Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-30 / 99. (1137.) szám
2 v után könnyen felvetődik az a kérdés, vájjon Franciaország ily körülmények között meg- bizhatik-e a cseh közvélemény hü szövetségi szellemében. A „Ve viru národu“ igen helyesen mutat rá arra, hogy a csehszlovák köztársaság, mint középeurópai állam és jelentékeny német és magyar kisebbségek otthona nem folytathat örökké németellenes, illetőleg magyarellenes politikát és kisebbségeire való tekintettel sem dobhatja magát teljesen a franciabarátság és a pánszlávizmus karjaiba. A csehszlovák köztársaság nem lehet örökké Középeurőpa rendőre és nem láthatja legfőbb feladatát abban, hogy a Habsburgok, illetőleg a Hohenzollernek visszatérését, valamint Ausztria csatlakozását megakadályozza. Engedtessék meg nekünk, hogy vulgárisán fejezzük ki magunkat, de a csehszlovák köztársaságnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy milyen császár vagy király ül a német vagy magyar trónon, ha ezetfnek az országoknak lakossága nem talál kivetni valót rajtuk. Nincs joga beleavatkozni más államok belső problémáiba, és sokkal helyesebben tenné, ha Németország és Magyarország felé keresné a barátságos közeledés útját. Olyan természetes igazságok ezek, amelyeket mi már ezerszer hangoztattunk és igen örülünk, Fogy végre cseh részről is méltányolni kezdik azokat. Ha tehát a népszövetségi akta, a locar- nói paktum, a kisantant és a francia szerződés valóban oly kevés biztonságot nyújt, amint azt Modrácek állítja, úgy csakugyan nem marad más hátra, mint a csehszlovák külpolitikát a szigorú és becsületes semlegesség útjára terelni. A gondolat nagyon rokonszenves. Ámde aligha hisszük, hogy Európa hatalmai hajlandók volnának garantálni Csehszlovákia neutralitását. Anglia és Olaszország locarnói viselkedése eléggé megmutatta, hogy ez államoknak vajmi kevés érdeke fűződik a csehszlovák köztársaság jövendő sorsához, arról pedig, hogy Németország örök időkre garantálja a köztársaság semlegességét és sérthetetlenségét, csak a legoptimistább optimisták álmodozhatnak. Modrácek a semlegesség elismerésétől teszi függővé azt is, hogy a kisebbségeknek meg lehet-e adni a nemzeti autonómiát. Véleményünk szerint éppen cseh részről nem volna szabad ily junktimokat javaslatba hozni. Az a kérdés, hogy a csehszlovák köztársaságban megvalósul-e az autonómia ilyen vagy amolyan formája, elvileg belpolitikai probléma, amelyet egyedül a csehszlovák törvényhozás van hivatva megoldani. Az önkormányzat hivei azon az alapon követelik az autonómiát, hogy a csehszlovák 'állam, mint nemzetiségi állam nem kormányozható centralisztikusan, de eszük ágába sem jut érvül felhozni, hogy az autonómia bevezetése esetén valamely idegen állam külpolitikai kompenzációkra volna hajlandó. ’A kisebbségeknek nem áll jogukban, hogy külföldi hatalmakkal összeköttetést tartsanak fönn, tehát az autonómia kivívása érdekében sem szabad idegen államok segítségét igénybe venniök, amiből megint az következik, hogy a csehszlovák kormánynak sem szabad az autonómia megadását a külföld magatartásától függővé tenni. A csehszlovák köztársaságnak rossz szolgálatot tesz az, aki összevegyül a különböző lapra tartozó kérdéseket. Az elfogulatlanságra törekvő szerző nem tudja elkerülni a cseh nacionalisták ama hibáját, hogy a lépten-nyomon előforduló hibákért az unalomig agyoncsépelt irredentizmust teszik felelőssé. Irredentizmus nincs. Mikor fogiák ezt már belátni a cseh politikusok?Végül igen furcsa Modráceknek az az okoskodása is, hogy a magyarokat és németeket azért nem illeti meg az önrendelkezési jog, mert elődeik állítólag elnem- zeFenüették °-7 általuk Vkott területeket. Talán a Csallóközt, vagy Komáromot is azok a gonosz magyarok nemzetlenitették el?! Az önrendelkezési jog minden nép természetes joga, tekintet nélkül arra, hogy milyen nagy, milyen szerepet játszott a háborúban és mióta él valamely országban. Ez a jog megillette a cseheket, de éppen úgy megilleti a magyarokat, németeket, szlovákokat és ruszinokat is. —-------------— ’ ■ "»«■ i.w » W—iMMrnimmmmm.■■ >■ « A. kassai keresztényszocialista párt az elnemzetlenités ellen Kassa, április 29. Kassa város tanácsa április 27.-én rendes ülést tartott, amelyen nagyobb vitára adott alkalmat az iskolaköteles gyermekek nemzetiségük szerinti összeirása és az ominózus dc- taznikok ügye. Polák Gyula dr. keresztényszocialista polgármesterhelyettes még a múlt év őszén interpelláció alakjában a tanács elé terjesztette azt a sok igazságtalanságot, amiket egyes hatósági személyek a magyar nemzetiségű iskolaköteles gyermekek összeirása körül elkövettek. Ványai István keresztényszo- cialista tanácstag pedig azt a szekatúrát tette szóvá, amelyet a magyar szülőknek a beírattok’ alkalmával a dotaznikokkal. okoznak. Polák Gyula dr. interpellációjában azt indítványozta, hogy a gyermekek összeírásánál a magyarság is képviseletet kapjon. A kulturbizott- ság azt javasolta, bogv a kérdés elbírálását bízzák az jskolagonnokságra. A tanácsnak keresztényszocialista tagjai1 azonban tiltakoztak az ellen, hogy ezt a kérdést az iskolagondnokság intézhesse el, mert ebben a bizottságban teljhatalmú diktátor az az Obdrzalek, aki a magyar szülők sérelmére dolgozott. RagaszBudapest, április 29. A kisebbségi kérdés alakulása az utódállamokban címmel érdekes és igen tartalmas előadást tartott Székely Artúr dr., a budapesti Cobden Szövetségben, mely főleg a szabadkereskedelmi és a demokratikus gazdaságpolitika elveit propagálja szocialőgiai és gazdasági előadásokkal. Előadó bevezetésében röviden vázolta a nemzetiségi kérdés fejlődését a francia forradalom óta a világháború kitöréséig, mely a nemzetek önrendelkezési jelszavával indult meg s amelynek eredményeképp a hivatalos statisztikák szerint 80 millió főnyi u. n. kisebbségi lakosság került idegen nemzetek uralma alá. A nemzetiségi többség elvének matematikai érvényesítéséről szellemesen írja az olasz Camillo Marcutti, hogy az európai politika szellem nélkül való voltát semmi sem jellemzi jobban, minthogy a kisebbségi kérdést, mint matematikai feladványt kívánja megoldani. „Nemzeti kisebbséget kisebb számuknak megfelelően kevesebbre becsülni csakis az uralkodó nép kisebb kulturális és jogi érzéke mellett lehetséges". Éppen az utódállamokban a kisebbségek az összlakosság igen jelentékeny részét alkotják. Romániában 22.3 százalék, Lengyelországban 36.5 százalék, Csehszlovákiában 40 százalékot. Behatóan ismertette az előadó a kisebbségi jogvédelemre vonatkozó nemzetközi szerződéseket, a népszövetségi tanács szervezetét és működését s annak súlyos hiányosságait. A népszövetségi tanács összetételénél és politikai jellegénél fogva nem lehet objektív s ezért a kisebbségi jogvédelem eljárását oda kell fejleszteni, hogy a hágai állandó nemzetközi biróság legyen a döntő fórum. Hogy mily nagy a különbség a hágai döntőbíróság s a népszövetségi tanács döntései között, jellemző, hogy a tanács határozata alapján 24-000 birtokától megfutott erdélyi és bánsági telepes 700.000 aranyfrank kártérítésre tarthat igényt, ellenben a hágai biróság döntése szerint 500 német telepes 2,700.000 aranyfrank kártérítést kapott. A népszövetség — mint annak kisebbségi osztályának vezetője kijelentette legutóbb — a kisebbségi ügyeket a legbizalmasabban kezeli és az ügyekről szóló, nyilvánosság számára szánt kommünikék kiadását rábízza az illető kormányokra, mert a kisebbségi ügyeket az érdekelt kormányok intern ügyeinek tekinti és a lehetőséghez képest nem avatkozik bele, mert attól tart ,hogy az alkalmas lenne viszályok támasztására. Rábízza a kormány jóindulatára és politikai belátására, hogy teljesítsék a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi szerződéseket. Az állampolgárság, illetőség, iskolaügy, nyugdíjjogosultság, földbirtokreform stb. bonyolult közigazgatási és gazdasági problémái a kisebbségek súlyos sérelmeire vezettek. Mindenesetre nagy óvatossággal és tapintattal kell Magyarországnak az elszakadt magyarság ügyeihez hozzászólni, ehhez a viszonyok, az emberek és lehetőségek precíz ismerete szükséges. Az elszakadt magyarságnak autonóm jogait tiszteletben kell tartania az anyaországnak s erre irányuló törekvéseit minden nemzetközi konfliktus gondos elkerülésével kötelessége teljes erővel támogatni. A sok elnyomás dacára az elszakadt magyarság az utódállamokban kulturális téren fokozott erőkifejtéssel dolgozik. A budapesti nagy napilapok kitiltása a régi vidéki magyar sajtót csak kifejlesztette és a súlyos politikai és gazdasági problémák megoldásának komoly igyekezete tiszteletre és igaz elismerésre méltó energiával és meggyőződéssel szólal meg a tipográfiái szempontból is kitünően készített magyar lapokból, melyek közül nem egy példányszárn tekintetében is felveszi a versenyt a budapesti napilapokkal. A magyar anyaországtól teliesen önálló irodalmi élet fejlődött ki az elcsatolt részeken, főleg Erdélyben, honnan a magyarságnak oly sok tehetsége származott- A nemzetiségi sérelmek tekintetében Magyarország álláspontja nehéz és kényes. Nem avatkozhat szomszéd államok belpolitikájába, de viszont kötelessége a világ köz-. kodtak ahhoz, hogy a gyermekek összeírásánál a magyarok képviseletet kapjanak, mert csak igy érhető el, hogy a szlovák gyemekek szlovák iskolába, a magyar gyermekek pedig magyar iskolába kerüljenek. A tanács ebben a kérdésben nem tudott határozatot hozni és igy az egész ügyet újból a kulturbizottsághoz küldte vissza véleményezés végett. véleményét felhívni az elszakadt magyarság sérelmeire s azok orvoslását erélyesen követelni. A népszövetségi tanács nem kielégítő működése helyett a kisebbségi jogvédelem továbbfejlesztését kell propagálni, mint arra Németország mutatott kitűnő példát a lengyel—sziléziai kérdésben. A magyar nemzetiségi politika történetére vetett ezután visszapillantást az előadó, hangsúlyozva az 1868. évi nemzetiségi törvény, továbbá Eötvös, Deák, Kussutli, Széchenyi, Kemény Zsigmond, Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, stb. liberális állásfoglalását. Hiszen Kossuth teljes közjogi autonómiát akart adni a nemzetiségeknek, j s a dunai konföderációnak volt a hive. Ha voltak is hibák a magyar nemzetiségi politikában, melyeket Ápponyi is elismert, ezekért az elcsatolt területek magyarságát felelőssé tenni legkevésbbé sem lehet. A kisantant állandó idegességét Magyarországgal szemben a saját kisebbségi viszonyaikból eredő nyugtalanság fokozza s bár a magyar irredenta és fajvédő mozgalmak ellen sok mindent felhozhatnak, egészen bizonyos. hogy a magyar kisebbségek jogos igényeinek kielégítése az utódállamokban e mozgalmakat nagy mértékben lecsökkentené. A kisebbségi politika fontos eszköze az egyes kisebbségek szolidáris együttműködése, mire példát nyújt az 1925. októberében tartott genfi tanácskozás, mely a kulturális autonómiát követelte. Hogy mily szükség van erre, legjobban illusztrálja a Carnegie- alapitvány ankétje a háború utáni iskolai könyvekről- Az uralkodó nemzet történelme csupa nagyszerű eseménnyel, hőstettel van tele, az elnyomott nemzet története barbár bordák cselekedetei. Joggal veti fel az olasz Marcutti a kérdést, hogy mit ér az olyan nevelés, amely a család és szülők ellen gyűlöletre nevel, amely nem az anyanyelven tanít, vagy ha igen, oly tanítókkal, akik a gyermek anyanyelvét nem beszélik tökéletesen. * A kisebbségi népeknek a tulzónaciona- lista iskolák helyébe a szószoros értelmében vett népiskolákat kell követelniük. A szolidáris nemzetközi kisebbségi politikára van szükség annak érdekében, hogy a különböző nemzetközi kisebbségek sikerrel működhessenek. Legsürgősebb feladat a kisebbségi iskolák érdekében való nemzetközi szolidáris fellépése. A gyermeki lelkek mérgezése hosszú évek óta zavartalanul folyik a többségi népek részéről, miáltal uj háború csiráit vetik el. Magyarország közvéleményének szeretettel, meleg érdeklődéssel és szolidáris együttérzéssel kell kisérnie az elcsatolt magyarság fájdalmait és küzdelmeit kisebbségi jogaik védelmében. Nem komolytalan és éretlen irredenta akarással, vagy a szomszéd államok belügyeibe való beavatkozással, hanem a nemzetközi politika és propaganda komoly eszközeivel kell az anyaországnak az elcsatolt területek magyarságának kulturális harcában támogatására sietnie a kisebbségi jogok kivívása érdekében. E támogatás, együttműködés pedig annál eredményesebb lesz, minél nagyobb az anyaország előrehaladása kulturális, szociális és gazdasági téren. Kovalóczv Rezső dr. Felhívás az őslakossághoz! A választók névjegyzékét júniusban ismét közszemlére teszik ki A városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, a vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségében. Minthogy a választód jog igazolásához az illetőségi bizonyitványniak és a bejelentő- lapnak előmutaitám szükséges, fölhívjuk már mostan azok figyelmét, akiknek neve a legutóbbi alkalommal kimaradt a névjegyzékből, hogy haladéktalanul szerezzék be ezeket az okmányokat. A közönség tájékoztatására közöljük, hogy választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki 21-ák életévét 1926 december 31-ig betölti és legalább 3 hónap óta (tehát legalább 1926 március 15-ik.e óta) lakik a községben. Mindenkinek kötelessége előre gondoskodni arról, hogy neve ki ne maradjon a választók névjegyzékéből. A szükséges fel világosit ásókkal készséggel szolgál Pozsonyban az országos kéreszbényszocáafcta párt központja, vidéken pedig a pártszervezetek (a kerületi és helyi titkárok). Az országos keresztényszociallsta párt központja (Pozsony, Hoaszu-utca 23. II.). A nemzeti kiseisipk szolidáris együümüködáse Egy magyar tudós értékes előadása a kiseb bségi problémáról — A népszövetség s a kisebbség — Magyarország kötelesség ci az elcsatolt testvérekkel szemben 1926 április üü, péntek. Az agrárok erkölcstelen propagandája a földosztással kapcsolatosan Munkács, április 29. (Saját tudósítónktól.) A P. M. H. tegnapelőtti számában hirt adtunk arról a manőverről, amelyet az agrárpárt szándékszik elkövetni a munkácsi földosztással kapcsolatosan. Ugylátszik, ez a jelenség nem egyedülálló, mert alkalmunk van ismét egy újabb agrárpárti „ténykedésről" beszámolni a földreform itteni gyakorlati keresztülvitele során. Beregmegye Munkács környéki részén a gróf Schönborn uradalom egy részének felparcellázása már ez évben aktuális. Már korábban felszólították az egyes falvak lakosságát, hogy földigénylés iránti kérvényeiket Adják be. A földhivatal előmunkálataival egyidejűleg természetesen megmozdult az agrárpárt is, amely a föld hivatallal való belső kapcsolata revén mindig és mindenütt felhasználja az alkalmat a saját pártpropaganda céljaira. A szétosztásra kerülő földek környékén elterülő falvak lakosságát ez alkalommal is megrohamozták az agráríitkárok és minden faluban úgy állítják he a dolgot, hogy a földet tulajdonképpen az agrárpárt osztja és földet csak az kaphat, aki az agrárpárt tagja. Több falu lakosságát sikerült is legalább részben hazugságaikkal félrevezetni és itt az agráríitkárok a pártba való belépés címén azonnal fel is szedtek a kiszékeny falusiaktól 8 korona párttagsági dijat. Szinte megdöbbentő az az erkölcstelen merészség, amellyel a földhivatal -egédkezé- sét is igénybe veszik az agrárok. A földhivatal hivatalos kiküldötteivel mindenütt megjelenik Szidór agrárpárti titkár is és ő viszi tulajdonképpen a vezetőszerepet, kezébe veszi a mércét és méri a földeket. Természetesen rögtön mézédes ígéretekkel is bolonditja a hivatalos személyek iránt illő respektussal viseltető hiszékeny falusiakat. A minden politikai morált nélkülöző pártpropaganda igy folyik most vígan Bereg- ben és ahol ellenzéki pártjaink még nem világosították fel a lakosságot, ott fel is ülnek az agrárpárti uraknak. Különben ellenzéki párttitkárságaink képviselőink kezeihez juttatják el az agrároknak a földosztás körüli tizeiméiről szóló adataikat. — „Bez legitimaee", A félhivatalos Ceskoslovenská Republika ezzel a címmel támadja lapunkat, mert tegnap hirt adtunk a Vatikán állásfoglalásáról az ezévi Húsz Já- nos-ünnepély rendezésével szemben. A fél- hivatalos azzal utasítja vissza hírünket, hogy „a cseh nemzet maga intézte el és fogja intézni ezt a kérdést. A Húsz-kérdés a cseh nemzet és az állam belső ügye. A Prágai Magyar Hírlapnak egyáltalában nem áll jogában a Husz-kérdésbe irredenta gondolatmenetével beleavatkozni." A Ceské Slovo ugyancsak éles hangon támad bennünket és a Deutsche Pressét s azt írja, hogy „még a cseh klerikális lap sem közölne hasonló provokációt, mint ezek a lapok. Ebben az ügyben nem olvastunk semmit a néppárti sajtóban s kiváncsiak vagyunk, hogy milyen alapon kaptak megbízást pont a magyar és német lapok." — Amidőn erélyesen visszautasítjuk az irredentizmussal való orcátlan vádat, figyelmeztetnünk kell a két „államalkotó" lapot, hogy Prága és a Vatikán viszonya igenis nem a cseh nemzet kizárólagos belső dolga, hanem az egész köztársaság ügye s amelyhez épp oly jogunk van állást foglalni, mint a cseheknek. A Vatikánnal való viszony Csehszlovákiának legalább tizenhárom millió lakosát érdekli s mi, mint lap, természetesen kötelességünknek tartottuk, hogy a megbízhatónak ismert helyről kapott értesülésünket olvasóink informálása végett kommentár nélkül lehetőleg elsőkül közöljük. Azonban a katolikus mozgalmat irredentizmusnak minősíteni — ily vad gondolat csak a félhivatalos fejekben születhetik meg. ... így fiatalít és szépít a S Coraü-pudsr | Gorali-jzapp (- | j J ' ^ / Főlerakat a Ö. S. R. ! részire: Vörös Rák gyógytár, Bratísiava. 1
