Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
Virághamvasztó nyár ( A „Kormozott lámpással'* c. eposzból) I. Ének. A forró nyár perzselt, a forró nyár forrósága bolészivódott, mint tinta az itatósba. Lopott ó-borokat ittam ós jéghideg fürdőt vettem. Soha ilyen szagtalan órák nem fontak hálójukba. A sugarak egyenesvonalu terjedése megszűnt. Rossz jel. De ilyenkor még szorosabbra fogjuk az élet-kötelet. A ligetek tárt karjai vártak és én padjukra rogytam nap-nap után. A levegőben nagyon sok szénmonoxyd volt; éreztem, hogy rövid időn belül meg leszek mérgezve, de nem zárkózhattam a szobámba, mert lelkem kitömjónezett az ablakon: a nyárnak. £3 mert valami láthatatlan mágnesujjhegyek vonszoltak. Az aszfaltokkal együtt repedezett volt a szivem s az ajkam; a folyók csendesen gurultak tova: józanul, puhán és megnyugtatón. Mint nagyváros szököttje: korommal a pórusaimban és csúnya, nagy házak iszonyával voltam megrakodva. Igyekeztem mindezeket ledobálni s az orgonabokrok közé bújtam. De hiába volt minden erősen belém abszorbeálódtak a mérgek. Menekülni szerettem volna, de megszűnt minden lehetőség. Ugródeszkán voltam 8 alattam a medencében: forró szurok kavargott. Valaki sírva ment el s valaki sírva jött, mert egy haldokló energiát talált a porondon. A nap elköszönt és elküldte a sápadtarcu estét, hogy vigyázzon, nagyon vigyázzon. De az este szerenádot játszott más ablakok alatt, mig hulltak a szirmok lassú ütemben, mint az ujranyilt sebből a vér. Urr Ida. 1D26 április 4, vasárnap. április Irta: Vulpes. Egész szimpatikus hónap ez az április. Igen sok rokonszenves vonás tapasztalható rajta. No igen: hibái is vannak, apró, jelentéktelen hibák. De kinek nincsenek hibái? Még a hibátlannak is. A hibátlanság már maga is hiba, nincs, hol meglógni az ilyen dolgot. Az áprilisnak rokonszenves vonása a többek közt, hogy csak harminc napos. Kevesebb munka, kevesebb költség, kevesebb fáradság, mint az előtte való, vagy az utána következő hónapban. Ez tiszteletreméltó jellemvonás. Sok embernél is az a legfőbb érdem, ami hiányzik belőle. Rokonszenves vonása tovább, hogy nagy^. közel esik az igazi, a nagyszerű tavaszhoz. Már jóformán benne vagyunk egészen, mégse vesztjük el a reménységet, hogy utóbb még nagyobbszerü lesz. Lám, május derekán, amikor leggyönyörűbb a tavasz, már van egy kis kellemetlen mellékize is. Az, hogy nemsokára vége lesz, hogy mögötte már baktat a forró, tikkasztó nyár. Ha az április néha nem is olyan szép, mint kellene, abban nincs hiba. Olyan, mint a fejlődő leány. Tudjuk róla, hogy utóbb még szebb lesz, még kívánatosabb lesz. A szemére vetik ennek a szegény, becsületes hónapnak, hogy nagyon szeszélyes. Hát jó, legyen szeszélyes, ha jól esik neki. Még mindig jobb, ha a hónap szeszélyes, mintha a feleség szeszélyes egy-két hónapig. És mi kö- veíüezik abból, ha az április egy kicsit szeszélyes. Semmi különös. Legfeljebb, hogy egyszer süt a nap, máskor fuj a szél, vagy az eső. De már olyan szeszélyei nincsenek az áprilisnak, hogy minduntalan uj kalapot akar, vagy ruhát, cipőt, vagy keztyüt. .*AAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAA£ I DYNALHOL 1 5 ► 3 a legjobban bevált az összes explóziós ► motorok részére. F í Mindenütt kapható. ► Tt vtttt vvfTTTvyrrvvfrrrTTTTT f t jtt rrmvf ^UXGM?VVACÓ»AnLHTRLAP Az április azzal kezdi meg hivatalba lé- pe.-iv.., hogy jelentékeny megtakarításokat hoz a házba. Nem kell többé fűteni, kevesebbet kell világítani s meg lehet szabadulni a téli holmiktól, ami a legtöbb családnál váratlan segéiytöke megérkezésével egyértelmű. Bi-' i< j szép és tiszteletreméltó ez az április. Legjobban szeretem az első napjáért. Hiszen a többi hónap első napja is tiszteletre- Wfcitó bi.: ayos tekintetben, de az áprilisé mindenek fölé való. A bolondságok napja. A felelősség nélkül való tréfák napja. A becsapások, apró csalások, ugratások napja. Mindig jó, amikor egy kis tréfa kevere- i az élet szürkeségébe. Az öreg férj jut az eszembe, az aranyla- kodaloniboz közeljáró, aki ezen a szent napo^ tüzesen ÍŐri a feleségét. Nehezen forr fel az asszony vére, — hiszen ő se mai csirke, — de valahogy mégis csak kezd melegedni. S akkor engedelmesen, odaadóan, ezétolvadóan megadja magát. Ám az Öreg kujon elkezd kacagni. Kacag, hogy a könyei peregnek: — Haha! Április böloitdja! Mi, kevésbé öregek a hitelezőkkel játszuk el áprilisi tréfáinkat. A szemébe nevetünk a számlás embernek. — Ma nincs pénz! — De ide tetszett rendelni! Elsejére. — Igen ám, csakhogy ma április elseje van, Haha!.., Április bolondja.,. Kár, hogy máscdikától kezdve már nincs áfrais elseje... Györy Dezső legújabb verseiből Reggeli villamos Bukkanva lótva-fut s zörög... modern bakószekér szegény, mint egy nyugdijáé hivatalnok pontos, kopott és szenvedő, sárga ablakán gondverejték: viszi a külváros hadát robotvérpadra... döccen, áU, csönget s szalad tovább-tovább. Reggel... éhes a város gyomra... kell a vér.. . fut a villamos.. Zsúfolt Az arcok gyűrtek, vének. Elvétve sincs vétett mosoly, az éjszaka, mind ide gyűl: piszok, hideg, nyomor, halál, s vonszolódik a kocsiban uj nyomor, uj halál felé. A pupillákon ott vibrál még a csikós tarka párnahaj, teás spiritusz-szag s lúgos langy dől a kabátok durva résén, szennyes pihe reng egy-egy vállon: szólt a vekker, sietni, kellett, egy törött ráncos lakkcipőn kuncog a lyuk... mindenki morcos... nyög a csend.., Reggel... éhes a város gyomra... kell a vér... fut a villamos... ügy borzadok: úgy együtt érzek, piszok, hideg, nyomor, halód, tivéletek mintha gyermekszobám se volna, — Íah pedig volt gyermekszobám! — valaki nagyon megcsalt rutul minden embert, aki ma, ét, és nincsen csendőr, nim j bíróság, aki lefogja s vasraverje a sikkasztó gazember sorsot! testvéreim, áldozatok, mi örökre megbosszulatlanul szenvedünk! f . • • n .. .. Undok autók pőffeszkednek lent... gyorsán felnézek, és nini: benegve surran délnek egy pompás kis alummmm-répftlö, 5 a magasban, a várossziv fölött, kacagó szárnyán tapsikolnak a napfény táncos iijjrri. mint a lázadás aranyangyalhada: van élet, csak törjetek szét minden nyűgöt, minden nyűgöt törjetek össze: csak úgy lehet a napba törni! Csöngető* ... vár a város gyomra».. kiszállni, rabok... kell a vér ... megáll a sárga villamos------és igy tovább, és igy tovább, — és holnap majd megint elölről, — és nincs tovább------ csak: vagy pedig • • ■?! Út onálló 'A világ vígan létezett, s a tavaszeste langyos szélkezekkel babrálgetotf. a felhős ég haján. Egy sötét sarkon egy sötét alak termett előttem s én meUenragadtam az útonálló gyilkos életet s jó belenéztem bringantt szemébe: fekete csillogó ür... napok, csillagok, holdak .,. egyen Öt kontinens volt... millió és millió ház közt milliárd és milliárd hangya és ezer csöppnyi kéz ezer kicsi papírra picike krakszokat irkáit: teremtés koronája“... „a technika vívmánya" ...és ,-az étet érfehne“.., egy tornyos városon át esüstcéraszál volt a Moldva s icinke-picinke szobákból irinyó-pirinyó papírlapok repültek s ezeken... ezéken az icurka-picurka lapokon eszmék, szent vívódások és versek: halálos útmutatások: enyémek, jaj> az enyémek is és a másoké... A tágult gyilkos pupillák mögött uj mélység tántorogta Őrjítően, hogy: beljebb...! tovább...! apróbbra...! részletekbe...! —* — még láttam magam: kezetcsókcttam összezúzva... (aztán az étet elszaladt) megtántorodva egy fának zuhantam: Fogják meg! Gyilkos! Gyilkos! Gyilkosunk!! A világ vígan létezett tovább $ a tavasz este langyos szélkezennei oaoratgdton a jetnös ég haján. Bolönd Kár érte, nagy kár, hogy hábajkás, mindennap újra rájövök, egész fiatal, nincs húsz éves, púder sem étté még az atedt, s muffot hord a zsenge tavaszban, csúfolva fagyott életünk, kis pisze orrát réveteg szem s vig mosoly guggolják körül, s ö huncutul beszél, beszél. Ha papot lát, igy szól: vizet mérsz, páfor, páter, és bort iszol, a bírónak szemébe mondja: mint Ítélsz, többet érdemelsz, végig köp a bankár autóján: szégyeljed magad, nyomorult, nekem meg igy kedveskedett: te, tudsz te szeretni másokat? — s féltünk: bíró, bankár, pap, én. Néha bennem hál, mint a sóhaj... néha a. nap dobálja szét; igazság, mint halál és élet, ős, mint a let kiismeret,, s most egy szegény idegen lányba bujt. bele, s kószát, néz. fecseg, szeretem: szép, Őszinte, tiszta... de ha kérdik: „ki volt,..?'’, csak intek: bolond szegény bolond szegény... A K. U. T. reprezentatív kiállítása Progresszív művészet az Ernst-muzeumban Budapest, április eleje. A Szinnyei, Benczúr, a Céhbeliek, a Kéve gyűjtőnevek alá gyűlt müvósztársaságek közül egy se bontotta ki annyira a;, ei 1 re törés, progresszivitás zászlaját, mint a Képzőművészek Uj Társasága néven megindult művész- együttes. A leghaladóbb szellemű művészek álltak igy össze egy társasággá, törekvéseik sokfelé ágazók bár: a cél, a progresszivitás felé törekvés, mégis egy mindegyiknél. Leginkább a franciás talajból kinőtt expresszicnizmus ütött náluk tanyát — (több festő egyeuesen Párisból küldte el képeit) — van azonban képviselője a német „Sturm ‘ cégérnek ir. Ezek a művészek már túl vannak a hidegen, látó naturalizmuson s az .mpressziós meglátásokon. Művészetük inkább a megértés felé sodorja őket s átfutva a kiállítást, egy állan- dósodott érzés marad bennünk: a művészeket áthatja a képzelet szabad játékára valló igyekvő s, a formák, színek tobzódása s az a bizonyos aberráció, tudatos és szándékos torzítás, ami a dolgok lényegét, kereztmetszetét s a megérzésekben széthulló differenciálódásokat érzékelteti. Friss széláram ez, jelentősége felér a nagybányaiak egykor való hirtelen rohamával s mégsem cikornyás, önmagában elvesző, saját-magát felélő mindenfajta riadt-lzmu- sok gyűjtőhelye, hanem az egész kiállítást átlengi valamelyes enyhe lehiggadás, rezultá- ció. Túl vannak a tobzódó, kakofon „izmusok" lázas keresésén: immáron tehát eljuthattak cdáig, hogy összegezhessenek, eredményeket dolgozhassanak föl és simítsák a vadul kiálló éleket Esemény az a kiállítás a tavaszi tárlatok gazdag történetében s vele jelentőségben csak a Szinnyei-Társaság múltkori kollekciója ér föl. Érthető a múltkor Pesten járt amerikai műgyűjtő lelkesedése, aki szerint Európa legkiválóbb klasszisai közé éppen a magyar bűvészek sorolhatók. A K. U. T. kiállításán egyébként a nagy nevek viselői tűnnek fel először. Vaszary Já’ párisi munkáit helyezte el egy nagy teremben. Vaszary minden kiállítására uj meglepetést hoz: most is, legutóbbi szinorgiái, lüktető képei után alig érzékelhetően, de mégis szelíd© bb húrokat penget. Művészete teijc- - fogó erejével állt elénk, bátor, zseniális: * • n- dent ismer, minden kidolgozottan hull kezébe. Élesen plasztikus, vagy vázlatszerü dolgai, optimizmusa: érett férfias művészetéből győznek meg. Csők István két finom, színben gazdag, hangulatos képét állította ki, Rippl-R^at néhány régibb pasztelljót, — (a „Zorka"-ciklus- ból is) — amiben uj szépségeket fedezhettünk föl ismét. Minden művészek között még legszélsőségesebb Scheiber Hugó, aki hü maradt kubizmusához s a stílus — stílus marad a kezében, dekoratív, ötletes formáival s színharmóniáival. Klie Zoltán német minta után indul, lendületes, „látó" grafikus. Kmetty János képein mély, poétikus tartalom, Szobota Imre enyhén kubista képei tetszetősök. Lehner Emil a francia posztimpresszionizmus követője, Szőnyi István erőteljes látásával szinte isz< sza a fényt, Derkovits Gyula, Feszty Masa, Bornemissza Géza, Perlrott-Csaba Vilmos, Bor Pál Czigány Dezső, Raucher György és még számtalan jó név teszi értékessé a tárlatot- Háromszáz képpel, szoborral és iparművészeti tárggyal nyolcvanhét művész! A szobrászok közül Vedres Márk, Csorba Géza, Cser Károly tűnnek ki erőteljes formákkal, melyek nem szélsőségesek. Erő jellemzi ezeket a szobrokat s csak a lényegre, Összevont formára való törekvés. Beck ö. Fü- löp plakettjeivel keltett méltó feltűnést, Fe- rencZy Noémi két raodemíelfcgásu gobelinje s néhány iparművészeti tárgy tették változatossá a termeket, melyeket a vasárnapi ver nisszázs alkalmával zsúfoltig lepett el a közönség. Remélhető, hogy a szlovenszkói progiesz- sziv művészek is bemutatják erejüket valamilyen alkalommal Szombatiig Viktor. 13 I Felhívás! Felhívom az igen tisztelt hölgy' özön- ség figyelmét arra, hogy közkívánatra Pozsonyban, H5ztársaság-tér 22. sz. alatt fióküzletet nyitottam, melynek főcikke haicsontnélküli fűzők és melltartók. Hálcsontnéikűli füzíkésritményeícB valóságos forradalmai idértek ctí ezen srakmábao. Teljesei) pabák é* kényelmesek, egésa nap és bármely munkánál viselhetők A* emellett karcsú, nyúlánk alakot adnak. Felhbxm az igen tisztelt Hblgyeketkészit- méoyeim cételkőtelezettségnélkiHi megtekintésére. i loieM MM PrsM I. Möstek i i | Dr. Pick Imre | >2 kórház! orvos K £ röntgen, kvarc és diathermia intézete | Léva, TeSekl-utca 15. sz. $ $ C 1 A legmodernebbül fel azé- <|X y rslt röntgen Intézet, e b®- ^ •C tegségok megállapításén <Á, f kivül felületes és mély the- v rápiát (gyógykezelés ) Is Á eszközöl — Dlathermléja ^ kró.-lkus nöl betegségek és ^ mindennemű reumatikus % fájdalmak gyógykezelését ’K & eszközli 5096 A X □ 1 $ Délszlovenszkó legmodérnébböl ^ ^ falszsrelt közegészségügyi intézete ^
