ingadozásait megrázkódtatás nélkül ki­bírta. Ezt a jelenséget egyedül abból magyaráz­hatjuk, hogy Thyssen mint gazdasági és pénz­ügyi stratéga, egészen máskép operált, mint nagy miilheimi riválisa. Amíg a Stinnes-ház virágzása az infláció idején a legerősebb expanzió és kon­centráció jegyében ment végbe, Thyssen ebben a tekintetben egészséges konzervativizmussal rendkívül visszatartotta magát és csak arra. töreke­dett, hogy óriási vagyonának állományát változás nélkül fenntartsa, de nem arra, hogy szaporítsa. Hogy milyen he­lyes volt ez a gazdasági politika, bizonyija a Thyssen-koncern mai fényes állása, amellyel szemben annál kiáltóbb a Stinnes-ház tragikus bukása. i Mikor a különös formájú rotorliajó befutott a hamburgi kikötőbe, néhány percre szinte megakadt az óriási forgalom, a matrózok a sok gőzhajón, a munkások a rakpartokon, a mérnökök, a kikötői rendőrök abbahagyták munkájukat, összesereglettek és csodálkoz­va, érdeklődve nézték hosszú időn át a kiilö- uös vendéget, a rotorhajót. Cuxhavenben óriási embertömeg nézte, mikor a rolorhajó kifutott a nyílt tengerre, hogy megtegye első amerikai útját. ményét, mintegy 240 cseh koronát átad­ni a támadónak, aki erre „hátra arcot“ vezényelt és mire a két. munkás magához (ért, eltűnt. Az ismeretlen rablót azonban ugylátszik nem elégítette ki az eddigi kél támadás eredménye, mert a husvétra viRjf/dó éjjel Kupfersfein Sa- mu téglagyári művezetőt, amint hazafelé tartott, a városon kívül fekvő téglagyárba, a vasúti rakodónál megtámadta. Egy lö­vést adott te rá és Kupferstein a hasán találva összerogyott. A rabló erre előjött és revolvert szegezve a föl­dönfekvő, vérében feírengő emberre, pénzt kö­vetelt tőle. Az üzemvezetőnél- azonban mindösz- sze tíz korona és zsebóra volt. A merénylő ezeket magához véve, szitkozód ások közt eltűnt az éj lep­le alatt. A súlyos sebből vérző Kupfersteinnak még volt annyi ereje, hogy hazavánszorgott. ahol első segélyben részesítették és husvét napján be­szállították a losonci kórházba. A nagy népszerű­ségnek örvendő üzemvezető iránt nagy részvét nyilvánult meg. A lakosság a hármas rablógyilkossági kí­sérlet óta. állandó izgalomban van. A csendőrség a legerélyesebb nyomozást in­dította a két munkás megadta személyleirás alap­ján a vakmerő rabló kézrekeritésére. Thyssen Ágoston bölcsője nem gazdagságban ringott. 1840 május 28-án a Rajnn-földi Escbiveí- lerben született és gyermekkorában rendkívül szűkös körülmények között élt. Csak a hatvanas ével; végén került olyan sorba kitartó munkájá­val, hogy 8000 tallérnyi készpénzzel Duisburghan egy vaskereskedést tudott nyitni. 1871-ben a Ruhr-menti Mühlheimba költözött át, ahol a Thyssen és társa céget megalapította. Ettől kezd­ve szívós .kitartással vetette meg annak a koncét* nek alapjait, amely ma az 6 nevét viseli. 1912- ben a cégnek a ham borai koncernben már hét üzemben álló szénbányája volt, több mint 15.000 bányásszal. 1890-ben Thyssen Hambornban fölál­lított egy vaskohómüvet, amely a világháború előtt hat kohót, egy Thomae- és Martin-müvet és egy hatalmas hengerművet foglalt, magában. A háború előtt Thyssen 50.000 munkást foglalkoztatott. Tisztán a közlekedési berendezkedések 200 kilo­méteres vasúti hálózatot foglaltak egybe. Volt két saját rajnai kikötője, amelyek hálom millió ton­nánál nagyobb forgalmat értek el. Több mint 26.000 munkás számára munkáskolóniákat létesített, amelyeket jóléti intézményekkel, iskolákkal, nap­közi otthonokkal látott el. A Thyssen-koncernhez tartozik a Duisburg-Maiderich kohómü részvény- társaság hat kohóval s egy nagy vasöntővel, egy kátrányfelhasználási vállalat, az oberbilkei acél­művek Düsseldorfban, a Transportkontroll Vulkán" vállalat Rotterdamban és Bruckhausen- ben. Egyedül a lotharingiai és normandiai müvek mentek a háború következtében veszendőbb 1903-ban megszerezte az ősrégi landsbergi he­gyivárat a ruhrmenti Kettwig közelében, amelyet családi céljaira újból épített. Mindezek ellenére Thyssen Ágostonnal; emelkedő gazdasági pályavonalát bizonyos tragi­kum kiséri. Ez a kemény westfabai koponya a legnagyob nyilvánosság előtt évtizedeken keresztül a legélesebb har­cot vívta második fiával, Ágostonnal. Thyssen ugyanis elvált. Házasságából három fii született, Frigyes, a Thyssen-müvek jelenlegi ve­zetője, Ágoston és a legkisebbik fiú, Albert, aki Magyarországon bárói méltóságot nyert és eltol az időtől Pozsonyban él. A válás alkalmával a volt házastársai; olyan szerződést kötöttek, amely miatt az atya és a második fiú között el­keseredett konfliktus tört ki, amely húsz éven át foglalkoztatta a német, bíróságokat és a leghíre­sebb jogi tekintélyeket. Az atya és fiú közti pör, amely több milliót nyelt el, a körül forgott, hogy abba a vagyonba, amely a gyermekeket illette, de amely fölött az atya gyakorolta a rendelkezési jogot, Csal; a válásig meglevő vagyon, vagy az az­után szerzett vagyon is beszámi1andó-e. Thyssen Ágoston a jogáért folytatott harcban annyira ment. hogy saját húsából és véréből való fiával szemben elmeszakértőket vett igénybe. Thyssen személyében a feltörekvő német ipar szimbolizálódott. 5 Németország újra gyarmatállam lesz? London, április 7. A Times berlini tudó­sítója jelenti: Egyetlen más kérdésben sem oly érzékeny és annyira elhatározott a uémet közvélemény, mint éppen a gyarmati tevé­kenység mielőbbi fölvételének ügyében. Stre- aposztrofálta, mint a német népszövetségi po- aposztrifálta, mint a német népszövetségi po­litika lényeges alkotó részét. A levelő külön­leges fontosságot tulajdonit a Tagliche Rund­schau ismételt megállapításának, hogy Német­ország a népszövetségbe való be’épé •- azonnal bejelenti igényeit a gyarmati mandá­tumra. „Anglia sorsdöntő péntekje" London, április 7. A politikai és ipari kö­rökben nagy aggodalommal tekintenek a leg­közelebbi két nap eseményei elé- Holnap kez­dődik a bányászszervezetek végrehajtóbizott­ságának közös tanácskozása a Trade Un!on központi bizottságával, pénteken pedig az Ösz- szes bányavidékek bányászdelegáltjainak lesz konferenciájuk. Ezen tanácskozások ered .fé­nyétől függ a szénipari egyeztető tárgyalási k további sorsa. Ugyancsak pénteken fog le­folyni a gépipari szakszervezetek közös ülése. E szakszervezetek több százezer fémmunkást foglalnak magukban. A munkások béremelést követelnek. A munkáspárt lapja, a Daily Hé­ráid kifejezi aggodalmát, hogy az egész fém­ipar válság előtt áll. Az érdekes cikk cime: Angolország sorsdöntő péntekje. Ma kezdik Peking ostromát London, április 7. Peking ostromát mára je­lentették be. A város átadásáról azonban a tárgya­lások még folynak. A diplomáciai testület a kor­mánynál a városnak repülők által való bombázása ellen óvást jelentett be. A kalkuttai lázadás áldozatai London, április 7. A kalkuttai lázadás mérete most kezd kibontakizni a maga. je­lentőségében, amidőn az áldozatok száma nyilvánvalóvá lett. A mai hivatalos jelentés szerint a lázadásnak 83 halottja é« 400 sebe­sültje volt. Nagy katasztrófa egy német celluiozegyárban 7 halott, 20 nehéz sebesült Pirnából jelentik: A Hoesch és Társa féle cellulozegyárban ma reggel kilenc órakor ka­zánrobbanás történt, mely hét munkást meg­ölt és húszat erősen megsebesített. Attól tar­tanak, hogy a romok alatt még több be­fognak találni, mert a kazánház teljesen ösz- szeomlott. Véres munkászavargások Lublmban Varsó, április 7. Lublmban tegnap tün­tettek a munkanélküliek. Egy 500 főből álló muokóstömeg megkísérelte a behatolást a vá­rosházába. a kirendelt lovasrendőrosztagnak azonban sikerült a tüntetőket széjjelzavarni. Néhány rendőrt kövekkel megsebesítettek. A munkanélkülieknek is számos sebesültjüK volt. — Vaskos áprilisi tréfa Krakóban. Krakóból jelentik: A Krakóban megjelenő Kurier Illustri- rovany pompás áprilisi tréfát rendezett, amelynek áldozata Krakó város tanácsa volt. A lap jelentette, hogy a város régi autonómiáját visszaállították cs a feloszlatott városi tanács nagypénteken tartja első illését. Ennek az áprilisi tréfának nemcsak a városi tanácstagok ültek fel, hanem hatalmas tö­meg is egybegyült nagypénteken a tanácsház elé. A tanácstagok ünnepélyesen, lengyel nemzeti dísz­ruhában jelenlek meg. Egyikük egyenesen négy­lovas hintón vonult be. Különösen nagy tolongás volt a városi titkárság helyisége előtt, ahol belépő­jegyeket kértek. Még a városi tanács elnöksége is felült az áprilisi tréfának és megjelent. Homéroszi kacaj fejezte be ezt a díszes felvonulást, amidőn a lapnak egyik barátja a díszes társaság előtt elkiál­totta: Április elseje van! A nagy kacajt azonban nyomban felháborodás követte s a város vezető­sége megtorló intézkedéseket tesz a lap szerkesz­tősége ellen, amely a vol tvárosi tanács méltósá­gán ekkora csorbát ejtett. — Elfogták Köhlerné gyilkosát? Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti rendőrség ma letartóztatta Mi- ka Károly rovottmultu betörőt, aki Kyriáo Béla rádiómérnök néven járta végig az üres lakásokat és azokat kifoszíogatta. Mika töott• szőr megjelent Kőhlertié lakásán is > igv a rendőrségnek az a gyanúja, hogy a gyilkos­ságot 6 követte el. A kertószutcai lakásért, amely még mindig rendőrileg zárva van, megkezdődött az igénylések sorozata. A meg­gyilkolt asszony macskáját, azonban a lakás küszöbéről elűzni teljesen lehetetlen, mert mindég visszatér oda. Háromszoros rablógyiikoskisérlet Füleken Egy jólöltözött fiatalember garázdálkodása Füleken és környékén — Három nap alatt négy embert támadott meg — A rabló egy munkást és egy téglagyári üzemvezetőt súlyosan megsebesített Hogyan hozott össze Thyssen Ágoston százharminc milliót?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom