Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-20 / 90. (1128.) szám

4 ^RWMtMAC&AR-HÍRIiAn löny szerkesztője. Főtitkár: Lukovics József, főpénztáros: Fodor Antal dr., főellenőr: Rév Béla dr., ellenőrök: Rehorovszky Jenő és Székely Jenő. A végrehajtó bizottság tagjai az öt el­nökségi tagon kívül Gyory Dezső, Rácz Pál, Udvardi Elek, Kárpáty Béla dr-, Propperné Békeíi Hermin, Bihari Mihály dr., Gellért Jenő dr., póttagok: Darvas Henrik, Szvatkó Pál dr., Neubauer Pál dr., Kopper Miksa, Lorándy-Kautz Lóránd, Kovách Béla d.r., Weiss Tibor, Erdélyi László, László Ernő dr., Dutkó Zoltán, Katrics József, Rózsa Ele­mér. A becsületbiróság elnöke Kaczér Illés, tagjai: Darvas János, Darvas Sándor, Er­délyi László és Zombory Dezső dr., pótta­gok: Klein Andor dr., Rehorovszky Jenő, Szvatkó Pál dr., Neubauer Pál dr. és Grónay Gyula. Tiszteletbeli ügyésznek a közgyűlés Mauthner Frigyes dr-t, a prágai cseh egye­tem magyar lektorát kérte fel. A választás megejtése után a beiratási és a tagdij összegében állapodott meg a köz­gyűlés. A beiratási dij 50 korona, a tagdíj havi 10 korona. Az egyesületnek alapitó tagsági dija egyszersmindenkorra lefizetett 1000 korona, mig a pártoló tagok évenként 200 koronát fizetnek. A közgyűlés elvben kimondotta, hogy a kerületi szervezeteknek kötelességévé teszi, hogy a kerületükre vonatkozó kollektív szerződés tervezetét minél előbb dolgozzák ki, hogy azokat a végrehajtó bizottság az alap-1 szabályok ellfogadása után azonnal tárgyalás alá vehesse. A kerületi szervezetek és a helyi csoportok megalakítása negyven na­pon belül meg fog történni. Kasztor Ernő dr. indítványára a kon­gresszus elhatározta, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói nyomdai munkások szakszer­vezetéhez azzal a kéréssel fordul, hogy a vég­rehajtó bizottság azon üléseire, melyen az újságíró szervezetnek a munkások szerveze­tével való együttműködéséről lesz szó, ven­dégtagokat delegáljon. A közgyűlés Ternyei Lászlót ideiglene­sen megbízta az ügyvezető titkári teendők végzésével, addig is, mig a végrehajtó bi­zottságnak módjában lesz a titkár alkal­maztatásáról véglegesen dönteni. Dzurányi László elnök indítványára a közgyűlés öttagú bizottságot küldött ki a kas­sai kollégák meglátogatására, hogy az ott már megalakult szervezettel annak testvéri beolvadásáról felvegyék a tárgyalásokat s igy biztosítsák a mozgalom egységét és az ösz- szes hivatásos magyar újságírók harmonikus együttműködését­A közgyűlés ezután elhatározta, hogy az alakuló kongresszus alkalmából táviratilag üdvözli Masaryk köztársasági elnököt, Ebi sajtófőnököt, a csehszlovák és a német uj- ságiró-szindikátusokat. Este kilenc órakor fejeződött be a nagy- jelentőségű kongresszus, amelyet barátságos társasvacsora követett. A vacsora után nyom­ban vonatra szálltak a sajtó munkásai, a szél­rózsa minden irányában elszéledtek, hogy hétfőn reggel íróasztalukhoz ülve, tovább küzdjenek azokért a magasztos eszmékért, amelyek a kisebbségi magyarság és az egész emberiség jobb sorsát hivatottak megvaló­sítani­Kifosztották a Szirmay-család sírboltját — A P, M. H. tudósitójánalk tel-efooj^lemtése — Kassa, április 19. Elvelem ült gonosztevők még a ski nyugalmat is megzavarják, kegyeteken kezekkel törik fel a sírbolt ókat, amelyekben kincseket sejtenek, lehúz­zák a hatebbak asonibtá merevedett ujjairól a gyűrű­ket, kiveszik fülükből a csüngőt, hogy a kriptából rabolt ékszereket pénzzé váltsák. KellebszJoveiuscdkó és Ruszinszik6 kegyhedyein, templomaiban ée te­metőiben egyre gyatrábbá válnak a rablások, mert ezek a kegyhelyek a legelhagyotitaibbak s a legke­vésbé őrizettek. Ennek az esztendőnek bünkróná- káján már több templomrablás szerepel, ezekhez most egy páratlan vakmerőséggel végrehajtott krip­tarablás járul. A Nagyimihály melletti Pazdiics községiben, az ősi Szirmay-'birtokon az 1700-ik esztendőben családi sírboltot emeltek, amelybe azóta a Szirmay-e salad­nak több, mint ötven tagját helyeztek örök nyuga­lomra. A családban kialakult szokás szerint az elhunytakat ünnepi ruhákba öltöztetik 8 gyönyörű családi ékszereket helyeznek velük a koporsóba. Szirmay Sándor, a birtok ura, jelenleg Buda­pesten tartózkodik s az alávaló sirrablók ezt az időpontot választották iki arra, hogy gaztettüket végrehajtsák. A szombatról vasárnapra virradó éjjelen fel­törték a kripta vasajtaját, behatoltak a sír­boltba s 20 koporsót felnyitottak 8 az összes bennük talált ékszereket magukhoz vettél,. Munkájukban senkisem háborította meg őket, úgy, hogy a több órát igénybe vevő kripitarablást telje­sen zavartalanul, nyugodtan hajthatták végre s áruló nyomokat sem hagytak hátra maguk után. A csendőrség vasárnap reggel nagy apparátus­sal vezette be a nyomozást. Az ékszerek leírását megküldték a rendőrhatóságoknak. Szirmay Sán­dort táviratilag értesítették a sirrabláaről Aki Newyorkban élő fivére helyett nősült Bonyodalmas házassági per a bécsi bíróság előtt — A newyorki osztrák konzulátus csak pénzért nyomoz Bécs, április 19. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Rend­kívül misztikus és szinte a filmdrámák fan­tasztikumával vetekedő ügyet tárgyalt a bé­csi országos törvényszék. Mohr Zsófia varrónő 1920-ban Bécsben megismerkedett egy fiatalemberrel, aki Waldmann Artúr newyorki kereskedőnek mutatkozott be. Waldmann elmesélte egyúttal, hogy Stryjben, Lengyelországban született, de már 1910 óta Newyorkban él, ahol üzlete és jólmenő kávéháza is van. A háború kitörése előtt, 1914-ben látogatóban volt szüleinél Stryjben és amikor a háború kitört, mint osztrák állampolgárnak be kellett vonulnia. Végig szolgálta az egész világháborút, az ösz- szeomlás után belépett a lengyel hadsereg­be, ahonnan azonban Bécshe szökött Közölte a leánnyal azt is, hogy rövidesen visszahajózik Amerikába. Röviddel utóbb a fiatalok eljegyezték ma­gukat és mivel Mchr Zsófia időközben meg­szerezte az amerikai vízumot, elhatározták hogy az esküvő után Amerikába utaznak. Az esküvőt 1921 november 24-én valóban meg­tartották. A férfi azonban az Amerikába való áthajózás előtt üzleti ügyekben Triesztbe utazott. Ottan megbetegedett és betegen tért vissza Bécsbe. Itten több hónapon át kórház- bean feküdt, mig végre gyógyultan elbocsá­tották. Betegsége alatt azonban félkezére megbénult és emlékezési zavarok mutatkoz­tak. Utókurára Stryjbe utazott, ahonnan több levelet irt feleségének, majd többé nem adott magáról életjelt. A fiatal feleség mindent meg­mozgatott, hogy megtudja férjének tartózko­dási helyét, mig másfél év múlva értesítést kapott Stryjböl hogy férje megőrült. Néhány hónap múl­va viszont értesítették., hogy férje meghalt. Az asszony további kutatásai igen furcsa Szlovenszkó, április 19. Zemplénországban, az Ondava és Lator­ca mentén huszárkék-atülaszine van a tavaszi égnek és Andréssy Gyula Pamó-hardicsai sugár utján még mindig olyan főúri büszke­séggel állanak a sudár jegenyék, mintha a méltóságos gróf ur gyönyörű négyesét vár­nák Tőketerebes felől... Hol vannak a Jókai „Magyar nábob“­jár a emlékeztető zempléni szép napok, amikor a harmincezer holdas birtokon külön országutat csináltatott magának a gróf, hogy háborítatlanul vágtasson arabs ménjeivel Pár­náról Hardicsára. A jegenyék alatt hüs volt az árnyék s a nagynevű gróf külön útját hor­dós szekerekkel locsolták fel szárazság ide­jén ... Ugyan kinek jutna ma eszébe a zemp­léni főurak közül, hogy gondosan ápolt kü- lönutat csináltasson a négyesfogata részére? Hova tűntek a gyémátforgós és arany bog­iáros megyei diszbandériumck, a millenáris ünnepségre felvonult mesebeli lovastábor, a régi szablyák és nemes kócsagtollas f'öve- gek, melyeknek egykori viselői Szapolyai Já­nossal kergették Ferdinánd hadait, Bocskai­val és Rákóczival harcoltak a szabadságért és ott voltak Damjanich, Klapka és Görgei hadseregében. De sokat tudnának beszélni a cseleji, pelejtei, migléczi, lasztóczi, vékei, azari, borsi és a többi hírneves zempléni ne­mesi fészkek falai... A Kossuthok, Kazinczyak, Bessenyeiek, Cseleyek, Szemerék, Dókusok, Mailáthok, Lónyayak, Péchyek, Molnárok, Keczerek, Stépánok, Szirmayak, Sztárayak, Tahyk, Vé- cseyek, Yladárok és Fáy Andrások hazája Zemplénország, amelynek nyönyörüséges és bőven termő földjét évszázadokon át a várme­gye szabadságszerető fiainak drága vére ön­tözte. Jöhettek bármilyen förgeteges idők, Zemplénben mindég elsőnek bontottak zász­lót a nemesi hadak. Rákóczi fölkelése itt érett teljessé. „Zemplénben tűz folyik az emberek vé­rében“ — irta egykorú levelében Bercsényi Miklós kuruc főgenerális a fejedelemnek, mert Zemplénből futott meg elsőnek a császári had. 1861-ben pedig a lasztóci dombnál csipte el a vármegye jurátus ifjúsága a menekülő Seppenburgot, akit alaposan elvertek. Mikor a fejére kapott egyet, ezt mondták neki: „Nesze Kopfsteuer", mikor pedig a hasára ütöttek: „Nesze Verzehrungsteuer". A zsan- dárintézmény bevándorolt kreatúrái a legna­gyobb népszerűtlenségnek örvendtek. A liz eredménnyel jártak. Kiderült ugyanis, hogy férje nem Waldmann Artúr, hanem an­nak fivére, Waldmann Sámuel volt. Waldmann Artúr valóban Amerikában él, de kiutazása óta sohasem volt látogatóban Európában. Felmerült tehát a kérdés, hogy Waldmann Sámuel miként jutott Amerikában élő fivére okirataihoz, amelynek alapján az­után fivére neve alatt szerepelt és kötött há­zasságot. A fiátal asszony ügyvédje, Both Benno dr. utján mindenesetre keresetet adott be a há­zasság utólagos érvénytelenítésére. Ekkor azonban újabb nehézségek merültek fel. Waldmann Sámuelt ugyanis Lengyelország­ban a hullaszemle megejtése nélkül temet­ték el és igy nem adható ki halálozási bizo­nyítvány. Waldmann Sámuel hivatalosan nem halt meg. A házassági okirat szerint azonban az asszony nem is az elhunyt Waldmann Sámuel özvegye, hanem az Amerikában élő, nős Waldmann Artúr felesége. Már egy előző tárgyaláson a törvényszék elhatározta, hogy a newyorki osztrák konzu­látust felkéri Waldmann Artúr felkutatására mert csak ő tisztázhatja az ügyet. A konzulá­tus a megkeresésre azt a választ küldte, hogy tisztviselője nem találta otthon Waldmann Artúrt, hanem csak feleségét. Úgy látszik, a konzulátus ezzel megelégedett és nem kül­dötte ki újra közegét. Mivel azonban a mostan megtartott tár­gyalás sem hozta meg az ügy tisztázását, a törvényszék ismét úgy határozott, hogy Ame­rikában a konzulátusnak nyomozást kell foly­tatnia, melyik Waldmann halt meg tulajdon­képpen. Mivel azonban a konzulátus tiz dol­lárt kért költségekre, a biróság elhatározta ennek az összegnek átutalását, megsürgetve a konzulátusnál a nyomozás lefolytatását zempléni zsandárállomás közül leghirhedtebb veit a pataki. Valami kicsapott turőci diákból zsandárőrmesterré vedlett centralista magyar- faló nagy buzgősággal üldözte Sárospatakon az alma mater theológus ifjúságát és napról nap­ra házkutatásokat is rendezett A vége az lett, hogy országos vásár alkalmával, amikor egy parasztlány piros-fehér-zöld pántlikába font. haját tövig levágta — a nép agyanver- te ... Legtöbb kellemetlenséget a házkutatá­sokkal okozott akkoriban a zsandárság. Elég volt a besugás, hogy valaki az emigránsok­kal levelez, Kossuth-képet rejteget, vagy va­lami politikai indexre tett könyvet olvas: azonnal betoppant a zsandár és tűvé tett mm dent a család szentélyében és a legcsekélyebb gyanús nyom alapján a komprcmittáltat leg­ott vasra verték és a cszászári királyi törvény­szék elé állították. Közszabadság helyett kö­vetkezett a fekete börtön és rabbilincs. Hon­fiak részére a „nehéz", honleányok számára a könnyű bilincs, amint az akkori közszabadság- nak osztrák karperecéit az 1853. junius ó-én Buda várában kelt császári helytartósági ren­delet megkülönbözteti. A centralizmus mestereire talált ez idők­ben is. Zemplén vármegyét és még más kiienc, vele földrajzilag egységet alkotó vármegye szomszédját a kassai császári királyi kato­nai kerületbe sorozta Haynau 1849 augusztus havában. A kassai császári kerület Szepos, Gömör, Torna, Sáros, Abauj, Zemplén, Ung, Ugocsa és Máramaros vármegyéket foglalta magában, tehát nem kevesebb, mint 39.596 négyzet kilométert, vagyis egy harmadrész­szel nagyobb terület volt, mint Morvaország, amelytől a mintát vették.... Az adóösszeirást hihetetlen szigorral és kíméletlenséggel foganatosították. Zemplénre 1855-ben egy millió forintot vetett ki a kassai helytartósági osztály, ami horribilis megter­helést jelentett — és ezenfelül követelte az előző évekről behajtatlanul maradt egyéb adókat. A volt honvéd tiszteket és főtiszteket közlegénnyé degradálva besorozták nyolc esz­tendőre az olaszországi büntető századokba... Szomorít idők voltak ezek, de nyugodj meg, régóta porladó zempléni ősöm, a régi kétfejű sasos schwarzgelb uralom nincs többé. A nagy világégések után Zemplénországra is „bol­dogabb" idők jöttek... Nem ajánlom, kedves ősöm. hogy égi messzelátódon mifelénk fekintgess, mert mi szegény késői ivadékok felette rossz bőrben vagyunk s minduntalan az jut az 1926 áprils 20, kedd. eszünkbe, hogy nem-e a XX. század moder­nebb kivitelű, de lényegében ugyanaz a faj­tájú helytartósági eldorádójába pottyantunk. Hogy minő élete van a mai Zemplénnek s mennyit haladtunk a lejtőn, — azt a követke­zőkből megtudhatod: A gyűlölt nagybirtokok felosztatván, a vármegye földgazdálkodása a békebelinek egyötödével csökkent, s hogy mennyire* ró­zsás a helyzet, azt a kivándorlási statisztika mutatja. A háború után Amerikából érkezett pénzek csak egyes földmives családoknak je­lentettek házat és földet. A zempléni kisgaz­dák 85 százaléka ma is csak annyit bir nehéz munkával megkeresni, ami a háza népének legszükségesebb dolgaira elegendő. Mr megtakarított pénz elvándorol adóba és a fi­náncokhoz. Bizony rég elszállt az a viharos lelkesedés, amit ezen a vidéken a szlovák nép között láttunk 1918 végén és 1919 elején. A zempléni szlovák paraszt az ő becsületes jó­zan eszével hamar rájött arra, hogy nagyon hig leve van a demokráciának... Ígértek itt is minden nagyszerű csodát: uj vasutakat, utakat, középiskolákat, szociá­lis reformokat, olcsó árakat, jó megélhetést, agrárvédelmet, földosztást, egyenlőséget nép­művelést, jobb közegészségügyet, adómen­tességet, és mindent, amit csak ígérni lehet.. Az eredmény hét és fél év után elég siralmas: Tessék csak benézni a bíróságokra, mennyi árverési hirdetmény, mennyi csőd, mennyi tönkrement egzisztencia jelzi a mai zempléni közállapotokat. Kevés ember tud fizetni, a ke­reskedők egyik napról a másikra élnek. Az adók beszedése ellenben nagyszerű tempóban folyik s ha nem adod meg az államkasszának, ami az államé, zsandárt hoznak a fülig el­adósodott közpolgár nyakára. A kisebbségek helyzetéről jobb nem is beszélni. Magyar iskola — az errefelé ritkább, mint a fehér holló, noha a megye több járá­sában megvan a 20 százalék magyarság. De ugyan küiek jut itt eszébe verekedni a ma­gyar iskolákért, mikor az emberek a megél­hetés nyomasztó gondjai között minden neme­sebb érzéssel szemben elfásultak. A Bodrog­köz egy nagy siralomház, ahol csak panasz- szal ée nyomorúsággal találkozik az ember, nem jobb a helyzet a többi magyarlakta vi­dékeken sem. Kiéhezett arcú emberek, koravén asz- szonyok és rongyos gyerekek a falvakon. Akinek van valamije, az eldugja, nehogy elezedjék adóba. Az emberek még az édes tesvérükben sem bíznak, ha a jövedelmük­ről van szó... A közegészségügy, leszámítva a tífuszt, sarlachot még csak megvan valahogy. A be­ígért nagyszerű müutak helyett diilőutakon kínlódik a szegény falusi. Nemrégiben egy agrárpárti szenátor autóját nyolc pár ökörrel kellett a kozmái dombra fölhuzatni, az öreg fő-rolnickár azóta se mutatkozik a vidéken... A valamikor hírneves mezőlaborci vonal má­sodik sínpárját fölszedik. Nincs rá szükség... A gálszécsi vicinális alépítménye olyan kitű­nő állapotban van, hogy a legutóbb is vagy 200 méter hosszúságban szétmállottak a sí­nek a csöndesen döcögő kávédaráló alatt. En­nek a Vonalnak 100 vakondtúrás is elég • • • Egyszóval degradáció, visszafejlődés és ki­siklás az egész vonalon. Egy dologban azenban előrehaladtunk: A süni és a tangó elérkezett már a rusznák fal­vakba is. A mezítlábas Hancsu és a derék Janó olyan szépen rakják a városi barzongo- rista zenéjére a táncot és olyan elsőrendű szag ... van a táncteremben, hogy ezt igazan érdemes a kulturális előrehaladás szempont­jából följegyezni. Derék zempléni ősöm ne haragudj, hogy ilyen csuda dolgokat mesélek, de úgy érzem, hogy biztosan megfordulnál a sírodban, ha én neked a mai zempléni állapotokról még többet elárulnék... . , Zempléni. — Egy fiatal leány betört a budapesti józsefvárosi plébánia templomba. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Vasár­napról hétfőre virradó éjjel egy fiatal nő furfangos módon követett el betörést a jó­zsefvárosi plébániatemplomba. A betörést ma hajnalban a sekrestyés vette észre, akii­nek feltűnt, hogy a mellékkápolna üvegaj­tajának egyik táblája ki van törve. Takarítás közben a gyóntatószék mögül neszt hallott. Odament s a gyóntatószék mögött egy össze­kuporodott fiatal leányt talált. Rendőrt hi­vott, aki a leányt a főkapitányságra vitte. Kihallgatása során kiderült, hogy a templom­ba még vasárnap délután lopózott be és az egyik oldalkarzaton húzódott meg. Éjjel az egyik zászlóradon leereszkedett a templom hajójába és az ttt talált perselyeket feltörte, összesen 1,930.000 koronát talált ami nieguto- tozása alkalmával meg is került. A vizsgá ­lat megállapította, hogy a szentély érintet­len. A furfangosrteniplombetörőt letartóztat­ták. A bilincsbevert Zemplén i Bach-korszak uj változata — Sorvad a magyar élet Rákóczi földjén — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása —

Next

/
Oldalképek
Tartalom