Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
T>RWxArA\&G'S?AR-HIRIíAB 1926 április 4, vasárnap. tani volna. Talán tétova szikra vagyok a két mágikus sarok között. Talán ámenet, mert átmeneti kort élünk, s rohanok a szellemből a testiekbe, avagy a testiekből az uj szellembe? Ki oldja meg e csillagzatot? Nietzsche, Nietzsche, én vagyok a hid? Amelyről annyit irtai, hogy embertestekből vezet uj megoldás fele? Leheh és akkor szentelt a meddő lélek, szentelt a meddő test, mert a dobá- lás és kavarodás a káosz kristályosodása és nem kár egy elpuffadt életért, ha kínjával elősegíti az uj teljesség, az uj abszolút párt, az uj szélsőséges boldogság megszületését. A bádoglap nem ragyogó többé, a korom is gyorsabban száll, csak a villamosok fékeznek egyazon módra és becsukom az ablakot, mert elmúlt a tavaszi nappal. A félhomályos szobában megállók még Kant előtt, de már Tóm Mixre gondolok és egyetlen villamos, mozdulatlan rázássá változtam egyetlen pillanatra. Alleluja, én vagyok a hid! Szentháromság A lélek isteni röptű szent gondolatja, A szív tengerszerelme, simuló szava, A t e s t szépséges, emberi bája Ez az én lelkem szentháromsága. (Somorja) Reininger József. Alulírott ezennel megrendelem WEISS M. könyvkereskedőnél, Bratislava, Halász kapa-utca 3 Dr. Bauer fl. B. A NŐ cimű müvet diszkötésben cK 120*— árban Kötelezem magam a fenti összeget három egymásután következő havi 40 ckoronás részletekben megfizetni (első részletet kérem utánvételezni.) Egy részlet be nem tartása esetén az egész hátralékos összeg esedékessé válik. A munka az összeg teljes kifizetéséig a fenti cég tulajdonát képezi. Pontosan, olvashatóan kitölteni. Sebesi Ernő: részlet „Díszelőadás'* c. drámájából (Az első Jelvonás végjelenete.) SZERÉNYI: Hallja ezt? Ezt a rémes tolongást? ÜGYELŐ: Hogyne hallanám? Ennek az undok Tihanynak szól ez a lárma. Ostromolják az esti pénztárakat, most nyiltak meg. Csak úgy tépik egymást az emberek a megmaradt jegyekért. SZERÉNYI (aki eddig többször tagadólag rázta a fejét, most felkacag): Azt hiszi Tihanyi? Ki beszél itt Tihanyiról? Hát maga sincs tisztában a helyzettel? Honnan jói, kicsoda maga9 Nem hallja, hogy hogy ordítják a nevemet? Figyeljen csak most, csak úgy zug, hallja? (Utánozza a képzelt zúgást.) Szerényi, Szerényi, Szerénvi... Hallja mindenütt Szerényi. Végre csak rólam beszélnek (mutat). Nézze ezt a részeg lelkesedést, már most micsoda tombolás. Mi lesz itt még ma este? Hát csak nézze meg, hogy hogy lepipálom őket mind. Szerényi Ede megmutatja nékik. Ma este ötven évvel megfiatalodom, ma este újjászületik Szerényi Ele és két vállra fektet le mindenkit Szerényi Ede. Eddig engem tettek le, hogy fel se kelhettem. Edd!g csak engem rúgtak, téptek és tapostak, most denique vége ennek is, ergo enyém az este az a gyönyörű egyetlen káprázatos este. Itt vagyok és megmutatom a világnak, hogy mit tudok. Szemtelen leszek, bátor, vakmerő és őszinte. Én megmutatom a világnak, hogy mit tud ez a sirásó. Istenem, egy szegény rongyos darőc inges sirásó. (elérzékenyiil). Nem a piros betű teszi, nem a népszerűség, nem a pletykák, meg az Intimpistázás, de a lélek, beleteszem a telkemet, (megöleli az ügyelő nyakát) beleteszem, ha belefér, de nem fér bele, abba a pirinyó szerepembe az én lelkem, hisz nincs is ott helye, ráért a sok ütiegtől meg a mindennapi rúgástól csúnyán megdagadt a lelkem. Hogy férne be egy mogyorőhéjba egy szép gömbölyű dió?! ha este, úgy ásom meg a sirt, hogy attól koldulnak mind az összes Tihanyiak, ahányan vannak. (az utolsó mondatokra Rajongó-férfi és Rajongó-nő megközeliti Sz.-t ez meglátja őket). Látja Márton már jönnek. Én nem hívtam senkit, de mind jön, akinek jegye van. Jön hozzám mind az autogrammomat kívánják, (heves mozdulattal kikapja a gyanútlan R.-nő noteszét és pózos gesztussal az ügyelő hátán beírja nevét.) Szerényi Ede október 22. Az év nem kell ugye? (nőre néz.) Az év megmarad, hát lehet azt elfelejteni? (visszaadja, az autogrammot a R.-nőnek, aki R.-férfivel irtózva menekül, menekül, mint valami őrült elől. Szerényi diadalmasan felytat- ja). Látja Márton, már megérezték, hogy itt vagyok. Mért nem jön most a Tihanyi? Látja jönnek az emberek, megérezték, hogy el kell jönni ,az én időmnek is. (fáradtan ledől a padra, ügyelő követi). RAJONGÓ Nő (megáll és sarkon suttogva R. férfinek): Hisz ez megőrült, (gyorsan el). SZERÉNYI (újabb lármára felpattan:) Hallod megint jönnek, az ifjúság megérezte, hogy itt vagyok, hogy ez az én estém. Hiába kiabál az a plakát és hiába hallgatott agyon (deliriumos lázban átkiabál a pénztár irányába.) Kell még autogramm? parancsoljanak! Csak bátran kérem, tessék kérem folyvást, folyvást... (Ügyelőnek): Kérem szaladjon csak, szóljon a rendőrnek, engedje hozzám a fiatalságot (kitárt kezékkel prófétásan). Engedjétek hozzám a kisdedeket. Kérem csak jöjjetek, a nagy Szerényi Ede vár benneteket, csak rajta, jöjjetek, ne féljetek. RAJONGÓ NŐ: (mégegyszer visszajött és megdöbbenve nézi Szerényit). RAJONGÓ FÉRFI: (utána jön és elviszi.) ÜGYELŐ: (vissza akarja vinni a padra). Ede bácsi nyugodjon meg már. SZERÉNYI: Minek? Ma legázolok mindenkit, be kell hozni a késést, ötven évet kell behozni. ÜGYELŐ (suttogva): Hát ennyire berúgott? SZERÉNYI: Én? Dehogy. Csak amennyi e beöltözéshez kellett. Vagyok én olyan művész, mint a Tihanyi! Most minden kitör belőlem, most szétszakad minden zsilip és kiáradt tenger- bánatom. ÜGYELŐ: Jöjjön Ede bácsi, lefektetem. SZERÉNYI: Van eszembe. Most mikor végre felkeltem és a sarkomra álltam? Most mintha kicseréltek volna, valaki rossz cserét csinált, de az nem baj. Eddig csak egy vacak vén bárcás voltam a sarkon, de most a saját sarkamra álltam. Hát itt vagyok. Lássa, itt van ez a sírásó szerep, tudja micsoda szerep? Óriási, úgy beléfekszem, nem is fekszem belé, mert betemetkezem, még ma éccaka és még ma, mint a legnagyobb művész támadok fel. Isteni érzés, képzelje el (mintha szereptanulmányt végezne, úgy magyaráz, gesztikulálva). Helsingörben vagyunk. Tudja mi ez? Mennyi felhő van ebben? Hel- singör... (élvezi a szót.) Érzi az ezüst ködöt a dán alkonyban és mennyi mélység és mennyi borús fájdalom. Az én fájdalmam, a tiéd, mindenkié. ÜGYELŐ (erőszakkal ráncigálja): Gyöjjön már kérem a Lujza is nyugtalan lesz. SZERÉNYI: (elhárítja deklamálva) „Most hát egész szivemmel magamat ajánlom" (mély meghajlás ). ÜGYELŐ: (már-már cipelné). És be kell öltöznie. SZERÉNYI: (kitépve magit). Minek? én lélekkel játszom. Minek a beöltözés? Én megmutatom a lelkemet meztelenül. Minek azon a póri darőc? SÚGÓNÖ (kijött nyugtalankodva): Jöjjenek már, még meglátják. (Be akarják vinni, de ez irtózatos erővel eltaszitja őket, a rendőr is megjelenik oldalt. S. és Ü. (tanácstalanul el). SZERÉNYI: (magára maradva fel- és alá járkál, dúdolja az első sirásó dalát egyre erősebb hangon.) „Hajdanta még ifjú valék Tartottam szeretőt Kényemre hej, kedvemre huj Tölthettem az időt" (ezalatt R.-férfi és R.-nő a cirkáló rendőrt figyelmeztették Sz-re.) RENDŐR: (messziről.) Hé micsoda lárma az? SZERÉNYI: (még hangosabban énekli a sírásó dalát.) „De meglopott öreg korom öklébe markola És elhányt vetett, hogy azt se tóm Ki voltam valaha". RENDŐR: (megáll előtte.) Kicsoda maga? SZERÉNYI: (részeg ember pózában): Hisz hallja, mit danoltam az imént. „És elhányt vetett, hogy azt sem tóm Ki voltam valaha" (ezt dúdolva ismételte). RENDŐR: Ne énekeljen annyit. Mondja meg ki maga? SZERÉNYI: (felnevet): Jó vicc (csuklik). Hogy én ki vagyok? Hát ki vagyok? RENDŐR: Ne lármázzon annyit. Mutassa az írásait. SZERÉNYI: (csuklik): „írásait"? Mi az? meglökdösték, ahogy érkezve, befelé igyekeztek. Végignézett kopott külsején és kissé megadóan, halkan szólt: — Azt hiszem, hogy igy a dolognak nincs semmi akadálya. Legfeljebb, ha a garderóbom... — Nézze, mester — vágott a szavába Barna, a vidéki szerkesztő —, felesleges erre kitérnie. Mert erre én már gondoltam. Valóban kissé... hogy ugymondjam... de ne vegye zokon: egy kissé bohémes a külseje. Már mint a ruházata. De ezen segítünk. Ahogy megérkezünk Bon7árra, azonnal szobát veszünk önnek a szállodában, ön lefekszik, kialussza magát és délfelé a kiadó gondoskodik arról, hogy hirdetőink önt ellássák öltönnyel, fehérneművel, cipővel. Ön a szállóból már elegánsan fog átjönni a szerkesztőségbe, ami éppen szemben van az ön szállodájával. Ha jól tudom ... igen, persze, akad a hirdetőink közt szabó. suszter, minden, amire szüksége van. Aztán majd ellenszámlára csináljuk meg a dolgot. A kiadó önnek havonta fogja levonni részletekben a fizetéséből. Hárfásnák csak most jutott eszébe, hogy a gázsi dolgában is meg kellene talán egyezniük. Elvégre!... Hát ebben is megegyeztek. Havi hatvan forint. Ebből az előlegre havi tiz forint levonás. Csodálatos, hogy Hárfásnák eszébe se jutott alkudni. ö persze nem is sejtette, hogy a kis guómnak a kiadótól olyan megbízatása volt, hogy esetleg száz forintig is elmehet, de mindenáron valami értékesebb embert hozzon, mert a konkurrens lap, a Napló, már nagyon is grasszál a városban. Dupla oldalszámban jelenik meg, két munkatársa is van és verseket, novellákat, meg színes riportokat is közöl. Ezt le kell valahogy törni! És ennek a letörésnek egyetlen eszközéül, ime, Hárfást, a fiatal pesti költőt szemelte ki a púpos szerkesztő, aki igy még azzal is kedveskedhetett kiadójának, hogy havi negyven pengőt megspórol neki. Ami pedig horribilis összeg!... Az irodalmi kávóháznak közvetlen szomszédságában volt egy híres, nagy polgári vendéglő. Barna karonfogta Hárfást és a nagyvendéglő irányába megindult vele. Délután hat óra volt. A járda színes a nők selymeitől, hangos a fiatal szop- • rációktól. A nap még magasan állt a kőeméletek ragyogó kupolái fölött. És Hárfásban egy boldog hang gyulladt lángra: Vájjon vacsorái rá nyba mennek? ... Ilyen korán vacsorázni, amikor ő ma még nem is ebédelt?... De hátha a vidéki emberek már ilyenkor... vacsoráznak? Mit lehessen tudni? ... És már ott ültek a fehér asztalnál. Barna megrendelte a vacsoráját, Rendelt hozzá sört is, meg bort is, nagy gourmand volt a kis púpos. Enni ugyan nem sokat evett a kisöreg, csak turkált az ételben. Hárfás esetlenül rendelt egy pörköltet, meg egy pohár sört. És amikor fizetésre került a sor, Barna a pincér kis számolócéduláját odatolta a költő elé: — Ezt írja alá, mester. Nem az autogramja miatt, amit egyébként igen értékesnek tartok, hanem a kiadó számára. Mert ez a vacsora már a kiadó költségére megy. Ő, ha ezt Hárfás előre tudta volna! ... Ő, micsoda őzeombot evett volna áfonyával és micsoda finom vörösbort ivott volna hozzá!... És most hirtelen gyűlölet ébredt benne eziránt a kis púpos ember iránt. Miért nem mondta meg néki előre! Hisz néki nem lett volna belőle kára! És már ellenséges indulattal nézte őt, aki pedig jóltevöje volt... 2. Másnap délelőtt kissé főfáj ósan ébredt Hárfás a borvári szállodában. Nagy terem volt ez a szoba, ahol az éjjel aludt, amolyan tipikus vidéki szállodaszoba, világos, alaposan kopott, ormótlan bútorokkal, rozoga ripszgarniturávail és egy óriási, de vak tükörrel. Az ágy tiszta volt és ez, mi tűrés, tagadás, igen jól esett a pesti fülledt, szennyes, kifizetetlen hónaposszoba bágyadt és bágyasztó ágya után. Kitörülve az álmot a szeméből, legelőször is megáll api tolta, hogy: kezdődik a rendes élet! Minthogy tegnap délután óta minden szinte mese- szerű csodálatossággal történt, nagyon helytelennek találta, hogy' a szabó, a suszter még nincs itt. Körülnézett. Bizony, kietlenül festett az együk karosszék támláján a hajnalban odavetett imgpdaszt- rón, amelyet ing helyett viselt, a nadrágja csatijára gombolva. Mivel inge nem volt. Cipője busán állt az ágy előtt, orrával valahova Pest felé fordulva ... Hárfás már éhes is volt. Reggelizni kellene, — gondolta magában. — de egy fillérje se volt. De less?.!... — lángolt fel benne a boldogság. És ettől a lángtól erőre kapva, minden meggondolás nélkül, csak amúgy anyaszült mezítelenül, csengetett egyet A szálló szolgája hamar meg is jelent. Hárfás, meztelenségét kiegyensúlyozandó, szélesen kidomborította mellkasát, izmait kifeszi tette és a szolga elé állt: — Készittesen nékem fürdőt! A szolga arca bárgyú mosolyra nyílt: —- Nincs nekünk, kérem, fürdőszobánk. Hárfás hirtelen haragra gyűlt, amelyet persze csak megjátszott: — Mit? Nincs fürdőszobájuk? Micsoda hotel ez? Mi? No, majd ón adok maguknak fürdőszobát! Majd én megmutatom maguknak! Olyan cikket irok magukról, hogy árral koldulnak! Mars! Ebben a pillanatban kopogtak. És belépett Barna, a púpos szerkesztő, egy kecskeszakállas úrral, a szabóval és egy sánta cipésszel. Mindketten tele csomagokkal. A szabó két öltönyd hozott magárai. Mindkettőt rendelésre készítette a főispáni titkárnak, akit azonban közben elhelyeztek Pestre, a minisztériumba. — Ez az egyik, — mondta a szabó mekegve, —• a legfinomabb homespun és amint nézem a nagyságos uf alakját, éppen meg is fog felelni. A ruha meg is felelt. Hárfás persze mindjárt a másik ruhát is megtartotta, egy finom, sötétkék öltönyt, mert hisz színházba is kell majd járnia. És a cipő is jó volt, gyönyörű betétes bagaria és a Korzó egyik fehérnemű-üzletéből hozott ingek és egyebek is nagyon megfeleltek. Hárfás félóra elteltével elegánsan kiöltözködve, haladt le a szálló lépcsőjén Barnával. A kapun kilépve, Hárfás a túlsó oldalon egy kávéház tükörablakát pillantotta meg. Ettől megdobbant a gyomra. Hívta a szerkesztőt, hogy szeretne reggelizni. De a kis púpos Barna, aki nagyszerű üzletember volt, megmagyarázta neki, hogy annak a szállónak a kávéházában kell fogyasztaniuk, ahol az éjjel aludt, mert annak a tulajdonosa hirdetője a lapnak. Hárfás azonban modern és csakazértis lélek volt és most már, uj ruhájában erélyesen igy szólt: — De jredves redaktorom, a gyomrunknak csak nem parancsol a kiadó! Hogy' hívják azt a kávéháza!? Bárány? Nohál, én mégis ide megyek reggelizni a Bárányrba! Mert ez a modernebb, szebb, meg a korzót is jobban lehet látni onnan. És kedvtelve szemlélgette a‘ Korzó hullámzó közönségét. Amikor már benn ültek a kis vörösmárványasztalnál, Hárfás, miközben vajat s mézet kent a zsömléjére, kimutatott a kávéház nagy üvegablakán: — Tyü, de szép lány megy ott! Vagy asszony? Ki az? Barna orrára csapta a csiptetőt és helyeslőén bólintott: — Jó gusztusa van. Ez a város legszebb leánya. Ajánlom magának, vegye el feleségüL Jó parti. Van az apjának egy gyönyörű háza itt a Korzón, lejjebb, a vasút felé, meg vagy7 két milliója. De igazi milliók! Amellett olyan zsugori, hogy csak olyankor dohányzik, ha valaki megkínálja egy szivarral. Ha lesz a zsebében állandóan e célra egy pár szivarja, jó viszonyba kerülhet vele. Hárfás olyan éhes volt, hogy7 teljes ambícióját az evés foglalta le. Ezután a szomszédos redakcióba mentek, hogy az uj munkatárs bemutatkozzon a kiadónak. Ez egy köpcös, vörös nyomdász volt, örökké mosolygós arcú és nyomdaszagu. Nagy reverenciával nyújtott kezet a Költőnek, kinek nevét már ismerte a pesti lapokból. Majd megjelent a nyomdász felesége is, ujjaian kesztyűben, mint a pesti krájzlerosné a pultja mögött és olyan hangon kezdett beszélni Hárfással, mintha ő lenne a főfőfőszerkesztő. Nyilván voltak is őnagyságának ilyen ambíciói, bár még a nevét se tudta megjegyezni a Költőnek. Hárfás helyett mindig Sárfait mondott. Érzett a hangjából, hogy a végin ipszilont mond — parvenii-zsidő receptre. Hárfásra kellemetlen hatást tett az asszony. Elegáns uj ruhájában inkább valami dámával szeretett volna diskurálni... ügy képzelte, hogy7 a kiadó családjában akad néhány finom, hyper-mo- dern irodalmi hölgy, akik meg lesznek hatva a pesti költő szikrázó fekete hajától, dallamos hangjától s attól a dicsfénytől, amely versei révén személyét körülveszi. Délután megkezdődött a redakciós munka. Karfásnak vezércikket kellett írnia, ö bizony s vezércikket is hömpölygő jambusokban szeretU volna, ódái lendülettel, csengő izgató rimekke- — ez volt az ő egyénisége. Annyit minden esefn elért, hogy a szerkesztő. Jobb érzése dacára U már ezen^ az első napon leadta tárcába t I ! t» ej * i i m | gpr v Érdekfeszitő tanulmányok, élvezetes leírások a nő testéről, leikéről, nemi életéről és erotikájáról stb. ] iwl U1Ü0 EKIH8K J||jl IHjh Mf dlWBljh Irta Dr. BAUER B. A. a kiváló bécsi orvostanár. Fordította Dr. Füiöp Ziigmond. meg kell rendelni a világ- Az 520 oldal terjedelmű lexikon v i-o dalmi rZ©SIzác£Ót® TaÉl filliilP IIP lllf alakú mű ára pompás diszkötésben *».C jg|| llpi aEB Hogy mindenkinek módja tegyen esen értékes mű beszerzésére, azt 3 egyenlő részletfizetésre is szállítom, HÜ Ilii úgy kegy ez összeg károm egymás után következő Havi cK 40 koronás részletben tőrlesztűetÖ. Az első | 1! ^ ÜbsSÍ wb v részlet megrendeléskor fizetendő. |'í '> Megrendelhető \ygiss M. könyvkereskedőnél, Bratislava, Halászkapu-u. 3m] > « » j i £ « i Bárból és bárki által fürdetett könyvek, valamint a legújabb újdonságok dús választéka és nagy raktára. Clmti. erdemeszíto müvet. Forduljon bármilyen könyvéri Hozzám. Kedvező fizetési feltételek. l. ---------------------——............— ' ‘ ■ ................................... ’ " ......................................... 16
