Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-18 / 89. (1127.) szám
v ia!U£AR*H 1 u iipiiiiiini i ii 11 —i ibáb április lö, vasárnap. a konzul. Udvariasabb, előkelőbb hivatal- nokkaí még uem találkoztam, mint ez az egyiptomi konzul Párisban. Leültetett, cigarettával kínált, bizonyos jóleső elégedettséggel irta alá a vízumomat, megkérdezte, jártam-e * *már Egyiptomban, csettintett a nyelvével és jó utat kívánt. Kérem, nagyon kérem: tessék utána csinálni. Amit ne tessék utána csinálni, azok a távozás körülményei. Távozáskor a márvá- nyos lépcsőházban rendkívül előkelő, zsa- kettes, selyem inges urak ugráltak elő s félreérthetetlen mozdulattal a markukat tartották. A követségnek előkelő, négy szolgája van s mind a négy tartja a markát. De az udvariasság, amivel a markukat tartják s a kabátot feladják, valahogy ezt is megéri; jobban megéri, mint az a hivatalos gorombaság,, amelyik nem kér baksist, de sorbaállít és kiabál. A görögök már nem ilyen előkelőek. Egy elhanyagolt ház második emeletén kiabálnak, váratják az utast, hadarnak, morognak és lehet alkudni velük. Egy egyszerű vizűmért hatvan frankot kértek, negyvenet ígértem. Utánanéztek és negyvenötért ideadták. A kapus anzikszokat árul az Akro- poliszról. A vakolat hull a folyosón. A törökök modernek, kirakatban ülnek itt szegények. Kedves akartam lenni s mikor elmentem, török mozdulattal köszöntem, amit komolyan és udvariasan viszonoztak s az egyik ezt mondta: „Szalem aleikum". Igaza volt, ennyit megértettem. A sziriai helytartó helyettese, egy izgatott ur a francia külügyminisztériumban, magánkívül felugrott, mikor meghallotta, hogy Szíriába akarok menni. „Mi verekszünk odalenn" — kiabálta. — „Mi a vérünket hullatjuk odalenn" , . . Szerettem volna megkérdezni, hogy mi <az a „mi"? — s mi-ért „mi", mikor „mi" itt ültünk szépen a Quai d’Orsay egy meleg szobájában kényelmes székekben s egyáltalán nem hullattuk a vérünket; de ez nem volt tanácsos, mert ez az ur már európai volt. Az angol követségnek van egy szolgája, akit már évek óta csodálok, valahányszor dolgom akad velük. Ez egy őszes ur, aki gummitalpu cipőben nesztelenül járkál a felek és a konzul között s régebben bizonyosan vicekirály volt valamelyik kisebb angol szigeten: mert ennyi rezevráltsággal, közönyös öntudattal, jóakaratu lenézéssel híva' talos embert felekkel tárgyalni még nem láttam. Azt látni kell, azt a kényelmet, amivel ez az ut kinyitja az ajtót, ha csönget valaki; azt a mozdulatot, amivel helyet mutat az idegennek, ő, az angol, itt Angliában; azt az óvatos ujjmozdulatot, amivel megfog egy ilyen szegény bolgár, magyar útlevelet, két ujjal, ahogy fellapozza . . . ahogy a szürke szemeivel az utas ijedt szemeibe néz, mintha megkérdezné: — Hová mégy? Mert ez itt a világ kapuja, ez az ajtó, ami a konzulunkhoz vezet; és a világ, az a miénk . . . S ebben igaza van még ina is; mert elég másfél órát taxizni Párisban, idegen konzulátusok között s megtudja az utas, hogy minden mozdulatnál, amivel erről a kontinensről kifelé tapogatózik a világ felé, Angliába ütközik . . . Hötzendorfi Conrad tábornagy szerelmes levelei Bécs, április 17. ('Bécsi tudósit ónktól.) Néhány hót múlva szenzációsan pikáns könyv jelenik meg Berlinben. Hötjendorxi Conrád tábornagyunk, a monarchia tavaly elhunyt vezérkari főnökének özvegye 20.000 aranymárkáért egy berlini könyvkiadóvállalat rendelkezés-éré bocsátotta a hadvezér hozzá in-tézeitit szerelmes leveleit házasságuk előtt való esztendőkből. Hötzendorfi Conrad tudvalevőleg a háború alatt, 1916-ban nősült meg másodszor. Első felesége már jóval a háború előtt elhunyt és Conrad csakhamar elhatározta, hogy újra megnősül. Tervét azonban felnőtt fiainak ellenszegülése következtében csak a háború alatt valósíthatta meg. 1916-ban feleségül vette barátnőjét, de ez a házasság egyúttal karrierjének végét jelentette. Conrad második felesége ugyanis elvált asszony és ezért a tábornagy csak polgári házasságot köthetett- Ezzel azonban magára vonta -a magas körök neheztelését és csakhamar a vezérkari főnökségben Arz tábornagy váltotta fel. Hötzendorfi Conrad tavaly elhunyt és özve91 ÜÍKÁAÁÁlkk A AAAÁAAáXAiAA AÁ1A7ÜU SwsiegíjcKcí mindenki csuk jMpriR és Tsn MiMzaban vesz, araííiiavü, KofliMínö ni. Telefon 1920 és 236-1. invtvvvvvvvvvvvmnvwimimy gyét meglehetősen szűkös anyagi helyzetben hagyta hátra. Ezért most az özvegy elhatározta, hogy értékesíti elhunyt férjének hozzá intézett szerelmes leveleit, amelyek egy egész kötetet tesznek ki és amelyekben Conrad bizalmas közléseket tesz barátnőjének a háború ismeretlen kulisszatitkairól, az uralkodóról, a többi hadvezérekről és az állaim- férfiakról. Conrad ezekben a levelekben leplezetlenül szólott, hiszen nem szánta ezeket nyilvánosságra. Kétségtelen, hogy a hadvezér szerelmes leveleinek publikációja a háború után ugyancsak rendkívül kifejlett memoár-irodalom szenzációja lesz. Érdekesnek tartjuk még föle műteni, hogy úgy Conrad tábornagy első házasságából származó fia, mint a monarchista pártok tudtára adták Conrad özvegyének, hogy minden társadalmi érintkezést megszakítanak vele, ha a könyv valóban megjelenik. A tábornagy özvegye azonban ennek ellenére felhatalmazta a berlini vállalatot a levelek kiadására, úgy, hogy a szenzációs könyv még a nyár folyamán megjelenik. Siiovenszké legnagyobb üveg- és porcellánűzlete Pausz T. Koiice, Fö-uica 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérképviselete. A Nagyságos Fejedelem szive Rákóczi hamvai Kassán nyugosznak, de a szivét rejtő urnának nyoma veszett — Csöndes séta Rákóczi szivének egykori nyugvóhelyén Paris, április közepe. 1735 április S-án halt meg Rákóczi Ferenc Rodostóban. Hamvait 1906-ban hozták haza kegveletes ünnepségek között. Ezekből a porladó hamvakból azonban hiányzott a legdrágább, a legnemesebb s nekünk magyaroknak a legértékesebb rész — hiányzóit Rákóczi Ferenc szive. Hiányzott akkor, hiányzik ma is s még ma sem tudni, hogy hol van. Rákóczi Ferenc ugyanis az 1731-ben készült végrendeletében úgy rendelkezett, hogy halála után a szivét egy urnába zárva, küldjék el a camalduli szerzetesek grosbois-i rendházába megőrzés végett. Rákóczi Ferencet életének a legkedvesebb és legkeservesebb emlékei fűzték ugyanis a grosbois-i camalduli szerzetesekhez. Franciaországi tartózkodása alatt itt élt két esztendőt vallásos buzgóság- ban elmerülve, miután XIV. Lajos udvarában keservesen kellett tapasztalnia, hogy mindenféle Ígérgetés dacára nincs remény és nincs kilátás arra, hogv- még egyszer kibonthassa a szabadságharc zászlóját Magyarországon. Reményeiben megcsalód- va, Grosboisban bérelt egy kis házat, a szerzetesek közelében s félrevonulva a Napkirály udvarától, rész* vett mindennap a szerzetesek vallásos buzgó- ságaiban, bőjtölt, imádkozott, mint egy szerzetes. Szivében marcangoló fájdalommal, a vallásos elmélyedésben kereste és találta meg az enyhülést. Kétévi remeteélet után Konstantinápolyba, majd Rodostóba ment, de a szivét — egyelőre csak képletesen — Grosboisban hagyta, ott, ahol számkivetett- ségének legnyugodtabb, legboldogabb idejét töltötte. E* a sajgó, hazaszerető szív 1737-ben visssaór- kezett ténylegesen egy drágákövekkel kirakott arauvuiuában a camalduliakhoz, akik híven eljártak a végrendelet rendelkezései szerint és elásták a szivet az apátság sirkertjében. De jött az 1789-es forradalom, a pusztítás. A szerzeteseket elsöpörte a forradalom vihara, a vagyonukat, templomukat szekularizálták s úgyszólván minden elpusztult. Mi lett az urnával, mi lett Rákóczi szivével ebben a nagy pusztításban és felfordulásban? Eltűnt az is? Elvitték a camalduliak magukkal, vájjon mi történt vele? Meg van-e még, vagy az is elpusztult? Olyan kérdés ez, amire igen kevesen igyekeztek választ adni —- legalább is mindezideig. Tény az, hogy az urna sorsáról mostanáig nem tud senki semmit sem. * Háromnegyedórai rázás után a Fámból induló vonat letesz Roissy-St.-Légerben. A kis falu kacs- kariugós utcácskái után, egy bosszú, százados fákkal övezett allé visz a vörösfalu grosboisi kastélyig. A kastély és a birtok jelenlegi ura, prineesse di Wag- ram, egy napóleoni arisztokratanő. Alig kétszáz évvel ezelőtt Rákóczi szívesen látott vendég volt ezen a birtokon az akkori tulajdonosoknál, a Valois-ék- nál... Mikor a kastély intézőjének, M. Maicbenek, előadom a jövetelem célját, igen kedvesen fogad. — Már érdeklődtek nálam a Rákóczi-uroát és a Rákóczi-emlékeket illetően — mondja barátságosan az öreg intéző—■, körülbelül busz évvel ezelőtt, egy francia újságíró. Azóta senki sem jött keresni. Sajnos, akkor sem tudtam sokiat mondani, ma sem tudok többet. A camalduli szerzetesek abban az időben tényleg a grosbois-i uradalomhoz tartoztak, ma már azonban ez a birtokrész nem tartozik hozzánk. Az irattárukból nem maradt ránk semmi, mert a forradalom alatt mindent elpusztítottak és feldúltak, úgy, hogy a Rákóczira vonatkozó feljegyzések sem maradtak meg. Ami a mi irattárunkat illeti, az sem volt szerencsésebb. A Rákóczi áltál kibérelt ház bérleti szerződését sem sikerült megtalálnom, de azért újra megnézhetjük. ■ Hatalmas kÖleg iratokat hoz elő az irattárból; az 1710—1720 közötti időből fenmaradt iratok. Félórái kutatás és keresgélés után fel kell adni a reményt. Nincs meg. Rákóczi neve sehol sem szerepel. Ellenben meg vannak a pontos korabeli térképek, a rendház, a temető, a kápolna helyrajzai, amelyeknek az urna után való kutatások során még nagy hasznát lehet majd vermi. * . A grosbois-1 kastélytól széles ut vezet egy la- prtsháfu hegyen keresztül cserjék és mohos törzsű iák között.° a kétkiloroéternyire fekvő Yerresbe, ahol a grosboisi camalduli szerzetesek rendházának, kápolnájának és temetőjének maradványai vannak. A tizennyolcadik században ez még Grosbois volt, ma már Yerres. A széles ut végén balra egy magas kőkerítés húzódik, mögötte fügyező, frisszöld színű fák ágaskodnak a fehérfelhős égbe. A falban egy vörösre festett ajtó. Bent egy zöld borostyánnal befutott házfal, tovább fehérfalu házcsoport. A szerzetes- rendnek itt volt a rendháza még 150 évvel ezelőtt. Ma Beoher bárónak a tulajdona, aki két év óta lakik ezen a helyen. Addig Comte Chevreaux-é volt a birtok. A báró igen előzékeny ember. Ismeri ő is a Rákóczi-uma történetét. Azonnal kivezet a parkba, hogy megmutassa a temetőt és a kápolna maradványait. A főépület mögött egy kis lépcsőn kell lemenni. — Ez volt itt a szerzetesek temetője. Itt ásták el az urnát, — mondja és rámutat egy mélyebben felevő, mintegy három negyedből dny i területre, amelyet kőfal vesz körül. A temető ma zöldséges kert. A nedves, sárgásbarna föld feltúrva. Egy-két karó ágaskodik a levegőbe, vörös virágcserepek, az egyik sarokban vizes hordó, zöld ülő palán ták, egy ásó és egy gereblye. Nincs kizárra, hogy még mindig itt nyugszik Rákóczi szive, elhagyatva, elfeledve, csupasz babkarók és zöldelő káposztalevelek alatt. Valami nagy szomorúság és szégyen érzet vesz erőt rajtam ... — A temető még nem volt átkutatva,'-* folytatja Becher báró. — Én szívesen ásatnék, de a mai viszonyok között ez igen nagy költségbe kerülne. Nem tartom kizártnak, hogy az urna valahol itt van a földben még. Magyarországról még senki sem jött ásatni ide. Szinte érthetetlen, hogy eddig Magyarországon nem akadt senki, aki azt az áldozatot meghozta volna, amit egy háromnegyedholdnyi terület felásatása jelent, annak a reményében, hogy ezt a drága ereklyét megtalálja. Nagy háláda Hanság Rákóczi emlékével szemben, amit gyorsan, nagyon gyorsan reparálni kellene. A zöldséges kert, vagyis a régi temető sarkéban, állt a szerzetesek kápolnája. Ma már csak az alapzata maradt meg, a boltozatos alapokra uj épület van építve. Ebbe a kápolnába járt Rákóczi naponta imádkozni. Bemegyünk a mohos boltívek alá. Az egyik fal a kopogtatásra üresen kong. Valami titkos földalatti ut bejárata lehet. Eddig még senki sem igyekezett azon, hogy- ennek a titkát kikutassa. Szemben a régi kápolnával, az utca másik oldalán áll Rákóczi háza. A régi ház, falai még épségben vannak, de az épület maga meg van na- gyobbitva. A falakat loggia veszi körül, egyébként a ház érintetlen, úgy áll, mint Rákóczi idejében. A jelenlegi tulajdonos — M. Cáron — egy gazdag, XVIII-ik századbeli kép- és szőnyeggyüjteményt rendezett be a Rákóczi-lakta szobákban. Sajnos, ezt nem tekinthettem tueg, mert a háztulajdonos elutazott, pedig lehet, bog}' valami Rákóczi-emlék is van odabenn. Csak kívülről néztem a sárga, kopott falakat, a virágos ablakot, egy százados fának a tetőre boruló árnyát és nagyon különösen éreztem magam, amikor a francia báró megkérdezte, hogy hát miért nem helyeznek cl a magyarok emléktáblát ezen a házon, mikor olyan nagy embernek tartják „Rágotzkii“-t?... Erre nem tudtam, mit felelni... Nem* tudtam, nem lehet mentséget találni erre ... * A oamalduliaktól kis, zegzugos utcácskákon keresztülhaladva, a falu közepén elém tárul a masz- szivf súlyos konturu templom, vaskos, feketefalu tornyával. A régi komor templom sekrestyéjében találom meg Yerres plébánosát, az őszhaju, jóságos arcú ouré-t, Mgr. Sigoreant, aki a következőket mondotta az urnát illetően: — Mi már kutatásokat végeztünk ebben az irányban. M. H. Bordeaux, a francia régészeti társaság levelező tagja, aki, sajnos, a mull évben elhalálozott, ásatásokat is végzett a temetőben. Ezek az ásatások azonban egész rendszertelenek voltak s uem is vezethettek eredményre. M. Boideaux idevaló ember volt és pusztán csak egyéni kezdeményezésből kutatott, nem is volt elegendő pénze ahhoz, hogy rendszeres ásatásokat végezzen. Ő valószínűnek tartotta, hogy az urna még mindig a régi, eredeti helyén vau elásva. Az én véleményem szerint az urnát, amely drágakövekkel kirakott aranyból készült, a forradalom alatt kiásta a semmit sem respektáló csőcselék s vagy összetörve, vagy pedig a maga egészében értékesítették. — A Rákóczi szivét bezáró urna fölött elhelyezett sirkövet sem sikerült Bordeauxnak megtalálnia. A camalduli szerzetesek annaleseiben fel van jegyezve, hogy sir követ állítottak fel, amelynek a latin szövegét is megtaláltuk az annalesekben. A sírkőnek a felirata magyar fordításban a következő: „Ennek az apátságnak a temetőjében nyugszik nagyságos II. Rákóczi Ferencnek, Isten kegyelméből Erdély fejedelmének és római birodalmi hercegnek, Magyarország egy része urának, Szicília hercegének stb. a szive, aki az isteni gondviselés csodálatos rendelkezéséből, életének változatos viszontagságai után elhunyt az Urban, az Ur 1735. esztendejében, ápr. 8-án, 59 éves korában Rodostóban, a Pontusi tenger partján. Macaire Pon tisztelendő atya, a camalduli szerzetesrend superiorja, ennek az apátságnak a priorja, állította ezt a sirkövet 1737- ben, kegyes emlékül annak a fejedelemnek a halála ntán, aki mig élt, visszautasított minden emlékművet." Ezek az utolsó sorok arra vonatkoznak, hogy a szerzetesrend még Rákóczi életében emléktáblával akarta megjelölni a fejedelem lakóházát, de Rákóczi határozott ellenzésére kénytelenek voltak ettől a tervtől elállni. — Nem tartom lehetetlennek —- mondja befejezésül az őszhaju plébános —, hogy a szerzetesek, akiket a forradalom Franciaországból kiüldözött, magukkal vitték az urnát Spanyolországba, vagy Olaszországba. A rend mind a két országban meg van még, lehet, hogy ők talán többet tudnának mondani, mint én. Ez különben csak feltevés, mert a szerzeteseknek az 1737-es leijegyzése óta a franciaországi camalduliak annaleseiben Rákóczi neve többet nem szerepel s ba elvitték volna, valószinüleg nyoma is maradt volna a feljegyzésekben. De azokban a zavaros időkben, ki tudja, mi, hogyan történt... * Ennyit sikerült megtudnom a Rákóczi szivét bezáró urna sorsát illetően. Ez nem sok. Mindenesetre azonban elegendő arra, hogy ezeken a nyomokon elindulva, elkövessenek mindent ennek a szent ereklyének a megtalálására. * Párisi jelentésünk szerint a párisi magyar diákegyesület kezdeményezésére május 2-án Páris magyarsága nagy zarándoklat keretében fog áldozni a Fejedelem emlékezetének. A párisi magyar egylet áldozatkészségéből márványemléktábla fogja ezután jelezni Rákóczi lakóhelyét, amelyet Korányi Frigyes báró, párisi követ fog leleplezni.. Burgbardt Aladár. „Iza“ Szépségápolás „lza“ Az „IZA“ tavaszi tanácsai Ajánlom a nagyrabecsült hölgyeimnek a komoly arcápolást. Szeplő elleni garnitúra 37.— Mitesszer és pattanás elleni garnitúra 37.— Hajápoló garnitúra 47.— Szem ápoló garnitúra 37.— Mindennapi toilette arcápoló garnitúra 47.— Vörös orr s vörös arcerek cll. garn. 37.— Hajtalanitó garnitúra 37.— Kebelápoló és fejlesztő garnitúra 77.— Libabőr elleni garnitúra 40.— Monoton petyhüdt arcbőr ell. garnitúra 37.— Bőrujitó garh. (Iza-rekordszerck) 80.— Újdonság: IZA-féle szénsavas arcfürdő és arcgőzfürdő zsíros és lyukacsos arcnak részére. Szakszerű és alapos kioldatásEgy garnitúra 25-szöri arcápoláshoz elegendő, ára 37 korona. Orr- és ujjformálók, valamint homlok-, nyakránc stb. simító bandageok, a legjobb típusúak, állandóan raktáron. A fenti garnitúrák a legkiválóbb szerekből vannak összeállítva. Tessék pontosan körülírni az arcát s bármilyen arctisztátalangág ellen küldök megfelelő garnitúrát, pontos használati utasítással, postán, utánvét mellett. A köteles diszkréció miatt leverésünk és küldeményeink cégjelzéstelenek. Naponta postai szétküldés „Iza" kozmetikai intézet I^ratislava, Stefanik ut 10. 11. * •yt
