Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-12 / 59. (1097.) szám

1926 március 12, péntek. Szajjódgnastromat ragasztanak egy kisemmizett ruszin cseh- agrár politikus karriérjére Ungvár, március 11. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A vá­lasztások után megírta a P. M. H., hogy a cseh agrárpárt egyik iegtekintéiyesebb repre­zentánsát, Sztiipszky Ágoston bustyaházai er- dőiagazgatót, akit pedig a párt szenátori listá­ján jelöltek, a skrutiniumokban elejtették. Bizonyos, hogy az erdőigazgatót nagyon súlyosan érintette ez a kisemmizés s bizo­nyára csak azért maradt továbbra is a párt kötelékében, mert hivatali minősége úgysem engedi meg. a független politizálást Azóta már jó egy pár hónap telt el, de a kisemmizett szenátorjelölt ügye nem került le a napirendről. Egy kormánylap jelentése sze­rint a cseh agrárpártnak érdekében áll, hogy j — tekintettel a bekövetkezhető képviselővá­lasztásokra — a párt kebelében támadt sze­mélyi sérelmeket valamiképpen eltüntesse. Ennek tulajdonítható, hogy a földmivelésügyi miniszter Sztripszky Ágostont Prágába hi\ta, hogy az őt ért sérelemből kifolyólag támadt sebét szépségl'lastrommal beragassza. Ez a szépségfiastrom pedig a minisztertanácsosi rang íesz, melyet az erdőigazgató rövidesen meg fog kapni. Az ügy ezzel a cseh agrárpárt részéről olyan elintézést nyer, amellyel talán maga a szenátorjelöít is meg lesz e.égedve, de a ru­szin nép előtt mégis csak séreiem fog az ma-; radnj, mert egész Ruszinszkó látja, hogy mi- j ként bánik el a cseh agrárpárt a ruszinok kor- j mánypárti vezetőivel, nyitván azért, mert a; kormánynak nem a ruszinság vezéreire, csak a nép szavazatára van szüksége. Kiima renüöngazgaió eltávozik Pozsonyból? Hírek a rendőrigazgató távozásáról — Már az utódját is emlegetik Dolejs miniszteri tanácsos személyében — A P. M. H. tudósítójától — Pozsony, március 11. Az utóbbi időben egyre gyakrabban ke­rülnek forgalomba hirek, melyek Klíma Jaroszlav dr. rendőrigazgatónak távozásáról beszélnek. Nemrég az egyik magyar kor­mánylap is foglalkozott a rendőrigazgatő tá­vozásáról szóló hírekkel s azzal okolta meg a távozást, hogy az uj pozsonyi rendőrpalota építésénél bajok történtek, amennyiben négy millió ko­ronával túllépték a költségvetést. Feltűnő, hogy a híreket hivatalos helyről még nem cáfolták meg. Kiima hosszabb ideig betegszabadságon volt s jelenleg hiva­talában van. A rendőrigazgató távozásáról szóló hírek már utódját is emlegetik Dolejs dr. minisz­teri osztálytanácsos, a teljhatalmú mi­nisztérium osztályfőnökének személyé­ben. Dolejs kinevezését a Hlinka-párt is szívesen nézné, miután Dolejs nem politikus, hanem hivatal­nokember. Ha a Hlinka-párt megegyezik a j kormánnyal, akkor bizonyosra vehető, hogy a párt ragaszkodni fog ahhoz, hogy a pozso- [ nyi rendőrigazgatőság élére szlovák ember | kerüljön. A bikszádi csodadoktor „isteni küldetése45 Ruszin szkób an Havriluk Miklós szanitéc garázdálkodása falu szerte — „Isten rám bízta a szenvedő embe­riség meggyógyitását“ — Háromévi börtönt kapott a szélhámos csodadoktor A gondolat ruhája Irta Lőrinczy György Földrengés kiséri a nagy válságokat nemcsak a politikában, a lelki életben is. A hivatásos tér- képcsinálók, a politikusok, könnyedén átesnek rajta: uj kártyát vesznek elő és — játszanak to­vább. De mit csináljunk mi, gondolkozó, érző és szenvedő kiskoruédtások, mikor a lelkünk alatt megrendül a föld? Mikor meginog és cserbebagy minden, amiben eddig bíztunk és hittünk? Mikor még az avatag axiómák is fölmondják a szol- gála lót? Le styl c’est l’bommel szavalta Buffon az ő dölyíös pátoszával, melynek vakmerősége végig- terrorlzálta a kulturvüágot. Minket is. Több, mint száz évig áhitalosan rebegtük: csakugyan, le styl c'est lliomme! És most meghökkenünlc: a stílus? Mi is hát az a stílus? Vájjon, nem a mód, a forma, a hang-e, amelyen valami gondolatot kifejezünk? Szóval, képpel, kővel, dallal, kinek mije van. De ez nem az ember. A stílus kívül van, az ember belül. Az ember éppen olyan láthatatlan, mint az Isten. Csak érezni lehet. Egy szikrát látunk és lát­tuk az embert. De a ruhában soha. A stilus: ruha, amibe a lélek felöltözködött. Szerencsé, ha Jó, de nem minden. Az ember*, végzet; lélek, isteni hiva­tás. A legkülönb emberek rossz ruhában jártak: rossz modornak voltak, ami épp annyi, hogy a stílusuk rossz volt, Napóleon, Goethe, Bismarck, Petőfi híres volt a rossz modoráról. Eötvös József és Széchenyi István a nehézkes stílusáról. És ahogy Shakespearet a müveiből megítélem, ő se nagyon erőltette meg magát a jó modor kedvéért; sokkal több és vastagabb gorombaságot vágott az emberi­ség fejéhez, semhogy a modorát, a stilusát éppen szaloniasan jónak mondhatnék. Ellenben Talley- rand, a jó modor hőse egész életében egyebet se csinált, mint hazudott. A legnagyobb nőcsábászok, akik élethivatásnak tekintik, hogy a családok életét földulják, rablómunkájukat hizelkedéssel és mosolygással, vagyis szép stílussal takarják el. Mikor megölelnek, hátulról leszúrnak. Ez a stüus? Ez? Ez az ember? Mert a stilus nem egyéb mint a gondolat mo­dora. Ha nehézkes, ha lassú, ha darabos is, azért ragyogó gondolat sugározhat benne: tiszta lélek. És viszont: a szép stílus ocsmányságokat hirdethet. Sőt, talán csakis szép stílussal hirdethet, mert ha még szép stílusa sincs, akkor már közönséges disznóság. És mégse mondta Buffon, tehát senki se bőgte utána, hogy: a stilus a disznó. Pedig sokszor mondhatnék. Egyetlen igazi varázsa van a stílusnak: az őszinteség. Igazán széppé csak ez teheti a gondo­latot is és köntösét is, vagy modorát is: a stílust. Ez az, ami a legjobbak lelkét megragadja. Mert lélek ebben van. S a lélek erősebb a modornál. Az igaz ember, a bölcs ember a stilus mögött a gon­dolatot keresi s ha a gondolat őszinte, akkor meg is találja azt. Csak akkor hódol meg az alkotó mű­vész zsenije előtt, ha gondolata megérdemli a hódolatot. A független lélek abban különbözik a tömegember leikétől, hogy amaz emancipálni tudja magát a jó modor, vagyis a stüus csalékony ha­tása alól: lássuk a medvét! A többi pedig? A tömegember? Nos, ő sértődötten hátat fordít a rossz stílusnak. Nem akar elnyűtt, kopott, vagy ócska ruhát látni. Nem keserű igazság kell neki, hanem édes hazugság. Divat. Rodin valóban jól el­találta: Szép az, amitől a tömeg ösztönszerüen — elfordul • • Beregszász, március 11. Hosszabb idő óta garázdálkodott Ruszin­szkó falvaiban a „bikszádi csodadoktor" hangzatos elnevezés alatt Havriluk Miklós huszti munkás, aki a háború alatt szanitéc volt Háború után nem kapott állást és fel akarta használni szanitéc tudományát. Csak az volt a baj, hogy a szanitéc kiváló szélhámos tulajdonságokkal rendelkezett, meg nem enge­dett dolgokra adta a fejét s alaposan ráfi. tett uj mesterségére. Elhatározta, hogy kinevezi magát „a 1 szádi csodadoktornak1' és meggyógyítja a be­teg emberiséget Megjelenik a csodadoktor Egy szép napon beállított Rosztoka köz­ségbe. Beteg után érdeklődött. Megtudta, hogy Wetraskóné, rosztokaí parasztasszony lánya betegen fekszik. Általános szemforgatások kö­zött bement a házba: — Én vagyok a bikszádi csodadoktor. Egyenesen a bikszádi kolostorból jövök, ahol megjelent előttem Isten s megbízott a beteg emberek gyógyításával. 600 kora-. náért meggyógyítom a lányát. Az egész háznép lelkendező hódolattal vette körül a csodadoktort, aki szenteltvizes ostyával, vizbeoltott kénnel káprázatos hó- kusz-pókuszokat csinált a beteg leány ágya fölött. Végül kijelentette, hogy a beteg meg­gyógyult. Petraskóéknál azonban 6C0 helyett csak 40 korona volt, ezt vitte el a csodadoktor a kezelésért. A többi „páciens" Egy másik rosztokai öregasszonyt, özv. Kuciknét is „gyógykezelte". Az asszony sze­gény volt, nem tudott pénzt adni. A csodadok­tor elment, de az éj leple alatt visszalopód- zolt s o,z özvegy tehenét elhajtotta. A tehenet egy közeli faluban 1050 koronáért lelki­ismer éljur dalás nélkül el is adta. Innen Iza községbe, majd Bogarevicára ment a csodadoktor s a szerencsés kezdeten felbuzdulva tovább járta Ruszinszkó falvait s tüneményes hckusz-pókuszaival valóságos rajongó tábort toborozott magának. Beteg tehenek orvosa Amelyik faluban nem volt beteg ember, biztosan akadt beteg állat. A bikszádi csoda­doktor kijlentette, hogy ő ehhez is éri Elő- vezetletíe a beteg teheneket, szemfényvesztő mókák között varázsigékkel gyógyította a be­teg állatokat majd fölszedve a honoráriumot gyorsan odébb állt. Háromévi börtön A „csodadoktor" nagy híre eljutott a ha­tóságok füleibe is, akik nem hittek a bik­szádi kolostor meséjének, letartóztatták é.s bí­róság elé állították. Közben rengeteg följe­lentés érkezett ellene. A levilézlett szanitécet 28 rendbeli csalás­ért 3 évi börtönnel és 4080 korona pénz- büntetéssel sujhtldlc. Érdekes, hogy mindent bevallott, csak az ellopott tehénről nem akart semmit tudni. A sashalmi deltjesasszony tudománya csődöt mondott a polikíinikán Wundcrlich Péterné sashalmi otthona valóságos bucsujáróhely — 150 millió korona ho­noráriumot utasított vissza a delejes asszony — Süketeket és vakokat gyógyít — Kétsze­res vizsgálatnak vetették alá,, de a kisérlet csak egy Ízben sikerült Budapest, március 11. A Budapest melletti Sashalom község csodála­tos események színhelye lett, mióta Wunder- 1 i c b Péterné, a „delejes. asszony" minden tudo­mányt megcsufoló, titokzatos módon, keze érintésével látóvá teszi a vakokat és hal­lókká a süketeket. Legendákat beszélnek csodatetteiről és a zarándo­kok egész serege keresi fel lakását. A helyiérdekű villamostársaság ezen a vonalon napi 22 mülió ko­rona forgalmat csinál. A Ditrích-utcai ház. előtt nagy tömegben állnak a csodavárók. A delejes simogatás Nap-nap mellett szaporodik a zarándoksereg. Nemcsak gyalogosok és szegények, hanem gazda­gok is fölkeresik. Tiz-husz autó áll állandóan a sár­ban. Aki bejut a házba, egy jó félórát várhat az előszobában, míg bejut Wunderlich Péter szorgal­mas szabómester titkos erejű feleségéhez. Meg kell említeni azt is, hogy a delejes asszony nem fogad el semmiféle honoráriumot és a betegeket egyszerit megérintéssel, vagy simogatással gyógyítja. Az ujságirők számos emberrel beszéltek már, akik megerősítik, hogy a delejes asszony meggyó­gyította őket. Havi 150 millió honorárium A kispolgári asszony híre ma már olyan nagy lett, hogy az orvosok is és a hatóságok is foglal­kozni kezdtek a sashalmi csodával. Pár nappal ez­előtt az egyik budapest szanatórium 150 millió ko­rona honoráriumot ajánlott fel a delejes asszony­nak, ha kizárólag a szanatórium betegeit gyógyitja. Az asszony azonban visszautasította a honoráriu­mot. — Nem fogadom el, mert képességemet az Istentől nyertem és minden hozzám forduló bete­gen segíteni akarok. A delejes asszonyról tehát semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy szélhámoskodni akar. A hatóságok elhatározták, hogy tudományos vizsgalatnak vetik alá a sashalmi csodaaszonyt. Ma délelőtt Wunderlichnét Agorató alispán, Halász ár­vaszéki elnök és a vármegyei tisztiorvosból álló bizottság kereste fel, hogy meggyőződjenek a dele­jes asszony gyógyító csodájáról. Wunderlichné a bi­zottság jelenlétében több beteget kezelt. Buday József süket munkás a delejes asszony érintésére tényleg visszanyerte egyik fülére hal­lását, egyszóval a próba sikerült. A többi, súlyos fejfájásról panaszkodó beteg is azt állította, hogy fájdalmuk határozottan enyhült. Csődöt mondott a delejes asszony tudománya Wunderlichnét azután megkérték, hogy autóju­kon jöjjön be Pestre a Charité-poliklinikára. Wun- derlichné eleget tett a kérésnek és a Charite-poli- klinikán orvosi ellenőrzés mellett kezdett gyógyí­tani. Az orvosok tiz különböző beteget adtak elé, hogy gyógykezelje őket. A delejes asszony tudománya a klinikán azon­ban teljesen csődöt mondott, egyik betegen sem tndott segíteni. Kijelentette, hogy úgy érzi, csak sashalmi lakásán tudja gyógyítását kifejteni. A Charite-políklinika főorvosa a delejes asz- szonyról a következőket mondotta: A kísérletet azért engedték meg, mert azt hitték, hogy szug- geszciós ütőn kezel. Ez azonban teljes csődöt mon­dott. Lehetséges, hogy csak azokon tud segíteni, akik főltátlcn hisznek benne. Ezek már előszobájában is javulást éreznek auto- szuggesztiv utón. Különös, hogy az asszony úgy néz ki, mint egy kövér, ötvenéves szakácsnő. Kezei vö­rösek és kövérek, holott a magnetikus erővel ren­delkező egyéneknél kivétel nélkül nőies, finom és vékony kéz észlelhető. Valószínű, hogy a sashalmi delejes asszony még sokáig foglalkoztatni fogja a közvéleményt és az orvosokat is: Ötezer dán korona Egy öreg őrmester különös regénye — Akit moíiszmésznö fényképével csapnak be Kopenhága, március eleje. A dán hadsereg egyik érdemes őrmestere negyven eszteadei szolgálat után nyugdíjba ment. ötezer dán koronát takarított meg, felvette minden elsején tekiníéiyes nyugdiját s elhatározta, hogy ezentúl a pihenésnek él. Legjobb barátja egy fiatalember volt, aki szép menyasszonyával türel­metlenül várta az egybekelés napját. A fiatal em­ber annyit beszélt boldogságáról, hogy végre az öreg is elhatározta, hogy asszonyt hoz a házhoz. Félt azonban, hogy a saját lábán nem tud eliga­zodni abban a labirintusban, amelyet női léleknek neveznek. Ezért fiatal barátjához fordult tanács­ért, aki azt ajánlotta, hogy apróhirdetést tegyen közzé. Sok felelet érkezett s az őrmester barátjával végigfanulmányozta a válaszokat. Legmegfelelőbb partinak Nielsen Magda látszott, aki a mellékelt arckép szerint feltűnően szép, de önző céljai sem lehetnek, mert 49.000 korona vagyona van. Az őrmester azonnal válaszolt s a levelezés egyre sűrűbb, egyre forróbb, egyre sze- relmesebb lett. Ekkor váratlanul felütötte fejét a közös bánat. Nielsen Magda megbetegedett, kész­pénze elfogyott — irta — s kénytelen magát kórházba vitetni. Arra kérte vőlegényét, hogy pár száz ko­ronával segiise ki átmeneti zavarából. A legközelebbi levélben elment a kívánt összeg. A válasz egy aranyszőke hajfürt volt s egy kis gyűrű, amelyben ez a sző volt: Egyetlenemnek! Az őrmester végtelenül boldog volt és boldog­sága nöttön nőtt, amikor a legközelebbi időben alkalma volt imádottjának ismét nagyobb össze­geket küldeni. Egész pénze elfogyott. Ekkor kitűzte a találkozás idejét, de de menyasszonya nem jelent meg, sőt leveleire sem válaszolt. Az öreg most bosszút forralt s csalásért feljelentette Nielsen Magdát a rendőrségen. A rendőrség megállapította, hogy Nielsen Magda nem létezik, a beküldött fénykép egy igen híres amerikai mozi- színésznő képe. Á szerelmes, hódiló le­veleket az öreg Őrmester ifjú barátja irta, aki a pillanatnyi segélyeket is fölvette és női hajfürttel viszonozta. A leleményes házasságköz- vetitő most a kopenhágai fogházban ül, az őrmester pedig azzal vigasztalja magát, hogy a levélváltás ideje életének legboldogabb korszaka volt. Egy szlovenszkói magyar festő karriérje Amerikában — Szepessy Zoltán amerikai sikerei — Eperjes, március eleje. Nagyon kedves levelet hozott a postái Kedves, meleg levelet. Szeretettel és sóhaj­tással telit. Messze-messze földről. Tenge­rentúlról. Idegen világból. A szabadság föld­jéről: Amerikából. Egy kedves, szelidlelkű rég* tanítványom: Szepessy Zoltán irta. Ide­való, sárosi gyerek. Édesapja itt volt jegyző Aboson, mindenki tisztelte, becsülte és sze­rette őt. Fia Zoltán idejárt hozzánk a kollé­giumba. A háború második évében érettsé­gizett a kiváló tehetségű, ügyesen rajzoló és festő diák, aztán elment a budapesti Képző­művészeti Akadémiára, ahol szintén feltűnt éles megfigyelésével, gyakorlott kezével, művészi megérzéseivel, kiváló szinérzéké- vel. Zsebében a diploma, de a háború viszo­nyok igazán nem kedveztek a művészeknek. Ki volt zárva az érvényesülés lehetősége. És Szepessy Zoltán hosszas lelki tusakodás után hajóra szállt Amerikába. Szepessy Zoltán nekivágott az életnek. Férfias energiával, nagy akaraterővel, rendíthetetlen hittel. És küzködött az anyagiakkal, a meg nem értés­sel, a pénztelenséggel! És győzött. Tehetsé­gével kiverekedte magának a sikert, a dia­dalt. Ma már elismert festőművésze Észak- amerikának, sok-sok forró sikerrel, nagy diadallal. És a siker glóriájában ez a meleg­szívű, kedves fiú felkeresi egykori professzo­rát. És közli vele a szive szeretedét és hálá­ját az ősi alma mater és tanárai iránt. És közöl egy csomó édes-bus, fájó sóhajtást a boldog ifjú évek után és elsirat egy csomó tovaszállt ábrándot, eltemetett vágyat és ál­mot. És visszasír sok mindent: a gondtalan diákéveket, a szülőföld megszentelt drága rögét, a sárosi földet. „Nem is gondolja, kedves Tanár ur, hányszor képzelem maga­mat vissza abba a drága iskolába, az ősi kol­légiumba, ahol becsületre, munkára és az emberek szeretetére tanítottak és az életre, a szépre, a nemesre neveltek. Mennyire sze­retnék még egyszer longamétázni ott az in­tézet udvarán osztálytársaimmal, kacagó jó­kedvvel, kipirosult arccal, nem gondolva semmire 1 . . . Mennyire vágyódik a lelkem: kirándulni a tanár urakkal, a társaimmal a susogó borkúti erdőbe, Ceméthére, a uagy- sárosi várba ... Ó, jöjj vissza, szép kor, csak egy szóra!" Csupa szeretet, csupa vá­gyódás az egész levél. Lehetlenség meg­hatottság nélkül olvasni. Egy csomó angol és ___5

Next

/
Oldalképek
Tartalom