Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-31 / 75. (1113.) szám
4 ^I«<IM-iVVAfi^aR-HÍfeLAE 1926 március 31, szerda. Leltei ezután kérdéseket intéz Tarján vezérigazgatóhoz, de ez előbbi állítását újból megerősíti. Tarján kijelenti, hogy Lelteit misztikus, rejtélyes embernek merte, aki állandóan•. igyekczr.U elgáncsolni a szövetkezett ellenzéki pártok akcióját, ő is hallott róla olyan híreket, hogy mandátumát vagyonszerzésre használta fel. Jellemző különben is, hogy sikerült megszereznie Szappanos Lajosnak az állampolgárságot, ugyanakkor Körmendy-Ékes Lajos az állampolgárságát elvesztette. Ez is gyanús momentumnak tűnt fel a tanú előtt. Leltei újabb kérdéseket intéz a tanúhoz. A tárgyalás lapzártakor folyik. Nem lehetetlen, hogy a tárgyalást el fogják napolni, miután egyes körülményekre vonatkozólag újabb tanúkihallgatások válnak szükségessé. Érdekes, hogy a biróság nem eskette meg vallomásukra sem Varechát, sem Mónárt. Ez utóbbira vonatkozólag ugyanis a bíróság be akarja szerezni a besztercebányai törvényszék iratait Tichy Kálmán előadása Kassán Tudósítónk jelenti: A Kazinczy Társaság meghívására vasárnap Tichy Kálmán festőművész tartott előadást Kassán a gömöri népies építkezési stílusról. Saját rajzai után készített vetített képeken mutatta be a gömöri magyar falvak és városok (Szilice, Sajóháza, Krasznahorka, Hárskút, Pelsőc, Rozsnyó, Martonháza stb.) építészeti sajátosságait, a falusi fában, kőben, vakolatban és vasban remekelő névtelen népművészek alkotásait. A müvésszeretete vetett sugarat arra a szeretet- re, melyet az egyszerű falusi ember épit bele otthonába s ez a fénysugár uj távlatokat nyitott a közönség előtt Egy magyar, művészi épitőstilus lehetőségét, mely hivatva lenne a lelkekben élő magyar gondolatot az élet leg- külsején, a házon is kifejeznL Láttunk oromfalakat, tetőbuzogányokat, ablakkeretezéseket, oszloprendszereket, de konstruktív eredetiségeket is, melyekből tős-győkeres, keleti magyar lélek sugárzik, üde képzelet és isteni naivitás, vallásosság és szeretet Az előadás célja az ismeretterjesztés mellett propaganda is volt a falusi házak stílusában megnyilatkozó nemzeti lélek megőrzésére, mert az élet elszürkülésével lassan és menthetetlenül elpusztul a falusi művészetben megnyilvánuló nemzeti gondolat is. Az élőadó művész egy pár vonással programot is adott a népies építkezési stílus formakincsének föltárására, megőrzésére s ha javulnak a viszonyok, annak fölhasználására is. A közönség Tichy Kálmánt lelkesen ünnepelte előadása után. Sacy von Blondel 16 esztendősre fiusittatta magát Egy film fősierepét akarja eljátszani, hát me gfiatalittatta magát — A Verebély-klinikán fekszik a megfiatalított primadonna — Á P. M. H. tudósítójától — Budapest, március 30. Talán egy félesztendővel azelőtt történt, hogy a lapok hasábokon keresztül foglalkoztak a tragikus életű és öngyilkossá lett ismert magyar filmrendezővel, Gerőffy Bélával. E hirekkel kapcsolatban került akkor a publikum elé Sacy von Blondel, a szép szőke film primadonna neve is. Sacy von Blondel ugyanis Gerőffy felesége volt, s amikor a szerencsétlen Gerőffyt kifogták a Duna hullámaiból, igen sokan, igaztalanul, Sacyt is felelőssé tették a férj haláláért. Most arról értesülünk, hogy a fiatal művésznő a Verebély-klinikán fekszik, ahol a professzor igeji súlyos műtétet végzett rajta. Újságírók a klinikán meglátogatták Sacy von Blondelt. A klinika egyik szanatóriumi szobájában rengeteg virág között fekszik a sápadt primadonna. Halkan meséli az operáció történetét: — Három hónappal ezelőtt szeTződtetési ajánlatot kaptam az amerikai Warner Brathers Film- korporatióntól. A szerződés egy fantasztikus film főszerepére vonatkozott, amelyben én egy tizenkét esztendős eton boyt játszom. A direktor azonban, akivel Tát- rafüreden ismerkedtem össze, egyetlen feltételt kötött ki: a főszereplőnek egészen fiús alakot kell öltenie. Mivel én a fantasztikus álmok lovagjának túl karcsú fiús alakjával nem rendelkezem, kénytelen voltam Verebéig professzor segítségét igénybe venni, aki egy pár héttel ezelőtt igen komplikált operáció segítségével lehetővé tette nekem, hogy a direktor követelményeinek eleget tehessek és most már egészen jól vagyok, a lázam megszűnt és remélem, hogy két hét múlva elhagyhatom a betegágyat. Nemsokára tehát útra kél Sacy von Blondel, a kalandos életű kis magyar művésznő a messze Amerika, a star-gázsik és hollywoodi villák birodalma felé, miután az életét is kockára tette, ! hogy az ismeretlenség óceánjából beevezhessen a | nagy filmprimadonnák szükreszabott kikötőjébe. Huszonkét millió polgár a „száraz Amerika" ellen Teljes erővel dúl a harc a „szárazok" és a „nedvesek" között — Az amerikai napilapok megszavaztatják a publikumot — A P. M. H. tudósítójától — Washington, március 28. Európában is mindenki hallott arról, hogy Amerikában törvény tiltja az alkoholfogyasztást. Hogy a gyakorlatban mit jelent a prohibiciós törvény, azt az európaiak még elgondolni is csak halványan tudják és legfeljebb akkor nyernek bepillantást a tervé-y következményeibe, amikór arról olvasnak, hogy száz és száz esempészhajó foglalkozik a tiltott gyönyöröket oközó szeszes Italok Amerikába csempészésével. Amerikában horribilis árakat fizetnek a titokban kiszolgált borért, sorért, a pezsgőről és likőrökről nem is beszélve Az amerikai közönség két táborra oszlik. Az egyik a törvény életben maradása és a szesz- tilalom mellett, a másik a törvény ellen foglal állást. Az elsőket szárasaknak, az utóbbiakat nedveseknek nevezik. Az utóbbi időben a szárazok és nedvesek tábora között ujult erővel tört ki a harc. A napilapok természetesen olvasóik hangulata szerint foglalnak állást a kérdésben, de mindenképpen saját céljaikra igyekeznek felhasználni a száraz és nedves táborok erőmérkőzését. Az amerikai napilapok százai sorra megszavaztatják a publikumot, hogy megtudják, vájjon melyik párt van többségben. Az United Press most hozza nyilvánosságra a különös és mulatságos próba-népszámlálás eredményét. A leadott szavazatok nagy meglepetést keltettek, mert a 30 és télmilló szavazatból 22,800.000 a törvény hatályon kívül helyezését követelte és csak az olvasók egyötöde állott a szárazak lobogója alá. Nagyon érdekes tünet, hogy a szárazak kivétel nélkül Newyork és a nagyvárosok lakóinak sorából kerülték ki, ellenben a vidék egyhangúan a prohibioió ellen foglalt állást. A legnedvesebb államok Kansas és Dél- barojina. Nagy kérdés azonban, hogy a próbanépszámlálás eredménye dacára a törvény ellen küzdő vezéremberek kérésziül tudják-e vinni a szenátusban az alkoholtilalom megszüntetését. Két huszár Irta: Alapy Gyula. Két újvári huszárról szól emlékezéséin, akik háromszáz esztendeje Oláh-Újvár végházában szolgáltak a bécsi király zsoldján. Fizette is, nem is a királyur ezt a zsöldot és bizony olyanformán éldegéltek ezek a szegény magyar vitézek a nagy fizetlenségben, mint Toldi Miklós lova a szeméten. A szegénység nagy emberséget gyaláz, igy vallották őseink is és az újvári huszárok úgy segítettek magukon, ahogyan éppenséggel tudtak és bizony nem riadtak meg békekötésnek idején sem imitt- amott egy kis török portyától, a lelkűkre fért az is, hogy hellyel-közzel lest hánytak a török szomszédnak, ha vitézlő főkapitány urunk, Koháry Péter őnagysága nem tudott róla. Mert hogy jó verekedő vitéz volt őkegyelme, aki a tréfát is elértette, az írva maradt felőle, de ha egyszer megharagudott, nem volt előtte megállása senkinek, szorult ott a huszár éppen úgy, mint. a gyaJöghajdu. Panaszkodtak is áz istenadták, hogy ha egyet nyikr kannak, máris bőjtvasra szorítják érte őket. Kéri Balázs és Varjú Kelemen huszárok jó ideje szolgálták az újvári végházat, nagy is volt a becsületük mindenki előtt, mint jó katonákhoz illik; az apjuk még jobbágya volt a nagyon tisztelendő Oláh Miklós urunknak, Esztergom harcias érsekének, aki Újvárnak első palánkját megépít ette. Varjú Kelemen már főlegény és két lóra kapja hópénzét, ha kapja, de ha a bécsi kamara még a karasia posztóval és a sóval is adósa marad a szegény huszároknak. Sok tarfejü, jó török vitéz halála nyomta a lelkét, akiknek a feje ott száradt meg az újvári végház komáromi meg nyit- rai kapui fölött a bástyára tűzött fentőn. De Kéri Balázsról se mondhatunk semmi rosz- szat, mert őkigyelroe se volt Andapál katonája, sőt a fehérnép szeme megakadt rajta, holott, is élete- párja, Erzsók asszony, erősen fogta a zaboláját. De egy kis gyöngéje mégis csak akadt, megitta a bort, amit eléje raktak és a kupájába töltöttek, hogy ne sírjanak utána senki árvái. Borközi állapotai után pedig nagy serényen azon Igyekezett, hogy a kutyaharapást kutyaszőrrel gyógyítsa másnap és harmadnapon. Egyebekben ott volt, a helye Kelemen főlegény mellett, Bossányi Gábor vicekapi- tány uram csatájában. , ______________± Hid eggel háló Szent Pál utáni reggelen, ja- mjárius avagy vízöntői havában, a vár főkapitánya maga elé parancsolja Varjú Kelement. Koháry Péter nagyuram kevésszavu ember, nem szereti a szót szaporítani, mint igazi katona, megveti a prókátoroknak való sok szófia beszédet és nagy kurtán adja ki a parancsot: — Átmégv Lévára másodmagaddal. Levelet viszel a vicekapitány urnák. Jókor indultok, visz- szafelé iparkodjatok. Hirt hoztok. — Szolgálatára vitézlő főkapitány uram. És sarkantyúja máris megpendült a két bokáján. Varjú Kelemen kislét az övárból a huszárvárosba és ott megakad a szeme a havat lapátoló Kéri Balázson, ami inkább gyalogoshoz illő mesterség volna. Egy percig gondolkodik, ezt hivja-e, vágy mást, valamelyik vitézségben aggottabb, vénebb csoutot. De hát mind derék, bátor és vakmerő, ak újvári huszár, egyik kökény, másik galagonya, nehéz köztük a választás. Megbízatása súlyos fontosságát átérezve szól a havat lapátoló huszárhoz: — Tedd le a lapátot Balázs, osztán készülődj és nyergelj. Lévára indulsz velem ebben az órában, főkapitány urunk parancsából. Kéri Balázs szót értett és befordult a kis ház kapuján, felkészült a hosszú útra, valamint Varjú Kelemen főlegény is. Nem tellett el félóra sem, már a várkapu felé poroszkáltak. A kapunállók kíváncsian álltak félre az Útjukból és főporkoláb uram, áld tudhatta, mi járatban vannak, nem állhatta meg, hogy utánuk ne kiáltson: — Asztán ésszel Indulj, okkal járj LukácsElkocogtak a nyitrai kapun a surányi útra. Elől Varjú, mögötte Kéri Lukács. Délig teremtett lélekkel se találkoztak, mindenki behúzódott a vackába a búbos kemence mellé, ahonnan kööy- nyen nevették a havon lépkedő lovasokat Öreg este lett, mikor a Garamhoz értek Káinénál, amelynek égett házai közül, mint kövér mutatóujjak, meredtek az ég felé a megmaradt kerek sórkémények. Harc lehetett errefelé minapán. Mire a lévai vár alá megérkeztek, ott már leeresztették a sorompót és ügyet se vetettek az üvöltésre; a porkoláb már mind a két fülén aludt, zsebében az öröktakat kulcsával. Nem volt mit lenni, mint a városban keresni szállást. A két huszár kevés bóklásíáí után talált Is helyet a váI ros végén a szám molnárnál, aki Kéri Lukácsnak szegről-végről földije volt és azt. tartotta, ember emberrel legyen jó. A derék földi megzavarta a kissé rátarti menyecskét, vacsorát tálaltatott a fáradt vitézeknek, akadt még déliről maradék lud- fertály, finom turóscsusza is került az asztalra, aki csak úgy remegett » amiről azt a babonát beszélik Léván még háromszáz esztendő múltán is, hogy ha lutheránus atyafi meglátja, mindjárást mosolyra gömböl j-ödik az arca. Azután előkerült a jó lévai burcsák, a gazda serényen sürgött-for- gott a lopőval és a kancsóval. A nyelvek is megoldódtak, különösen Lukácsé. Nem hiába böstörkö- dött vele a molnár, szóra hozta a vitéz huszárt és Lukács vidáman beszélte el a törökökkel való kalandjait. A szőfukar Varjú Kelemen meg-meg* csóválta néha a fejét és dohogott maga elé: — Királyfia Kis Miklós beszédje biz ez. De sokat tud a bor Lukács! Lukács bajtárs azonban letette a garast ée tovább aprította a törököt. Lassadján meg is virradt már és a bástyákról lehallatszott a várvlr- rasztók elnyújtott üvöltése: — Szólalj, szólalj verrasztó! Hat óra körül a várkapu fölött levő bástyán találkoztak a cirkáló várvirrasztób és valamivel vigabban énekelték: Hajnal vagyon szép piros. Hajnal vagyon, hajnal... Elmúlt egy éjszaka megint baj nélkül, meg- virradt a nap és talán jó szerencsét hoz a magyar vitézekre. A lusta porkoláb is nyújtózva ébredezett és ráfordult a másik oldalára. Kelemen főlegóny kiment az udvarra, azok pedig még odabenn vemyogtak, Lukács olyan is lesz másnap, mint a fancsali feszület. Jó maga nekivetkőzött a hidegen és megmosdott a frissen esett hóban, azután rendbeszedte magát. De Kéri Lukácsba nem lehetett lelket verni, azok elaludtak a padkán a molnárral együtt és versenyt horkoltak hozzá, mint a duda. így tehát egyedül ment be a várba Pogrányi György vicekapifány uram elé, aki átvette Koháry Péter főkapitány levelét. Legott tollba is mondotta válaszát a seregdeáknak, aki sürgősen irta a levelet és el is készült vele déli haraugszóra. A vén huszár elrek- kentette a süvege bélésébe, azután elköszönt a vicekapitánytól és elindult a molnár házatája felé, hogy életet verjen Lukácsba. Azoknak azonban már hült helyük volt odahaza és helyettük a menyecske fogadta nagy berzenkedve: Költők a dobogón A kassai Társaskör nagytermében hárem szlovenszkói költő tartott szombaton szerzői estét, mely szépszámú közönség előtt zajlott le. B. Palotai Boris néhány válogatott versét adta elő; e verseket javarészt reminiszcen-i ciák szülték s öt-hat uj magyar költő mondanivalójából s kifejezésmódjából táplálkoztak, Írójuk költői pályájának legelején tart s igy eddig saját költői arculatát megmutatni nem tudta. Palotai egy költői ígéret, mely azonban minmáig beváltatlan maradt. Juhász Árpád egy novellát és két verset olvasott fel; ő a kiábrándult férfi csöndes életfilozófiájának egyéni és finom szavú lírikusa. Szenes Erzsi verseit — bevallom — bizalmatlansággal ültem le meghallgatni s igaz öröm a számomra, hogy ez a bizalmatlanság alaptalannak bizonyult Szenes Erzsi — kétségkívül — egyik legeredetibb talentuma a szlovenszkói magyar irodalomnak. Versei egy intenzív, de ki nem élt asszonyiság produktumai, melyeket az élet igenlése karakterizáí. Puritán költő, aki megveti a „vers" külső rekvizitumait s ezért hosszú, hömpölygő verssorai első pillantásra primitívség benyomását keltik, holott ez az egyszerűség költői stílus nála s versei valójában a legraffináltabb formamüvé szettel vannak megcsinálva. Szenes Erzsi skálája nem túl terjedelmes, de lírája mély s — a rutintalanság itt-ott felcsuklő gikszereitől eltekintve — tiszta. Vozári Dezső. Egy kassai szobaleány ellopta gazdája ékszereit Kassa, március 30. Szombat délután kirabolták Stern József Franciskánus-utcai lakását. A tolvajok körülbelül 50.000 korona értékű ékszert loptak eí. A lakásban senki sem tartózkodott f amikor Kar- noteg Zsófia szobaleány nagy lármát csapott, csz- szecsőd ültek a szomszédok s látták, hogy az egész lakás fel van dúlva. A könyvszekrény pedig, ahol Stemék egy vaskazeítában az ékszereket őrizték, teljesen ki volt fosztva. A szomszédok azonnal rendőrt hivattak s közben hazaérkezett Sternné is, A rendőrség nyomban megindította a nyomozást és azonnal a szobaleányt fogta gyanúba. A gyanuokok alapján a szobaleányt a tegnapi nap folyamán letartóztatták. Karnoteg Zsófia a rendőrségen bevallottá, hogy az ékszereket valóban ő lopta el s azokat egy tegnap leszerelt katonának adta, aki a lopott tárgyakkal együtt Kassáról már el is A. utazott. . v« vA . • A tolvaj szobaleányt, átszállították az ügyészség fogházába, a leszerelt katona ellen pedig körözőlevelet adtak ki. — Krno János dr. pozsonyi közjegyző halála. Pozsonyból jelentik: Krno János dr. pozsonyi közjegyző, a közjegyzői kamara elnöke, tegnap sziv- szélhüdés következtében váratlanul meghalt. — Ugyancsak furcsa huszárok teremnek Újvárban. Ha a török is borbul vóna, bizonyosan meginnák kegyelmetek. ~- Nincs a bornak kormánya öosémasszony. De a kegyelmed ura is bizonyosan azt tartja, hogy rossz boros kalmár az, aki szomjan hal meg. — Ne féltse őket vitéz ur, korhelylevest főzettek és kimentek a hegybe, hogy megvarrják bélését is a posztónak. Amint ismerem az én emberemet, holnapig nem látom. Ebre hájat, mónárra pincekulcsot. Jó lesz, ha kegyelmed is utánuk fart és megmutatja a hazavezető utat nekik. Megcsóválta fejét vitéz Varjú Kelemen és elindult a begy felé, ahol a lévai híres burcsák- nak van termő, gyökere. Torony iránt ment a nyomokon és amerről nagy nótaszót hallott, egyenest arra tartott. Hegyes jókedve volt már Kéri Lukácsnak és nagy kényesen járta a kállai kettőst magáién, aztán derékon kapva a bizonytalan lábakon álló molnár barátját és földijét és dalolt is hozzá egy furcsa nótát: Három kakas, meg egy tyuk ... Kelemen szemrehányásokkal köszöntött rájuk. — No kegyelmetek is ugyan megjáratjátok velem a száz tü hosszát, ugv megsétáltam a hóban, mint a kunok ebe a homokon. Mit táncolsz hé, kenyeres, milyen ördög bujt beléd, hogy bu- csuzkodol attól a maradék kis eszediül, ami a csizmád szárába bujdosott el az árva fejedből! Lovon a helye a huszárnak, nem pedig föld alatt a hordók közötti — Ne papoljon kigyelmed, — vágott közbe a házigazda, — fogjon inkább egy fakupát, öbliuf- se ki, igy ni és máris forgolódott a lopóval körülötte. — Úgyis el van maradva tőlünk, biztatta tovább, hátszen tudja kegyelmed, hogy nincsen olyan rakott szekér, akinek a hegyébe ne férne még valami. — Pokolban is esik egyszer vásár. Kelemen bátyó, öleljen meg és csókoljon meg, mintha a galambom adná! Csak az asszony meg ne tudjon belőle semmit, az asszony. — jelentkezett süni csuklások közben Lukács. — Csókoljon meg a hóhér szép öcsém, mert fe csak olyan ember vagy, amit lovon ígérsz, gyalog nem állód. De ne busulj. kimérik neked ezért a lencsét otthon, zsörtölődött Kelemen. — Jól van, jóit Ugatós eb nem harap. Töltsön csak földi entiek a vén huszárnak.
