Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-08 / 80. (1118.) szám

^ évf. 80. (1118) szám ■ CsUtörtÖk • 1926 április 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke független politikai napilap Felelős főszerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Uj Európa felé (Vy) Kassának, Keletszlovenszkó kultu­rális és gazdasági centrumának, soha olyan szomorú husvétja nem veit, mint a mostani. De ez igy van Szlovenszkó és Ruszinszkő- szérte mindenütt. Nincs ember, aki ne pa­naszkodna. A szörnyű gazdasági krízis nyo­masztó lidérce ül meg minden társadalmi ré­teget. Kassa közgazdasági életének egyik ki­emelkedő vezéregyéniségével beszélgetek és szavai a legtalálóbban jellemzik a helyze­tet: Mauapság már ritkaság, ha egy tár sze­kér végigdöcög az utcán. A kassai piac teljesen letarolt. A lius véti vásár a legminimálisabb volt. Az ezer­koronás múzeumi ritkaság és hat üzletet vé­gigszaladhatsz vele, mig felváltják. Ennek a nyomasztó helyzetnek tetejében ott van a jö­vedelmi adó fenyegető kimérája. Hihet-e ilyen körülmények között Szlo­venszkó és Ruszinszkó népe a feltámadás­ban? Ma már ott tartunk, hogy ha a kormány­zat jóakaratulag is kezelné ügyeinket, segitő intézkedései akkor is csak olajcsöppek len­nének, amelyek nem csöndesithetik le a há­borgó tengert. Stodola Kornél, aki gazdasági helyzetünket kiválóan ismeri, van benne sok iniciativa és segiteniakarás, a napokban be­járta a határszéli ruszin falvakat. Amit lá­tott, az a temető. Az állati sorsban élő nép megadással várja a végzet beteljesedését. A szenátor megdöbbenve a tapasztaltakon, azonnal sürgős segitő intézkedéseket köve­tel, hogy a közvetlen katasztrófa kikerülhető legyen. De az á terület, amit bejárt, csak kis része a szlovenszkói és ruszinszkói temető­nek. Nem megdöbbentő tény az, hogy Kassán csak két-három életképes üzem van? Régi megalapozott vállalatok, úgy omol­nak össze, mint vihar idején a derékon ket­tétörő sugár jegenye. A pénzintézetek el­vesztették függetlenségüket, mind fiókká ala­kultak. Az ipar s kereskedelem nem tud hitelhez jutni. A piac nem felvevőképes. Valamit végzetesen elhibáztak s a baj gyökerei igen mélyre nyúlnak. Nem vélet­len, hogy a köztársaság intellektueljei köré­ben most van kialakulóban és terjedőben a Páneurópa-mozgalom, amely egész helyesen a dolgok gyökeréig akar hatolni s nem elég­szik meg az olajcsöppek felszínes gyógyítási módjával. A páneurópai mozgalom megérett arra, hogy tárgyaljunk róla, hogy politikai párt­jaink programmá tegyék s Csehszlovákia bel­ső problémáinak megoldási lehetőségét ennek az eszmének szemszögéből vizsgálják. A háborút befejező békekötések egy egészséges történelmi folyamatot akasztottak meg. A kis nemzetek állami önállóságának jelszavával Középeurópa testén egy csomó ap­ró államot teremtettek, amelyek nemzeti gyűlölködéstől és féltékenységből eltelve her­metikusan elzárták egymástól gazdasági te rüleíeiket. Ezek között az uj államok közű' egyik sem alkot gazdasági autarcbiát, vagyis olyan gazdasági testet, amely önmagát tudná kielégíteni, nyersterményei elegendőek lenné­nek s belső piaca felvehetné az ipari termelés fölöslegét. Az az eszme, amelynek jegyében ezek az államok megalakultak, a teljes önál­lóság eszméje, rég idjét múlta. Hol vannak a világon önálló államok? Mindegyik függ a másiktól, mindegyik alá és mellé van rendel­ve a másiknak. Sohasem állandósulhat az a helyzet, hogy állam állam mellett, nép néjt mellett szabadon és mindenfé^ függés nél­kül folytathassa életét. A legfőbb politikai törvény, amely felé Európa is haladt a múlt évszázad végén, az, hogy a föld állami viszo­nyai a nagy és erős világhatalom típusának irányában alakulnak. Európa keletén Orosz­ország termelt ki világállamotj Európa nyu­Revolvermerénylet Mussolini ellen Az olasz miniszterelnök az arcán könnyebben megsebesült Hatvanéves asszony a merénylő Róma, április 7. Mussolini ma reggel ünnepélyes beszéddel megnyitotta a nemzet­közi sebészkongresszust. Tizenegy óra táján a miniszterelnök elhagyta a Kapitóliumon levő palotát és áthaladt a hasonló nevű téren, miközben az összegyűlt tömeg nagy ová­cióban részesítette. Amikor autójába akart szállni, egy öregasszony lépett hozzá és köz­vetlen közelből revolverrel rálőtt. Az olasz miniszterelnök, aki orrán könnyen megsebe­sült, csodálatos hidegvérrel megőrizte nyugalmát és azonnal intézkedéseket tett, hogy rendzavarás ne történhessék. A merénylő öregasszonyt azonnal letartóztatták. A fascista tömeg meg akarta lincselni a merénylő asszonyt, de a karabmierik megvédték a tö­meg bosszújától és az ügyészség fogházába szállították. Róma, április 7. Mussolini merénylője mintegy 60 éves öreg asszony. Eddigi megállapítás szerint külföldi származású. A merénylet egész Olaszor­szágban óriási megdöbbenést keltett. Mindenütt hatalmas tüntetéseket rendeznek Mussolini tiszte­letére. Amendola, az olasz ellenzék vezére, meghalt Páris április 7. A Matin jelenti Carpvhől,! hogy az olasz ellenzék ott tartózkodó vezére, Amendola, aki nemrég megszökött Franciaország­ba, meghalt. Amendola 45 éves volt, a pizai egye­temen a bölcsészetet adta elő. 1922-ben a hadügyi minisztériumot, utána a gyarmatügyi minisztériu­mot vezette. A Wolff-ügynökség római jelentése szerint Amendola azon sebeibe halt bele, amiket Monté Cassini fürdőjében történt merénylet alkal­mával kapott. A támadók állítólag fascisták voltak. Pasics a végsőkig ragaszkodik a hatalomhoz A jugoszláv kormánpátság mindinkább bonyolultabbá válik — A miniszterelnök fiának panamái a válság középpontjában Belgrád, április 7. Ismeretes, hogy Pa- sics miniszterelnök vasárnap beadta lemon­dását Sándor királynak, aki azt el is fogadta. A király még a tegnapi nap folyamán meg­kezdte a jugoszláv politikai vezérférfiak ki­hallgatását. Este Sándor király Pasics volt miniszterelnököt és Radicsot, a horvát pa­rasztpárt vezérét fogadta. Radics az audienciáról való távozása után a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy igyekezni fog Pasiccsal kompromisszu­mot kötni. Hajlandó Pasiccsal együtt haladni, ha Pasics beleegyezik abba, hogy a szkupstina április 15-én összeül és azon tárgyalni fogják a Pasics fiára vo­natkozó interpellációkat. Beleegyezés esetén esetleg uj Pasics-kor- mány jönne létre. Mértékadó politikai • körökben Radics nyilatkozatát csupán csapdának tekintik, mert nem tartják valószínűnek, hogy Pasics megváltoztatná a múlt napokban kifejtett ál­láspontját, amely a válságot tulajdonképpen előidézte. Pasics kihallgatása a királynál drámai feszültségű jelenettel végződött. A király ér­tésére adta a bársonyszékhez makacsul ra­gaszkodó Pasicsnak, hogy a pártvezérek csaknem kivétel nélkül állást foglaltak sze­mélye ellen s ezért azt ajánlotta neki, hogy önként lépjen vissza. Pasics azonban kere­ken kijelentette, hogy ennek a kívánságnak nem tehet eleget, mert kötelességének érzi, hogy a politika harcát végigharcolja s meg van győződve arról, hogy sikerül is neki munkaképes kabinetet összeállítania. ■ Miután az ellenzék feltétlenül ragaszko­dik ahhoz, hogy Pasics végleg eltűnjön a po­litika színteréről, mértékadó körökben azt a megoldást vélik helyesnek, hogy Pasics helyét a radikális párt egy másik fontos egyéniségével töltsék be. E szempontból elsősorban Trifkovics, Nin- csios és Sztanojevics jönnének tekintetbe. Belgrád, április 7. Pasics miniszterelnök fia, Rada Pasics, aki miatt a jugoszláv kor­mányválság kitört, ma Belgrádból Korfuba utazott, apósának, Zoti admirálisnak temeté­sére. Rada Pasics elutazását azonban politi­kai 'körökben többféleképpen kommentálják. A bolsevikok halálra ítéltek negyvenhat ellenforradalmárt Varsó, április 7. Vilnai lapok jelentik Minszkből, hogy a mogilevi kerületi bíróság az ukrán ellenfcrradalmárok Sevcsenko cso­portjának 46 tagját halálra Ítélte. Az ellenfor­radalmároknak ez a csoportja 1921 óta elke­seredett harcot vívott a szovjet hivatalok ellen és Ukrajnában összesen negyven szovjet! iz- tost gyilkoltak meg. gatán Anglia lett egy háromszáz milliós vi­lágbirodalom magva. Középen répában is megvolt ennek a fejlődésnek természetes és történelmi alapja. A Dima vonala az a hatal­mas kapocs, mely egységes geográfiai terü­letbe vonja a középeuróoai földeket. S a Du­na mentén idáig is meg volt két hatalmas centrum, amely egybegyüjtötte a kulturális és gazdasági érdekeket, az égjük Bécs, a ke­leteurópai németség fővárosa, a másik Buda­pest, a magyarság központja. Európa uj be­rendezésével az északi szlávság is lenyomult a Dunáig s Pozsouy hatalmas fejlődése mu­tatja, hogy a Duna vonalára vár az egysége- sités nagy szerepe. A déli szlávság Belgrád- nál kapcsolódik ehhez az érdekkörhöz. A föld szent törvénye diktálja tehát Európa uj típu­sának kialakulását. Hogy pedig a történel­mi fejlődés hányszor alkalmazkodott ehhez a törvényhez, azt elég Nagy Lajos, Mátyás középeurópai birodalmának példájából iga­zolnunk. Nem volt egyik sem nemzeti király­ság s Mátyás badfii udvarában a cseh nyelv épp úgy otthon volt, mint a magyar. De mind a két uralkodó nagyszerű érzékkel is­merte fel, hogy Középeurópa nyugalmát csak ^ politikai egyensúlynak egy nagy középeu­rópai egységben biztosított formája adhat­ja meg. A Habsburg dinasztia Ausztriája végzetes történelmi tévedés volt, de Ausztria végeredményben helyes fogalom: Ostmarkot, egy nagy középeurópar összefogást jelentett, amely annyira szükségszerű, Hogy Falacky- nak, a cseh történetírás atyjának szavai sze­rint ha nem létezne, hát ki kellene találni. Páneurópa meg nem születhetik a nagy középeurópai összefogás nélkül. Az egjres államoknak magasabbrendü szövetségbe való tömörítése nehéz történelmi feladat. Generá­ciókat kell megnevelni erre a munkára. De biztató jeleket már látunk s ezért hiszünk az eszme győzelmében. Vagy pusztulás a sor­sunk, de ebben a pusztulásban mindnyájan elveszünk, vagy biztosítjuk könnyeken s szenvedéseken át az uj Európát. A kisebbségekre ebben a munkában fontos szerep jut. Sorsukká vált, hogy ide­gen nemzetekkel viseljenek egységes állami életet. Hát ha megférünk kis népek egy kis államtestben, a mely nem tud minden pol­gárának, minden társadalmi rétegének megél­hetést biztosítani, miért ne férnénk meg Kö­zépeurópa összes népei egy olyan hata gazdasági egységben, amely munkalehetősé­get nyújt Brailáíól Passauig, Varsótól Szófi­áig mindenkinek? A kisebbségek hidak a többségi nemze­tek egymásratalálásának s igj7 Páneurópa megszületésének utján. Ezért azt a mozgal­mat, amely most ver gyökeret Csehszlová­kiában, kísérjük figyelemmel, ismerjük fel történe1 mi feladatainkat és cselekedjünk azok irányában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom