Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-31 / 75. (1113.) szám

1926 március 31, szerda. ^MCMtA^Aíi^AR-HIRLAE Briand utolsó nagy erőfeszítése Teljes bizonytalanság a fr ancia belpolitikában Langer Jenő dr. lesz a fraoktárgyalás elnöke Budapest, máTcius 30. Budapesti szer­kesztőségünk telefonon jelenti: Teleki Pál grófot és Sigray József grófot ma délelőtt új­ból kihallgatták. Teleki Pál gróf a rendőrsé­gen tett vallomást a frankügyről, Sigray pe­dig a vizsgálóbíró előtt mondotta el az isme­retes Szilveszter-éjszaka történetét, amikor alkalma volt Windischgraetz-cel a frank­hamisításról beszélni. A frankügy törvényszéki főtárgyalása minden valószínűség szerint április utolsó napjaiban lesz s azt Langer JeDŐ dr. kúriai bíró, a Tisza-gyilkosság pőrének elnöke, fog­ja vezetni. Számolnak azzal, hogy a tárgya­lások 10—12 napig is eltartanak. Uj nyom a Kertész-utcai bűnügyben Budapest, március 30. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A Kertész­utcai gyilkosság ügyében ma délelőtt fontos vallomás hangzott el. Scbmied Anna, a meg­gyilkolt Köhlemé pesterzsébeti szomszédja, ma a rendőrségen bejelentette, hogy a meggyilkolt több ízben beszélt neki egy gyógyszerész barátjáról, akitől nem I egyszer orvosságot kapott megrongált idegzetének csillapítására. Egy alkalom­mal, mikor az asszony a gyógyszerésztől kapott orvosságot bevette, rosszul lett s ' ír éj másnap is eszméletlenül feküdt. Másnap a gyógyszerész meglátogatta Jvohlernét és kérte öt, hogy ne szóljon az esetről senkinek, mert az orvosságot elcserélte. Ezt a vallomást a meggyilkolt pesterzsébeti mosónője is megerősítette, akinek szántén több alkalommal említette Kölilerné ezt a gyógyszerész barátját. Személyleirást azon­ban a gyógyszerészről egyik asszony sem tu­dott adni. A rendőrség most ezen az uj nyo­mon folytatja tovább nyomozását. fhoetlub Praha Il.t Jindriéská 16 szállítja önnek az igazi kéz­zel varrott budapesti cipőt Párig, március 30. Ámbár a sajtó egyhan­gúan békülésre szólítja föl a pártokat és min­den lap a kormánybukás ellen foglal állást, mégsem bizonyos, hogy a ma este kezdődő ka­marai vitában megszavazzák a pénzügyi ja­vaslatot, melyhez, mint ismeretes, Briand ál­lását kötötte. Tegnap délután nagy optimiz­mus uralkodott a közvéleményben, amely azonban az esti bizottsági ülés után ismét szétoszlott. A radikális szocialista párt képvi­selői tegnap délutáni ülésükön nem foglaltak el egységes álláspontot, úgy hogy a párt hatá­rozatát nem lehetett meghozni. Nyolcvan radikális képviselő a forgalmi adó emelése mellett, 20—25 ellen, négy­Prága, március 30. A prágai terménytőzsde nagytermében érdekes előadást tartott Srobár Lőrinc dr. ag­rárius szenátor a szlovenszkói dolgokról. Be­szélt arról a chaoszról, amely az 1918-as for­radalmat követte. Az 1920-as választások után például senki sem akart zsupán lenni. 'A nemzet kü férfiai mind kibúvókat ke­restek és csak hosszas rábeszélésre vállalták el a felelős hivatalokat. Érdekesen fejtegeti Jurigának egyik jaavslatát, mely a cölibá­tus eltörlését javasolta. A szlovák néppárt egy népgyülésen egyhangúlag az egyház és álleim radikális elválasztása mellett foglalt állást. Amikor 1918-ban Kassát és Pozsonyt meg­szállották a légionárius csapatok, Hlinka em­berei azt követelték Srobártól, hogy nevezze ki Hlinkdt patriarchának (/). Ezt azonban Srobár kereken elutasította. A nagy chaosz idejében sokat foglalkoztak a választási törvény kérdésével és az első alka­lommal megegyezett Srobár a szociáldemok­ratákkal, hogy a nőknek az első tiz évben nem lesz választójoguk. Később azonban elejtették a tervet. A szlovák néppárt szeparatisztilcus moz­galmainak szerinte kulturális és pedagógiai háttere van, de nagy befolyást gyakorol még erre Buda­ven pedig a szavazástól való tartózkodás mellett nyilatkozott. Ugyhnez az ellentét uralkodik más kartelpár- tokban is, úgyhogy az eredményt egyáltalár nem lehet megjósolni. A kormány csak a radikális baloldal (Pe­rét pártja), a centrumra és a radikálisok jobb­oldalára támaszkodhat határozottan. Mivel a kommunisták és a szocialisták az adók ellen szavaznak, a kabinet sorsa attól függ, hogy milyen állást foglalnak el a még tétovázó ra­dikálisok és különösen a még bizonytalan jobboldali ellenzék. éPáris, március 30. A kamara éjjel fél há­romkor egyhangúan, azaz 565 szavazattal el­fogadta az uj lakbértörvényt. pest, Varsó, az északamerikai szlovák ko­lónia és Moszkva is. Srobár határozottan állítja, hogy a pittsburgi szerződésnek már minden egyes pontját telje­sítették. önálló szlovák országházra mindaddig nem lehet gondolni, amig Szlovenszkó nem lesz teljesen szlovák (/), azaz leg­feljebb egy uj nemzedék felnevelése után lehet erre gondolni. A szeparatizmusnak gazdasági okai a Ma­gyarországtól átvett adóerkölcsökben és adó- terhekben (??) keresendők. Azonkívül hozzá­járul az elégületlenség növeléséhez a mező­gazdasági válság, az ipar hanyatlása és az ál­lások betöltése csehek által, a vasúti tarifa és a közigazgatás dualizmusa. A pikáns részletekben bővelkedő előadás bizonyára élénk visszhangra talál Szloven­szkó politikai köreiben. — Diplomáciai kinevezések Magyaror­szágon. Budapestről jelentik: A külügymi­nisztérium ideiglenes vezetésével megbízott kereskedelemügyi miniszter kinevezte Üj- falussy Béla dr- lőcsei származású miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárrá, Szécsen Miklós gróf, a prágai magyar kir. követség­hez beosztott követsógi attaséi címmel fel­ruházott miniszteri segédfogalmazót minisz­teri fogalmazónak. „Szlovák parlamentre nem leltet gondolni, mig Szlevenszkú nem lesz teljesen szlovák" ■Srobár Lőrinc prágai előadása a szlovenszkói problémáról t-ti m Tvn-------­Va rjú Kelemen összeszedte a pihent eszét %s csak ennyit mondott Lukácsnak: —- Este nyergelsz, reggelre Újvárban kell len­nünk. Nehezen ment a dolog a bakafántos, félkeré­ken levő emberrel, aki a sok burcsáktől elfeled­kezett a huszár voltáról, a feleségéről, aki otthon bizonyosan vetett ággyal várta a búbos kemence mellett és el a lováról, jő hamar lováról, mely az istállóban türelmetlenül rágta a jászolt és les­te az abrakot. Mire hazabotorkáltak a jegyből, otthon a molnár erősen kinálgatta csutorájából a finom söprüpálinkát a nyergelő huszároknak, hogy attul jobb gyógyszer nincsen a föld hátán ilyenkor. Hiába csitította az asszony: — Nyughasson már kelmed, meg van vetve a nyoszolyája, tudom, hogy nem kell elringatni A molnár azonban ezen állapotában nem igen szívelte az asszonyi dédelgetést és gúnyosan vá­laszolt: —• Lassudj kása, nem téged tálalnak. Varjú Kelemen a jobbik eszével ütötte el a vitát: — Egy rókáról elég egy bőr, gazduram, az meg künn maradt a hegyben. A molnár sem vesz kétszer vámot, igaz-e? Elértette a szót a gazda és elbocsátotta őket Isten hírével. A kaput már az aszony csukta be a lovasok mögött. Most Kéri Lukács kaptatott előre, mert hogy ő Léva melletti gyökér és ismeri az utat; a nyo­mában ügetett Varjú Kelemen, öreg estébe bur­kolózott a lévai vár is, lassan elmaradoztak tő­lük a falu mécseinek fényei és betakarta őket a setétség, melyben csak a hó világított, Szótalanul poroszkálnak előre. Lukács nehe­zen ült a nyeregben, csak úgy nyaklott a lovon előre-hátra, vagy ott bóbiskolt a lova nyakán, amely jobban győzte az éjszakát, mint a gazdája és a nyomot nézte. Messziről mintha folyót láttak volna, de azt is hóval este meg a tél és az is fe­hérlett. Ez a Nyitra lesz, biztatgatta magát Kele­men. Ezek az öreg fűzfák olyan ismerősek, hajto­gatta magában, persze, ez a Nyitra. Lukács is felébredt és vacogni kezdett, majd az Isten hidege vette meg. Rázta a hideg a sok boriul és neki eresztette a kantárszárat. Alig tudta követni a társa, úgy neki iramodott. Hajnal kezdett derengedni kelet felől, mire nagysokára nyomába ért. Tgen kívánkozott haza a búbos ke­mence mellé. Messziről kutyaugatás hangját verte feléjük a Kél, Kéri Lukács hátra szólt: — Helyben volnánk, itthon vagyunk. Előttük a sorompóé kapu. Nagyot üvölt Kele­men, ahogy csak a tüdején kifér: — Kapura virrasztók! Kis váriatva a kapu kinyílt, de kapunyitó nem mutatkozott, a vitézek lassan beporoszkáltak, de majd hogy sóbálvánnyá nem változtak ijedtükben, mikor a kapuköziben turbános fejeket pillantot­tak meg maguk körül. A párkányi kastély udva­rán voltak, törökök közt. Kéri Lukács is egyszerre szinjózan lett, mi­kor lovát két bezlia erős kezei fogták kantár­száron, a harmadik a kardjába kapaszkodott, a negyedik lehúzta a lórul, az ötödik pedig egy sö­tét kamrába lökdöste Kelemennel együtt. Ez ta­lálta meg leghamarabb az elveszett szavát: — Hát helyben volnánk, Lukács. — Hol vagyunk? — Hát a párkányi kastélyban, török rabság­ban. Ide vezettél vagy vezetett a lévai burcsák. Nekünk ugyan megesett a diószeg’ vásár! Szegény édes szüleim — Isten nyugosztalja haló porá­ban — váltig arra oktatott, hogy a bűn utitársa a büntetés. Bizony testvér, itt vagyunk török ké­zen, lesz nekünk nemulass otthon. Csak legalább a levél ne volna nálam, ami főkapitány urunknak szól! — Bár csak már ott tartanánk, jegyezte meg Lukács szepegve, csak itt ne legyen nemulass, Párkányban. Reggel megláncolta őket a cigánykovács és így vezették őket az aga elé. Véli agának meg­vallottá^ hogy utat tévesztettek és Újvár helyett Párkányba jutottak. Az eset mulatságosnak lát- zott, de az aga nem hitt a huszároknak, akikről tudton tudta, hogy minden hájjal megkent legé­nyek. Jő szomszédja és urbarátja volt Koháry Péter főkapitány uramnak és igy nem röstellette a fáradságot, hogy meggyőződjék: igaz járatban vannak-e a huszárok? Másnap korán reggel egy csauszt küldött levéllel az udvari bíróhoz, aki a •szandzsákság szélső hódolt községében tartotta bírói pálcája alatta szegénységét, hogy vigye be a levelet Újvárba a főkapitányhoz és választ hoz­zon tőle. Az szent egy igaz, hogy az emberséges csausz nem igen sietett lőhalálban a levéllel. Befért Muzslára a szomszédokhoz, meghalt Köbölkutján és még messze volt Udvarától, mikor Kéri Lukács megszökött a tömőkéből. A büincsekből kihúzta kezét-lábát, nem is ment neki a dolog nehezen, a falat meg megfúrta, könnyen engedett, mert nem kőfal volt, hanem sövényfal. A résen úgy átbújt, mint egy macska. Rábízta Kelemen a lévai leve­let. Ha már az élet nem élet, hát legalább a böcsület megmaradjon, mert az az első Lukács. Nagyot hallgatott a szavakra őkegyelme. A vár­árokban jég volt, azon hasmánt csúszott át, mikor pedig túl volt a palánkon, futton-futvást ment a Duna mentén, azután felkanyarodott Újvárnak. Itt már ismerte a dörgést. Mire az udvardi biró nekidurálta magát és a süvege melló tűzve a török uraság levelét, bebal­lagott Újvárba, Kéri Lukács is Újvárba ért és meg sem állott a főkapitány szállásáig. Mikor a porkoláb beeresztette a várkapun a gyaloghuszárt, rosszat sejtve kérdezte tőle: — Hol hagytad a lovad beste huszárja? Hát Varjú Kelemen? Mit? Török rabul hagytad? No ezért megadod a lőcsnek az áráti Keserű levet forralnak ezért a torkodra ördög fajzatja! —• Igaza van porkoláb uramnak. De hát aki kardot övez derekára, vasat várhat a lábára. Ami Kelement illeti, az is csak kitalál utánam, mert minálunk is csak sóval sóznak és borssal bor­sóinak, porkoláb uram, mint másutt. Mereven és feszesen állt meg a huszár a fő­kapitány előtt Koháry Péter ott ült a kecskelá- bu nehéz tölgyfa asztal mellett hatalmas karos­székében. — Miért késtetek ily sokat? Hol van Varjú Kelemen? Kéri Lukács meggyőnt mindent Párkányból való szerencsés szökéséig. A nyílt lelkű és becsületes arcú fickó jő ked­vében találta a nagyurat. Éppen akkor jelentet­ték a párkányi aga levelével az udvardi bírót is. A főkapitány arca elborult Kelemen rabságának a hírére, de az aga levele után megint kiderült. A seregdeák ludtollat faragott és ékes levelet irt ura nevében Véli agának, ajánlva benne neki jó szolgálatát, mint nekünk jó urszomszédunknak és tiszteletes barátunknak. Kelemen vitézért meg­ajánlva négy török közrabot. Kéri Lukács mint egy szobor állott ura és bí­rája elölt és várta ítéletét. A levelet átadta az ud­vardi bírónak és akkor felé fordult a főkapitány: — Te pedig elhordod az irhádat. Lovad he­5 yHlREK^. — Meghalt a Világ, volt főszerkesztője. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefo­non: Bálint Lajos dr. hírlapíró, az Esti Kurír munkatársa, a Világ volt főszerkesztője, 38 éves korában tegnap este Budapesten meg­halt. — Mudrony János meghalt. Turócszentmáríon- ból jelentik: Mudrony János dr. ügyvéd, a szlová­kok egykori vezérének, Mudrony Pálnak, a fia, teg­nap 60 éves korában meghalt. Mudrony János a múlt parlamentben a szlovák néppárt szenátora volt. A szlovák nemzet történetében nagy szerepet játszott. Még a forradalom előtt is harcolt a szlo­vák nemzeti eszméért s jóllehet evangélikus val- lásu volt, nem csatlakozott Srobárékhoz. hanem az autonómisták táborában helyezkedett el és Tuniká­val együtt küzdött az utolsó időig a centralizmus ellen. Mudrony János nemcsak szlovák körökben, hanem Szlovenszkó őslakosságának körében is nagy népszerűségnek örvendett. A szlovák nemzet Mudrony János halálával egyik nagy vezérét veszti el, aki a gyűlölet politikája helyett állandóan az őslakossággal való békés és testvéries együtt élés szükségét hirdette. — Hoppért képviselő európai körútra indul. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ruppert Rezső dr. nemzetgyűlési képviselő a parlament húsvéti szünete alatt mr,orbiciklijén európai körútra megy. — Az elbocsátott felekezeti tanárok nyugdija. Az elbocsátott felelvezeti tanárok igényét a fizetés folyósiására s1 a nyugdíjra nem ismeri el a lefgel- sőbb bíróság. Erre vall a mai napon hozott döntése, amellyel Szkalos Emü volt rozsnyói ev. főgimná- ziumi tanárt ily irányú panaszával elutasította, ki­mondva azt is, hogy az állami szolgálatba való át­vétel sem adott erre jogalapot, ha ezen átvétel csak „szerződéses viszonyban" történt. Hangsúlyoz­ta ugyan, hogy nyugdíjra igénye van, de ezt nem követelheti az államtói, sőt nem is mutatott rá, hogy kitől követelje hát. 10 évig lelkészkedett, 10 évig tanároskodott s most mindez elveszett és nyugdija sincs. — Magyarországon egyszerűsítik az op- tálási eljárást. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai hivatalos lap közli a belügyminiszter rendeletét, amelynek ér­telmében Magyarországon a visszahonosítási elj.a-J.ct meggy-orsitják és egyszerűsítik. — Halálozás. Csongrády Gyula nyugalmazott körjegyző, a nyitramégyei Szőgyén község vezető ■jegyzője, aki hivatalát közmegelégedésre 32 éven át töltötte be, 74 éves korában Kőhidgyarmaton meghalt. A kistatai temetőben helyezték örök nyu­galomra. A szertartást Msgr. Pauer Károly pápai káplán, kőhidgyarmati esperesplébános végezte. A szőgyéniek Haiczl Kálmán dr. plébános vezetésével jelentek meg a végtisztességen, a kőhidgyarmati dalárda Dinnyés igazgatő-tanitö vezetésével gyász­dalokat énekelt. Az elhunytban Sipos István kő- hddgyarmati jegyző apósát gyászolja. Ivett lovat szerezz magadnak, de Varjú Kelemennek is. Most az egyszer gráciát kapsz és elengedem a vas- hegedüt a nyakadról. — Alássan megköszönöm vitéz főkapitány uram irgalmas gráciáját. Hangosan verő szive megcsitult, amikor a nehéz tölgyfa ajtót betette maga mögött. Odakünn. már várta a porkoláb. — Hova Lukács? A tömölcbe? — Nem biz én porkoláb uram. Hanem az asz- szonyhoz megyek, mert régen látott a galambom, talán már hótt híremet is költötték előtte. Hogy odahaza hogyan békült meg Lukács uram életepárja, azt hagyjuk Lukács dolgának. A króni­kának ehhez semmi köze. Tórültek-fordultak a napok és egyszerre Var­jú Kelemen is megtért az emberséges aga jóvoltá­ból, még pedig lovastul. ígéret adományt vár, irta levelében Véli aga és kérte Kohárytól a négy török- rabot, akik közül egyik éppen kedves lovásza volt. Rövid napon Lukáccsal is találkozott, de az imposztor lefegyverezte az öreg huszárt: — Megkövetem Kelemen bátyám és szánom- bánom, amit tettem. De hát ki hitte volna, hogy a kis felhő, ami Léván ránk borult, olyan nagy esőt eresszen ránk Párkánynál. Adjunk hálát Úristen ő szent fölségének, hogy ilyen szárazon megusztuk, mert gonoszabbul is végződhetett vol­na. Csakhogy itt vagyon jó egészségben bátyám. Hála légyen a nagyságos Istennek. Ha éltet, meg­szolgálok mindent hűségesen kegyelmednek. Nem kellett sokat várnia a lovára Kéri Lu­kácsnak. Hamar napon egy kis portyára akadt ki­látás. Burányi huszárok indultak lesre néhány vak­merő újvári bajtárssal, a behódolt szegénység hírül adta nekik, hogy most szedi a török a porciót; adót pedig már akkor* sem fizetett szí­vesen a magyar, mert a török kétszer is megvette, sőt inkább kétszer, mint egyszer se. Rajtuk ütöt­tek a török adószedőkön és Kéri Lukács egy fő­rabbal és két lóval tért haza Újvárba, ennyi esett rá a kótyavetyén. Az egyik lovat, még pedig a. szebbiket Kele­mennek szánta, meg is békitette vele. így esett meg a két újvári huszár lévai ka­landja. Nem sokkal utóbb már Bethlen Gábor kardja alá került Oláh-Újvár. Magas dicsőség me­redek utón jár. j Magyar dicsőség, magasra hágtál, kován le­hanyatlottal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom