Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-02 / 50. (1088.) szám
1926, március 2. Kedd. o>i^gaiA\a&'^arhirlae 5 „Stúdió des Ursulins“ Párig, februárban. A legsötétebb Quartier Latinban, a Fau- bourg St Jaques egyik mellékutcájában, mindjárt az Éjjeli menedékhely mellett talált éjjeli menedékhelyet Párisban az „irodalmi mozi", — egy nem egészen uj keletű vállalkozás, ami a Vieux Coiombier-szinház- ban már egyszer csődöt mondott. Valami bátor ember most nekilátott megint s egy házban, ahol éjszaka kivilágított tábla jelzi, hogy szoba kapható a nap bármely órájában, ahová alig fér több, mint 100—150 néző, röviddel ezelőtt megnyitották a „Stúdió des Ursu- lins“-t. A kis mozi minden este megtelik sno- bokkal és intelligens emberekkel. A helyiség azelőtt hentesüzlet volt. Egy kubista jelvény a vászon fölött gyöngébbek részére sejteni engedi a vállakózás szigorúan irodalmi tendenciáját. De mit tehetnek szegények, kénytelenek bemutatni egy elég gyönge filmet, Bettauer „Bánatos utcáját", s egy kubista kísérletet, ami nem akar semmit, csak film akar lenni, a táncosnőket alulról foto- grafálja, kitünően tud szintéziseket vágni a gyorsaságon, tájakon, figurákon és ötleteken keresztül, 8 Jean Börlin, a svéd táncos, flintájával célbavesz és lelő benne egy galambot. A vállalkozásnak ez a része még nem érdemelné meg, hogy különös lelkesedéssel foglalkozzunk vele; ez Párisban „dejá vu". De a program első húsz perce a legnagyobb meglepetés. Ez a „20 perc a moziban 15 év előtt". A vállalkozó egyszerűen megvásárolt potom pénzért egy tucat ősrégi, használhatatlan filmet a mozi őskorából, tizenöt év előttről, amik ma már a kutyának sem kellenek: az első „Pathé-Journalt" az első mozidrámát, az első vígjátékot, összevágta mindezt, ahogy eszébe jutott, s levetiti kedve szerint. Az ötlet sikere igen nagy és megérdemli az elismerést. Látjuk Fallieres elnököt vadászaton, Po- tncarét és Clemenceaut tizenöt esztendővel fiatalabban, már akkor is vérszomjasán, de akkor még fácánokra vadásztak, nem emberekre. Látjuk a moszkvai metropolita temetését (ki tudta, hogy beteg volt?) a koporsó nyomában ott halad a cár, a cári udvar, az egész, visszavonhatatlanul megsemmisült, eleül yedt, cári Moszkva. Látjuk Bleriot repülését, a „régimódi", rozoga repülőgépen, mi- , csoda naivitás egy ilyen kopott monoplán. Látjuk Sarah Bernhardtot, aki már akkor is öreg volt, mikor a mozi megszületett, s látjuk Ásta Nielsent, aki már akkor is fiatal volt, s azóta egyre csak fiatalodott, holott együtt született a mozival. Látunk tizenötesztendő előtti divatrevüt. A hölgyek a moziban egymás hasát fogják a nevetéstől: láttuk Armand urat, aki Barclay utolsó (tizenötévelőtti) kreációjában: pepitanadrág, egygombos zsakett, szürke pinos és glagékeztyü — teára hivatalos őnagyságához. Láttuk őnagyságát és barátnéját méhkaskalapban, sleppes szoknyában, darázsderékban és csipkebetétes junói keblekkel, ahogy libbennek, ahogy a hajuk hosszú és tele van einlágékkal, láttuk őket széles kalapban és bukjelszoknyában, nadrágszoknyában, kis, derékig érő mantillkában, láttuk az egész mókát és lelepleztük a tizenöt év előtti hölgyeket, hogy bizony akkor sem hordtak az ein- láge alatt több logikát, mint manapság. Láttuk az első drámát, amikben a hősök még nyílt lepedőn, cselekmény közben a közönség felé fordultak és kezüket szájuk elé tartva, „félre" mondtak valamit, amit aztán a felírás rögtön közölt a publikummal. A felírások akkor még őszinték és egyszerűek voltak, például jelentették hogy: „Léon ur kimegy a szobából", vagy „Anrdé szerelmet érez szivében unokahuga iránt" — s tényleg rö'Ttön, minden kétséget kizáróan látni lehetett a képen Léon urat, amint kimegy a subából. vagy Andrét, amint szerelmet érez szivében unokahuga iránt. Láttuk az első félreértést, az első elcserélt levelet, a könnyelmű grófot és a végzetes tévedést, az első autót és a hü szolgát, az első gyilkost, aki fogain feni kését és füleit vicsorítva közeleg áldozata felé, az első letagadott magzatot és az utolsó szüzet, aki holdvilág mellett copfjait fésüli. Ez az utóbbi attrakció a mozi fejlődése során végleg kiveszett Mindezt látni, elcsodálkozni s megdöbbenni rövid busz perc müve volt. A „Stúdió des Ur- sulins" 20 perce olyan kirándulás a nézőnek, mintha buvárharangban a tengerfenékre eresztenék le megszentelni egv e1 sül yedt világot ahol az elfakult h'gurák között maga is élt szerepelt. leveleket cseré7t és félreértett, sz*'z°n rondát fésülte, szerelmet érzett szivében és kiment a szobából voi?m!kor. Márai Sándor. Operett-forradalom Karlsbadban Szombaton egy őrült építkezési vállalkozó hatvan munkásával zendülést rögtönzött — Letartóztatta a járásfönököt és elmozdította állásából a rendőrkapitányt — A rendülök közül tizennyolcat letartóztattak Karlsbad, március 1. Különös szenzációja van szombat óta Karlsbadnak. Egy exaltált lelkű építkezési vállalkozó magához parancsolta mintegy hatvan főnyi alkalmazottját, fölvonult velük a járásfőnökségre, a járásfőnököt „letartóztatta", majd a forradalmi tébolyában tömegével a postára vonult, miközben „elmozdította állásából" a rendőrfőnököt, mig végül a rendőrség tizennyolcad magával le nem tartóztatta. Az első pillantásra látható, hogy csak egy őrült agyban születhelik meg ilyen vak forradalmi romantika s bizonyos, bogy az egész eset tisztára a pszichopatológia körébe tartozik és semmi összefüggésbe nem hozható a politikával. A karlsbadi rendőrség az esetről az alábbi hivatalos jelentést adta ki: Rössler Rudolf építkezési vállalkozó, aki az Imperial-szálloda közelében házat *épit, szombaton reggel 9 órakor megjelent az építkezés helyén és felszólította a munkásokat, hogy hagyják abba -munkájukat s menjenek vele együtt a kerületi főnökségre. A munkások elesret téve Rössler felszólításának, körülbelül hatvanan felvonultak a hatóság épülete elé. Rössler két embert magához véve, fölment Fiedler dr. kerület! főnökhöz s bejelentette, hogy felfüggeszti állásától és letartóztatja. Arra a kérdésre, hogy müven jogon és miért tartóztatja le, azt felelte az éoitész, hogy azért, mert a kerületi főnök cseh ember. Fiedler azt hitte, hogy őrülttel van dolga s éppen ezért azonnal telefonálni akart a rendőrségre. Mikor azonban Rössler megfenyegette, hogy még az erőszaktól sem riad vissza, látszólag engedett Rössler felszólításának s engedte magát letartóztatni. A kormánybiztos hivatalnokai közben a szomszédos helyiségekből főnökük segítségére siettek s lefogták Rösslert. Az épitömunkások azonban kiszabadították vállalkozójukat és Rösslerrel az élen a főpostára vonultak. Rössler itt elsősorban a postafőnököt kereste s amikor azt nem találta, három embert állított fel őrnek a postaépület előtt s kiadta a parancsot, hogy a postaépületbe beengedni senkit sem szabad. Az utcán találkozott aztán Rössler csapata Votava rendőrtanácsossal, akinek Rössler ugyancsak bejelentette, hogy felfüggeszti állásátóL Votava azonnal letartóztatta Rösslert, valamint társait, ezek azonban ellcntáll- tak a rendőri készültségnek, úgy hogy összetűzésre került a sor, miközben egy rendőr és egy detektív megsebesült. Túlerővel azonban mégis sikerült ártalmatlanná tenni a zendülőket, akiket beszállítottak a karlsbadi kerületi főnökség fogházába. összesen 18 embert tartóztattak le. A rendőrorvos azonnal megvizsgálta Rössler elmeállapotát és megállapította, hogy Rössler teljesen beszámítható állapotban követte el nem mindennapi tettét. A rendőrorvos egyoldalú megállapításával szemben a német szociáldemokraták lapja, a Volkswille rámutat egyszerűen arra a ténvre, hogy Rössler már régebben volt elmegyógyintézetben, ahová hnízátartozói internáltatták. A cseh távirati iroda megáüapitia, ho.<ry az ..esztelen nuccsnak" nem volt visszhagja a nyelvrendelet ellen rendezett német nép- gyüléseken. Tesmap a kerületi bíróságon megkezdték a letartóztatott 18 személy kihallgatását. A kihallgatás után kilencet szabadlábra he- Iveztek, a többi kilencet, köztük a „zendülés" értelmi szerzőjét. RöcsWt is este az égeri ügyészségre szállították be. Vádirat Csehszlovákia ellen a délszláv parlament előtt Diplomáciai útra terelődik a prágai mintává sár újvidéki telepének botránypöre. — Dor- bity Jerko kártérítési igényét Csehszlovákia ellen a népszövetségnél is be akarja jelenteni. — Ügyes jogi fogás, nagy bünügy? Az európai sajtót többször bejárta már az óriási kereskedelmi botrány, mely a csehszlovák kereskedelmi minisztérium és a prágai mintavásár újvidéki nagyraktára körül keletkezett és a csehszlovák kormány és egy szerb nagykereskedő Jerko Dorbity között évek óta tartó hatalmas pórt eredményezett. A pörnek legújabban szenzációs fordulata van: Dorbity a délszláv parlament elé hatalmas vádiratot terjesztett be a csehszlovák kormány ellen s kéri a parlamentet, hogy utasítsa a délszláv külügyminisztériumot az ügynek diplomáciai utón való tisztázására. A nagy pör előzményei a következők: A csehszlovák kereskedelmi minisztérium óriási raktárhelyiségeket építtetett Újvidéken, hogy az kiinduló pontja legyen a csehszlovák nagyipar balkáni piachódításának. Amikor a raktár már készen'' volt, kiderült, hogy mint külföldi vállalat, nem lehet vámmentes telep. Szükségessé vált hozzá egy délszláv vállalatot teremteni. Ezt a vállalatot „Jugoszláv Emporium" néven Jerko Dorbity létrehozta, belefektetvén egész vagyonát, a raktár számára a belgrádi kormánytól megszerezte a vámmentességet. A csehszlovák kereskedelmi minisztérium a raktárt a Jugoszláv Emporiumnak és a vele társult prágai árumintavásárnak mint közös vállalatnak adta bérbe. Valóságban a Jugoszláv Emporium bírta az összes jogokat és részére voltak biztosítva az óriási vállalkozás erkölcsi és anyagi előnyei. Amikor már minden rendben volt és az Emporiummal összeköttetésbe léptek Jugoszlávia fogyasztó szövetségei és nagykereskedői, a prágai árumintavásár elragadta Jerko Derbytől a raktárt, az üzleteket, átvette minden kártalanítás nélkül a Jugoszláv Emporiumot és mint egyedüli bérlője szerepel a csehszlovák köztársaság újvidéki raktárainak. Jerko Derbity megkísérelte Prágában, hogy jogorvoslatot szerezzen a vele szemben elkövetett sérelmek ellen, de eddig semmi eredményhez nem jutott, sőt a csehszlovák kormány ő ellene tett panaszt Belgrádban, „rágalomhadjáratnak" minősítve a hatóságokhoz intézett beadványait, A prágai hivatalos körök a kellemetlen ember kilincseléseitől rövid utón úgy mentesítették magukat, hogy prágai utazása alkalmával egyszerűen — kitiltották a köztársaság területéről. A csehszlovák kormány megkeresésére a jugoszláv kormány felelősségre vonta Dor- bityt, aki a terjedelmes parlamenti kérvénnyel válaszolt. A panaszos vádja nem kevesebb mint az, hogy a prágai árumintavásár egy stroh- mann segítségével minden kártérítés nélkül csalárd módon kiforgatta jogaiból. Ez a strohmann az üzlettársa, Vjekoszlav Král volt. A beadvány előadása szerint Prágában azt ajánlotta föl neki a cseh cégtárs, hogy átveszi az üzletet és Dorbityot teljesen kártalanítja. Erre a prágai árumintavásár aláíratott Dorbity Jerkóval egy nyilatkozatot, amelyben utóbbi kijelenti, hogy a „Jugoszláv Empo- rium"-ból kilép és ügyeit a céggel a másik cégtárssal Vjekoszlav Král-lal fogja rendezni. Ugyanekkor Vjekoszlav Král kötelezvényt adott Dorbitynak, hogy kifizeti neki a kilépési összeget, melyet a könyvek átvizsgálása után megállapítanak. A kártalanítás az nj cégtárs: a prágai árumintavásár felügyelete alatt fog megtörténni. Egyidejűleg azonban a prágai mintavásár titokban szerződést kötött Vjekoszlav Krállal, aki átadja neki a raktárt, az ösz- szes jogokat és üzleteket, egyedül a céget tartja meg, úgy, ahogy a kereskedelmi nyilvántartásban szerepel. Amikor Dorbity pár nap múlva jelentkezett nála, Král kijelentette neki, hogy semmije sincs. A titokban kötött szerződés egyik pontja úgy szólt, hogy Vjekoszlav Král és az áru- mintayásár addig maradnak társak, mig közösen bérlik a csehszlovák köztársaság újvidéki raktárát. A prágai kereskedelmi minisztérium erre felmondta a bérletet a „Jugoszláv Empőriumnak" Ó9 az árumintavásár egyedül maradt. A prágai árumintavásár Král segítségével kijátszotta Dorbityt, a kereskedelmi minisztérium segítségével elejtette Krált és mindkettőt kisemmízte. A kereskedelmi rémregény határán járó esetnek az a csattanója, bogy Dorbity a Nép- szövetségnél is bejelentést készül tenni Csehszlovákia ellen. Az orvosok erkölcsi és gazdasági válsága III. Bármely állam általános műveltségi fokának meghatározására mértékül az elfogyasztott szappanmennyiséget veszik. Minél nagyobb tudniillik valamely területen a szap- panfogyasztós, annál műveltebb ott a lakosság. Ez tagadhatatlan tény és már közismert tapasztalás is. Rossz utón járna azonban bárki is, ha ezzel kapcsolatos okoskodással ma azt akarná kisütni, hogy a közegészségügy fejlődésének csupán a minél több o vds a fokmérője. Ugyanis mindaddig, mig a hasznos közismeretek az emberiségnek átalános közkincsévé nem lesznek, a gazdasági jólét nem erősödik, a szociális gondolkodás nem tisztul meg, azon ideális követelmény, hogy minden 1000 lélekre jusson egy orvos, ezjdőszerint lehet ugyan a tájékozatlanoknál jámbor óhajtás, de nem lehet reális meggondolás é* gyakorlati kivitele csak azt eredményezné, hogy az egymás hátán élősködő orvostársadalom újabb és újabb kényért biztosító tételeket állítana fel s vinne át a gyakorlatba s azokkal esetleg még a szappangj árusokat is megbuktatná. Az 1000 lélekre egy orvos gyakorlati megoldását megközelíteni látszik a már régebben is ismert, most a háztartási alkalmazottakra és gazdasági cselédekre is kiterjesztett kerületi betegsegélyző pénztár, valamint a legutóbbi szociális biztosítási törvény rendelkezése, mely már az önálló foglalkozási folytatókat és hivatalnokokat is eme intéz* mény jótékony malasztjában akarja ré-szesv teni. A törvényre vonatkozó végrehajtási uta* sitást még nem ismerjük s igy nem tudjuk^ hogy az orvostársadalomra nézve mit hoz a jövő. A szociális biztosítási törvény a szabadorvosválasztás elvi álláspontjára helyezkedik ugyan, de a kiszivárgott hírek szerint az orvosok, kik közül a beteg szabadon választhat, kijelöltetnek. Ez pedig semmi más egyebet nem jelenthet, mint azt, hogy az őslakos orvosok is a magas pénztári polcra emeltetés előtt előbb különböző fajsúlyúiérőkkel méretnek meg s aszerint osztályoztatok életre vagy halálra. Ezen osztályozási eljárás sem uj dolog már. Az őslakos elbocsátott tanítók és tanárok egy nagy részének miniszteri felhívásra beadott reaktiválási kérvénye Ruszinszkóban két és fél év óta elintézetlen, holott tanár és nagy tanitóhiány van s a megjavítani ígért analfabetizmus ma még rosszabb statisztikát ad, mjnt adott 10 évvel ezelőtt Kérvényük azonban, ha elintézést is nyer, ha a központosító politikai irányzat még tovább is fentart- hatja magát, vagyis ha a demokrácia még tovább is csak szólam marad, úgy az elutasitot- taknak tekintélyes tömege mehet panaszra az igen jó hírnévnek örvendő sóhivatalhoz. Ez a sors vár a szociális biztosítási törvénnyel kapcsolatban az orvosokra is. De itt önként vetődik fel a kérdés, vájjon mi lesz a túltermelésben lévő fiatal orvosgenerációval; miként helyezkedik el a felette sok anyagi és szellemi energiát felemésztett munka után a társadalomban, hol a köznek szolgálatára képezvén ki magát, joggal követelheti meg megélhetése biztosítékát és ezek közül legalább is a legszükségesebbet, a kenyeret Eddig úgy, ahogy elhelyezkedett a magángyakorlatban duzzasztott reményekkel é* hozománnyal pótolt megélhetésre kínálkozni látszó alkalmak között. De mi lesz azután, ha a szociális biztosítási törvény életbe léptetése által a magángyakorlatra eddig még visz- szamaradt 30 százaléknyi fizetőképes lakosság is betegpénztári ellátásba tömönttetik s igy a magángyakorlat természetszerűen a nullára apad le. Elfogy a remény, elvész a hozomány s az értelmiség orvosi osztályának újabb nemzedéke az elődök keserves életküzdései, humanisztikus áthatottsága, önfeláldozó szorgalma árán a közelmúltban kivívott erkölcsi magaslatról a mélységes fertőbe sülyed s nemcsak önmagát, de rendjének tekintélyét és a tudományos munkálkodás eddig való sikerébe vetett hitet és bizalmat is eltemeti.
