Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-30 / 99. (1137.) szám

1926 április 80, péntek. ^m<xmA^ao^arhiRlae 7 ^—IHI ¥ f^lT1 ’MT . AlAM.lL/jrW __y. Mu nka Mikor legelőször lejárogattam a nyomdá­ba, feltűnt, hogy a munkások pontosan, pil­lanatokra beosztott és pillanatokra kiszámított mozdulatokkal dolgoznak, mint a gép, és min­den felesleges mozdulatot kerülnek,. — még egy lépést is megérez a munka. Öt perccel a munkaidő letelte előtt felberregett a csengő s mikor az óra nagy mutatója a tizenkettesre ért, egyszerre maradt abba a pergő, lázas élet, mintha elvágták volna. Furcsa eset. Nem dolgoztam Fordnál so­ha és nem láttam Amerikát, csak hozzánk küldött selejtesebb, vagy defektust kapott em­bereiben, amit az ottani gépies robot lüktető rohamáról olvastam, azt jól ellensúlyozták bennem a kisvárosi hivatalok és a megyei iro­dák komótos, tempózó lassú emlékei. Nehe­zen ment a fejembe, hogy a munkát igy el lehet választani az élettől, hogy a munkát órára beosztott kötelesséigtéljesitéssé lehet za­bolázni s azt hittem, hogy valami bibi van eb­ben a világban és rendben, ami elkiilönbözött attól, amihez bennünket régi életünk szokta­tott. — Látod — mondotta egy öregur bará­tom, — ezt mi sohasem érhetjük el. Nekünk nincs pontos munkaidőnk. Tőlünk ülhet az óra- nem jelenti a munka végét. Szinte igazat adtam neki, de szolgáljon mentségemre, hogy még akkor igen fiatal vol­tam s még nem csa\ a saját szememnek hit­tem. Később ugyanis rájöttem, hogy öregba­rátom néha tényleg este nyolckor és kilenckor is irodájában ül, de némileg ellene szólt az, hogy csak este hétkor kezdett hozzá. Tegnap délután a szomszéd házban fel­robbant a gáz. Letépett egy pár mázsa falat, kinyomott vagy kétszáz ablakot, megremeg­tette a ház köré emelt épitő állvány okát. ami­ken hasra vágódtak az ottlepett munkások s egy pillanat alatt füst és porfelhőbe borította az egész udvart, házostul, romostul, emberes­tül és tűzoltóstul együtt. Elsők közt rohantam be a feldúlt udvar­ba, közeledett a lapzárta, sietni kellett. Elkaptam egy munkást. A homlokát tö­rölhette, tele volt a felvágott, kavargó törme­lékkel, amit arcába vágott a légnyomás. — Mi robbant föl? — Mitől? — Van sebesülés? — Hogy történt? A munkás rám nézett. Mig ezeket elha­dartam, kidörzsölte a szemeit, ránézett a húsz lépéssel odébb ropogó falra, ahol még pattogva hullott be a plafon az üvegcserepek­re, de már vakoló kanál volt a kezében s a megsértett, frissen élesített vakolat-párkányt kezdte javítgatni, ahol abbahagyta öt perccel ezelőtt. — Nem tudom, én üt dolgoztam, nem voltam ott, — és az „ott“-nál a fejével hátra bök. Epit tovább. Dolgozik tovább. Másfélóra múlva fajront, sietni kell. Húsz lépéssel odébb omlik a menyezet, sípolnak a rendőrök, kiáltoznak a tűzoltók, néhány nő hisztérikusan sir, a kiváncsiakat kordonnal szorítják vissza. S az én emberem már dolgozik tovább. (gy. d.) — Fedor Miklós képviselő beszéde a kassai kér. szocialista munkásság gyűlésén. Kassá­ról jelentik: A kassai keresztény szocialista munkásság a legényegyesület nagytermében össztaggyülést tartott, amelyen Fedor Miklós képviselő nagy beszédben foglalkozott a gaz­dasági politikával. Az adózó közönséget öt- vennégyféle adó terheli és mig a régi világ­ban minden főre csak 70 korona adó jutott, addig ma még az újszülött gyermekre is 780 korona adó esik. A gazdasági politika Szlo­vén szkon kétségbeejtően nehézzé tette a megélhetést és a kenyérgondok mellett a la­kosságot nemzetiségi üldözésekkel is zaklat­ják. A fascizmus az államnak csak károkat okozna. A kormányának be kell látnia, hogy a helyzet tarthatatlan. A polgárok közti kü­lönbségeket meg kell szüntetni és mindenki­nek meg kell adni a megillető jogokat. — Sohuster János a szociális biztosításról szóló törvényt ismertette. Fedusz, az épitőmunká- sok szervezetének elnöke elpanaszolja, hogy a helybeli munkásokat az állami munkáknál mellőzik és javasolja, hogy ezen eljárás ellen az össztaggyülés tiltakozzék. A gyűlés május 8-án folytatja napirendjének tárgyalását. — ijj irodalmi lap Ruszinszkóban. Mun­kácsi tudósítónk írja: „Vasárnap" címmel Munkácsén szépirodalmi és társadalmi folyó­irat indul meg junius elején. A folyóirat kü­lönösen a ruszinszkói írógárda müveinek is­mertetését tűzi ki céljául. Hodzsa apánk aRole és a Nár. Noviny kereszttüzében Prága, április 29. A Role értesülése szerint a cseh agrár­pártban nagy az elégedetlenség az igazság­talan mandátumok elosztása miatt nemcsak a pártvezetőségben, hanem a választók köré­ben is. Szavazatok érdekében alakították meg az önálló „magyar gazdapártot“, amely a vá­lasztásoknál saját pártalapitójára és protek- torára szavazott. Ezt azért tették a Role sze­rin a magyarok, mert jelszavuk volt: „Vala­mit valamiért, semmit semmiért!" A magyar gazdák — írja a Role — ígéretet kaptak a teljhatalmú Hodzsától éppen úgy, mint a szlovák nép. A szlovák közvélemény persze nagyon kétesen fogadta az agrárpárt szoros ba­rátságát a magyar gazdákkal már akkor, amikor azok az emlékezetes prá­gai fölvonulást rendezték. Most az elégiiletlen magyar gazdapárt végrehajtó bizottsága kiadott egy röp^ cédulát, amelyben azzal fenyegetőzik, hogy ha az agrárpárt nem osztja ki az ígért 150.000 hektár földet a magyar gazdáknak, úgy levonja abból a konzek­venciákat. A Národnie Noviny ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy ebből a „kseftből" alig lesz valami. Az agrárius párt különösen most nem fogja magára venni azt az ódiumot, amikor a lapok tele vannak a földhivatal elleni támadásokkal és annak alclnöke, Holu- bek dr., kénytelen ezen támadások ellen védekezni. Az agráriusok kénytelenek lesznek viselni a következményeit annak a fenyegetésnek, amelyet a magyar gazdák bejelentettek. A jövőben elveszítenek két-három man­dátumot és még többet is fognak veszí­teni, mert sokat igéertek másutt is, de az Ígéret csak Ígéret maradt. A Krisztus-tragédia előzményei napvilágra kerülnek egy ó-szláv kézirat révén A dorpati egyetem amerikai pénzsegéllyel közzéteszi Josephus Flavius eddig ismeret­len feljegyzéseit a kere szténység keletkezéséről Angliában hetek óla izgalmas viták folynak, nem csupán a teológiai szaklapokban, hanem a napilapokban is a liverpooli egyházmegye folyó­iratának egy közleménye miatt, melyben jelzi, hogy Jézus Krisztus életéről a közeli hónapokban uj adatok fognak nyilvánosságra kerülni. Ezt a bejelentést a Diocese of Liverpool Jle- view-ben dr. Vacher Burch tette közzé. Ez a Burch arról nevezetes, hogy Angliában ő az egyetlen te­ológiai tanár, aki nem pap, hanem világi ember. Burch közleményének első részéből (a többi még nem jelent meg) megtudjuk, hogy Josephus Flavius zsidó történetirónak a zsidó háborúkról szóló könyvének egy uj szövegéről van sző, meiy csupán egy ó-szláv fordításban maradt fenn; ez az ó-szláv fordítás oly részleteket is tartalmaz, me­lyek a nyugateurópai nyelvű fordításokból ki van­nak hagyva, — és éppen ezek a kihagyások vo­natkoznak Jézus Krisztusra és a kereszténység keletkezésére. A tudós teológusok és füologusok a nyilatko­zatok özönével világították meg az utolsó betekben ezt a kérdést; talán Renan fellépése óta nem foly­tak le olyan élénk teológiai viták, mint dr. Burch cikke óta. A laikus közönséget ez a vita nem ér­dekli; elég tehát annyit említeni, hogy az osztrák dr. Eisler és a francia Reinach sokkal jobban is­meri ezt az ügyet, mint Burch, kinek nyelvtudo­mányi felkészültsége ezekével nem is mérhető össze. Maga az ó-szláv szöveg azonban, illetve an­nak Jézusra és a kereszténységre vonatkozó ré­sze még további megvitatásokra szorul, — bár va­lószínű, hogy a szóban forgó „uj adatok" lénye­gükben hitelesek. Miért eltérők a Josephus-szövegek? Josephus Flavius munkái a magyar közönség előtt meglehetősen ismeretesek. Nem érdektelen dolog, hogy ezeket a könyveket a Tfszaeszlár ide­jében keletkezett, s csakhamar megszűnt, anti­szemitapárt vezére, dr. Istóczy Győző ügyvéd, volt képviselő fordította le, meglepően magyaros za­mattal. Aki Josephust olvassa, meglepetve látja, hogy ez a nagyon bőbeszédő történetiró, aki tö­mérdek aprólékos részletet jegyzett föl Jézusról és a keresztényekről hallgat. Amikor a zsidók történetében Pontius Pilátus korához ér, nagyon érdekes dolgokat mond el ezekből a mozgalmas évekből, de a Jézus-tragédiát és a keresztényeket még csak nem is említi. Nagyon közeli tehát az a feltevés, hogy Josephus valószínűleg megírta Jézusnak a történetét is, ezeket a részleteket azonban valami okból kihagyták müvének későb­bi másolataiból és, másfélezer év múlva, mikor Josephus müvét legelőször nyomatták ki, az ere­deti szöveg már nem is volt ismeretes. Müvét arameus-zsidő nyelven irta Josephus és ő maga forditota le görögre, mert a Levanteban ez volt akkor az irodalmi nyelv és Rómában- is tudott görögül minden müveit ember. A görög szöveg alapján ismerjük Josephus^ Burch dr. most egy ó-szláv (Eisler dr. szerint ó-orosz) for­dításra hívta fel a vüág figyelmét; ez az ó-orosz fordítás nem az Európaszerte ismeretes görög, hanem az eredáki arameus-zsidó szövegből készült és' nincsen átdolgozva, azaz nincsenek belőle ki­hagyva azok a részek, melyeket a kereszténység első korszakának egyházi férfiai célszerűnek tar­tottak mellőzni. Az orosz teológiai irodalomban az utolsó száz év alatt sokan ismertették ezt az ó-orosz szöveget, de mivel Nyugat-Európában senki sem foglalkozik az orosz teológiai iratokkal, az egész kérdés ismeretlen maradt a nyugati tudományos világban. A német Harnack azonban már 1906-ban hivatkozott rá „Texte und Urtexie" cimii kiadványában. Kétségtelenül megállapítható, hogy az ó-orosz kézirat a XV. századból, maga a szöveg pedig a XIII. századból való. A fordítást mig igy is ezer­száz év választja el az eredetitől. Berendts, a dor- pati egyetem tanára leforditota németre az ó- orosz Flaviust, de az első tiz iv kinyomatása után meghalt. Hogy a munkát folytatni lehessen, egy amerikai egyetem folyósított Berendts utódá­nak ezer dollárt s igy a sokat vitatott mü nem­sokára közkincsévé válhatik a tudományos világ­nak. Az ó-orosz kéziratban nyolc helyen történik hivatkozás Jézusra és a kereszténység ügyére s ezek a helyek az eddig ismert Josephus-szöve- gekben nincsenek benne. Az első három hely Keresztelő Szent Jánosra vonatkozik; a negyedik hely a Jézus keresztrefeszitését megelőző ese­ményeket mondja el, az ötödik a keresztények szét szorulásáról beszél, a hatodik egy Jézusra vonatkozó feliratot közöl a szentély külső faláról, a hetedik a templomról szól és azt beszéli el, hogy miképpen vélekedtek a kortársak Jézus fel­támadásáról, mig a nyolcadik hely azt fejti ki, hogy a vüág urának eljövetelét mindig Judeából várták a próféták. Ezeknek a szövegrészieteknek azért van rop­pant nagy tudományos értéküli, mert a Kr. u. 33. év tragikus eseményeiről eddig nem tudtunk egyebet, mint amit az Evangéliumok megőriztek az utókor számára; az ó-orosz Josephus előadása pedig az Evangéliumoktól nyilvánvalóan független verzió. Lázadó volt-e Jézus? Tudvalevő, hogy a zsidók Jézust Heródes és Püátus előtt lázadással vádolták. Jézus diadalmas bemenetelét Jeruzsálembe, virágvasárnapján, a zsidók úgy tüntették fel, hogy az lázasüás volt a római kormányzat ellen. A bevonulás alatt a ta­nítványok ezt énekelték: — Áldott a király, ki jő az Urnák nevében! A farizeusok ezen megbotránkoztak és fel­szólították Jézust, hogy dorgálja meg tanítványait. Jézus azonban igy felelt: — Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani! Lázadásról azonban nem beszélnek az Evan­géliumok. Csak Lukács említi meüékesen, hogy „a városban valami lázadás volt" és hogy Bara­bást, ki a lázadás alkalmával embert is ölt, töm- löcbe vetették. Josephus azonban, az ó-orosz szöveg szerint megemlíti, hogy „Pilátus a galileaiak vérét a templomban egybekeverte az oltárnál bemutatott áldozati állatok vérével". A galileaiak neve alatt Jézus tanítványait érthette Josephus, aki azután ezeket irja az eddig ismeretlen irat szerint: A galileaiak egy másik tömegére ráesett a Süoam tornya, nem véletlenül, hanem a római faltörő kosok hatása alatt, melyeket arra a torony­ra irányítottak, mely Ophel vizveetéki alagutja felett emelkedett. Josephus a zsidóknak több lázadását irja le a rómaiak ellen; ezeket a felkeléseket a rómaiak mindig kegyetlenül vérbe fojtották. Semmiképpen sem hihető, hogy Jézus, aki azt tanította, hogy „adjátok meg a császárnak ami a császáré", vala­mi felkelés élére állott volna, de a sokaság, mely Galileából követte őt, kétségtelenül harcias szán­dékú volt, s még az Olajfák hegyén is a fegy­verkezést ajánlotta Jézusnak, ki azonban az Evan­géliumok szerint csak „két szablyát" engedett meg tanítványainak. A főpap szolgájának fülét le is vágta az egyik tanítvány. Josephus most megtalált szövegéről állítólag meg lehet konstruálni azt, hogy Jézus tanítvá­nyai, kik a húsvéti ünnepre felvonultak Jeru­zsálembe, talán Barabbás vezetése alatt meg­szállották az egyik erődöt, s onnan Pilátus csa­patai csak valóságos ostrom után tudták őket le­verni, s ennek eredménye volt azután az, hogy a zsidó papok, kik ezúttal nem vettek részt a felkelésben, minden felelősséget a galileaiak ve­zérére, Jézusra hárítva, őt bevádolták. Pilátus tudva azt, hogy Jézus galileai illetőségű, a Gali- leát kormányzó Herodesnek adta őt át, ki akkor éppen Jeruzsálemben volt. Herodes nem volt hajlandó Jézust, elitélni; „kezeit mossa" Pilátus is, aki inkább Barabbást, a lázadás igazi vezérét akarta kivégeztetni, a zsidó klérus azonban oly energikusan lépett fel, hogy a zsidó törvényszék rövid kihallgatás után halálra ítélte Jézust. S:nvahihc.ö-e Josephus? Josephus Flavius nem volt jellemes ember. Zsidó pap volt, a galileaiak vezére, aki egyik csata után egy barlangba menekült tisztjeivel. A többi tisztek, mintegy negyvenen, leölték egymást, hogy a rómaiak kezére ne kerüljenek, Josephus azonban kiszökött a barlangból, a rómaiakhoz pártolt és ámbár megmaradt zsidó­nak, Jeruzsálem ostromát és elpusztítását már a római táborból nézte végig. Később Rómába ke­rült, hol a császári családdal elég sűrűn érint­kezett. A zsidókról Írott könyveiben híven, sőt talán túlozva irja le a zsidók szinte hihetetlen szenve­déseit, — de nem irt le egy szót sem, mely a rómaiakra árnyat vetne. Politikus ember volt. Lehet, hogy a politika befolyásolta őt a keresz­tényekről szóló gyér följegyzéseiben is, melyek­ből majd csak akkor bontakozik ki a Krisztus- tragédia előzménye, ha majd a teljes szöveget is­merjük s az ily munkában gyakorlott tudósok a hevenyészett és hézagos feljegyzésekből meg­szerkesztik majd az összefüggő elbeszélést. — Bírói kinevezések és áthelyezések. A köz- társasági elnök a következő tanácsbirákat nevezte ki táblabiráknak: Drbolav Károlyt Prágából a po­zsonyi Ítélőtáblához és Freund József dr.-t Táborból a rózsahegyi törvényszékhez (V. fizetési osztályba), továbbá Bayer Lajost Klatovról a pozsonyi törvény­székhez, Bradács József dr.-t Prágából a nagyszom­bati járásbíróság élére és Lom Miksa dr.-t Prágából a rózsahegyi törvényszékhez (YI. fizetési osztályba). Azonkívül Psitek András dr. táblabirót a galánbai járásbírósághoz beosztva, Sbrelec Ferenc dr.-t a nagytapolcsányi járásbíróságtól a trencséni tör­vényszékhez, valamint Hajicska Emil dr.-t Galántá- tóI a pozsonyi törvényszékhez, Cseh Gyulát és Hradek Vilmost a pozsonyi törvényszéktől az ottani ítélőtáblához és Gromcs Leó dr.-t a trencséni tör­vényszéktől a pozsonyihoz áthelyezve, VI. fizetési osztályú táblabiráknok nevezték ki. — Lelkószmoghivás. Komáromi tudósí­tónk jelenti: A hetényi református egyház­tanács meghívás utján most töltötte be a há­rom éve megüresedett lelkészi állást Zsem­lye Lajos volt komáromi helyetteslelkésszel, akiben nagykészültségü papot és igazi lelki- pásztort nyernek. — ölvedi László előadása Ady költésze­téről. Pozsonyból jelentik: Ölvedi László má­jus 6-án, csütörtökön este 8 órai kezdettel előadást tart a pozsonyi Primáspalotában. „Dekadencia és szimbolizmus az uj lírában" cimü felolvasásában Ady Endrének munkás­ságát fogja ismertetni. — A ruszinszkói borbély és fodrász szö­vetség közgyűlése- Munkácsról jelentik: A ruszinszkói borbély- és fodrászmesterek or­szágos szövetsége május 9-én délután 3 óra­kor Ungváron közgyűlést tart a város ta­nácstermében. — Elitélték az ungvári bankjegybélyegr* hamisítókat. Kassai tudósítónk jelenti tele* ionon A kassai törvényszék ma hirdette kt a legfelsőbb bíróság ítéletét abban a pénz- hamisitási ügyben, amely 1919. óta végig­járta Ruszinszkó és Keletszlovenszkó vala­mennyi bíróságát- 1919-ben az ungvári rend­őrség letartóztatta Braun Gyula, Giünwald Hermán, Steinberger Géza, Halpert Sándor és Jakubovics Adolf ungvári lakósokat, akik a pénzlebélyegzés idején hamis bélyeggel ellátott bankjegyeket hoztak forgalomba. A legfelsőbb bíróság Steinberger és lialpert alsófoku büntetését három-három havi fog­házra változtatta. Braun, Grünwald és Ja­kubovics ügyében megerősítette a tábla íté­letét, amely szerint nevezettek egyenként egy évi és nyolc havi fogházbüntetést kap­tak. A vádlottaknak az ítélet felfüggesztésére vonatkozó kérelmét a bíróság elutasította. — Izgatásért elitéit plébános. Nyitrai tu­dósítónk jelenti: Missutb Antal hatvan éves privigyei plébánost azzal vádolták, hogy egy a múlt év októberében tartott Hlinka- párti uépgyülésen a csehek ellen izgatott. A nyitrai törvényszék 500 korona pénzbír­ságra ítélte. — Kassán elitéit pozsonyi csalónő. Kassáról telefonálja tudósit ónk: Kriziková Anna pozsonyi la­kos állt tegnap a törvényszék előtt több csalással vádolva. Az asszony különböző csalások miatt már többször volt büntetve. Legutóbb Máhrísoh-Ostrau- ban volt fogházban. Óit ellopott egy hivatalos pe­csétet és egy blankettát, amelyen elismervényt ál­lított ki magának arról, hogy a bíróságnál 128.000 korona letétje van. Ezt az elismervényt azután kü­lönböző csalásokra használta föl. Mikor pénzforrá­sai ismét kiapadtak, 100 koronát helyezett el egy kassai bankban és az összeget a betétkönyvecské­ben 11.100 koronára javította ki. A betétkönyvecske segítségével ismét több csalást követett el. Számos kassai kereskedőtől nagyobb pénzösszeget csalt ki. A bíróság csalás miatt 9 havi fogházra ítélte. — Tizennégy hónapot kapott a kassai testvér- gyilkos asztalos. Kassáról telefonálja tudósitónk: Berzeviczi Ernő kassai asztalos rossz viszonyban élt az öccsével. Egy összetűzés alkalmával rátámadt a olyan súlyos sebeket ejtett rajta, hogy az a bántal­mazás következtében pár napon belül meghalt. Ha­lált okozó súlyos testisértés bűntettével vádolva ke­rült Berzeviczi Ernő 1923-ban a kassai esküdtbiró- ság elé. Az esküdtszék Berzeviczi! akkor a vád és következményei alól felmentette. Jelfolyamod ás folytán az ügy a tábla elé került, amely az első­fokú Ítéletet megsennmisitette és a vádlottat 3 havi fegyházbüntetéssel sújtotta. Az ügy a legfelsőbb bí­róság elé is kerüli, amely a büntetést 14 havi bör­tönre emelte fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom