Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-20 / 90. (1128.) szám

1926 április 20, kedd. ^I^CM-vVií^AR-HIRLA'E 5 ABBAZIA HOTEL QUISISANA HOTEL EDEN A tengerparton a nagy ffOrdővei szemben Pensio rendszer! Fürdési idény május 1-től — Ajánla­tos szobákat már most megrendelni Kérjen prospektust Megszületett a falu ifjúsági mozgalma Főiskolás cserkészeink munkája falun — Falusi cserkészcsapatok a Mátyusföldön — Tá­bortűz a Vág partján — A falu cserkészete A prágai és brünni magyar cserkészek Szent György Köre országos mozgalmat indított a világ­talan magyar falu érdekében és rávette a köztár­saság magyar cserkészeit: legyenek a falu bará­tai, vigyék el jó példájukat a falusi fiatalság­nak és segítsék igy elő egy speciálisan falusi if­júsági mozgalom létrejöttét. A cserkészfiuk már eddig is gyönyörű munkát végeztek. Somorja, Hidaskürt, Rapp, Ipolygalsa, Terbeléd, Per se és Jelsőc gyermekeit gyűjtötték maguk köré falulá- togatákaik alkalmával és meséltek nékik, énekel­tek, szentül összebarátkoztak velük. A falubarát- mozgalom első eredményei, a városi és falusi if­júság közti találkozók jó sikere fölbátoritották fő­iskolás cserkészeinket arra, hogy hozzáfogjanak a falusi ifjúsági mozgalom konkrét formában va­ló megteremtéséhez is. Marczell Zoltán, a Szent György Kör vezető­je, ölvedi László és még öt cserkész, köztük Hrdi- na Lajos, a brünni cserkészek feje, vasárnap, áp­rilis 11-én fölkeresték a Vág mentén fekvő Ne­gyed és Farkasd községeket, hogy az ottani fia­talokat megnyerjék az uj ifjúsági eszmének: a cserkészetnek és megalakítsák belőlük az első magyar falusi cserkészcsapatokat. A negyedi állo­máson számos gazda és legény élén Mészáros Jó­zsef fogadta a cserkészeket, akik az állomásról a református istentiszteletre mentek. Sándor Benő tiszteletes a szószékről üdvözölte a falu vendégeit és felszólította a lakosságot, fogadja sáivvel-lélek- kel azt az eszmét, amit a cserkészek magukkal hoztak. Kora délután a Szövetkezet helyiségében jöttek össze az érdeklődő gazdák, a legények és a fiugyerekek. A cserkész-indulót állva, levett ka­lappal hallgatták végig. Marczell Zoltán tárogató játéka után ölvedi László erős fajszeretetre és kitartó nemzeti munkára buzdította a fiatalságot. A város magyarsága menthetelenül elveszik, ha nem áll mögötte erősen, munkás akarattal az örök falu. Felszólítja a legényeket, szervezkedjenek, mutassanak példát Szlovenszkő minden magyar falujának, hogyan lehet a magyarságért tiszta esz­közökkel: lélekkel, munkával, sikeresen küzdeni, soha szem elől nem tévesztve az egyetemes em- merteti a falusi cserkészek kötelességeit és városi és falusi magyar ifjúság egymásrautaltsá­gát hangsúlyozza és a falusi ifjúsági mozgalom megindítását sürgeti, mely a városi fiuk cserkész­mozgalmának mintájára emberebb embert és ma- gyarabb magyart akar. Beszédében részletesen is­merteti a falusi cserkészek kötelességeit: a falu munkalehetőségeit: a falu cserkészei népi öntu­datot terjesztenek a falu, a föld szerete- tét, s hogy ne induljon a falu vakon város után, kihozzák a faluba mindazt, ami a vá­rosban szép és tanulságos. Kultúrát csinálnak. A falu cserkészei állandó baráti összeköttetésbe lépnek a szlovenszkói uj magyar ifjúsággal, a vá­rosi cserkészekkel, akik tisztult magyar felfogás­sal mindenfelé józan nemzeti munkára töreksze­nek s magyarságukon, tudatos fajiságukon ke­resztül emberek. A legénycserkészek legszebb kö­telessége, hogy nevelő szeretettel fordulnak a még nem a legénysorba való faluhoz. Az elhagyatott gyerekeknek, a fiuknak jó példát mutatnak és foglalkoznak is velük: szép nótákra, játékokra, hasznos vasárnap délutáni szórakozásra tanítják őket. Ha a legények cserkészete beválik, szervez­kedni fognak a fiatalabbak is. A falusi cserkész­mozgalom a csehországi szokol mozgalomtól is ta­nul, de lényeges külömbség az, hogy a cserkészet­ben tudatosabb az általános emberi eszmék felé való törekvés, ami a szokoloknáls okszor vagy való törekvés, ami a szokoloknál sokszor vagy alakítsák meg a negyedi II. Rákóczi Ferenc cser­készcsapatot és fogadjanak jó munkát. A sok gyereket, hogy szabadabb legyen a he­lyiség, két cserkész kivitte a közeli mezőre játsza­ni és ezután megkezdődött a toborzás. Tizennyol­cán csaptak fel a falu cserkészének, nagyobbára legények, néhány gazda, s egypár fiatalabb is. Kemény nézésű, barna, szép magyar emberek. A csapat megalakult, parancsnokul Mészáros Józse­fet kiáltották ki a legények. Ünnepélyes csöndben ismertette ölvedi László a cserkésztörvényeket, a tisztelgést, a kézfogást, a jelszót, az ércliliom je­lentőségét. Tizennyolc lelkes magyar ember tor­káról először hangzott fel a kemény és biztos „jó munkát!*4 — „Légy résen!44 A cserkészek és számos negyedi is, négy órára a szomszédos Farkasdra mentek át, ahol a Szövet­kezet nagytermében több, mint 150 főnyi tömeg várta a vendégeket. A cserkészek és farkasdi hí­veik családiasán körbe helyezkedtek el a „lelki táborlüz"-höz és felharsant itt is az uj ifjúság himnusza, megszólalt a tárogató és elhangzottak a toborző beszédek. Huszonegy legény jelentke­zett és megalakult a farkasdi Petőfi Sándor cser­készcsapat. Már alkonyodott, amikor a cserkészek a Ha­ladó Iparoskor előtt fölsorakoztatták farkasdi uj testvéreiket. Bátor énekszóval indultak meg a so­rok a Vágpart felé. Szokatlan érzés szaladt át a falun. Mire a földekre értek a nótás legények, sűrűn leket ellet az ut a magyar csizmás, pörge- kalapps gazdaemberektől. Valaki megállította a csapatot. A nem cserkészek is sorakoznak és a gyerekek elhozzák az öreg dobost, aki még a ma­gyaroknál verte a menetelot. Vagy 200 legény és férfi állt fel négyesével és éles dobszóra megin­dult a falu a cserkészek után. Töméntelen gyerek rajzik a menet körül és valahol messze hátul fé­lénken húzódnak az asszonyok, a lyányok is a da­loló férfiak nyomába. Tüzesen csattogott a sok szép csárdás nóta. A büszke öreg dobosnak foly­vást inteni kellett, hogy énekelni is akarunk urambátyám. Fél óra múlva a töltésre ért a hosz- szu fekete tömeg és a Vág partján, magyar nyír­fák tövében megpillantotta a vörhenyesen lobogó hatalmas tüzet. A negyedi árvalányhajas cserké­szek első tábortüzét. Két falu népe sereglett össze a máglyához. A tárogató elhangzott kilométerekre és egyre jöt­tek, jöttek a gyerekek, a gazdák, a fiatalok, öre­gek és a sok-sok asszonynép. A tüzet a rövidnad- rágos, könnyű városi cserkészek élesztették to­vább é izzó fényétől tiz, métert engedett az em­berek vastag gyűrűje. Ismeri a falu a nótákat, de nehéz kihúzni belőle, amit tud. Itt az este enge­dett az örök falusi csönd és kifakadt, nótába öm­lött minden szép és minden csuhaj. A kisgyerekek is énekeltek az öregekkel. Végül táncra perdültek a cserkészek a tűz körül. Cserkésznótára. Mert közbe azt is kitalálták a legények. Jaj de magas, jaj de magas Ez a vendégfogadó. Van-e benne, van-e benne Cserkészfiu eladó? Ha nincs benne Cserkészfiu eladó, Düjjön össze Ez a vendégfogadói Már hazafelé dobolták a farkasdiakat, ami­kor csöndet vezényelt a fütty és a csillagos nagy ég alatt elmondta az egyik cserkész az esteli imát. Hálát az Úristennek a gyönyörű napért. Csöndben széledt szerte a tömeg. Nagyon késő volt. A cserkészeket itt is, ott is beszédre fogták a vendéglátó gazdák, nehogy elszöktesse őket va­laki. Hét cserkész helyett ugyanis legalább húszat várt a falu. A falu ifjúsági mozgalma nem lehet minden­ben azonos a városi fiuk cserkészetével. A falu cserkészete a falu igényeinek megfelelően alakul ki, anélkül, hogy az egész világon azonos cser- készeszmét, a cserkész nevelési elveket és az egy­séget adó nemzetközi formákat megtagadná. Ha a Mátyusföld első falusi cserkészcsapatai" bevál­nak, úgy praktikus például szolgálnak az egész köztársaság magyar falusi ifjúságának a szervez­kedésre. A Negyeden és Farkasdon leszűrt tapasz­talatokat a Szent György Kör az országos „falusi cserkész“-mozgalom megteremtésére fogja fölhasz­nálni. J­Hárman gyilkolták meg a rockendorfi Döllner-csaT ád Szencáciős fordulat a borzalmas rablógyilk osságban — Sandtner bűntársai: Kronhöfer és Ziegler nyomtalanul eltűntek — A gyilko sságot teljesen földerítették — Sandtner bestialitása Prága, április 19. A rockendorfi borzalmas rablógyilkos­ságban — a Ceské Slovo értesülése szerint — szenzációs fordulat állt be. A gyilkosságot hárman követték el, nem pedig csak a letartóztatott Sandtner Ferenc. Sandtner már hosszabb ideje ismeret­ségben állott Kronhöfer Károllyal és Ziegler Ériekéi. Saudtner már husvét előtt, amikor foglalkozott azzal a tervvel, hegy kirabolja Döllnert, a rockendorfi gazdát, Eperjesről levelet irt Kronhöfer barát­jának, amelyben azt Írja, hogy a megbe­szélt helyen várja öt. Nagy csütörtökön szabadságra is jött volt gazdájánál, Vogelnél Schönbachban találko­zott Kronhöferrel és ZieglerreL Ziegler, aki adás-vételi üzletek közvetí­tésével foglalkozik, úgy látszik, elmon­dotta Saudtnernek, hogy Döllner ökröt és sertést adott el s igy valószínűleg na­gyobb pénzösszeg lesz nála. Ekkor beszélték meg a tervet, amelyet olyan állatiasan végre is hajtottak. Saudtner szombat este a rockendorfi er­dőben találkozott Krcnhőferrel 8 ott megeskildtek, hogy egymást el nem árulják. Ugyanolyan kölcsönös esküt tett már előző­leg Ziegler Kromhöfemek. A tettet a követ­kezőképpen hajtották végre: Saudtner bement a házba, Kronhöfer pe­dig kint őrködött. Amikor Saudtnert munká­jában megzavarta az álmából fölriadó Döll­ner, rövid tusa után végzett a család összes tagjaival. Hoffmann Zsófia, a cselédleány védeke­zett a leghevesebben, sőt még Saudtner hajából is kitépett egy csomót. Saudtner négyszer sújtott reá fejszéjével. Ez­után kirabolta az összes szekrényeket Az egyikben bőrtárcát talált 3050 koronával. Az udvaron őrködő Kromhőfer a cselédleány kia­bálására Saudtner segítségére akart sietni, de arra már nem volt szükség, mert közben Saudtner kijött a házból s kijelentette, hogy már minden rendben van, kénytelen volt az egész családot megölni, mert ellentálltak neki. Ezután pedig egyenlően megosztozkod­tak Zieglerrel együtt a rablott összegen. Saudtner eleinte ragaszkodott a két cink- kostársnak adott esküjéhez s azt vallotta, hogy egyedül követte el tettét. A falkenstei- ni csendőrség azonban megtalálta a Kronhö- ferhez irt levelét, mire Saudtner mindent beismeri és bevallot­ta Kronhöffer és Ziegler bünrészességét A további nyomozás alapján kiderült, hogy ez a három 'elvetemült ember Obertyns- ben rablómerényletet kísérelt meg egy Dietc nevű házaló ellen, ami azonban nem sikerült. A csendőrség körözteti Kronhöfert és Zieglert. Reflexiók a ,klauzulás perchez A szlovák nemzet turócszentmártoni deklarációjának és az 1918-iki októberi eseményeknek megvilágítása II. A Szlovák Nemzeti Tanács 105 tagból állott. Nagyon érdekes az összetétele lakhely s vallás szerint. 58 tagja Turócszeétmárton, vagy közvet­len környékéből való, a 75% r. k. szlovákság 15 taggal volt képviselve, a 25%-os lutheránus tót- ság pedig 90 taggal. R. kath. lelkész 7 volt jelen, lutherán pedig 16. Gyönyörűen fest a ,n,emzeti tanács44 a híres demokrácia szempontjából is. A szlovák kisgaz- gazdák széles rétegeit mindössze hat földműves képviseli, az iparosokat egy borbély, egy tímár, s egy kályhás, a munkásokat senki, — ellenben 23 lelkész, 10 hivatalnok (bankhivatalnok), 15 ügyvéd, 10 bank és gyárigizgató, egynéhány gyá­ros, nagykereskedő, orvos, építész, szerkesztő, ta­nító s egyetemi hallgató képviselték a „szlovák demokráciát"! Szegény Koza még akkor cikkeket irt az „Al­kotmányban" és Husek akkor még szavalta a „Talpra magyart"! A szlovenszkói magyarságot, németeket és ru­téneket nem képviselte senki, a keleti szlovák megyék képviselői sem voltak ott. Az összehívók gondosan figyeltek arra. hogy csak homogén ele­mekből álljon a nemzeti tanács, hogy igy bizto­sítva legyen mindenkép a szlovák nemzet dekla­rációjának az egyhangú elfogadása. De még ez sem sikerült, amint ezt Krcméry István a „Ná- rodnie Noviny" 1926. év április 10-iki számában a titkos klauzulára vonatkozó visszaemlókenzéseiben világosan leirja. Heves viták között felállt Bella Metód ev. lelkész sa felindulástól remegő han­gon annyit mondott: Még nem is ölelkeztünk ösz- sze és máris hajba kaptunk. Hlinkáék tiltakoztak az ellen, hogy a dekla­rációban nincs szó az autonómiáról, tiltakoztak másokkal együtt az ellen is, hogy a szlovák nem­zet a csehekkel nyelvileg és kulturtörténetileg egységes nemzet volna és tudjuk azt is, hogy a deklarációt csak csekély szótöbbséggel fogadták el, sőt többen egyaltalába nne mis írták alá. A Koza féle sajtóper tanúvallomásai is min­den óvatosságuk mellett fényes világosságot deríte­nek a deklaráció születésének egyes fázisaira. Különösen érdekesek Kmetvko és Vojtassák r. k. püspököknek a szinte gyermeki naivsággal hatá­ros vallomásai, — igazán kár, hogy azokat nem örökíthette meg egy stenografus a hálás utókor számára! Kmetvko püspök ur elmondja a hangulatot., mely alatt született a deklaráció: az utcán masí­roz a magyar katonaság, az ablakok alatt villog­nak a szuronyok... mindenki csak arra gondol, hogy mikép rázza le magáról a magyar jármot, mikép szabaduljon a magyar rabságból... leír­hatatlan lelkesedéssel, de félelemmel is (1) vártuk a rablánc lehullását (!!), — az önrendelkezési jog alapján szabadulni akartunk a magyar járom alól és cseh testvéreinkkel megalakítani az uj kö­zös államot... a klauzuláról nem tudok semmit, mert csak a gyűlésen vettem részt. Melesleg meg­jegyezzük, hogy a jóságos püspök ur nyilvánva­lóan valahol a „Mrzly vrchen" képzelte magát, —, bár onnan is visszaözönlött már okt. 30-án a ma­gyar katonaság. Vojtassák püspök ur egészen naivul kijelen­ti, hogy lehetséges, hogy a klauzuláról szó esett a gyűlésen, de nem tudja, vajon tényleg megtör­tént-e ... mindenki örömben úszott akkor, mert hitt a cseheknek (!)... romantikusan (11) s jóhi- szemüleg néztük a dolgok folyását... a szlovák nemzet az önrendelkezési jog alapján bármelyik nemzethez csatlakozhatik (1!) a i. t. Gyönyörű, bájos romantika! K. M. Medvecky bajmóci prépost ur egészen biztosan emlékszik, hogy szó volt valami 10 év­ről és hogy a szlovák nemzetnek van joga önál­lóan jövendőjéről gondoskodni. Hasonlókép Slá- vik János ev. szenior is emlékszik erre az ominó­zus 10 évre, még pedig abban az összefüggésben, hogy addig nem szabad a szlovák nép között a plebiscitumot elrendelni, mert politikailag nem érett s nemzeti érzése nincs (!) Nesze neked, te derék becsületes szlovák nép! — Fundarek István r. k. lelkész nem tud a klauzuláról, csak gondolja, hogy ilyen tényleg létezik, mert ezt a benyomást' (!) szerezte Medveczky prépost ur beszédéből (!). Markovics dr. ügyvéd ur egészen máskép festi le az akkori hangulatot, mint Kmetykó püs­pök ur. Azt vallja ugyanis, hogy a hangulat olyan volt, hogy az ördögnek is aláírta volna lel­két, csakhogy a magyaroktól szabaduljon. Ebben igazán nem követhette a püspök url Emlékszik a 10 évről oly értelemben, hogy ezen idő alatt szlovák nemzeti (!) diktatúra fog uralkodni Szlovenszkőn s ez fogja kinevezni a felfordulás előtti hü szlovákok sorából a falusi balctertől a legmagasabb hivatalnokig (!!) a közalkalmazotta­kat. Az önrendelkezési jog áldásaiban ugylátszik csak a szegény falusi bakterek részesülnek. A sajtóper legérdekesebb s egyszersmind legjellemzőbb tanúvallomását ké‘ségen kívül Sto- dola Emil dr. és Dérer Iván dr- mondotta el. Mind* kerten — arcizmuk megrándulása e pirulás nél­kül — őszintén bevallják, hogy a turócszentmár­toni deklaráció meg lett hámisitva s nem az került a nyilvánosság elé, ami az okt. 80-iM nappal tar­tott gyűlésen fel lett olvasva, elfogadva és aláír­va, — hanem — amint ezt már régen tudjuk -h amit az éjjel Budapestről megérkezett Hodzsa Milán a nyomdában már kei elenyomat bán elké­szült eredeti deklarációból kitörölt és újra meg­szerkesztett! Hodzsa Milán ugyanis — ez a kétségen kí­vül úgyszólván egyedüli, tehetséges szlovák po­litikus, akkor már régen szőtte nagy terveit Bu­dapesten s mindenben megegyezett intim barátjá­val s mesterével a „fényesen sikerült" Keleti- Svájc megalkotójával Jászi Oszkárral, még pedig úgy, hogy túlszárnyalva mesterét, egyszerűen csú­nyán becsapta öt. Kirabolták és a kútba dobták Pozsony, április 19. (Saját tqdósiltőrik telefonjelentése.) Szombaton eöte vakmerő rabi ógyilko'ssá gi kísérlet történt a pozsonymegyei Pudmeric község határában. Krajosovics Pál pudmerici gazda a napokban eladta földjét 9000 koronáért, mert Kanadába akart kivándorolná. Szombaton este három fdaitallenibeT állított be hozzá és hívta őt Hafkáos-major közelé­be burgtxnyalopásra. Amikor a sötétben a major határához értek, a három fiatalember hirtelen rá- támadt a gyanútlanul haladó Krajcsovicsra. Ai egyik kötelet dobott a nyakára, a másik kettő pedig leteperte és a zsebeit kikutatta. A’ ■sebében megtalálták a 9000 koronát s art a rablók magúkhoz vették. Azután Krajosovicsot a 'határ egyik elhagyott he­lyén lévő kúthoz hurcolták. Nyakán a kötelet hurokra erősítették é« igy, dobták be a szerencsétlent a 14 méter mély kútba. A kutban azonban erős volt a keresztigerenda és ez volt Krajosovics megmentője. A merénylők azt hitték, hogy Krajosovics a kút vizében megfulladt s ezért ügyet sem vetve to­vább rá, elszélediek. Krajosovics azonban a ke­resztgerendába kapaszkodva, megmenekült. Irtóza­tos erőfeszítéssel sikerült kimásznia a kutbód s még éjjel azonnal a osendőrségre sietett a merényletről jelentést tenni. A osendőrség vasárnapra virradó hajnalban elfogta a tetteseket Gasparorics Ferenc, Neme- esek Olivér és ^avacsivics János pudmerici földmivesek személyében. Bekísérték őket a bariul járásbíróságra, ahonnét ma délelőtt átszállították a pozsonyi ügyészségre Krajosovics az éjjeli rablómerénylet következ­tében megbetegedett s ma beszállították a pozsonyi állami kórházba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom