Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-30 / 99. (1137.) szám
Mai számunk Mai j*v V. évf. 99. (1137) szám ■ Péntek ■ 1926 április 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Felelős főszerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága lí., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatpl: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha Páris megindította a hadjáratot a német-orosz szerződés ellen Chambes íaln dezavuálta Benest - Sauerwein cikke s a kele'J erőbíok | Máj us elsején | V kezdi meg a PRÁGÁI MFIGYUR HÍRLAP szenzációs A regénysorozatát Lázár István nagyszerű, fantasztlkus regényével. Az ^ | ISTENEK HARCA I a fehér és sárga emberfajta nagy leszámolásénak S X megdöbbentő megá modása. — Ezt a regényünket ^ a világirodalom legkitűnőbb ciedetl termékei kö- X vetik, amelyeket csak a Prága Magyar Hirlap ha- S sábjalról ismerhet nreg a magyar olvasóközöa ég A francia-amerikai adósság- rendező tárgyalások csődje Páris, április 29. A francia-ameri kai adóssági tárgyalások folyamán Mellon amerikai pénzügyi államtitkár nem fogadta el Beringer francia nagykövet ajánlatát, hanem ellenajánlatot tett, amely szerint a franciaknak lényegesen többet kellene fizetniük. A párisi kormány egyelőre még nem látta el uj instrukciókkal washingtoni követét, de valószínű, hogy az amerikai ajánlat visszautasítását fogja elhatározni. A régóta húzódó tárgyalások igy ismét holtpontra érkeztek. A Matin az egyedüli francia lap, amely bizonyt;? optimizmust árul el az adósságrendezés ügyében, mig a többi lap kategorikusan kijelenti, hegy az amerikai bázis elfogadhatatlan. A Quotidien a tárgyalások azonnali megszakitá- sát követeli. Ma délelőtt tiz órakor a Quai d'Orsaion kabinettanács volt, amely kizárólag csak az adóssági kérdéssel foglalkozott. Csangszolin oroszellenes háborút tervez London, április 29. A Times értesülése szerint az egyesült kínai hadseregek vezetői elhatározták, hogy Mongóliát ismét visszahódítják Kina számára. Mongoliának a bol- sevizmustól való megtisztítása egyenlő volna az orosz hadüzenettel, s igy aligha valószínű, hogy Csangszolin és Vupejfu elég erősnek érzik magukat e nehéz háború kiprovokálá- sára. Küszöbön a riffkabiiok lefegyverzése Paris, április 29. A sajtó jelentése szerint az udzsdai béketárgyalásokon tegnap a francia és a spanyol megbízottak nagy eredményeket értek el. A riffkabiiok hajlandók elvben elfogadni a lefegyverzésről szóló ajánlatot. Arra is hajlandónak mutatkoztak, hogy túszokat állítanak a franciák rendelkezésére addig, amig a főtételek nincsenek teljesítve. A többi kérdésben nem történt változás, mert a riff delegáció újból kénytelen volt Abd el Krímmel egyenes összeköttetésbe lépni s a vezértől instrukciókat kérni. Hogy az újabb utazással ne pazarolhassanak el sok időt, a franciák és a spanyolok a riff delegációnak csak igen rövid időt engedélyeztek az ut megtételére. Ezenkívül tudatiak velük, hogy a szövetséges európai hatalmak május elején okvetlenül megkezdik az offenzivdt Abd el Krím ellen, ha addig nem jön létre a megegyezés. Beavatott körök szerint ugyanis a riffek igyekeznek huzni-halasztani a tárgyalásokat, mert jól tudják, hogy amint a tropikus melegek beállónak, a francia és spanyol seregek képtelenek az offenzivát megindítani. Éppen ezért az európaiak szoros határidőhöz kötötték a tárgyalások befejezésé1 A népszövetség köreiben egyre fanyarabban tárgya Inak a .német—orosz szerződésről. Amióta kitűnt, hogy Stresemann és Gsicserin megegyezése nem elszigetelt jelenség, hanem első lépését jelenti a népiszövetségen kívül átló keleti biok megalakításának, belátják, hogy a nemzetek tanácsának 1919- es harcias koncepciója mos* alaposan megbosszulja magát. Alikor a győző államok véd- és dacszövetsége volt Genf, egyoldalú, úri társaság, amely fitymálva bánt a sehonnai legyőzőitekkel. Idők folyamán ezek a legyőzőitek s a nyomorában hozzájuk pártolt Oroszország úgy megerősödtek, hogy a népszövetség nélkülük jóformán tehetetlen báb s szinte kéri és esengi a hajdani mellőzöt- tek belépését. A régebben kiebrudaltak azonban ma már elsőrendű hatalmasságok. Németország szigorú feltételekhez kötötte belépését, Oroszország hallaná sem akar róla, sőt az orosz—német szövetség erős dokumentálása a függetlenségnek és az erőnek, amely Géni pöikheudisóge és hajhatatlansága esetén könnyen az ellen-népszövetség megalakulásáig vezethet. Oroszország, Németország, Törökország máris ‘áborbm vannak, Amerika bejelentette az érdekéié llenségét, a délamerikai államok csak mint bomlasztó csirák hatnak — hol van a Lae Lémaim-parti palota hajdani büszkesége, amely a győztes erejével csapott az asztalra, amint .egy nemtag moccanni mert? Az akkori bűnök, Wiilson koncepciójának- be nem tartása, az akkori egyoldalúság most egy ellen-egyoldalúságra vezethet, amely megbosszulja a régi zaklatásokat s hatalmat, egyenrangúságot, döntő súlyt követel az eredetileg ellenséges d ipl omata! á r-sa sá gban. Csak a népszövetség nagyfokú engedékenysége mentheti meg a helyzetet. Sauervein, a nagyhatalmú Ma ti n-d-ip lonmta, lapjának mai számában riadót fuj a berlini szerződés ellen és a népszövetség mellett. Bizonyos, hogy íejtegetéseinek hatása lesz Franciaország közvéleményére, de valljuk be, kissé késő a roham. Ma nem lehet a népszövetség „magasztosságának14 érvével leszerelni Berlint. Nem lehet úgy beállítani a dolgot, mintha a birodalom megsértené Genf univerzális béketendonciáját. Nem lehet, mert elő szőr a nemzetek tanácsának fonák és kéteshixü múltja van, másodszor márciusban alaposan kimutatta foga fehérét a nyugati privilégiumokra épült társaság, harmadszor pedig — Németország nem akarja ebben az esetben a háborút, Genf pedig annak esetleges szükségességéről beszél. Sauerwein kissé naivan igy érvel: „A népszövetség föle lad a ta, hogy háborúkat meggátoljon, vagy konfliktusok esetén a támadót megállapítsa s a szankciók alkalmazását elrendelje.44 Nos, Berlin az orosz semlegességi szerződéssel csak erősíti a népszövetség feladatának első pontját: szerződésileg meggátol egy esetleges borzalmas háborút, — ellenben nem csatlakozik egy másodikhoz, a háborúk hivatalból való elrendelésének jogához. Tény, igy alaposan megcsorbitja a népszövetség erejét, de tagadhatatlan, hogy nem követ el semmi olyat, ami a nagy garral hangoztatott béke- tendenoiákkal ellentétben van. Anglia érzi Stnesemann igazát. Chamberlain az alsóház tegnapi ülésén Wedgwood interpellációjára kijelentette, hogy Nagy-Britanúiénak nincs szándéka Berlinben interveniálni. Ami pedig Chamberlain nyilatkozatában kitűnő tanítás a csehszlovák külügyminiszter számára, az a? a kategorikus ..nem'4 volt, amellyel a külügyi államtitkár felelt, amikor Wedgwood megkérdezte. csatlakozik-e Anglia Benes akciójához. (Mint ismeretes, külügyminiszterünk azonnal a német—orosz szerződés kipattanásakor lóba Iáiban üzeneteket küldött az antaníkanceBáriákba, hogy kezdeményesésével előkészítse a berlini szerződést megbíráló antauibizottságot és megszövegezze a közös intervenció formuláját;) A prágai „európai lelki ismeret44, amely minduntalan megragadja az alkalmat, hogy fontosnak, nélkülözhetetlennek tűnjék fel, a külpolitikai konjunktúra idejének elmúlása óta mindegyre kapja a csapásokat. A presztizs- inflárió után szomorú defláció jött, amelynek eddig legmélyebb állomása az a rövid, száraz, határozott „nem44, amellyel Chamberlain Ben-e-s akcióját elintézte. A csapás oly nagy volt, hogy a csehszlovák hivatalos körök jónak látták cáfolatot kiadni. így, meg úgy, Chamberlain félreértette Benes intencióit s csak igy 'ehet, hogy oly éles formában utasította azt vissza. A ki magyarázkodás nem segit, tény, hogy Benest kudarc értő. Tanulság: a nagyhatalmak mégis csak nagyhatalmak s kis hatalom ne avatkozzék a dolgukba, főleg, ha semmi köze sincs hozzá. Sauerwein érvelése Paris, április 29. A külügyminisztérium továbbra is hallgat a német—orosz szerződésről, a sajtó azonban erős támadásba kezd Berlin ellen, s igyekszik a közvéleményt íjra a birodalom ellen hasgí' ,v. Ai offenzivát Sauerweinnek a Matinban megjelent vezércikke kezdte meg. Feltűnő külsőségek között, a szenzációs részletek kidomboriíósával Sauerwein mindenekelőtt megállapítja, hogy a német birodalmi gyűlés most az orosz—német szerződés alkalmával fogadott el először életében egységesen külpolitikai határozatot. A szerződést tehát a birodalomban jó üzletnek tekintik, s elismerik, hogy Stresemann most sokkal nagyobb sikert ért el. mint a locar- nói szerződésnél. A berlini paktumot okvetlenül. úgy kell tekinteni, mint a német nép akaratának egységes kifejezését. Ezután Sauerwein a kritikába kezd: „A legkevesebb, amit a német—orosz szerződés ellen fölhozni lehet az, hogy Németország népszövetségi közreműködését egyszer s mindenkorra illuzé- rissá teszi. Ezenkívül megengedi Németországnak, hogy egv időben két merőben ellentétes politikát folytathasson. A népszövetség főfeladata, hogy egyrészt meggátolja a háborúkat, másrészt nemzetközi konfliktusok esetén a támadót, azaz a bűnöst, megállapítsa és a szankciókat elrendelje. Németország e szerződésben mégis kötelezettséget vállal, hogy a népszövetségben minden Oroszellenes irányzatot meggátol, s döntésével a szankciókat lehetetlenné teszi. A népszövetségi tanács, amint Németország belép, tehetetlenné válik, s egyetlen érdemleges döntést sem hozhat. Á helyzet a következő lesz: Németország egyrészt a népszövetségi tanács faeja, azaz megvan mindé?’ joga, de kötelességei alig vannak. Másrészt ő az orosz—német—török koalíció döntő hatalmassága, azaz a ímtgafi politika kerékkötője. Bizonvos, hogy a keleti koalícióba még újabb hatalmak is be fognak lépni Európában is, Ázsiában is, úgyhogy a népszövetségben nem szereplő hatalmak összefogásából uj, jelentős népszövetség támad. Ha egyes hatalmaknak meer volt az a szándékuk. hogy idővel belénienek a népszövetségbe, most nem is gondolnak többe erre, mert sokkal kényelmesebb állapot, ha Né- í metország személyében hatalmas megbizot- tuk van Genfben, d*3 amellett kezüket semmi sem köti ntem Németországot nem lehet abban meggátolni, bogv olvan politikát folytasson, amelyet akar. de okvetlenül meg kell tudni gátolni azt, hogy egy időben kétféle politikát követhessen.44 Cseh kritika Benes külpolitikájáról II. (fi.) Prága, április 29. Előző cikkünkben részletes kivonatát adatuk Modrácek cseh szociáldemokrata képviselő feltűnést keltő könyvének, amely annál nagyobb figyelmet érdemel, mivel szerzője tagja a parlament külügyi bizottságának és igy remélni lehet, hogy nem elégszik meg e könyv megírásával, hanem tettekkel is igyekszik majd valóra váltani programját. Modrácek sem a népszövetségi aktával, sem a különböző katonai konvenciókkal, sem pedig a locarnói szerződéssel nem látja megoldottnak a csehszlovák állam biztonságának problémáját és ebben mi is igazat adunk neki. A népszövetségi akta által, nyújtott garancia nagyon is problematikus értékű, különösen azok után, amik a népszövetség márciusi közgyűlésén történtek. A' népszövetség nehéz válsággal küzd, amely — ha szeptemberben kielégítő megoldást találni nem tudnak — esetleg meg is pecsételheti ez intézmény sorsát. A versaillesi, saint-germaini, trianoni és a többi békeszer- j ződéseket Európa lakosságának egy tekin- I télyes része égbekiáltó igazságtalanságnak j tartja és Modrácek aligha túloz, ha az orosz népet is beleszámítva 200 millió lélekre becsüli az elégedetlenek, s kétségbeesettek táborát. Mentői nagyobb fokra hág az elége- detetlenség, annál nagyobb diplomáciai befolyásra tesz szert Moszkva, amint azt éppen az e napokban megkötött orosz—német szerződés mutatja legjobban. A locarnói szerződés, amely egyébként de jure csak akkor lép hatályba, ha Németország tagja lesz a népszövetségnek, ami még egyáltalában nem bizonyos, nem foglal magában olyan rendelkezést, amely szerint Franciaország minden körülmények között biztosítaná a csehszlovák határok sérthetetlenségét és nélkülözi azokat a garanciákat, amelyeket Franciaország kapott azáltal, hogy határait Anglia és Olaszország is biztosítják- A Jugoszláviával és Romániával kötött szerződések, amelyek között az utóbbi különben április 23-án lejárt, nem védelmezik Csehszlovákiát egy német háború esetén, a Franciaországgal kötött szerződés pedig legkevésbbé mondható kielégítő garanciának. A francia diplomáciát Modrácek könyve fölvilágosítja arról, hogy milyen kevés értékkel bir a francia—csehszlovák szövetség nemcsak Csehszlovákia, banem Franciaország szempontjából is. Nem ő az első, aki ráterelte a figyelmet a csehszlovák köztársaság sztratégiai helyzetének súlyos voltára. Katonai szakértők is több ízben nyilatkoztak már úgy, hogy a csehszlovák hadsereg a határok óriási kiterjedése miatt nem tudná megállítani ellenségeit, amelyek néhány nap alatt elfoglalnák területének egy nagy részét, megzavarnák a mozgósítást, lehetetlenné tennék a katonaság élelmezését. Tudtunk- kal azonban Modrácek előtt még senki sem mutatott rá arra, hogy a csehszlovák kormány már azért sem tudná teljesíteni Franciaországgal szemben vállalt katonai kötelezettségeit, mert a hadüzenethez szükséges háromötöd többséget a parlament mai ösz- szetétele mellett semmiesetre sem tudná megszerezni. Modrácek ugyan azzal vigasztalja Franciaországot, hogy Anglia, Olaszország és Belgium szövetsége kárpótolni fogja őt Csehszlovákiáért, ha Németország megszegné a rajnai paktumot, de hát Francia- országnak éppen akkor volna szüksége csehszlovák hadserege, ha más ok miatt, például a Hohenzoll érnék restaurációja, Ausztria csatlakozása, vagy a jóvátételi kötelezettségek nemteljesitése miatt gyűlnék meg a baja német szomszédjával. Franciaország azért kötött katonai konvenciót a csehszlovák | köztársasággal, azért költött súlyos milliókat | hadseregének fejlesztésére, azért küldött j katonai missziót Prágába, hegy ilyen esetekben is legyen szövetségese a keleten- Az az i egy bizonyos, hogy Modrácek fejtegetései
