Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-12 / 59. (1097.) szám
ts O 'TOíAXtAÍ*/ * * A4W/VQ -M í ÖTi& T> 1926 március 12, péntek. A chicagói eucharisztikus kongresszus óriási előkészületek — Ez lesz az újvilág legnagyobb katolikus manifesztációja — Egymillió áldozás, ötvenezer tagú gyermekkar magyar nyeivu újság íekszik előttem, amelyek mind az ő dicsőségét hirdetik. Csak egypár szemelvényt közlők belőlük: A The Detroiti News Sunday cámü nagy angol lap 1926. évi január 3-ijd számában ezt Írja: „Kétségtelen, hogy a kiállítás legfontosabb és legértékesebb része: a Vincsent és Sze- pessy Zoltán képei. Szepessy sokoldalú festő, aki sokféle hangnemben dolgozik. A csendes szépség egy neme ömlik végig a mélyfekvésü folyóvizén, az előtérben a lombos fákat ábrázoló skizzen alakjai nem hatnak zavarólag, mert az alakok mind a part mentén vannak elhelyezve, mintha csak egy nyugodt kirándulást élveznénk. Két férfi- tanulmánya: egy öregről és egy fiatalról, akik együttjárnak a szürke világban, komolyabb hangulatú, filozófiái mélységekre vall és a festő kiváló tehetségéről, intelligenciájáról tesznek bizonyságot Szepessy Zoltán sikerét legjobban bizonyítja a fenti újságcikknek azon része, mely szerint: „A kiállítás megnyitásán az illetékes faktorok kijelentették, hogy a 450 kiállított képből a két legjobbat megvásárolják az országos képzőművészeti múzeumnak. A zsűri ítélete szerint az egyik kép Szepessy Zoltán művésznek Nyári vizek című képe lett. Egy másik angol újság szerint: „Szepessy Zoltán munkái sok életerőt mutatnak. Határozott egyéniség/' Eyg harmadik cikk szerint: „Szepessy Zoltán 50 képet állitott ki. Szokatlan erő és művészi technika sugárzik ki müveiből, úgy csendéleteiből, mint arcképeiből. Stílusa az impresszionizmus felé hajló." De talán a legmelegebb cikk a Detroiti Újságnak 1925. évi október 25-iki számában jelent meg: „Egy óra Szepesi stúdiójában" Szepesi Zoltán nevét jól ismerik a detroiti magyarok, az angol újságokban is gyakran lehet találkozni a nevével, a nagy michigani kiállításon dijat nyert egyik képével. A detroiti muzeum tulajdonában is vannak Szepesi-képek. Szepesi Zoltán meglepően fiatal, magas, barna, nagyon szimpatikus ember, a szavai, mozdulatai biztosak, természetesek. Azt hiszem, nem is túlzás, ahogy Szepesi mosolyogva „szentélynek" nevezte a saját stúdióját A szoba kicsi, az első pillanatban az az érzése az embernek, hogy jó volna ittmaradni sokáig és heverészni a díványon, a sok szép színes párnán és bámulni a gyönyörű lámpába és nézni a képeket a falon, vagy inkább mutatni, megmagyarázni valakinek, kedvesnek, fiatalnak, nőnek talán: „Látod, kislány, ez itt a Bretoni halászok, kemény legények, nézd, milyen érdes az arcuk, erős a kezük és a háttérben ott áll a hajó és nézd, milyen szép, furcsa színe van a tengernek." Ez a másik itt Lillian Bennett, szép ez a lány, ez a Lillian, okos, kedves, fiatal, nagyszerűen áll rajta a festőzubbony és látod, fest a sápadt vékony kis kezével és a háttérben a végtelen ég, néhány fa és oldalt csillog a tó. Nagyon szép ez a kép, tehetséges, biztos, komoly művész munkája. Az az érzésem, hogy ismerem ezt a lányt, ezt a Lil- liant, itt a vásznon, pedig csak homályosan látszik az arca, de az alakja és az egész olyan, hogy nem lehet összetéveszteni. Nem „festő nőt" ábrázol a kép valahol a hegyek között, hanem ez a lány csak Egy Lillian Bennett lehet. És nézem és magyarázom a képeket a képzeletbeli nőnek és akkor veszem észre, hogy Szepesi beszél, Szepesi Zoltán, aki nem tud elfogadni pénzt a tanítványaitól, hiszen csak megmutatja a dolgokat, Szepesi beszél, a festő, a művész és — jaj de szép a kép — ez a fiatal, lelkesszemü ember, a festő- kabátban, ahogy beszél, tűzzel és lelkesedéssel, a terveiről, a pénztelenségről, küzdelmekről, a művészetről, egyetlen pozitívum, ami van — és már reszket az ecset a kezében, ahogy igy tűzzel magyaráz. De kár, hogy nem vagyok festő — gondolom, milyen szép lenne ez a kép, igy lefesteni Szepesit, ahogy a művészetről, a munkájáról beszél. És jó címet is találnék a képnek: A Hit." Kedves régi tanítványom, édes Zolikám! Régi tanáraid, egykori hazád, szerető alma matered mind büszkék a sikereidre és szeretnének boldogságukban a keblükre öleink Babérodat, diadalaidat oda illesztjük be az ősi kollégium nagy koszorújába; emlékedet, egyéniségedet a szivünkbe zártuk. Wallentinyi Samu dr. H3 elessen a Prágai Magyar Hírlapban Róma. március 11. Talán még sohasem látott a világ Rómán kívül olyan óriási méretű vallási megnyilatkozást, mint aminőre az amerikai katolikusok készülnek a chicagói eucharisztikus világkongresszuson. Az eucharisztikus világkongresszusok, melyeket minden második évben a világnak egy-egy nevezetes pontján tartanak, a katolikus vallás legszebb és legmegragadóbb titkát, az Oltáriszentséget ünnepük, annak hitéleti jelentőségét vannak hivatva a tömegéli előtt megfelelő fénnyel kifejteni. Az Oltáriszentség tana, Krisztus valóságos jelenléte a kenyér színe alatt, csakugyan olyan tan, hogy aki benne hisz, semmiféle fényt és ünneplést rfem tarthat túlzottnak vele szemben. Az eucharisztikus kongresszusok a bensőséges hitélet mezején mint hatalmas tavaszi esők szoktak hatni. Eddig talán a bécsi kongresszus (1912.) volt valamennyi közt a legfényesebb, bár az állandóan zuhogó eső nagyon sokat ártott a kongresszus külső fényének. Amit azonban az ezidei chicagói kongresszus előkészületeiről hallunk, minden eddigit teljesen árnyékba állít. Az amerikai katolikusok, úgy látszik, nagyon ki akarnak tenni magukért. Meg akarják mutatni, milyen imponáló erőben áll az Unió területén is a katolikus egyház s mennyi szeretet és meleg hitélet lengi körül ott is az oltár misztikus csodáját Már a legutóbbi, amszterdami eucharisztikus kongresszuson is egyszerre két-három helyen kellett tartani a gyűléseket, mert nem volt rá mód, hogy a százezernyi tömeget egyazon helyiségben helyezzék el. Chicagóban azonban legkevesebb egy millió résztvevővel számolnak s igy 30—40 helyen kell a gyűléseket tartani, mindenütt 30—40.000 embert számítva egy-egy gyűlésre. A főünnepélyen azonban, amelyen a pápa delegátusa, valószínűleg Gasparri, vagy Merry dél Val bíboros, mondja a nagymisét s amelyen 50 000 chicágői gyermek fogja uniszónó a Missa de Angelis-t énekelni, együtt lesz mind az egymillió résztvevő s ez alkalommal olyan óriási megafonókat fognak alkalmazni, amelyek a hangot másfél kilométer távolságig teljesen érthetően elviszik. Természetesen a kongresszust a városon kívül tartják, hiszen nincs annyi és akkora terme még Chicagónak sem, hogy ilyen tömeget, egy egész hadsereget, gyűléseken, processziőn, misén és közös áldozáson befogadhasson. Ezért a kongresszust a chicagói uj szeminárium hatszáz holdas parkjában, részben pedig a Michigan-tó partján elterülő Sol- dier's Field-en, katonai gyakorlótéren tartják meg, 50 kilométernyire a várostól. Ez a szeminárium maga valóságos amerikai csoda; csekély 15 millió doüáron építtette a mostani chicagói érsek, Mun- delein bíboros. A szeminárium valóságos középkori egyetem számos mellékintézettel együtt, egy egész város. Külcn állomása van, melynek Mundelein- Illinois a neve s amelyet külön kettősvágányu vasút köt össze Chicagóval. A kongresszus számára most még két uj vágányt építenek hozzá. Mert a kongresszus résztvevői vasúton fognak mindennap a kongresszus színhelyére utazni, nem is csak Chicagóból, ahol egymillió vendégnek elhelyezése mégis csak nagy nehézségekbe ütközne, hanem az összes környékbeli városokból. A lakásbizottság éppen a napokban jelentette, hogy egymillió lakásról már gondoskodva van. Sok katolikus család ingyen ad lakást a saját nemzetebeii zarándokoknak; igy egy 2000 tagú bajor zarándoklatot a chicagói németek úgy elosztottak maguk között, hogy a bajoroknak sem a lakás, sem az élelmezés egyetlen fillérükbe sem fog kerülni. A lakásbizottság egyáltalán arra törekszik, hogy minden nemzetbeli zarándok lehetőleg saját honfitársainál kapjon helyet. A rendezőbizottság természetesen már vagy félév óta lázasan dolgozik, még pedig amerikai módszerekkel. 27 albizottsága van $ összesen vagy 300 erőt foglalkoztat. Kiváló jelentősége van az élelmezési albizottságnak, amely nemcsak arról gondoskodik, hogy az egymillió zarándoknak legyen mit ennie, hanem hogy amit eszik, ép olyan olcsón kapja, mint rendes időben. A bizottság elejét veszi a vendéglősök minden spekulálásának s a város és környék minden éttermében ki fogják függesz- szteni a rendezőbizottság jóváhagyásával ellátott jegyzéket. Arról is külön bizottság gondoskodik, hogy az óriási, négymillót számláló város megfelelő virág-, zászló- és egyéb díszt kapjon, de egyöntetűen és ízlésesen, a kongresszus szimbolikájának megfelelően. Ugyanez a bizottság 1000 dollár jutalomdijat tűzött ki a hivatalos kongresszusi plakát legjobb tervezetére. A nyolcszáz beérkezett pályamű közül egy chicagói apáca-festőmüvésznő rajza nyerte el az első dijat A plakát közepén hatalmas szentségtartó ragyog, alatta Chicago kontúrjai, a négy sarokban pedig a négy evangélista ismert jelképe s legalul a felírás: „XXVIII. International Eucharislie Congress, Chicago. June 20—24 1926“. Hasonló dijat tűztek ki egy kongresszusi himnusz szövegére és dallamára, amelyet a világ összes nyelveire lefordítanak s egyszerre egymillió ember mindenféle nyelven fogja énekelni. Különös véletlen: a közel 3000 beérkezett pályamunka közül az első dijat megint egy apáca szerzeménye nyerte meg. A himnusz cime: The Nation’s Con&ecralion lo the Eucharislie Ring (a nemzetek felajánlása az eucharisztikus Királynak). A kongresszus junius 20-án, vasárnap kezdődik, még pedig magában Chicágőban, ahol püspöki mise lesz egyszerre 200 templomban. Chicagóban ugyanis több mint 300 katolikus templom van, mert a város 4 milüó lakosa közül másfélmillió katolikus. Csák lengyel templom közéi 30 van. Az első nap délutánján processzió lesz a Michigan-tó partján; a processziót 5 küométer hosszúnak számítják s az egyes résztvevők vasúton mennek ki arra a pontra, ahol a processzióhoz csatlakozmok kelL Másnap, hétfőn, van a gyermekek napja, egyúttal a pápai delegátus miséje a szeminárium parkjában, ahol óriási nyílt Kolosszeumot építenek lépcsőzetes férőhelyekkel s a tömeget a közellevő halmokon helyezik el. A Kolosszeumban állítják fel azt az 50.000 fehórruhás fiút. és leányt, valamennyit a chicágői katolikus plébániai iskolákból, akik a miseszöveget éneklik. Mellesleg mondva, ennek az óriási gyermekkarnak betanítása maga egész csodá: először 600 énekvezetőt tanítanak be, akik teljesen egységesen tanulják meg az elég nehéz korálisnak dallamát, ütemét és tempóját. Ezek aztán hasonlókép betanítják az egyes iskolákban a gyermekeket is s csak azután kezdődnek a közös próbák először 5000 gyermekkel, aztán 10.000-rel és igy tovább. Ezen a nagymisén lesz a közös áldozás is, amely célra a chicágői egyházmegye egész papságán kívül még 3000 idegen papot is beosztottak az áldoztatás végzésére. Mundelein bíboros felszólítást intézett a világ katolikusaihoz s reméli, hogy a kongresszus fénypontja 1,000.000 ember közös áldozása lesz. Junius 22-én délelőtt lesz a nők napja, délután és éjjel pedig a férfiaké. Este a „Jézus nevéről" nevezett férfitársulat fog fáklyásmenetet tartani a Michigan-tó partján, előreláthatólag 300 000 résztvevővel. A rákövetkező éjjel azután szentségimádás lesz férfiak számára Chicágő összes templomaiban. Junius 23-a a katolikus intelligencia s a magasabb nevelésügy kérdéseinek van szánva. Amerika katolikusai tudvalavőleg rendkívül nagy erőfeszítéseket tesznek és áldozatokat hoznak a katolikus iskolaügy fejlesztésére s a saját erejükből vagy 20.000 katolikus nép- és középiskolát s tíznél több egyetemet tartanak fenn. Van egyházmegye, amely évente 3 millió dollárt gyűjt össze híveinek adakozásából a katolikus iskolaügy céljaira. A chicágői kongresszus kétségtelenül hatalmas tanujelét fogja adni az amerikai katolikusok impozáns hitéletének s természetesen szervezőképességének is. Olyan hitvallás lesz ez, amely egymagában is rácáfol arra a felfogásra, mintha a modem élettel és fejlődéssel a katolikus hit s a vallásosság nem férne össze. A katolikus világban nagy érdeklődés mutatkozik a kongresszus iránt. Rómából számos tábornokot várnak s az amerikai tengerészeti kormány külön diszhadihajót küld Olaszországba a pápai delegátus elhozatalára. Megígérték megjelenésüket Alfonz spanyol és Albert belga király is, k számára a rendezőség egy-egy emeletet foglalt le Chicágő legszebb szállójában. A spanyol és a kanadai katolikusok minden egyházmegyéjükből képviseletet küldenek ki. A németek Löwenslein Alajos herceg vezetése alatt két külön-hajón mennek ki s érdekes, hogy mindkét hajón oda és vissza a hajó egyik dísztermében az Oltáriszentséget éjjel s nappal imádásra teszik ki. Értesülésünk szerint a magyar püspöki kart a kongresszuson Harnuer A. István dr. váci püspök fogja képviselni. A másodkövetkező kongresszust 1928-ban Sidney-ben, Ausztráliában tervezik. Nem volna-e szép, ha illetékes tényezők már ma lépéseket tennének, hogy legalább 1930-ban végre egyszer Magyarországon, Budapesten tartsák az eucharisztikus világkongresszust? Legalább egyszer jót is látna Magyarországon a külföld. Budapest gyönyörű fekvése maga is sok idegent vonzana s ha megfelelőkép megmozdítanék a vidéket, talán mi is, összehoznánk egymillió résztvevőt! Bangha Béla S. J. Ne vegyen rádiót, alkatrészeket, minden egyéb hozátartozót, mielőtt nem érdeklődött az „Ampére“-nél, Bratislava, Grössling-utca 16. Telefon 20—11. Kérjen ajánlatot. — E. R. Curtius: Az uj Franciaország irodalmi úttörői. A legújabb francia irodalomról, amelynek eseményei pedig bízvást érdeklik közönségünket, mindaddig nem jelent meg nálunk összefoglaló könyv.. E. R. Curtius, a francia lélek e legmélyebb megértője s német létére a francia szellem leglelkesebb propagátora, irta meg a könyvet, amely először igazit el a huszadik század francia irodalmának ujizü eseményei között. Nem a megszokott irodalomtörténeti felsorolás az, amit könyvében Curtius ad, de a francia irodalom jelentőségein át, rámutat a huszadik század mozgató szellemi erőire. Az uj irodalom irányainak analízisén belül egy-egy iró arcképe a legteljesebben bontakozik elő s aki a mai Franciaország nálunk még ismeretlen legnagvobbjairól akar tudni, itt határozott képet kap André Gideről, Paul Claudelről, Charles Péguyról s ugyanakkor megtalálja Romain Rolland igazi jelentőségének méltatását is s olyan formában s azon a költői mélységekkel teli nyelven, amely ezt a jelentős munkát mindenki számára egyformán vonzóvá és érdekessé teszi. A szép könyv az „Ember és Természet" sorozatban. Szerb Antal és Kecskeméti György kitűnő fordításában jelent meg s a budapesti Franklin-Tár- sulat adta ki. Ára 32.50 cseh korona. .. iviűvésít fényképeket készít 3±;VnLbt, PRflHfi tar/ rfilREK^. Rádió Irta: Móricz Zsigmond. Ma este nyolc órakor kimentem egy színházból, autóban a Rákóczi útra, liften fői egy ház negyedik emeletére, ahol egy talpig lefüggönyözött szobában felolvastam egy régi kis elbeszélésemet egy mikrofón előtt s arra gondoltam, hogy van egy katona az idegen légióban, aki s egyszerre csak beállítja az 546-os huüámhosszat Afrika homokján busán hever, fülén a rádiókagylő s haügatja a mesémet a Szamos partjáról... Aztán vissza a színházba és néztem más irÓ csodalátását • Mily egyszerű dolog és mennyire nem lehetetlen. Hogy mivel nem mulat az Élet rajtunk keresztül, Mennyi technika: színház, autó, emelet, lift, mikrofon, elektromos bullám, rádió... csoda ... Azt is gondoltam, hogy huszonegy évvel ezelőtt egy szatmármegyei kis faluban, Krassón, a jegyző irodájában ültem. Néztem a derék, kövér, kedélyes jegyzőt és átvülant előttem egy jelenet: egy fiatal parasztember jött a feleségével a birói értesítésért, hogy elválasztotta őket a törvény. Egy-két vicces szó s elmentek. Utána másik eset, aztán harmadik. Azóta eltelt 21 év és az afrikai kaszárnyában egy magyar legény, — tán ezeknek a fia, ott ül s hallgatja egy iró tréfáló és lelkes meséjét apjuk, anyjuk édes kis esetérőL Mi ez? ... nem tréfa az élettől? Nem, igaz, hogy úgy történt volna, ahogy a mese meg van Írva, mert egyrészt elfeledtem magát a jelenetet, másrészt nem is akartam, hogy magukra ismerhessenek: én magam teremtettem falut és alakokat és jelentőséget: De viszont soha, semmiképpen ki nem teremthettem volna magamból, ha nem látom. Vagyis az élet a semmiből teremtette légyen szavával a magot, szelek szárnyára dobta s teremtett belőle novellát, abból színdarabot és sok-sok ezer embernek pár meglepett percet... És a rádió. A közlésnek ez a furcsa csodája. Teremtett az Élet mozgást és hangot és jött az emberi lélek, amely egyre tovább küldi ezt a csodát Víz és drót és levegő segítségeivel... És mit változtat a lényegen a technikának mind e csodája? Van és volt szerelmes szív, két szerelmes lélek. Akik elválnak, hogy együtt maradhassanak. Akik áldozatot hoznak, hogy áldozatot kapjanak. Ugyahógy tízezer és ötvenezer év előtt is volt Mert csak ennyi a fontos az életben: a sze- relem. Az az öntudatlan érzés, amely támad és ég. Amely sziveket és életeket egybeköt és együtt tart. Hogy jó egymás szemébe nézni. Nem jó: gyönyörűséges. És jó egymást szeretni még becsülés nélkül Is. Mert a becsülés, a tisztelet agymunka: de a szerelem a véré. És ahol ez hiányzik, hiába van minden nagyrabecsülés és tisztelet Ott hallgat a nő ajka és összecsikordul a férfi foga. Ott évekig tud a nő várni, s vidáman élni érte epedő férfia nélkül és évekig tud a férfi kedvetlen ülni és morózusan hideg lenni az érte égő nő oldalán. — Jaj a nagy szerelemnek, mert az csak ritkán talál viszonzást De ha talál: mily boldog és ragyogó a világ. Mily nevetség és játék a baj. Milyen semmi a törvény, az esketés és az elválasztás. Akkor nincs egyéb csak ellenállhatatlan boldogság. Egyesülés. Lobogó fény. Csillámló szépség. Ezt láttam meg huszonegy év előtt a kis szatmármegyei községházán és ezt akartam közölni ma a rádió százezernyi hallgatójával. Magyar, román, olasz, angol 6tb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró ntlcveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. — Jankovics Marcell Érsekújváron Tudósítónk jelenti: Kitünően sikerült kuiturestét rendezett az érsek újvári kát. nőegylet folyó hó 6-án az Arany oroszlán szálló nagy* termében. A műsoron Jankovics Marcell dr., a pozsonyi Toldy-kör elnöke szerepelt, aki újabb meséit mutatta be a közönség tomboló tetszése mellett, úgy hogy Jankovics dr.-nak még egy elbeszélését is elő kellett adnia. A város magyar hölgyei babérkoszorút nyújtottak át neki. Az estén Noszkay Ödön dr. üdvözölte Jankovicsot és vázolta a meginduló kulturális sorozat célját Jankovics Marcell költeményeiből Mészáros Erzsi, Noszkay Zsuzsa, öl védi Erzsiké szavaltak; „De mondd, miért van az?“ cimü dalát Koszte- lecz Ilus énekelte nagy sikerrel, Baráth Ilus zongorakisérete mellett — Házasság. Szentiványi Istvánba Föl* dessy-szintársulat tagja, házasságot kötött Pozsonyban Bencze Irén urleánnyal, özv. Bencze Sándorné leányával. — Áthelyezett állami tanítónő. Kunos Ernőné Stromp Ida mecenzéfi állami tanítónőt a gölnicbányaí állami népiskolához helyezték át
